Ellenőr, 1876. augusztus (8. évfolyam, 210-240. szám)
1876-08-01 / 210. szám
(Előfizetési árak: 1 Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. * Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra . I „ SO „ ügyes szám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-i utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 210. szám. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, augusztus 1. 1876. hirdetések felvitele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában)* Továbbá Havas, Lafite & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Ziákosárok-utca 431. sz. (Hiadó-hivatal: dapesten, nádor-utcza 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás Az „Ellenőr“ ára az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, ti. sz.) Százaléka könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik, mint eddig : úgy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ — kr. ügy hóra..................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Táviratok. Bécs, jul. 31. A „Pol. C.“ közzétesz egy részletes jelentést a vrbiczai ütközetől, amelyben közölve van, hogy a montenegróiak győzelme Mukhtár pasának könynyelmü operatiói folytán éretett el. Mukhtár pasa hadtestéből 8 zászlóaljat mentett meg, melyek Bilekben elzárva a montentegróiak által ostromoltalak. Bécs, jul. 31. A „Pol. C.“ jelenti Belgrád»KU : A „Tisza“ gőzös meglövetése iránt megindított vizsgálatok eredménye alapján a szerb nemzeti militia parancsnoka, Jokovics Péter mint vétkes a hadügyminisztérium részéről a csapatok jelenlétében rangjától megfosztatott és elbocsáttatott. — Mint a „Pol. C.“-nek Varsóból jelentik, ott daczára minden ellenkező hírnek az orosz császár megérkezését a hadgyakorlatokra augusztus végére várják, és a czár valószínűleg 7—8 napig fogna ott időzni. Belgrád, július 31. (A „Budap. Corr.“ távirata.) Most már constatálva van, hogy Risztics elutazása előtt az angol consullal és késő éjjel az orosz consullal hosszabb ideig tanácskozott. Egészen megbízható helyről azt közük, hogy Risztics a fegyverszünetre vonatkozó propositiókat vitte magával, melyek állítólag már a porta előtt is ismeretesek. Várjon Risztics megérkezett-e már a főhadiszállásra, még mindeddig nem jelentetett. Belgrád, július 31. (A „Budap. Corr.*1 távirata, szerb forrás.) Sem Alekszináczból, sem Zajcsárból nem érkeztek táviratok. Ellenben Alimpics jelenti, hogy a szerb csapatok egyidőben Bjelina és Zvornik ellen előnyomultak, anélkül, hogy ellenállásra találtak volna, és hogy a Bosznia belsejébe vezető országutat Brcska felé is megszállták. Reichenau, jul. 31. Mária Terézia főherczegnő, Károly Lajos főherczeg neje, ma este 7 órakor leánygyermeket szült. Versailles, jul. 31. A senatus balközépe Dufauret megkínálta az élethossziglani senatorság jelöltségével az elhalt Périer helyébe. Bécs , jul. 31. (Zárlat) Hitelrészvény 143.10. Gacziai 198.75. Allamvasut 271.—. Kente 65.85. 1860-as —1864-es 130.50. Ezüst 101.25. London 125.—. Uni Bank 58.50 Által, épitőbank . Magyar Földhitel —Angol-Osztrák 72.25. Lombard 75.— . Tramway 109.—. Hitelsorsjegy 155.25. Napoleonhor 9.92. Arany 5.90. Frankfurt 60.60. Porosz pénzutasv. 61.25. Török sorsjegy 16.- . Anglo építő bank —.—. Municipalbank 13.— Berlin, julius 31. (Kezdet) Galicziai —.—. Lombard 124—. Ezüst-jöved. —. 1860-as —.— Bécs —.— Romániai —.—. Államvasút 442.-. Papir-jöved. —.—. Hitelsorsjegy —.—. 1864-es —. Hitelrészvény 233.— Magy. sorsjegy —.— Berlin, julius 31. (Zárlat) Galicziai 81.25. Lombard 119.50. Ezüst-jöved. 55.40. 1860-as 99.—. Bécs 161.30 Romániai 16.—. Államvasut 440.—. Papir-jöved. 