Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)
1877-08-01 / 292. szám
(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár.Szerkesztési iroda: Ó Bizc Ldlj?esten, rtd.d.prixtcza. 6. szólttx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Toladds. 292. szám. Budapest, szerda, augusztus 1-1877. A hirdetések felvétele duzzadóTviveLtcLlbarL . Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, I.siríte & Cse. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadóhivatal: (E)TLcLa.peste.ri, nddor-utcza 6. szdm. Ide intteendők az előfizetések is alap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azon. olvasóinkat, kiknek július hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féltvén jelenik meg, anélkül, hogy árát felemelnék. Midőn ezt teszszük, csak kötelességet rovunk le a tisztelt közönség irányában, mely anyagi áldozataink és journalistikai igyekezetünk jutalmául, lapunknak rövid idő alatt oly elterjedést biztosított, a minővel még ritka magyar lap dicsekedhetett. S különösen esti lapunknak, a magyar hírlapirodalomban eddig példátlanul álló elterjedése, ösztönzött arra, hogy e kis lapunkat is épp oly változatossá és élénkké tegyük, mint reggeli lapunk, ami csak a tér bővítésével érhető el. Féléves esti lapunk már most minden rovatot felölel. Van szórakoztató része: Tárczában és csarnokban, humorisztikus apróságas gazdag és pontos üzleti rovata, melyre kiváló gondot fordítunk. Az „Ellenőr“ ára marad a régi: fél évre.........................................10 frt. — negyed évre ....... 5 frt. — havonként......................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbze a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ. Budapest, július 31. „A minisztertanács — úgymond egy jó forrásból eredt táviratunk — teljesen jóváhagyta Andrásy Gyula gróf nézeteit; szükségesnek ismerte idejekorán megtenni a katonai intézkedéseket; és meghatalmazta a külügyminisztert, hogy az általa kellőnek ítélt pillanatban az alkalmas katonai lépéseket elrendelhesse.“ Azután pedig következik egy határpauza, és egy mező letarolatlan kérdőjel. Azaz hogy következik magyarázat is. Azt mondják nevezetesen, hogy a mozgósítás alatt egy Rodichet, egy Mollináryt és harminczezer granicsárt kell érteni. Oly haderőt tehát, mely untig elég ugyan a kedélyek nyugtalanítására befelé, s a monarchia katonai hatalmának karrakírozására kifelé. De hogy egyebet el lehessen vele érni, azt bajosan hinnék. Nagy megütközéssel kellene tehát fogadnunk, ha a kormány mai határozatainak ilyen értelmezése válnék be igaznak. Nem azért mintha a minden áron háborút követelő meggondolatlanság támogatására éreznénk magunkban hajlamot. Hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a mozgósításnak oly nevetséges mértékét a félszeg rendszabályok azon legfurcsább neméhez soroljuk, melyek fölöslegességük által vívják ki maguknak az általános bámulatot. Harminczezer emberrel mi czért érhetni el ! Bosznia elfoglalására sok, Szerbia megszállására kevés. Tüntetésül az orosz terjeszkedés ellen, s reservált erőül a békekötés alkalmára — semmi. Pedig azt hiszszük, hogy aziránt senki nem ringatódzik csalódásban, miszerint ha egyátalán szükséges lesz fegyveres erőnket kifejteni, ez az utóbbi értelemben lesz szükséges. Ha még nem érkezett el az idő fegyvereseiinek ily értelemben való kifejtésére, akkor dlösleges egy félembert is mobilizálni, hogy enné a király kenyerét arrafelé fronttal, ahova soha nem mehet, míg Magyarország szava nyomni fog valamit a latban. Ha azonban már érkezőben az idő , akkor nem a Szávára és nem harminczezer ember mozgósítása kell. Mind e tekinteteknél fogva, tartózkodva fogadjuk a kormány mai határozatának értelmezésére szánt híreket. S inkább tartjuk valószínűnek azt a verziót, mely conkrét adatokat nem említve, a kormány mai határozatának jelentőségét abban keresi, hogy „meg lett állapítva egy eshetőleges teljes mozgósítás minden részlete és a körülmény, mely alatt ez szükségessé válhatik.”