Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-01 / 150. szám
150. szám. Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésér nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, Jnnins 1.1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Bogrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára A/ előtt 7.előtt — postai utón vagy szenélyiSMF- nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) .Százalék a könyvárusi utón történő »svi rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. «»■Int eddiss: Egy évre ...... 20 forint. — kr. Felérje ........ 10 „ — kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egyhóra ....... I „ 80 kr. TÁVIRATOK. Debreczen, máj. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Tisza tiszteletére ma közebéd volt, melyen háromszáznál többen vettek részt. Minden tekintetben kitünően sikerült. A felköszöntéseket a főispán kezdette meg a királyért, Tisza pedig — kire húsznál több fölköszöntés mondatott — a magyar állam fölvirágzásáért ürítette poharát. Zágráb, máj. 31. (Országgyűlés ) Makanec a bánhoz következő interpellate intézett: Igaz-e, hogy minden fontosabb kizárólag a saját törvényhozás körébe tartozó kormányjavaslatok csak a magyar kormánynyal való előleges tárgyalás és ennek részérőli jóváhagyás után terjesztetnek a korona szentesítése alá ; váljon a bán az ily tárgyalásokban részt vesz-e, és ha igen, mely kormányjavaslatokra vonatkozólag, és mindkét esetben mi által igazolhatja a bán ezen törvényellenes eljárást? — Makanecnek egy másik interpellációja kérdi, hogy a sajtótörvény miért szentesíttetett csak 7 hónappal az országgyűlésen való elfogadása után. — A napirendre térve, a bíróságok és a bagatelle-eljárásra vonatkozó törvényjavaslat a kormány kívánatéra a codificáló bizottsághoz viszszautasíttatik. Bécs, máj. 31. Király őfelsége Zemialkovsky miniszternek a titkos tanácsosi méltóságot adományozd. Páris, máj. 31. A lombard vasút részvényeseinek gyűlésében azon határozatot hozták, mely szerint a novemberben fizetett frankra több osztalék nem adatik. Az elnök az osztrák vasúthálózat helyzetét normálisnak mondja, az olaszé nehéz ugyan, de e nehézségek orvosolhatók és reménye, hogy a kormány a társulattal egyezségre fog jutni. Pária, máj. 31. Orloff herczeg Emsből viszszaérkezett és látogatást tett Mac Mahon s Décares-nál. Barcelona, máj. 31. A karlisták Balague mellett megverettek s igen nagy veszteséget szenvedtek, több karlistavezér megöletett. München, máj. 31. Hir szerint a király a stamsriedi (Oberpfalz) plébánost, Schneidert, nevezte ki bambergi érsekké. Brüssel, máj. 30. Az egyházi körmenet, mint rendesen, katonaság kíséretében tartatott — a lovasság egy könnyű háborgató kísérletet megakadályozott. Genf, máj. 30. A processio nagyszámú népesség előtt nyugalomban végbement, néhány kedvetlenségi nyilatkozaton kívül semmi rendetlenség sem fordult elő. Antwerpen, máj. 30. Az egyházi körmenet igen nagyszámú közönség mellett háborgatás nélkül tartatott, a netáni rendzavaró kísérleteket a jelenlevő rendőrség megakadályozd. Washington, máj. 31. Grant a philadelphiai republicans conventio elnökéhez intézett iratában kijelenti, hogy a legközelebbi elnökválasztás alkalmával nem fog jelöltül föllépni és a netáni megválasztatását csak azon esetre fogadná el, ha ezt a jelenleg igen valószínűtlen körülmények parancslólag követelnék. Bukarest, máj. 31. A rendkívüli kamarai ülésszak ma nyittatott meg trónbeszéddel, mely utalással a négy évi állandóság és uralkodó rendből folyt kedvező eredményekre a következőt mondja: Az ország külügyi politikája kell, hogy az egyensúly és a többi országok tiszteletének politikája legyen, mely a szerződések betűin alapszik és kell, hogy a törvényes közjogok védelmezését és a garantia-hatalmasságokhoz való legjobb viszony fentartását tűzze ki czélul. Mint legfontosabb munkákat a trónbeszéd kijelöli a metropolita választását, a ploesti-predcali és a djudoknai vasút engedélyezését és több fontos pénzügyi kérdés elintézését. A trónbeszéd többször lelkesedett tetszés által félbeszakittatott. A fejedelem a legmelegebben fogadtatott. Réce, máj. 29. (EHv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 81.75. Salgó-Tarján 75 —. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75 Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49 75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasuti kölcsön 100.—. Anglo magyar 10.50. Franco magyar 58.—. Alföld 180.—. Magyar északkelet vasút 122.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192. Municipal-bank —. Testi bank — Amsterdam, máj. 26 Búza márcz. 276, máj. Rozs márcz. 8. Budapesti szinlapok. Ledd, junius 1-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ 53. szám. Hamackers Bernardine k. a. a párisi nagy opera első énekesnőjének első vendégjátékául : Lammermoori Lucia. Opera 3 felv. Irta Cammarano Salvator. Zenéjét szerzette Donizetti. Személyek: Asthon Henrik, lord — — Malecky Lucia húga — — — Hamackers Bernadine k. a, Sir Rawenswood Edgaid — Ellinger Buklaw Arthur — — — Szabó Bidebend Raimond, Lucia nevelője és megbízottja — Ódry Alisa, Lucia hölgye — — Kaczvinszky A. Normann, a rawenswoodi őrsereg vezére — — Szalai KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. A tiszteletes ur keservei. Vígjáték 4 felv. Kneiseltől. Kezdete 7 órakor. Budapest, május 31. A választások előtt. n. Debreczen megfelelt kellőleg, hatalmasan, azon politikai szructmadaraknak (ne hivjuk őket a hazánk állapota felett fráziskényekben áradozó közjogi krokodilusoknak), kik az alföldi homokkő természetére bizták záptojásaik megelevenítését, s aztán összedugták végrehajtó fejeik egyetértő vakoskodását a saját és mások ámításának ijedelmes sötétségébe, várván mi lesz vándor költeményeik vége. Hát a vége bizony az lett, hogy Debreczen kiadta az utat az egész szélsőbaloldali számításnak. És most már az ottani polgárság elkészülve lehet az egyedül üdvözítő pártocska tévmentes apostolkáinak azon ítéletére, miszerint a cívisek városától nem is lehetett egyebet várni, mint „elvfeladást“, sőt tán éppen hazaárulást. Mert az a cívis név gyakran fordul elő gúnyos értelemben azoknál, kik a debreczenieket hiában erőlködnek elbolondítani. Az a civil azonban kitünteti eszénlétét azzal is, hogy nem törődik az átkozódás mesterkedőivel, s megy a józanság útján mint értelmes, a nevére érdemes polgárhoz illik. És igy jár el azon egyszerű okból, mert megfontolta és megértette, mily igaz és mennyire szem előtt tartandó a régi bölcs figyelmeztetés, miszerint „mindennek megvan a maga ideje“. Ezen figyelmeztetés állandó követésében áll ugyanis a helyes és hazafias polika egész tudománya. Mert aki — egyén vagy osztály, párt vagy testület — nem tud vagy nem akar mindent koczkára tenni akkor, midőn állami életét és nemzeti becsületét erőszakolja önvédelmi kikerülhetetlen harczra az ármány és önkény tömegesült támadása, az nem „a maga ideje szerint“ cselekszik, hanem gyáva vagy gonosz, és így megvetendő mint egyén, osztály, párt és testület egy iránt. Hanem épp oly kevéssé „a maga ideje szerint“ — ámbár nem megvetést érdemlőleg, csak sajnálatra méltólag — cselekszik az — egyén vagy osztály, párt vagy testület — ki mindent koczkára tenne akkor, midőn önvédelmi fegyveres harczra az ország hű fiait nem erőszakolják az ármány és önkény tényleges támadásai, sőt megvan a törvényes, alkotmányos tér, melyen sorsának bár nem rögtöni