53.20. Hitelsorsjegy 292— 1864-es 252.— Hitelrészvény 230.— Magy. sorsjegy 144.—. Frankfurt, julius 31. (Kezdet) Váltóárs Bécsre 1607.—. Osztr. bank.részv. 698.—. 1860-as 98.318. Évjáruéki papír 53.—. Lombard 63.—. Magy. sorsj. 142 50 Osztr. hitelrészv. 116.—. Osztr. államvasp. rész. 219.— 1864-es 254.—. Évjárulék ezüst 55.—. Galicziai 162.50. Győr Gráczi —. Frankfurt, julius 31. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 162.70 Osztr. bank-részv. 698.—. 1860. 100.12. Évjárulék papír 53.—. Lombard 60.—. Magy. sorsjegy 143.— Osztr. hitelrészv. 114.75. Osztr. államvasp. részvénytársaság 220.62- 1864. 252.—. Évjárulék ezüst 55.75. Galiczia 162.25. Győr-Gráczi —.. Berlin, jul. 31. Búza 190.—, Rozs 144.50, 144.—, 149.—, Zab 170.—, 148.—, Olaj 64 50, 64.40, Szesz 48.30, 47.50 48.30. BUDAPESTI SZINLAP. Budapest, kedd,augusztus 1-én. Népszinház. VIZVÁRY Gyula ur a nemzeti szinház tagja mint vendég. LUKÁCSYNÉ M. szerződött tag első föllépte. Először: Az utolsó zsidó. Korrajz dalokkal 5 képben, írták Feli és Schmitzer . Fordította Lászi Vilmos. Beer Dávid házaló — — — Tihanyi Özvegy Hendelné, anyja — — — Pártényiné Pinkelesz Smüle, szolgájuk — — Vízvári Spitrer, rendőrbiztos — — — Zádor Arnold jövevény — — — — Eőry Kohn,Beer barátja — — — Kolozsvári 1- ső v. — - — — Kovács M. 2- ik ) honvéd - - - - Hatvani K. Leonora neje — — — — Lukácsyné Liliomfi ur — — — — EgyUd Írerkeszné asszonyság — — — Szőcs Kata kezdete 71, órakor. Budai szilikor. Tiszteletes ur keservei. Mullattató bohózat 4 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Snobeleszné asszonyság — — — Kertész Irma Rózsavölgyi ur — — — — Németh Rózsahegyi ur — — — — Vasvári Rózsaági ur — — — — Tiszák Rózsaligeti ur — — — — Peth^T Rózsaberki ur — — — — Dancz F. Rózsafái ur — — — — — Hatvani E. Dorottya asszony — , — — — Taraszovics Molnár ur — — — — — Kovács I. Verebélyi ur — — — — V. Kovács Pistuka fia — — — — — Alszegi Irma Arnold, Beer Dávid fia — — — Karikás Anna, menyasszonya — — — Horváth P. UTOLSÓ POSTA Ignatieff a keleti kérdésről- A „Daily Tel.“ levelezője megvallatta Ignatieffet, mielőtt Konstantinápolyból eltávozott volna. Véleménye szerint a fegyverszünetnek legrövidebb idő alatt bizonyosan be kell következni, mert a nagyhatalmak nem tűrhetik a mészárlást, s mi több, nem akarják kockáztatni, hogy az egész keleti kérdés éppen most megnyíljon. Erre senki sincs előkészülve. A fegyverszünetnek 3—4 hét alatt be kell következnie. Ignatieff nem hiszi, hogy Oroszország ragadja meg az initiatívát, de valószínűnek tartja, hogy mind a hat nagyhatalom saját érdekében valónak fogja találni az egyesülést. Az eredményt Ignigy képzeli. Montenegro megkapja Herczegovinát, Ausztria valószínűleg Bosznia egy részét, a többi alkalmasint Szerbiára marad. Konstantinápoly az oroszoknak nem kell, hiszen akkor megszűnnének orosz birodalom lenni, lennének bizánczi birodalom. Ha kellene Konstantinápoly elvehették volna 1808-ban sőt 1829-ben is, csak azt akarják, hogy a Bosporus szabad legyen mindenki számára. Oroszországnak elég dolga van otthon is, nagy reformjaival, vasútjaival s a népneveléssel (videkis-oroszok). Anglának azt a nagy hibát rójja föl, hogy tényleg, ha nem is szándékosan, támogatja a keresztyének meggyilkolását. Ami személyesen őt illeti, ő sohasem jár a magas portára , már 6 hete nem látta a nagyvezért. Valaki ennek okát kérdezvén tőle, azt felelte rá, hogy azért nem megy a portára s nem ad tanácsot, mert mindent amit tesz és amit mond, félremagyaráznak. Inkább csak figyelemmel kiséri az események folyamát. Disraeli értesülései a törökök kegyetlenkedéseiről Dem correctek (ez több levelező tudósítása alapján igaznak látszik. A „Daily News“ levelezője pl. hosszan és alaposan bizonyítja, hogy Elliotnak nem lehetnek oly correct értesülései mint neki. A kegyetlenkedéseket maguk a török lapok is constatálják s egész hasábokat közölnek rólok, s a kormány sem tagadja.) — Ami egy nagy szláv birodalom lehetőségét illeti — mondja végül Ignatieff — az esetre, ha Szerbia győzne, Ignatieff nem hiszi, hogy ezt komolyan fejtegetni szükséges volna. Erre még nem érettek a dolgok.