Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1875-06-01 / 150. szám

150. szám. Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésér nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, Jnnins 1.1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Bogrády testvérek Irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára A/ előtt 7.előtt — postai utón vagy sze­­n­é­lyiSMF­­-­ nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) .Százalék a könyvárusi utón történő »svi rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. «»■Int eddiss: Egy évre ...... 20 forint. — kr. Felérje ........ 10 „ — kr. Ne­gyedévr­e ...... 5 „ — kr. Egy­hóra ....... I „ 80 kr. TÁVIRATOK. Debreczen, máj. 31. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Tisza tiszteletére ma közebéd volt, melyen háromszáznál többen vettek részt. Minden tekintetben kitünően sikerült. A fel­köszöntéseket a főispán kezdette meg a királyért, Tisza pedig — kire húsznál több fölköszöntés mondatott — a magyar állam fölvirágzásáért ürítette poharát. Zágráb, máj. 31. (Országgyűlés ) Makanec a bánhoz következő interpellate intézett: Igaz-e, hogy minden fontosabb kizárólag a saját törvény­hoz­ás körébe tartozó kormányjavaslatok csak a magyar kormánynyal való előleges tárgyalás és ennek részérőli jóváhagyás után terjesztetnek a korona szentesítése alá ; váljon a bán az ily tár­gyalásokban részt vesz-e, és ha igen, mely kor­mányjavaslatokra vonatkozólag, és mindkét esetben mi által igazolhatja a bán ezen törvényellenes eljá­rást? — Makanecnek egy másik interpellációja kérdi, hogy a sajtótörvény miért szentesíttetett csak 7 hónappal az országgyűlésen való elfoga­dása után. — A napirendre térve, a bíróságok és a bagatelle-eljárásra vonatkozó törvényjavaslat a kormány kívánatéra a codificáló bizottsághoz visz­­szautasíttatik. Béc­s, máj. 31. Király őfelsége Zemialkovsky miniszternek a titkos tanácsosi méltóságot adomá­nyozd. Páris, máj. 31. A lombard vasút részvé­nyeseinek gyűlésében azon határozatot hozták, mely szerint a novemberben fizetett frankra több osztalék nem adatik. Az elnök az osztrák vasúthálózat helyzetét normálisnak mondja, az olaszé nehéz ugyan, de e nehézségek orvosolhatók és re­ménye, hogy a kormány a társulattal egyezségre fog jutni. Pária, máj. 31. Orloff herczeg Emsből visz­­szaérkezett és látogatást tett Mac Mahon s Déca­­res-nál. Barcelona, máj. 31. A karlisták Balague mellett megverettek s igen nagy veszteséget szen­vedtek, több karlistavezér megöletett. München, máj. 31. Hir szerint a király a stamsriedi (Oberpfalz) plébánost, Schneidert, ne­vezte ki bambergi érsekké. Brüssel, máj. 30. Az egyházi körmenet, mint rendesen, katonaság kíséretében tartatott — a lovasság egy könnyű háborgató kísérletet meg­akadályozott. Genf, máj. 30. A processio nagyszámú né­pesség előtt nyugalomban végbement, néhány ked­­vetlenségi nyilatkozaton kívül semmi rendetlenség sem fordult elő. Antwerpen, máj. 30. Az egyházi körme­net igen nagyszámú közönség mellett háborgatás nélkül tartatott, a netáni rendzavaró kísérleteket a jelenlevő rendőrség megakadályozd. Washington, máj. 31. Grant a philadel­phiai republicans conventio elnökéhez intézett iratában kijelenti, hogy a legközelebbi elnökvá­lasztás alkalmával nem fog jelöltül föllépni és a netáni