Ellenőr, 1876. november (8. évfolyam, 302-331. szám)

1876-11-01 / 302. szám

^.isazsits', a.ax. Egész évre . , 20 frt — kr. Évnegyedre .. „ & fa — ki, f­él évre . . . 1.0 * — „ Egy hónapra . 1 „ 80 , ISgye» Mám Ara IO líraj— í Szerkesztési iroda: $£fvuZcip esten, nácLor-utcza. 6. szcím. tomb­it­atni Maiunk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, november 1. 1876. 302. szám. Bitdeimk felvétel: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában) Továbbá Havas, Lau­te 4 Cse­ czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala nail». Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosérok-utexa 431. sz. ■Min de-hivatal: Budapesten, nd.d­on-u­tc­z­a 6. aeden. Ide intézendők tus előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr1 félévre 10 „ — kr. gyedevre...............................5 „ — kr. gy hóra.....................................1­­­80 kr Az előfizetést — postai utón vagy sze­gen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­ hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) itték a könyvárusi után történé­sek után az „Ellenőr“ részéről nem Táviratok. srss, okt. 31. (A „Pester C.“ távirata. — , v a t a 1 o s.) Alekszinácz rohammal el­fogl­altatott. Konstantinápoly, okt. 31. Hivatalos táviratok Rusztsákból mai keletről je­lentik, hogy a törökök Alekszináczot rohammal bevették. Viddin, okt. 30. (A „Budap. C.“ táv­irata.) Mint Nisből jelentik, Akhmed Ejub pasa Alekszinácz közelében átkelt a Mora­­ván és megszakította az egyenes összeköt­tetést Alekszinácz és Deligrád közt. Alek­­szinácz felgyujtatott. Hafiz pasa Krusevácz felé nyomul előre. Bécs, okt. 31. (A „B. C.“ távirata.) A török hadsereg határozott sikerei, melyek folytán rövid időn Deligrád átadása és a szer­b hadsereg megsemmisítése következhetik be, Livádiában gyors elhatározásokat érlel­tek meg, melyek ismét, komoly színben tün­tetik fel a helyzetet, miután az orosz azt kívánja, hogy Törökország azonnal szüntesse be az ellenségeskedéseket, mit ez alig lesz képes teljesíteni. Belgrád, okt. 31. (A „Pester. Cor.“ távirata.) Ide érkezett orosz tisztek szavai szerint Deligrád már a törökök kezében van. A behívott tartalékosok vonakodnak a határra menni. Minthogy Csernajeff, a Mi­­lojkovics belügyminiszter által neki hozott parancsoknak nem akart engedelmeskedni, Milán fejedelem maga utazott a főhadiszál­lásra, hogy Csernajefft vagy engedelmességre szorítsa vagy letegye. Belgr­ád, okt. 31. (Hivatalos.) A Djunisz­­vonal kivételével valamennyi positio változatlanul még szerb kézben van (?!). Belgrád, okt. 31. (A „Budap. C.“ táv­irata.) Az izgatottság leírhatatlan. Cserna­jeff vereségéről a legtarkább hírek keringe­nek ; annyi kétségtelen, hogy a szerb hadsereg jobb szárnya teljesen megsemmisíttetett, és az országút Krusevácz felé szabad, ámbár a hadügyminisztériumban azt mondják,hogy Horvátovics Djunisz közelében áll. A feje­delem egyelőre Paracsinban marad, és oda­hivatja Csernojeffet. Deligrádban minden előkészületet megtesznek, hogy fedezzék a visszavonulást. Az orosz consul kijelenti, hogy a fegyverszünetet illetőleg még nem jött létre megegyezés a portával. Sz.-Pétervár, okt. 31. A „Regierungs- Anzeiger“ közli, hogy a császár utasítása Ignatieff tábornokhoz Livádiából már teg­nap, 30-án küldetett el Konstantinápolyba. Bécs, okt. 31. A „Pol. Corr.a távira­tilag jelenti Sz.-Pétervárról, hogy Ignatieff-­ nek utasittatása az ultimátum iránt köz­vetlenül a császártól eredt, kit erre a szerb harcztéren végbement legújabb események, és a tekintet nélkül a függő fegyverszüneti alkudozásokra folytatott török hadi actiot indítottak. Belgrád, okt. 31. (A „P. C.