“ Colossalis kacsa — írják Perából 25- ikéről az „Alig. Ztg.-“nak — azon híresztelés, hogy egy számos orvosból összeállított bizottságnak véleményt kellene adnia a szultán állapotáról, s hogy ennek következtében régensség alakittatik Hamid effendi herczeg elnöklete alatt. Az egész dologból egy szó sem igaz. A szultán a tegnapi napot a bebeki kioszkban töltötte jó egészségben s semmiféle orvos nem vizsgálgatta. Csak annyi igaz, hogy a szultán már régen fölépült, de kissé még gyönge. Az „A. Ztg.“ csodálkozik rajta, hogy rendesen jól értesült, megbízható és igazmondó levelezője a helyszínen nem értesült a szultán állapotának 25-én már köztudomású rosszabbodásáról. A „Pressernek jelentik Zimonyból. Legközelebb Fadejoff tábornok Belgrádba érkezik . K á 11 a y exfőconsul két napig volt Belgrádban s egy különbizottságban tovább utazott Konstantinápolyba. I z m a ioff ezredes Oroszországban 200 tisztet nyert meg a szerb hadsereg számára. Manólovics Topolyét, ki a Karagyorgyevics-család birtokait megvette volt, mint török kémet a kragujeváczi hadbíróság elé vitték. Karez off orosz consul a főhadiszállásra megy Alekszináczba. Budapest, julius 31. Nem annektálunk. Annektálunk-e, vagy sem ? Ez a kérdés kisért már hetek óta a hírlapokban, és a közvéleményben. Az összes magyar sajtó s a lajtántúli hírlapok legnagyobb része határozottan tiltakozott minden annexionális terv ellen, s mi részünkről ismételten kimutattuk az annexió káros, veszélyes voltát, s kijelentettük, hogy ha a monarchia vezér államférfiai az annexiót csakugyan terveznék, egész Magyarország, sőt a monarchia közvéleményét találnák magukkal szemben. Az annexionális terv azonban mégis minduntalan haza járt kísérteni. Ha elimádkoztuk jó kívánságainkkal, ha kivetettük az ajtón, hát visszajött az ablakon, a külföldi levelek, a német és orosz lapok papirosának köpenyegében. Erre a papirosra azután néha-néha olyan gorombaságok és fenyegetőzések voltak felírva számunkra, hogy ha a kísértettől nem is, a köpenyegétől már csak megijedhettünk volna. De hát nem ijedtünk meg. S mint a következmények megmutatták, valóban kár lett volna is megijedni. Az egész annexió-terv, mely oly nagy hűhóval járta be Európát, vaklármának bizonyul be, s azon sensationális kacsák közé sorozható, melyeket az ily zavaros időben bőven szokott az izgatott fantasia a politika hullámzó vizére bocsátani. Ez a kacsa azonban a kivételes kacsák sorába tartozott. A hiszékenység gyorsan felhizlalta, s a megriadt közvélemény azt képzelte, hogy már csőrt és szárnyakat ereszt, s vérengző sassá lesz, pedig hát megmaradt szegény jámbor kacsának, mely miatt ugyan kár volt szót vesztegetni. Mi kezdettől fogva kételyünket fejeztük ki az iránt, hogy monarchiánk vezérállamférfiai komolyan foglalkoznak az annexio tervével. Másrészről azonban azt állították, s pedig a legnagyobb határozottsággal, hogy éppen az irányadó körök készítik monarchiánknak ezt az örvendetes megszaporodási meglepetést. Mivel pedig ezen irányadó körök véleménye nem könynyen megközelíthető, hát nem lehetett a határozott állítást érvekkel megcáfolni. Legújabban azonban az irányadó körök mythosi homálya kezd kitisztulni, s mindig világosabban látható, hogy Bosznia annektálásáról ez időszerint szó sincsen. A „P. St.