Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-01 / 60. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 » — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 60. szám. Budapest, hétfő, márczius 1.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (légrády testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utj­n, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. Negyedévre .................................5­0 — kr. Egy hóra . 1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK.­­és Zágráb, márcz. 1. Az első horvát jogász- a­­egyesület tegnap tartotta alakuló gyűlését, melyben Schmidt törvényszéki elnökké választatott, továbbá 8 12 tagból álló választmány alakíttatott. Az egyes 1e­sületnek már több száz tagja van.­­ Zágráb, márcz. 1. A jogászegylet tegnapi­­ alakuló gyűlésén zajos lojalitási nyilatkozatok tör­­­­téntek ő­felsége és a bán irányában. Az egyesü­let alapítójának, Span főállamügyésznek bizalmat szavaztak. a Bécs, márcz. 1. A „Montagsrevue“ jelenti­­ Belgrádból, hogy Kosén német főconsul oda érke­­s­zett, s így a Szerbia és Németország közötti rang­­j, vita most már teljesen be van fejezve; e gyors / kedvező megoldás a bécsi kabinet közbelépésére­­ vezethető vissza, mely Szerbia részéről a jóakaró közvetítésre Berlinben, megkéretett, s arra előzé­kenyen vállalkozott ; gróf Schweinitz német követ­ő megbizatott, hogy a berlini kabinet köszönetét a Ausztria Magyarország leyális közbenjárásáért ba­­a­rátságosan fejezze ki. Róma, febr. 27. A görög király Visconti­ne­. E­nosta külügyminiszternek a megváltórend nagy-­­ keresztjét adományozta, Görögországnak az egyip­­tomi törvénykezési reform tekintetében nyújtott támogatásért. Páris, febr. 27. É­jj­e­l. A baloldal tagjai , elhatározták, hogy azon minisztereket, kik nem a többségből választatnak, nem támogatják. Dufaure a kamara elnökségét nem fogadta el. A baloldal Perier Kázmért szándékozik kijelölni.­­ Páris, febr. 28. Buffet írásban jelentette,­­ hogy hétfőn vagy kedden Versailles-ba érkezik, de nem­ mondja, váljon vállalkozik-e vagy sem kabinet-alakításra. Most már valószínű, hogy a nemzetgyűlés elnökségének megválasztása nem fog elhalasztatni. A szélső­jobb és a bonapartisták­­ kivételével holnap minden pártcsoport Buffetet fogja­­ elnökül választani. Sz.-Pétervár, febr. 28. Westmann titkos tanácsost és államtitkárt tegnapelőtt a trónörökös­­ nagyherczeg estélyén szélhüdés érte. Hivatala Stri­­movukhov titkos tanácsosra bízatott. Puycerda, febr. 28. A Lizarraga parancs-­­ noksága alatt álló carlisták erős támadásra ké­­­ szülnek Puycerda ellen és kijelentik, hogy vágyéi­g kell esnie a városnak, vagy hamuvá lennie. Min-­­ den összeköttetés meg van szakítva.­­ San-Sebastian, febr. 28. Revier parancs-­­­noksága alatt hét karlista zászlóalj f. hó 26-án­­ reggel megtámadta Bilbaot és 12 ágyúból lődöz­­ték Puente Nuevo és Arbolandia erődöket a Ner­­vion jobbpartján. Az elvesztett positiók ezúttal ismét elfoglaltattak, s egész nap makacsul har­­czoltak. A karlisták végül Echerari felé vonultak vissza, hová éjjel jelentékeny veszteségek után be is vonultak. Bilbao helyőrsége 150 embert vesz­tett. Loma tábornok erősítést küldött Bilbaóba. Bécs, márczius 1. Az 1864-iki államsorsje­gyek mai húzása a következő: 852 sorozat 98 szám nyert 200,000 iitot 2490 „ 92 „ „ 20,000 „ Az ezután kihúzott sorozatok ezek : 318, 374, 451, 541, 833, 1145, 1480, 2002, 2093, 2674, 3644 „ 98 „ 15,000 „ 852 „ 47 „ „ 10,000 „ 3448 „ 54 „ „ 5,000 „ 1999 „ 4 „ „ 5,000 „ B­udapesti színla­p. Hétfőn, márcz. 1. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 247. szám Jókayné Róza asszony 1 fő vendégjátékául: CORIOLAIU­S, Trogoedia 5 fölvonásban. Irta Shakespeare, fordította Fe­­tőfi Sándor. Személyek: Cajus Marcius Coriolanus, római nemes Molnár SÜT­­H"* * *» SAU Menenius Agrippa, Coriolanus barátja Szigeti József Licinius Velutus) néptribunok - Benedek Juntus Brutus ) — — Szigeti Imre Ifj. Március, Coriolanus fia — Kolozsvári G. Római követ — — — — Vincze Tullus Aufidius, volszk vezér — Nagy I. Aufidius alvezére — — — Pintér Aedil — — — — — Halmai 1- ső) — — — — — Vizvári 2- ik) szolga Aufidiusnál — — Eőry 3- ik) — — — —­­ Sántha Volumnia, Coriolanus anyja — Jókayné Róza assz. Virgilia, Coriolanus neje, — Szigligeti Feri Valeria, Virgilia barátnője — Helvey Laura Szobaleány Virgiliánál Fürediné — Fürediné Római és volszk senatorok, patríciusok, aedilek, lictorok, katonák, nők, gyemekek, nép. Kezdete 7 órakor. VÁR-SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 90. sz. Kis bérlet 1. sz . aust. Opera 5 felv. Goethe után Írták Barbier és Carré. Fordí­totta Ormai F. Zenéjét szerzette Gounod. Személyek: Faust tudor — — — — — Ellinger Mephistopheles — — — — — Kőszeghy Margaréta — — — — — Humann A. Valentin, bátyja — — — — Malecky K­ráe­r r I r Sffif Martha — — — — — — Bacsó L. Kezdete 7 órakor Budapest, márcz. 1. I Az új kabinet megalakult tegnap, vasárnap délután, a következő tagokkal: Báró Wenckheim Béla : kormányelnök, Tisza Kálmán: belügyér, Széll Kálmán: pénzügy­ér, Perczel Béla : igazságügyér, Péchy Tamás: közlekedésügyér, Trefort Ágoston : közoktatásügyér, b. Simonyi Lajos: közgazdászati ügyér, Szende Béla : honvédelmi ügyér, gr. Pejacsevich Péter: horvát ügyér. Ezen megállapodásról ma este nyernek hiva­talos értesülést az egyesülendő két pártnak körei, melyek aztán — valószínűleg holnap — együttes értekezletet fognak tartani, melyen az új kabinet elő­adja alakulásának létokát, álláspontját és czélját, s a Deákpárt és balközép egybeolvadnak, mint szabadelvű párt, mely a Wenckheim- Tisza kabinet irányában, ha és mig ezt bizalom­mal fogadja, mint kormánypárt fog a parlament­ben működni. Ezen conferentiák után nevezi ki a felsége a kabinet tagjait illető állomásaikra, s ezen kine­vezés hivatalos közlésének napján — valószínűleg szerdán — lesz a képviselőháznak azon ülése, me­lyen a válság eredete, lefolyása és megszűnése fe­lől jelentést tesz az új minisztérium. Mihelyt a fent érintett értekezletek megtör­téntek s a kabinet lételét parlamenti tény gya­nánt magunk előtt látjuk, azonnal nyilatkozni fog az „Ellenőr“ is, hogy az új kormány irányá­ban milyen állást foglal el. Egyszersmind elmondja nézeteit a múltak némely eseményeire nézve s a jövőnek némely feladatait illetőleg. Szerkesztő: A baloldali kör hétfőn, márczius 1-je napján est véli 6érakor értekezletet tart. A Reákpárt hétfőn, márczius le jén, d. u. 6 órakor saját helyiségében érte­kezletet tart. _________ Budapest, márczius 1. A franczia köztársaságban erélye­­­­sen rajta vannak, hogy az új alkotmánytör­vények minél előbb életbe léptessenek. A se­­natusi választó lajstromok statistikai táblázatának készítésére nézve már kiadattak az utasítások. Az új cabinet megalakulása azonban lassan halad, Buffet távolléte miatt, kit Mac-Mahon a cabinet­­alkotásra fölhívott, ki azonban egy távirat szerint ma már Párisba érkezik. Említettük, hogy a „ Jonrn. des Débats“ úgy értesült, hogy Buffet e tisztet visszautasította; a „Jonrn.