Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)

1876-02-01 / 31. szám

Előfizetési árak: Egérz évre . . 30 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — fer. Félévre ... 1© „ — * Egy hónapra. . 1 „ 8© » Egyes szám ára 1© Scrajczár. cSzerkesztési iroda: Budapesten, nádor-u­tcza 6. szám. Semmit sem felelünk, ha nem tudjuk, kitűl jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak lét-mentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, február 1. 1876. 31. szám. hirdetések felvitele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Átadó­hivatal: Budapesten, nádor-atera 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre...........................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr Negyedévre..........................5 „ — kr. Egy hóra...............................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Száz­a­l­é­k a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Tá­VIRATOK. Pera, jan. 31. d. n. 1 óra (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gróf Zichy, magyar-osztrák nagy­követ, éppen most adja át a portának Ausztria- Magyarország jegyzékét a herczegovinai zavarokra vonatkozólag. Paris, jan. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Az „Agence Havas“ táviratai a válasz­­tásokr­ól meglehetősen zavarosak voltak, Broglie herczeg megválasztatott Eure­ megyében. Az egész eredmény azonban igen kedvező a re­publikánusokra, s többségük a senatus­­ban bizonyos. Az „Agence Havas“ máris rectificál­­ja első táviratait szépíteni igyekszik a kormány kétségtelen kudarczát. Bécs, jan. 31. A Pol. Corresp.“ Írja: Azon részvétnyilatkozatra, melyet Auersperg bg. minisz­terelnök, Deák Ferencznek, a nagy hazafi és ál­lamférfinak elhalálozása alkalmából, Széll Kálmán­hoz intézett, ez utóbbi még e hó 29-én következő távirattal válaszolt: Fogadja Nagyméltóságod leg­­bensőbb és legmelegebb köszönetem nyilatkozatát azon jótékony részvétért, melylyel a bennünket ért súlyos csapásról megemlékezni szíves volt. Kérem, köszönetemet Nagyméltóságod társaival is szívesen közölni. Bécs, jan. 31. Az esti lapok jelentik, hogy a bécsi községtanács legközelebbi ülésére egy in­dítványt készítenek elő, mely szerint a főváros Deák temetésén küldöttség által képviseltesse magát. l­ondon, jan. 31. A „Daily News“ jelenti New-Yorkból. Springer demokratikus képviselő a congressus elé egy bilit terjesztett, mely szerint az Uniónak külföldön levő polgáraitól, kik rabszolgá­kat tartanak, vagy ilyenekkel kereskednek, a ha­zai állam oltalma megvonassék. A bilit a washing­toni parliamenti körökben kedvezően fogadták. Bécs, jan. 31. A „Pol. Corresp.“ jelenti. Schweinitz gr. német nagykövetet a császár ma délután 2 órakor ünnepélyes bucsukihallgatáson fogadta. Bilbao, jan. 31. Loma tábornok a karlista vonalat Valmasedanál áttörte s az összeköttetést Cassola tábornokkal helyreállította, mi­által Bilbao és a bányakerü­let fel van szabadítva. Paris, jan. 31. A lapok constatálják, hogy a választások a senatus alkotmányos többségét biztosítják. Benaa, jan. 31. Az „Ag. Stefani“ értesül, hogy a madridi pápai nuntius utasíttatott útleveleit kérni, ha a spanyol kormány a cortes határoza­tát a vallásszabadságra vonatkozólag elfogadja. UTOLSÓ POSTA. A bécsi egyetem fekete táblájára ma a követ­kező felhívás függesztetett ki: A magyar nemzetiségű bécsi egye­temi hallgatókhoz­ Magyarország legnagyobb fiának elhunyta minden szivet kimondhatatlan fájdalommal töl­tött el. A mi keblünken is hatalmasan viszhangzik a fájdalom a