Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-01 / 271. szám
(glMxtusl árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre .. * & frt — kr. Félévre • • . 1O „ — . Egy hónapra .. 1 „ 80 „ Egyes fc/.i'sin ára lO strajevie*. tSzerkesztési iroda: Budapesten, Thácsor-Tzinza 6. szárra Semmit semmink, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Kosta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. - - JnaMÉMMHMWBCjiipaiTu ^ir-fniwae 271. szám, Budapest, vasárnap, október 1. 1876. Vill. évfolyam. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). "Továbbá Havas, Latite & Ke. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Kiadóhivatal: BuccLapes téri, nádor-sztéza, 6. szám, ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás Távíratok. Esztegom, szept. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata..) Esztergom megye közigazgatási bizottságába megválasztottak : Andrássy Gyula volt országgyűlési képviselő, Bakai Imre közbirtokos, Havasi Imre ügyvéd, Hega Tivadar ügyvéd, Koller Antal volt országgyűlési képviselő, Mayer István kanonok, Mészáros Károly ügyvéd, Niederman Pál ügyvéd, Palkovics Károly volt országgyűlési képviselő, Rédly Gyula. Bécs, szept. 30. (A „B. C.“ távirata.) Konstantinápolyi tudósítások szerint a porta a hatalmak békepontozataira csak néhány nap múlva fog válaszolni. Saviet pasa a külföldi hatalmak több képviselője előtt úgy nyilatkozott, hogy a török kormány nem fogadhatja el a proportiókat eredeti alakjukban, de hogy majdnem egészen hasonló ellenindítványokat fog tenni, és azokat néhány ponttal meg is fogja szaporítani. A Szerbia által építendő vasút kérdésében a porta nem áll el követelésétől. Szamarakoff tábornok várakozás ellenére személyesen megy Belgádba. Holnap utazik hajón Budapestre és hétfőn reggel Belgrádba. Itt tartózkodása alatt már két futárt küldött Livádiába. Bécs, szept. 30. A „Pol. C.“ jelenti, hogy a birodalmi tanács okt. 19-én fog megnyittatni. Konstantinápoly, szept. 29. Egy alekszináczi sürgöny jelenti, hogy a török hadcsapatok Deligradnál jelentékeny győzelmet vívtak ki, míg a szerbek nagy veszteséget szenvedtek. Konstantinápoly, szept. 29. Kjub pasának egy tudósítása, megerősíti, hogy a törökök tegnapelőtt Alekszinácz előtt jelentékeny győzelmet vívtak ki; a szerbek, kik az egész Morava-vonalon az ellenségeskedést újra fölvették, megverettek és nagy veszteséggel visszaszorittattak. Konstantinápoly, szept. 29. A rendkívüli minisztertanács holnap gyűl össze a nagyvezír elnöklete alatt, hogy a hatalmak előterjesztésére adandó választ végleg megállapítsák. — Hírlik, hogy a reformok keresztülvitelére választandó nemzeti tanács tagjainak száma 120 leend. — A brazíliai császárné ide érkezett. Belgrád, szept. 30. (A „B. C.“ távirata.) A Morava bal partján tegnap is csatáztak, a kivívott előnyökről nincs semmi tudósítás. Az Ibar melletti hadsereg parancsnokává Alimpicset nevezték ki, mivel ennek kizárólag szerb csapatai az orosz vezér ellen tiltakoztak. Belgrád, szept. 30. (A „B. C.“ távirata.) Milán fejedelem a sok unszolásra, hogy Deligrádba menjen, megígérte, hogy amint a fejedelemasszony kissé jobban lesz, elmegy vitéz hadseregéhez. Ennek daczára azt hiszik, hogy Milán nem merészel Deligrádba menni, mivel Cserniseff egészen független magaviseletet tanúsít, és maguk a miniszterek is félnek hatalmától. Banyaluka, szept. 