Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)

1875-08-01 / 211. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 » — „ Egy hónapra 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön- - Kéziratok viszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. 211. szám. Budapest, vasárnap, augusztus 1. 1875. IV. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám [íségvány ■ a testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. n. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. * Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..............................20 forint ~ ,kr Félévre....................................10 » ” “r‘ Negyedévre...............................f ” JJ* Egy hóm......................................1 »» Kr' Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem üdülik. ________ TÁVIRATOK. Bécs, július 31. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Kész gabona lanyha. Eladók eleinte nin­csenek megelégedve a kínált árakkal, minek foly­tán mindkét rész tartózkodó marad. Határ­időre nincs forgalom. . Bécs, július 81. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Kész búza csak 5.30-40 krajcárral adható el. Határidőre csöndes az üzlet. Búza 5'85, 5 90. vámmázsánkint. Zab 4'54—4'55 b. mázsánkint. Üzlet általában igen kevés. Bécs, jul. 31. A „N. Fr. Pressernek Kon­stantinápolyból távirják, hogy az ottani osztrák­magyar colonia a budai vízkárosultak javára gyűj­tést indított meg. ................ Berlin, jul. 31. Maiorescu romániai minisz­ter Párisba utazik; a romániai vasúti ügyek sza­bályozására vonatkozó részletes tárgyalások a Pá­­risc­al történendő egyéb tárgyalások befejeztéig fel­függesztettek. Berlin, jul. 31. A „Norod. Ztg.“ értesít, hogy a lapok jelentései, melyek szerint a biro­dalmi kormány a vámszövetségi tarifa átható rend­szeres revisióját tervezné,­­ teljesen alaptalanok. Turin, jul. 31. Az itteni fogházban a fog­lyok között fegyveres zendülés tört ki; miután két őr megsértetett, katonaság lépett közbe fegyvert használva s a rend csakhamar helyreállittatott; a vizsgálat folyamatban van. Szt.-Pétervár, jul. 31. Egy szerdától pén­tekig dühöngő tűzvész Brjansk városának kéthar­madrészét elpusztította; a beállott nagy esőzés megmente a várost a végpusztulástól. Bukarest, jul 31. A romániai fejedelem Sinaiban megbetegedett, azonban állapota már ja­vulásnak indul. Szt.-Pétervár, jul. 31. A senatus ítélete a felségsértéssel vádolt négy tanuló, két polgár és két katona elleni perben, két tanuló és a két polgárra hat, illetőleg tíz évi vár kényszermunkára, a többire nézve kisebb fogságbüntetésre szól. Boroszló, júl. 31. Egy neiszei hírlaptudó­­sítás szerint a herczegpüspök kijelentette a főel­­nöknek, miszerint az illető kabinetrendelet tekin­tetbevételével egy lelkészt szándékszik a papnö­velde igazgatójává kirendelni. Berlin, júl. 31. A mai tőzsdén jelentékeny tőke- és némi fedezési vásárlások következtében majdnem valamennyi árfolyam emelkedett; inter­­nationális értékek, különösen lombardok kedveltek, vasutak keveset változtak, bankok és iparpapirok csöndesek. _________ P­écs, julius 31. (Htv. zárlat) Magy. földteherraen Kötvény 82.90. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 217.26 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 121.—. Magyar keret vasút 48.—. Magyar sorsjegy 83.75. Magyar földhitel 83.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 10­25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —. Pesti bank — Berlin, jul. 31. (Zárlat.) Galictai 105.50 tallér Lombard 175.— bír. m­árk. Ezüst jövedék 67.80. tallér 1860-as 121.30. tallér. — Bécs 180 90, bír. márk. — Romá­niai 85.60 tallér. Államvaspálya 499.— d­r. márk.­­ Papír­­jövedék 64.80 tallér. — Hitelsorsjegy 648.­.­­ 1864-es 393.­, bír. márk. Hitelrészvén­,­ek 391.— bír. márk. Hitel­­részvények 436.50 tiz. márk. — Magyar sorsjegy 175.— bír. márk. Czóbörze —.— —• Páris, jul 31. Liszt 60.—, 59.75, 61.50 Répaolaj 74.50, 75.- , 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.76 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, jul. 31. Búza 214.— 221.—. Rozs 144. — 7.50, 144.50 145.50 — Zab 172.80. —Olaj 54.50. — —.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Vasárnap, aug. 1. Szökött katona. Eredeti énekes népszínmű 3 felvonásban- Kezdete 7 órakor. Budapest, julius 31. Budapest julius 31. Fogy a diák. A hadügyi költségvetés ijesztő tételei szépen szelídülnek. A huszon­egy millió szörnye mindjárt az első meg­hajtásra megcsappant jó tizenkét millióval, s ma eredeti termetének már csak egy harmadrészével ijeszt meg a „Neue Freie Presse”ből. Várja még a közös miniszter­­tanács apasztó kezefogása, és a delegá­­cziók jól befűtött pároló kemenezéje, s a grand poisson deviendra petit. úgy látszik, Koller báró hadügy­ér úr nem is akart a monstruosus költségvetéssel egyebet, mint fenntartani az osztrák traditio folytonosságát, mely megköveteli, hogy a generális urak csak súlyos vereségektől tér­jenek eszükre. Mi ugyan mindig úgy véle­kedtünk, hogy egy alkotmányos miniszter­nek van nemesebb hivatása is a közvéle­mény ingerlésénél, de a hadügyi kormány­át lelke rajta, ha a maga számára kivételt vindi­ál e részben. Meglehet, hogy a biza­lomébresztés nem katonás dolog, s hogy éppen a polgári és katonai elem mestersé­gesen ápolt kölcsönös bizalmatlanságából re­­sultál az a szerencsés állapot, mely a had­erő rendületlen, biztos alapja. Ez mind meglehet. Nem vitázunk raj­ta. Kifürkészhetlenek a stratégia titkai. Hanem az is meglehet, hogy ha Koller báró úr devalvált költségvetését sem fogja megszavazni a polgári bizalom, hát abban része talál lenni a folytonos és következe­tes törekvésnek e bizalom kisebbítésére, el­játszására. Nem akarunk itt e tárgy fölött elmélkedésbe bocsátkozni. De ha valakinek eszébe jutott volna számba venni egyet­­mást ami történt, egyet-mást ami elmulasz­­tatott : talán Koller úr környezetében sem látszott volna merőben fölöslegesnek, né­mely reminiscentiák súlyát is oda számítani a teherhez, melyet a monarchia polgári vállaira szántak. De lennénk bár bizalom dolgában a legkitűnőbb lábon hadügyi kormányzatunk­kal, akkor se bírnék milliókban fejezni ki a bizalmat, a lehetőség határain túl. Meg vannak ezek vonva a kétségbeejtésig szo­rosan. Hét millióval megnőtt hadügyi költ­ségvetést közéjök szorítani, a képtelen vál­lalatok sorába tartozik. Koller báró úrnak, a­ki két-három hét alatt oly szép előme­netelt