pótolhatatlan veszteség fölött, me­lyet Magyarország Deák Ferencz elhunyta által szenvedett. S fejezheti-e ki méltóbban érzelmeit a bécsi magyar egyetemi ifjúság,mint ha illő módon részt vesz a nagy férfiú emlékének teendő végtisztességben ? Felhívunk tehát benneteket, hogy a teendők megbeszélésére lehetőleg nagy szám­mal jelenjetek meg a febr. 1-jén, kedden este 6 órakor az egyetemi épületben (Stadt, Bäcker­strasse) I. em. 17. tanteremben tartandó gyű­­lésen. Bécs, 1876. jan. 31. Az ideiglenes bizottság. A „Times“, szombat reggeli számában, De­ák F­e­r­e­n­c­z halálát jelentvén, azt mondja, hogy e hit mély sajnálattal fog fogadtatni. A nyu­­gati Európában az utóbbi évek alatt történt fontos események elvonták ugyan e figyelmet a jeles em­berről s az emlékezetes ügyről, melynek részese volt, de utó­lag ismét egyike lett a jelenkori törté­net legkiváóbb személyiségeinek, s ha valami­vel tovább él, fontos befolyást gyakorol vala azon feladatok megoldására, melyek most Európa keletén feltűnnek. Hosszú élete alatt az állam­férfin és hazafi valódi szellemét bizonyítá be, s most valószínűleg olyan események érlelődnek Ausztria határain, melyek nehéz próbára teszik egész politikai bölcseségét, melylyel rendelkezik. De­ák, nevezetes és sikeres pályáján, hazája ta­nácsában azon ritka befolyást érte el, mely csak a legtisztább és legkipróbáltabb érdemnek jutott részéül s egyedül hangja­­súlyosabb volt a legerősebb meggyőző okoknál. Ő mintaképe volt az államférfinak, minő nagyon ritkán található a continentális államokban, s tanait alig lehet elég behatóan szivére kötni az embernek. — Adja ez­után a „Times“ Deák Ferencz életrajzát s czikkét, egy további a fennebbihez hasonló s már ismert politikai conclusióval fejezi be. Az összes hozzánk érkezett külföldi, német, an­gol, franczia lapok mindannyian hosszú czikkeket szentelnek dicső halottunk emlékének, annyira, hogy e pillanatban teljes lehetetlen a roppant anyaghal­mazzal megbirkóznunk. Megkísértjük később, lehe­tőleg hű képet adni a külföldi sajtóban nyilatkozó részvétnek. Budapest, január 31. Két koszorú. Van koszorú, mely koronával fölér. Van korona, mely a lelki nemesség ko­szorúja. És e nehéz napok gyásza alatt roska­dozó magyar nemzetnek, oly véghetetlenül jól esik tudnia: az a korona, az a koszorú, a mienk. Mienk a polgári erények kimagasodó történeti alakja, kinek koszorúja fejedelmi nagyságot költi. Mienk a fejedelmi erények élő példaképe, kinek koronája a polgári nagyság koszorúja lett. Nagy halottunk ravatalára sok koszo­rút tett le a hálás kegyelet. Sok koszorú között a legelső kettőt az ország legelső családja. S ki könnybe borult szemmel a ravatalhoz lép és látja a két koszorút, mely­lyel a fejedelmi erény a polgári erényt megkoronázta, érezni fogja a fájdalomnak azt a kimondhatlan igézetét, mely megtör és mégis üdvözii, lesújt és mégis fölemel. „Deák Ferencznek, Ferencz József király.­ „Deák Ferencznek, Erzsébet királyné Oly egyszerű szavak, oly igénytelen valami. De kevés mása volt a történetben a lelki magasságnak, mely az egyszerű szót, s a fönség ez igénytelen tettét sugallta. Ke­vés mása volt a fejedelmi szívnek, mely jön és letérdel az első polgár ravatalánál, s zo­kogva imádkozik, mint a legutolsó polgár ott a sorban vele. Jön, és egy könyével meghazudtolja a mondást: „a hála nem fe­jedelmek erénye.“ Fejedelmi erény a hála. Csakhogy nem mind fejedelem, ki koronát visel. Nem mind király, aki uralkodik. Magas trónon alacsony egyszerűség; érző nemes szív a bíbor alatt; korona gyémánt­jánál jobban sugárzó lelki jóság; uralko­dói gond, forró hazaszeretettől a homlokon: ez a király. Az igazi király „isten kegyel­méből.