Ellenőr, 1877. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1877-03-01 / 59. szám
-glöfsztusz árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. 1 félévre . . . lO „ — „ Egy hónapra . 1 „ LO „ Egye* szánt ára JO krajczár. Szerkesztési iroda: rBoddtpesten, nádor-utca el O, sadm. mimit sem közlünk, ha nem tudjuk, lótól jött. — Kimrwet atteamdétáee nem vállalkosunk. — Fosta dual dab birmantes Uottat fogadunk ti. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, csütörtök, márczius 1. 1877. 59. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laflre & Cieczegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. az. kiadó-hivatal, B^^-apesten, addor-zetcza 6. szám. Id* intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. HEsawRsrs’T; -LnT'. ——— BIMM———iMWC——— Az „Ellenőr“ ára amint étidig : Egy évre ....... 20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre ...............................5 „ — kr. Egy hőm....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-uton, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Kééd, febr. 28. („B. D.“) Holnap délutánra a két pénzügyminiszternek az osztr. nemz. bank képviselőivel való értekezése van kitűzve. A bank képviselőivel ez alkalommal közöltetni fog a két kormány által megállapított bankszipulátiók elveit tartalmazó jegyzőkönyv, azon utalással, hogy a megállapított pontok nem vehetők további tárgyalás alá. A bank képviselői, bár azon kijelentéssel, hogy bár nem kezeskedhetnek az alkormányzók kinevezésére vonatkozó pont elfogadásáért, készeknek fognak nyilatkozni a statutum-tervezet még elintézetlen pontjai fölött a tárgyalások folytatására. Belgrád, febr. 28. (Délben.) A nagy szkupstina e pillanatban fogadta el a portárval megegyezőleg kötött békealapokat, s miután ezzel küldetése véget ért, szétoszlattatok. BOCS, febr. 28. A „Pol. Com“ táviratilag jelenti Belgrádból: A szkupstinának a békealap elfogadása után azonnali feloszlatása nemcsak törvényes, de politikai szükség követelője is volt, némely az országra és a kormányra végzetessé válható események meggátlásából. Utóbbi napokban több socialista fogatott el. Belgrád, febr. 28. („P. Corn“) A Szerbia és a porta közt kötött és Konstantinápolyban ma aláírt békekötést a szkupstina ma helybenhagyta. A szkupstina a fejedelemnek bizalmat szavazott. Netalán! interpellátiókat megelőzve, a minisztérium azonnal elbocsáttatott. A békekötés alkalmából itt nagy az öröm. Konstantinápoly, febr. 28. Tekintettel a béketárgyalásokra, Montenegróval a fegyverszünet 20 nappal meghosszabittatott; a megfelelő utasítások már kiadattak. A montenegrói küldöttek pénteken érkeznek ide. BéCS, feb. 28. A »Pol. Corr.*-nek távirják Pétervárról. Ignatieff tbk közelebb Bécsbe, Berlinbe és Párisba utazik. A katonai actio megkezdése a Pruthnál még a jelen évszakban valószínű. Más oldalról jövő olyan hírek, mintha Oroszország megelégednék egy közös flottademontratióval a Bosporuson, semmikép nem egyeznek meg az orosz programmal. Konstantinápoly, febr. 28. Miután a békefeltételek a szerb szkupstina és a török minisztertanács által elfogadtattak, a békekötés aláírása holnap délben megtörténik. Berlin, febr. 28. A .Reichsanzeiger“ jelenti , hogy Mayadht alállamtitkárrá történt kineveztetése folytán, a porosz kereskedelmi miniszter által, a birodalmi vasutak hivatalának elnökségétől egyidejűleg felmentetett. A szövetségi tanács a birodalmi törvényszék