megválasztatását csak azon esetre fogadná el, ha ezt a jelenleg igen valószínűtlen körülmé­nyek parancslólag követelnék. Bukarest, máj. 31. A rendkívüli kamarai ülésszak ma nyittatott meg trónbeszéddel, mely uta­lással a négy évi állandóság és uralkodó rendből folyt kedvező eredményekre a következőt mondja: Az ország külügyi politikája kell, hogy az egyen­súly és a többi országok tiszteletének politikája legyen, mely a szerződések betűin alapszik és kell, hogy a törvényes közjogok védelmezését és a garantia-hatal­masságokhoz való legjobb viszony fentartását tűzze ki czélul. Mint legfontosabb mun­kákat a trónbeszéd kijelöli a metropolita választá­sát, a ploesti-predcali és a djud­oknai vasút enge­délyezését és több fontos pénzügyi kérdés elintézését. A trónbeszéd többször lelkesedett tetszés által félbe­­szakittatott. A fejedelem a legmelegebben fogadtatott. Réce, máj. 29. (EHv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 81.75. Salgó-Tarján 75 —. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 86.75 Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49 75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasuti kölcsön 100.—. Anglo magyar 10.50. Franco magyar 58.—. Alföld 180.—. Magyar északkelet vasút 122.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192­­. Municipal-bank —. Testi bank — Amsterdam, máj. 26 Búza márcz. 276, máj.­­ Rozs márcz. 8. Budapesti szinlapok. Ledd, junius 1-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ 53. szám. Hamackers Bernardine k. a. a párisi nagy opera első énekesnőjének első vendégjátékául : Lammermoori Lucia. Opera 3 felv. Irta Cammarano Salvator. Zenéjét szerzette Donizetti. Személyek: Asthon Henrik, lord — — Malecky Lucia húga — — — Hamackers Bernadine k. a, Sir Rawenswood Edgaid — Ellinger Buklaw Arthur — — — Szabó Bidebend Raimond, Lucia ne­velője és megbízottja — Ódry Alisa, Lucia hölgye — — Kaczvinszky A. Normann, a rawenswoodi őrse­reg vezére — — Szalai KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. A tiszteletes ur keservei. Vígjáték 4 felv. Kneiseltől. Kezdete 7 órakor. Budapest, május 31. A választások előtt. n. Debreczen megfelelt kellőleg, hatal­masan, azon politikai szructmadaraknak (ne hivjuk őket a hazánk állapota felett frázis­­kényekben áradozó közjogi krokodilusok­­nak), kik az alföldi homok­kő természetére bizták záptojásaik megelevenítését, s aztán összedugták végrehajtó fejeik egyetértő va­­koskodását a saját és mások ámításának ijedelmes sötétségébe, várván mi lesz vándor költeményeik vége. Hát a vége bizony az lett, hogy Deb­reczen kiadta az utat az egész szélsőbal­­oldali számításnak. És most már az ottani polgárság elké­szülve lehet az egyedül üdvözítő pártocska tévmentes apostolkáinak azon ítéletére, mi­szerint a cívisek városától nem is lehe­tett egyebet várni, mint „elvfeladást“, sőt tán éppen hazaárulást. Mert az a cívis név gyakran fordul elő gúnyos értelemben azoknál, kik a deb­­reczenieket hiában erőlködnek elbolondítani. Az a c­i­v­i­l azonban kitünteti eszén­létét azzal is, hogy nem törődik az átkozódás mesterkedőivel, s megy a józanság útján mint értelmes, a nevére érdemes polgár­hoz illik. És igy jár el azon egyszerű ok­ból, mert megfontolta és megértette, mily igaz és mennyire szem előtt tartandó a régi bölcs