Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1876-01-01 / 1. szám
Égés« évre . . 2© frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egyes számár» (Szerkesztési ,jETLOttxi)«sten, nádor-Semmit sem hittünk, ha nem tudjuk, kitől jöl vállalkozunk. — Posta által csak kér. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, szombat, január L 1876. L szám. 1' 54.; .&illetések'elvétele: Budapesten, nádor-uteza 3. sz-dm (Légrády testvérek irodájában). ;n' rejty&ndő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. rSSSIF Dijak árszabás szerint. mádó-hivatal:Budapesten, nádor-uteza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. EK&St£aattaBHa£OE*fe Az „retönőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — hó Félévre 10 „ — kr Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr" kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az Ellenőr“ részéről nem adatik Táviratok. Bites, decz. 31. A „N. Fr. Pressernek Parisból távirják, hogy Gambetta néhány nap múlva választási körutat teend és Marseilleből Francziaországhoz választási manifestumot intéz. Thiers és Gambetta jövő héten a republikánus senatorjegyzékek tárgyában fognak értekezni.A kormány izgalomban van egy lap közleménye miatt, mely szerint Thiers a senatorválasztás után a reáesett belforti választást visszautasítandja, és több departementban a képviselői jelöltséget fogadja el. A félhivatalos közlönyök e miatt nagyon haragosak, az „Univers“ és „Patrie“ sajnálják, hogy a törvényben hézag van, mely plebiscitumokat tesz lehetővé. Versailles, decz. 31. A nemzetgyűlés megválasztotta az állandó bizottságot, melyben 13 bal- és 12 jobboldali van. Canrobert nem fogad el senatorjelöltséget, nem akarván ez által Mac Mahonnal szemben ellenséges manifestatióra okot adni. Bécs, decz. 31. A bremerhaveni ügyet illetőleg tett hivatalos nyomozások alapján eddig kitűnt, hogy Thomasnak, ki 1873—74-ben Bécsben, Linczben és Gmundenben tartózkodott, Bécsben nem voltak bűnrészesei. Róma, decz. 31. A diplomatiai kar a királynak újévi Üdvözletét nyujtá át, ezután a koronaherczeget meglátogatá. Foson, decz. 31. Janiszewski püspök Goesenben elfogatott és a kerületi bíróságnak átadatott hat havi fogságbüntetésének kitöltésére. Fáris, decz. 31. A spanyol nagykövetség közli, hogy az amerikai jegyzék Cubára vonatkozólag nem kiránt interventiót, csak azt kívánja, hogy a hatalmas Spanyolországban barátságos felszólalást tegyenek A hatalmak e kívánságot hidegen fogadták és mnden választ elnapoltak; az amerikai követ non szigetet választ, de a jegyzékről másolatot sem hagyott. BUDAPESTI SZINLAFOR. Budapest, szombaton, január 1. 1876. •Tremzti színház. Farkasújházi Dombi Feleki Bérlet 220. szám. Fehér Mór Benedek Aida: Kolompos Szigeti Imre Nagy apa 4 felvonásban. Kovács Náday A király Talliánból DompomTMa Amneris Tannemé Katalin Szathmáry L.-né mint Aranka Szigeti Jolán W .B-1- Gabriela Sz -Melle C. Radam és Udvardi Ramfis Kőszeghi Vendég és Santha Amonaszt Láng Kezdete 7 órakor. Küldött Szalai . — Főpapnő Nádayné jüep SZlallá Z. Kézsé 7 órakor. Hatodszor. — Utazoj a föld körül Vászinház. 