“ nem hiszi, hogy a nem­zetgyűlés jelenlegi elnöke vonakodásában megma­rad, s kiemeli, hogy az új kabinet politikájának szigorúan anti-bonapartisticusnak kell lenni. „A császárság restauratiójától való félelem s a bona­partisták elleni gyűlölet voltak a párt-coali­­tio létrejöttének leghathatósabb tényezői ; a republicanusok ezután is készek a legnagyobb áldozatokra, hacsak a bonapartismus veszedelme­i ellen biztosíttatnak.“ Az idézett lap értesülésével megegyezik az „Indep. beige“ párisi híre is, hogy Buffet visszautasította a cabinet alkotását, még­pedig azért, mert Mac-Mahon saját választása sze­rint való minisztereket akart rá od­rogálni. Hogy mi való ezekből, eddig nem tudunk s a leendő kormány többi tagjairól sem igen világosak az értesülések. „La Presse“ azt fejtegeti, hogy a volt miniszterek közöl csak Cissey és Décazes tarthatják meg tárczáikat. Dufaure a miniszterta­nács alelnökségét Buffet javára azért utasította vissza, hogy a jobbközépet kielégítse. Andiffret- Pasquierről a „France“ azt mondja, hogy nem fo­gadott el tárczát, nehogy az ő ismeretes bonapar­tisták elleni gyűlölete a cabinetnek éles színeze­tet adjon; valószínűleg ő lesz a nemzetgyűlés elnöke. A legitimistáknak a nemzetgyűlés 25- diki ülésében de la Rochette­ Raoul által fölolvasott nyilatkozata következőleg hangzik: „Köteles­ségem önök előtt saját és barátaim nevében kö­vetkező nyilatkozatot tenni : Meg vagyunk győ­ződve, hogy önök tönkre jutattják az országot, midőn nem a királyt teszik Francziaország élére, s hogy a radicalis és úgynevezett conservativ re­publicanusok között rettentő harczot fogunk látni. Forradalmakban a győzelem mindig azoké, kik legerőszakosabb módon járnak el. Ellenei mara­dunk minden köztársasági intézménynek, s önökre hagyjuk a nehéz felelősséget, mely egész súlyával fog önökre nehezedni. Régi franczia monarchiánk, mely ma üdv lenne, valamikor később­­ az önök felszabadulása l­ent.“ Elősorolja ezután a monar­chia jótéteményeit, mely Francziaországot kétszer mentette meg a feldarabolástól, s visszaállította a szószéket. Csak a végrehajtó hatalom gyöngesége okozta, — úgymond — hogy az, a­mi történt, egyáltalában megtörténhetett, s ezen szavakkal végzi: „A monarchia Francziaországnak becsülete, élete és boldogsága. Önök megrontják az országot, érje önöket érte a felelősség!“ Ugyanezen ülésben olvastatott föl S­a­vary jelentése a niévrei választásról a b­o­­napartista üzelmekre vonatkozólag. A je­lentés különben csak az igazságügyminiszter és a vizsgáló bizottság között folyt egyenetlenkedések­ről szól. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés ren­delje el, miszerint az idevonatkozó periratok, me­lyeknek kiadását Tailhand­er megtagadta, közöl­tessenek a bizottsággal, s ezen indítványát Re­nault Leon rendőrfőnök adataira alapítja, melyek külö­nösen a bonapartista bizottságot súlyosan terhelik. Ki van ugyanis mutatva, hogy a népre hivatkozás bizottsága titkos kormányfélét képez, költségvetése és hierarchies rendőrsége van, a megyékben ezen rendőrségben egy-egy hivatalnok jár el, ki rendesen hajdani praefectus szokott lenni. Ez subventiókat osztogat a lapoknak, fizeti a képviselőjelölteket s­­ ügynökei közvetítésével működik a választásokban.