“ Uralkodni mindenen, a mi fölkap és elvakit; nem uralkodni semmin, a mi meghajlást parancsol és nemes emberi ér­zést : ez a fejedelmi. Oda nézzetek! Az a könny, az az imádkozó királyi fölség, az a fejedelmi hódolat a polgár sír­jánál,— az mondja meg nektek: Fejedelmek erénye a bála. Egy Deák Ferenczet máskép fejedelmileg ,megjutalmazni nem is lehet. Mély bánattal borulunk le a ravatal­hoz. Fennkölt érzés emel föl. És fölvesszük a koszorút a ravatalról. És föltűzzük a trón mennyezetére. Ott lesz megillető helyén. Hadd sugá­rozza ott azt a glóriát, mely minden koro­nával fölér, minden fejedelmi dísznél gazda­gabb : — a lelki nemesség glóriája az. S a trónra, mely e glóriával ékes, mi­kor a történet a legnagyobb magasztalást megírja, azt fogja mondani: „Deákhoz méltó vala.“ Kiákkal van sűrűn díszítve; fellépett a ravatal emel­vényére, s udvarhölgye által segítve gyengéden reá helyezé a koszorút a nagy halottra. Néhány másod­­perczet töltött az örökre meghidegült nemes arczvo­­nások szemléletében; azután leszállva több perezre áhitatos imába merült el a koporsó lábainál levő imazsámolyon, melynek balján (a koporsó jobbján) a király által küldött babérkoszorú feküdt. A jelenlevők szívein a hazafivá büszkeség érzelmei, szemein a kegyeletes meghatottság ké­­nyei vettek erőt. A nemzet legegyszerűbb és leg­nagyobb polgára koporsójában a koronás király­asszony által megkoszorúzva, és halálában a királyasszony áhitatos imájába foglalva. A polgári erény a korona által megdicsőitve. Méltó tény arra, hogy az egész nemzet szivét felemelje , hogy gyermekeinkből trón és haza iránt odaadó, önfel­áldozó férfiakat neveljen. Imája végeztével ő felsége mély csendben tá­vozott. Koszorúja ott maradt, s érintetlenül ott marad a koporsón és széles leomló fehér szalag­jaival, melyeken aranybetűkkel van hímezve: E­rr­zsébe­t királyné Deák Ferencznek — hirdetni fogja a ravatal minden látogatójának, s ezek által hirdetni fogja az egész nemzetnek a királyné nemes kegyeletét a nemzet halottja iránt és osztozását a nemzet fájdalmában. A király és királyné koszorús Deák Ferencz koporsóján a legméltóbb és legékesebben szóló bi­zonyságai a lélekemelő ténynek, hogy koronás ki­rályunk és az oldalán jótékony nemzőként működő koronás királyné egyek a nemzettel csekély örö­meiben, de teljesen egyek vele nagy fájdalmá­ban is. Erzsébet k­irál­y­né Beák ravatalánál. Az akadémia palotájának csarnoka, a nem­zet nagy halottjának ideiglenes nyugvóhelye, ma egy fenségesen megható jelenetnek volt tanúja. Ő felsége a királyasszony látogatta meg a gyászba öltözött csarnokot, hogy saját kezeivel tegye az első koszorút Deák Ferencz koporsójára. Kevéssel négy óra előtt érkeztek meg az udvartól Ferenczy kisasszony és Rónay Jáczint. A csarnokban a ravatal felállítását ellenőrző bi­zottsági tagokon kívül csak Tisza Kálmán mi­niszterelnök és Széll Kálmán pénzügyminiszter voltak jelen. A királyasszony kívánata volt, hogy minden hivatalos fogadtatás mellőztessék, s teljes egyszerűséggel és nyugalommal végezhesse el láto­gatását. Négy órakor megérkezett ő felsége, a künn várakozó néptömeg által néma hódolattal fogad­tatva. A bizottsági tagok visszavonultak a csarnok felső részébe, csakis a miniszterelnök várta ő felsé­gét a csarnok ajtajánál. Tisza Lajos és Kovács László bizottsági tagok szétvonták az ajtót borító függönyt, és ő felsége mély gyászba öltözve, belé­pett a sötét csarnokba, melynek