Ellenőr, 1876. július (8. évfolyam, 179-209. szám)

1876-07-01 / 179. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedr^L 5 fe^krT\ félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra§o ^ Egye. szám ára 1O fcral (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el.­­ POLITIKAI NAPILAP. Budapest, szombat, július 1. 1876. 179. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, Addor-utcza 6. szám (Légrády testre, ez irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cse­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Kákosárok-utcza 431. sz. Kiddó-hivatal, Budapesten, nád­o­r-u­tcz­a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Vili. évfolyam.­ ­ Táviratok. Pancsova, jun. 1. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) A belgrádi metropolita Sz­­ikervárból két millió rubelt hozott Belg­­rádba; Oroszország minden templomában pénzt gyűjtenek a szlávok felszabadítására. Fadjeff tábornok biztosíta a szerb hadügy­minisztert, hogy 4 hét múlva harmincz­­ezer orosz önkénytest fog Szer­­biában vezérelhetni. Egy nagyobb bécsi lap megnyeretett volna, hogy az omladinát ma­gyar lapok ellen közvet­ve védel­mezze. Ezen­­ lap időnként a magyar cultusminisztérium­­tól is kapott volna tudósításokat. A Alim­­pics tbk. hétfőn a Drinánál nagy vereséget szenvedett. Belgrádi, jun. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Milán fejedelem, elutazása előtt, következő beszédet intézett a katonákhoz: „Katonák! Mint első katona, hadseregem élére állok s csatába megyek, hogy meg­védjem hazánkat a közös ellenség ellen, s hogy híremnek és a névnek, melyet viselek, megfeleljek. Rátok bízom nőmet, fejedelem­nőtöket, oltalmazzátok meg őt és a szék­várost. Isten veletek !” Ezután megfogá a fejedelem a zászlót, megcsókolá, s ismét át­­adá egy tisztnek, e szavakkal: „Vitézem! Átadom neked a zászlót, vedd és védelmezd véred utolsó csepjéig“. Belgrád, jun. 30. (A „Pester C.“ távi­rata.) Közvetlenül a fejedelem elutazása alatt az osztrák-magyar monarchia képvise­lője barátságosan s egyúttal a legerélyesebb­en felszólalt a béke érdekében, mire Milán fe­jedelem e szavakkal felelt: „Nem léphetek többé vissza.“ Bécs, jun. 30. (A „Pester C.“ távirata.) Holnapra idevárják Belimarkovics volt szerb hadügyminisztert. Belimarkovicsnak hihető­leg más államokban is van missiója. Belgrád, jun. 30. Biztos értesülés sze­rint tegnapelőtt a portához intézett ulti­mátum küldetett Konstantinápolyba, mely valószínűleg holnap vagy holnapután fog átnyujtatni. Bécs, jun 30. A „Pol C.“ jelenti Bel­­grádból. A romániai kormány a török du­nai flottilának Szerbia ellen tervezett ope­­ratiói miatt a garantia-hatalmaknál lépé­seket tett. — A „Corresp.“ a Belgrád­ban aggodalommal várt török támadó lépés iránti belgrádi híveihez azt a megjegyzést csatolja, hogy a porta politikai okokból nem fog támadást intézni, hanem esetleg megtámad­­tatja magát. A hadi műveletek megnyitását szerb részről egy utolsó formális lépés elő­­zendi meg.­­ Ugyanez Czettinnéből hatá­rozottsággal jelenti, hogy létezik egy 14 nappal ezelőtt ratificált szerb-montenegrói szövetségi szerződés. Sz.