“ ma esti lapjának bécsi levele fejtegetve az annexió kérdését, oda lyukad ki, hogy habár Szerbia győzelmének esetét téve fel — monarchiánk biztossága szempontjából — szóba kerülhetett az annexió, most, midőn a keleti status quo fentartása, mely kezdettől fogva vezérelve volt külügyi politikánknak, a török fegyverek győzelmei következtében több, mint valószínű, az többé nem jöhet combinátióba. Ezen felfogással szemben mi teljesen megbízható forrásból értesülünk, hogy az irányadó körökben Bosznia annektálásáról szó sem volt, s annál kevésbbé foglalkoztak komolyan ezen eshetőséggel. Lehet, hogy tervezték az annexiót bizonyos körökben, de ezen körök nem irányadók, nem bírnak döntő súlylyal monarchiánk politikájának vezetésére. Az úgynevezett katonapárt, (alkalmasint egy csekély testület katonák közt is) melynek létezéséről és viselt dolgairól néha napján egy-egy titokzatos hír merül fel, talán akarhatta az agressív politikát és az annexiót, hogy a seregnek tíz év óta nyugvó fegyvere némi munkát kapjon, s aztán ott a Száva túlsó partján egy kis katonai uralmat alapítson, de hát, szerencsére, nem ezek az urak intézik monarchiánk sorsát, s bármily nagy hajlandóságot mutatnának is e birodalmat egy kis hajótörésre vezényelni, ez a hajlandóság csak jámbor óhajtásnak marad. Monarchiánk vezérállamférfiai teljesen belátják azt, hogy minden érdekünk a béke és semlegesség szigorú fentartása mellett, s határozottan ellene van minden oly ténynek, mely a békét koczkára tehetné. Ezt mutatja külügyérünk összes működése a keleti bonyodalmakkal szemben, ezt mutatja azon megnyugtató hangulat, mely a legfelsőbb körökből kiindulva a megriadt közvélemény nyugalmát hivatva lesz helyreállítani. Csak hadd állítsa is helyre. E hazában az összes közvélemény békét követel. Az évek óta ránk hulló csapások kifárasztottak, kimerítettek bennünket. Nyugalomra van szükségünk, hogy ismét erőre kapjunk. Nyugalmunkat pedig ismételten megzavarták a harczias és annexionális hírek. A kövélemény, melyet a keleti események már úgyis megriasztottak, e hírek miatt lázas izgatottságba jutott. Nem tudott nyugodni, mert azt hitte, hogy feje fölött lebeg a Damokles kard, melynek vékony szála könynyen elszakadhat. Elszakíthatja már a keleti háború által okozott rázkódás is. Ez a kard hadd menjen vissza hüvelyébe. A lidéretnyomás hadd szűnjék meg, mely egy időre megbénította erőnket. Hadd szabaduljanak meg tőle a kedélyek. Hadd térjen vissza mindenki dolgaihoz. Hadd érezze mindenki azt, hogy a béke és nyugalom, legalább a közeljövőre nézve, biztosítva van, hogy azt nem fenyegetik az interventionális és annexionális tervek kisértetei, s hogy e monarchia érdekei felett gondos szemek őrködnek, melyek belátnak óhajainkba, vágyainkba, s bizonytalan, kalandos tervek kedvéért, nem teszik koczkára a bizonyos jelent. Az a háború pedig ott az al-Dunán hadd tomboljon. Reméljük, már úgy sem soká tombol. Mi nyugodt, semleges szemlélői lehetünk e harcznak, melynek tüze nem csaphat át födelünkre, s bár miként dőljön is el ott lenn a harcz koczkája, ez a koczka a mi sorsunk felett nem határoz. Ezt a tudatot, a biztosságnak ezen érzetét méltán megérdemli e haza felzaklatott közvéleménye. Perczel Béla igazságügyér úr holnap este Tolnába megy, hogy jelen legyen a gyűlésen, mely alatt a megye teremében Bartal György arczképét fogják felfüggeszteni, ezen ünnepély alkalmával Vizsolyi Gusztáv országgyűlési képviselő úr tartván az emlékbeszédet. Biztos