“ távirata.) Ide érkezett tudósítások alapján a már jel­zett fegyverszüneti egyezkedések daczára száz román mérnök éjjel nappal dolgozik a Kladovával szemben a Dunán verendő pon­­ton-hídon a román csapatok átszállítására. Zágráb, okt. 31. A tartománygyűlés ma a budgetbizottság jelentésének átvételére ülést tar­tott; a költségvetés tárgyalását pénteken kezdik. — Hírlik, hogy az ülések lehetőleg november 12-én bezáratnának. Romániából írják az „Augsb. Alig. Ztg.“­­nak: „Október második fele éppen azon évszak, melyben a román parasztnak a legtöbb és legsür­gősebb dolga van a mezőn, mert egyrészről ez a tengeri törés és szüret ideje, másrészről pedig most kell a téli vetést végezni. A lakosság ritka, úgy­hogy az aratás és téli vetés idején sok munkás ember jön ide Bulgáriából és Magyarországból is. Ezen idegen munkások most részben elmaradtak, mivel a magyar kormány katonaköteles embereknek már néhány hónap óta nem ad útlevelet. Az ide­való ifjak közül októberben először az ujonczokat hívták be; azután a tartalékra és a territoriális seregre került a sor. Ki marad már most itt a mezei munkára? A tartalék és a miliczia ugyan­csak az őszi gyakorlatokra van behiva, de a szegény paraszt is tudja, hogy mire való az, őszi gyakorlat.­­M­­ég ha háborúra nem is kerül a dolog, a kétheti gyakorlat nem lesz elég, hanem addig kell fegyverben maradni, míg a béke vagy háború kérdése el nem lesz döntve. Mindezekre azonban a békés oláh parasztnak vajmi kevés kedve van, semmit sem akarnak tudni harczról és háborúról. A „Ruszkij Mir“ valódi orosz logikával most abból vonja le a szükséges cones aiientiát Orosz­ország katonai actiójára, hogy a szerb csatatéren „patakonkint folyik az orosz vér“, s most már nem egyáltalában keresztyének, hanem vérroko­nok, született oroszok esnek a török fegyverek áldozatául. Ezt aztán Oroszország csakugyan nem nézheti tovább. Hát ugyan minek küldték oda a sok orosz önkénytest? Vagy mért hullnak az oroszok a török kard előtt úgy, mint a rend hasza alatt, nem is egyenként, hanem csapatszámra? „Sok orosz tér vissza honába“ — írja haza egy orosz tiszt — „s mindnyájan csalódva vannak. S való­ban sok orosz vér folyt el haszontalanul, mert Oroszország segítsége nélkül a törökökkel nem le­het boldogulni. Ne higyyétek, hogy kislelkű vagyok, de ezen meggyőződésem szeptember óta tett tapasz­talataimon alapszik.“ BUDAPESTI SZÍN­LAPOK. Budapest, szerdán, november 1. Nemzeti színház. N­a­p­s­z­i­­s h­á­z. Isk­arióth­. A molnár és gyér. Eredeti tragoedia 5 felv. meke. Kezdete 7 órakor. Népies dráma 5 felv. — Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. D­é­c­a­z­e­s herczeg, mint Párisból jelentik, pénteken a képviselőházban e­x­p­o­s­é­t szándéko­zik adni a külföldi helyzetről. A külügymi­nisztérium költségvetését a bizottságban élénken fogják vitatni, mert a republikánus párt meg akarja buktatni Decazest. Hugó Viktor interpellate akart volt intézni a külügyminiszterhez, most azon­ban ettől elállott. Alekszinácz bevételét jelenti egy távirat. Tegnapról azt jelentik ehhez, hogy a tö­rök csapatok Alekszinácz mellett jelentékeny győ­zelmet vívtak ki, 12 ágyút elfoglaltak s 6000-nél öbb szerbet harczképtelenné tettek. Budapest október 31 Az orosz ultimátum. Oroszország ultimátumot in­tézett a portához. Követel hat heti fegyverszünetet, sans phrase, 48 óra alatt, az ellenségeskedések rögtöni megszüntetésé­vel. Ellenkező esetben a két állam közt