és gyors, de fokozatos és biztos javulását remélheti a nép. Debreczen hazaszerető civiseinek magatartását ily fogalmak irányozták a magyar önvédelem 1848—9-iki dicsőséges s az erre következett szenvedőleges ellentállás magasztos küzdelmei alatt, mint irányozták azon lelkesült józanságban, melylyel tegnap, a Tisza Kálmán belügyér úr nagyszerű üdvözlése által, ajtót mutatott a szélsőbaloldali idétlenkedőknek, kik nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy „mindennek megvan a maga ideje“. Nem volt szándékom ezen oldalról kezdeni az okok megvilágítását, melyek — nézetem szerint — a szabadelvű párt alakulására vezettek, hanem utoljára is mindegy, akárhol kezdjem az indokolást, mig másrészről örömömre szolgál a nap egyik jelentékeny eseményét illustratio gyanánt is használni s üdvözölni is teljes tisztelettel. Igenis, a szabadelvű párt alakulását nagy mérvben mozdították előre a szélsőbaloldali idétlenkedések. S ebben áll ezen frázisgyártó embereknek egyedüli érdemök Magyarország parlamentáris rendszerének fejlesztésében, öntudatlanul, sőt óhajtásuk ellen működtek az üdvös eredményre, de nem kis részben. Nem mondom én, hogy a volt Deák-párt és a volt balközép egyesülése nem történt volna meg különben is, előbb - utóbb, de merem állítani, hogy ezen egyesülésre a balközépet nagy mértékben megérlelték és sürgették azon szélsőbaloldali oktalanságok, melyekkel bármily fokozatú solidaritás gyanújába hozatni kiállhatatlan gondolattá vált minden értelmes emberre nézve. Nem az ellenzékiséget untuk meg — mint önök állítják, drága apostolok — hanem meguntuk a kellemetlen feltevést, hogy az önök badar politikájával egyetérthet a mi józan eszünk is. Bizonyság erre azon általános és lelkesült készség, melyet a szabadelvű párt megalakításában országszerte és kiválólag mint balközépi részt észlelhetni, mintha csak megkönnyebbült volna ezen pártnak lelke, hogy szabadulhat végre az eddigi kedves szomszédságból, melylyel néha összezavarták kilétét részakarói. S meg vagyok győződve, hogy ha Tisza Kálmán beutazná Magyarország minden megyéjét és városát, a volt balközépi polgárok épp oly lelkesüléssel fogadnák mindenütt, mint amilyen üdvözlé őt Debreczenben, és nem azért, mert minisztert látnak benne, hanem azért, mert a szabadelvű párt megalakulásának lehetségesítése által kivezette volt pártját egy zsákutczából, hol néha úgy érezte magát — nem nagy élvezetére — mintha egy követ fújna a szélsőbaloldali hóbortosokkal, s ahol némelyek éppen el is akarták vele hitetni, hogy csak úgy akadhat az üdvös útra, ha a falnak megy a fejével. Magától értetik, hogy ez nem volt az egyedüli indok, mely a szabadelvű párt létesülését a balközép részéről előmozdította. S magától értetik az is, hogy a Deák-pártnak is voltak saját indokai, s hogy ezen indokok természetéből igen könynyen kimagyarázhatni a tagadhatatlan tényt, miszerint a fusiót megcsinálta ugyan, de nem nagyon szerette a jobboldal némely része. Minderről részletesebben holnap. Pásztélyi János, munkácsi püspök, miként egyik laptársunk írja, körrendeletet bocsátott ki, melylyel a magyar nyelvet egyházmegyéje minden népiskolájában köteles tantárgygyá emeli, hogy orosz ajke hivel ezáltal az államnyelv elsajátítására szükséges alapismereteket már az alsóbb iskolákban megszerezhessék. Ezen rendelet mikénti foganatosításáról jelentéstételre, s arra szólítja föl a lelkészeket, hogy a népiskolai vizsgákra őt (a püspököt) mindannyiszor meghívják. A hazafias főpapot örömmel üdvözöljük e helyes ösvényen. Ha idegen ajkú honosaink törekedni fognak, hogy egymást megértsük a nyelvben, bizonyára könynyebben megérthetjük szívben is akkor a testvéresülés és egyetértés erejével közösen munkálunk közös