Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1876-01-01 / 1. szám

Égés« évre . . 2© frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egyes szám­ár» (Szerkesztési ,jE­TLOttxi)«sten, nádor-Semmit sem hitt­ünk, ha nem tudjuk, kitől jöl vállalkozunk. — Posta által csak kér. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, szombat, január L 1876. L szám. 1' 54.; .&illetések'­­elvétele: Budapesten, nádor-uteza 3. sz-dm (Légrády testvérek irodájában). ;n­' rejty&ndő minden hirdetésr­e vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. rSSSIF Dijak árszabás szerint. mádó-hivatal:­­Budapesten, nádor-utez­a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. EK&St£aattaBHa£OE*fe Az „retönőr“ ára mint eddig : Egy évre..............................20 forint — hó Félévre 10 „ — kr Negyedévre.............................5 „ — kr. Egy hóra..................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr" kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az Ellenőr“ részéről nem adatik Táviratok. Bites, decz. 31. A „N. Fr. Pressernek Pa­risból távirják, hogy Gambetta néhány nap múlva választási körutat teend és Marseilleből Francziaor­­szághoz választási manifestumot intéz. Thiers és Gam­betta jövő héten a republikánus senatorjegyzékek tár­gyában fognak értekezni.­­A kormány izgalomban van egy lap közleménye miatt, mely szerint Thiers a senatorválasztás után a reáesett belforti választást visszautasítandja, és több departementban a kép­viselői jelöltséget fogadja el.­­ A félhivatalos köz­lönyök e miatt nagyon haragosak, az „Univers“ és „Patrie“ sajnálják, hogy a törvényben hézag van, mely plebiscitumokat tesz lehetővé. Versailles, decz. 31. A nemzetgyűlés meg­választotta az állandó bizottságot, melyben 13 bal- és 12 jobboldali van. Canrobert nem fogad el se­­natorjelöltséget, nem akarván ez által Mac Mahon­nal szemben ellenséges manifestatióra okot adni. Bécs, decz. 31. A bremerhaveni ügyet ille­tőleg tett hivatalos nyomozások alapján eddig ki­tűnt, hogy Thomasnak, ki 1873—74-ben Bécsben, Linczben és Gmundenben tartózkodott, Bécsben nem­ voltak bűnrészesei. Róma, decz. 31. A diplomatiai kar a király­nak újévi Üdvözletét nyujtá át, ezután a korona­­herczeget meglátogatá. Foson, decz. 31. Janiszewski püspök Goe­­senben elfogatott és a kerületi bíróságnak átada­tott hat havi fogságbüntetésének kitöltésére. Fáris, decz. 31. A spanyol nagykövetség közli, hogy az amerikai jegyzék Cubára vonatkozólag nem kiránt interventiót, csak azt kívánja, hogy a hatalmas Spanyolországban barátságos felszólalást tegyenek A hatalmak e kívánságot hidegen fo­gadták és mnden választ elnapoltak; az amerikai követ non szigete­t választ, de a jegyzékről má­solatot sem hagyott. BUDAPESTI SZINLAFOR. Budapest, szombaton, január 1. 1876. •Tremzti színház. Farkas­újházi Dombi Feleki Bérlet 220. szám. Fehér Mór Benedek Aida: Kolompos Szigeti Imre Nagy ap­a 4 felvonásban. Kovács Náday A király Tallián­ból D­om­pomTM­­­a Amneris Tannemé Katalin Szathmáry L.-né m­in­t Aranka Szigeti Jolán W .B-1- Gabriela Sz -Melle C. Radam és Udvardi Ramfis Kőszeghi Vendég és Santha Amonaszt Láng Kezdete 7 órakor. Küldött Szalai . — Főpapnő Nádayné jüep SZlallá Z. Kézsé 7 órakor. Hatodszor. — Utazoj a föld körül Vászinház. 