80 “»p alatt » idinyifl-íU Látványos szinmü zenével, , , énekkel és tánczczal, J. Verne Eredeti igjáték 4 felv. regénye után irta Csepreghy Egerváry Kőrösmezei Ferencz. Borossy Szigeti József Kezdete 7 órakor. UTOLSO POSTA. A tánczi a nemzetgyűlés balközéppártja egy0 névvel aláirt manifestumot intézett pártjelein, melyben visszapillantást vet a párt működése A párt programmja: egy új, a törvény tiszletén alapuló többség alakítása, a köztársaság igerősítése, egy nagy alkotmányos nemzeti párt hiányra lépése, mely szüntessen meg minden eggi pártszakadást, — végül az egyetértés, békülenység politikája. A párt e jelmondatot írja zászlóra: „Nous maintiendrons“. A ntet lapokban azon egybehangzó jelentés olvasható,egy Andrássy gróf jegyzéke, mely a heti reformokat tartalmazza, Berlinből ell Pétervárra küldetik, Gorcsakoff herczeghez.Tárgyalások fognak folyni azon módozataitt, melyben a hatalmak a török reformok vrehajtását ellenőrizzék; hirszerint Ignatieff a nagyivetek ellenőrzése ellen kifogást tett. A hir neizonyos, teszik hozzá a lapok. Budiest, deczember 31. 11 esztendőre. Észten esztendőnek adja a kilincset. Ajtó fel páti, ajtó becsapódik: egy szemhunyoritás five az egész. Boldog ki csak megpillantjás a küszöbnél átfutó szerencse köntösét, mint meglebben, a nyílás előtt. Ésöregszik belé a gyermek, az öregből csend halott lesz és hamu, míg egy-egy igék besuhan a nyíló idők között és testét ölti, megérintheti az anyától szülött. Embere születhetik elég korán, és elég későn az halhatna meg, hogy megérje gyümölcsa fának, mit egy-egy szentelt gondolat, erő vágy és lelkes buzgalom keltében elvev,ie a miről az apa álmodott, a mié, a fiú lelkesült és megdolgozott az unot unokáink fiai megérhetik. S a haza meredi a fát, mit az elődök verejtéke nevez utókornak. Haza! Alfe, légy te szent, te megváltó fogalom Ili lenne nélküled a földi ember, ki küzd, dolgozván megtörik, és elbukván a czél itt, egy kétségbeejtő gond élén : miért volt..i, általad, meginkban is. Csugasztalás zárja ,em volt hasz^ eset általad, ma' tesznek testünk■«zet, maguhk.,mi fog és mi sem leszünk, s po , felettünk a földet, a .. *___ n., munkánk, önfeláldozásunk tartott ^ ,g neki. Nem éltünk hiába: ha lelkesedtünk, dolgozánk s voltunk önfeláldozók. Nem éltünk áldatlanul, ha adtunk gondolatot termékenyítőt a jövő időknek, s végeztünk munkát a régi telken új vetés alá. Nem éltünk megjutalmazás nélkül, ha csak megpillanthattuk is a szerencsét, melynek..kemény önmegtagadással vétünk puha ágyat. És megpillantjuk-e? Megállunk az évforduló küszöbén. Számot vetünk. Tetteinkben van a felelet. Múltúnkban a jövő. Ha jár törekvésünk előtt gondolat, mely megdobbantja a szivet és lángot gyújt a szemben; ha kiállott megpróbáltatás után nem hullnak alá zsibbadtan karjaink s megtörve nem csügged az akarat: szerencse fölbízvást megnyugtatunk. Önérzet a bizalomnak anyja s a megnyugvás ennek gyermeke. Ha méltán tűzhelyünkhöz térhet e jóltevő család, hozzá költözik a hit, remény, a kedv , a jövő derűje: e jutalom nekünk. Magyarország tűzhelyéhez méltán költözhetik. E nemzetnek van joga az önérzetre, az önmagában való bizalomra. Ki a sanyaruság éveit kiállta meg nem esve, s a forgatagból, midőn elkapta, még ép eszével menekülhetett; ki tudott össze nem roskadni idegen nyomás alatt, s megállni a lábán saját botlása után, helyén annak szive és esze. Az a nemzet lehet önérzetes, megbízhat magában. És a magyar megtette ezt. Még zúg a fejünk, még fájnak csontjaink , de ledobva fekszik lábainknál az idegen teher, és nem szédülünk többé. Itt állunk megint, felemelt fővel mint régen , derekunk nem görnyed idegen bálványok előtt, sem saját káprázataink czikkázó táncza szerint nem hajladozik. Itthon vagyunk; szilárd földet érez a lábunk; magyarok vagyunk; öntudatunknál vagyunk és munkában. Nem. Nem a csalódás játszik képeket: valóban ő az a jó szerencse, mely amott meglebben, érdemünk nyomán. Csak így tovább: eléred, magyar nemzet, így tovább. Rendületlenül. A tűnő év példája járjon előttünk; emeljen, vezessen. Az önfeláldozó elhatározás, mely megállított a lejtőn, midőn ez évnek első napjai