tett az impossibiliák megértésében, nem lesz erejét meghaladó feladat, ez igaz­ság felismeréséig eljutni, s erről a magas­latról bizonynyal meglát gyakorlott szeme a költségvetés vidékén olyan halmokat, me­lyekkel kiegyenlíthető lesz a völgyese. Est modus in rebus. S ha csakugyan oly okvetetlenül szükségesek a rendkívüli kiadások új tételei, mint a hadügyminiszter úr mondja, szerencsétlen sugallat volna a megtartásukat biztosító modus kitalálása nélkül bocsátani sorsukat a delegatiók elé. Mert azt az egyes lai­usok szavára is bíz­vást el lehet hinni, hogy absolute nincs oka oly delegatiót képzelni budgetje mellé, mely az egyenruhás számok gledája előtt a kö­teles tisztelgésen kívül egyéb feladatot ne ismerjen. Meglehet, hogy a hadügyminiszter úr egyelőre még kényelmesebbnek fogja tar­tani feltett tételeit a hazafiság oltalma alá helyezni a törlő ön ellen. Van már nyoma e hajlandóságának. Egy-egy bécsi centralista lap már kezdi pengetni a patriotizmus húr­jait, ezt a bűbájos zenét, melytől szikla megindul, nap megáll. Nagy szerencsétlen­sége azonban a hadügyminiszter úrnak, hogy muzsikusait igen, de igen jól ismeri már a világ, és tán még ennél is nagyobb szeren­csétlensége az, hogy a par excellence musi­­calis csehek közjogi zenéje is éppen ebből a tónusból szól, s éppen a hadügyi költség­­vetés többlete javára. Igen , javára. A jó cseheknek, a­kik ily imádásig szeretik azt a szép Ausztriát, s a kedves centralistáknak, a­kik oly „so­kat“ tettek már érte, nincs ez idő szerint más bajuk a keserves honfiúi fájdalomnál, hogy Koller bárónak mind a 21 milliója meg nem adatik a szent hazafiság nevében. A hazafiság! Ezek mernek a hazafiság ne­vében beszélni. Ezek a centralisták, a­kik Ausztriát a bukás szélére sodorták­ ezek a csehek, a­kik nem akarták fölemelni onnan. Koller bárónak, valóban, kétségbeejtő ügy­védei vannak, annyira, hogy nem kellene csodálkozni, ha a nemzet csupa hazafiság­­ból meg nem tenne valamit már csak azért, mert ezek ajánlják hazafiságból. A magyar nemzet nem fog patriotismust találni sem a centralistáktól, a­kik rabló­gazdaságukkal ama ínség alapját megveték, sem a Deutsch-böhmöktől, a kik ama rabló gazdaság legszolgalelkűebb vak eszközeivé aljasodtak, utálatossá téve magyar földön a német nevet. A magyar nemzetnek joga van megkövetelni mindenkivel szemben, hogy toyalitását, patriotismusát kétségbe ne von­ják, s joga van megkövetelni, hogy a patrio­­tismusnak azon nemet is gyakorolhassa, mely nem engedi meg koldussá tenni az országot. És e jogával élni fog. A tegnapi minisztertanácsról a következő részleteket állíthatják össze. A tanácsko­zás négy óránál tovább tartott. Részt vett azon a jelenlevő minisztereken kívül Fej­érv­áry állam­titkár is, ki a honvédelmi költségvetés megállapí­tásánál a szükséges felvilágosításokat megadta. A távol időző honvédelmi miniszter helyett a minisz­­terelnök terjesztette a minisztertanács elé az elő­irányzatot, mely — mint értesülünk — az ideihez képest némi megtakarítást tüntet föl. A kereske­delmi minisztérium több tétele módosíttatott. A törlések az egyes min.