­­ Okmányok által be lehet bizonyítani, hogy a bo­­­­napartisták a néptömeg könnyenhivőségét kizsák­­­­mányolták, azon álhírt terjesztvén, hogy Mac Mahon tábornagy el van határozva, a császárság visz­­szaállítása érdekében működni. A császárság volt praefectusai a megyékben mindennemű ijeszt­getési kísérleteket tettek, s hajdani katonatisztek fölkeresték azon embereket, kik hajdan paran­csuk alatt állottak, hogy őket a császárság ügyének megnyerjék. Más leleplezésekből kitűnik, hogy a­­ bonapartisták propagandát fűztek a socialisták meg­nyerésére. A császár parancsára egy socialista lap alapíttatott, mely a Roucer elnöksége alatti bizott­ság költségvetéséből fizettetett. Az „Internationale“ tagjai Napoleon Lajos herczeg arczképeit osztogat­ták s Genfben egy communista-bonapartisticus egy­letet alapítottak. Ob­ron erődben pedig a bonapar­tista ügynökök a commune elitéltjeivel viszonyt kezdettek s amnestia ígérete alatt a bonapartista párthoz való csatlakozásra írásbeli nyilatkozatokat csaltak ki tőlök.­­ A jelentés utolsó része kifejti, hogy parlamenti pr­ecedens eseteknél fogva a bi­zottság teljes jogában van, midőn a periratok köz­lését kéri, szólítsa föl tehát a nemzetgyűlés az igazságügyi minisztert ezen iratok kiadására. A bo­napartisták természetesen számtalanszor félbes a­­kasztották a jelentés fölolvasását. A B­i­smar­ck-kr­í­zi­s a német lapok között szörnyűséges confusiót támasztott. Egyik sem tudja, hogy mi lesz hát majd ezután, ha a cancellár félévi szabadságideje letelik. A „Schles. Ztg.“ a teljes visszavonulás esetéről következőleg okoskodik : „Egy a servilismussal határos „Gro­ssencultus“ Bismarck teljes nélkülözhetetlenségéről oly pessimisticus nézetet terjesztetett, mely politikai kifejlődési erőnk nagy hátrányára a legszélesebb körökre mély benyomást gyakorolt, sőt uralkodik ez parlamenti képviseletünk egy részén is Csak a legutóbbi időben, még­pedig a Virchov javaslata fölötti szavazás alkalmával tűnt föl némi reactio ezen irány ellen, és éppen ezért neveztük akkor azon­nal e szavazást, eltekintve tartalmától, parlamentá­ris eseménynek.“ Reménye a „Schl. Ztg.“, hogy a képviselőház nem fogja ezen első emancipáló tényét megsemmisíteni. A „Voss. Ztg.“ kijelenti, hogy teljesen osztozik ezen nézetben, s megerősíti azon előbbi jelentését, hogy a cancellár néhány nap előtt csakugyan benyújtotta lemondását. A pápai ballára vonatkozólag a „Köln. Ztg.-­nak Berlinből „magas állású körökből“ írják: Ha az egyházi állam még fönnállana, akkor feleletül a febr. 5-iki hadüzenetre a „Nautilus“ és „Albatros“ hajók, valószinüleg egy csapat német katonát szállittanának Givitavechiánál partra, hogy kerítsék hatalmukba az ellenséges souveraint s őt­­ mint hadi­foglyot haza szállítsák, a­hol is aztán Wilhelmshöhén vagy Stettinben teljes csöndben le-­s­hetne ideje és alkalma a porosz és német törvé­nyek érvényességéről gondolkozni. A jelen kö­rülmények között azonban a pápa többé nem „subjectuma a népjognak“, s így a tényleges ha­­sznállás lehetetlenné vált.“ — A közoktatás­­ügyi miniszter a májusi törvények ellen ki­bocsátott pápai bullára vonatkozólag, hir szerint r­e­n­d­e­l­e­t­e­t fog intézni ezen ressort katholikus hivatalnokaihoz. Hogy mi lesz benne, még nem tudni. John Mitchel Tipperayban újra meg akarja magát választatni az a­ng­o­l­parliamentbe, a­hol a hom-ruler párt emberei azt vitatják, a parliamentnek nem volt joga John Mitchel válasz­tását megsemmisíteni s új választást elrendelni, s így az alsóház ezen eljárása alkotmányellenes. A jogászok sincsenek különben az eset fölött egy vé­leményen. Az olasz képviselőházban a kor­mány törvényjavaslatot terjesztett elő néhány hadi­hajó eladására vonatkozólag. Garibaldi