. Ennek van értelme. De 80,000 ember mozgósításának nincs. És ha mégis volna, az ellen az értelem ellen egész Magyarország mint egy ember fog tiltakozni. Hées, Julius SJ. (Éjjeli posta.) (Saját tudósítónktól.) A minisztertanács e pillanatban még ülést tart s határozatai még ismeretlenek, de általában bizonyosnak tekintik, hogy Andrássy gróf javaslatait a minisztertanács egyhangúlag helybenhagyja. Ugyanily határozottan állítják, hogy a két mozgósítandó hadtest parancsnokságai Rodich és Mollináry tábornoknak adatnak át, bár hozzá kell tennem, erre nincs elegendő hiteles bizonyíték a érvek közt, melyekkel a gyorset indokolják, különösen azt közhatárainkon vannak oly érdekek, valak egyszersmind, melyeket tömegóvnunk. Eléggé bebizonyult, nem vagyunk, azonnal ott van , befolyást gyakorolni akarja, intenegróval szemben tette, okosabban állítják, hogy ág bizonynyal sem párta ellen. (Éjjeli posta.) A mai minisztertanácsról a „D. Ztg.“ a következőket írja: A tegnapra kitűzött és ma megtartotta közös minisztertanács egy ülésben alig lesz képes végezni a tárgyalásra kitűzött kérdésben, a hadsereg mozgósítását vagy részleges mozgósítását illetőleg. A conferentia tagjai közt különféle nézetek védői állanak egymással szemben. A tanács tagjainak túlyomó többsége, amelyhez Andrássy gróf, Hofmann báró, Auersperg herczeg és De Pretis báró tartoznak, egyelőre elegendőnek tartják az orosztörök conflictus alkalmával Ausztria-Magyarország érdekeinek megvédésére, hogy a Dalmácziában és a Száva mellett álló csapatok harczkészen álljanak. A tervezett katonai actio összes költséget körülbelül 30 millióra tétetik, melynek födözésére már a javaslatok is készek. A közös miniszterek azt akarják, hogy a pénzbeszerzést saját felelősségükre fogják eszközölni, és azért utólagosan kérni indemnitást a delegáltaktól, melyeknek egybehívására a jelen pillanat nem látszik alkalmasnak. De a minisztertanácsban, úgy látszik,némelyek a mellett emeltek szót, hogy a részleges mozgósítás hasztalan, ellenben, hogy bizonyos eshetőségek bekövetkezésének esetére nagymérvű mozgósítást kell eszközölni. Ezen nézetkülönbség azon körülménynek tulajdonítható, hogy a mozgósítás czélját illetőleg azon körökben is különböző felfogás uralkodik. A részleges mozgósítás védői egyszersmind azon irányt képviselik, melyet a három császár szövetsége megállapított. Az orosz és a német kabinetnek világosan tudtára adatott az osztrák érdekek köre. Andrássynak erre vonatkozó nyilatkozatai még a minisztertanács némely tagja előtt sem voltak ismeretesek, de az kétséget nem szenved, hogy Szerbia, Herczegovina, Bosznia és Albánia az osztrák érdekek körén belül állóknak nyilváníttattak. Úgy Oroszország mint a német birodalom is biztosításokat ígért kabinetünknek. Ausztria-Magyarország megegyezése nélkül a status quonak semmiféle változása nem fog létrejönni ezen tartományokban. De a status quonak nem azon helyzetet tekintik, mely az 1875-ki fölkelés előtt létezett. A döntő körökben azt hiszik, hogy Oroszország de Törökország is, katonai és pénzügyi erejüknek kiapadása miatt nemsokára elhagyják az ellenségeskedést, és a béke feltételeinek megállapításához fognak. De tartanak attól, hogy még ezen eset bekövetkezéséig a török uralomnak ellenségei a nevezett