Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)

1877-08-01 / 292. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy h­ónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár.­­Szerkesztési iroda: Ó Bizc Ldlj?esten, rtd.d.pr­ixtcza. 6. szólttx. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Toladds. 292. szám. Budapest, szerda, augusztus 1-1877. A hirdetések felvétele d­­uzzad­óTviveLtcLlbarL . Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, I.siríte & Cse. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó­hivatal: (E)TLcLa.peste.ri, nddor-utcza 6. szdm. Ide intteendők az előfizetések is alap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azon­­. olvasóinkat, kiknek július hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mi­előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féltvén jelenik meg, anélkül, hogy árát fel­emelnék. Midőn ezt teszszük, csak kötelességet rovunk le a tisztelt közönség irányában, mely anyagi áldozataink és journalistikai igyekezetünk jutalmául, lapunknak rövid idő alatt oly elterjedést biztosí­tott, a minővel még ritka magyar lap dicsekedhetett. S különösen esti lapunknak, a magyar hírlap­irodalomban eddig példátlanul álló elterjedése, ösztönzött arra, hogy e kis lapunkat is épp oly válto­­zatossá és élénkké tegyük, mint reggeli lapunk, ami csak a tér bővítésével érhető el. Féléves esti lapunk már most minden rovatot felölel. Van szórakoztató része: Tárczában és csarnokban, humorisztikus aprósága­­s gazdag és pontos üzleti rovata, melyre kiváló gon­dot fordítunk. Az „Ellenőr“ ára marad a régi: fél évre.........................................10 frt. — negyed évre ....... 5 frt. — havonként......................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbze a hó bármely nap­jától kezdve előfiz­ethetni. A HÁBORÚ. Budapest, július 31. „A­ minisztertanács — úgymond egy jó forrásból eredt táviratunk — teljesen jóvá­hagyta András­­y Gyula gróf nézeteit; szük­ségesnek ismerte idejekorán megtenni a ka­tonai intézkedéseket; és meghatalmazta a külügyminisztert, hogy az általa kellőnek ítélt pillanatban az alkalmas katonai lépé­seket elrendelhesse.“ Azután pedig következik egy határ­pauza, és egy mező letarolatlan kérdőjel. Azaz hogy következik magyarázat is. Azt mondják nevezetesen, hogy a mozgósítás alatt egy Rodichet, egy Mollináryt és harmincz­­ezer granicsárt kell érteni. Oly haderőt te­hát, mely untig elég ugyan a kedélyek nyug­­talanítására befelé, s a monarchia katonai hatalmának karrakírozására kifelé. De hogy egyebet el lehessen vele érni, azt bajosan hinnék. Nagy megütközéssel kellene tehát fo­gadnunk, ha a kormány mai határozatainak ilyen értelmezése válnék be igaznak. Nem azért mintha a minden áron háborút köve­telő meggondolatlanság támogatására érez­nénk magunkban hajlamot. Hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a mozgósítás­nak oly nevetséges mértékét a fél­szeg rend­szabályok azon legfurcsább neméhez sorol­juk, melyek fölöslegességük által vívják ki maguknak az általános bámulatot. Harmincz­ezer emberrel mi czért érhetni el ! Bosznia elfoglalására sok, Szerbia megszállására kevés. Tüntetésül az orosz terjeszkedés ellen, s reservált erőül a béke­kötés alkalmára — semmi. Pedig azt hisz­­szük, hogy aziránt senki nem ringatódzik csalódásban, miszerint ha egyátalán szüksé­ges lesz fegyveres erőnket kifejteni, ez az utóbbi értelemben lesz szükséges. Ha még nem érkezett el az idő fegy­veresei­­inek ily értelemben való kifejtésére, akkor dlösleges egy félembert is mobilizálni, hogy enné a király kenyerét arrafelé front­tal, a­hova soha nem mehet, míg Magyar­­ország szava nyomni fog valamit a latban. Ha azonban már érkezőben az idő , akkor nem a Szávára és nem harminczezer ember mozgósítása kell. Mind e tekinteteknél fogva, tartóz­kodva fogadjuk a kormány mai határoza­tának értelmezésére szánt híreket. S inkább tartjuk valószínűnek azt a verziót, mely conkrét adatokat nem említve, a kormány mai határozatának jelentőségét abban ke­resi, hogy „meg lett állapítva egy eshetőleges teljes mozgósítás minden részlete és a körül­mény, mely alatt ez szükségessé válhatik.”. Ennek van értelme. De 80,000 ember mozgósításának nincs. És ha mégis volna, az ellen az értelem ellen egész Magyaror­szág mint egy ember fog tiltakozni. Hées, Julius SJ. (Éjjeli posta.) (Saját tudósítónktól.) A minisztertanács e pillanatban még ülést tart s határozatai még ismeretlenek, de általában bizo­nyosnak tekintik, hogy Andrássy gróf javaslatait a minisztertanács egyhangúlag helybenhagyja. Ugyan­­ily határozottan állítják, hogy a két mozgósítandó hadtest parancsnokságai Rodich és Mollináry tábor­noknak adatnak át, bár hozzá kell tennem, erre nincs elegendő hiteles bizonyíté­­k­ a érvek közt, melyekkel a gyors­­et indokolják, különösen azt köz­­határainkon vannak oly érdekek, valak egyszersmind, melyeket tö­megóvnunk. Eléggé bebizonyult, nem vagyunk, azonnal ott van , befolyást gyakorolni akarja, intenegróval szemben tette, okosabban állítják, hogy ág bizonynyal sem párta ellen. (Éjjeli posta.) A mai minisztertanácsról a „D. Ztg.“ a következőket írja: A tegnapra kitűzött és ma megtartotta közös minisztertanács egy ülésben alig lesz képes végezni a tárgyalásra kitűzött kérdésben, a hadsereg moz­gósítását vagy részleges mozgósítását illetőleg. A conferentia tagjai közt különféle nézetek védői állanak egymással szemben. A tanács tagjai­nak túlyomó többsége, a­melyhez Andrássy gróf, Hofmann báró, Auersperg herczeg és De Pretis báró tartoznak, egyelőre elegendőnek tartják az orosz­török conflictus alkalmával Ausztria-Magyarország érdekeinek megvédésére, hogy a Dalmácziában és a Száva mellett álló csapatok harczkészen álljanak. A tervezett katonai actio összes költséget kö­rülbelül 30 millióra tétetik, melynek födözésére már a javaslatok is készek. A közös miniszterek azt akarják, hogy a pénzbeszerzést saját felelősségükre fogják eszkö­zölni, és azért utólagosan kérni indemnitást a de­­legáltaktól, melyeknek egybehívására a jelen pillanat nem látszik alkalmasnak. De a minisztertanácsban, úgy látszik,némelyek a mellett emeltek szót, hogy a részleges mozgósí­tás hasztalan, ellenben, hogy bizonyos eshetőségek bekövetkezésének esetére nagymérvű mozgósítást kell eszközölni. Ezen nézetkülönbség azon körülménynek tu­lajdonítható, hogy a mozgósítás czélját illetőleg azon körökben is különböző felfogás uralkodik. A részleges mozgósítás védői egyszersmind azon irányt