mele­gen pártolta a kormányjavaslatát, s e kérdés megítélésben a tengerészeti minisztert legilletékesebbnek nevezte. A spanyolok csakugyan édes keveset akarnak, vagy látszanak tudni a „Gustav” ügyé­ről. A miniszteriális „Epoca“ azt mondja, hogy nem tudja, váljon az ügy teljesen elintéztetett­e, de hogy a német kormány beláthassa, miszerint a „Gustav“-ot „egyetlen spanyol alattvaló sem sértette meg“, elég a tolosai hírlapból Zepliennek következő iratát közölni: „Ezennel kijelentem, hogy ma Guip­ezcoa corregidorának, don Cesarino Suarez Bravonak odaajándékozom a hajómon volt ágyút, melyet Zarauzban hagytam. Azpeilia, 1875. jan. 27. Zeplien.“ Ez ugyan keveset bizonyít­­tott, de szintén vonakodott. Erre ismét Ghyczynél­­ tettek kísérletet. Wenckheim személyesen ment Ghyczyhez, ki azután ő felsége által is fogadta­tott. Mindez nem bírta rá a tárcza elvállalására. Ez délutáni két órakor jött tudomásra, igen le­hangoló hatást keltvén. Az új kormány igen mérvadó tagjai vonakodván Panner megmaradá­sába belenyugodni, több név jött combinatióba. Szóba jött már végül Daruváry kir. táblai tanács­elnök is, de e combinatió csakhamar elejtetett és ismét Perczelhez fordultak vissza. Csak a délutáni órákban háríttattak el a fennforgó nehézségek. Négy óra tájban Wenck­heim Béla báró ismételve értekezett Perczellel, kit ezúttal véglegesen sikerült rábírnia az igazság­ügyi tárcza elvállalására. Az így megalakult új kormány elnöke még az este jelentést tett ő­felségének fáradozásai sikeré­ről, s az új miniszterek illető pártjaik körében megjelentek, hol nagy lelkesültséggel fogadtattak. A Deák­ kör és a balközépi kör ma este hat órakor értekezletet tartanak, az egyesítő programm fölött határozandók, mit a Deákkörben Wenckheim Bél­­s a balközépi körben Tisza Kálmán terjeszt elő. Ha a két párt a programmot magévá teszi, valamely semleges helyütt, talán a Hungária nagy termében, közös összejövetel lesz, hol mint új kormánypárt, az új kormány bemutatását is­ Ennek megtörténtével következik be a kor­mány hivatalos kineveztetése, az eskütletétel, s ez­után a bemutatás a parlamentben. Valószínűleg mindez holnap, márcz. 2-án. Annak folytán, hogy Perczel Béla a kabinetbe lép, a képviselőház elnöksége betöltendő. Hír sze­rint ezen állomásra Gh­y­cz­y Kálmánt óhajtják az egyesülendő két párt vezéregyéniségei, s nem szenved kétséget, hogy ezen óhajtást magáévá fogja tenni az egész képviselőház. A kabin­etal­akul­ás utolsó stádiu­máról közöljük még a következő részleteket. A szombat esti konferencziának, mint előre jelentettük, folytatása volt vasárnap reggel­ 10 órakor. Jelen voltak: Wenckheim, Tisza, Széll, Simonyi Lajos, Trefort, Péchy T., Szende, s a helyzet azo­nos volt a tegnap estivel, csakhogy Perczel s Hor­váth Lajos igazságügyi minisztersége — az illetők határozott vonakodása folytán, mit Perczel az érte­kezlet folyamán, személyesen megjelenvén, tudatott, meghiúsultnak s teljesen meghiúsultnak tekintetett. Az értekezlet, mint a „Hon“ írja, eleve az elvi kér­dések némely elintézetlenül maradt pontjaival foglalkozott, melyekre nézve az egyetértés hamar megtaláltatott. Kevésbbé simán ment azonban a do­log a személyi kérdésekre, különösen az igazság­ügyi tárczára nézve. De egyéb nehézségek is fo­rogtak fen, így az, mit ma több lap bizonyosként jelentett, hogy Simonyi Lajos dt. vállalkozott a kereskedelmi s közlekedési tárcza együttes viselé­sére, éppen nem bizonyult valónak s igy a köz­lekedési tárcza betöltéséről kelle gondoskodni. A