tartományokban, melyek az osztrák érdekeltek körében bennfoglaltatnak, ismét föllázadnak, és hogy hasonló események, milyen az utóbbi hetekben Bulgáriában előfordultak, Herczegovinában, Boszniában és Albániában is megtörténhetnek. Hogy tehát ez megakadályoztassék, és egyszersmind a monarchia is elegendő haderővel rendelkezzék, hogy az említett status-quónak Ausztria érdekeibe ütköző megváltoztatását megakadályozhassa, e czélra látják szükségesnek a Dalmácziában és a Száva mellett elhelyezett hadtestek mozgósítását gyorsan végrehajtani. A VII. fr. Presser ezt írja: Lapunk zártakor a nagy minisztertanács még egyre tart. Amenynyire értesüléseink terjednek, a részleges mozgósítás bevégzett tényül tekinthető, s már utasítások adattak, melyek nem engednek kétséget az iránt, hogy a végrehajtás közvetlenül bekövetkezik s a kilátásba vett fölállítás azonnal foganatosittatik: emberiség virága.“ (Éjjeli poéta.) Már hogy a bolgár népség. Egy német lap állította ugyanis a napokban, hogy ha a török uralomnak vége szakad, Bulgáriában „az emberiség virága“ fog kifejlődni. Ezeket a mákvirágokat az „Alig. Ztg.“ egy csernavodai tudósítása így írja le: „Tulajdonkép minden lépés, melyet ezen erkölcsileg elsatnyult népért tesznek, teljesen fölösleges. Ha nem volnának a bolgárok oly nyomorultul gyávák, a világ egészen más iszonyatosságokról hallana hírt, mint azok, amelyeket cserkeszek és tatárokra fognak. Az utóbbi két faj is alacsony mivelődési fokon áll ugyan, de föllépésekben mégis van valami lovagias, s különösen harczolásuk módjában. A bolgár már eredetileg privilegizált gyilkos és gyújtogató, minden gaztettre rávehető, ha annak valami hasznát sejti. Őt valami eszméért föllelkesíteni, esztelenség volna, mert finomabb érzésekre képtelen, s uralkodjanak bár Bulgáriában törökök vagy oroszok, a bolgár mindig ugyanaz fog maradni. Amíg törökkel van dolga, szívesen kész a kémszolgálatra, s alávaló módon szidja a szabadítókat. Ha oroszokkal jő érintkezésbe, akkor bolgár fogalmak szerint szabadnak érzi magát. Van aztán gyújtogatás, gyilkolás, fosztogatás, amennyi csak kell, s ebben a nemes foglalkozásban igen gyakran nyújt szives segédkezet a kozák is. Egy ilyen népért még lelkesülni őrültség, s ha mindazok, kik ma keresztes hadjáratot prédikálnak Törökország ellen, ezt a rabló népséget közelről és valódi világításban látnák, — föltéve, ha helyesen ítélni tudnak, — csakhamar meggyőződnének róla, hogy minden kopek és minden csöpp vér, mely ezen ügyért áldoztatik, hasztalan. A bolgár soha vagy csak igen nehezen fog rendezett viszonyokba beleszokni, s hírhedt gyávasága mellett csak az orosz kancsuka képes rajta uralkodni.“ Ugyanazon levelező írja: Az itteni polgári kormányzó a hatóságokhoz ilyen czímű iratokat intéz : „ Gouvernement de Tourischa“ — Tulcsai kormányzóság — tehát tökéletes orosz terület. Csernavodában egyelőre még minden a réginél marad, s ha az új török hadvezérlet nem ad hamarjában tenni valót, a 14. hadtest még sokáig marad mostani állásában. A vérhas erősen terjed a katonák közt s mindennap 100—250 embert visznek a romániai kórházakba. Nem csoda, ha a tisztek aggodalommal nézik e dolgokat, de részben az ő hibájuk, ha a bajt hathatósan nem orvosolják. A katonáknak nincs semmi dolguk, és halászgatnak ! Roppant mennyiségű halat fognak, azt egyszerűen megfőzik vízben és dunavizet isznak rá. Ezért itt az angolok összes nagy gabona-raktárai tele van- nak betegekkel. A tisztek és orvosok közönyösen nézik ezt, anélkül, hogy valamit tennének, bírják. Szloboziából a hihetetlen nagy ostromágyúk éjjel és nappal dobálják a Duna jobb partjára a golyókat, de még