80 “»p alatt » idinyifl-íU Látványos szinmü zenével, , , énekkel és tánczczal, J. Verne Eredeti igjáték 4 felv. regénye után irta Csepreghy Egerváry Kőrösmezei Ferencz. Borossy Szigeti József Kezdete 7 órakor. UTOLSO POSTA. A tánczi a nemzetgyűlés balközép­­pártja egy0 névvel aláirt manifestumot intézett pártjelein, melyben visszapillantást vet a párt működése A párt programmja: egy új, a tör­vény tiszletén alapuló többség alakítása, a köz­társaság igerősítése, egy nagy alkotmányos nem­zeti párt h­iányra lépése, mely szüntessen meg minden eggi pártszakadást, — végül az egyetér­tés, békülenység politikája. A párt e jelmondatot írja zászlóra: „Nous maintiendrons“. A ntet lapokban azon egybehangzó jelentés olvasható,egy Andrássy gróf jegyzéke, mely a he­ti reformokat tartalmazza, B­e­r­­li­nből ell Pétervárra küldetik, Gorcsakoff herczeghez.Tárgyalások fognak folyni azon mó­dozat­aitt, melyben a hatalmak a török reformok vrehajtását ellenőrizzék; hirszerint Igna­­tieff a nagyivetek ellenőrzése ellen kifogást tett. A hir neizonyos, teszik hozzá a lapok. Budiest, deczember 31. 11 esztendőre. Észten esztendőnek adja a kilincset. Ajtó fel páti, ajtó becsapódik: egy szem­­hunyoritás five az egész. Boldog ki csak megpillantjás a küszöbnél átfutó szeren­cse köntösét, mint meglebben, a nyílás előtt. És­­öregszik belé a gyermek, az öregből csend halott lesz és hamu, míg egy-egy igék­ besuhan a nyíló idők között és testét ölti, megérintheti az anyától szülött. Ember­e születhetik elég korán, és elég későn az halhatna meg, hogy meg­­érje gyümölcsa fának, mit egy-egy szen­telt gondolat, erő vágy és lelkes buzgalom keltében elvev,­­i­e a miről az apa ál­modott, a mié, a fiú lelkesült és megdol­gozott az unot unokáink fiai megérhetik. S a haza meredi a fát, mit az elődök verejtéke neve­z utókornak. Haza! Al­fe, légy te szent, te meg­váltó fogalom Ili lenne nélküled a földi ember, ki küzd, dolgozván megtörik, és elbukván a czél itt, egy kétségbeejtő gon­d élén : miért­ volt..­i, általad, meg­­inkban is. Csu­­­gasztalás zárja ,em volt hasz­­^ eset általad, ma­­' tesznek testünk­­■«zet, maguhk­­.,m­i fog és mi sem leszünk, s po­ , felettünk a földet, a .. *___ n­., munkánk, önfeláldozá­sunk tartott ^ ,g neki. Nem éltünk hiába: ha lelkesedtünk, dolgozánk s voltunk önfeláldozók. Nem él­tünk áldatlanul, ha adtunk gondolatot ter­mékenyítőt a jövő időknek, s végeztünk munkát a régi telken új vetés alá. Nem éltünk megjutalmazás nélkül, ha csak meg­pillanthattuk is a szerencsét, melynek..ke­mény önmegtagadással vétünk puha ágyat. És megpillantjuk-e? Megállunk az évforduló küszöbén. Szá­mot vetünk. Tetteinkben van a felelet. Múltúnkban a jövő. Ha jár törekvésünk előtt gondolat, mely megdobbantja a szivet és lángot gyújt a szemben; ha kiállott megpróbáltatás után nem hullnak alá zsib­badtan karjaink s megtörve nem csügged az akarat: szerencse föl­­bízvást megnyug­tatunk. Önérzet a bizalomnak anyja s a megnyugvás ennek gyermeke. Ha méltán tűzhelyünkhöz térhet e jóltevő család, hozzá költözik a hit, remény, a kedv , a jövő derűje: e jutalom nekünk. Magyarország tűzhelyéhez méltán köl­­­tözhetik. E nemzetnek van joga az