székhelyéül Lipcsét tűzte ki. Konstantinápoly, febr. 28. A külügyminiszter újonnan értesítette a porta külföldi képviselőit, hogy mindazon hírek, melyek külföldi lapokban a szultán betegségéről, a nagyvezír bekövetkező változásáról, s a konstantinápolyi népesség ingerült magatartásáról megjelentek, teljesen alaptalanok. Paris, febr. 28. A balközépi képviselőknek gyűlése és a Gambetta-párt egyhangúlag a Cassagnac hatóságilag leendő üldözése mellett van; e szerint igen valószínű, hogy holnap a választandó bizottság elé ez értelemben indítvány fog terjesztetni. Bécs, febr. 28. (Zárlat) Hitelrészvény 149.00. Gáli, eziai 210.—. Aliamiiuut 232.—. Bente 62.30. 1860-as 108 75. 1804-es 135.—. EiUit 113.80. London 124.40. Uni - Bank —.— Által, épitöbank —.—. Magyar Földhitel —.—. Angol-Osztrák 70.50. Lombard 77.— . Tramway —.—. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleonhor 998.—. Arany 6.91. Frankfurt 80.50. Porosz pénzutalv. 61.10. Török sorsjegy 17.—. Anglo épitö bank —. Municipalbenk. — Poroszok, ha benyomulnak is Romániába, csak mint barátjuk és szabadítók lépnek föl mindazon népeknek, melyek Oroszország rokonszenvét megérdemlik. A Pruih átlépése esetére a Vajnovszkij hadtest 12-ik lovasosztálya van előőrsül kiszemelve. Ez osztály Szkulyánénél foglalt állást. Egy hadi parancs már el is rendelte a tiszti podgyászoknak a tábori minimumra való leszállítását, s az ideiglenes szabadságolások megszüntettettek. A „Journ. de St. Petersb.“ egy volt orosz diplomata levelét közli Gladstonehos czímezve, melyben megvan az a felelet, melyet ez utóbbinak Hardy azon állítására kellett volna adni, hogy Anglia és Oroszország közt históriai ellenségesség áll fönn. E levél azt bizonyítgatja, hogy I. Sándor óta az orosz politika alapját Törökországnak Európa érdekében való fenntartása képezte . Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy Diebics Drinápolyban maradt) nem rég magyaráztuk meg, mi okból), stb. Európának joga és kötelessége van ma, garantiákat követelni, s azokat, ha kell, közös occupatio, vagy tengeri demonstratio, vagy a syriaihoz hasonló delegatio által kierőszakolni. Mint Konstantinápolyból írják, márczius elejére egy új török körjegyzék kibocsátását várják, melyben a cabinetek, nagy engedmények ígérete mellett fölkéretnek, hogy vegyék föl újra a portával a diplomatiai viszonyokat. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, csütörtök, márczius 1. Nemzeti színház. Várszinház. Coppélla az Üvegezem!! a LELENCZ. _ „ . . Eredeti népstmmel 4 felv. Ballet 2 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Swanilda Hotter Irma _ IX“ SSV N 6 z t n t * z. Mari Kürti Hermina N.E» k. *• buesufel-Minka Gundárd Aug. léptével. Tinka Filópé A pünkösdi királyné. Coppélia» Campilli Eredeti vígjáték 3 felv. Coppelift Peche Terét Au ah rru “s'*. Ezt megelőzi: ““ KÜK?* Az arany kereszt. Klementina Pártényini Dalmű 2 felvonásban. Zománczi Eőri Gontrand» 1' Kelendi János Egyild Andre Pauli 1-ső) ,, Váradi Nikolas Parisét Odry L, 2-skalarMCS Karikás Krisztina Maleckyné Rektor T. Kovács Teréz Nádayné Trózsi , Holli Irma Bombardon Kőszeghi Büködi Zsuzsi Lukicsyné Kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. ** — UTOLSÓ POSTA. A török-szerb békekötésre vonatkozólag jelentik meg Konstantinápolyból, hogy a béke a status quo alapján köttetett meg. Szerbiának köteleznie kellett magát, hogy az örményeknek és zsidóknak egyenjogúságot ad a görög keleti egyház híveivel; forradalmi bandák és bizottságok alakulását szerb területen nem szabad tűrnie. Viszont a porta teljes amnesztiát engedett, s kötelezte magát, hogy a Szerbiában levő hadállásokat a békeokmány hitelesítése után 12 nappal kitüritteti. — A exkupstina mai ülésére már várták a békeföltételek közlését. Jászvásárból jelentik a „Pr.