értesülés alapján írhatjuk, hogy a külügyminisztérium semmiféle diplomatiai lépés szükségét nem látja a törökországi magyar légió alakítása ügyében, minthogy ilyen légió alakításáról nincs és nem is volt szó. Az egész hír minden alapot nélkülöző koholmány. A berlini lapok leckéztetik a magyar sajtót, most egy bécsi, majd egy budapesti levél alakjában, sőt vezérczikkekben is. S el kell ismerni, hogy a dolog érdemére nézve a megrovást bőven kiérdemelték mindazok, kik a gróf Andrássy Gyula politikája és állása ellen, s a három császár szövetségével szemben a sensationális izgatásnak és ferdítésnek ép oly buta, mint lelkiismeretlen fajtái közül nem riadtak vissza egytől sem. A leckéztetést azonban visszautasítjuk mégis, mert a magyar sajtónak nem az a feladata, hogy a berlini schulmeis kereskedő lapok és emberek gratiáját keresse, hanem az, hogy Magyarország érdekeit szolgálja, becsületes meggyőződése szerint. Igaz, hogy némely lap annyira idétlenül viseli magát hetek és hónapok óta, mintha a nemzet ügye csak arra való volna, hogy felette a hetvenkedő éretlenség szörnyű szép vezérczikkekben tombolhassa ki spasmodicus ötleteit, hanem hát ez a Magyarország dolga és baja, nem pedig a Poroszországé, melynek tán vigyázni kellene egy kissé a saját lapjaira, mert,s bizony mondjuk, nem mindenik tapintatos azok közt sem, s Németország iránt csak ellenszenvet tud kelteni Európaszerte nem egy. Az a berlini iskolamesterkedés pedig épenségesen nevetségessé válik, midőn a korholást olyan állítással párosítja, mely az általa lecrkéztetett magyar sajtó iránti teljes tájékozatlanságáról tesz tanúságot. Már pedig így árulta el tudatlanságát a „Norddeutsche Alig. Zeitung, azon legújabb állításával, miszerint a budapesti lapok közt legmérsékeltebb hangon szól a „Pesti Napló“! — Szegény „Pesti Napló“! hát ezért kiabált és dühöngött heteken át, hogy a legmérsékeltebb lapnak ismerjék el Berlinben? Hát ez a vég, amelyért fáradott, és annyi borzasztó tirádát szórt a szlávok, a császárok szövetsége, a muszka vezetés, az Andrássy rész politikája és a józan ész ellen, mely utóbbit pedig megkérdezhette volna, néha, hazája érdekében, hogy ezt ne compromittálja esetlen politikájával azok előtt, kikkel békességben vagyunk és akarunk maradni. A Pesti Napló egyébiránt élvezni látszik ezt a sikerét is, s oly ártatlan képpel idézi a berlini lapok szidalmait a magyar lapok ellen, mintha ezt az egész német felzúdulást nem idézték volna Magyarországra főleg, mondhatnék, csupán az ő rodomontádjai és háborgó frázisgyakorlatai. Ha a berlini lapokra még egyszer rájönne az iskolamesterkedés szelleme, (mely által oly kedveltekké teszik magukat és nemzetüket mindenütt e világon) hát legyen meg bennök legalább azon állítólagos Gründlichkeit is, mely tájékozást szerez magának arról és azokról, amiről s akiknek leczkét akar adni. Mi ugyan visszautasítanók a leczkéztetést azon esetben is, mert nézeteink nyilvánítására és nyilvánítási modorának meghatározására nem szoktunk engedelmet kérni mástól, mint a hazánk érdekét komolyan megfontoló lelkiismeretes meggyőződésünktől. S ezt — részünkről — bebizonyítottuk 1870/71-ben is, midőn az „Ellenőr“ egész erélylyel és nem hatálytalanul küzdött azon eszeveszett áramlat ellen, mely az osztrákmagyar monarchiát a német-franczia háborúba törekedett. izgatni Németország egyesülésének meggátlására, s amely áramlatnak Budapesten a „legmérsékeltebb“ „P. Napló“ — akkori nevén „Reform“ volt a szószólója. És bebizonyítanók azon esetben is, ha adandó alkalommal, egy ellenkező áramlat kártékony irányának kellene gátat emelni, ha mindjárt ezen igyekezetünk nem tetszenék is Berlinben. Dr. Kaszapinovics Szvetozárt szombaton este Pancsován elfogták s ma Budapestre szállították. Elfogatására vonatkozólag a „Budap. C.