megszakad a diplomatiai viszony s Ignatieff elhagyja Konstantinápolyt. Ez lett a har­madfél napig tartó békés aerából. Még ez nem a háború ugyan, de már a béke sem. A kecsegtető remények, me­lyekről az utóbbi napok arcza kiderült, meg­haladott álláspontra vonatkoznak. Az orosz ultimátum ma, október 31-én, tehát azon hat­ározat­ után kelt, melyet a porta a fegyverszünet kérdésé­ben tegnap, október 30-ikán ho­zott. E körülmény merőben kizárja a fel­tevést, mintha a nagyhatalmak együttes sürgetésének nyomatékéul lett volna szánva az orosz ultimátum, s mintha az ennek pressiója alatt elért kedvező eredményt fe­jezné ki a porta október 30-ara nyilatko­zata. E nyilatkozat szerint a szultán ta­nácsa nem hat heti, de két havi s újabb hat-hat hétre meghosszabbítható fegyver­­szünetre hajlandó ráállni.­­ A diploma­tiai után elért eredmény ebben találja kifejezését, s ezzel szemben áll az orosz ultimátumnak időbeli sorrendre nézve is későbbi követelése a feltétlen hatheti fegy­verszünet iránt. Itt tehát világos ellentét forog fenn, melynek természetét és követ­kezéseit a jelen pillanatban, midőn a diplo­mától­ actio legutóbbi phasisát még teljes homály borítja, biztosan megítélni nem le­het ugyan, de a­mely az összetűzésnek im­­minens veszélyével is lehet viselős. Találgatásoktól tartózkodunk e komoly órában. De a konstantinápolyi tárgyalások­nak eddig feltakart részleteiből következ­tetve, azt kell hinnünk, hogy a porta ja­vaslatai a fegyverszünet iránt nem állhat­nak távol a hatalmak óhajtásától, s Orosz­ország brusque fellépése nélkül, mindenesetre oly alapot képezhettek rala, melyen egy minden irányban kielégítő módozat létesül­hetett. E tekintetben tehát a békés hatal­mak diplomatiája sikert constatálhat, s a békeremények legalább is nem voltak me­rőben indokolatlanok. Annál igazoltabbnak látszik e felfogás, ha tekintetbe veszszük az orosz diplomatia eljárásában azt a meglepő enyheséget, melyet az utóbbi együttes activ kezdetétől a fegyverszü­net kérdésében tanúsított, s melytől, új körülmények közbejötte nélkül, aligha lett volna kedve eltérni, mert egy izolált fegyveres ac­iótól Oroszországnak is épp annyi oka van borzadozni, mint akárkinek, bármit tart is róla a közhiede­lem. S eszerint nem volt kizárva a lehe­tőség, hogy a porta és Oroszország között sikerül áthidalni a mélységet. S ha mégis ennek ellenkezőjét látjuk készülőben : úgy kell a töröknek, minek nyitott magának utat Djuniszon át Belgrád s Kragujevácz felé; minek törte össze a szerb hadállás egész jobbszárnyát. Mert ma reggel közölt eredeti táviratunkat, melylyel legelsők adtunk hírt a szerb hadsere­get Dj­un­isznál ért katas­trophár­ól, a hivatalos távíró is teljesen megerősíti. És kétséget alig szenved, hogy ez ama köz­bejött új körülmény, mely után Oroszországra nézve nagyobb koc­kázatnak látszhatik a török sereg előnyomulását meg nem gátolva a diplomatiai ügyességtől várni jó szerencsét, mint egy izolált hadüzenet, melylyel idején útját véli állhatni a törökök diadalmenetének.Ha ezt m­egengedi és azután válik kényszerűséggé háborut indítania Török­ország ellen, akkor Szerbia elestével Orosz­ország egyik legfontosabb stratégiai támasz­kodó pontját vesztette el. Az együttes diplomatiai actióval e csapást meg nem gátolhatná, mert igaz, hogy a porta még sokkal hosszabb fegyverszünetet ajánl, mint a­milyet Oroszország követel, de a porta­­ által kivánt feltételek természetüknél fogva bizonyos időt igényelnek megállapításukra,­­ s a diplomatiai tárgyalások alatt bízvást elérhetné Törökország hadjáratának ama czélját, melyet Oroszország meggátolni akar.