figyelmeztetés, miszerint „mindennek megvan a maga ideje“. Ezen figyelmeztetés állandó követésé­ben áll ugyanis a helyes és hazafias poli­­ka egész tudománya. Mert a­ki — egyén vagy osztály, párt vagy testület — nem tud vagy nem akar mindent koczkára tenni akkor, midőn állami életét és nemzeti becsületét erősza­kolja önvédelmi kikerülhetetlen harczra az ármány és önkény tömegesült támadása, az nem „a maga ideje szerint“ cselekszik, hanem gyáva vagy gonosz, és így megve­tendő mint egyén, osztály, párt és testület egy iránt. Hanem épp oly kevéssé „a maga ideje szerint“ — ámbár nem megvetést érdem­­lőleg, csak sajnálatra méltólag — cselek­szik az — egyén vagy osztály, párt vagy testület — ki mindent koczkára tenne akkor, midőn önvédelmi fegyveres harcz­ra az ország hű fiait nem erőszakolják az ármány és önkény tényleges támadásai, sőt megvan a törvényes, alkotmányos tér, me­lyen sorsának bár nem rögtöni és gyors, de fokozatos és biztos javulását remélheti a nép. Debreczen hazaszerető civis­einek magatartását ily fogalmak irányozták a magyar önvédelem 1848—9-iki dicsőséges s az erre következett szenvedőleges ellent­­állás magasztos küzdelmei alatt, mint irá­nyozták azon lelkesült józanságban, melylyel tegnap, a Tisza Kálmán belügyér úr nagy­szerű üdvözlése által, ajtót mutatott a szélsőbaloldali idétlenkedőknek, kik nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy „mindennek megvan a maga ideje“. Nem volt szándékom ezen oldalról kezdeni az okok megvilágítását, melyek — nézetem szerint — a szabadelvű párt ala­kulására vezettek, hanem utoljára is mind­egy, akárhol kezdjem az indokolást, mig másrészről örömömre szolgál a nap egyik jelentékeny eseményét illustratio gyanánt is használni s üdvözölni is teljes tisztelettel. Igenis, a szabadelvű párt alaku­lását nagy mérvben mozdították előre a szélsőbaloldali idétlenkedések. S ebben áll ezen frázisgyártó embereknek egyedüli érde­­mök Magyarország parlamentáris rendszeré­nek fejlesztésében, öntudatlanul, sőt óhajtá­suk ellen működtek az üdvös eredményre, de nem kis részben. Nem mondom én, hogy a volt Deák-párt és a volt bal­közép egyesülése nem történt volna meg különben is, előbb - utóbb, de merem állítani, hogy ezen egyesülésre a b­a­l­k­ö­­zépet nagy mértékben megérlelték és sürgették azon szélsőbaloldali oktalanságok, melyekkel bármily fokozatú solidaritás gyanújába hozatni kiállhatatlan gondolattá vált minden értelmes emberre nézve. Nem az ellenzékiséget untuk meg — mint önök állítják, drága apostolok — hanem meguntuk a kellemetlen feltevést, hogy az önök badar politikájával egyetérthet a mi józan eszünk is. Bizonyság erre azon á­lt­a­lános és lelkesült készség, melyet a szabadelvű párt megalakításában ország­szerte és kiválólag mint balközépi részt észlelhetni, mintha csak megkönnyebbült volna ezen pártnak lelke, hogy szabadulhat végre az eddigi kedves szomszédságból, mely­lyel néha összezavarták kilétét részakarói. S meg vagyok győződve, hogy ha Tisza­­ Kálmán beutazná Magyarország minden­­ megyéjét és városát, a volt balk­öz­é­p­i polgárok épp oly lelkesüléssel fogadnák mindenütt, mint a­milyen üdvözlé őt Deb­­reczenben, és nem azért, mert minisz­tert látnak benne, hanem azért, mert a szabadelvű párt megalakulásának le­­hetségesítése által kivezette volt pártját egy zsákutczából, hol