önérzet­re, az önmagában való bizalomra. Ki a sa­­nyaruság éveit kiállta meg nem esve, s a forgatagból, midőn elkapta, még ép eszével menekülhetett; ki tudott össze nem ros­­kadni idegen nyomás alatt, s megállni a lá­bán saját botlása után, helyén annak szive és esze. Az a nemzet lehet önérzetes, meg­bízhat magában. És a magyar megtette ezt. Még zúg a fejünk, még fájnak csontjaink , de ledobva fekszik lábainknál az idegen te­her, és nem szédülünk többé. Itt állun­k megint, felemelt fővel mint régen , derekunk nem görnyed idegen bálványok előtt, sem saját káprázataink czikkázó táncza szerint nem hajladozik. Itthon vagyunk; szilárd föl­det érez a lábunk; magyarok vagyunk; ön­tudatunknál vagyunk és munkában. Nem. Nem a csalódás játszik képeket: valóban ő az­ a jó szerencse, mely amott meglebben, érdemünk nyomán. Csak így tovább: eléred, magyar nemzet, így tovább. Rendületlenül. A tűnő év pél­dája járjon előttünk; emeljen, vezessen. Az önfeláldozó elhatározás, mely megállított a lejtőn, midőn ez évnek első napjai már-már elsodortak; a lelkesülő egyetértés tüze, mely ez év derekán aczéllá edzette izmainkat a munkára; a kitartás, a bizalom és önmeg­­tagadás, mely azóta a változékony sors any­­agi próbája között férfias küzdelmeinkbe elkísért, mentő eltökélésekre bátorított és nem egy sikerre vezetett: ezek maradjanak velünk most és mindig, s legyen állandó erény a nemzetben, amit a pillanat jó su­gallata szült. Ez az esztendő tanított meg tettekre, melyek támaszaink ; érzelmekre, melyek fölemelnek; gondolatokra, melyek lelkesíte­nek. Az a gondolat, mely meg tudja ál­­doztatni velünk a jelen örömét a jövő éle­téért; az az érzelem, mely a nemzeti nagy­eszűjéért egy dobbanásba tudja összefoglalni minden magyarnak szívverését; a tettek, melyekkel szilárd alapot vétünk megújulá­sunknak, s ernyedetlen akarattal, lanka­datlan kézzel végezők: az áldásnak zálo­gai ezek. Érintettünk sokat, a mi fáj; le­törtünk sokat, a mi kedves, de a teljesí­tett kötelesség érzete van érte cserébe s a lelkesítő tudat: a nemzetért tettük. A ma a holnapnak áldozott. Megérdemeljük a jobb holnapot. De a mát is biztosítottuk. S ha ragyo­gót, csillámost ez évben nem találsz, de nem is vezet karján romboló csalódást, mint annyi más. Bánatosat, szomorút, fájósat ha találsz­, de a vigasztalás oldalán. A­ki élni akar, az édes méreg és keserű orvosság kö­zül az utóbbit választja. Biztosító tudat van abban, hogy a nemzet így cselekedett. Letöröltük arc­unkról a festett egészséget. Színünk haloványabb, de a természet színe. A tükör a valót mutatja, nem kendőzi a redőt, de látjuk magunkat, úgy, amint va­gyunk. S a kép nem csüggesztő : a lábba­­dozó képe az. Az árajtó kápráztathat, vakíthat tűz­­kígyóival, s befeketítheti üszkével a valót, aki a sötétben ólálkodik s a zavarosban vár halászatot. A bánatosból csinál kétségbeej­,­tőt, a szomorúból rutát, a fájósból háláló­ f­iat, hogy megvesztegesse a hullámzó érzü­letet, s visszavonást növeljen a felzaklatott nyugtalanságból. Jól vigyázzon a nemzet e Szelek jártába, s jusson eszébe, miből támad a fergeteg. A hajó még törékeny, messze a­­rév s ha még egyszer elborul , nem látjuk meg azt­­a révet soha. Pedig azt a révet el kell­­érni e nem­zetnek. Vagy hiú ábránd volt mindaz, a­miért annyi szív megszakadt, annyi szellem elégett, annyi vér és verejték omlott; őrült fogalom a Haza, mindnyájunk küzdése hiába­való, Jejünk .,kába havez., halálunk a kétségbeesés. , Le nem. A .szerencse, meglebben az ajtó előtt. Utána, magyar nemzet. Jó után vagy. Áldjon meg az isten és adjon boldog uj esztendőt neked.