már-már elsodortak; a lelkesülő egyetértés tüze, mely ez év derekán aczéllá edzette izmainkat a munkára; a kitartás, a bizalom és önmegtagadás, mely azóta a változékony sors anyagi próbája között férfias küzdelmeinkbe elkísért, mentő eltökélésekre bátorított és nem egy sikerre vezetett: ezek maradjanak velünk most és mindig, s legyen állandó erény a nemzetben, amit a pillanat jó sugallata szült. Ez az esztendő tanított meg tettekre, melyek támaszaink ; érzelmekre, melyek fölemelnek; gondolatokra, melyek lelkesítenek. Az a gondolat, mely meg tudja áldoztatni velünk a jelen örömét a jövő életéért; az az érzelem, mely a nemzeti nagyeszűjéért egy dobbanásba tudja összefoglalni minden magyarnak szívverését; a tettek, melyekkel szilárd alapot vétünk megújulásunknak, s ernyedetlen akarattal, lankadatlan kézzel végezők: az áldásnak zálogai ezek. Érintettünk sokat, a mi fáj; letörtünk sokat, a mi kedves, de a teljesített kötelesség érzete van érte cserébe s a lelkesítő tudat: a nemzetért tettük. A ma a holnapnak áldozott. Megérdemeljük a jobb holnapot. De a mát is biztosítottuk. S ha ragyogót, csillámost ez évben nem találsz, de nem is vezet karján romboló csalódást, mint annyi más. Bánatosat, szomorút, fájósat ha találsz, de a vigasztalás oldalán. Aki élni akar, az édes méreg és keserű orvosság közül az utóbbit választja. Biztosító tudat van abban, hogy a nemzet így cselekedett. Letöröltük arcunkról a festett egészséget. Színünk haloványabb, de a természet színe. A tükör a valót mutatja, nem kendőzi a redőt, de látjuk magunkat, úgy, amint vagyunk. S a kép nem csüggesztő : a lábbadozó képe az. Az árajtó kápráztathat, vakíthat tűzkígyóival, s befeketítheti üszkével a valót, aki a sötétben ólálkodik s a zavarosban vár halászatot. A bánatosból csinál kétségbeej,tőt, a szomorúból rutát, a fájósból háláló fiat, hogy megvesztegesse a hullámzó érzületet, s visszavonást növeljen a felzaklatott nyugtalanságból. Jól vigyázzon a nemzet e Szelek jártába, s jusson eszébe, miből támad a fergeteg. A hajó még törékeny, messze arév s ha még egyszer elborul , nem látjuk meg azta révet soha. Pedig azt a révet el kellérni e nemzetnek. Vagy hiú ábránd volt mindaz, amiért annyi szív megszakadt, annyi szellem elégett, annyi vér és verejték omlott; őrült fogalom a Haza, mindnyájunk küzdése hiábavaló, Jejünk .,kába havez., halálunk a kétségbeesés. , Le nem. A .szerencse, meglebben az ajtó előtt. Utána, magyar nemzet. Jó után vagy. Áldjon meg az isten és adjon boldog uj esztendőt neked. """ Az egyiptomi nemzetközi bíróságota francia kormány is elösmerte, s a napokban már intézkedett, hogy a bíróságban szintén képviselve legyen. A többi európai államok már régebben megadták beleegyezésüket s kinevezték képviselőjüket. E bíróság egyelőre 5 évre szerveztetett, s ha életképesnek bizonyul intézménye, akkor tovább is fennmarad. Felállítása jelentékeny változást idéz elő az Egyiptomban levő consulatusok jogkörében, melyek eddig a bíráskodással is meg voltak bízva. Az igazságszolgáltatást a bíró képviselte államok polgárai ügyében ezentúl ez új nemzetközi bíróság fogja kiszolgáltatni. Igazságügyminisztériumunk fölterjesztést is intézett ő felségéhez az iránt, hogy a bíráskodás az osztrákmagyar monarchia állampolgáraira nézve az egyiptomi osztrák-magyar consulatus kezéből az ottani nemzetközi bíróság kezeibe adassék. Ő felsége ebbéli határozata a legközebb várható. A képviselőház és felsőház ma rövid ülést tartottak, melyen kihirdették az 1874. évi VIII. törvényczikk 16. §-nak módositásáról, az 1875. julius 22-én kötött nemzetközi távirda egyezményről, a gyári és kereskedelmi