­tárczáknál, írja a „Pesti Napló“, nem jelentéktelenek, s több kiadási positió (ezek sorában szükségesek is) nagyon ösz­­szezsugorodik. Nagy baj az, hogy több bevételi tételt is le kell szállítani, s így nem valószínű, hogy a költségvetés elérje azt a mérleget, melyet 1876-ra a kilenczes bizottság felállított volt. A kormány a reducált magyar költségvetés­sel kezében fog résztvenni a bécsi tárgyalásokban, melyeknek czélját a hadügyi költségvetés újabb revisiója képezi. A kormány úgy tapasztalván, hogy a pénzügyi helyzet iránti tekintetből meny­nyire kellett megszorítani a­­a belügyi kiadásokat, kétségkívül fokozottabb erélylyel érvényesíti be­folyását a hadügyi budget colossális számainak leszállítására. A második nemzetközi mag és gabnavásár hétfőn reggel nyílik meg az „Új­világ“ helyiségében. A vásárt a kereskedelmi mi­niszter fogja megnyitni. A rend föntartására, a vendégek fogadtatására és az egész vásárnak fel­­ügyelésére a rendező bizottság egy külön albizott­ságot küldött ki, a­melynek tagjai Ullmann M. G., Strasser Alajos, Mauthner Zs., Nagel Armin, Alt­­städter tőzsdei bizottsági tagok s a tőzsdei kir. biztos. A látogatottság legalább a belföldről előre­láthatólag igen nagy leszen, miután több mint 1800 igazolási jegyet vettek már ki. Külföldről azonban nem sok vevőt várnak. Kereskedői körökben kü­lönben is nem táplálnak valami vérmes reményeket a vásár sikere iránt. Vajha a vásár után az ellen­kezőt írhatnók. A pénzügyminisztériumban már elvégezték a budget összeállítását. Most egyes javaslatokon dolgoznak, melyek a budgettel együtt lesznek előterjesztendők­. E javaslatok a pénzügy­­igazgatás reformjára irányulnak. Alig lehet ugyan tőlük azt várnunk, hogy jelentékeny meg­takarításokat eredményezzenek, de igenis vár­hatjuk azt, hogy az adókivetésre biztosabb módot és alapot, az adóbehajtásra pedig czélszerűbb és hatékonyabb utat és eszközöket szolgáltatnak. E javaslatok egyszersmind szabályozni fogják a törvényhatóságok működését is az adó­kivetés és behajtás tekintetében. Nevezetesen intézkednek arról, hogy az adózó polgárok kellő időben tájé­kozva legyenek adójuknak úgy minősége, mint mennyisége iránt. S ez valóban égető szükséget pótol. Mert boszantó és súlyosan terhelő, hogy el­nézésből,a név- vagy hivatalcsere következtében valakire olynemű adót rónak, a­milyennek vele szemben semminemű alapja sincs, és vele rende­sen akkor tudatják, mikor többé már nem áll módjában azon segíteni. S épp oly boszantó és terhelő, hogy az adózó polgár még az év harma­dik negyedében sem tudhatja, mint például Buda­pesten, hogy mi az adója, így nem csoda, hogy a hátralékok oly nagymérvűek, hogy a kormány a befizetendő adó mennyiségére egész biztossággal soha nem számíthat. A zágrábi „Obzor“ szerint a Szeré­nai vukovári választókerületben Parcsetics Sándor, a magy. kir. honvédelmi minisztérium horvát osztályfőnökének ajánlották fel a képviselő­jelöltséget a zágrábi tartománygyűlésre. Parcsetics a jelöltséget elfogadván, programmbeszédében kije­lente, hogy ő a nemzeti párt programmját fogadja el és vallja magáénak. A három-egy királyság s a testvér Magyarország közti viszonyt elintézve látja a kiegyezés által, melyet a horvát királyság alaptörvényének tart és vall. Budapest, július 31. És vannak még oly javíthatlan jóhi­szemű optimisták, a­kik azt gondolják, hogy mi Ausztriával