félhomályát csak a ravatal lángjai világították meg. A királyasszony kíséretében gróf Festetich Mari udvarhölgy és b. N­o­p­c­s­a udvarmester voltak. S ekkor történt a nagy jelenet, melynek képe eltörölhetlenül be fog vésődni nemcsak a jelenlevők, de az egész nemzet szivébe, s emléke át fog plán­­tálódni késő unokáinkra, még azok sziveiben is ál­dást csatolva Erzsébet királyné nevéhez. A királyasszony kezeibe véve az általa előre küldött gyönyörű babérkoszorút, mely fehér kamé­­ r temetés rendje. Az országos gyászbizottság a következő hir­detést teszi közzé, a végtisztesség rendjéről. 1. A boldogultnak hűlt tetemei a magy. tud. országos akadémia palotájának csarnokában felál­lított ravatalon február hó 1-én és 2-án na­ponként reggeli 9 órától délutáni 5 óráig lesznek közszemlére kitéve. 3. A gyászünnepély ugyancsak az aka­démia csarnokában február hó 3-án délelőtti 11 órakor veszi kezdetét. Ez alkalommal: a) az országgá­lés két házának tagjai az igazoló jegy felmutatása mellett délelőtt 10 óra­kor gyűlnek össze az akadémia épületébe. b) A hatóságok, testületek, egyletek és intézeteknek belépti jegygyel ellátott kü­ldöttségi tagjai pedig fél 11 órakor közvetlenül az akadémia csarnokába fognak bocsáttatni. c) Az igazoló és belépti jegyek február 1-én d. u. 2—5-ig és 2-án d. e. 10—2, és d. u. 3—6-ig vehetők át, a képviselőház háznagyi iro­dájában. d) A jegyekkel ellátottak a nádor- és Béla-utczán át jutnak az akadémia épületéhez. Itt az országgyűlés tagjai az akadémia-utczában levő kapun, a többiek a főbejárásnál jutnak helyeikre. e) A hatóságok, egyletek, intézetek és testületek többi tagjai az akadémia előtti téren foglalnak helyet, azon sorrendben, a­melyben a menetben fognak részt venni. Ezen részükre kijelölt és fenntartott helyre, a Dorottya-utczán át jutnak el, a részükre a fenn­­tebb megjelölt helyen és időben kiszolgáltatandó jegyek felmutatása mellett. 3. A gyászmenet az akadémia épületétől a fürdő-utczán a váczi­ köruton, a Deák-Ferencz-tér érintésével a Károly-köruton és a Kerepesi­ uton végig, a következő rendben vonul a köztemetőbe. a) az országgyűlés két házának jegyzői; b) az intézetek, testületek és egyletek ; c) a hatóságok; d) Zala megye és Budapest főváros kül­döttjei;­­ e) a cs. és kir. hadsereg és a m. kir. honvédség tisztikarának tagjai; f) az egyházi személyzet; g) a halottas disztogat (a koporsó 12 szalagját a kormánynak és az országgyűlés két há­zának tagjai felváltva viendik); h) az elhunytnak rokonai; i) a miniszterek; k) az elnökök vezérlete alatt az ország­­gyűlés két házának tagjai; l) a végtisztelethez járuló közönség. 4. A köztemetőbe a menet a 2-ik kapun vo­nul be. A halottas diszfogat elől menő hatósági, egyleti, intézeti és testületi tagok a sírkápolna felé vezető út két oldalán úgy foglalnak helyet, hogy az átmenet szabad legyen. A sírkápolna körül el­különített térre csakis az akadémia csarnokába való belépéshez kapott jegy felmutatása mellett lehetene bejutni. 5. Az engesztelő szt. mise áldozat február hó 5-én d. e. 10 órakor fog a belvárosi plébánia­templomban megtartatni, melyre az országgyűlés két háza tag­jainak, valamint a hatóságok, intézetek, egyletek, testületek küldöttjeinek számára a képviselőház ház­nagyi hivatalában február 7-én d. e. 10—2-ig és délután 4—6-ig jegyek fognak kiszolgáltatni. A tem­plomba való belépés csakis ezen jegyek felmuta­tása mellett engedtetik meg. 6. Felkéretik a közönség, hogy a rend fen­­tartásával megbízott és külön jelvénynyel ellátott közegek intézkedéseihez alkalmazkodni és ezen kö­zegeket működésükben lehetségig támogatni szí­veskedjék. 