30. (A „P. C.“ távirata.) Az oroszok folyton özönlenek keleti Boszniába; számuk meghaladja eddig a 3000-et. Egyszersmind nagyobb mennyiségű fegyvert is hoztak magukkal, és a lakosság közt kiosztottták, hogy újra föléleszszék a fölkelést. Pétervár, szep. 30. A hír, mely szerint a szerb minisztertanács a békefeltételek visszautasítását határozta el , alaptalan, minthogy a föltételek Szerbiának eddig még nem terjesztettek elő. A porta még nem válaszolt a hatalmak javaslataira, de hajlandónak nyilatkozott azok alapján a békét elérni, dálkodni, és eshetőleg legalább Ausztriának kell beavatkozni Boszniában és Herczegovinában. Decazes herczeg a miniszteri tanácsban kinyilatkoztatta, hogy alaptalan az aggodalom amiatt, hogy Szerbia vonakodik beszüntetni az ellenségeskedést. A hatalmak semmi fontosságot nem tulajdonítanak Risztics elhatározásának. Szerbia csak nyomást akar gyakorolni a portára a békealkudozások alkalmával. A porta válasza már ismeretes és a hatalmakat teljesen kielégíti. A hatalmak kényszeríteni fogják Szerbiát az általuk előterjesztett föltételek elfogadására. De Párisban ezen megnyugtatás daczára igen nyugtalanok a kedélyek. Az Alekszinácz mellett 12 óra hoszszáig vívott csata a szerbek vereségével végződött. Abdul Kerim pasa azt jelentette Konstantinápolyba: „A szerbek az egész alekszináczi vonalon megtámadták a császári csapatokat, de megverettek és nagyszámú halottat és sebesültet hagytak a csatatéren.“ E hó 27-én a lordmayor vezérlete alatt 50 tagú bizottság jelent meg Derby lordnál, és felvilágosítást kért a keleti kérdést illetőleg, továbbá a parliamentnek összehivatását is sürgette. Az utóbbi pontra vonatkozólag így válaszolt Derby lord: „A parliament egybehívása karácsony előtt szokatlan. Fúsz év óta csak kétszer történt meg. 1854. évnek felén, midőn a krimi hadjáratba voltunk bebonyolódva. Továbbá másodszor 1867-ben, midőn az abessziniai expeditiót indítottuk. Azonban a jelen pillanatban a legnagyobb fokban valószínűtlen, hogy háborút fogunk viselni. Ez az ügyek állása. Mivel őszintén beszéltem, és megmondom önöknek, hogy mit várok, úgy nem hiszem, hogy önök veszélyeztetettnek tartják az európai békét. BUDAPESTI S Z I N L A P O K. Budapest, vasárnap, október 1. Nemzeti szinsz. Várszinház. KOMÁROMY MARISKA K. A kőműves, a. a kolozsvári nemzeti szín- Víg dalmű 3 felv. ház tagjának fölléptem. —■ a jóslat. Népszínház. Eredeti vígjáték 5 felv. A Szökött katona. Kezdete 7 órakor Eredeti népszínmű 3 szak. — Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A „N. fr. P.“ irja: Szamarakoff tábornok, Andrássy gróf és a hatalmak itteni képviselői harmadnap óta lázas tevékenységet fejtenek ki, mi a crisis magas fokára mutat. Oroszország letette álcráját és leplezetlenül föllépett követeléseivel. Európa többi fővárosaiból érkező hírek szintén így hangzanak: Oroszország tehát nemcsak Bécsben, de a többi kabinet előtt is nyilvánította szándékait. A porta várhatja az ultimátumot, ha a hatalmak az utolsó pillanatban nem állják útját Oroszországnak. Oroszország határozottan az éjszaki tartományok átadását kívánja, mit ha a porta megtagad, úgy az orosz Ausztriát fegyveres segítségre hívja föl. Berlinben a legmagasabb köröket igen lehangolta