“-nek jul. 30-ról Zimonyból ezt írják: A veszélyes, mert angolna simaságú agitátor Kaszapinovics csütörtökön Karlóczáról, ahol a szerb egyházi congressus egybehívására indítványt tett, ide érkezett, hosszabb ideig tanácskozott Pavlovicscsal, és pénteken Pancsovára ment. Stancsics főispán szombatton egy chiffre-táviratot kapott azon utasítással, hogy az államügyészszel egyetértve fogassa el Kaszapinovicsot, ki Miletics elzárása óta ennek vezérszerepére vállalkozott. Az elfogatás és házmotozás vasárnap reggel Va4 órakor történt. Kaszapinovics kérdezte, hogy miért fogják el, de végtére belenyugodott. Jobbat úgy sem tehetett. A zentai szabadelvű párt tegnap gyűlést tartott, hogy képviselő-jelöltben állapodjék meg. Miután gr. Lónyay Menyhért, kit a jelöltség elfogadására fölkért, azt nem fogadta el. Bálint Ferencz, budapesti ügyvédet kiáltotta ki nagy többséggel. Erdély és a conservatively (Az erdélyi részekből írják nekünk a következő levelet.) A belpolitikai harcrtér legközelebbről az erdélyi részekbe tétetik át, mert itt készült el a talaj a kormány ellen agressiv politikát kezdeni és folytatni legjobban. Érdemes lévén az auxiliáris erők mennyiségét és minőségét megismerni, minden további bevezetés nélkül ezeknek jellemezésébe bocsátkozom. Az ellenzék leghívebb és leghasználhatóbb szövetségese mindig és mindenütt az elégedetlenség volt; ez az ősanyag, melyből, mint a teremtő az embert a maga képére, úgy az ellenzék a pártot a maga igényei szerint formálja. Az elégedetlenség jelenleg e kis országrészben többé vagy ké vik, évfolyam, vésbbé, de mindenütt észlelhető. Keressük az elégedetlenség okait. Mindenekelőtt a fagy, azután a sok eső, nagy fellegszakadások, ezek elodázhatatlan következménye, az adófizetés nehézségei, a különben is miserabilis hitelviszonyok megromlása, az ipar és kereskedés teljes pangása. Azt hiszem, az elégedetlenség nem indokolatlan. Csakhogy ez indokok az állam többi részeiben is megvannak, s az ezek által előkészített anyagra egyebütt a szélsőbal spekulál szabadalmazott szabadosságával a szent szabadság nevében. De lenni kell itt mégis egy oknak, mely plausibilisebb, mint Csernajeff szomorú példája, hogy Asboth úr, daczára ezen példa közvetlen szemlélésének, vállalkozik a felkelendő Riszticsek, Alimpicsek és Sztratimirovicsok diadalra vezetésére. A conservativ párt megalakult az erdélyi pinczeegylet újjászervezése alkalmával: — ez volt a Timok átlépése. S minthogy Testory csak a pinczeegylet borainak elárusítására vállalkozott, a conservativ pinczeegylet elhatározta borainak a nagyvilágon, eszméinek a szűk haza határai között kelendőséget biztosítani. Valamint az erdélyi borokat, úgy az erdélyi embereket is meglehetősen jól ismerik ez urak. Megvan tudnillik az erdélyi embernek azon sajátságos természete, hogy miután apja, nagyapja s még ezen fölül egy pár generatiója mind csak forradalmat csinált, ő már kezd ezen forradalmak olvasásával és az azokból vonható tanúságok felett való elmélkedésekkel beelégedni. Hosszú idő el fog telni, míg az erdélyi részekben radikális pártok verhetnek gyökeret. Az emberek iránya, gondolkodása és hajlama teljesen ellenkezik a szélsőbal radikális hóbortjaival. Elégedetlenség a kormánynyal, a szélsőbal visszautasítása, minthogy már tertium non datur, egyenesen a conservativ politika többségre jutására vezet, így csinálta meg a conservativ pinczeegylet a politikai előirányzatot. Sem ez, sem az előbbi kormányok valami