7. A rendőri intézkedések részletei a végre­hajtó bizottság hozzájárulásával a főkapitány által külön fognak közzététetni. Budapesten, 1876. január 31-én. A­z országgyűlés k­ét háza által kikül­dött bizott­ság. A ravatalnál. A gyász mindenütt egyiránt otthonos. Az országgyűlés mindkét házának tagjai gyász­­fátyolt viselnek kalapjukon. A nagy halottnak áldozik kegyeletével az egyház is. Felekezeti különbség nélkül gyászlobogót vi­selnek a templomok tornyai és a lelkészek lakásai. A r. k. templomokkal halottas gyászba öltöz­nek az oltárok, s este, délben és reggel egy órai harangozás mondja: „mortuum plango.“ És hirdetik a gyászt a házak falairól lefü­ggő sötét lobogók, az utczákon hullámzó sokaság gyászoló ruhája, azt a különben fényes és csillogó kirakatok fekete pompája. S a gyász szomorú szí­nei épp ott uralkodnak leginkább, hol megszoktuk az emberi gyarlóság hiú ragyogását látni. A divat­üzletek egytől-egyig gyászczikkeket tartanak kira­kataikban, és nemcsak ezek, hanem számos más üzlet kirakata is tanúskodik az országos gyászról. És a­merre csak a szem elhal, a nagy halott képe áll előttünk, rajz, festmény vagy szobor alakjában, élete legkülönbözőbb szakaiból és mindenütt körül­véve ama sötét kerettől, mely lelkünk hangulatá­nak annyira megfelel. Az utczákon és kirakatokban egész Deák­irodalom s Deák-művészet keletkezett. A szobrász, a metsző, a rajzoló és a króni­kás mind rója le adóját. Deáknak olajnyomatú, fényképezett, s a met­szés minden nemével többszörösített régi arczképei mellett új emléklapok jönnek forgalomba. Posner műintézete igen szép albumlapon állította ki Deák sikerült arczképét, nemzeti szín szalaggal bokorra kötött, zöld babérkoszorúba foglalva. Alatta három nyelven, latinul, magyarul, németül hirdeti az aján­lás a lap eredetét és czélját. Vereby Soma is ki­adta kőnyomatban a nagy hazafi arczképét „Deák Ferencz a nemzet atyja, a haza bölcse és vezére“ aláírással. Mind a két albumlapon fel vannak je­gyezve a születés és a halál dátumai. Számos gyászöntvény is keletkezett. Úton-út­­félen árulják a mellszobrok kisebb-nagyobb sike­rült és nem sikerült példányait. Egyes kirakatok­ban igen szép szoboralakok, egészek és büste-ek vannak gyászba foglalva: a márványtól a­­ stea­­rinig minden anyagból. Az utczai irodalom magyar és német arczké­­pes füzetekben terjeszti a nagy férfin népszerű is­mertetést s a köznépben jó vásárlóra talál. József főherczeg szintén kifejezte rész­vétét Széll Kálmánhoz intézett levelében. Az osztrák reichsrath elnöke Reck­ba­u­er a szerdai gyorsvonattal utazik Dumb­a és Su­e­s­s képviselőkkel együtt Budapestre, hogy Deák temetésén a reichsrathot képviseljék. A miniszterelnöknek Robillant gróf olasz követhez intézett távirati válasza a követ­kező : „Le ministre-président de Hongrie remercie Votre Excellence de la Sympathie, qu’elle a bien voulu témoigner au nőm de la nation italienne pour le douloureuse perte, que notre pays vient de sühn­en la personne de notre bien aimé patriote Fran­cois Deák.“ („Magyarország miniszterelnöke köszönetet mond Excellentiádnak a rokonszenvért, melyet ke­gyes volt nyilvánítani az olasz nemzet nevében a hazánkat szeretett hazánkfia Deák Ferencz szemé­lyében ért fájdalmas veszteség felett.