magyar hazánk és így önmagunk boldogságára is. _________ A pénzügyminiszter következő rendeletét intézte a luxus-adó életbeléptetése iránt a hatóságokhoz. A cselédtartásért, tekeasztalokért, játékhelyiségekért, kocsi- és lótartásért fizetendő adóról szóló 1875. évi XXVI. t. czikknek, valamint az 1875. évi XXI. t. sz. azon részének, mely a vadászatra használható fegyverek megadóztatásáról szóló II. fejezet végrehajtása körüli teendőiket illeti, szabályozása a mellékelt utasításban foglaltatik. Minthogy az érintett törvények szerint fizetendő adók kivetésére szükséges előkészületek megtétele, t. i. az adózók és adótárgyak összeírása, az adótárgyak feletti vallomások gyűjtése, törvényszerűleg a községi elöljáróságok teendői körébe tartoznak, ezennel felhívom, miszerint a törvényhatósága alá tartozó valamennyi község elöljáróságát, melyek mind ezen utasítással, mind a törvények végrehajtására szükséges nyomtatványokkal, az illető m. kir. adóhivatal útján fognak elláttatni, ezen utasítás beható tanulmányozására és az őket ezen törvények által reájuk ruházott teendőknek szigorú felelősség alatti gyors és pontos teljesítésére utasítsa. A belügyminiszter következő rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz: A cs. és kir. közös külügyminisztérium közlése szerint az éjszakamerikai Egyesült Államok gyűlése i. é. márczius 3-án az elnök által is megerősített azon törvényt hozta, melynél fogva az Éjszak-Amerikába való bevándorlás meg nem engedetik: 1-er oly idegeneknek, kik hazájukban súlyos bűntények miatt, — kivéve politikai bűntényeket és oly bűntetteket, melyek politikai bűntényekből keletkeznek — elitéltettek, vagy a kiknek a kivándorlás feltétele alatt büntetésük elengedtetett. —2-ot szabad erkölcsű nőknek és mindazon nőszemélyeknek, kik ily üzlet folytatása czéljából kívánnak behozatni. Mihelyt a fentebbi 2 pont alatt jelzett idegenek Éjszak-Amerikába érkeznek, azok az érintett törvény értelmében azonnal le fognak tartóztatni és megtartott vizsgálat után hazájukba visszaszállittatni. Mi közöltük azon emlékbeszédet, melyet Horváth Boldizsár tartott, mert érdekes és akadémiai tény, de nem ismerjük el alaposságát sem a Szemere Bertalan egyéniségére nézve, mely egészen más természetű volt, sem az 1848/9-iki nagy korszak jellemzésére vonatkozólag, melyhez Horváth Boldizsár az 1867-iki álláspontból vette a színezést. — Szemere Bertalan, ki 1848/9-ben respublicát akart Kossuth ellenében s 1865-ben az októberi diplomát fogadta el, ismét Kossuth ellenében, nem azon ember volt, akiről Horváth Boldizsár emlékbeszédet tartott. Beső-Szolnok megye közönsége e hó elején tartott közgyűléséből egy feliratot intézett az összes minisztériumhoz a deési királyi törvényszék fenntartásáért, s e felirat átnyújtásával és támogatásával a főispán dr. Bánffy Dezső vezetése mellett gr. Teleki Domokos, Simó Lajos, Lészai László és Both Pál bizottsági tagokat kérte föl; e küldöttség a múlt pénteken és szombaton teljesítő kötelezettségét. Értesülésünk szerint a megyét ezen fellépésre Szamosújvár város közönségének azon törekvése vezető reá, mely szerint e testület azon dolgozik, hogy a szamosújvári kir. törvényszék még a deési kir. törvényszék elejtésével is fenntartassék. A legindokoltabb önvédelem tehát Belső-Szolnok megye részéről, hogy e jelzett törekvésnek útjába áll, tekintve főként, hogy a deési kir. törvényszék fennállását valóban számos — eléggé ismeretes — körülmények támogatják. Lipó-Sz.Miklós ról május 30-iki kerettel a következő sorokat veszszük: Volt képviselőnk Matuska Péter ma 5 órakor városunkba érkezett. Már Rózsahegyen nagyszámú választók várták, s midőn Liptó-Szent-Miklósra bevonult, az elébe ment kocsik száma ötvenre ment