-Pétervár, jun. 30. Belgrádban az orosz követ részéről, Sándor császár egye­nes­ parancsára, az utolsó perczig minden elkövettetett, hogy Milán fejedelem a török határ átlépésétől visszatartassék. A fejede­lem azonban kijelenté, hogy a népe által szoríttatva nem nézheti nyugalommal a boszniai dolgokat és a szerb határnak a törökök általi megsértését. Azt hive, hogy ha azon indítványt, mely szerint ő a szul­tánnak teljes szuverainitása mellett Bosznia alkirályává kineveztessék ki, a porta elfo­gadta volna, ez a mozgalomnak és a viszo­nyok bizonytalanságának véget vetett volna, de a porta nem akar Szerbiával alkudozni, és ezért kénytelen az ország hangulatára figyelemmel­­ lenni és az országot védel­mezni. Bécs, jan. 30. Az „Abendpost“ a követ­kezőt mondja: Míg Törökország, mely Sz­r­­biával szemben semmiféle támadó czélokat nem követett, magának a politikai vissza­vonulás lehetőségét teljesen biztosította. Szerbia oly pályára szorítottnak tűnik fel, a­melyről a visszatérés, bármennyire feküd­nék ez Szerbiának jól felfogott érdekében, többé nehezen várható. Pétervár, jún. 30. A hivatalos és udvari körökhöz intézett utasítások szerint az osztrák­magyar uralkodó és az orosz császár közti talál­kozás kétségtelen. Berlin, junius 30. Az országgyűlés bezá­ratott. Bécs, jun. 30. Adams udvari operaénekest, ki hamis esküvel vádoltatott, felmentették, a vét­kességi kérdésre 7 esküdt igennel és 5 nemmel felelvén. Róma, jun. 30. A hivatalos lap jelenti: A király a felső-olaszországi vasutak iránti­­javas­latot szentesítette. — A „Diritto“ jelentése szerint a király Cialdini tábornokot párisi követté ne­vezte ki. Brüssel, jun. 30. A „Nord“ a keleti kér­désről szólva, részleteket közöl a berlini megálla­podásokról és azt hiszi, hogy a hatalmak egyetér­tésével a pacificatio műve keresztülvitetett volna; az események meg fogják mutatni, várjon a békí­tési törekvések brusque megszakítása a keresztyé­nekre, Törökországra vagy Európára nézve leend nagyobb előnynyel. A három császár-hatalom egyet­értése a béke fenntartása iránt változatlan marad, reméljük, hogy a többi európai hatalmak hozzájuk csatlakoznak. A fődolog marad a be nem avatko­zás elvét fenntartani, melynek azonban nem szabad teljes közönbösségnek lennie. Európának mindig az volna a kötelessége, hogy a háborút megakadá­lyozza, ha az vad harczczá fajul, mely nem engedne mást várni, mint a teljes megsemmisülést. UTOLSÓ POSTA A „Journ. des Déb.“ belgrádi tudósítója meg­lehetősen reménytelennek festi Szerbia hely­zetét. Milán nem számíthat Oláhországra, de Mon­tenegróra sem, mely féltékeny Szerbia reménybeli dicsőségére. A­ fölkelő bandák is sokkal csekélyeb­bek, semhogy rájuk támaszkodni lehetne. Másrész­ről a törököknek 100,000-nél több emberök van Szerbia határán összepontosítva. A szerb hadsereg pedig jobbára csak a papiroson van meg, s soha sem lesz több 100,000 embernél, a­mi már úgy is rendkívül sokra van fölvéve az 1.200,000 lakoshoz aránylag. A „J. des D.“ nem is hiszi, hogy az a 100,000 egyenruhába bujtatott paraszt valóban hadsereget tesz ki, s hivatkozik egy angol szak­emberre, ki a kis, alig 4000 emberből álló rend hadsereget igen dicséri ugyan, de a m.' tartja semminek. A keretek teljes" A kormány 6 hó óta nagy ezen hiány pótlására, s mintegy k német és 50 olasz tisi hadseregbe. De az utóbbiak nem­­ az ottlevő 50 montenegrói pedig a­z után azonnal haza fog menni. Mása militia öt-hat féle fegyverzete, melye kü­lönféle lőszer kell, s ez nagy zavart od A­k­h­e­d­i­v­e követe, Akhmet­­ napelőtt Konstantinápolyba érkezett. Abdul K­e­r­i­m pasa vasárnap N­i­s­k­íogy a török haderők főparancsnoki átvegye. Addig is rendeleteket tesz, hogy lehe számos csapat mehessen utána. A hadügyérrel idejűleg, részint a fővárosból, részint a vidék 12,000 embert indítanak a szerb határra, kik nemsokára