néha úgy érezte magát — nem nagy élvezetére — mintha egy követ fújna a szélsőbaloldali hóborto­sokkal, s a­hol némelyek éppen el is akar­ták vele hitetni, hogy csak úgy akadhat az üdvös útra, ha a falnak megy a fejével. Magától értetik, hogy ez nem volt az egyedüli indok, mely a szabadelvű párt lé­­tesülését a balközép részéről előmozdí­totta. S magától értetik az is, hogy a De­ák-pártnak is voltak saját indokai, s hogy ezen indokok természetéből igen köny­­nyen kimagyarázhatni a tagadhatatlan tényt, miszerint a fusiót megcsinálta ugyan, de nem nagyon szerette a jobboldal némely része. Minderről részletesebben holnap. Pásztélyi János, munkácsi püspök, miként egyik laptársunk írja, körrendeletet bocsátott ki, melylyel a magyar nyelvet egyházmegyéje minden népiskolájában köteles tantár­gygyá emeli, hogy orosz aj­ke hi­vel ezáltal az államnyelv elsajátítá­sára szükséges alapismereteket már az alsóbb is­kolákban megszerezhessék. Ezen rendelet mikénti foganatosításáról jelentéstételre, s arra szólítja föl a lelkészeket, hogy a népiskolai vizsgákra őt (a püspököt) mindannyiszor meghívják. A hazafias főpapot örömmel üdvözöljük e helyes ösvényen. Ha idegen ajkú honosaink törekedni fognak, hogy egymást megértsük a nyelvben, bizonyára köny­­nyebben megérthetjük szívben is akkor a testvé­­resü­lés és egyetértés erejével közösen munkálunk közös magyar hazánk és így önmagunk boldog­ságára is. _________ A pénzügyminiszter következő rendeletét in­tézte a luxus-adó életbeléptetése iránt a hatósá­gokhoz. A cselédtartásért, tekeasztalokért, játék­helyiségekért, kocsi- és lótartásért fizetendő adóról szóló 1875. évi XXVI. t. czikknek, valamint az 1875. évi XXI. t. sz. azon részének, mely a va­dászatra használható fegyverek megadóztatásáról szóló II. fejezet végrehajtása körüli teendőiket illeti, szabályozása a mellékelt utasításban foglal­tatik. Minthogy az érintett törvények szerint fize­tendő adók kivetésére szükséges előkészületek megtétele, t. i. az adózók és adótárgyak összeírása, az adótárgyak feletti vallomások gyűjtése, törvény­­szerűleg a községi elöljáróságok teendői körébe tartoznak, ezennel felhívom, miszerint a törvény­­hatósága alá tartozó valamennyi község elöljáró­ságát, melyek mind ezen utasítással, mind a tör­vények végrehajtására szükséges nyomtatványok­kal, az illető m. kir. adóhivatal útján fognak el­láttatni, ezen utasítás beható tanulmányozására és az őket ezen törvények által reájuk ruházott te­endőknek szigorú felelősség alatti gyors és pontos teljesítésére utasítsa. A belügyminiszter következő rendeletét in­tézte valamennyi törvényhatósághoz: A cs. és kir. közös külügyminisztérium közlése szerint az éjszak­­amerikai Egyesült Államok gyűlése i. é. márczius 3-án az elnök által is megerősített azon törvényt hozta, melynél fogva az Éjszak-Amerikába való bevándorlás meg nem engedetik: 1-er oly ide­geneknek, kik hazájukban súlyos bűntények miatt, — kivéve politikai bűntényeket és oly bűntetteket, melyek politikai bűntényekből keletkeznek — el­itéltettek, vagy a kiknek a kivándorlás feltétele alatt büntetésük elengedtetett. —­2-ot szabad er­kölcsű nőknek és mindazon nőszemélyeknek, kik ily üzlet folytatása czéljából kívánnak behozatni. Mihelyt a fentebbi 2 pont alatt jelzett idegenek Éjszak-Amerikába érkeznek, azok az