megalkudhatunk. Századokon át foly közöttünk a küz­delem. Mindig ők támadnak s mi csak vé­delmezzük magunkat és igazainkat, soha nem gondolva arra, hogy a jogtalan megtáma­dásokat meg is kellene tortanunk; és, hála nemzetünk józanságának, ma sem támad keblünkben a boszniak legkisebb szikrája sem, mert mi valóban és őszintén érezzük azt, mivel Bécsben csak csalétekül, hazug szájjal és bűneik elpalástolására ámítanak bennünket. De ha nem is gondolunk bo­­szúra, gondolnunk kell arra, hogy végre­­valahára véget vessünk e csalárd üzel­­meknek. Századokon át folytatja Ausztria tá­madásait ellenünk. Megtámadta független­ségünket és önállásunkat, nyelvünket és nemzetiségünket, politikai és lelkiismereti szabadságunkat. A nemzet hősiesen és tör­­hetetlenül védelmezte magát minden foly­tonos és szakadatlan küzdelemben, a­mely­ben csak a fegyver változott, de a harcz czélja mindig ugyanaz maradt. A hosszú tusákban elvéreztek legjobbjaink, de az el­hullott hősök minden vércseppjéből új har­­czosok születtek, újult erővel folytatva to­vább a küzdelmet lankadatlanul. Századokon át folyt a küzdelem s a nemzet végre biztosította minden drága, féltett szent kincseit, a melyekért oly öröm­mel áldozták föl őseink életüket és véröket. Azt hihetnők, végre itt az ideje, hogy meg­pihenhetnénk, hogy a fiúk élvezhessék azt, a­miért apáik vérüket ontották. Keserű csa­lódás ! A küzdelem még mindig nem ért véget. Ismét csak a név s a fegyverek vál­toztak, a küzdelem czélja Ausztria részéről még mindig a régi, most is csak azt akar­ják, mire oly sokáig hiába törekedtek: rom­lásunkat. Korunk nagy átalakulásokat hozott a nemzetek életébe. A mai világban a leg­munkásabb, legszorgalmasabb és leggazda­gabb nép a legerősebb és leghatalmasabb. A­ki ma egy országot rabszolgává akar tenni, annak nem kell többé véres és ké­tes harcrokban vágyni eléréséért koczkára tenni saját lételét. Van annak ma egysze­rűbb módja is. Bezárni az illető nép előtt a vagyonosodás forrásait, megapasztani azokat, a­melyekkel bír, megrontani azo­kat, melyeket tőle elvenni nem lehet: ez­­ ma a legbiztosabb eszköz egy ország meg- l­ölésére. Csak egy-két évtizedig kell egy nemzet ellen e politikát sikeresen folytat-­­ ni, hogy aztán századokig se tudjon belőle­­ kilábolni. A­mit oly sokáig folyton el akar­tak tőlünk vitatni, azt ma már nem tagad­ják el többé. Ma csak a zsebünk az, ami­ből a mi szövetségesünk az ő atyailag gon­doskodó kezét nem akarja kivonni; jól tud­va azt, hogy ez az az archimedesi pont, a­miből a legerősebb embert is úgy ki lehet forgatni, mint egy tehetetlen gyermeket. De mi azért mégis bízunk fajunk életre­valóságában és szívósságában; bízunk a gondviselésben, mely nem azért tarthatott meg bennünket annyi fényes és dicső halál­lal díjazó küzdelemben, hogy most nyomo­rultan és dicstelenül hagyjon elveszni. Fa­junk egy nagy missiót töltött be híven és odaadással a múltban: megvédelmezte a nyugat műveltségét a kelet barbarizmusa ellen. És bármily rágalmakkal piszkoljanak rá bennünket azok, kik megfeledkeznek ar­ról, hogy Európa csak nekünk köszön­heti mai virulását, fajunknak a jövőben is van egy nagy, a­­ múlthoz hasonló magasztos hivatása; a nyugat civilisatióját átültetni keletre, s a nyugati