védjegyek kölcsönös oltalma tárgyában a német birodalom kormányával Bécsben 1875. aug. 13-án kicserélt miniszteri nyilatkozvány beczikkelyezéséről szóló szentesített törvényczikkeket. A „Kelet Népe“ ma az adóemelésről ír czikket, s az elején ugyan nagyon szabadkozik, hogy ő nem izgat a már most törvénybe igtatott új adóteher ellen, hanem azért mégis azt mondja, hogy az adóemelést az országgyűlés a kölcsön-consortiumnak szavazta meg. Nem kaptunk volna máskép kölcsönt. Hát nem izgatás az in optima forma, ilykép térni vissza az adóemelés végbement tényére? Az adóemelésről szó volt már Ghyczy alatt, a jelenlegi pénzügyminiszter előkészítette a jövedelmi pótadóra vonatkozó javaslatokat már júniusban. Ezt a „Kelet Népe“ mind jól tudja, s mégis azt írja, hogy az adóemelés a decemberben megkötött kölcsön föltétele volt. Ez aztán lelkiismeretesség. Nem nagyon érdemes ugyan a „K. N.“ arra, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert hát mindennap ferdít, mindennap gyanúsít, de ezt mégsem hagyhattuk szó nélkül. Mindig arról beszél, hogy az ő pártja adóemelés nélkül is tudott volna segíteni. Meglehet. A reactió mértékével mérve lehet egy provincziának igen gazdaságos budgetet szabni, de ilyen provinczia Magyarország nem akar lenni és nem lesz. Az adót majd csak magának fogja fizetni, s a nép nem hallgat azokra, kik a hazafiság köpenye alatt az adóteher ellen hajtogatják. Az sem igaz, hogy, az előbbeni kormány jóval kisebb mértékben hozta javaslatba az adóemelést, mert nem hogy kisebb, hanem valamivel nagyobb mértékben hozta javaslatba, amint azt akárki kiszámíthatja, ha a két javaslatot összehasonlítja. A „Kelet Népe“ különben pártjával együtt jobban tenné, ha megnyugodnék a megmásuhatlan valóban, s elrejtené a fölötti bosszúságát, hogy minden kilátás nélkül áll a jövő előtt szemben a kormány kivívott sikereivel. Népösszeírás lesz holnap a fővárosban. Ma és tegnap kiosztottak a minták, holnap töltendők ki, s holnapután beszedik a rendőrség közegei. Az adatok megbízhatósága a háztulajdonosok lelkiismeretességétől függ, mert a főváros tanácsa kevés költséget szavazván meg, külön öszszeíró közegeket a statistikai hivatal nem küldhetett ki. Reméljük, hogy a háztulajdonosok meg fognak felelni egytől-egyig a bizalomnak, s a rovatokat kitöltik gondosan. Ajánljuk az ügyet figyelmükbe. A főváros 1876. évi költségvetése későn készült el s emiatt a belügyminisztertől az első pár hónapra indemnyut kért. A belügyminiszter e felhatalmazást megadta ugyan,, de komoly rászólását fejezte ki a főváros azon késedelmessége felett, hogy az évközben ismételt figyelmeztetés daczára sem terjesztette föl felülvizsgálat végett kellő időben a költségvetést, s kijelentette egyúttal, hogy hasonló esetben jövőre a legerélyesebb rendszabályoktól sem fog idegenkedni, a törvénynek érvényt szerzendő. _______ Pár nap előtt felszólaltunk amiatt, hogy a budapesti eső f. törvényszéknél az elintézett ügydarabok százakra menő számmal letisztázatlanul és kézbesitetlenül hevernek, mert hiányzik a kellő segédszemélyzet, hogy a jó és gyors igazságszolgáltatás követelményeinek megfeleljen; most örömmel értesülünk, hogy felszólalásunk nem volt eredménytelen, mert az igazságügyminiszter úr felhatalmazta a törvényszék elnökét, Csemák Béla urat, hogy a kellő segédszemélyzetről gondos-kodtassék, s ekként a bajt gyökeresen orvosolja. " Azon felhívás fogytán, melyet az Erzsébet királynénk védnöksége alatt álló hernalsi jótékony intézet alaptőkéjének gyarapítása végett József főherczeg méltóztatott intézni hozzánk is, az Ellenőr utján ötszázhét forintnyi adakozás történt, s