Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)

1877-11-01 / 460. szám

glosszt­si árak: Egész évre . . .O írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 ,80. Egyes szám ára 4 k­rajczár. (Szerkesztési iroda: g Z Bu­dap­esten, nádor-utcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el.R­eggeli Toladds. Budapest, csütörtök, november­­ 1877. 460. szám­. (Hirdetések felvétele a kia­dó Txiv'a.ta.Zban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrác/ testve'#* k­ooojapan). Továbbá Havas, Mt« & Cie. őségnél Parisban (Vince­nte H Bourse d­r. '\i Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr' kiadó­ hivatala a.tul nyugi :«zo« számla ellenében fizetendő. kiadó-hivatal: gju­dajpesten, nádor-ni c­z tx 6. szám­ait intézendőre az előfizetések és a lap szétküld­ésire von« köti "• ? Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy azt mi­előbb megújítani salvessisedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Esti kiadásunk naponkint féliven jelenik meg, a­nélkül, hogy az előfize­tési árt terem el­nék. Az ,Eilen­ár* ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőr“-re a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Budapest, október 31. Ausztriában figyelemreméltó változáson ment át a hangulat a kiegyezési kérdések irányában. A kiegyezés meghiúsulásán mun­­kálatos törekvések, egyszerre oly határozott visszautasítást szenvednek, mely az eddigi tapasztalás alapján alig volt várható. Teg­nap a baloldali kör és ma a haladópárt is pár kérdéssé tette, hogy minden oly indít­ványt ellenezni fog, mely a kiegyezési ja­vaslatok törvényhozási tárgyalásának halo­gatására c­éloz. E határozat indokolása kü­lönösen a baloldali kör részéről egyszers­mind azt a szilárd eltökélést látszik involválni, hogy a kiegyezésnek még ez idén való lé­tesítésére, őszintén és erélyesen fognak működni. A védvámos üzerclique im­­pertinentiája, s a feudál-clericalis szövet­ség szemlátomást élesebben felötlő irány­zata, végre tehát felnyitotta volna az alkotmány­hű­ párt szemeit. Jobb későn, mint soha. S ha ma belátták, mint ezt Herbst oly élesen kiemelte, hogy itt Ausztria, az ő Ausztriájuk, jövőjéről van szó, mely po­litikai hitelében és alkotmányos fejlődésében tapasztalandó jelentékeny kár nélkül nem maradhatna meg az elvakultság ösvényén, — ennek belátása után, azt hisszük, nin­csenek távol azon megismeréstől, hogy az egymásra utalt államok javát csak gonosz sugallat keresheti az egymás gyöngítésében. És ily megismerés után a kiegyezés sorsa kétséges nem lehet. Ut­­án hasonló megfontolások fogják a francziák pártos viszályait is elsimítani. A bizonytalanság még folyton tart ugyan, de már észrevehetők mégis némi szálak, me­lyek az útvesztőből kivezetni fognak. Az orleanisták legújabb hírlapi nyilatkozataik­ból ítélve, határozottan a mérsékelt köz­­társaságiakhoz csatlakoznak. Számuk cse­kély, de nem kicsinylendő politikai súlyt kölcsönözne a lépésüknek, hogy általa egy monarchikus párt végképp megszűnnék. Oly körülmény, mely a legitimisták kihaló fa­jával, s a bonapartisták veszedelmesen túl­­kapó seregével egy magára maradt tábor­nagy-elnököt komoly megfontolásra intheti. Már­is egy mondását célportálják, conservativ lapok pedig, mely szerint kész volna lekö­szönni, ha Thiers élne. Leköszönésére azonban nem igen lesz szükség ; maga a „Republ. Franc.