képviselik, melyet a három császár szö­vetsége megállapított. Az orosz és a német kabinetnek világosan tud­tára adatott az osztrák érdekek köre. Andrássynak erre vonatkozó nyilatkozatai még a minisztertanács némely tagja előtt sem voltak ismeretesek, de az kétséget nem szenved, hogy Szerbia, Herczegovina, Bosznia és Albánia az osztrák érdekek körén be­lül állóknak nyilváníttattak. Úgy Oroszország mint a német birodalom is biztosításokat ígért kabinetünknek. Ausztria-Ma­­gyarország megegyezése nélkül a status quonak semmiféle változása nem fog létrejönni ezen tarto­mányokban. De a status quonak nem azon helyzetet tekin­tik, mely az 1875-ki fölkelés előtt létezett. A döntő körökben azt hiszik, hogy Oroszor­szág de Törökország is, katonai és pénzügyi erejük­nek kiapadása miatt nemsokára elhagyják az ellen­ségeskedést, és a béke feltételeinek megállapításá­hoz fognak. De tartanak attól, hogy még ezen eset bekö­­vetkezéséig a török uralomnak ellenségei a neve­zett tartományokban, melyek az osztrák érdekeltek körében bennfoglaltatnak, ismét föllázadnak, és hogy hasonló események, milyen az utóbbi hetek­ben Bulgáriában előfordultak, Herczegovinában, Boszniában és Albániában is megtörténhetnek. Hogy tehát ez megakadályoztassék, és egyszersmind a monarchia is elegendő haderővel rendelkezzék, hogy az említett status-quónak Ausztria érdekeibe ütköző megváltoztatását megakadályozhassa, e czélra lát­­ják szükségesnek a Dalmácziában és a Száva mel­lett elhelyezett hadtestek mozgósítását gyorsan végrehajtani. A VII. fr. Presser ezt írja: Lapunk zártakor a nagy minisztertanács még egyre tart. A­meny­nyire értesüléseink terjednek, a részleges mozgósítás bevégzett tényül tekinthető, s már utasítások adat­tak, melyek nem engednek kétséget az iránt, hogy a végrehajtás közvetlenül bekövetkezik s a ki­látásba vett fölállítás azonnal foganatosittatik: emberiség virága.“ (Éjjeli poéta.) Már hogy a bolgár népség. Egy német lap állította ugyanis a napokban, hogy ha a török ura­lomnak vége szakad, Bulgáriában „az emberiség virága“ fog kifejlődni. Ezeket a mákvirágokat az „Alig. Ztg.“ egy csernavodai tudósítása így írja le: „Tulajdonkép minden lépés, melyet ezen er­kölcsileg elsatnyult népért tesznek, teljesen fö­lösleges. Ha nem volnának a bolgárok oly nyomorultul gyávák, a világ egészen más iszo­nyatosságokról hallana hírt, mint azok, a­me­lyeket cserkeszek és tatárokra fognak. Az utóbbi két faj is alacsony mivelődési fokon áll ugyan, de föllépésekben mégis van valami lovagias, s különösen harczolásuk módjában. A bolgár már ere­detileg privilegizált gyilkos és gyújtogató, minden gaztettre rávehető, ha annak valami hasznát sejti. Őt valami eszméért föllelkesíteni, esztelenség volna, mert finomabb érzésekre képtelen, s uralkodjanak bár Bulgáriában törökök vagy oroszok, a bolgár mindig ugyanaz fog maradni. A­míg törökkel van dolga, szívesen kész a kémszolgálatra, s alávaló módon szidja a szabadítókat. Ha oroszokkal jő érintkezésbe, akkor bolgár fogalmak szerint sza­badnak érzi magát. Van aztán gyújtogatás, gyil­kolás, fosztogatás, a­mennyi csak kell, s ebben a nemes foglalkozásban igen gyakran nyújt szives segédkezet a kozák is. Egy ilyen népért még lelkesülni őrültség, s ha mindazok, kik ma keresztes hadjáratot prédikálnak Törökország ellen, ezt a rabló népséget közelről és valódi világításban látnák, — föltéve, ha he­lyesen ítélni tudnak, — csakhamar meggyőződné­nek róla, hogy minden kopek és minden csöpp vér, mely ezen ügyért áldoztatik, hasztalan. A bolgár soha vagy csak igen nehezen fog rendezett viszonyokba beleszokni, s hírhedt gyávasága mel­lett csak az orosz kancsuka képes rajta ural­kodni.