további 20,000 fog követni. A kormány legutóbb nagyobb pénzmennyiséget tett folyóvá, melyet a hadügyér Nisben szét fog oszl­­­tani. Abdul Kerim pasa el van határozva, hogy­­­devárja a szerb támadást, de akkor aztán a végletekig megy. Konstantinápolyban igen el vannak keseredve Szerbia ellen, s a legnagyobb áldozatoktól sem akarnak visszariadni, hogy Mon­tenegrót megnyerhessék. A porta bizonyosan hiszi, hogy Szerbiát leveri, de attól fél, hogy az e­u­­rópai hatalmak a rendzavaró javára be fog­nak avatkozni. A cabinet és a két párt conflictusában a szultán ingadozik. Mi­db­at pasa minden áron keresztül akarja vinni a reformokat, a nagyvezír pedig a többséggel tart, mely ezt általában ellenzi. A városban a legkülönfélébb rémhírek keringenek, me­lyek mind Ignatieffre vezettetnek vissza; ilyen például, hogy ő egész támadást szervezett volna a szultán kioszkja ellen; az angol flotta pedig előjön és meg­védelmezi a szultánt. Ha két-három diplomata ösz­­szejön, ezt azonnal a legnagyobb veszélynek kür­tölik ki. Szóval a cabinettől le az utolsó népréte­gig nincs meg az a nyugalom és egyértelműség, mely éppen most a legkívánatosabb. Hob­art pasa elutazását a Bordeans-féli agentia tegnapra helyezte kilátásba. Hobart e sze­rint az escadre-ral a Közép-tengerre volt indulandó ! Párisi diplomatiai kö­r­ökb­e­n — jelenti egy tegnapi távirat — még most sem hisznek a hábo­rúban. O­r­l­o­f­f a franczia kormánynak m­e­g­n­y­ug­­tató nyilatkozatokat tett. Orloff utalt a német koronaherczeg levelére s kijelenté, hogy a czár határozottan el van tökélve a porosz­orosz szövetséget minden változó eset da­czára fentartani.­­ Az orleanista „Soleil“ azt mondja, hogy egy orosz-angol háború esetére Francziaor­szágnak semlegesen kell ma­radni, mint e két hatalom volt 1870-ben. A sebesültek ápolására alakult orosz társaság által a czárné véd­n­ök­s­é­g­e alatt fölszerelt kü­lön vonat, mely orvosokat, betegápolókat és kór­házi szereket vitt,­ mint Pétervárról jelentik, Czet­­t­i­n­y­é­b­e érkezett. Budapest, junius 30. Memento. A boszuló isten van jelen az igaztala­­nul kezdett háborúban. Memento. ___Ulászló, magyarok királya békét kötött a nagyúrral. Kezét a feszületre té­ve megesküdt a mindenható istenre, meg­tartja a kötést s pecsétes hitlevelet adott a török szultánnak. Azután megszegte hi­tét. A­ szövetségesek csábításai magukkal ragadták a magyar királyt s hadserege át­kelt a határon s a megcsalt országra tört. E hitszegésnek Várna síkján áll örök időkre szóló intő oszlopa. Boszuló isten van jelen az igaztalanul kezdett háborúban... Már össze volt törve a török derék had; már ezrével nyerdeste a futamló törököt Devin mocsára . Hunyady győztesen elül­elül min­denütt : akkor jelent meg az isten. Murad szultán kétségbeesve a látványon, midőn a döntő roham már-már összetörte, kihúzta kebeléből a magyar király pecsétes hitleve­lét, s azt a magyar égre emelvén, kiáltá: „Ha isten vagy, kit a keresztyének imád­nak, boszuld meg nevedet azokon, kik azt megfertőztették!