mindeddig nem lőhettek legkisebb részt sem. A trónörökös, aki az ostromot vezeti, tudvalevőleg szavát adta Nikolaj nagyherczegnek, hogy 15-éig beveszi a várat. Semmi áldozatot sem fog kímélni, hogy beváltsa szavát. Türelmetlenül várják a réstörést, hogy általános rohamot intézzenek. Itt önkénytelenül Karsznak 1854-ks bevételére kell gondolni, hol 15,000 orosz veszett el. Ezek még a háborút is barbár és embertelen módon viselik. A román hadsereg mozdulatairól még Bukarestben is bizonytalanság uralkodik. Míg Kogalniceanu külügyminiszter tegnap hivatalosan közölte Gorcsakoff kancellárral, hogy Manu hadosztálya 25. és 26-ka közti éjjel Nikápolynál átkelt a Dunán, a fejedelemné ugyanazon nap sürgönyt kapott a fejedelmi főhadiszállásról, melyben az ellenkező mondatik, és a „Románul“ a kormány hivatalos lapja azt állítja, hogy a román csapatok nem hagyták el Turnu-Magurellit. Orosz hadmozdulatok. Az „Estafette" a következő táviratokat közli: Szisztovo, jul. 28. A 11. hadtest bevégezte fölvonulását és tökéletessé tette Ruszcsuk körülzárását. Cserkovszki herczeg a külföldön élő bolgárokat fölhívja, hogy térjenek vissza hazájukba; az orosz diplomatiai ágensek parancsot kaptak, hogy könynyítsék meg hazatérésüket. Krakkó, júl. 28. Oroszországban az összes territoriális hadsereg mozgósításának parancsa valóságos páni félelmet idézett elő, mert 15 évestől 50 ig minden épkézlábú embert be akarnak sorozni, aratás és a legfontosabb mezei munkák idejében. Ezen rendkívüli intézkedést nem lehet másképen értelmezni, mint váratlanul bekövetkezett complicátiók által, és hogy ez elővigyázatból történik, Angliának és Ausztriának actiója esetére. Orsóvá, jul. 29. Az oroszok láthatólag szétnyújtják vonalaikat, pedig különben is hézagosak, és elhelyezésük hiányos, mit nem lehet máskép magyarázni, mint elleneik relativ gyöngesége által. Jelenleg a 12., 13. hadtestek Ruszcsukot tartják körülzárva ; a 11. hadtest most kel át a Dunán, ezen vár fölött, tutajokon, hogy összekösse ezen hadtesteket Szisztovával és a Jantra vonallal. A 4. hadtest Szisztovánál átkel a Dunán és ezt közvetlenül követi a 7. hadtest. A 8. és 9. hadtestek a Jantra vonalon állanak és egymásra támaszkodnak, csak detachementokkal operálnak ; ezek közül az egyik Lom Palankáig nyomult előre, a másik a Balkán egy részét szállotta meg. A 14. hadtest, miután őrséget hagyott Kusztendrében és Csernavodában, egy hadosztállyal megszaporítva Szilisztria ostromlására siet. A nagyherczeg fővezér Tirnovában van, Szkobeleff és Mendeloff előrehatolt hadosztályaival, ezek egyik hadtest kiegészítő részét sem képezik. Az 5. hadtest most lép Romániába és a tartalékot fogja képezni. Románia helyzete. (Éjjeli posta.) Gogolniceanu miniszter bécsi útjáról az „A. Ztg.“ bécsi levelezője ezeket írja: „Ezen utazás ezért a Románia politikai helyzete és politikai jövője; ürügyül szolgál a ploiesti-erdélyi vasút, melynek 1878-ig való kiépítésére az 1874. vasúti csatlakozási szerződésben kötelezte magát a román kormány az osztrák-magyar monarchia ellenében. Cogolniceanu sokkal tapasztaltabb államférfi, hogy ezt föl ne fogná, és hogy Ausztria jóakarata és barátsága é épen ebben a pillanatban sokkal szükségesebb Romániára nézve, mint hogy azt kockáztathatná. " Tehát ő maga megy Bécsbe, hogy ellenjavaslatokat tegyen a kormánynak, ámbár jól tudja, hogy ezen javaslatokat a bécsi kabinet mint elfogadhatatlanokat vissza fogja utasítani. Ezek abban állanak, hogy az osztrák-magyar kormány kölcsönt eszközöljön ki Románia számára, hogy ez utóbbi képes legyen, az 1874. egyezmény értelmében a kellő határidőig kiépíteni a vasutat. Ezen kölcsön 