“ Ugyanazon levelező írja: Az itteni polgári kormányzó a hatóságokhoz ilyen czímű iratokat intéz : „ Gouvernement de Tourischa“ — Tulcsai kor­mányzóság — tehát tökéletes orosz terület. Csernavodában egyelőre még minden a régi­nél marad, s ha az új török hadvezérlet nem ad hamarjában tenni valót, a 14. hadtest még sokáig marad mostani állásában. A vérhas erősen terjed a katonák közt s mindennap 100—250 embert visz­nek a romániai kórházakba. Nem csoda, ha a tisz­­­­tek aggodalommal nézik e dolgokat, de részben az ő hibájuk, ha a bajt hathatósan nem orvosolják. A­­ katonáknak nincs semmi dolguk, és halászgatnak ! Roppant mennyiségű halat fognak, azt egyszerűen megfőzik vízben és dunavizet isznak rá. Ezért itt az angolok összes nagy gabona-raktárai tele van-­­ nak betegekkel. A tisztek és orvosok közönyösen­­ nézik ezt, a­nélkül, hogy valamit tennének, bírják. Szloboziából a hihetetlen nagy ostrom­ágyúk éjjel és nappal dobálják a Duna jobb partjára a golyókat, de még mindeddig nem lőhettek legkisebb részt sem. A trónörökös, a­ki az ostromot vezeti, tudvalevőleg szavát adta Nikolaj nagyherczegnek, hogy 15-éig be­veszi a várat. Semmi áldozatot sem fog kímélni, hogy beváltsa szavát. Türelmetlenül várják a rés­törést, hogy általános rohamot intézzenek. Itt ön­kénytelenül Karsznak 1854-ks bevételére kell gon­dolni, hol 15,000 orosz veszett el. Ezek még a háborút is barbár és embertelen módon viselik. A román hadsereg mozdulatairól még Buka­restben is bizonytalanság uralkodik. Míg Kogalni­­ceanu külügyminiszter tegnap hivatalosan közölte Gorcsakoff kanc­ellárral, hogy Manu hadosztálya 25. és 26-ka közti éjjel Nikápolynál átkelt a Dunán, a fejedelemné ugyanazon nap sürgönyt kapott a fejedelmi főhadiszállásról, melyben az ellenkező mondatik, és a „Románul“ a kormány hivatalos lapja azt állítja, hogy a román csapatok nem hagy­ták el Turnu-Magurellit. Orosz hadmozdulatok. Az „Estafette" a következő táviratokat közli: Szisztovo, jul. 28. A 11. hadtest bevégezte föl­vonulását és tökéletessé tette Ruszcsuk körülzárását. Cserkovszki herczeg a külföldön élő bolgárokat föl­hívja, hogy térjenek vissza hazájukba; az orosz diplomatiai ágensek parancsot kaptak, hogy köny­­nyítsék meg hazatérésüket. Krakkó, júl. 28. Oroszországban az összes ter­ritoriális hadsereg mozgósításának parancsa való­ságos páni félelmet idézett elő, mert 15 évestől 50 ig minden épkézlábú embert be akarnak sorozni, aratás és a legfontosabb mezei munkák idejében. Ezen rendkívüli intézkedést nem lehet más­képen értelmezni, mint váratlanul bekövetkezett complicátiók által, és hogy ez elővigyázatból tör­ténik, Angliának és Ausztriának actiója esetére. Orsóvá, jul. 29. Az oroszok láthatólag szét­­nyújtják vonalaikat, pedig különben is hézagosak, és elhelyezésük hiányos, mit nem lehet