“ És isten megboszulta. A hévtől elkapott hitszegő király vérével festé a csatatért, s levágott fejét kopjára szúrva hordozá meg a harczban a győzelmes török , s vert had lett a magyar sereg. S pár év­vel később még egyszer sújtott a boszsít­ó isten: a Rigómezőn ismét nyolczezer derék magyar engesztelő áldozat a Sz­­szegesért. Várna, Rigómező, Memento, S a szerbek fejedelme ma Várna, s a Rigómező fele ront fegyverrel, a széttépett hitlevelet taposva. Igaz ok nélkül bontja meg a­ békét, melynek megtartására, mindaz köti, ami törvény, ami igazság. Még csak ürügyet sem tud találni hadindításának. A török kormány tisztelte Szerbia szerződés­adta jogait; a török­ hadak tisztelték a szerb határt. Egy fenyegető szó nem sok, még csak annyi sem hangzott Sztambul felől Belgrádba a­ bonv­ák-ke­­czegovinai lá­zadás egész hosszú idő alatt. Szerbia sí­tol­ta a lázadást és tí'sripolta azt. Széni­a fegyverkezett, Szerbia követelt s meglátta a határokat. A t­örös kormány szel’d .Illés­nél egyébbel nem felett erre. Sz* Ran proclamálja a háborút; Tői ők íg erte. sincs egyéb tett* tan. vVa.-d■Markol-*-' gyárt Vart,. szkrnol; s ha jól magára pap Áldását? el ..is * gondo, mindenhatója félszéivet hun Meg u'jóvégre tfem is k rődni. De* ülni. sem a. rác tótok óhittel imádott u­fceL sim­afc, az, hogy bariba, vs alig van jártányi erő és var­ság. 12 —15 ezer olyan-ami tonaság és ötven-hatvan « urnák mindenféle állatjából, „ és kenyér nélkül. Ila Milán útjában esték valahol az a, aki egykor a Rigómezőre hadnak vertét megjövendő hatná neki, hogy dressze a mezítláb és éhen, s még na lemig. Azonban ez a tudós é­bezen fog a Milán kedvéért támadni, hogy meglássa az ég hadsereg pandiáját.. .s* igy a­lem bizonyosa elmegy mezítláb is török föl­det látni. s­ vissza is kell térni onnan. Összetörni az a kétszázezer törököt, ami a fellázadt tartmányokat s a határszélt meg­szállja ; átvon­ni a nisi sánczokon, meg­úszni a Drína meghalni Boszna-Szerájban és inni a Bosprus vizéből. Enélkül nincs visszatérés pajzsai, csak paizson vagy le­pedőben. S az Szerbia, melyet lepedőben hoznak haza, In­ezen fog Milánt koronázni valaha, s alig­, vissza nem vágyódnék még a vöröshalmára, mint Izráel népe a pusztából. Memento. * * Király ő fej­égé* • mint újabban megerő­sítik, julius 7-én est utazik el Bodenbachba, hova a reggeli órákban Sndor czár is megérkezik. A két uralkodó innen el itt utazik Reie­nstadtba, hol estig fognak időzi mire Sándor czár tovább indul Bodenbachból Szászországon át; ő felsége pedig Rudolf koonafi­czeggel együtt Mária Anna özvegy császárné látgatására megy, onnan pedig valószínűleg Müncosbe utazik. •Az utóbbi végleg el van határozva . Reichstadtba már néhány nap előtt számos udvari­­rt, kocái, lö’Stb. indult útnak. ~­--------­Magyar­orsz. déli vidékéről a mai esti postával és­­ lapokkal több tudósítást vettünk. Újabb tényekedig találunk bennök, majd­nem mindegyik a bangusot igyekszik festeni. Vissza­mennek a múltba, a többi közigazgatási tisztvi­selők választásában, s a tényszéki hivatalnokok s egyéb állami közegek hibázott kinevezésében ke­resik a bajok forrását a mai helyzetet egyik leve­lező világ-rengetőleg viedelmesnek, a másik ki­csinyes helyi berzenkésnek tekinti, a szerint a mint pessimista vagy timista nézetekkel terhes. E különböző, egymássá homlokegyenest álló fel­fogásból a leghelyesebb következtetést bizonyosan úgy vonjuk, ha a középen járunk: baj minden­esetre van, veszedelem­, azonban nem izmo­­sodhatik. Erről tanúsítnak a Temesből Torontálból érkezett új értesítések. Legnagy nyugtalanság mutatkozó Péterváradon. Itt mint a „Pester Lloyd, távlatilag értesül ’leírhat­atlan izgalomban van, mióta Mi’­desm tegnap Deligridba utazott,­­' Ale­dnácznak tartva a hajóba száll tette hogy az ő ideje elérkezett. Itt is baj, hogy a határon az­­ellen? Egyéb helyi: Újvidékről, Nagybecskerekről s Te­mesmegyék nyugalmas hangulatot jelzenek. Ab­ban egyágáltan megegyeznek a levelezők, hogy az 