­­ Ellenben egy hirtelen kilőtt ultimátum, ha­­ csakugyan hadüzenettel járna is, még nem­­ okvetetlen háború, s magával a szó erejében­­ rejlő pressióval is elérheti a kívánt ered­ményt: az előnyomuló török hadsereg meg- s állítását. A­mint látjuk, Oroszország merész fel-­­ lépését értelmezni épp oly könnyű, a­milyen nehéz ez értelmezés találó voltáért jót ál­­lani. Játszhatnak közbe a lak­ás szem elől tökéletesen eltakart körülmények, melyek a lépés jelentőségét tetemesen módosíthatják.­­ Minden ettől függ. Mi nem tartjuk lehetet­­­­lennek, hogy Európa még e kibivó tettében is támogatni fogja Oroszországot. Sőt nem tartjuk lehetetlennek azt sem, hogy éppen e rendkívüli nyomás alatt consolidálódik a helyzet legalább annyira, hogy a téli had­járat veszedelme elhárítható lesz. Nem zár­kózhatunk el azonban ama sokkal nagyobb valószínűség felismerése elől sem, hogy Tö­rökországra nézve e kihívás által lesz csordultig a pohár s nem lesz tekintet, nem hatalom s többé, mely a legvégsőig ingerért méltó indulatosságát megfékezhetné. Törökországra semmi nem rettenetesebb a török nemzet fellázadásánál, s e rém nem egy jelben veti előre ijesztő árnyékát intésül a török kor­mányköröknek. És ez a pressió hatalmasabb lehet Európa összes diplomatájánál ulti­mátumostul együtt. Annak az orosz ultimátumnak lehet azonban egy ártatlanabb indoka is. Mert az sem lehetetlen ám, hogy a muszka diplo­mata így akarja magát továbbra is úgy tüntetni fel a délszlávok előtt, mint ret­tentő protektorukat, ki kész lett volna há­borúba is menni érettek s e végre kitűzte a 48 órai határidőt is, mihelyt elő­le­ges biztosítást nyert az általa proponált fegyverszünet elfoga­dásáról. Egyszóval, ez az egész ultimá­tum csak arra való is lehet, hogy a szerbek szemét kitörülje a muszka biz­tatások papirosával. Nem mondjuk, hogy igy lesz, de nem fognánk meglepetést érezni, ha igy lenne. S még kevésbbé fog­nánk búsulni felette. Sőt nevetnénk na­gyon az ily­ensus belli békés termé­szetén. Ily körülmények közt — a legroszabbra készen, de a jobb fordulat iránt sem adva még fel minden reményt — csak azt kívánjuk: találja monarchiánkat oly helyzetben bár­mely eshetőség, hogy érdekeinket a becsület útján megóvnunk, békésen , ha lehet, vérrel, ha kell, de ne legyen nehéz. A képviselőház üléseinek meg­kezdésére­ vonatkozólag a képviselőház elnöke a következő levelet intézte a ház tagjaihoz: Tisz­telt képviselő úr ! A képviselőháznak f. é. októ­ber hó 7-én tartott ülésében hozott határozata ál­tal azzal bízatván meg,hogy a­ képviselőházat üléseinek ismétt megkezdése végett folyó esztendei november hó első felén belül összehívtam­; ennek folytán a ház tagjait f. é. nov. hó tizenegyedikén (11) dél­előtti tizenegy órakor tartandó országos ülésre hí­vom meg, s erről tisztelt képviselő urat is ezennel tudósítani van szerencsém. Fogadja egyébiránt meg­különböztetett tiszteletem nyilvánítását. Budapes­ten 1876-ik évi október hó 30-án, Ghyczy Kál­mán s. k., a képviselőház elnöke. M­o 11 i­­­á­r­y táborszernagy szabadságolta­­tásáról azt írják a „P. Lloyd“-nak Bécsből, hogy az egészen magán jelleggel bir. A tá­borszernagy neje elhunyt atyjától Giovio gróftól egy birtokot örökölt a Lago di Como kör­nyékén, és már hosszabb idő előtt oda utazott. Mollináry most utána ment, hogy a birtok átvéte­lének ügyeit befejezze. Nekünk meg azt írják Bécsből, hogy bárcsak R­o­d­i­c­h tábornok neje is (ha van) örökölne egy birtokot a Lago Magiore mellett,­­ Rodich báró követné