hogy ezen összeget a mai napon szerencsénk volt a kellő helyre juttatni, arról, a tisztelt adakozók irányában tartozó beszámolás tekintetéből, közöljük a következő nyugtát. Elismervény: 507 frt, azaz ötszázhét forint osztrák értékben, mely összeget a 25. számú gyüjtőiv szerint a hernalsi tiszt-leányképző intézet számára, Csernátony Lajos képviselő úrtól átvettem. Kelt Budapesten, 1875. decz. hó 31-én. Hild., ezredes. Budapest decz. 31. Nagyfontosságu tárgyalások küszöbén állunk. Auersperg osztrák miniszterelnök, De Pretis pénzügyi és Chlumecky kereskedelmi miniszterek holnapután fővárosunkba érkeznek, hogy hétfőn és kedden a függő kérdéseket a magyar kormány tagjaival megbeszéljék. Elsősorban a vámszövetségről, s a vámkérdéssel általában összefüggő kérdésekről lesz szó. A magyar kormány álláspontja ezek tekintetében változatlan, úgy amint azt júniusi, szeptemberi és novemberi jegyzékeiben az osztrák kormány előtt már kifejtette. Óhajtja, hogy a megegyezés a vámszövetség közösségének fenntartása alapján jöjjön létre, s ettől csak a legvégső esetben térne el. Az ellentétek ma még nagyok, s a január 4-diki és 3-diki tárgyalásoktól nem is igen várhatunk döntő eredményt, legföljebb közeledést, vagy legalább a helyzet tisztázását, ami már magában véve is nyereség lenne. Azután, ha elvi megállapodások jönnének is létre, azok részletezése mindenesetre még hosszabb tárgyalásokat fog igényelni. Annyit azonban mondhatunk, hogy a magyar kormány ma már hosszabb halasztásba nem egyeznék meg, s ezt talán maga az osztrák kormány sem óhajtaná. Legyen közös vámterület vagy legyen önálló vámterület, az idő aránylag rövid, s a mindkét esetben megkívántató előterjesztések kidolgozása és törvényhozási tárgyalása hónapokat igényel. A magyar kormány tehát mindenesetre sürgetni fogja a kérdésnek rövidebb idő alatti eldöntését.A körülmények szerint a bankkérdésről is lehet szó, bár a bankkérdés nem tulajdonképi tárgya a jelenlegi tárgyalásoknak. Valószínű azonban, hogy az osztrák pénzügyminiszter alkalmat vesz magának a magyar pénzügyminiszter novemberi jegyzéke felől nyilatkozni, ami ismét alkalmat fog nyújtani a magyar pénzügyminiszternek arra, hogy álláspontját újabban is hangsúlyozza. Ismételjük, hogy valami különösen vérmes reményeket a hétfői és keddi tárgyalások eredményéhez nem kötünk, mert némely elvi kérdésben a két kormány álláspontja ma még diametrálisan ellenkező, de most az egyszer nem bécsi újságírókkal, hanem államférfiakkal lesz dolgunk, s így mindenesetre várhatunk annyit, hogy biztosabb tájékozást nyervén az osztrák kormány álláspontja felől, véleményt alkothassunk magunknak az ellentétek ki- vagy ki nem egyenlíthető voltáról, s illetőleg a további tárgyalások sikerének esélyeiről. Eddig a tárgyalások jóformán csak írásban folytak, s részben talán ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy a vámszövetség felmondási határidejének letelte előtt eredményre nem jutottak. Most a szóbeli tárgyalások lényegesen megkönnyíthetik az eszmék tisztázását, s ezen felül az idő is sürgeti a megoldást. Gazdasági visszapillantás. A lefolyt év sehol sem mutat leverőbb arczet mint éppen gazdasági életünkben. Közviszonyaink egy nevezetes és nagy horderejű átalakulást, állami intézményeink tetemes javulást, maguk az állami pénzügyek is a rente-kölcsön megkötése folytán kétségtelen emelkedést tüntetnek föl — gazdasági viszonyaink ellenben még mindig ugyanazon majdnem kétségbeejtő tespedésben sintenek, mint e szomorúan végződő év szomorú kezdetén. Hosszú, majdnem végtelen az okok ama sorozata, melyek hazánkat nyomorba sülyeszték. A vérmes remények