ezen fordulat. A császár ez által meghazudtolva látja legutóbbi békés nyilatkozatait, melyeket császári rokonáról tett. Berlinben mindamellett ragaszkodnak azon nézethez, hogy ha nem is áll minden hatalom Oroszország ellenébe, de őt egyedül nem szabad hagyni gaz Budapest, szeptember 30, Kozák-e vagy respublica? Mialatt odalenn verekesznek, s idefenn nem tudják, hányadán vagyunk , mialatt egész Európa vigan folytatja marionette-tánczát a Csernojeff úr szives rángatóján s a hatalmak apraja nagyja mind jobban neki háborusodik az örök békének : eszünkbe jut nekünk a „kis káplár“ egy régi mondása s elgondolkozunk fölötte e siralmas világrész különös soráról. „Európa 50 esztendő alatt vagy kozák lesz, vagy köztársaság“, mondta volt az első Napóleon. Azóta régen letelt a jóslat ötven éve. Európa még nem lett kozák, és nem lett köztársaság. De egy pár évtizeddel idébbodább csekély különbség a történelemben, hol a népek élete századokon számítja napjait. S a fél nappal elsietett jóslat elég korán ráér beteljesedni még. És nekünk, úgy tetszik nagyon, hogy a mai Waterloo óta e világrészen végbement, a jóslat teljesedtének nem vág útjába, sőt inkább egyengeti azt. Szegény Lengyelország beszélhet erről valamit. Látta Osztrolenka a kozák eszme vérben úszó napját, mely ■ a Muravieffek akasztófasorait sötét árnyékkal rajzoló Európa nyomorult földjére. Látta ez eszmét a népek elfojtott szabadsága, nyögve a szent szövetség békéit; a széttagolt Itália, a liliomos szemfedőbe burkolt Francziaország és Világos és Arad: mindannyian látták az eszme borzasztó hódításait, mely keselyű szárnyain négy évtized alatt a befolyás és hatalom oly fokára emelte Oroszországot, milyenről Napóleon kora alig álmodott. „Nous en sommes désmaisé“, mint Mme Stael mondaná. Áldjuk érte a népek öntudatra ébredő szellemét. A felvilágosodás szövetneke szétszórta az évtizedes pangás sötét éjjelének kisérteteit, és szentszövetség és önkényuralom és zsarnoki elnyomás s a hányán vannak a kozák eszme előharczosais, rokkantan állnak ki a tusából, melyben a kor szelleme tör utat magának. Nem, ezen az után utól nem éri Európát a kozákság végzete. Ez az út a szabadság, a testvériség, a mivelődés birodalmába visz s onnan ki van átkozva a kozák eszme uralkodása. A kis káplár, a nagy hadverő, nyugodtan alhatja e felől örök éjszakáját. A kozák nem fogja lovát megitatni a Szajna vizében, „au millieu de ce peuple français qu‘il a tant aimé.“ A franczia lelkesedés, a német kitartás és tudomány, az angol szorgalom és szívósság, a magyar szabadságszeretet s buzgó törekvés nem fog romba omlani a barbarizmus hullámverésétől, mely éjszakról torlódik ellene. A nyers erő világbontó ereje régen széttört Római Bizantium falain. Regeneráló missióját a népvándorlás befejezte már. Nem, szent hitünk sugallja, a történet élő tényei kiáltják: Európa soha nem lesz kozák. Kozák nem, de köztársaság lehet. És ez a jóslat alternatívája. Körültekintünk. Sajátságos látvány ez itt közöttünk. Mintha őszbecsavarodott tisztes monarchiák, ifjú erőtől duzzadó koronás hatalmak, alkotmányos jogar, kényuri bot, szóval ahányféle megtestesülése a monarchikus elvnek e világrészen feltalálható: ezek valahányan mintha egyéb feladatot nem is ismernének, mint az európai köztársaság előkészítésével igazolni létjogukat. Ha