“-nek. Tegnap (26.) Unghenibe több felső orosz és román tiszt jött össze. A köztök folyt beszédben hangsúlyoztatok: az Oroszország és Románia közötti egyetértés. Egy orosz törzskari ezredes azt mondta, hogy az Budapest, február 28. Szerbia békét kötött. Elfáradt, kimerült, megtört, önmagában összeesve , barátaitól megcsalva, protektorától megcsúfolva, csak ellenségében vethette reményét. Békét kötött. Ma írták alá Sztambulban a békeszerződést, s a nagy szkupstina ugyancsak ma jóváhagyta a békefeltételeket. A statusquo megmarad; a harczoló felek mindegyike általános amnestiát hirdet a háborúban compromittált alattvalóinak; a török hadak 12 nap alatt kivonulnak Szerbiából; Szerbia kötelezi magát új erősséget nem építeni ; az ottomán zászlónak helyet engedni a nemzeti lobogó mellett, egyenjogosítani a zsidókat, és meggátolni a fegyveres bandák alakulását. A szultán a békekötés után fermánt bocsát ki, s újból megerősíti trónján Milán fejedelmet hűségre tért vazallusát. S a nagy reménynyel, nagy szenvedéllyel, fényes ábrándokért, gonosz haj,tásra felidézett igazságtalan háború ezzel véget ért. A gúlába rakott fegyverek mellől hazatér a sokat szenvedett nép szántani vérrel áztatott mezejét, s felépíteni elpusztult hajlékait. A krónika iró pedig feljegyzi tanulságul a késő utókornak a pusztulás útját, melyen a szerb nép kalandorok után indulva az ínségig és megaláztatásig eljutott. 1876. junius hava 30-ikán volt, hogy Milán, szerbek fejedelme, harsogó zeneszó mellett, ágyuk dörgése, harangok zúgása közt székvárosából elindult Deligrád felé , inni a Boszporus vizéből, s meghalni Boszna-Szerájban. „Mint hazám első katonája — úgymond harczosaihoz — seregem élére állok s elől megyek csatába-vészbe megtörni a közös ellenség hadait, felszabadítani testvéreinket, hogy méltó legyek a névre, melyet viselek. Isten velünk!“ S a távozót ezernyi-ezer alakról köszönte a határtalan lelkesedés. Proclamatiójában, mely Belgrád falait ellepé, az önbizalom és remény oly hangon szólalt meg, mely egy Napóleonhoz, Nagy Sándorhoz méltó lett vala. A fajharcz proclamálása volt az a halálos ellenség ellen; a kereszt és a félhold tusára keltének harczi riadója. Belgrádban volt a szláv világ közepe, Milán ajkán a szláv ügy jelszava. Szegény megcsalt és csalódott ábrándozók. Az álom rövid volt és keserves lett az ébredés. A szalmaláng ellobbant; a puskapor elfogyott, vesztett csatáról, vesztett csatára gyors léptekkel sietett fátumok, lábaik alól elfogyott a föld, keblükből a hit ; a szabadságért küzdők tehetetlenül görbedtek az orosz rabigába. Csupán az orosz Cseri Vajda, Csernajeff, álmodta helyettük az álmot tovább, míg végre ennek is megtermette az ebrudat Djunis, Deligrád. Ki ne ismerné a komédiába játszó tragikus történetet, hiszen mintha csak tegnapelőtt történt volna az egész, s csak tegnap a megalázó bántalom, mely a hadban megtöröttnek, politikában kijátszottnak az orosz bujtogatók czárja részéről kijutott. De visszatért álmából a megcsalt kis ország s jobb sorsra érdemes népe csak jót talált ott, honnan