reggeli konferenczia tartott 10-től x/14-ig s eredménye a következő volt: A kultuszminiszteri tárcza körül fenforgott nehézség elintéztetett; Trefort vállalkozott megmaradni helyén, s igy e részben nem volt baj. Elintéztetett ezenfölül a közlekedésügyi tárcza kérdése is. Péchy Tamás ismételt fölszólitás folytán vállalkozott elfogadá­sára s igy csak egy tárcza, az igazságügyi, volt betöltetlen. Ennek betöltése sok bajjal járt. Igen sok tényező mozdittatott meg, hogy Panner helyén megtartassák és ez intenzióból magyarázható meg sok visszautasítás. Szontagh Pál candidálta-A szegedi orsz. Ipar- és termény­­kiállítás ügyében a kiállítási bizottmány a következő körö­s levelet küldte szét: Hazánk mostoha iparviszonyain és gazdászati rendszerünkön javítani, kereskedelmünket emelni, nyersterményeinknek, gyári és kézműárainknak piaczokat teremteni, szóval, czikkeinknek tökélete­sebbé tétele által ezek versenyképességét fokozni volt a végezél, midőn a szegedi ipartársulat Bar- I­­ál György földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter I úz ö­nméltóságának f. évi 438. évi. sz. engedélye alapján, a hazai összes iparos- és gazdaközönség részvéte mellett, Szegeden 1876-ik évi augusztus hóban megnyitandó orsz. ipar- és terménykiállítás rendezését határozatba hozta. Ezen kiállításra óhajtják (czim) figyelmét már­is fölhívni, remélve, hogy kiindulási vezérelveink általános méltatással találkozandnak, bizton szá­mítva az iparos- és gazdaközönség részéről máris tapasztalt nagymérvű érdeklődésnél fogva azon eredményre, melyet az országos kiállítás czéljául kitűztünk. Szeged város földrajzi fekvése, a keleti tar­tományok közelsége, a mindenfelé elágazó közle­kedési vonalak előnyei mind megannyi biztosítékok részünkre, hogy a kiállítás nemcsak erkölcsi hasz­nokat helyez kilátásba a kiállítókra nézve, hanem egyúttal anyagilag is hálásan fogja jutalmazni úgy az ipar és gyár készítményeit, mint a nyerstermelők kiállítmányait. A hazánkban eddig rendezett vidéki kiállítá­sok mindmegannyi emeltyűk voltak hazánk fejlődő­­ iparának emelésére, annyival inkább számíthatunk a hatásra, melyet az általunk rendezendő országos kiállítás kimaradhatatlanul teremteni fog. E kiállítás tervezetét óhajtjuk itt bár általá­nosabb körvonalakban bemutatni és az érdeklette­ket jóeleve is a következőkről tájékoztatni. A kiállítás a szegedi főreáltanodai kétemele- t­­es palotában 1867-ik évi augusztus hó 20-án fog megnyittatni, s ugyanazon évi szeptember 8-án bel­l fejeztetni; a kiállítással egy rendkívüli országos vásár fog egyidejűleg megtartatni, mely a kiállítás egész tartamára kiterjedend. A kiállítási palotában v úgy ennek mellékhelyi­ségeiben, a kiállítási tárgyak elhelyezésére a sza­bad terek fönntartásával 10,000 négyszög­méter terület fog rendelkezésre állni, s a kiállítás a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Bar­­tal György úr ő méltósága fővédnöksége s ezen­felül sz. kir. Szeged város főpártfogása alá he­lyeztetett. A kiállítási tárgyak térdijai a legmérsékel­tebbekre vannak előirányozva, s ezek mellett a kiállítási tárgyak szállításainál a szokásos ármér­sékletek úgy a teherszállítmány, mint a személy­jegyek kibocsátásánál elmaradni nem fognak. A kiállítási ügy egy helyi nagyobb választ­mány vezérlete alá lett helyezve, mely feladatául ismerendő meg a következő év elején a hazai iparos és gazdaközönséget egy országos értekez­letre egybehívni, s ezen értekezlet nyomán mindazt foganatba venni, mi a kiállítás