tesznek, ha mulasztanak, az mind ez eszme javára való. Tisztítják útjából a gátakat. Ma egy monarchikus elvet áldoz meg önkényes elhatározásuk; holnap egy monarchikus intézmény törik össze ellenszegülésükön. Míg kölcsönösen egymás hatalmának megrontására törnek a monarchiák, nem veszik észre, hogy maga a monarchicus elv uruladozik, s mielőtt egymás várait megvívnák , romhalommá leszen a közös erősség. A monarchiák forradalmi politikát űznek. Egy Hugó Viktor azt mondaná: az elv már nem él, csak a mása kisért, idegen szellemtől kölcsönözve jártányi erőt. És ami most a keleten történik, az igazolhatná Hugó Viktort. Ott szentesítik a lázadás jogát, oltalmazzák a forradalmat s a conservativ gondolatot megölik. Európa legmonarchikusabb hatalmai! Az igazság nem igazság nekik, ha a forradalom tanával ellenkezik ; a jog nem jog, az írott kötés nem kötés, az eskü nem eskü és nem lelkiismeret a lelkiismeret, hacsak nem a forradalom javára szolgál. Lábbal tiporják a tekintély elvét, proclamálják a beavatkozást a törvényes állapot ellen a törvényszegés, az államrend ellen a felbomlás javára. Phrygiai süveget von sisakjára a katonai uralom , a zsarnok népjogot prédikál, és Proudhon elve becsületre jut. Hiszen csak színből, csak játékból, csak arra, hogy egymást megkötözzék és megkötözvén jobban kifoszthassák. Persze, persze. Nem is kétkedik efelől senki. De sok oly üszőktől égtek már porrá városok, melylyel tűzkígyókat rajzoltak csak úgy játékból, és sok ember elesett már olyan fegyvertől, amit csak úgy színből emeltek rá. Nem veszik észre e jó monarchiák, hogy mire egymást oly jól megkötözik, felszabadul a köztársaság; minden döggel, mely a monarchiák kezére burkolódik, egy-egy burok oldódik le a forradalomról. A hatalmi versenygés, mely ma Törökország ellen szabadítja fel az állambontó elveket, ha egyszer sikert arat, többé el nem ül. Hanem élénk tevékenység 1’00 ■ érben, valahányszor Törökország után a „soros“ követezik. És a hatalmak mai eljárása sorra fióla venni Európa monarchiáit s mire sorra vette: Európában nem lesznek monarchiák. Vigyázzanak az európai hatalmak. Midőn népek sorsával vélnek a koronákkal játszanak. Törökországot megölve a marchikus elvet gyilkolják. Az országgyűlési szabadelvű párt hitre folyó év okt. heén délután 6 órakor értekezletet tart. A közös miniszteri értekezletek Budapesten fognak folytattatni a jövő hét végén. Az osztrák miniszterek csütörtökön vagy pénteken érkeznek meg. A „N. Fr. Pr.“ szerint a munka gyorsítása szempontjából a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására vonatkozó törvényjavaslat szövegezését az osztrák kormány vállalta magára, míg a 80 millióra vonatkozó előterjesztést a magyar kormány szövegezi. A vám- és kereskedelmi szövetségbe a magyar kormány kívonatára fel fog vetetni az is, hogy az osztrák vállalatok, ha Magyarországra is kiterjesztik forgalmukat, kötelesek itt cégeiket a törvényes feltételek megtartásával bejegyeztetni. A mentelmi bizottság ma az országos ülés után a Miletics-ügyben ülést tartott, melyen a kormány részéről Tisza és Perczel miniszterek voltak jelen. Az ügy előadójának a bizottság Horánszkyt választá. Emmer felveti azon kérdést, hogy Miletics felhivassék: akar-e élni a bizottság által leendő személyes kihallgattatásának jogával. A bizottság