érintett tör­vény értelmében azonnal le fognak tartóztatni és megtartott vizsgálat után hazájukba visszaszál­­littatni. Mi közöltük azon emlékbeszédet, melyet Hor­váth Boldizsár tartott, mert érdekes és akadémiai tény, de nem ismerjük el alaposságát sem a S­z­e­­mere Bertalan egyéniségére nézve, mely egé­szen más természetű volt, sem az 1848/9-iki nagy korszak jellemzésére vonatkozólag, melyhez Hor­váth Boldizsár az 1867-iki álláspontból vette a színezést. — Szemere Bertalan, ki 1848/9-ben re­sp­ub­l­ic­á­t akart K­o­s­s­u­t­h ellenében s 1865-ben az októberi diplomát fogadta el, ismét Kossuth ellenében, nem azon ember volt, a­kiről Horváth Boldizsár emlékbeszédet tartott. Be­­­s­ő-S­zo­l­no­k m­egye közönsége e hó elején tartott közgyűléséből egy feliratot inté­zett az összes minisztériumhoz a deési királyi tör­vényszék fenntartásáért, s e felirat átnyújtásával és támogatásával a főispán dr. Bánffy Dezső veze­tése mellett gr. Teleki Domokos, Simó Lajos, Lé­­szai László és Both Pál bizottsági tagokat kérte föl; e küldöttség a múlt pénteken és szombaton teljesítő kötelezettségét. Értesülésünk szerint a me­gyét ezen fellépésre Szamosújvár város közönsé­gének azon törekvése vezető reá, mely szerint e testület azon dolgozik, hogy a szamosújvári kir. törvényszék még a deési kir. törvényszék elejtésé­vel is fenntartassék. A legindokoltabb önvédelem tehát Belső-Szolnok megye részéről, hogy e jelzett törekvésnek útjába áll, tekintve főként, hogy a deési kir. törvényszék fennállását valóban számos — eléggé ismeretes — körülmények támogatják. L­i­p­­­ó-Sz.­M­i­k­l­ó­s r­ó­l május 30-iki kerettel a következő sorokat veszszük: Volt képviselőnk Matuska Péter ma 5 órakor városunkba érkezett. Már Rózsahegyen nagyszámú választók várták, s midőn Liptó-Szent-Miklósra bevonult, az elébe ment kocsik száma ötvenre ment s a város a kerület minden helyéről összesereglett elöljárókkal s vá­lasztókkal megtelt. Beszámoló beszédét, melyben a három év alatt a kormányzásban történt változá­sokat kiemelte, s a hozott üdvös törvényeket, külö­nösen a földadó szabályozásáról szólót elősorolta, s végre a szabadelvű pártnak üdvös voltát felhozta. A közönség folytonos éljenzésekkel kisérte, de különösen kitört a nagy lelkesedés, midőn Ma­tuska úr kiemelte, hogy Tisza erős keze és Széll szorgalma és becsületessége a pénzügyeket ren­dezni fogja, s hogy ő is e kérdéseket tartja leg­életbevágóbbaknak, s mivel ezek megoldását re­ményti a kormánytól, azért határozott hive és tá­mogatója marad neki. —■ A képviselő úr ezután atyai házához ment s ott fogadta a vidék összes községeiből érkezett üdvözlő küldöttségeket. Meg­választatása bizonyosnak tekintendő. Katasteri becslő-biztosok. A pénzügyminiszter által katasteri becslő-bizto­­sokká kineveztettek:I.A budapesti kerület­­be­n , az esztergomi becslőjárásban . N­e­­­c­h­­ Károly, a budapesti b. j. Teas­dale Jakab, a monori b.j. Molnár József, a soroksári b. j. Rot­ti­er Jó­zsef, a vácz-gödöllői b. j. Esztergályi Mihály, a kun­szent­miklósi b. j. Horváth László, a kecskeméti b. j. Beretvás Péter, a kis­kőrösi b. j. Safáry József, a félegyházi b. j. S­z­o­m­­bathy Lajos, a jászberényi b. j. Noszlopy Emil, a szolnoki b. j. Plathy Zsigmond, a tisza­füredi b. j. Für Kálmán, a gyöngyösi b. j. Cziz­­mazia László, a hevesi