­­ """ Az egyiptomi nemzetközi bíró­ság­o­t­­a franc­ia kormány is elösmerte, s a na­pokban már­ intézkedett, hogy a bíróságban szin­­­­tén képviselve legyen. A többi európai államok már régebben megadták­­ beleegyezésüket s kine­vezték képviselőjüket. E bíróság egyelőre 5 évre szerve­ztetett, s ha életképesnek bizonyul intézmé­nye, akkor tovább is fennmarad. Felállítása jelen­tékeny változást idéz elő az Egyiptomban levő con­­sulatusok jogkörében, melyek­ eddig a bíráskodás­sal is meg voltak bízva. Az igazságszolgáltatást a bíró­ képviselte államok polgárai ügyében ezentúl ez új nemzetközi bíróság fogja kiszolgáltatni. Igaz­­ságügyminisztériumunk fölterjesztést is intézett ő felségéhez az iránt, hogy a bíráskodás az osztrák­magyar monarchia állampolgáraira nézve az egyip­tomi osztrák-magyar consulatus kezéből az ottani nemzetközi bíróság kezeibe adassék. Ő felsége eb­béli határozata a legközebb várható. A kép­viselőház és felsőház ma rö­vid ülést tartottak, melyen kihirdették az 1874. évi VIII. törvényczikk 16. §-nak módositásáról, az 1875. julius 22-én kötött nemzetközi távirda egyez­ményről, a gyári és kereskedelmi védjegyek köl­csönös oltalma tárgyában a német birodalom kor­mányával Bécsben 1875. aug. 13-án kicserélt mi­niszteri nyil­atkoz­vány beczikkelyezéséről szóló szen­tesített törvényczikkeket. A „Kelet Népe“ ma az adóemelésről ír czikket, s az elején ugyan nagyon szabadkozik, hogy ő nem izgat a már mo­st törvénybe igtatott új adóteher ellen, hanem azért mégis azt mondja, hogy az adóemelést az országgyűlés a kölcsön-con­­sortiumnak szavazta meg. Nem kaptunk volna más­kép kölcsönt. Hát nem izgatás az in optima forma, ilykép térni vissza az adóemelés végbement tényére? Az adóemelésről szó volt már Ghyczy alatt, a jelenlegi pénzügyminiszter előkészítette a jöve­delmi pótadóra vonatkozó javaslatokat már jú­niusban. Ezt a „Kelet Népe“ mind jól tudja, s még­is azt írja, hogy az adóemelés a dec­emberben megkötött kölcsön föltétele volt. Ez aztán lelkiis­meretesség. Nem nagyon érdemes ugyan a „K. N.“ arra, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert hát mindennap ferdít, mindennap gyanúsít, de ezt még­sem hagyhattuk szó nélkül. Mindig arról beszél, hogy az ő pártja adóemelés nélkül is tudott volna segíteni. Meglehet. A reactió mértékével mérve le­het egy provincziának igen gazdaságos budgetet szabni, de ilyen provinczia Magyarország nem akar lenni és nem lesz. Az adót majd csak magának fogja fizetni, s a nép nem hallgat azokra, kik a hazafiság köpenye alatt az adóteher ellen hajto­gatják. Az sem igaz, hogy, az előbbeni kormány jóval kisebb mértékben hozta javaslatba az adóemelést, mert nem hogy kisebb, hanem valamivel nagyobb mértékben hozta javaslatba, amint azt akárki ki­számíthatja, ha a két javaslatot összehasonlítja. A „Kelet Népe“ különben pártjával együtt jobban tenné, ha