nagy szerencsével nem kezelték az erdélyi ügyeket. Horváth Boldizsár theóriái, Bittó kinevezései, Perczel és Csemeghy soha be nem váltott utalványai a legközelebbi jövőre, aligha csábbatással voltak az emberekre. A finanszminiszterek egyátalában nem tartatnak valami ellentállhatatlan kedvességű embereknek, de minthogy ez urak szívesek voltak egy darab Morva- és Csehországot itt felejteni, az itt nem felejtettet pedig Budapesten az ügyek hegyibe helyezni, s magukat adóviszonyaink, bánya, erdő és az állambirtokok kezelése iránt elsősorban ezen kútfőkből tájékozni, valami nagy popularitásra csakugyan nem vergődtek. Belügyminisztereink ... no ez most megváltozott és ha a belügyminiszter hasonló energiát és tevékenységet fog a jövőben is kifejteni, ő akaratlanul bár, a conservativeknek egy irányban igen nagy szolgálatot teend, tudniillik sok emberben fölébreszti a vágyat, hogy az állami igazgatás összes szálai az ő kezében concentráltassanak. Egy kis kanczelláriai rendszer. A kritikának mindenütt van indokolt alapja, azonban aligha van valahol annyi, mint az erdélyi részekben. Közös kritika, a helytelen intézkedések correctivumaira való utalások : —a tervet egyszerre nagyra növeli; amit az egyik ember rosznak talál, annak a másik sem örvend, ebből származik a nézetegység; és mivel sok olyan dolog van, minek senki nem örvend, lesz belőle sok nézetegység. A czélok az elvek, melyek a hatalomra jutásnál érvényesítendők lesznek , azok a pártszervezésnél vagy nem említtetnek, vagy ha igen, akkor csak mellékesen, annál is inkább, mert a gondolkodásra nemcsak itt, de még Pesten is időt nyernek a vezetők. És —quis habet tempus’habet vitám. Egygyel azonban az érdemes conservativ pinczeegylet nem számolt le; ez pedig az, hogy Erdélyben politikai lappal és szélnek eresztett" kritikával ember nélkül pártot csinálni nem lehet. A közélet megpróbált emberei, lett légyen küzdelmek sikeres vagy nem, szükségesek arra, hogy nézeteknek, pártoknak propagandát toborzzanak; angol kopó vadásztársulatot lehet csinálni, mert a kopót meghozatja az ember vagy Angliából, vagy közelebbről -----------de politikai pártot egy pár rokkant Schmerling-Nádasdy-féle emberből, néhány nagyratörő újoncz kapacitásból, kiknek a közélet küzdőhomokja eddig derrogált, formálni igen bajos, éppen azon országrészben, ahol, mert a szó nemes értelmében conservatív gondolkodású polgárok laknak, azt megkívánják az emberektől, hogy vagy a közérzület jogosítsa föl őket ilyszerű kezdeményezésre , vagy olyanok kezdeményezzenek, kiket politikai multjuk és kétségbevonhatatlan tehetségük följogosít az actióra. Az árvaügyek rendezéséről. Az árvaügyek nyomorúságos állapota országszerte ismeretes. A legtöbb törvényhatóság úgy kezeli az árvavagyont, mintha az a Csáky szalmája volna. A pénzekről nem vezetnek rendes letéti naplókat, a kikölcsönzéseket nem őrzik ellen, a veszély fenyegette összegek kellő időben való megmentéséről, a törvény előírta behajtásáról nem gondoskodnak, s a kamatokat évekig beszedetlenül hagyják. A kezelés e rendetlensége mellett nagyon természetes, hogy az árvák megkárosodnak, s nagyon természetes, hogy kész ajtó nyílik a corruptiónak. Magyarországon az árva-vagyon tekintélyes milliókra rúg, s hiányos kezelése a jellemgyöngéket könnyen elcsábítja a becsület útjáról. Félig könnyelműség, félig gonoszság szívesen feledi az örvényt, mely előtte tátong, s ez nem egyszer elsodorja az egész törvényhatóságot. Temes, Krassó és Csanád megyék árvapénzének hitelen sáfárkodással való elfecsérlése ijesztő példáival emlékeztet bennünket az árvaügyek rendszerének hiányosságára, s ama megdöb