népeknek magyar vér­rel keresztelt culturáját még egyszer meg­védelmezni a keleti vadság ellen. A törté­nelem nem mutat rá példát, hogy idő előtt elveszett volna nép, mely betöltötte hiva­tását. Hazánk sem veszhet el, még nagy feladatok várnak rá, és az első lépést a nagy munkához akkor fogja a nemzet meg­tenni, ha végre anyagilag is biztosítja exi­­stenciáját. A magyar kormány szakértőket hívott össze, hogy adjanak véleményt afelől, mily módon kell Ausztriával újra szerződnünk, hogy anyagi érdekeink kellőleg megóvassa­­nak. A­mint ma az alkudozások állanak, minden arra mutat, hogy a vámszerződés­nek érdekeinkkel megegyező átalakítása Bécs intéző köreinek makacssága és roszul felfo­gott önérdeke folytán egyáltalán nem vár­ható. Az eredmény tehát nem lehet más, mint a vámterület közösségének felmondása és az önálló magyar vámterület megvaló­sulása. Ausztriában ma még egyáltalán nem tudnak lemondani arról a gondolatról, hogy hazánk továbbra is az osztrák örökös tar­tományok gyarmata legyen. Ausztriában még ma sem tudják azt megérteni, hogy saját önérdekök parancsolja régi hagyomá­nyos politikájuk abbahagyását, mert csakis egy gazdag és erős Magyarország szövetsége biztosíthatja nekik is existentiásukat. De bármint gondolkozzanak is e tárgyban, előttünk tisztán áll az önfentartás kitöröl­hetetlen és elnémíthatlan parancsa. A kormány által meghívott szakértők­nek nagy és irigylendően szép feladat ju­tott nemzetünk és hazánk felvirágzásáért vívott szakadatlan és folyton megújuló küz­delmében. Ők vannak hivatva arra, hogy a most folyó csatának jelszavát megadják, tőlük fog függni, hogy mely irányban ve­zettessék az. Az iparos osztály sokszor han­goztatta azt, hogy érdekeit nem látja az ország legfőbb tanácsában képviselve. Fé­nyesebb és egyszersmind méltóbb elégtételt nem kívánhat magának, mint a­minőt most nyújt neki a kormány az oszág színe előtt. És mi hiszszük, hogy iparosaink meg fognak felelni azon várakozásoknak, melyeket most joggal köthetnénk hozzájuk. Iparosaink folyton hangoztatják az ön­álló vámterület szükségességét. Az alkalom most itt van, most bebizonyíthatják, he­lyes-e az, mit követelnek, vagy pedig igaz-e az, mit az önálló vámterület ellenei felhoz­nak, hogy az az iparnak egyoldalú kedve­zése mellett csak ártalmára lenne földmi­­velésünknek és kereskedelmünknek. Soha ennél kedvezőbb alkalma nem lesz hazai iparo­sainknak harczi lobogóik büszke és szép jelszavának igazságát bebizonyítani. A kor­mány nyíltan kéri véleményüket, az ő kö­telességük lesz arra épp oly nyíltan és őszintén felelni. Fejtsék ki érveiket, mond­ják el okaikat, szavaik nem fognak süket fü­lekre találni. Bizonyítsák be, hogy hazánk összes közgazdasági viszonyai kívánják a külön és önálló vámterületet, és meglehet­nek róla győződve, hogy a kormány nem fog visszariadni annak megvalósításától, mit hazánk érdekei elénk szabnak, már közzéteszi budgetját, tenné ezt hiteles formá­ban s nem egy lap kiválasztásával oly formában, melynek hitelességéhez még mindig szó férhet. A „Neue Freie Presse“ ugyanis ma közli az egész fcudgetet, s kénytelenek vagyunk mi is közölni utána, mert körülbelül megfelel közlése a való. „Előttünk fekszenek — írja a „Neue Freie Presse“ — a számbeli fontos