megnyugodnék a megmásu­hatlan való­ban, s elrejtené a fölötti bosszúságát, hogy minden kilátás nélkül áll a jövő előtt szemben a kormány kivívott sikereivel. Népösszeírás lesz holnap a fővárosban. Ma és tegnap kiosztottak a minták, holnap töl­tendők ki, s holnapután beszedik a rendőrség kö­zegei. Az adatok megbízhatósága a háztulajdono­sok lelkiismeretességétől függ, mert a főváros ta­nácsa kevés költséget szavazván meg, külön ösz­­szeíró közegeket a statistikai hivatal nem küldhe­tett ki. Reméljük, hogy a háztulajdonosok meg fognak felelni egytől-egyig a bizalomnak, s a ro­vatokat kitöltik gondosan. Ajánljuk az ügyet figyel­mükbe. A főváros 1876. é­v­i költségvetése későn készült el s emiatt a belügyminisztertől az első pár hónapra indemnyu­t kért. A belügyminiszter e fel­hatalmazást megadta ugyan,, de komoly rászólását fejezte ki a főváros azon késedelmessége felett, hogy az évközben ismételt figyelmeztetés­ daczára sem ter­jesztette föl felülvizsgálat végett kellő időben a költségvetést, s kijelentette egyúttal, hogy hasonló esetben jövőre a legerélyesebb rendszabályoktól sem fog idegenkedni, a törvénynek érvényt szer­­zendő. _______ Pár nap előtt felszólaltunk a­miatt, hogy a budapesti e­­­ső f. törvényszékné­l az elintézett ügydarabok százakra menő számmal le­­tisztázatlanul és kézbesi­tetlenül hevernek, mert hiány­zik a kellő segédszemélyzet, hogy a jó és gyors igazságszolgáltatás követelményeinek megfeleljen; most örömmel értesülünk, hogy felszólalásunk nem volt eredménytelen, mert az igazságügyminiszter úr felhatalmazta a törvényszék elnökét, C­se­mák Béla urat, hogy a kellő segédszemélyzetről gondos-­­­kodtassék, s ekként a bajt gyökeresen orvosolja. " Azon felhívás fogytán, melyet az Erzsébet ki­rálynénk védnöksége alatt álló hernalsi jótékony in­tézet alaptőkéjének gyarapítása végett József fő­herczeg méltóztatott intézni hozzánk is, az Ellen­őr utján ötszázhét forintnyi adakozás történt, s hogy ezen összeget a mai napon szeren­csénk volt a kellő helyre juttatni, arról, a tisztelt adakozók irányában tartozó beszámolás tekintetéből, közöljük a következő nyugtát. Elismervény: 507 frt, azaz ötszázhét forint osztrák érték­ben, mely összeget a 25. számú gyüjtőiv szerint a h­ernalsi tiszt-leányképző intézet számára, Csernátony Lajos képviselő úrtól átvettem. Kelt Budapesten, 1875. decz. hó 31-én. Hild., ezredes. Budapest decz. 31. Nagyfont­osságu tárgyalások küszöbén állunk. Auersperg osztrák miniszterel­nök, De Pretis pénzügyi és Chlumecky kereskedelmi miniszterek holnapután fővá­rosunkba érkeznek, hogy hétfőn és kedden a függő kérdéseket a magyar kormány tag­jaival megbeszéljék. Első­sorban a vámszövetségről, s a vámkérdéssel általában összefüggő kérdések­ről lesz szó. A magyar kormány álláspontja ezek tekintetében változatlan, úgy a­mint azt júniusi, szeptemberi és novemberi jegy­zékeiben az osztrák kormány előtt már ki­fejtette. Óhajtja, hogy a megegyezés a vám­szövetség közösségének fenntartása alapján jöjjön létre, s ettől csak a legvégső esetben térne el. Az ellentétek ma még nagyok, s a január 4-diki és 3-diki tárgyalásoktól nem is igen várhatunk döntő eredményt, legföl­jebb közeledést, vagy legalább a helyzet tisztázását, a­mi már