“ is bi­zonyosan csak taktikából követeli ezt, de egy köztársasági minisztérium alakításával ő is elintézettnek tekintené a viszályt. Két­séget nem szenved ugyan, hogy a november 4-iki megyei választások conservatív ér­telmű eredménye módosítólag folyhatna be a tábornagyelnök elhatározására, mely e pillanatban a kibékülés felé látszik hajlani, mégis azt kell hinnünk, hogy a harcz a nemzet ellen nem folyhat tovább, még ab­ban az esetben sem, ha a monarchikus ten­­dentiák dédelgetéséről Mac-Mahon nem is bírna egyszerre lemondani. * Mindenszentek napjára tervezték az oroszok Plevna alatt a „visszavonhatatlanul utolsó“ nagy előadást. Ez ünnepélyes alka­lomra, természetesen, bő gondoskodás van a jó hangulat ébrentartásáról. A muszka források nem győznek elég borzasztóságot összetáviratozgatni azon rémséges rettegés­ről, melylyel a portán Plevna ostromának elébe néznek. Közbe akad azonban muszka­barát akárhány is, mely nem sok szerencsét jósol az oroszoknak Plevnához. A „Nordd. Alig. Ztg.“ kiszámítja (pedig nagyon is fel­számítja őket), hogy a muszkák még mindig sokkal kevesebben vannak Plevna ellen, sem­hogy Ozmán pasa jól védett és erős positiói­­val megbizhassanak. S magunk is azt hisz­­szük, Ázsiában is javult a törökök helyzete annyiban, hogy Haszán Kálónál ismét egy ellentállani képes török sereg fogadhatja az előnyomuló muszkákat, ugyanazon erős po­­sitiókban, melyek alól a nyár derekán oly borzasztóan visszaverték a Loris­ Melikoff urat és társait. Mindezt tekintetbe véve Szerbia csak­ugyan okosan cselekszik, hogy „barátságos állammá“ kendőzi magát a porta irányában. Annál gonoszabbal áll azonban Montenegró, mely ellen Szerbia nyugtonmaradása most ismét egy tetemes Lader­őt szabadít fel. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó évi november hó­n, délután 6 órakor értekezle­tet tart. _________ A bukovinai magyarok és az oláh kormány. Egy bukovinai magánlevélből értesülünk, hogy az oláh kormány vonakodik a hadikfalvi magyarság­nak járó 15 ezer frt értékű gabonát kiadni. Sze­gény magyarjaink tudvalevőleg Moldvába járnak mezei munkára, maguknak nem lévén elegendő földjük, s a bajoroknak részre dolgoznak nyaran­­kint. A munka fejében járó gabonát azonban, da­czára a csernovitzi kormány felszólalásának, a bo­jár urak nem adják ki, s igy a szegény munkás­nép megérdemlett télrevaló kenyerétől meg van fosztva. Az oláh urak ez eljárását melegen ajánl­ják külügyminiszterünk figyelmébe. A még itt időző Pretis és Chlumeczky minisz­terek Széli és Irefort miniszterekkel értekeztek ma hosszabb ideig, valamint Schwegel osztályfőnök, Ba­­zant miniszteri és Matlekovics osztálytanácsosok. A törvényhozásoknak előterjesztendő vámtarifa ja­vaslat megállapítása gyorsan készül, miután nem kell minden tételt újra megvitatni vagy meghatá­rozni. A német kormánynak küldendő válasz már el is készült és azonnal át fog küldetni, valamint a többi külhatalmakhoz intézett felszólítás és a szer­­ződés iránti tárgyalások megindítására. Preuis és Chlumeczky miniszterek szándéka már holnap reg­gel Bécsbe vissza­utazni. A quotakérdésben nem történt a két kormány között semmi újabb megállapodás. A bécsi lapok nem hagynak fel támadásaikkal a magyar kormány ellen, mert lefoglalta az Oláh­országnak szánt síneket és most úgy akarják föl­tüntetni a dolgot, mintha ez ügyben Andrássy Gyula gróf és a magyar belügyminiszter között ellentétes nézetek uralkodnának. Leghitelesebb értesülések alapján jelentheti a „Bud. Corr.“, hogy ez nem áll. Hadi dugáru mindaz, a mi a harczoló feleket erősbiti“. Andrássy Gyula gróf kétségkívül szintén ezen általánosan elismert elvből kiindulva, nem akart ugyan önként határozni ez ügyben és kér­dést intézett a semleges államokhoz, de semmiké­pen sem tekintette helytelennek a magyar kormány eljárását. Táviratok. Tiflisz, okt. 31. (Eredeti távirat.) A czár elrendelte, hogy a fogoly török pasáknak rangjukhoz illő fizetést adjanak, és a tar­tózkodás helyét ők maguk választhassák. Bukarest, okt. 31. (Eredeti távirat.) A román fejedelem kijelentette, hogy Plevna elfoglalása után a román hadsereg haza fog menni; reméllik, hogy ez november