25—30 éven át törlesztés útján lenne visszafizetendő. Ha a bécs brassó-bukarest-konstantinápolyi vasút eddig rendkívül fontos volt Ausztria-Magyar-országra, mert a legegyenesebb és leggyorsabb összeköttetést képezi a nyugat és kelet között, úgy ezen fontosság most még inkább növekedik, midőn valószínű, hogy Oroszország a mostani bábom végén vissza fogja követelni besszarábiai három kerületét, és ezzel uralkodni fog a Duna torkolatai fölött, melyeket az 1856. párisi egyezmény értelmében Romániának kellett átengednie.. Épen oly fontosak a stratégiai tekintetek is, melyek az említett vasúti vonalból az osztrák-magyar monarchiára háramlanak. Mindezt Cogolniceanu úr kétségkívül igen jól tudja, s rajta lesz, hogy a vasúti ügyet Romániára nézve politikailag kiaknázza. Föladata nem túlságosan nehéz. Nem annyira az lesz föladata, hogy Ausztria beleegyezését megnyerje Románia függetlenségéhez, mint az, hogy az osztrák-magyar monarchiában illetőleg az európai hatalmakban ellensúlyozást találjon a román függetlenséget fenyegető orosz protecturatusnak. Hogy az európai congressus, ha előleges általános háború nélkül Bécsben vagy másutt létre jön , el fogja ismerni Románia függetlenségét, ezen a bukaresti államférfiak keveset aggódnak. Csakis Oroszországnak lehet kedve ellenére, ha Romániából egy Európa által elismert, talán semlegesített, független állam lesz, mert ez esetben Oroszország jövőre nem tehetné azt, hogy Romániát csapataival eláraszsza, ha Törökországot újból meg akarja támadni." Doniról, Bukarestből írják tul. 27-ikéről a „N. fr. Presse"-nek. A 9. hadtestnek egy nagyobb osztályát megtámadták a törökök, és tökéletesen megverték. Az oroszok maguk sem tagadják ezt a vereséget, de Kruedener tábornok rész vezetésének tulajdonítják, aki a főparancsnok határozott parancsa ellenére nagyon messze bátorkodott. Igen jó forrásból állíthatom, hogy Krüdenert haditörvényszék elé fogják állítani. Az oroszok, úgy látszik, a Balkánban is vereséget szenvedtek. De erről nem közölhetek bizonyost, mert a törökpárti sürgönyök csak Berlinen és Bécsen át jutnak ide. Annyi bizonyos, hogy az oroszok által elkövetett hibák számosak és jelentékenyek, és Abdul Kerim pasától minden initiatívát és új katonai éleslátást meg kell tagadni. De az orosz hadsereg még gyöngítetlen és osztatlan, és ha Mehemed Ali pasa csak egy kevés erélyességet és tetterőt fejt ki, csakhamar megváltoztatnak a szerepek a bolgár harcrtéren. A törökök ügye még semmi esetre sincs elveszve, mert az oroszok sikerei, Nikápoly bevételének kivételével, inkább szemfényvesztők, mint igazi katonai értékkel bírók. Egy orosz tábornok mondta nekem tegnap, hogy az oroszoknak eddig már húszezernél több halottjuk és sebesültek van — hihetetlen szám, ha meggondoljuk, hogy mily kevés nagyobb csata volt eddig. De ezen szám arra mutat, hogy a törökök mindenütt igen makacs ellentállást tanúsítottak. Eközben Ruszcsuknál nem csökkenő hevességgel folyik az ágyuharcz. Egy ideig azt híresztelték, hogy a törököknek nincs lőszerük, mivel gyengén viszonozták a tüzelést. Az oroszoknak jelentékeny vesztesége az ellenkezőt bizonyítja. Gyurgyevóból naponként jönnek sebesültszállító kocsik Bukarestbe, melyek telve vannak sebesültekkel. Nemrég több sebesült törököt is láttam, kik, mellékesen mondva, ugyanazon jó ápolásban részesülnek, mint az oroszok. Czélszerűbbet és tökéletesebbet nem lehet képzelni ezen kocsiknál, minden meg van bennük, ami a sebesültek ápolására szükséges, és az újabb rendszer szerint, a betegekre nézve oly kiállhatatlan legkisebb rázkódástól mentesek. A ruszcsuki ostrom áldozatai közt van Ozerov gárda-dzsidás