tékozló pazarsága és a veszély első pillanatában fékevesztett rémület, saját erőink túlbecsülése és reménytelen elcsüggedés, lázas tevékenység és kétségbeesett tétlenség a korlátlan optimismus és határtalan pessimismus két egyként végzetes szélsőségei egyiránt pusztítottak. Az év elején még olykor-olykor feltűnt a remény egy halvány csilláma. Külföldi kedvezőbb üzleti kilátások maradandóbb nyomokat hagytak a pesti piacon is, és a mellett ott kecsegtetett még földjeink és mezőink gazdag kincseket ígérő virulása. Az annyi keserű csalódás után várva várt és nem egyhelyütt már előre számításba vont bőség helyett csak közepes hozadékot adott a talaj, s ami rendes viszonyok közt megelégedést és megnyugvást nyújthatott volna, most újabb elégedetlenségnek és elkeseredésnek vált forrásául. És a gazda ennyi bajával nem is maradt magára. A meghiúsult reményeket nyomban követte :a csalékony jövőre épített várakozások szétfoszlása. Nagy ipartelepek dőltek össze s az egyszerű kézműves napszámmal kereste kenyerét. Terjedelmes üzletek csak saját I VIII. évfolyam, tőkéjükből lengenek, míg a kicsinyek elbuknak vagy roskadoznak. S mindezen csapásokat súlyosbítja még a vétkes könnyelműség, melynek a legszilárdabb hírben álló pénzintézeteink is áldozatul estek. S ha végre összegezzük az eredményt és összevetjük a jelen évet a múlttal, majdnem azt mondhatnék, hogy gazdasági viszonyaink inkább hanyatlottak, mint emelkedtek. Az év elején még fel-felvillant a remény csábító képe, egy futó mosolyt vonva a szomorú arczokra, ma már csak gond és aggodalom tükrözik minden vonáson. És mi mégis azt hiszszük, hogy az eredmény csak látszólag oly komor, míg valójában a biztos javulásnak első hírnöke. A folytonos csapások megingatták hitünket a gyors és külső segélyben, de egyszersmind magunkbaszállásra és komoly vizsgálódásra ösztönöztek. Közgazdasági kérdéseink soha nem részesültek oly nagy figyelemben, mint éppen az utolsó évben, mi nem egy tekintetben tisztázott és megállapodott nézetekre is vezetett. A lefolyt évben alig építettünk egy mértföldnyi új vasutat is, és mégis épp a forgalom terén igen sok és üdvös eszme nyert határozott alakot. Egyes új vonalak kiépítése, némely meglevők kiegészítése, de főleg a tarifapolitika körül meglehetős tisztán állnak előttünk a teendők. Tudjuk, hogy csak vasúti hálózatunk kiegészítése és olcsó fuvar mellett leszünk képesek a külfölddel versenyezni. S a megmérkőzésnek elkerülhetetlen szüksége gazdasági életünk egyéb tényezőire is kiterjesztette a figyelmet, annak minden ágában a teendők egész sorozatát jelölve ki. Amit azelőtt csak homályosan sejtettünk, azok iránt ma nem egy tekintetben teljesen világos és eltökélt határozatok érlelődtek meg a nemzet köztudatában, melyek csak a kedvező időre várnak, hogy megvalósulva áldásos befolyást gyakoroljanak összes gazdasági életünkre. A vám fontos kérdésében igaz ugyan, hogy sok helyütt a legeltérőbb és legzavarosabb nézetek uralkodnak, melyeket a frázisok cultusa s az osztályérdekek szűkkeblű elfogultsága melegen istápol. De a nemzet higgadtabb és józanabb, és épp azért döntő része e tekintetben is tisztában van magával. Leghatározottabban nyilatkozik azonban a nézetek egyhangúsága a bank hasonlóan nagyfontosságú kérdése körül. Mindnyájan meg vagyunk arról győződve, hogy önálló magyar bank nélkül nem rendezhetjük anyagi viszonyainkat. Nagy csalódás volna hinni, hogy jelenlegi nyomorunkat egyenesen csak a tőkeveszteség idézte elő. Valóságos veszteségünk távolról sem oly nagy, mint azt a pénz feltűnő gyér voltából, a kereset nehézségeiből és a realitások elértéketlenedéséből