1848*­ események ismétlődésétől, mivel egyik női vadult képzeletű laptársunk ijesz­tett e­l a közönséget, távolról sincs okunk tar­tani Újvidékről ugyan azt írják, hogy ha a törlőt megverik s a délszláv birodalmat frtilitják, az omladina a szerémségi, bánsági, bács­­ai és végvidéki szerbek közt akkor csinál nép­fölkelést, mikor neki tetszik, vagyis helyesebben akkor, midőn Belgrádból parancsot­, pénzt, fegyve­reket és segítségre ígéreteket kap. Azonban, hogy ez koránsem értendő ily szigorú értelemben, szóról­­szóra, bizonyíthatja az, hogy Belgrádon már­is ki­fogytak a „muníczióból“, hogy Újvidék egészen el­hallgatott, mondjuk inkább, eszére tért. Nagy Becs­kerek is csöndes, a kormány határozott föllépése, a királyi főügyész körútja, a nagy­kikindai rio­gatások, a megindított nyomozások, s legfőkép a két század gyalogság s egy század lovasság bevonulása Kikindára s kilátásba helyezése Becskerekre s az egész Torontál megyébe a legjobb hatással voltak. A szerb agitatió, mely már szemérmetlenül űzetett nyil­vánosan, egyszerre elbújt s kiket a közönség jól is­mer, mint az omladina főembereit, azok egy része mindenféle ürügyet talált a távozásra, ki fürdője lent, ki gazdasága után lát, és azok is, kik hely­es maradtak, feltűnő csöndesen viselik magukat. Edenütt beszélik, hogy a kormány a legerélye­­bb rendszabályokat foganatosítani el van hátá­vá, s mert látják, hogy ezúttal nem tréfa s az ámállapottól soknak van oka tartani, egy igen és félelem szállotta meg a kedélyeket. Herte­­g főispánnál, a hol csak megjelenik, a szerb sagok és az előbbkelő szerbek sietnek tisz­­t­ei, s a lojalitási nyilatkozatokban most hiány, ami legalább is annyit bizonyít, hogy a nkedés megtanult meghunyászkodni. Kétségtelen ugyan, hogy léteztek s talán még­is léteznek titkos bizottságok a herczegovinai fel­segélyezésére, de ezen bizottságok működése, ,sen a gyűjtés eredménye oly jelentéktelen, "s érdemes róla beszélni. A bizottság kétes hirü s kereset nélküli­­ek, bukott kereskedők s nebágt'_ ilma tanulóból ál­l­an­ak.ia(^n'a tag. . ^ te­sz’4 az ogijpdina is. fkaimat, hogy a itt pénzből éljen, lárja része kis hivatalra !, de hogy olyan volna köztük, ki Zvonimir ilmát komolyan helyreállítani akarná s e­z­­­omoly eszközökre is gondolna, azt határozottan­­ kell. Saját aljas önérdekük kizsákmányolá­­élrevezetik a népet, s ez szegény csak áldozata­itáinak, s inkább szánni lehet, mint büntetni ; miveltöbb volna, jobban beszámítás alá es­­k, eszének józanságában lehetne bizni, nem ilene kalandor-politikusaival sokat törődni­ aák magokat minden veszély nélkül, mint a .a magyarság „a nép“ prófétái. Minthogy azon­­éretten s feltüzelve csak a szenvedélyre ha­il­­, vigyázni kell mind rája, mind kolomposaira; ■yival inkább, mert ezek lelketlen ámitók; szó- és írásban csak úgy hintették a konkolyt, i den áron kijátszani törekszenek a törvényt,­­ a Miletics példájára utalnunk. Ez most Ujvi­­­en, két ezikk miatt, melyek a „Zasztava“ ik és 80-ik számaiban jelentek meg e napokban, dzsgálóbiró elé idéztetett. Az első czikk egy tivás a magyarországi szerbekhez hogy ízt gyűjtsenek s ön­k­ényt­e­s­e­k­e­t toboroz­­a k a szerb háborúra; a második a czár ellen írva s hivatkozva Abdul Aziz példájára azt ta­golta, hogy Szent-Péterváron tegyenek úgy, mint K­nstantinápolyban s rögtönözzenek egy kis trón­változást. Miletics, mint felelős szerkesztő, a bíró­ság előtt hivatkozott képviselői mandátumára s az immunitás alapján megtagadott minden felvilágo­sítást. A bíróság ezúttal nem kérhetvén az elnapolt háztól kiadatását, kénytelen volt a sajtóperi vizs­gálatot elhalasztani. A bajok elharapózása ellen csak az erély és kitartás a legbiztosabb óvószer. Ha mindent meg­tettünk, a­mit meg kell tennünk, nyugton lehetünk a ráczok felül. Az esti táviratok szerint Temesvár és II.