őt oda, minden politikára való tekintet nélkül. A képviselőház igazságügyi bizottsága mai ülésében a büntető törvény­­könyv VII. fejezetét vette fel, mely a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokról intézkedik. A 76. §, elfogadtatván, a 77-ik vétetett fel, melyben azon „hozzátartozók“ soroltatnak elő, kik­nek fenyegetése következtében elkövetett cselek­mény nem számítható be. Paul­er előadó megtoldatni kívánja e­z­t azzal, hogy a jegyesek is felvétessenek a „hozzá­tartozók“ közé. T e l e s­z k­y még az oldalroko­nokat is az unokatestvérekig s a házastársak test­véreit is bevétetni kívánja. A §. ily értelemben megbővittetik. A 78. §. némi irályi módosítással elfogadta­tott, nemkülönben a 79. §. is. A 80. §-ba felvétetett az előadó javaslata folytán az, hogy a beszámítást nem zárja ki a büntető törvénynek nem tudása, vagy annak téves felfogása. A következő három §, változatlanul hagyat­ván a 84. §. vétetett fel, s a bizottság a szerke­zetet változatlanul megtartja. A 85. §-t , a­u 1­e­r előadó indítványára a bizottság azon megtoldással fogadja el, hogy ily egyének életfogytig tartó fogságra sem ítélhetők el. A 86. §. második része a siketnémákról szól, kimondván, hogy belátás hiányában nem, de belá­tás esetén a 84. §. értelmében büntetendők. A bizottság a §. 2-ik részét mellőzi. A 87, 88. és 89. §-ok változatlanul fogadtattak el. Az osztrák reichsratban a kor­mánynak a keleti kérdést illető interpellációra adott válasza, úgy látszik, hosszabb vitát fog elő­idézni, mint eleinte hitték. Auersperg herczeg teg­napi csillapító nyilatkozata a különféle fractiókat nem elégítette ki egyenlőkép. Éppen ezért sok szélső iratkozott föl a szólásra, de kivülök szólni kiván a reichsrathnak néhány előkelő tagja is. Eddig feliratkozott: B. Zschok, Dr. Demel, Gra­­nitsch, Göllerich, Pleuer, Kuranda,­ Sebrom, Fosn­­jak, Graf, Menger, Skene, Fur, Magg, dr. Prom­­ber, Schaup, Heilzberg, dr. Peer, Lienbacher, dr. Fanderlck, Gróf Hohenwart. Dr. Gizkra, Her­mann, Oppenheimer, dr. Oeltz, Scharschmid, dr. Prazak, Bitezich, Paulinovic, dr. Hoffer, dr. Wil­­dauer, Greuter, dr. Herbst, dr. Hanisch, dr. Kopp. S ma még e névsornak folytatását várták. A vita szombaton fog kezdődni. Az osztrák haladó párt clubja a keleti kérdés vitái után azonnal Fox képviselő tör­vényjavaslatait fogja tárgyalni. Ezek közül külö­nös tetszéssel beszélnek arról, a­mely az alaptör­vények közé akarja igtattatni az osztrák kormány jogát, hogy befolyás biztosíttassék részére a kül­ügyi politika vezetésében. A haladó párt clubjába nagy áramlattal bír azon irány, mely a ke­reskedelmi kiegyezés mellett adandó szavazatát ez alkotmánymódosítás eredményétől teszi függővé. A magyar hadkötelesekre vonatko­zólag a cs. kir. honvédelmi miniszter odautasította a monarchia másik államának hatóságait, hogy a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás értelmében megszabott ellenőrködést, a magyar ko­rona országaiban illetékes és a monarchia másik államában tartózkodó hadkötelesekre nézve is, kel­lőleg gyakorolván, az olyan hadkötelesek részére, a­kik útileveleik , cseléd- vagy munkakönyve­iknek és más igaz­­ványaiknak megújításáért vagy meghosszabbításáért möntkeznek náluk, és hadkö­telezettségüknek álta tett teljesítését nem tudják kimutatni, nemcsak eze igazolványokat ne szolgáltas­sák ki, hanem azokat, az illető honossági hatóságok ér­tesítése mellett, kényszer-utilevelekkel is utasítsák vissza hazájukba. S erről a törv. hatóság közönségét, a m. kir. belügyminiszterrel s a horvát-szlavon-dalmátor­­szági