máskép ma­gyarázni, mint elleneik relativ gyöngesége által. Jelenleg a 12., 13. hadtestek Ruszcsukot tart­ják körülzárva ; a 11. hadtest most kel át a Dunán, ezen vár fölött, tutajokon, hogy összekösse ezen hadtesteket Szisztovával és a Jantra vonallal. A 4. hadtest Szisztovánál átkel a Dunán és ezt közvetlenül követi a 7. hadtest. A 8. és 9. hadtestek a Jantra vonalon álla­nak és egymásra támaszkodnak, csak detachemen­­tokkal operálnak ; ezek közül az egyik Lom Pa­­lankáig nyomult előre, a másik a Balkán egy ré­­szét szállotta meg. A 14. hadtest, miután őrséget hagyott Ku­sz­­tendrében és Csernavodában, egy hadosztállyal megszaporítva Szilisztria ostromlására siet. A nagyherczeg fővezér Tirnovában van, Szko­­beleff és Mendeloff előrehatolt hadosztályaival, ezek egyik hadtest kiegészítő részét sem képezik. Az 5. hadtest most lép Romániába és a tar­talékot fogja képezni. Románia helyzete. (Éjjeli posta.) Gogolniceanu miniszter bécsi útjáról az „A.­­ Ztg.“ bécsi levelezője ezeket írja: „Ezen utazás ezért a Románia politikai helyzete és politikai jövője; ürügyül szolgál a ploiesti-erdélyi vasút, melynek 1878-ig való kiépítésére az 1874. vasúti csatlako­zási szerződésben kötelezte magát a román kormány az osztrák-magyar monarchia ellenében. Cogolni­­ceanu sokkal tapasztaltabb államférfi, hogy ezt föl­­ ne fogná, és hogy Ausztria jóakarata és barátsága é épen ebben a pillanatban sokkal szükségesebb­­ Romániára nézve, mint hogy azt koc­káztathatná. " Tehát ő maga megy Bécsbe, hogy ellenjavaslato­­­­kat tegyen a kormánynak, ámbár jól tudja, hogy ezen javaslatokat a bécsi kabinet mint elfo­­­­gadhatatlanokat vissza fogja utasítani. Ezek abban­­ állanak, hogy az osztrák-magyar kormány kölcsönt­­ eszközöljön ki Románia számára, hogy ez utóbbi­­ képes legyen, az 1874. egyezmény értelmében a­­ kellő határidőig kiépíteni a vasutat. Ezen kölcsön­­ 25—30 éven át törlesztés útján lenne visszafizetendő. Ha a bécs brassó-bukarest-ko­nstantinápolyi­­ vasút eddig rendkívül fontos volt Ausztria-Magyar-­­­országra, mert a legegyenesebb és leggyorsabb össze­­­­köttetést képezi a nyugat és kelet között, úgy ezen­­ fontosság most még inkább növekedik, midőn való­­­­színű­, hogy Oroszország a mostani bábom végén­­ vissza fogja követelni besszarábiai három kerületét, és ezzel uralkodni fog a Duna torkolatai fölött, me­lyeket az 1856. párisi egyezmény értelmében Romá­niának kellett átengednie.. Épen oly fontosak a stratégiai tekintetek is, melyek az említett vasúti vonalból az osztrák-magyar monarchiára háramlanak. Mindezt Cogolniceanu úr kétségkívül igen jól tudja, s rajta lesz, hogy a vasúti ügyet Romániára nézve politikailag kiaknázza. Föladata nem túlsá­gosan nehéz. Nem annyira az lesz föladata, hogy Ausztria beleegyezését megnyerje Románia függet­lenségéhez, mint az, hogy az osztrák-magyar mon­archiában illetőleg az európai hatalmakban el­lensúlyozást találjon a román függetlenséget fe­nyegető orosz protecturatusnak. Hogy az euró­pai congressus, ha előleges általános háború nélkül Bécsben vagy másutt létre jön , el fogja ismerni Románia függetlenségét, ezen a bu­karesti államférfiak keveset aggódnak. Csakis Orosz­országnak lehet kedve ellenére, ha Romániából egy Európa által elismert, talán semlegesített, független állam lesz, mert ez esetben Oroszország jövőre nem tehetné azt, hogy Romániát csapataival el­­áraszsza, ha Törökországot újból meg akarja tá­madni."