­Ki­­kinda csendes, s az egész bánatban még zavargás nem fordult elő, s nemcsak a főispán Hertelendy, hanem a főügyészek Kozma és Lőw iránt is a legnagyobb tiszteletet tanúsít folyvást. A „Pester C.“ értesülése szerint július 5-ére — a szerb háború tényleges ideeg­­kezdésének valószínűleg előrelátható napjára — a monarchia vezérlő államférfiéinak összej­övetele van kitűzve. Az összejövetel Bécsben lenne. Indokait és ered­e "ét annak idején félhivatalos alakban valószínű­v­é fogják tenni. A honvédség beosztó sereg hivatalos lapjának egy előre jelzi in­tézkedéseket tartalmaz a honvéd. Ta­­logsági és lovassági létszámáb­­­é­aljak, dandárok, féldandárok 7 beosztandó szekerészeiről. E alakittatik, de nem mint önál függelék az egyes szakaszokh áll. minden gyalogzászlóaljhc századhoz 2, a tiz lovasezre ember osztatik be; a lőszer­­é az egész honvédség számára Az egyes osztályok szj­­lentékenyen szaporittatott; lóalj létszáma 974-ről 121 1138-ra, a lovasságnál 912-re, a lovaké 645-ről A mozgósítás­­i változások történtek hadosztály, a dar­dani századból álló új lovasezredeket. A megmaradó század szakaszonként beosztatik a hadosztálypa­rancsnokokhoz, törzslovasságnak. Hogy a honvéd-lovasság a háborúban önál­lóan minél nagyobb expeditiókra legyen képes, ezentúl minden lovasezrednél a 4. számú századok 4. számú szakaszait ki fogják képezni az utász­­szolgálatra, nevezetesen vasútvonalak helyreállítása s szétrombolására; ezen szakaszokat, melyek lo­vassági utászosztályoknak fognak elneveztetni, azon­nal el kell látni a­ szükséges szerszámokkal, me­lyeket minden gyakorlatra elvisznek magukkal. Az eddig nem active szerepelt 20 szerlöveg­­osztály hét tüzérdandárt képez, melyek mindegyike egy-egy hadosztályhoz osztatik be; egy dandárban van 3 üteg, melyek mindegyike 4 szólöveget, 1 törzstisztet, 10 tisztet és 98 legényt számlál. A honvédség összes létszáma a legújabb ren­deletek szerint 191.857 legény, 10.840 házas, 5016 teherló, 80 ágyú; — a harczolók száma 164.830 ember. ________ A Bismirk lapja Tiszáról. A Norddeutsche Algemeine Zeitungnak a ma­gyar országgyűlés működését s a magyar kormányt méltató czikke, melyet távirat kivonatban már kö­zöltünk szó szerint igy hangzik : A magyar országgyűlés szeptember 28-ig való elnapolásával Magyarország parlamentáris életén ismét csend állt be. A jelen törvényhozási periódus most bezárt szakában a törvények egész sora te­remtetett, melyek nagy reform­értéke még akkor sem tagadható, ha el kell is ismerni, hogy némelyi­kének praktikus hasznát csak ezután kell igazol­nia. Mert az újonnan alkotott törvények egész sorá­ból az a törekvés tűnik ki, hogy rendszeres reform hozassék, különösen a közigazgatás terén létre s pedig a haladott kor követelményeinek megfelelőig. Visszatekintve a lefolyt ülésszakra a szem önkénytelenül azon férfiakra irányul, a kik az egész országra néz­ve natryor v, ^ idő­szakban ? ko~jány */ePl0jét ^telték. Főleg * . oV ..ei feje az, a ki e részben a figyelmet magára­­ vonja. Ritkán vállalta el államférfi valamely kor­mány vezetését nehezebb körülmények közt, nagy várakozás irányult mindenünnét Tisza felé. Ki a feladatok nagyságát