s a város a kerület minden helyéről összesereglett elöljárókkal s választókkal megtelt. Beszámoló beszédét, melyben a három év alatt a kormányzásban történt változásokat kiemelte, s a hozott üdvös törvényeket, különösen a földadó szabályozásáról szólót elősorolta, s végre a szabadelvű pártnak üdvös voltát felhozta. A közönség folytonos éljenzésekkel kisérte, de különösen kitört a nagy lelkesedés, midőn Matuska úr kiemelte, hogy Tisza erős keze és Széll szorgalma és becsületessége a pénzügyeket rendezni fogja, s hogy ő is e kérdéseket tartja legéletbevágóbbaknak, s mivel ezek megoldását reményti a kormánytól, azért határozott hive és támogatója marad neki. —■ A képviselő úr ezután atyai házához ment s ott fogadta a vidék összes községeiből érkezett üdvözlő küldöttségeket. Megválasztatása bizonyosnak tekintendő. Katasteri becslő-biztosok. A pénzügyminiszter által katasteri becslő-biztosokká kineveztettek:I.A budapesti kerületben , az esztergomi becslőjárásban . Nech Károly, a budapesti b. j. Teasdale Jakab, a monori b.j. Molnár József, a soroksári b. j. Rottier József, a vácz-gödöllői b. j. Esztergályi Mihály, a kunszentmiklósi b. j. Horváth László, a kecskeméti b. j. Beretvás Péter, a kiskőrösi b. j. Safáry József, a félegyházi b. j. Szombathy Lajos, a jászberényi b. j. Noszlopy Emil, a szolnoki b. j. Plathy Zsigmond, a tiszafüredi b. j. Für Kálmán, a gyöngyösi b. j. Czizmazia László, a hevesi b. j. König Endre, az egri b. j. Szabó Imre, a pétervásári b. j. Bory György, a karczagi b.j.Medgyasszay Sámuel, a mezőtúri b.j. Meskó Sámuel, a vaáli b. j. Baltzár Károly, a moori b. j. Piczner Rezső, a sárbogárdi b. j. Horváth Vincze, a székesfehérvári becslőjárásban: Bauer Miklós, n. A szegedi kerületben: a makói becslőjárásban : Szilágyi Gyula, a battonyai b. j. Fejérvári Imre, a szegedi b. j. Szeremszky József, a csongrádi b. j. Csüry József földbirtokos, a hódmezővásárhelyi b. j. Bába Antal, a bajai b. j. Párnitzky Géza, a kulai b. j. Cservenka Lajos, a palánkai b. j. Szakácsy Ferencz, a szabadkai b. j. Merkay József, az újvidéki b. j. jáki Tóth István, a zentai b.j. Dömötör Zuard ügyvéd, a zombori b. j. Demeratz Alajos, a titeli b. j. Latinovich Samu, a pancsovai b.j. Ruttner Ferencz, a perlaszi b. j. Pethe István, a módosi b. j. Novák Ödön, a nagy-becskereki b.j. Várnay Győző, a nagy-kikindiai b. j. Bartók János, a nagy-szentmiklósi b. j. Waidberg Károly, a török-kanizsai b. j. Rónay István, a zsombolyai b. j. báró Marcomes Jeromos. III. A debreczeni kerületben: a békési becslőjárásban Hellebrandt János, a csabai b. j. Kaprinay Gábor, a szarvasi b. j. Plávetz György, a belényesi b. j. Középes- 8y Gyula, az élesdi b. j. Dömök Kálmán, a margittai b. j. Bernáth Kálmán, a nagy-szalontai b. j. Theisz Péter, a tenkei b. j. Vertán Lajos, a debreczeni b. j. Ujfalussy Soma, a székelyhídi b. j. Fráter Ferencz, a nyíregyházi b. j. Szekszty József, a nagy kállói b. j. Bartók Ferencz, a kisvárdai b. j. Szunyogh Sándor, a hajdú-böszörményi b. j. Nagy Ferencz, a szilágy-somlyói b. j. Valentinyi Nándor. IV. A szatmári kerületben, a szatmári becslőjárásban: Jakó Pál; az erdődi b. j. Latinovics László ; a nagy-károlyi b. j. Gerson Zsigmond; a nagy-bányai b.j. Oláh József; a fehér-gyarmati b. j. Újhelyi Kálmán; a tasnádi b. j. Baranyi Miklós; a szilágy-csehi b. j. Káli Nagy Károly; a zilahi b. j. Hatfaludy Albert; a nagysomkuti b. j. Nagy Endre; a rahói b. j. Csorba Endre; a marmaros-szigeti b. j. Kovássy Pál; a felső-vissói b. j. Weisz Gyula; a huszti b. j. Ráthonyi Lajos; az ökörmezői b. j. Törzsök Mihály; a técsői b. j. Scholz Ede; a beregszászi b. j. Morvay Gábor; a munkácsi b. j. Kovács Károly; az alsóvereczkei b. j. Weisz Károly; a