b. j. König Endre, az egri b. j. Szabó Imre, a pétervásári b. j. Bory György, a karczagi b.j.Medgyasszay Sámuel, a mezőtúri b.j. Meskó Sámuel, a vaáli b. j. B­altzár Károly, a moori b. j. Piczner Rezső, a sárbogárdi b. j. Horváth Vincze, a székes­­fehérvári becslőjárásban: Bauer Miklós, n. A szegedi kerületben: a makói becslőjárásban : Szilágyi Gyula, a battonyai b. j. Fejérvári Imre, a szegedi b. j. Sze­­re­m­s­z­k­y József, a csongrádi b. j. C­s­üry Jó­zsef földbirtokos, a hódmezővásárhelyi b. j. B­á­b­a Antal, a bajai b. j. Párnitzky Géza, a kulai b. j. Cservenka Lajos, a palánkai b. j. Sza­kác­s­y Ferencz, a szabadkai b. j. M­e­r­k­a­y Jó­zsef, az újvidéki b. j. jáki Tóth István, a zentai b.j. Dömötör Zuard ügyvéd, a zombori b. j. D­e­m­e­r­a­t­z Alajos, a titeli b. j. Latinovich Samu, a pancsovai b.j. Ruttner Ferencz, a perlaszi b. j. P­eth­e István, a módosi b. j. N­o­­vák Ödön, a nagy-becskereki b.j. Várnay Győző, a nagy-kikindiai b. j. Bartók János, a nagy-szent­miklósi b. j. Waidberg Károly, a török-kanizsai b. j. Rónay István, a zsombolyai b. j. báró M­a­r­c­o­m­e­s Jeromos. III. A debreczeni kerületben: a békési becslőjárásban Hellebrandt János, a csabai b. j. Kaprinay Gábor, a szarvasi b. j. Plávetz György, a belényesi b. j. Közép­es- 8­y Gyula, az élesdi b. j. D­ö­m­ö­k Kálmán, a margittai b. j. Bernáth Kálmán, a nagy-szalon­­tai b. j. Theisz Péter, a tenkei b. j. Vertán Lajos, a debreczeni b. j. Ujfalussy Soma, a székelyhídi b. j. Fráter Ferencz, a nyíregyházi b. j. Szekszty József, a nagy­ kállói b. j. Bar­­tó­k Ferencz, a kis­várdai b. j. Szunyogh Sán­dor, a hajdú-böszörményi b. j. Nagy Ferencz, a szilágy-somlyói b. j. Valentin­yi Nándor. IV. A szatmári kerületben, a szat­mári becslőjárásban: Jakó Pál; az erdődi b. j. L­a­t­i­n­o­v­i­cs László ; a nagy-károlyi b. j. G­e­r­­son Zsigmond; a nagy-bányai b.j. Oláh József; a fehér-gyarmati b. j. Újhelyi Kálmán; a tas­­nádi b. j. B­aranyi Miklós; a szilágy-csehi b. j. Káli Nagy Károly; a zilahi b. j. Hatfa­lu­dy Albert; a nagysomkuti b. j. Nagy Endre; a rahói b. j. Csorba Endre; a marmaros-szigeti b. j. Kovássy Pál; a felső-vissói b. j. Weisz Gyula; a huszti b. j. Ráthonyi Lajos; az ökörmezői b. j. Törzsök Mihály; a técsői b. j. Scholz Ede; a beregszászi b. j. Morvay Gá­bor; a munkácsi b. j. Kovács Károly; az alsó­­vereczkei b. j. Weisz Károly; a nagy­szőllősi b. j. Rojkó Sándor. V. A pécsi kerületben: a dana­föld­vári becslő­ járásban A­m­b­r­ó­z­y György; a szeg­­rzárdi b. j. Borovszky Ernő; a tamási b. j. Strobl Izidor; a csurgói b. j. Ágoston Pál; a­z igali b. j. Bogyay Ödön; a kaposvári b. j. Hanny Nándor;a karádi b. j. Zbinovszky Miklós; a marczali b. j. Somogyi Ferencz; a szigetvári b. j. Széles József; a siklósi b. j. Ravald József; a mágocsi b.j. Harranek János; a mohácsi b. j. Te­m­mer Antal; a pécsi b. j. Kelemen Gyula; a dárdai b. j. K­ü 1t­e­y Ágoston; a szent-lőrinczi b. j. Haberényi György. VI. A temesvári kerületben: az aradi becslőjárásban Békeffy György, a bo­ros­jenői b. j. Pohl Károly, az erdőhegyi b. j. Remekházy Károly, a pankotai b.j. Szkálla József, a radnai b. j. Hol­laky Gusztáv, a bu­­ziási b. j. T­o­s­z­t Ignácz, a csákovai b. j. S­t­e­­p­h­á­n­y István, a lippai b. j. Zólyomi Antal, a temesvári b. j. Surányi Lajos, az új­ aradi b. j. C­s­e­r­n­y