és a kiállítók jól fölfogott érdekeinek betöltésére kívánatosnak mu­tatkozik. A kiállításon leendő megjelenésre és részvé­telre külön fölhívásainkat később lesz szerencsénk kibocsátani v­agy a jelenkezések alapján a bejelen­tési íveket kívánatra megküldeni, mindazáltal már ezúttal van szerencsénk támogatása s részvétele biztos kijelentését kikérni. Óhajtanék mindenekfölött, ha az érdekelt kö­zönség vidéki bizottságokat alkotna, s ezen bizott­­ságok legfőbb feladataiknak ismernék, a kiállítás­ban leendő minél nagyobb részvétét és megjelené­sét biztosítani. A kiállítási tárgyak bírálati rendszabályai­t, a bíráló bizottság megalkotása a kiállítók vagy megbízott Ügyviselőik értekezletén lesznek megál­lapítva. A főbb vonalaiban itt közlött tervezet, a ren­dezés s kivitelre megnyert szakértők buzgalma és ügyessége föltennünk engedi, hogy azon remények, melyeket az 1876. évi szegedi országos kiállítás­hoz, mind magunk, mind a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter úr ő méltósága s a hazai iparos- és gazdaközönség kötöttek, s megvalósul-­­ nak, hazánk jelen közgazdászati viszonyainak javí­tásán ezzel is lendítettünk s az országos jólét elő­­mozdítását sikerrel munkáltuk. Nem késünk részletes tervezetünket s a ren­dezési szabályzatokat is mielőbb közzétenni, addig is föntartjuk a szerencsét, minden tudakozódásra a kívánt fölvilágositásokat megadni. Szegeden, 1874. deczember hóban. Dani Ferencz, az orsz. kiállítási bizottmány elnöke. B­a­k­a­y N­á­n­d­o­r, a végr. bizottság elnöke. Reizner János, biz. jegyző. A budapesti ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara alakuló köz­gyűlése által február 20-án déli egy óráig megej­tett szavazás eredményének kihirdetése végett február 22-én délután 4 órakor tartott gyűlésen a többség — hosszas vita után — nem fogadta el a kamara végleges megalakulását, mert két pót­tag törvényes szavazattöbbséget nem nyert. E két hiányzó póttag megválasztása, az új vá­lsztás ered­ményének kihirdetése és az irományok átadása végett tűzte ki a korelnök február hó 28-ikára a második közgyűlést az ügyvédegylet helyi­ségébe. K­oreln­ök Véb­kor megnyitja az ülést s kijelenti, hogy napirenden a két hiányzó póttag­­ megválasztása van. Felkéri a szavazatszedő bi­zottság elnökét, Gellért Szabó Jánost, hogy a szavazatokat szedje be, minek megtörténtével te­gyen jelentést a szavazás eredményéről. Addig az ülés felfüggesztetik. A szavazás foly 12 óráig. Baintner, Szedenics és Szlávy Olivér szavazatszedő bizottsági tagok a szavazatszedő bizottság elnöke által kiküldetnek a szavazatok megszámlálására. A sza­vazás 12 órakor be lévén fejezve, Gelléri Szabó János aláírt jelentését bemutatja és az iratokat át­adja. Beadatott összesen 125 szavazat. Érvénytelen nem volt egy sem. Viszonylagos szavazattöbbséggel­­ Pin­t­s­ich Frigyes (78 sz.) és Z­b­o­r­ay Béla­­ (82 sz.) választattak meg póttagoknak. Korelnök a választásoknak végleges be­fejezése után a kamarát megalakultnak nyilvánítja,­­ s átengedi székét a kamara törvényes után meg-­s választott rendes elnökének, szívből kívánván, hogy a választmány tagjait tartsa meg az isten erőben s egészségben. Ghyczy Gyula elnök egy rövid, éljenzéssel fogadott beszédben választmánybeli tiszttársai ne­vében köszönetét fejezi ki a közgyűlésnek a ben- s nek helyezett bizalomért, s kéri a támogatást to-­­­vábbra is. Érzi, hogy e választásnál nem érdemet akartak jutalmazni az ő személyét illetőleg, mert ez esetben — úgymond — sokkal