magában véve is nyereség lenne. Azután, ha elvi megállapo­dások jönnének is létre, azok részletezése mindenesetre még hosszabb tárgyalásokat fog igényelni. Annyit azonban mondhatunk, hogy a magyar kormány ma már hosszabb halasztásba nem egyeznék meg, s ezt talán maga az osztrák kormány sem óhajtaná. Legyen közös vámterület vagy legyen ön­álló vámterület, az idő aránylag rövid, s a mindkét esetben megkívántató előterjeszté­sek kidolgozása és törvényhozási tárgyalása hónapokat igényel. A magyar kormány te­hát mindenesetre sürgetni fogja a kérdésnek rövidebb idő alatti eldöntését.­A körülmények szerint a bankkérdés­ről is lehet szó, bár a bankkérdés nem tu­lajdonképi tárgya a jelenlegi tárgyalások­nak. Valószínű azonban, hogy az osztrák pénzügyminiszter alkalmat vesz magának a magyar pénzügyminiszter novemberi jegy­zéke felől nyilatkozni, a­mi ismét alkalmat fog nyújtani a magyar pénzügyminiszternek arra, hogy álláspontját újabban is hang­súlyozza. Ismételjük, hogy valami különösen vér­mes reményeket a hétfői és keddi tárgya­lások eredményéhez nem kötünk, mert né­mely elvi kérdésben a két kormány állás­pontja ma még diametrálisan ellenkező, de most az egyszer nem bécsi újságírókkal, hanem államférfiakkal lesz dolgunk, s így mindenesetre várhatunk annyit, hogy bizto­sabb tájékozást nyervén az osztrák kor­mány álláspontja felől, véleményt alkothas­sunk magunknak az ellentétek ki- vagy ki nem egyenlíthető voltáról, s illetőleg a to­vábbi tárgyalások sikerének esélyeiről. Eddig a tárgyalások jóformán csak írás­ban folytak, s részben talán ennek tulajdo­níthatjuk azt, hogy a vámszövetség felmon­dási határidejének letelte előtt eredményre nem jutottak. Most a szóbeli tárgyalások lényegesen megkönnyíthetik az eszmék tisz­tázását, s ezen felül az idő is sürgeti a megoldást. Gazdasági visszapillantás. A lefolyt év sehol sem mutat leverőbb ar­­czet mint éppen gazdasági életünkben. Közviszo­nyaink egy nevezetes és nagy horderejű átalakulást, állami intézményeink tetemes javulást, maguk az állami pénzügyek is a rente-kölcsön megkötése folytán kétségtelen emelkedést tüntetnek föl — gaz­dasági viszonyaink ellenben még mindig ugyan­azon majdnem kétségbeejtő tespedésben sintenek, mint e szomorúan végződő év szomorú kezdetén. Hosszú, majdnem végtelen az okok ama soro­zata, melyek hazánkat nyomorba sülyeszték. A vér­mes remények tékozló pazarsága és a veszély első pilla­natában fékevesztett rémület, saját erőink túlbecsülése és reménytelen elcsüggedés, lázas tevékenység és két­ségbeesett tétlenség a korlátlan optimismus és ha­tártalan pessimismus két egyként végzetes szélsősé­gei egyiránt pusztítottak. Az év elején még olykor-olykor feltűnt a re­mény egy halvány csilláma. Külföldi kedvezőbb üzleti kilátások maradandóbb nyomokat hagytak a pesti piac­on is, és a mellett ott kecsegtetett még földjeink és mezőink gazdag kincseket ígérő viru­­lása. Az annyi keserű csalódás után várva várt és nem egyhelyütt már előre számításba vont bőség helyett csak közepes hozadékot adott a talaj, s ami rendes viszonyok közt megelégedést és meg­nyugvást nyújthatott volna, most újabb elégedetlen­ségnek és elkeseredésnek vált forrásául. És a gazda ennyi bajával nem is maradt magára. A