e kérdés fölött akkor határoz, ha az előadó már áttanulmányozta az ügyiratokat. Simonffay kérdésére kijelente Tisza miniszterei , hogy a kormánynak egyetlen tényét ez ügyben magában foglalja ugyan a főügyészhez intézett, s az ügyiratokhoz mellékelve levő irata, de kész megadni a netán szükséges ,bővebb felvilágosításokat is. A bizottság ez ügyben hétfőn tartandja legközelebbi ülését. Deák Ferencz szobrára a 4459. számú ivén begyűlt 19 forintot Pap Gábor országgyűlési képviselő és superintendens úrtól átvettük. Ez összeghez járultak: Pap Gábor superintendens 3 frt, Pázmándy Lajos segédgondnok Kömlődön 5 frt, Horváth Mihály esperes Lepsényben 2 frt, Steiner Ignácz esperes Nyárádon 2 frt, Jókay Károly Komáromban 2 frt, Vály Ferencz tanár Pápán 2 frt, egy valaki 1 frt, László József főiskolai gondnok Kocson 2 frt. . - «*■ .f '* "5 *+ i Esküdtszék, vagy rendes bírósági — Két czikk.— ' II. Az esküdtszék ítéletei ellen szerző a következő perorvoslatokat vagy „kiigazításokat“ tartja szükségesnek: a semmiségi panaszt, az ítélet felfüggesztését, s az ügynek más esküdtszék elé utalását, a rendes bírónak a helytelen matatta jó ítéletbenó beavatkozását, s annak utatását, a Per újra való felvételét, sőt még azon jogorvoslatot is, mely megengedi „a roszul értesült bírótól a jól értesülthöz való appellálást,amely abból állna, hogy az ügy a felek tévedése esetén, rövid záros határidő alatt, ugyanazon esküdtszék előtt újra felvehető. Látható ezekből, hogy szerző ugyancsak sok és erős sánczot akarna építeni az esküdtszékek ellenében az igazság megvédésére. Csakhogy a túlzás e tekintetben is helytelen eredményekre vezet. A sok perorvoslat — mint saját judikatúránk szomorú tapasztalataiból is tudhatjuk — nem csak meg nem védi, de sőt veszélyezteti az igazságot. Azért az újabbkori jogtudomány mindinkább a perorvoslatok megszorítására törekszik, s erre kell törekednünk nekünk, főleg a mi viszonyaink közt, hol a sok perorvoslat valóságos igazságügyi calamitásokat okozott. Az igazságszolgáltatás csak a perorvoslatok megszorítása mellett lehet gyors, sőt csak így felelhet meg a közbizalomnak, mert a perorvoslatokból származó ellentétes ítéletek megingatják a népben a helyes igazságszolgáltatás iránti hitet. Szerző által javalt perorvoslatokból legalább egy felesleges, egy pedig helytelen. Felesleges az utolsó helyen említett, helytelen a rendes bíróságnak adni czélozott azon discretionális hatalom, hogy az esküdtek kárhoztató ítélete ellenében a vádlottat felmentse, ha absolut többséggel meg van győződve vádlott ártatlanságáról. Szerzői felfogásáról tegnap kifejtettük nézetünket. Szerző javaslata az esküdteket a rendes bíróság curatelája alá helyezné. Mert nagy különbség van ám a közt, ha a rendes bíróság az általa tévesnek tartott ítéletet felfüggesztheti, s az ügyet más esküdtszék elé utasíthatja, vagy pedig ott, azonnal, az események és hallottak benyomása alatt, minden érettebb megfontolás nélkül, megváltoztathatja. S honnét veszi szerző a garantiát, hogy a rendes bíróság nem tévedhet az esküdtek ítéletével szemben, s hogy csakugyan ártatlan az, akit az esküdtek verdictje ellenére a rendes bíró annak tart? Nem sértené-e a közérzületi tét, ha az esküdtek ítélete daczára a rendes bíróság felmenteneoly vádlottat, kit a közvélemény bűnösnek