adatok a delegátiók elé terjesztendő 1876. évi hadügyi budgetről. E számok szerint a szárazföldi hadseregre igénybe ve­endő többletkövetelés a múlt évhez képest még jó­val — egész két millióval — alacsonyabb, mint az első felületes adatokból kivenni lehetett. Az álló hadseregre (tengerészet nélkül) az összes elő­irányzat ugyanis 103.430,000 frt. 1875 re egészben megszavaztak 96.527,030 frtot. A többiet a múlt évhez képest e szerint 6.902,970 frt. Az egész 103.430,000 frtból esik a rendes szükségletre 92.230,000 frt, a rendkívülire 11.200,000 frt. Megadtak 1875-re az ordinariumban 92.849,796 frtot, az extra­ordinariumban 3 677,234 frtot, így hát az 1876-iki igény az ordinariumban még 619,796 frttal kevesebb, de az extraordinariumban 7.522,766 frttal nagyobb, mint a mennyi a múlt évben megszavaztatott. Az előirányzott extraordina­­riumra nézve azonban megjegyzendő, hogy a kí­vánt 11.200.000 írtból egész 6.000.000 írt az új ágyakra van szükségletül felvéve. Ha ettől mint kivé­teles kiadástól, mely nézetünk szerint elosztható két évre, eltekintünk, a többi rendkívüli kiadás 5.200.000 frt, tehát 1.522,766 frttal több, mint a­mi a múlt évben megszavaztatott. Minthogy azonban a fedezet 1876 ra 4.429,511 írtra van téve, az 1875-diki 4.700,113 frt ellenében, s így 1876-ra 270,602 írttal kevesebb, a nettó többlet­követelés egészben 7.173.572 írtra rúg. Részleteiben és az előirányzat czimei szerint rendezve az 1876-diki hadügyi költségvetés az 1875-re megszavazott összegekkel egybehasonlítva a következő: Rendes szükséglet: Marad fedezetlen szüks. 87.800,489 frt. 88.149,683 frt) Az előirányzott ordinarium eltérései a meg­felelő pótlékoktól, melyeket a delegációk múlt év­ben megszavaztak, ezen összeállításból kitűnnek. A múlt évben tett követelésekkel összeha­sonlítva, 17 czimre nézve van eltérés; még­pedig: 6 czimre nézve többletkövetelés, mely összesen 490,755 frtot tesz, 11 czimnél kevesebb követelés, mely 1.625,646 írtra rúg. Több követeltetik ugyanis a 6-ik : „Főbb parancsnokságok és törzs­karok“ czimben 39,225 írttal, — a 8 ik „Katonai nevelő intézetek“ czimben 58,059 írttal — a 16 ik „Genie- és építészeti igazgatóság“ czimben, 17,300 írttal, — a 17-ik „Földrajzi intézet“ czimben 1798 frttal, — a 23-ik „Legénység élelme“ czim­ben 320,300 írttal — és a 25-ik „elhelyezési kia­dások“ czimben 54,073 írttal. Kevesebb köve­­teltetik: az l-ső „Központi vezetés“ czimben 4100 frttal, — a 2-ik „Terittoriális és helyi katonai ha­tóságok“ czimben 6147 frttal, — a 3-ik „Katonai intendanturák és szakellenőrzés“ czimben 27,635 frttal — a 4-ik „Katonai lelkészség“ czimben 2000 frttal, — a 7-ik „Csapattestek és általános csa­pat­kiadások“ czimben 4919 frttal, — a 9 ik „technicai és közigazgatási-katonai bizottság“ czim­­ben 52,116 frttal, — a 10-ik — „Élelmi tárházak“ czimben 28,077 frttal, — a 18 ik „Katonai egész­ségügy“ czimben 31,001 frttal, — a 22-ik „Ter­mészetbeli élelmezés“ czimben 1,110,305 frttal — a 24 ik „Ruházati és ágynemű“ czimben 356,952 frttal, — a 25-ik­ „Pótlovazás“ czimben 2414 frttal. Megjegyzendő még ezenkivül, hogy az 1876. évben szökőnap is van, mely kerek 118,000 frtot követel. Rendkívüli szükséglet. 1. A tábori távirda beszerzésére................... 