“) Számos magánsürgöny is érkezett Széll Kál­mánhoz, igy gr. Széchen Antaltól is. Az országgyűlés két házának elnökei külön meghívókat intéztek a külföldi hatalmak budapesti consulaihoz. Az angol, franczia, belga, török és olasz consulokhoz franczia, a többiekhez pedig ma­gyar nyelven. Felkéretnek mindazon testületek vagy egyesek, kik Deák Ferencz ravatalához ko­szorút kívánnak letenni, hogy a koszorú átadását az akadémia palotájának „Kisfaludy“ termében ál­landóan jelenlevő bizottságnak feljegyzés végett be­jelenteni szíveskedjenek. Budapest, 1876. január 31. Az országos bizottság. Az országgyűlési szabadelvű párt. A szabadelvű párt ma esti 7 órakor tartott értekezletet megnyittatván, Ger éve elnök és a párt tagjai helyükből felemelkedve, az el­nök a következő indítványokat teszi: Hogy a nem­zet és a kör nagy halottja iránt gyászának tar­­tósabb jelét adja, viseljenek a kör tagjai lövegö­­kön hat hétig gyászfátyolt, mély gyászuk és örök tiszteletük jeléül a kör tagjai cserkoszorut tesznek a nagy halott koporsójára s e czélból szerdán d. u. 5 órakor a kör helyiségéből testületileg a nagy halott ravatalához vonulnak. Ezután Tisza Kálmán miniszterelnök emelt szót. Engedje meg a tisztelt értekezlet, hogy a nemzeti gyász e keretében én is szóljak egy pár szót. Nekem eddig csak a néma fájdalom jutott, miután azon meggyőződésben voltam, hogy ily gyászos alkalmaknál legméltóbb, ha csak azon szó hangzik, mely az országgyűlés határozatát mondja ki; legméltóbb, hogy bárhonnan emelkedő minden felszólalás nélkül történjék azon egy­­ hang, kivéte­lével, mely az országgyűlés akaratát tolmácsolja. De e bizalmas baráti körben megtöröm a­ hallgatást. Nem szándékom és nem is szükséges arról beszélni, hogy mi volt és ki volt Deák Ferencz, tudjuk azt mindnyájan és meg fogja írni a törté­nelem ; nem akarok sem a régebben, sem a köze­lebb múlt parl­amenti eseményekről és harczokról beszélni, de engedjék meg, — hogy ha bár ez csu­pán személyemre vonatkozik is — kifej­ezhessem a feletti örömömet, vagy megnyugvásomat, a­mi a VIII. évfolyam, fájdalom elviselésében könnyebbülésemre szolgál, hogy végig gondolva azokon, nyugodt lélekkel ér­zem, bátran elmondhatom, hogy soha semmi viszo­nyok közt, egy szavam, sőt gondolatom nem volt, mely az ő nagyságát, a­mely hazafiságát bánthatta volna. De a valódi fájdalom néma .... áttérek arra, a mi felszólalásomnak valódi czélja. Sokáig tűnődtem, hogy elmondjam-e a­mit elmondandó leszek, de utoljára is ráhatároztam magamat, mert meggondoltam két dolgot: először, hogy míg Magyarország lesz, — Magyarországnak pedig lenni kell, — valószínüleg mindig lesz sza­badelvű pártja, mely tudni fogja, hogy már 1840-­­ben Deák Ferencz volt vezére; másodszor, hogy ha nem lenne is párt, mely a szabadelvű nevet viseli, — mert hiszen a pártok elnevezései változnak, mindig lesz ember Magyarországon, ki az igazi hazafiság és nagyság iránt kegyelettel viseltetni tud, addig attól el kellene félnünk, hogy az, a­mi Deák Ferenczre emlékeztet, ki lenne téve a kegye­let hiányának. Ezért azon kéréssel járulok a t. értekezlethez, engedjék meg nekem és minisztertársaimnak, hogy Deák Ferencz olajba festett arczkép­ét a körnek felajánlhassuk. Bennünket, a­kik az elhunytat sze­mélyesen tiszteltük, becsültük — s tán sza­bad mon­danunk — szerettük, fájdalmas érzelmeket fog a kép látása keblünkben ébreszteni, de talán mégis gyakran nehéz perczekben lélekemelőleg is f­og az reánk hatni; később pedig jó lesz, ha azok, kik őt már csak a történelem lapjairól ismerik, a kép látása által késő idők múlva is emlékeztetni fognak arra, hogy miként kell a hazát önzetlenül és önfel­­áldozóan szeretni. Általános helyesléssel fogadta az értekezlet e meleg szavakat, s az ajánlatot köszönettel tudo­másul vette. * * # Az