tart, de a rendes bíróság a törvényes bizonyítékok alapján nem látja megállapítottnak vádlott bűnösségét ? A rendes bíróság e jogköre az elítéltetések számát szaporítaná. Az esküdt kétes esetekben is, de hol jelentékenyen terhelő bizonyítékot lát, könnyebben kimondaná a bűnöst, mert hisz háta mögött áll a rendes biró, akinek jogában áll a kárhoztató ítélet alapján felmenteni vádlottat. S ezt annál inkább tenni fogja az esküdt, mivel tudja, hogyha felmentésre szavaz, és téved, a rendes bíró nem ütheti helyre tévedését. Részünkről tehát csakis az ítélet fels függesztését, s az ügynek más esküdtszék felé való utalását tartjuk helyesnek, mert ez kevésbbé sérti az esküdtszék méltóságát, s mert az esküdt — tudva, hogy ha helytelenül mond bűnöst, új perre, ítéleténeknyilvános meghazudtolására ad alkalmat — nem bízza magát a mögötte álló rendes bíró belátására. Szerző az esküdtszéki intézményről szólva alkalmat vett magának a büntetőeljárásról is részletesen nyilatkozni. A perbefogatást, vád alá helyezést, a vizsgálati eljárást stb. mind érinti, s elismeréssel kell megjegyeznünk, hogy itt szerző több igen helyes és figyelemreméltó dolgot "s pendít meg; csakhogy mivel nem tartozik szorosan a főkérdésre, s még hátralevő csekély terünkön sokkal fontosabb kérdéseket kell érintenünk, szerző művének ezen különben érdekes részét — ezúttal érint t tetlenül hagyjuk. A büntető eljárásról írandó czikkeinkben azonban alkalmilag ki fogunk rá terjeszkedni. Az esküdtszéki intézményt szerző hazai viszonyaink közt életbeléptethetőnek, sőt szükségesnek tartja. Ezt az esküdtszéki intézmény mellett harczoló érveken kívül hazánk culturális viszonyai által is indokolja. Igen helyesen. Népünk culturális fejlettsége kétségkívül hasonló fokon áll a franczia népével, s megelőzi az olasz és orosz nép fejlettségét, pedig ezen népek mind élvezik az esküdtszék intézményét. Csakhogy bizonyos nehézségekre nem gondolt szerző, vagy , gondolt, könnyedén túlteszi magát azokon. A pénzügyi nehézségeket azért említjük elsősorban, mert bár rendezett viszonyokkal bíró államokban a pénzügyi kérdés fontos intézmények életbeléptetésénél csak mellékes tekintet alá kerül, nálunk ezen kérdés képezi a szintet, melyen annyi jótékony reform hajótörést szenved. Szerző nagy biztossággal kimondja, hogy az esküdtszéki intézmény ahelyett, hogy drágítaná, olcsóbbá teszi igazságszolgáltatásunkat. E tekintetben azonban alaposan téved. Ha életbe léptetjük az esküdtszéki intézményt, az esküdtszékek számát kénytelenek leszünk igen kicsire szabni, s pedig culturális, s a szerző által lenézett nemzetiségi indokból. Culturális indokból azért, mivel a polgárok túlságos megterheltetése nélkül csak legnagyobb városainkban állíthatunk fel esküdtszéket, s meg vagyunk győződve, hogy szerző maga sem véli minden törvényszék székhelyén s környékén feltalálhatni oly nagy számban az esküdti hivatásra alkalmas elemeket, hogy ezen szép polgári tiszt elviselhetlen teher ne legyen az illetőkre. Nemzetiségi szempontból azért, mivel ha az esküdtszékeket életbe léptetjük, reméljük, nem indulunk Oroszország nyomán, mely az állam elleni bűntetteket kivette az esküdtszékek illetőségi köréből. Márpedig állami és igazságügyi érdekek miatt egyaránt helytelen volna Mileticsék államellenes bűntetteit p. u. egy újvidéki