bánnal egyetértőleg történt megállapodás folytán, oly felhívással értesíti a magyar kir. hadügy­miniszter, hogy a viszonosság tekintetéből, a monarchia másik államában illetékes, s a magyar korona országaiban tartózkodó hadkötelesek irá­nyában is, ugyanezen eljárást és ellenőrködést oly módon vétesse foganatba, hogy az említett, s ezen eljárás alá eső hadköteleseknek hazájukba kényszer­­útilevelek kíséretében leendő visszautasítását csak azon esetben eszközölje, ha alapos gyanú forogna fenn, hogy tartózkodásuk helye máskülönben nem tartható nyilván; más esetekben pedig, ezeknek megkeresése útján való utóállíttatásuk végett, előbb az illető honossági hatóságokkal tegye magát érint­kezésbe. A szerb egyházi synodust az újvidéki „Szrbszki Národ“ szerint Ivacskovics patri­­archa 1. évi november hó 4-dik napjára összehívta. Ezen zsinaton tárgyalás és elintézés alá kerülnek , a fennálló theológiának és oktatási rendszerének szervezése az itteni szerb egyház szükségleteihez képest. Ezenkívül több más ügy is elintézést nyer, melyek rég­óta synodális elintézésre várnak. A „Szrb. Nor.“ úgy hiszi, hogy a zsinaton szőnyegre kerülnek a bácsi, bánsági, szerémi és felsővégvi­­déki papságnak azon kérvényei is, melyek a je­lenleg fennálló egyházi „felforgató“ intézmények megszüntetésére vonatkoznak. A „Szibszki Národ“ még azon reményének is kifejezést ad, hogy ezen synodus „a szerb egyházat a sátánok körmeiből ki fogja szabadítani“. Az értékképviselőknek a fővárosi bi­zottságba való választása ügyében a kerületek ki­jelölő bizottsága által kiküldött ötös bizottságok ma ülést tartottak a régi városháza tanácstermében, melyen Királyi Pál elnökké, Toperczer János jegzővé választatván, az ülés annak megállapításá­val foglalkozott, hogy a 100 rendes és 46 póttag választásánál az egyes kerületek telinő arányban vegyenek részt. Hosszas vizsgálódás után kimonda­tott, hogy az I. n. és vn. kerület (mely egészen együttesen jár el) választ 27 rendes és 12 pótta­got , a IV. kerület 14 rendes és 8 póttagot, az V-ik 17 rendes és 9 póttagot, a VI-ik kerület 14 rendes és 6 póttagot, a VII. kerület 10 rendes és 5 pót­tagot, a VIII. kerület 10 rendes és 4 póttagot, végre a IX-ik 8 rendes és 2 póttagot. Ennek meg­állapítása után elnök arra hivja fel a figyelmet, mikép a virilisták 1200-as névlajstromában sok oly egyén is van, kik a választók névsorába nem lettek felvéve s nem is reclamálván, abból végleg VIII. évfolyam­ kimaradtak. A választók figyelmét tehát fel kell hívni, hogy ilyenekre ne adják szavazatukat, mert megsemmisül. Ezután abban egyeztek meg, hogy a belváros számfeletti kitűnőségeinek elhelyezésére Királyi Pál elnök felszólítja magán után és minél hama­rább az ötös bizottsági elnököket, nekik átadja az ajánlatosak neveit, s közülök azokat, kikhez egy­­egy kerület leginkább hajlik, a névsorba az ötös bizottságok felveszik. Elhatározták még, hogy a vi­rilisták új névjegyzékét javítva kinyomatják, ennek költségei az egyes kerületekre kivettetni határoz­tatók. A bizottságok a pénz kezelésével Heidel­berg urat bízták meg. Az állami bevételek a harmadik negyedben. Az állami bevételek eredményéről a folyó év harmadik negyedében a fő­összeget tekintve szólottunk már tegnap. A­mi a részleteket illeti,az 1875-höz képest 6.281,118 frtra rugó évnegyedi emelkedésből csupán az egyenes adókra 4 210,807 frt esik. Ez kétségkívül igen vigasztaló eredmény, s ér­tékét növeli azon általunk már kiemelt kö­rülmény, hogy ez emelkedésben az új adók még igen kis összeggel szerepelnek, legföl­jebb