csak roszat érdemelt. Törökország bámulatos nemeslelkűséggel emelte fel kezén az elbukottat, kit mindenki eltaszított már. És a kis ország talpra áll megint, sok gonddal, de dús tapasztalással, megfosztva ábrándjaitól, de visszaadva az eszméletnek, a munkának. A porta békeföltételei kíméletesek, nem vetnek anyagi nyűgöt a lábbadozóra, nem zsarolnak rajta vérdíjat; nem fosztják meg az önbecsérzettől, amit a megtört kis nemzet erejéhez képpest megigényelhet; és megújítják a régi viszonyt, melynek szelíd kötelékében Szerbia eddigele felgyarapodott és megizmosult. Nincs kétség benne, hogy ezután is úgy leszen. A szláv Piemont szerepéről igaz, hosszú időre, örökre tán, le kell mondania. De hiszen ez egy álom volt csupán. Minden reális feltétele hiányzott. Csak a kiskorúak gyöngéire számító megrögzött politikai fondorkodás hitethette el e kis néppel a fajszabadító, fajegyesítő missiót. Alekszináez és Deligrád összelőtt falai mértföld mutatók lesznek az után, melyen a diplomatia ármány szavára hajtva, a szerb nemzet a romlásig eljutott. De ez emlékromok mutatni fogják azt a tehetetlenséget is, mely az éjszaki colossus sajátja, midőn bujtogatásának áldozatijait megmenteni kellene. A colossus ugyan még csatakészen áll a Prath-vonalon. De ez régen nem Szerbiáért van. És nem Montenegróért, mely terület szintén saját sorsára van bízva, békét lesz kötni kénytelen, s mint éppen egy most érkező táviratunk jelenti, a békealkudozásra való időt 20 napi újabb fegyverszünetben nyerte meg. A Pritinál már csak a meztelen orosz érdekért kél támadója, a fegyveres moszkoritizmus. Kiéhezett testén alig egy pár rongya fityeg még a bolgárnyomor, rája-sors, keresztyén-ügy összetépett jelszavainak. Szerbia, Montenegró, Bosznia, Herczegovina felőle nyugton kiveszhetnek tetszésük szerint. De nem fognak kiveszni, ha észre térnek mind e szláv fajok, s követik Szerbia példáját a megbékélésben, mely nyugalmat hoz, üdülést és megjavult helyzetet. Nem fognak kiveszni ők. Tesztének indulhat Oroszország. A kiábrándult apró szláv fajoknál megszűnőben van a hit Oroszország felszabadító küldetése iránt, s ha a muszka haderő felvonul is a Duna-vonalon ostromra a török határ felé, a Balkán népei ha Szerbiára tekintenek 63 Lengyelországra visszaemlékeznek, tudni fogják, hogy az orosz ágyuk moraja nem szabadságot hirdet nekik, de új foglalást akar hirdetni az orosz kényuralomnak. Az országgyűlési •labaddTV párt folyó év mérői vb 1-én délutén 9 órakor értekezletet tart. Minisztertanács volt ma déli 1-től Tisza Kálmán kormányelnöknél, mely egész esti 7-ig eltartott. A tanácskozás tárgyát a kiegyezési törvényjavaslatok szövegezése képezte. Széll Kálmán és Wenckheim Béla báró miniszterek a holnap reggeli gyorsvonatai Bécsbe menendenek. Széll Kálmán ma hosszabban értekezett Weninger Vincze úrral, s a hét végéig Bécsben marad. A „Nemzeti Hírlap“, mely kot bizonynyal senki nem vádolhat Tisza iránti részrehajlással, következőleg jellemzi Simonyi Lajos báró tegnapi magaviseletét. E meddő vita után Tisza miniszterelnök kelt fel, jelentést tenni a válság azon — a közönség által már ismert lefolyásáról, mely a régi kormány újonnan való kinevezésére vezetett. A dolog lényegében Tisza Kálmán úr nem mondott semmi újat, — kivéve, hogy hangsúlyozta, miszmint a kormány igenis súlyt helyez a bank alkormányzóinak kinevezésére. A két kormány közt megalapított kiegyezés fölötti véleményünkön Tisza