meghiúsult reményeket nyomban követte :a csalékony jövőre épített várakozások szétfoszlása. Nagy ipartelepek dőltek össze s az egyszerű kézműves napszámmal kereste kenyerét. Terjedelmes üzletek csak saját I VIII. évfolyam, tőkéjükből lengenek, míg a kicsinyek elbuknak vagy roskadoznak. S mindezen csapásokat súlyos­bítja még a vétkes könnyelműség, melynek a leg­szilárdabb hírben álló pénzintézeteink is áldozatul estek. S ha végre összegezzük az eredményt és összevetjük­ a jelen évet a múlttal, majdnem azt mondhatnék, hogy gazdasági viszonyaink inkább hanyatlottak, mint emelkedtek. Az év elején még fel-felvillant a remény csábító képe, egy futó mo­solyt vonva a szomorú arczokra, ma már csak gond és­­ aggodalom tükrözik minden vonáson. És mi mégis azt hiszszük, hogy az eredmény csak látszólag oly komor, míg valójában a biztos javu­lásnak első hírnöke. A folytonos csapások megingatták hitünket a gyors és külső segélyben, de egyszersmind ma­­gunkbaszállásra és komoly vizsgálódásra ösztönöz­tek. Közgazdasági kérdéseink soha nem részesültek oly nagy figyelemben, mint éppen az utolsó évben, mi nem egy tekintetben tisztázott és megállapodott nézetekre is vezetett. A lefolyt évben alig építet­tünk egy mértföldnyi új vasutat is, és mégis épp a forgalom terén igen sok és üdvös eszme nyert ha­tározott alakot. Egyes új vonalak kiépítése, némely meglevők kiegészítése, de főleg a tarifapolitika kö­rül meglehetős tisztán állnak előttünk a teendők. Tudjuk, hogy csak vasúti hálózatunk kiegészítése és olcsó fuvar mellett leszünk képesek a külfölddel versenyezni. S a megmérkőzésnek elkerülhetetlen szüksége gazdasági életünk egyéb tényezőire is ki­terjesztette a figyelmet, annak minden ágában a teendők egész sorozatát jelölve ki. Amit azelőtt csak homályosan sejtettünk, azok iránt ma nem egy tekintetben teljesen világos és eltökélt határo­zatok érlelődtek meg a nemzet köztudatában, me­lyek csak a kedvező időre várnak, hogy megvaló­sulva áldásos befolyást gyakoroljanak összes gazda­sági életünkre. A vám fontos kérdésében igaz ugyan, hogy sok helyütt a legeltérőbb és legzavarosabb nézetek uralkodnak, melyeket a frázisok cultusa s az osz­tályérdekek szűkkeblű elfogultsága melegen istápol. De a nemzet higgadtabb és józanabb, és épp azért döntő része e tekintetben is tisztában van magával. Leghatározottabban nyilatkozik azonban a nézetek egyhangúsága a bank hasonlóan nagyfontosságú kérdése körül. Mindnyájan meg vagyunk arról győ­ződve, hogy önálló magyar bank nélkül nem ren­dezhetjük anyagi viszonyainkat. Nagy csalódás volna hinni, hogy jelenlegi nyomorunkat egyenesen csak a tőkeveszteség idézte elő. Valóságos veszte­ségünk távolról sem oly nagy, mint azt a pénz fel­tűnő gyér voltából, a kereset nehézségeiből és a realitások elértéketlenedéséből következtetnünk kel­lene. A válságok rendes kísérője, az általános bi­zalmatlanság teszi oly nyomasztóvá a helyzetet. Az bénítja meg a forgalmat és azzal az egész életet. E bajon azonban csak hitelügyünknek önálló ren­dezésével segíthetünk. Igaz, hogy ezzel még nem orvosoltunk mindent, de az kétségtelenül az első lépés, az alap, melyre majdan építnünk lehet. A lefolyt válságos idők legtermékenyebb és legüdvösebb tanulságát legvégül