egy millióval, mint a pénzügyminiszter már expozéjában érintette. Az egyenes adók e javulása bizonyságot tesz egyrészt arról, hogy az adóképesség növekedett, másrészt arról, hogy a kezelés is javult. A kataszter igazításának eredményei is most mutatkoz­nak először. Feltehetjük, hogy a javulás az utolsó negyedben is az eddig tapasztalt progresszó­­ban fog haladni, s ez esetben az évi hiány a praeliminált összegnél csak annyival lesz nagyobb, a­mennyivel a pénzügyminiszter az 1877-diki fedezetet kisebbre vette az 1876-iki fedezetnél, nem számítva azon tételeket, melyektől, mint például a kataszter-igazítás haladása folytán a földadóból, a pénzügy­­miniszter 1877-re jogosan várhat többet. A fogyasztási adók e harmadik negyed­ben kevesebbet jövedelmeztek az 1875-mai eredménynél 167,884 frttal, noha a bor- ás húsadó jövedelme együttvéve emelkedett közel 100.000 frttal, de apadt a szesz-, sör- és c­ukoradó bevétele, minek oka az elsőt ille­tőleg az, hogy sok szeszgyár az árvíz óta még mindig szünetel, s ezenfelül sokkal ke­vesebb szilva­pálinka is termeltetett. A sör­­fogyasztás csökkent, mit jó­részt az olcsóbb bor- és pálinka­áraknak tulajdoníthatunk, míg az idegen sör behozatala tényleg kisebb, mint azelőtt volt. A czukoradó kisebb mérvű csökkenése pedig abból magyarázható meg, hogy két czukorgyár, mely taval kész­pénzben fizetett, az idén adóhitellel bír. A bélyegjövedelem kedvezőbb 107,172 frttal, s folyvást emelkedik. A dohányjöve­­dék is kedvezőbb volt e negyedben 283,2­64 frttal, sőt ha a kiadásoknál mutatkozó 284,777 frt kiadási kevesebbletet is tekin­tetbe veszszük, 568,042 frttal. Hasonlólag kedvezőbb a sójövedék 150,469 frttal, míg az államjószágok 267,021 frttal kevesebbet jövedelmeztek, mivel az árvizek és az alvi­­déki kincstári uradalmakban a rosz­termés miatt a haszonbérek egy részére halasztáso­kat kellett engedni. Többet jövedelmeztek még: a jogille­tékek 19,238 frttal, a díjak 30,060 frttal, a só-, híd- és révvám 3157 frttal, a lo­ttó­­jövedék 40,380 frttal, az államerdők 57,631 frttal, az államnyomda 12,585 frttal, az ingó államvagyon 148,929 frttal, a külön­féle bevételek 25,714 frttal. A távírda töb­bet jövedelmezett 75,691 frttal, a posta 37,625 frttal, a­mi mind a forgalom élénkülésének jele. A bányászat és pénzverésnél a nettó bevételi többlet 520,088 frt. Végül az államvasutak és gyárak tiszta jövedelme fejében a közlekedési miniszté­rium ez évnegyedben 404,701 frttal szol­gáltatott be többet, mint taval. Ezek tehát a bevételek, melyek ered­ményeiről a pénzügyminiszter tegnap a fe­dezet tárgyalása alkalmából a pénzügyi bi­zottságban nyilatkozott. Az ezen évnegyedi kiadásokról részletesen csak akkor szólha­tunk, ha a közlés a hivatalos lapban meg­jelent. Annyit azonban tudunk, hogy a harmadik negyed kiadásai nem rontják a mérleget, bár ha ez évnegyedre estek az új aranyjáradék-kölcsön kamatai közel másfél millióval, s ha ezt levonjuk is, még mindig 11.200.000 frttal javult az államháztartás mérlege szeptember végéig, mert az expo­­zéból tudjuk, hogy a kiadások az év első felében négy millióval voltak jobbak a tavali eredménynél, levonva a dohánynál két millió átfutó tételt, mint 1876-ban tett, de az 1875-iki szolgálat terhére eső kiadást. Hogy a kiadások az egyes tárczáknál előforduló megtakarítások daczára nem ja­víthattak nagyobb mértékben a mérlegen, annak oka az, hogy az arany-agió drágu­lása miatt az államadóssági kamatfizetések jelentékenyen többet igényeltek, továbbá a közösügyi kiadásokra is többet kellett be-

Next