helyesen mérlegeli, nem zár­­kózhatik el annak beismerése elől, hogy nehéz küldetésének mint hazafi és államférfi minden irány­ban törekedett megfelelni. Minden a beligazgatási szervezetet érintő javaslatánál a jelen reformátori szellemet kelle összhangba hozni az előző kor régi, de nemzete előtt becsessé vált hagyományaival, míg a monarchia összességével szemben a monar­chia nemzetgazdasági egységének megóvása mel­lett lépett föl nyilván és férfiasan. E törekvésében a magyar miniszterelnök nem tévesztette meg magát honfitársai egy jó részének heves ellenzése által. Már ma beismeri Magyar­­ország minden belátó fia, mily szolgálatot ten Tisza ezáltal a monarchiának s különösen hazájának. A nagy tömeg természetesen csak később, ha a szenvedélyek elnyugodtak s csöndes, komoly meg­fontolásnak és gyakorlati tapasztalásnak engedtek helyet, csak akkor fogja felismerni, mily jelenté­keny veszedelemtől védte meg ő Magyarországot a gazdasági egység állhatatos védelme által. Hogy ez erélyes államférfi eljárása már ma számíthat minden belátó hazafi helyeslésére, kitű­nik már abból is, hogy a kormánypárt, mely a budapesti képviselőházban a mostani törvényhozási időszak kezdetén létrejött, még ma is meglehetősen teljes. A vonakodók csoportja, mely a kiegyezési kérdésben attól elszakadt, minden tekintetben je­­lentéktelenebb, semhogy a parlamenti tárgyalásokra irányadó lehessen, annál kevésbé, mert még azon kérdésben is, mely a zászló elhagyására bírta, hamis premissából indul ki. Ha azonban Magyar­­ország s különösen Tisza ellenségei ezen elszaka­dásból tőkét akarnak csapni, midőn ezáltal már az egész magyar parlamentárismust s vele Magyar­­ország állam­i függetlenségét bukásához közel vive látják, ez csak arról tanúskodik, mily helytelenül ítélik meg a magyarországi helyzetet. Hisz annak idején Deák Ferencz ellen is volt s pedig nem kevésbbé heves ellenzék, mint most Tisza ellen s Deák befolyása azért legyőzhetlen ma­radt. A „szakadás a szabadelvű pártban“, amint ezt a secessioót nevezik, nem lesz hát sem a par­lamentáris életre, sem Magyarország állami függet­­l fr­aso­ir­, sem az Ausztriával kötendő kiegyezésre­­ hátrányos befolyással. A kiegyezés annak idején megnyerni a magyar országgyűlés jóváhagyását, úgy mint a másik állam törvényhozása sem fogja a praktikus helyzet követelményeinek megfelelő hatá­­rozmányoktól megtagadni beleegyezését, noha azok a túlzó pártoktól „elfogadhatlanoknak“ s a ,.p°r­­sonál-unióval“ egy sorban levőknek mondatnak. Ugyanaz a törekvés ez,­ mely Ausztriát a jelen pillanatban lefegyverezni szeretné, nem törődve a romlásos következményekkel, melyekkel az ily ter­vek, ha egyszer megtalálnának valósulni, okvetlen járnának. Eddig a czikk, melynek végsoraira önkény­­telenül észrevételek tolulnak az ember tollába. De a háború kitörésének pillanatában az ember sok mindent elfojt. A jogászgyülés után. A jogászgyülésnek adósai vagyunk. Adósai egy búcsúszóval, melynek el­mondására a gyűlés befejezte alkalmával nem keríthettünk sem tért, sem időt. A mulasztást pótoljuk most, s ennek annál kevésbbé múlt ideje, mert a jogász­gyűlésnek a jövőre nézve is akarunk egyet­­­ mást mondani.­­ A magyar jogászgyűlés, s egyáltalán a jogászgyűlések iránt meglehetősen semleges álláspontot foglaltunk és foglalunk el. S hogy a tárgyalások alkalmával mégis napon­kint czikket szenteltünk a jogászgyűlésnek, őt nem a jogászgyűlés, hanem néhány főn­ig jogi kérdés kedvéért tettük, melyet a megvitatott.

Next