30,000 frt 2. Fegyverügy (50,000 db Werndl-fegyver, Ig­mand és Pola erődök fölfegyverzése, Lö­­vészkisérletek)...................................... 2.590,000 „ 3. Ruházat és fegyverzet ........................ 25,000 „ 4. Az 1876-ban szükséges nyomtatványokra 20,000 „ 5. Uj mértékek és sulyok beszerzése . . 8,000 „ 6. Képzési czélokra.................................. . 14,000 7. Építkezésekre........................................... 184,000 ,, 8. Gyakorló- és lövő­helyek vétele és hely­reállítása ................................................ 36.000 „ 9. Megtérítések és kárpótlások .... 13,000 „ 10. Első építkezési részletek................... 445,000 „ 11. Második „ ,, „ ................... 227 300 ,, 12. Negyedik „ „ „ ................... 200,000 „ 13. Hatodik „ „ „ (Igmánd erőd 100,000 frt, Krakó 180,000 frt, pólai laktanya 50,000 frt) ............................ 330,000 „ 14. A katonai földrajzi intézmény szükséglete 527,700 ,, 15. A fölönszámúak bére . . ..... 550 000 „ összesen 5.200,000 frt Ezen rendkívüli szükséglethez, melynek je­lentékeny töredékét képezik az erődítési követelé­sek, noha Przemysl erődítése még nem látszik meg­szüntetve lenni, még az uj ágyukra való 6 mil­liónyi szükséglet fog hozzájönni. A hadügyminisz­térium azzal foglalkozik, hogy ezen szükségletre nézve külön előterj­esztést dolgozzon ki, s annak 1876. 1875. 1. Központi vezetés . . . 469,512 frt. 469,512 frt. 2. Territoriális és helyi ka­tonai hatóságok . . . 435,600 „ 431,467 „ 3. Katonai intendanturák és szak­ellenőrségek . . . 842,022 „ 842,022 „ 4. Katonai lelkészség . . 154,116 „ 154,116 „ 5. Katonai igazságügy . . 267,947 „ 267,947 „ 6. Felsőbb parancsnokságok és törzskarok .... 1.532,572 „ 1.490,347 „ 7. Csapat­testek és általá­nos csapatkiadások . . 22.220,013 „ 22.082,729 „ 8. Katonai nevelő­intézetek. 1.107,830 „ 1.049,771 „ 9. Mütani és administrativ katonai bizottság . . . 199,687 „ 184,687 „ 10. Élelmezési raktárak . . 541,679 „ 541,679 „ 11. Ágy­raktárak .... 34,453 „ 34,453 „ 12. Ruhakezelési intézetek . 119.500 „ 119.500 13. Műtani tüzérség . . . 2 840,000 „ 2.840.000 14. Szekerészeti rakt. . . . 106 500 „ 106 500 „ 15. Utászati szerraktár . . 32,000 „ 32,000 „ 16. Építészeti igazg. . . . 2.125,351 „ 2.108,051 „ 17. Katonai földrajzi intézet 350277 ., 343,977 „ 18. Katonai egészségügy . . 3.095,242 „ 3.095,242 „ 19. Ellátási ügy................... 10.000,000 „ 10.000,000 „ 20. Kát. fenyitő intézetek 61,435 „ 61,435 „ 21. Különböző kiadások . . 303, 00 ., 303,000 „ 22. Természetbeli ellátás . . 16,325 269 „ 17 408,304 „ 23 Legénység élelme. . . 12.871,974 „ 12 530014 „ 24. Ruházat és ágy ... 8.340,620 „ 8.595,917 „ 25. Elhelyezési kiadások . . 4.523,953 „ 4 427 678 „ 26. Pótlovazás.................... 1.429,448 „ 1.429,448 „ 27. Altiszti szólg. jutalmak 1.900,003 „ 1.900,000 „ Összesen . . . 92.230,000 frt. 92.849 796 frt Levonva a fedezetet. . 4.429,511 , 4 700,113 „ Az 1876-diki hadügyi budget. A közös hadügyminisztériumnak úgy látszik kívánsága, hogy budgetje minél hamarább discussio tárgyává tétessék. Elég furcsa, hogy a discretio éppen annál a minisztériumnál áll leggyengébb lá­bon, a­hol a legnagyobbnak kellene lennie. De ha

Next