­ ­ Doniról, Bukarestből írják tul. 27-ikéről a „N. fr. Pres­se"-nek. A 9. hadtestnek egy nagyobb osztályát meg­támadták a törökök, és tökéletesen megverték. Az oroszok maguk sem tagadják ezt a vereséget, de Kruedener tábornok rész vezetésének tulajdonítják, a­ki a főparancsnok határozott parancsa ellenére nagyon messze bátorkodott. Igen jó forrásból ál­líthatom, hogy Krüdenert haditörvényszék elé fog­­ják állítani. Az oroszok, úgy látszik, a Balkánban is vereséget szenvedtek. De erről nem közölhetek bizonyost, mert a törökpárti sürgönyök csak Ber­linen és Bécsen át jutnak ide. Annyi bizonyos, hogy az oroszok által elkövetett hibák számo­sak és jelentékenyek, és Abdul Kerim pasától minden initiatívát és új katonai éleslátást meg kell tagadni. De az orosz hadsereg még gyöngítetlen és osztatlan, és ha Mehem­ed Ali pasa csak egy kevés erélyességet és tetterőt fejt ki, csakhamar megváltoztatnak a szerepek a bolgár harcrtéren. A törökök ügye még semmi esetre sincs elveszve, mert az oroszok sikerei, Nikápoly bevételének ki­vételével, inkább szemfényvesztők, mint igazi ka­tonai értékkel bírók. Egy orosz tábornok mondta nekem tegnap, hogy az oroszoknak eddig már húszezernél több halottjuk és sebesültek van — hihetetlen szám, ha meggondoljuk, hogy mily ke­vés nagyobb csata volt eddig. De ezen szám arra mutat, hogy a törökök mindenütt igen makacs el­­lentállást tanúsítottak. E­közben Ruszcsuknál nem csökkenő heves­séggel folyik az ágyuharcz. Egy ideig azt híresz­­telték, hogy a törököknek nincs lőszerük, mivel gyengén viszonozták a tüzelést. Az oroszoknak je­lentékeny vesztesége az ellenkezőt bizonyítja. Gyur­­gyevóból naponként jönnek sebesültszállító kocsik Bukarestbe, melyek telve vannak sebesültekkel. Nem­rég több sebesült törököt is láttam, kik, mel­lékesen mondva, ugyanazon jó ápolásban részesül­nek, mint az oroszok. Czélszerűbbet és tökéleteseb­bet nem lehet képzelni ezen kocsiknál, minden meg van bennük, a­mi a sebesültek ápolására szükséges, és az újabb rendszer szerint, a bete­gekre nézve oly kiállhatatlan legkisebb ráz­kódástól mentesek. A ruszcsuki ostrom áldo­zatai közt van Ozerov gárda-dzsidás ezred pa­rancsnoka, a dunai átkelés alkalmával megsebe­sült császári hadsegéd testvére, ki különben már gyógyulófélben van. Azt beszélik ma, hogy az oroszoknak sikerült heves ostrom után egy kis erődöt bevenni. De a­meddig be nem veszik az oroszok Taliát, mely hátuk mögött van, addig nem lehet szó Raszcsuk elfoglalásáról. Az oroszok min­den erejüket csakugyan ez ellen az erőd ellen fol­ TÁVIRATOK a háborúról. Bécs, jul. 31. (Baját tudósítónktól.) A mi­nisztertanács teljesen helybenhagyta Andrássy gróf nézeteit, elismerte az idejében való katonai intézkedések szükségességét, s felhatalmazta And­­rássyt, hogy azon pillanatban, a­mint szükségesnek tartja, a kellő katonai lépéseket elrendelje. Bécs, júl. 31. (­Egy másik tudósítónktól.) Ma csak 30,001$ katona mozgósítása lett ugyan elhatározva, és ez is csak a jö­vőre, de egyszersmind megáll­api­ttatott egy esketőleges teljes mozgósítás min­den részlete, és azon körülmény, mely alatt ez szükségessé válhatik. Bukarest, jul. 31.