esküdtszékre bízni, annál kevésbbé, mivel jelenlegi büntető eljárásunk még az illető vidéki rendes bíróságokat sem tartja alkalmasoknak e bűntettek elbírálására, s azokat a budapesti kir. törvényszékhez utasítja. Ha tehát mi életbe léptetjük az esküdtszékeket, az csak úgy történhetik, ha ez intézmény székhelyeit azon főbb városokra szorítjuk, hol a magyar, s esetleg német intelligencia határozott túlsúlyban van. Mivel pedig az összes esküdtszéki szolgálat ezen városok és vidéke polgárainak vállára nehezülne, kénytelenek volnánk az esküdtszékek illetőségét csak a legnagyobb bűntettekre korlátozni, s igy p. u. az 5 éven aluli bört mnel sújtott bűntetteket a rendes bíróság hatáskörében meghagyni. Mi következnék ebből ? Elsősorban az, hogy ez az új apparátus csak lassan működhetnék, mert nagy területeknek szolgáltatna igazságot. Másodszor költséges volna, s bizonyára jelentékenyen többe kerülne, bár megengedjük, hogy jobb lehetne jelenlegi igazságszolgáltatásunknál. Többe kerülne pedig azon költségek miatt, melyeket a távol helyeken létező bizonyítási eszközök beszerzése, tanúk, szakértők stb. kiadásai felemésztenének. S hogy ez nem kicsinylendő kiadás, kétségtelen azok előtt, kik a szóbeliséget és közvetlenséget, még a kir. tábla decentralisatiója esetén is, a költségek miatt tartják megvalósíthatlannak. Szerző azonban ezen költségeket a felső bírák fizetésén véli megtakaríthatónak. Ez azonban szintén nagy tévedés. Szerző megengedi, amint kell is, a semmiségi panaszt, s a büntetés kimérése tekintetében a felebbvitelt; a legtöbb büntető per tehát be fog kopogtatni a felső bíráknál; Így tehát már csak e miatt sem lehetne apasztani a felső bírák számát, legalább oly mérvben, hogy a kiadási többlet megtakarítható legyen. Ide járul, hogy a büntető perekkel a felső bíróságoknak csak aránytalanul kisebb része foglalkozik, s mi legfőbb, a kisebb büntettek, vétségek és esetleg kihágások a rendes bírói körben maradván, a felebbvitelről (semmiségi panasz vagy felebbezés) ezek tekintetében is kell gondoskodni. Mi tehát oly véleményben vagyunk, hogy a felső bírák fizetésének révén egy garast sem takaríthatunk meg abból, mit fel fog emészteni az esküdtszéki perköltségek vámja. Egyébiránt mindezen kérdések megvitatásával várhatnánk jobb időkig, ha volna csak megközelítőleg is tűrhető büntető törvénykönyvünk és eljárásunk. Mivel azonban nincs, minél előbb törvényerőre kell emelni a jelenleg tárgyalás alatt levő, s különben is kitűnő büntetőjavaslatot, melynek életbeléptetése előtt, azonban számolnunk kell ama kérdésekkel: van-e elég szellemi, erkölcsi és anyagi tőkénk az esküdtszéki intézmény életbeléptetésére? Elérkezettnek tartjuk-e az időt ezez intézmény tágasabbkörű megvalósítására? Vagy nem helyesebb-e büntető törvénykönyvünket a büntető eljárás reformjának alapján életbe léptetni? Annyi bizonyos, hogyha nem is fogadnék el az esküdtszéki intézményt, a büntető eljárást gyökeresen át kell alakítanunk, mert a jelenlegi gyakorlat mellett a legjobb codex sem segít rajtunk. A bizonyítékok teljesen szabad méltatását, a ténykérdés felebbezhetlenségét, az írásbeliséggel való teljes szakítást, a vádelvnek uralomra való juttatását, a kir. ügyészség szerepének kitágítását, s ezzel kapcsolatban a bíróságnak a perre, a vizsgáló bírónak a vizsgá