következtetnünk kellene. A válságok rendes kísérője, az általános bizalmatlanság teszi oly nyomasztóvá a helyzetet. Az bénítja meg a forgalmat és azzal az egész életet. E bajon azonban csak hitelügyünknek önálló rendezésével segíthetünk. Igaz, hogy ezzel még nem orvosoltunk mindent, de az kétségtelenül az első lépés, az alap, melyre majdan építnünk lehet. A lefolyt válságos idők legtermékenyebb és legüdvösebb tanulságát legvégül hagytuk, mert erre fektetünk legtöbb súlyt. És hiába minden javítás a gazdasági közélet terén, ha ezt szem elől tévesztjük. Az alkotmány visszaállítását követő első évek nagy lendületet adtak termelésünknek, de még ennél is gyorsabb növekvésre ösztönözték fogyasztásunkat. Szükségleteink óriási mérvben szaporodtak, és csak azért igyekeztünk keresni, hogy azokat kielégíthessük. Az utolsó évek keserű leckét adtak e részben, és ma már majdnem mindenütt hangoztatják az igények lejebb szállításának elengedhetetlen szükségét. Nemzeti vagyonunk kétségtelenül gyarapodott az utolsó időben, de abban a gazdasági élet legfőbb erényének, minden tőke egyedül törvényes szülőanyjának, a takarékosságnak vajmi kevés része volt. Sokat kerestünk, de el is költöttük, mielőtt még kezünkhöz kaptuk volna. Ha okulunk a múltak tapasztalásain, ha életbe léptetjük mindazon újításokat és reformokat, melyeket közgazdaságunk sürgősen követel és a mellett tartósan és híven ragaszkodunk eme másik nagy elvhez, melyet már a magánélet jóléte, a családi tűzhely boldogsága is kötelességünkké tesz, akkor a lezajlott szomorú és kínos válság mint egy szükséges és áldásos gyógyszer fog emlékünkben maradni, mert annak fogjuk köszönhetni gazdasági organismusunk újabb és teljesebb, maradandóbb és biztosabb virulását. Igazságügyünk 1875-ben. Igazságügyünkre nézve az idei év is, a jó szándékokkal évek óta kövezgetett uton haladva bár, de mégsem nyomtalanul folyt le. Intézmények léptek életbe, törvényjavaslatok készültek, melyek kétségtelen haladásunkat jelzik az igazságügy terén is. Életbe lépett két fontos intézmény: a közjegyzőség és az ügyvédi kamarák. Az előbbi bár még kevés életjelt ad magáról, de idővel meg fog növekedni és izmosodni, s a jogbiztosságnak kétségkívül olyan és megbízható őre lesz, mint külföldön, honnét hazai intézményeink közé átültettük. Az utóbbinak máris mutatkozó gyakorlati hasznait nem szükség magyaráznunk. Sokkal kevesebb azonban azon intézmények száma, melyek igazságügyi szervezetünknek már tagjaivá lettek, mint azok, melyek már készen várják az időt, hogy e szervezet életerős tagjaivá legyenek. Az igazságügyi törvényhozás (a javaslatokat értve) az idén felettébb termékeny volt., Egész egy sereg gyermeket szült, melyek azonban még névtelenek s törvénytelenek, mert parlamentünk még nem szolgáltatta ki nekik az apasági bizonyítványt, s nem adott nekik keresztlevelet. Ezek a kis pogányok pedig — néhány igen életrevaló szülött van köztük — ugyancsak pogány lármát ütnek, hogy sürgessék törvényesítésöket. Parliamentünk azonban az idén is sok mindenféle egyéb dologgal lévén elfoglalva, nem igen ért rá Justitia ezen csecsemőinek dajkálására, pedig e miatt azok közül sok elcsengerészedik, sőt egy, mely a bírósági fizetések fokozatát lett volna hivatva megállapítani, már ki is múlt. Nyugodjék békével, valamint béke igazságügyünk többi halottjainak is! Sem ez, sem a kimúlt husz törvényszék után nem folyik sok köny. Legfelebb azon másik húsz törvényszék siratja, mely az elhunytak sorsában saját sorsát látja, s melynek ajtaján a halál már szintén kopogtatott. Az igazságügy nem érzi meg valami nagyon hiányukat, s ha tán mégis bánkódnék kié .