Márk, a verseczi b.j. Bisitzky Gyula, a bogsányi b. j. Borosnyai Károly, a facseti b. j. Szokoly Sándor, a lugosi b.j. rékasi Nikol­its Emil, az oraviczai b. j. Pri­­d­a f­k­a Ferencz. Degré Alajos beszámoló beszéde. Vácz, május 30. Az országgyűlés be lévén rekesztve, küszöbén , az új képviselőválasztásoknak, közlöm azon ese­­­­ményeket, melyek városunk politikai életében fel­­l­merülnek. Ezek sorában első helyen említem meg­­ a mai napon megtartott azon gyűlés lefolyását,­­ melyen Degré Alajos eddigi országgyűlési képvise­­­­lőnk váczi választóinak beszámolt. A gyűlés termét a választók igen nagy szá­ma tölti be, és ezt Bartos Imre elnök megnyitván, Degré Alajos képviselőnk következő beszámoló be­szédét tarta : Tisztelt választó­polgártársak! Midőn nagybecsű megbízásukkal kezemben, s tele jó szándékkal szívemben a lefolyt országgyű­lésre távoztam, balközépi ellenzék voltam, most mint kormánypárti állok önök előtt. Sok esetben e lépésemért vád illethetné lelkiismeretemet, de a jelen körülmények közt érzem, sőt szentül meg va­gyok győződve, hogy hazafias kötelességet teljesí­tettem. Egész életemben, nrői és politikai pályámon a szabadelvű eszmék harczosa valék, az vagyok ma is, s mint ilyen jutottam másodszor a­ kormány­­pártba. Kormánypárti valék 1848-ban, — mert oly férfiak ültek a kormányban, kik a szabadelvűség zászlóját fennen hordozák. Ezen időben vált a nép tulajdonává a föld, melyet mivel, ekkor jutottak a népek milliói az alkotmány sánczaiba, s Ma­gyarország akkor kezdett a szabadelvű államok színvonalára emelkedni. E kormány mellett fegy­vert ragadva, utolsó pillanatáig harczoltam. A nagy események leviharzottak, azután folyt az önfentartási küzdelem, ezt a politikai harczok követték, és bátran elmondhatom, hogy erőmhöz képest részt vettem mindenikben, a­nélkül, hogy elveimben valaha megtántorodtam volna Ma azonban ismét kormánypárti vagyok, megmondom miért ? mert az Ausztriával ránk nézt oly hátrányos szerződés­romlással fenyeget; mert a szerencsétlen viszonyok, hibás kormányzat, rész­gazdálkodás s téves rendszer az országot veszélybe sodorta; fejünkre nőtt minden, az államadósságok halmaza, a nemzetiségek túlkapásai, s a közigaz­gatás zűrzavara; e lejtőn tovább haladva, okvet­len elbuktunk volna. Mindenáron a haza megmen­téséről kellett gondoskodni, s a jelenlegi szabad­elvű kormány vállalkozott ezen óriási feladat ne­hézségeivel megküzdeni; képessége, akarata, haza­­fisága, áldozatkészsége és erélye reményre jogosí­tott, s rövid fennállása óta működése oly mozzana­tokkal bir, mikre a magyar szív feldobog. Mél­tán fűzhetjük reményeinkhez a bizalmat is. Vagy nem ezen szabadelvű kormány ha­zafias szellemének kifolyása-e koronás fejedelmünk ama magasztos­ ténye, miszerint az 1848/­-ki rok­kant honvédek menházára ötezer irtót adományozni kegyeskedett ? Nem beszél-e hangosan kormányunk erélye mellett azon föllépés, melyet a gőzhajó- és vasúti elnémetesítő hivatalnokokkal szemben az állami nyelv tiszteletben tartása és használata körül követett? A költségvetések tárgyalásainál eddig meg­szoktuk volt, hogy az illető miniszter vagy bele­nyugodott a pénzügyi bizottság bőkezű tételeibe, vagy pedig kéréseivé azokat, többet igyekezett megszavaztatni; most, midőn a pénzügyi bizottság megtakarítási szempontból tetemes