érdemesebb egyént választottak volna meg elnöknek, mint ő. Fél, hogy hiányait érezve, nem fog megfelelni hi­vatásának. Az ügyvédi testület tekintélyének biz­tosítását tekinti czélnak és e czél elérhetése végett s újólag kikéri a támogatást. Munkától, áldozattól vissza nem retten soha. Egész erejét, tehetségét, ki fogja fejteni, s meg fogja tartani függetlenségét fel- és lefelé. Igazságos és szigorú biró lesz. Előtte csak azon czél lebeg, hogy a kamara s így az ügy­védi testület a közéletben azon tiszteletet vivja ki magának, mely őt fontos társadalmi állásánál fogva megilleti. Meleg szavakban emlékezik meg azon férfiakról, kik a jogi téren s különösen ez intézmény életbeléptetésén európai színvonalon áll­­ván, az ügyvédek háláját dús mértékben kiérde­melték; miért is indítványozza, hogy Pauner Tivadar igazságügyérnek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák s egyúttal nála e végett egy küldött­ség is tisztelegjen. A választmány ennek alapján a mai napon (márcz. 1-én) küldöttséget meneszt Paulerhez, hogy a közgyűlés érzelmeit szóval is tolmácsolják. Ezzel a napirend elintézve lévén, elnök a közgyűlést befejezettnek s a kamarát meg­alakultnak nyilvánítja. Végül megemlítjük, hogy Sárkány József a pesti kir. törvényszéki elnöknél, ki a törvény ér­ I telmében az ügyvédi rendtart­ási törvény végre- s hajtásánál oly elismerésre méltólag szerepelt, a ka­mara kebeléből választott küldöttség fog tisz­­­­telegni. Az esküdtszék ítélete Ofenheim perében. A monstre-per, mely közel két hónapig tar­totta izgalomban Ausztriát, s Magyarországon is épp annyi érdeklődést mint megbotránkozást kel­tett, szombaton­ fejeztetett be a bécsi esküdtszék által. Vasárnapi lapunk ismertette röviden s el is bú­csúztatta. Mindamellett is szükségesnek tartjuk még egyszer visszatérni e botrányos pörre s tüzetesebben megismertetni utolsó óráinak lefolyását, s az es­­kü­dtszéki ítéletet, melylyel a függöny legördült fölötte. Az utolsó nap történetének részletes elbe­szélését ott hagyták el, midőn az esküdtek ta­nácskozásra visszavonultak. A közönség várt egy darabig, de midőn észrevették, hogy az esküdtek tanácskozása hosszabb ideig fog tartani, kiszállin­góztak a mellékterembe, hol természetesen izgatott szóbeszéd folyt a pörről. Óra-óra után telt, de az esküdtek termének ajtaja, melyre oly feszülten szegődött a türelmetlen kíváncsiság szeme, csak nem akart megnyílni. Végre esti fél hat órakor meg­adatott a várva várt jel. Roppant izgatottság lett erre a teremben, a közönség felállt, az esküdtek beléptek a terembe. Mindenki azt nézte, kinek a kezében van a kérdőpontokat tartalmazó ív, mert az volt a férfiú, kit az esküdtszék az elnökséggel megtisztelt. Ez Lehrl volt. Olvasni kezdte a kérdő­pontokat s rá az esküdtek feleletét. Már az első kérdéseknél élénk t­e­t­s­z­és ny­i­la­tko­z­a­­t­ok­ban tört ki a bécsi közönség finom illede­­lemérzéke, mit az elnöki szigorú rendreutasítás alig bírt megfékezni. Ezek a tetszésnyilatkozatok sokkal jobban jellemzik, azt a társadalmat, mely­ben az Ofenheim-féle gazdálkodás lehető volt, mint az egész periratcsomó. Mint emlékezhetünk, az esküdtek elé t­í­z kérdő­pontban terjesztetett a vád, de ezek kö­zül egy, a negyedik számú, birói határozat folytán visszavonatott, s így szombaton csak kilencz kérdő­pontra kellett felelni az esküdteknek. A kérdések és a döntő esküdt­széki feleletek a következők: 1. Vétkes-e vádlott abban, hogy a czernovi­­tzi vaspálya-társulat és Brassey fővállalkozó kö-

Next