értekezlet kimondá, hogy a vidéki ható­sági küldöttségek a fővárosban időzésük alatt a kör szívesen látott vendégeiül tekintetnek , továbbá, hogy a kör tagjainak nejei számára a temetés alatt a kör helyiségei nyitva állanak. A vidék. A vidék átalános gyászáról érkeznek hozzánk folytonosan a hirek. Magyarország népének nemes érzületéről tesznek ezek élő tanúvallomást. Jászberényből január 31-iki kelettel a következő táviratot kaptuk: Deák Ferencz, hazánk nagy fia halála alkal­mából Jászberény városa egyelőre akként intézke­dett, hogy minden középületre gyászzászló tétetett ki, nemkülönben folyó hó 9-ig bezárólag minden nap délelőtt 11 órakor valamennyi templom nagy harangjával egy negyed óráig tartó harangozását rendelte meg, egyszersmind a városi hatóság a polgármester elnöklete alatt küldöttségileg vesz részt a végtisztelet megadásánál. Nagy-Kőrösről január 30-ikáról a követ­kező levelet vettük. Deák Ferencz nagy hazánkfia kimultának megdöbbentő gyászhite után a fekete lobogó a r. kath. egyház, a városi és polgári casinók falaira azonnal kitüzetett. A lakosság minden rétegében a fájdalom ál­talános. A szabadelvű párt is ez országos veszteség feletti fájdalmának meleg kifejezést adni óhajtván, a jelzett napon tartott rendkívüli közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy a temetési gyászszer­tartáson magát küldöttségileg képviselteti, s a bol­dogultnak országosan tisztelt környezetéhez rész­vétnyilatkozatát küldi. Mészáros, pártelnök, V­á­c­z középületein s számos magánházon lengenek a gyászlobogók. A város tegnap tartott ezen ügyben rendkívüli közgyűlést. A váczi nő­­egyesület tombolabálja február 5-dikére halasz­­tatott. Kehi­dán tegnap óta a toronyban s a kas­télyon fekete lobogó leng. Az ottani intelligentia elhatározta, hogy a kastélyban egy művész által Deáknak relief-képét állíttatja fel, alája egy már­ványtáblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek: Deák Ferencz lakháza. A kastély tulajdonosa, Baranyi úr fedezi a költségeket. A leleplezés nagy ünnepélylyel fog véghezvitetni. A­r­a­n­y­o­s-M­a r­ó­­­r­ó­l a következő tudósítás érkezett: „Barsmegye székházán gyászlobogó hir­deti a pótolhatlan veszteséget, mely a magyar nem­zetet Deák Ferencz elhunytával érte. Temetésén a megyét az alispán, több tisztviselő és bizottsági tag képviselendik. A mélyen érzett hazafias fájdalom, kegyelet és a megemlékezés ünnepélyes kifejezésé­nek szomorú de magasztos cselekvénye a legköze­lebbi közgyűlést illetendő.“ Pozsonyban, B.­C­sabán, Rozsnyón, Győrött, hol az ágostai evangélikus superinten­­densek laknak, Deák temetése napján gyász isteni­tisztelet lesz, csatlakozik hozzájuk Budapest egy­ház­községe, s bizonyára még több egyház­község is, hogy megadja Deáknak a kegyelet tartozását. A gyászkiséret. — A királyi József-műegyetem ta­nácsa Deák Ferencz elhunyta alkalmából f. évi jan. hó 31-kén tartott rendkívüli ülésében követke­zők mentek határozatba: 1. A műegyetemi tanár­­testület a dicső emlékű nagy férfiú elhunyta feletti fájdalmának s kegyeletes megemlékezésének jegy­zőkönyvileg óhajt kifejezést adni. 2. A műegyetemi tanártestület a végtisztességtételen és a gyász-isteni­­tiszteleten testületileg fog részt venni. 3. Folyó évi febr. 3-kán és 5-kén mint a végtisztességtétel és és gyász-isteni tisztelet napjain, a kir. József mű­egyetemen előadások nem tartatnak.­­ A budapesti kereskedelmi és iparkamara Kochmeister Frigyes elnö­kének gyöngélkedése folytán Schossberger­­ Z­s­i­gm­o­n­d alelnökének elnöklete alatt tegnap

Next