­­(Eredeti távirat) Tegnap az oroszok által terjesztett, és a „Vestea“ hírlap által közzétett hír, hogy az oroszok a Lom folyó mellett győztek volna, mint költött bizonyul be, egy szó sem igaz belőle. Ellenkezőleg Ruszcsuk mellett teljes nyugalom van, és az oroszok visszavonul­nak a Jantra folyó mögé. Bor­in, jul. 31. (Eredeti távirat.) A „Nordd. alig. Ztg.“ írja. A legjobb forrás­ból értesülünk, hogy Ausztria katonai in­tézkedéseivel egyáltalában nincs szándékolva az eddigi semleges magatartás abbanhagyása. A Bécs és Pétervár közötti kitűnő viszo­nyok ez­által nem zavartatnak meg. Konstantinápoly, júl. 31. Rarifi pasa demissionált, utódja Kadri vagy Szer­ver pasa lesz. Páris, jul. 13. A mai minisztertanács­ban Décazes herczeg fontos közléseket tett a keleti kérdésről. Bécs, jul. 31. „Bud. Corr.“ A délelőtt 11 órakor kezdődött minisztertanács 2 óráig tartott, s megbeszéltettek benne a háború összes esélyei. A közös kormány felhatal­­maztatott, hogy a parl­amentben már kije­lentett intézkedések értelmében, a határőr­séget — ha kell — további két hadosz­tállyal megerősítse. A költségek fedezése a két pénzügyminisztert illeti. Másnemű ha­tározatok nem hozattak. Bukarest, júl. 31. A fejedelem egy ren­delete a hadsereg kereteinek s a tiszteknek szaporítására hitelt utalványoz. Az oroszok rálőttek három, Olteniczából érkező török gőzösre; egy elsülyedt, a másik kettő a sziget mögé menekült. Bukarest, jul. 31. Wellesley brit ezredes a brit kormányhoz jelentést küldött, melyben a tö­rök részről az orosz katonáknak tulajdonított ke­gyetlenségeket kathegorice meghazudtolja. (Welles­ley legfölebb csak azt írhatja kathegorice, hogy ő az orosz főhadiszálláson ezt nem látta. A­mi a bolgár falvakban és országutakon történik, arról az angol katonai attachénak legkevesebb tudomása le­­het éppen az orosz főhadiszálláson. Szerk.­ Pétervár, júl. 31. Az „Agence Russe“ je­lenti Tirnovából: Nikoláj nagyherczeg kérdést in­­tézett 16 fogoly török tiszthez, hogy miért cson­kítják meg a török katonák az orosz sebesülteket, a konstantinápolyi parancsok daczára. Ezek azt felelték, hogy Konstantinápolyból parancsot kaptak az ellenséget megcsonkítani, és azóta nem kaptak ellenkező parancsot. (Ez csakugyan ügyetlen ha­zugság. Szerk.) Bécs, jul. 31. A „Polit. Corr."-nek jelenek Bukarestből. Néhány török hadihajó a Kilia torko­laton át a Dunába akart bejutni, ennek következ­tében az oroszok új ütegeket kezdettek elhelyezni Brailában. Az oroszoknak Plevna melletti új vere­ségéről szólló hírek alaptalanok, ellenben tegnaptól kezdve előőrsi csatározások folynak, melyek valódi ütközet kezdete gyanánt tekinthetők. EGYÉB TÁVIRATOK. A­ miskolci­ lóverseny második napja. Miskolc*, júl. 31. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A lóverseny­ második napjának rendkí­vül kedvezett az idő. Közönség még inkább érdek­lődött, mint az első napon. Városból és környék­ből igen sokan jelentek meg. Összesen öt futás volt, s azonkívül egy kocsiverseny. Rudolf trónörökös díját, egy arany remontoir-órát Dangl főhadnagy nyerte el egy szolgálati lovon. A többi nyertesek következők voltak : Rodolich „Femm­­ine“-je, lo­vagolta Forgách, Fáy „Boglár“-ja, lovagolta a tu­lajdonos. Utána a huszárok és tisztek versenye kö­vetkezett, mely igen sikerült. Bécs, jul. 31. (,,Bud. Corr.