levonásokra szorítkozott, a tárgyaláskor nem láttunk-e minisz­teri padjából felemelkedni azon nyilatkozattal, hogy itt és ott ennyit meg annyit képes még meg­gazdálkodni, s maga javasolt nagyobb törlést. Nem önkényt mondtak­ e­ le a miniszterek képviselői szálláspénzeikről ? A törvényszékek számának apasztása, a fö­lösleges hivatalnokok elbocsátása eléggé bizonyítja, hogy ezen kormány nem óhajt az ország kárával magának mesterséges utón többséget teremteni. A Kárpátoktól Adriáig nem villanyozott-e fel minden magyar szivet Tisza Kálmán nyílt, fér­fias és erőteljes nyilatkozata, melylyel a nemzeti­ségeknek államiságunk ellen intézett merényleteit visszaverte ? Rég vártuk e hangot illetékes helyről, de hiába vártunk, míg végre a mostani belügyér a nemzet lelkéből szólalt meg ; szavai az önérzet, erő és igazság villámait szórták. Tisza Kálmán kezébe ragadta a zászlót, melyre írva van: „Ne bántsd a magyart!“ s a nemzet lelkesedéssel követi. Aztán, nincs-e kormányunk programmjá­­ban: pénzviszonyaink rendezése, az államház­tartásban az egyensúly helyreállítása, a bank-, vám- és kereskedelmi szerződés kérdéseinek meg­oldása ? Uraim! én e kormányt, míg ezen az úton ha­lad, míg programmjához hű lesz, szívemből, lel­­kemből, egész tehetségemből támogatni óhajtom. Ezért vagyok ma kormánypárti. Azzal vádolnak, hogy elveinket feladtuk, s a közjogi alap kérdését eltemettük. Súlyos vád! Szerencsére azonban elseje önmagától összeomlik, mert a kormány programmjában nagyrészt benfog­­lalták azon elvek, a­melyeket magunkénak val­lottunk. Ami a közjogi alap kérdését illeti, azt nem mi, hanem a körülmények, sokkal égetőbb, mondhatni életkérdések szok­ták le a napirendről. Mi e kérdést nem ejtettük el, le sem mondtunk róla, hanem csak pihentetjük, míg annak napi­rendre hozatala nem leend meddő vita, azaz a tíz évre megkötött szerződés lejártáig. Egyébiránt, mondják meg kérem, nagyobb szolgálatot tettünk volna-e önöknek s a hazának, ha most azzal állnánk elő. Igaz, hogy tizenkét millió forint adófölemelést hoztunk haza, de a köz­jogi kérdésben egy talpalatnyit sem tágítottunk; igaz, hogy a bank-, vám- és kereskedelmi szerződés kérdésének megoldására semmi kilátás, de a köz­jogi kérdésben heves vitáink folytak; igaz, hogy a nemzetiségek felhasználván az alkalmat, fenyegető állást foglaltak, ámbár beláttuk, hogy mindenek­ közt, a­mit koc­káztathatunk, legéletbevágóbb nemzetisé­günk kérdése, mert alkotmányt, szabadságot, sőt pénzt is hozhat egy szerencsés fordulat, de az elve­szett nemzetiség veszve marad örökre; és — köz­ben legyen mondva — ezen egy és egyedüli ok maga is elég lett volna arra, hogy engem meggyőz­zön a pártok egyesülésének szükségéről; mi mégis hagytuk tovább harapózni a mételyt, mert időnket igénybe vette a közjogi kérdés; igaz, hogy a kor­mányzásban megmaradt a régi rendszer, hogy a haza bukás szélén van, de mi nem értünk rá meg­mentéséről gondoskodni, mert ez eredménytelen harczot a közjogi alap fölött élet-halálra folytatni kellett. Nem, uraim! én így nem mertem volna be­számolni, sem önöknek ezen, sem pedig isten előtt a más világon. Korántsem állítom, hogy az ellenpártiak ke­­vésbbé szeretik a hazat, s ők is nem úgy óhajtják annak boldogulását és felvirágzását, csakhogy kü­lönböző utakon reméljük azt elérni. Úgy képzelem

Next