hagytuk, mert erre fektetünk legtöbb súlyt. És hiába minden javítás a gazdasági közélet terén, ha ezt szem elől té­vesztjük. Az alkotmány visszaállítását követő első évek nagy lendületet adtak termelésünknek, de még ennél is gyorsabb növekvésre ösztönözték fo­gyasztásunkat. Szükségleteink óriási mérvben sza­porodtak, és csak azért igyekeztünk keresni, hogy azokat kielégíthessük. Az utolsó évek keserű lec­­­két adtak e részben, és ma már majdnem min­denütt hangoztatják az igények lejebb szállításának elengedhetetlen szükségét. Nemzeti vagyonunk két­ségtelenül gyarapodott az utolsó időben, de abban a gazdasági élet legfőbb erényének, minden tőke egyedül törvényes szülőanyjának, a takarékosság­nak vajmi kevés része volt. Sokat kerestünk, de el is költöttük, mielőtt még kezünkhöz kaptuk volna. Ha okulunk a múltak tapasztalásain, ha életbe léptetjük mindazon újításokat és reformokat, melyeket közgazdaságunk sürgősen követel és a mellett tartósan és híven ragaszkodunk eme másik nagy elvhez, melyet már a magánélet jóléte, a családi tűzhely­ boldogsága is kötelességünkké tesz, akkor a lezajlott szomorú és kínos válság mint egy szükséges és áldásos gyógyszer fog emlékünkben maradni, mert annak fogjuk köszönhetni gazdasági organismusunk újabb és teljesebb, maradandóbb és biztosabb virulását. Igazságügyünk 1875-ben. Igazságügyünkre nézve az idei év is, a jó szándékokkal évek óta kövezgetett uton haladva bár, de mégsem nyomtalanul folyt le. Intézmények léptek életbe, törvényjavaslatok készültek, melyek kétségtelen haladásunkat jelzik az igazságügy terén is. Életbe lépett két fontos intézmény: a közjegy­­zőség és az ügyvédi kamarák. Az előbbi bár még kevés életjelt ad magáról, de idővel meg fog növe­kedni és izmosodni, s a jogbiztosságnak kétség­kívül oly­an és megbízható őre lesz, mint külföldön, honnét hazai intézményeink közé átültettük. Az utóbbinak már­is mutatkozó gyakorlati hasznait nem szükség magyaráznunk. Sokkal kevesebb azonban azon intézmények száma, melyek igazságügyi szervezetünknek már tagjaivá lettek, mint azok, melyek már­ készen vár­ják az időt, hogy e szervezet életerős tagjaivá le­gyenek. Az igazságügyi törvényhozás (a javaslato­kat értve) az idén felettébb termékeny volt., Egész egy sereg gyermeket szült, melyek azonban még névtelenek s törvénytelenek, mert parl­amentünk még nem­ szolgáltatta ki nekik az apasági bizo­nyítványt, s nem adott nekik keresztlevelet. Ezek a kis pogányok pedig — néhány igen életrevaló szülött van köztük — ugyancsak pogány lármát ütnek, hogy sürgessék törvényesítésöket. Parliamen­­tünk azonban az idén is sok mindenféle egyéb dologgal lévén elfoglalva, nem igen ért rá Justitia ezen csecsemőinek dajkálására, pedig e miatt azok közül sok elcsengerészedik, sőt egy, mely a bíró­sági fizetések fokozatát lett volna hivatva megálla­pítani, már ki is múlt. Nyugodjék békével, valamint béke igazság­ügyünk többi halottjainak is! Sem ez, sem a ki­múlt husz törvényszék után nem folyik sok köny. Legfelebb azon másik húsz törvényszék siratja, mely az elhunytak sorsában saját sorsát látja, s melynek ajtaján a halál már szintén kopogtatott. Az igazságügy nem érzi meg valami nagyon hiá­nyukat, s ha tán mégis bánkódnék kié .

Next