nagyszőllősi b. j. Rojkó Sándor. V. A pécsi kerületben: a danaföldvári becslő járásban Ambrózy György; a szegrzárdi b. j. Borovszky Ernő; a tamási b. j. Strobl Izidor; a csurgói b. j. Ágoston Pál; az igali b. j. Bogyay Ödön; a kaposvári b. j. Hanny Nándor;a karádi b. j. Zbinovszky Miklós; a marczali b. j. Somogyi Ferencz; a szigetvári b. j. Széles József; a siklósi b. j. Ravald József; a mágocsi b.j. Harranek János; a mohácsi b. j. Temmer Antal; a pécsi b. j. Kelemen Gyula; a dárdai b. j. Kü 1tey Ágoston; a szent-lőrinczi b. j. Haberényi György. VI. A temesvári kerületben: az aradi becslőjárásban Békeffy György, a borosjenői b. j. Pohl Károly, az erdőhegyi b. j. Remekházy Károly, a pankotai b.j. Szkálla József, a radnai b. j. Hollaky Gusztáv, a buziási b. j. Toszt Ignácz, a csákovai b. j. Stephány István, a lippai b. j. Zólyomi Antal, a temesvári b. j. Surányi Lajos, az új aradi b. j. Cserny Márk, a verseczi b.j. Bisitzky Gyula, a bogsányi b. j. Borosnyai Károly, a facseti b. j. Szokoly Sándor, a lugosi b.j. rékasi Nikolits Emil, az oraviczai b. j. Prida fka Ferencz. Degré Alajos beszámoló beszéde. Vácz, május 30. Az országgyűlés be lévén rekesztve, küszöbén , az új képviselőválasztásoknak, közlöm azon eseményeket, melyek városunk politikai életében fellmerülnek. Ezek sorában első helyen említem meg a mai napon megtartott azon gyűlés lefolyását, melyen Degré Alajos eddigi országgyűlési képviselőnk váczi választóinak beszámolt. A gyűlés termét a választók igen nagy száma tölti be, és ezt Bartos Imre elnök megnyitván, Degré Alajos képviselőnk következő beszámoló beszédét tarta : Tisztelt választópolgártársak! Midőn nagybecsű megbízásukkal kezemben, s tele jó szándékkal szívemben a lefolyt országgyűlésre távoztam, balközépi ellenzék voltam, most mint kormánypárti állok önök előtt. Sok esetben e lépésemért vád illethetné lelkiismeretemet, de a jelen körülmények közt érzem, sőt szentül meg vagyok győződve, hogy hazafias kötelességet teljesítettem. Egész életemben, nrői és politikai pályámon a szabadelvű eszmék harczosa valék, az vagyok ma is, s mint ilyen jutottam másodszor a kormánypártba. Kormánypárti valék 1848-ban, — mert oly férfiak ültek a kormányban, kik a szabadelvűség zászlóját fennen hordozák. Ezen időben vált a nép tulajdonává a föld, melyet mivel, ekkor jutottak a népek milliói az alkotmány sánczaiba, s Magyarország akkor kezdett a szabadelvű államok színvonalára emelkedni. E kormány mellett fegyvert ragadva, utolsó pillanatáig harczoltam. A nagy események leviharzottak, azután folyt az önfentartási küzdelem, ezt a politikai harczok követték, és bátran elmondhatom, hogy erőmhöz képest részt vettem mindenikben, anélkül, hogy elveimben valaha megtántorodtam volna Ma azonban ismét kormánypárti vagyok, megmondom miért ? mert az Ausztriával ránk nézt oly hátrányos szerződésromlással fenyeget; mert a szerencsétlen viszonyok, hibás kormányzat, részgazdálkodás s téves rendszer az országot veszélybe sodorta; fejünkre nőtt minden, az államadósságok halmaza, a nemzetiségek túlkapásai, s a közigazgatás zűrzavara; e lejtőn tovább haladva, okvetlen elbuktunk volna. Mindenáron a haza megmentéséről kellett gondoskodni, s a jelenlegi szabadelvű kormány vállalkozott ezen óriási feladat nehézségeivel megküzdeni; képessége, akarata, hazafisága, áldozatkészsége és erélye reményre jogosított, s rövid fennállása óta működése oly mozzanatokkal bir, mikre a magyar szív feldobog. Méltán fűzhetjük reményeinkhez a bizalmat is. Vagy nem ezen szabadelvű kormány hazafias szellemének kifolyása-e koronás fejedelmünk ama magasztos ténye, miszerint az 1848/-ki rokkant honvédek menházára ötezer irtót adományozni kegyeskedett ? Nem beszél-e hangosan