tr mai beszéde sem változtatott; mi ma sem vagyunk képesek osztozni azon kedvező véleményben, melylyel a miniszterelnök úr saját keserves vajudisok közt megszületett műve iránt viseltetik, mi halázó vereséget, helyrehozhatatlan csapást látunk abban Magyarországra nézve. De formai tekintetben teljes korrekt volt a miniszterelnök mai nyilatkozata, amint korrekt volt eljárása az egész válság alatt. E válság kezdete óta, mint majdnem naponként alkalmunk volt kijelenteni, az volt meggyőződésünk, hogy az végeredményben a Tisza-kabinet restaurálására fog vezetni, de azért nem tudtunk, nem akartunk azok kórusába állani, kik az egész válságban csakkomédiát“ láttak. Nem vonjuk kétségbe, hogy Tisza Kálmán úr, ki épp úgy, sőt jobban ismeri politikai viszonyainkat, mint magunk, ugyanazon véleményt táplálta a válság végkimenetele iránt, melynek mi is kifejezést adtunk, de ez nem zárhatta ki lemondását akkor, midőn e lemondás czélja az volt: a hatalom többi faktorait meggyőzni arról, miszerint nem tehetnek egyebet, mint teljesíteni azt, aminek nem teljesítése miatt a lemondás megtörtént. A kormány lemondása ily esetben eszköze, törvényes és alkotmányos eszköze a pressiónak, de pressió és komédia kétféle dolog. Nem viseltetünk Tisza Kálmán úrnak sem személyes tulajdonai, sem politikája iránt oly előszeretettel, mely ítélőképességünket ily kérdésben az ő javára elhomályosítja és megvesztegesse, de igenis van bennünk annyi igazságszeretet és részrehajlatlanság, hogy ne emeljünk ellene oly vádakat, melyek igazságtalanságukból mit sem vesztenek azáltal, hogy kapósak a tömeg számára. Igenis elítéltük kezdet óta, s elítéljük ma is a kormány magatartását a kiegyezési alkudozások folyamában, de ez nem ok arra, hogy oly gyanúsításokkal illessük annak tagjait, melyik komoly férfiak körében — vádlóhoz s vádlotthoz egyiránt méltatlanok. E szempontból nézvén a dolgokat, sajnos hatást tettek ránk. Simonyi Lajos urnak a képviselőház egy része által meg nem érdemlett tapsokkal fogadott szavai. A nemes báró, ki a vámügyben tartott enqueten maradandó emléket emelt magának, midőn a minimális és maximális tarifákat ismeretlen mennyiségeknek jelentette ki, melyekhez még nem volt szerencséje, — a fuzionális kormány kereskedelmi minisztere, kinek részvételével követte el a Tisza-kabinet azon eredendő bűnöket a kiegyezés mezején, melynek keserű gyümölcsei ma megértek, aki csak ama végzetes hibák elkövetése után lépett ki a kabinetből. — Simonyi báró úr a képviselőház azon tagjai közé tartozik, kik a legcsekélyebb személyes jogosultsággal bírnak a kiegyezés elítélésére. De ennél még kellemetlenebből hatott ránk azon modor, melylyel a báró úr ma fellépett. Durva piaczi szitkozódásokhoz, melyek a mondottak tartalmát csak gyöngítik, a magyar képviselőházat már hozzászoktatták a szélsőbal szónokai; de ily támadást, minő Simonyi úré volt, még keveset hallottunk falai közt. A kifejezések viszonylagos mérsékeltségének s az előadási modor nyugodtságának palástja alatt Simonyi úr oly sértő és méltatlan vádakkal támadta meg volt minisztertársait, melyek bántó voltából mitsem vont le az, hogy a szónok úgy látszott, mintha nem bírna magának teljesen számot áiadni kimondott szavai súlyáról és horderejéről. Amit Simonyi úr a kiegyezésről mondott, az helyes és igaz; amit a miniszterelnökről, az helytelen és igazságtalan. Támadásának e modora Tisza Kálmán urat annyira megzavarta, hogy csak