‘) Széli pénzügyminiszter délután értekezett Pretis és Chlumetzky osztrák miniszterekkel. Klapka tábornok meglátogatta Tisza mi­niszterelnököt. A magyar miniszterek ma este eltávoznak Bécsből. Washington, jul. 31. A strike bevégzet­­nek tekinthető, jóllehet a Western vasút vonalain még vannak strikeoló munkások. Bécs, jul. 31. („Bud. Corr.“) Az osztrák­magyar vámügyi conferentia augusztus 3-ikán ül össze Budapesten, az instructiók és a vámtarifa néhány függő tételének megállapítására. Ha a né­metországi képviselők megérkeznek, a tárgyalások velük folytattatnak, s ha nem, szeptemberben a parl­amentek előtt jelentés létezik a vámtarifa tár­gyában. Budapest, július 31. Budapest, július 31. A büntető-törvénykönyv életbelépteté­sének kérdésével szoros összefüggésben van a büntető-eljárás kérdése. Hiában volna a lehető legjobb anyagi büntető-törvénykönyvünk, hiában adnák az anyagi büntető-törvények a legbiztosabb zsinórmértéket bíróságaink kezébe ; amíg jó és rendszeres büntető­eljárásunk nincsen, ad­dig sem az egyéni szabadság biztosítva, sem a büntető igazságszolgáltatás bajain végle­gesen nincsen segítve. Lehetünk, amint hogy vagyunk, kiváló elismeréssel a bün­tető-törvénykönyv tervezete iránt, kétségte­lennek tartjuk bár, a­mint hogy kétségtelen­nek tartjuk, hogy ez a javaslat, ha egyszer törvényerőre emelkedik, sok anomáliát meg­szüntet, európai színvonalra fogja emelni büntető justitiánkat, véget vet a bíró bölcs belátása kedélyes állapotainak, azért még­sem tagadhatjuk, hogy büntető igazságszol­gáltatásunkat csak a büntető perrendtartás fogja betetőzni. Nem csak azért, mivel az alaki jog biztosítékát képezi az anyagi jog­nak, s mig tehát az alaki jog kodifikálva nem lesz, s mig az a büntető­eljárás te­kintetében a tag fogalmú, senki által tel­jesen nem ismert, és senki által teljesen meg nem tartott büntető-eljárási gyakorlat fennmarad, mely részben elfogadja az isme­retes szabályrendeletet, részben pedig a Praxis Criminalis korából eredő elavult sza­bályokra hivatkozik, addig sem a büntető­­eljárás egyöntetűsége, sem annak határozott, ingadozásoktól ment s az egyes bíróságok tetszésétől független alakja el nem érhető. Az igazságügyi kormány szintén telje­sen érzi az alaki büntető jog codificatiójá­­nak szükségességét, s azért fogja a büntető törvénykönyvet nyomon követni az eljárás tervezete. Nem tudjuk, ez idő szerint milyen stádiumban van e tervezet, s így annak alapelveiről sem szólhatunk ez alkalommal. De habár időszerűtlennek látszik is akkor, midőn még az anyagi törvénykönyvet sem tárgyalta le a parl­ament, azért mégis szük­ségesnek tartunk két kérdést érinteni már most, midőn a kormány talán még végle­gesen nem is határozott a büntető perrend­tartás alapgondolata tekintetében. Első kérdés az : akar-e a kormány ra­gaszkodni a büntető­eljárás jelenlegi főjelle­géhez, a mostani felebbezési rendszerhez, vagy pedig azzal szakítani kíván, s ez eset­ben, másodszor, a ténykérdés felebbezhetlen­­sége, a közvetlenség, vagy esetleg tán az esküdtszékek életbeléptetése mellett van.

Next