kormányunk erélye mellett azon föllépés, melyet a gőzhajó- és vasúti elnémetesítő hivatalnokokkal szemben az állami nyelv tiszteletben tartása és használata körül követett? A költségvetések tárgyalásainál eddig megszoktuk volt, hogy az illető miniszter vagy belenyugodott a pénzügyi bizottság bőkezű tételeibe, vagy pedig kéréseivé azokat, többet igyekezett megszavaztatni; most, midőn a pénzügyi bizottság megtakarítási szempontból tetemes levonásokra szorítkozott, a tárgyaláskor nem láttunk-e miniszteri padjából felemelkedni azon nyilatkozattal, hogy itt és ott ennyit meg annyit képes még meggazdálkodni, s maga javasolt nagyobb törlést. Nem önkényt mondtak e le a miniszterek képviselői szálláspénzeikről ? A törvényszékek számának apasztása, a fölösleges hivatalnokok elbocsátása eléggé bizonyítja, hogy ezen kormány nem óhajt az ország kárával magának mesterséges utón többséget teremteni. A Kárpátoktól Adriáig nem villanyozott-e fel minden magyar szivet Tisza Kálmán nyílt, férfias és erőteljes nyilatkozata, melylyel a nemzetiségeknek államiságunk ellen intézett merényleteit visszaverte ? Rég vártuk e hangot illetékes helyről, de hiába vártunk, míg végre a mostani belügyér a nemzet lelkéből szólalt meg ; szavai az önérzet, erő és igazság villámait szórták. Tisza Kálmán kezébe ragadta a zászlót, melyre írva van: „Ne bántsd a magyart!“ s a nemzet lelkesedéssel követi. Aztán, nincs-e kormányunk programmjában: pénzviszonyaink rendezése, az államháztartásban az egyensúly helyreállítása, a bank-, vám- és kereskedelmi szerződés kérdéseinek megoldása ? Uraim! én e kormányt, míg ezen az úton halad, míg programmjához hű lesz, szívemből, lelkemből, egész tehetségemből támogatni óhajtom. Ezért vagyok ma kormánypárti. Azzal vádolnak, hogy elveinket feladtuk, s a közjogi alap kérdését eltemettük. Súlyos vád! Szerencsére azonban elseje önmagától összeomlik, mert a kormány programmjában nagyrészt benfoglalták azon elvek, amelyeket magunkénak vallottunk. Ami a közjogi alap kérdését illeti, azt nem mi, hanem a körülmények, sokkal égetőbb, mondhatni életkérdések szokták le a napirendről. Mi e kérdést nem ejtettük el, le sem mondtunk róla, hanem csak pihentetjük, míg annak napirendre hozatala nem leend meddő vita, azaz a tíz évre megkötött szerződés lejártáig. Egyébiránt, mondják meg kérem, nagyobb szolgálatot tettünk volna-e önöknek s a hazának, ha most azzal állnánk elő. Igaz, hogy tizenkét millió forint adófölemelést hoztunk haza, de a közjogi kérdésben egy talpalatnyit sem tágítottunk; igaz, hogy a bank-, vám- és kereskedelmi szerződés kérdésének megoldására semmi kilátás, de a közjogi kérdésben heves vitáink folytak; igaz, hogy a nemzetiségek felhasználván az alkalmat, fenyegető állást foglaltak, ámbár beláttuk, hogy mindenek közt, amit kockáztathatunk, legéletbevágóbb nemzetiségünk kérdése, mert alkotmányt, szabadságot, sőt pénzt is hozhat egy szerencsés fordulat, de az elveszett nemzetiség veszve marad örökre; és — közben legyen mondva — ezen egy és egyedüli ok maga is elég lett volna arra, hogy engem meggyőzzön a pártok egyesülésének szükségéről; mi mégis hagytuk tovább harapózni a mételyt, mert időnket igénybe vette a közjogi kérdés; igaz, hogy a kormányzásban megmaradt a régi rendszer, hogy a haza bukás szélén van, de mi nem értünk rá megmentéséről gondoskodni, mert ez eredménytelen harczot a közjogi alap fölött élet-halálra folytatni kellett. Nem, uraim! én így nem mertem volna beszámolni, sem önöknek ezen, sem pedig isten előtt a más világon. Korántsem állítom, hogy az ellenpártiak kevésbbé szeretik a hazat, s ők is nem úgy óhajtják annak boldogulását és felvirágzását, csakhogy különböző utakon reméljük azt elérni. Úgy képzelem