elfogult hangon bírt válaszolni és anélkül, hogy az ellene intézett vádakra — amit különben könnyíl dolog lett volna, — érdemekhöz képest megfelelt volna. HOLMI: Pénzügyi adomák, in usum delphini közvéleményiensi. Egy pénzintézet könyvvivője — előnyösen ismert pénzügyi képzettség hírében álló — egyszer csak azt veszi észre, hogy mérlegéből százezer forint perda. Számítja előbrül, számítja visszafelé, számítja újra meg újra és százszor: a százezer forint csak nincs sehol. Igen csodálatos pedig, mert a számadásokban hibának nyoma sem volt; a könyvek összhangzók s a pénztár teljes rendben. A szegény könyvvivő megbolondult belé. S mikor megbolondult, még akkor is csak azt kereste szüntelen, mit ép észszel kihozni nem tudott. Könyveinek számoszlopai megrögzöttek szegény fejében, ahol egy darab papirost talált, mohón feljegyezte rá a borzasztó számokat s számolt és számolt folyvást, örökké. És folyvást, örökké hiában. Egyszer a felvigyázó őr (ez a jelenet már a bolondok házában játszik) figyelmessé lesz a boldogtalan számitgatására. . . . Egy meg egy, az egy, meg kettő, az három . . . hét, . . . kilenc, stb. stb. Azután újból: .. . Egy meg egy, az egy, meg kettő, az három, stb. Az őr oda néz a papirosra, s látja, hogy a hevenyében feljegyzett számoszlop százezereiben két egyes egymás alatt áll. A tébolyodott pedig újra meg újra kezdi az összeadást: . . . Egy meg egy, az egy . . . Erre az őr is neki nyújtózik s rárivallkodik torkaszakadtából: — Egy meg egy, az kettős! S mintha villám ütött volna le, egyszerre világosság lett a szegény tébolyodott elméjében, — és a százezer forint megkerült. * * * Tanulság: nem jó a számokkal bolondozni. * ** * A régi jó tubákos világban történt. Páris egy előkelő ékszerárusához beállít egy előkelő ur s két mutatóba tubákos pixist szinaranyból, drágakövekkel. Azután kiválaszt kettőt. Az egyiknek 200, a másiknak 400 Lajos arany az ára. — Eh — úgymond — drágálom a drágábbat ; a kétszázas is megteszi. S azzal leszámol 200 aranyat, veszi az olcsóbb pixist és ajánlja magát. Azonban visszafordul megint és mond: — Meggondoltam. Mégis csak a 400 aranyosat veszem meg. — Méltóztassék. — No most fogja: itt ez a pixis ér 200 aranyat (úgy van), ez 200; az elébb adtam 200 aranyat, ez megint 200 (Úgy van). — 200 meg 200 annyi mint 400. Tehát quittek vagyunk. « * * Egy zsidó gavallér benyit a czukrászhoz. Két fagylaltot és almás rétest. Megkapja. — Ni —hogy is a fagylalt? — Húsz krajczár. — S az almás rétes ? — Az is húsz krajczár. — Vigye el magának a rétest. Azzal leülj bevágja a fagylaltot, veszi a kalapját s megy. De kérem, fizetni. — Wie hajszt fizetni? Hát nem adtam a fagylaltért a rétest? — De az se volt kifizetve. — Hát ettem én rétest? * * * Az országházból. (Február 28-án.) A Lajos Simonyi tegnap elszedte a babérokat az Ernő Simonyi elől. Ennek alig maradt mondanivalója, s amit mondott, azt higgadtsággal mondta el. Nyugodtabb, s kifejezéseiben is mérsékeltebb volt, mint tegnap a Lajos, s az nem csekély eredménye lesz a Lajos fellépésének, ha az Ernőnek jön meg tőle a politikai tapintata és ildomossága. A húszak tehát azért kértek ülést szombaton, mert feliratot akartak intézni ő felségéhez, hogy nevezze ki az alkotmányos kormányt, nehogy a Bécsben alkudozó „diploma-vesztett fogadatlan prókátorok“ egészen eladják az országot. A felirat azonban, a prókátorok diplomájukat visszanyervén, most már tárgytalanná vált. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy kész feliratot hoztak volna-e magukkal, s hitték-e, hogy a ház azt azonnal elfogadja, vagy hogy előbb felirati vita indul meg, mely esetleg eltarthatott volna két hétig. Amíg Simonyi beszélt az Ernő, Németh Albert izgatottan járt-kelt az elnöktől a miniszterelnökhöz, onnét a háznagyhoz és vissza. Amint Simonyi végezte, Németh Albert a házszabályokra hivatkozással rögtön szót kért. A képviselőház körül fegyveres erő ólálkodik. Amit ő meghallván, egy másik képviselőtársával kiment szintén ólálkodni. Találtak is a lovarda udvarán lovas rendőröket, akiknek őrmesterét vallatás alá vették, s a szerencsétlen ember kivallotta, hogy bizony ők „a mai ülés tartamára vannak ide rendelve“. Ki tette ezt, és miért tette ? Az elnök mondja, hogy ő nem. Noha ő nem, s amint mondja, a miniszterelnök sem, akkor mit keresnek itt ama „kotnyeleskedő, csúszómászó, szolgalelkű nyomorultak?“ De ez még mind semmi. A főváros főkapitánya, mint már többször, ma is ott volt a főrendi karzaton, melyre nem csupán a főrendek szoktak járni. Nosza ezt is megapostrophálja Németh a nyílt ülésből, hogy mit silbakoskodik ott ? Már most aztán nem lesz biztosságos dolog a képviselőház karzatára járni, mert az ember mindig ki lehet téve annak, hogy valamelyik képviselő onnan alulról kifogást tesz jelenléte ellen. Hát modor ez ? Megegyeztethető a képviselőház méltóságával ? De úgy látszik, hogy ezek az urak most szándékosan keresik a botrányt, s ki tudja, mi czélra törnek vele. A tegnapi ülés alkalmából rendetlenségek fordultak elő. A rendőri erő elégtelennek bizonyult, sőt a karzat jegy ízben Simonyi Lajos beszéde alatt rendetlenkedett is. Ezen felül, amint mi tudjuk, a főkapitány arról értesült, hogy holmi tüntetések vannak készülőben. A háznagy kérésére a házba három-négy emberrel többet küldött. Az utcza már egészen az ő hatáskörébe tartozik, de nem a képviselők megfékezésére állította fel azt az egy pár lovas rendőrt, amint Németh Albert hinni látszik, hanem azon csőcselék rendbentartsára, mely a képviselőház előtt már tegnap is jelentkezett bizonyos emberek megkeresésére. Minden rendezett államban hasonló módon járt volna, el a hatóság, s hogy ma a főváros főkapitánya megtette, helyesen tette, mert bizonyos urak olyan veszett módon beszélnek és írnak, hogy nem csoda, ha sikerül nekik izgatottságot kelteni. Az a hang, melyen ma Németh Albert az állami közegekről beszélt, megengedhetetlen, mert ha szabad így beszélni, akkor mondjunk le arról, hogy nálunk a nép valaha a törvényt és rendet tisztelni fogja. Szerencse, hogy szombatig nem lesz ülés, mert bizonyosan holnapra is gondoltak volna ki valami scandalumot a „képviselői méltóság“ őrei. Tanulság: Voltak már geniálisabb számítók is a világon. * * * Atta Troli arczképe alá. (Ez már nem finánczadoma.) „Atta Troll, Tendenzbär; sittlich, „Beligiös ; als Gatte brünstig; „Durch Verführtsein von dem Zeitgeist, „Waldursprünglich Sanskülotte ; „Sehr schlecht tanzend, doch Gesinnung „Tragend in der zott’gen Hochbrust; „Manchmal auch gestunken habend ; „Kein Talent, doch ein Character!“ (Heine: Atta Troll; Kaput XXIV.) Fiat applicatio. (Apropos, ha a „Közvélemény“ németül se tudna, ezt is lefordihatjuk neki.) Castelar Emil Pestalozziról. (Tárczaczikk.) Az új-yorki „Harper’s New Monthly Magazinéiban évek óta folyik egy rendkívül érdekes czikksorozat közlése a lánglelkű spanyol republic