ezred parancsnoka, a dunai átkelés alkalmával megsebesült császári hadsegéd testvére, ki különben már gyógyulófélben van. Azt beszélik ma, hogy az oroszoknak sikerült heves ostrom után egy kis erődöt bevenni. De ameddig be nem veszik az oroszok Taliát, mely hátuk mögött van, addig nem lehet szó Raszcsuk elfoglalásáról. Az oroszok minden erejüket csakugyan ez ellen az erőd ellen fol TÁVIRATOK a háborúról. Bécs, jul. 31. (Baját tudósítónktól.) A minisztertanács teljesen helybenhagyta Andrássy gróf nézeteit, elismerte az idejében való katonai intézkedések szükségességét, s felhatalmazta Andrássyt, hogy azon pillanatban, amint szükségesnek tartja, a kellő katonai lépéseket elrendelje. Bécs, júl. 31. (Egy másik tudósítónktól.) Ma csak 30,001$ katona mozgósítása lett ugyan elhatározva, és ez is csak a jövőre, de egyszersmind megállapittatott egy esketőleges teljes mozgósítás minden részlete, és azon körülmény, mely alatt ez szükségessé válhatik. Bukarest, jul. 31.(Eredeti távirat) Tegnap az oroszok által terjesztett, és a „Vestea“ hírlap által közzétett hír, hogy az oroszok a Lom folyó mellett győztek volna, mint költött bizonyul be, egy szó sem igaz belőle. Ellenkezőleg Ruszcsuk mellett teljes nyugalom van, és az oroszok visszavonulnak a Jantra folyó mögé. Borin, jul. 31. (Eredeti távirat.) A „Nordd. alig. Ztg.“ írja. A legjobb forrásból értesülünk, hogy Ausztria katonai intézkedéseivel egyáltalában nincs szándékolva az eddigi semleges magatartás abbanhagyása. A Bécs és Pétervár közötti kitűnő viszonyok ezáltal nem zavartatnak meg. Konstantinápoly, júl. 31. Rarifi pasa demissionált, utódja Kadri vagy Szerver pasa lesz. Páris, jul. 13. A mai minisztertanácsban Décazes herczeg fontos közléseket tett a keleti kérdésről. Bécs, jul. 31. „Bud. Corr.“ A délelőtt 11 órakor kezdődött minisztertanács 2 óráig tartott, s megbeszéltettek benne a háború összes esélyei. A közös kormány felhatalmaztatott, hogy a parlamentben már kijelentett intézkedések értelmében, a határőrséget — ha kell — további két hadosztállyal megerősítse. A költségek fedezése a két pénzügyminisztert illeti. Másnemű határozatok nem hozattak. Bukarest, júl. 31. A fejedelem egy rendelete a hadsereg kereteinek s a tiszteknek szaporítására hitelt utalványoz. Az oroszok rálőttek három, Olteniczából érkező török gőzösre; egy elsülyedt, a másik kettő a sziget mögé menekült. Bukarest, jul. 31. Wellesley brit ezredes a brit kormányhoz jelentést küldött, melyben a török részről az orosz katonáknak tulajdonított kegyetlenségeket kathegorice meghazudtolja. (Wellesley legfölebb csak azt írhatja kathegorice, hogy ő az orosz főhadiszálláson ezt nem látta. Ami a bolgár falvakban és országutakon történik, arról az angol katonai attachénak legkevesebb tudomása lehet éppen az orosz főhadiszálláson. Szerk. Pétervár, júl. 31. Az „Agence Russe“ jelenti Tirnovából: Nikoláj nagyherczeg kérdést intézett 16 fogoly török tiszthez, hogy miért csonkítják meg a török katonák az orosz sebesülteket, a konstantinápolyi parancsok daczára. Ezek azt felelték, hogy Konstantinápolyból parancsot kaptak az ellenséget megcsonkítani, és azóta nem kaptak ellenkező parancsot. (Ez csakugyan ügyetlen hazugság. Szerk.) Bécs, jul. 31. A „Polit. Corr."-nek jelenek Bukarestből. Néhány török hadihajó a Kilia torkolaton át a Dunába akart bejutni, ennek következtében az oroszok új ütegeket kezdettek elhelyezni Brailában. Az oroszoknak Plevna melletti új vereségéről szólló hírek alaptalanok, ellenben tegnaptól kezdve előőrsi csatározások folynak, melyek valódi ütközet kezdete gyanánt tekinthetők. EGYÉB TÁVIRATOK. A miskolci lóverseny második napja. Miskolc*, júl. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A lóverseny második napjának rendkívül kedvezett az idő. Közönség még inkább érdeklődött, mint az első napon. Városból és környékből igen sokan jelentek meg. Összesen öt futás volt, s azonkívül egy kocsiverseny. Rudolf trónörökös díját, egy arany remontoir-órát Dangl főhadnagy nyerte el egy szolgálati lovon. A többi nyertesek következők voltak : Rodolich „Femmine“-je, lovagolta Forgách, Fáy „Boglár“-ja, lovagolta a tulajdonos. Utána a huszárok és tisztek versenye következett, mely igen sikerült. Bécs, jul. 31. (,,Bud. Corr.‘) Széli pénzügyminiszter délután értekezett Pretis és Chlumetzky osztrák miniszterekkel. Klapka tábornok meglátogatta Tisza miniszterelnököt. A magyar miniszterek ma este eltávoznak Bécsből. Washington, jul. 31. A strike bevégzetnek tekinthető, jóllehet a Western vasút vonalain még vannak strikeoló munkások. Bécs, jul. 31. („Bud. Corr.“) Az osztrákmagyar vámügyi conferentia augusztus 3-ikán ül össze Budapesten, az instructiók és a vámtarifa néhány függő tételének megállapítására. Ha a németországi képviselők megérkeznek, a tárgyalások velük folytattatnak, s ha nem, szeptemberben a parlamentek előtt jelentés létezik a vámtarifa tárgyában. Budapest, július 31. Budapest, július 31. A büntető-törvénykönyv életbeléptetésének kérdésével szoros összefüggésben van a büntető-eljárás kérdése. Hiában volna a lehető legjobb anyagi büntető-törvénykönyvünk, hiában adnák az anyagi büntető-törvények a legbiztosabb zsinórmértéket bíróságaink kezébe ; amíg jó és rendszeres büntetőeljárásunk nincsen, addig sem az egyéni szabadság biztosítva, sem a büntető igazságszolgáltatás bajain véglegesen nincsen segítve. Lehetünk, amint hogy vagyunk, kiváló elismeréssel a büntető-törvénykönyv tervezete iránt, kétségtelennek tartjuk bár, amint hogy kétségtelennek tartjuk, hogy ez a javaslat, ha egyszer törvényerőre emelkedik, sok anomáliát megszüntet, európai színvonalra fogja emelni büntető justitiánkat, véget vet a bíró bölcs belátása kedélyes állapotainak, azért mégsem tagadhatjuk, hogy büntető igazságszolgáltatásunkat csak a büntető perrendtartás fogja betetőzni. Nem csak azért, mivel az alaki jog biztosítékát képezi az anyagi jognak, s mig tehát az alaki jog kodifikálva nem lesz, s mig az a büntetőeljárás tekintetében a tag fogalmú, senki által teljesen nem ismert, és senki által teljesen meg nem tartott büntető-eljárási gyakorlat fennmarad, mely részben elfogadja az ismeretes szabályrendeletet, részben pedig a Praxis Criminalis korából eredő elavult szabályokra hivatkozik, addig sem a büntetőeljárás egyöntetűsége, sem annak határozott, ingadozásoktól ment s az egyes bíróságok tetszésétől független alakja el nem érhető. Az igazságügyi kormány szintén teljesen érzi az alaki büntető jog codificatiójának szükségességét, s azért fogja a büntető törvénykönyvet nyomon követni az eljárás tervezete. Nem tudjuk, ez idő szerint milyen stádiumban van e tervezet, s így annak alapelveiről sem szólhatunk ez alkalommal. De habár időszerűtlennek látszik is akkor, midőn még az anyagi törvénykönyvet sem tárgyalta le a parlament, azért mégis szükségesnek tartunk két kérdést érinteni már most, midőn a kormány talán még véglegesen nem is határozott a büntető perrendtartás alapgondolata tekintetében. Első kérdés az : akar-e a kormány ragaszkodni a büntetőeljárás jelenlegi főjellegéhez, a mostani felebbezési rendszerhez, vagy pedig azzal szakítani kíván, s ez esetben, másodszor, a ténykérdés felebbezhetlensége, a közvetlenség, vagy esetleg tán az esküdtszékek életbeléptetése mellett van.