utolsó 10 napjaiban megtörténhetik. Raguza, okt. 31. (Eredeti távirat.) Hi­­kicza fejedelemnek a szerb kormárnyn­yal folytatott levelezéséből kiderül, hogy Szer­biának most semmi hajlandósága sincs há­borúba keveredni a portával, és ezért Mon­tenegro helyzete praetariussá vált. Ugyanis Mosztár mellett nevezetes haderő gyüleke­zik Mehemed Ali pasa vezérlete alatt, hogy a Duga szoros ellen operáljon; másrészről Pristinában 50 zászlóaljat szerveznek, me­lyeket a Szerbián át Herczegovinába fog­nak küldeni, hogy onnan megtámadják Mon­tenegrót. E hadtest azáltal lett szabaddá, hogy Görögország magatartása miatt nem nyugtalanító a portára nézve. Az albániai segélycsapatok Skutariba mennek, hogy a Spuz közelében táborozó montenegróiak el­len operáljanak. Zimony, okt. 31. (Eredeti távirat.) A gorni-sztudeni főhadiszállás tegnap tudatta a szerb kormány­nyal, hogy az orosz főve­­zénylet lemond Szerbia cooperátiójáról. Berlin, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Horold. Alig. Zeitung“ az oroszok plevnai haderejét 130,000 emberre teszi, 500 tá­bori és 50 ostromágyuval, de a teljes os­tromzár daczára is kételkedik az általános roham sikerében, mert Ozmán pasa terje­delmes positióiban mindenütt tartalékok fö­lött rendelkezik. Itt azt hírlik, hogy az oroszok oda akarják hagyni a Sipka-szorost. Sumla, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „H. fr. Pr.“ jelentése : Ma éjjel felhőszakadás­hoz hasonló eső volt; az utak feneketle­nek; három nap óta folyton sűrű köd van, mely akadályozza az operatiókat. Szulej­­mán pasa a hadállások megtekintése után valószínűleg Sumlába teszi át főhadiszállá­sát. Torczy őrnagy franczia attaché holnap Lipkába utazik. Belgrád, okt. 31. (E­redeti távirat.) A szerb kormány alkudozásai, melyeket fran­czia ágensekkel kölcsön fölvétele kedvéért folytatott, sikeretlenek maradtak. Az orosz subsidiumok egyelőre be vannak szüntetve. A szerb kormány a legnagyobb pénzszük­ségben szenved, és most német és svájczi c­égekkel iparkodik kisebb kölcsönöket kötni.­­ Konstantinápoly, okt. 31. Az „Agence­­ Havas“ jelenti: Az itteni helyőrséget a­­ harcztérre küldik, és nemzetőrökkel helyete t­tesítik. A harcztérről semmiféle távirat sem­­ érkezett. Bécs, okt. 31. A „Pol. Corr.“-nek jelentik­­ Belgrádból mai kelettel. Mivel a cserkeszek határ­­i sértést követtek el a Timoknál, a gradisti dandár­­ ma Zajcsárba indult. Ide több előkelő bosznyák­­ fölkelővezér érkezett, kik a szerb kormányt a­­ bosznyák fölkelés támogatására kérik. Bécs, okt. 31. A „Politische Correspondeuz-“ : nek jelentik Konstantinápolyból október 30-ról. A­­ porta köreiben az eddigi bizalmat komoly aggoda­lom váltotta föl, nevezetesen a Plevnából érkező jelentések közeledőnek tüntetik föl a katasztrófa lehetőségét. Konstantinápoly, okt. 31. A török hír­lapok bevallják, hogy Hakki pasa, ki Teliszt meg­szállva tartotta, 3 török zászlóaljjal megadta magát. Bukarest, okt. 31. Korábiából jelentik: Szlanicscanu ezredes Vadin felé, Rahova környé­kén, ma kémszemlét tart, mert ott mutatkozott az ellenség ; továbbá, hogy a Vid és Iszker mellett to­borzó román sereg élelmezési körét tágítsa ; a nizá­­mokból álló ellenség komoly ellentállásra készült a va­­dini redouteban és az ehhez tartozó erődítésekben; rövid ágyúzás után, mely a törökök kaszárnyáját fölgyújtotta, és lőszertanyájukat fölrobbantotta, a redouteot elfoglaltatták, és két román századdal megsz­állottak. Az ellenség kerülő utakon, a Duna jobb partján Rahova felé vonult, és nagy vesztesé­get szenvedett. A harcz három óra hosszáig tar­tott. A románok két halottat vesztettek; egy tiszt, és négy közkatona megsebesült. [Sok nizám el­fogatott. Paris, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Soleil“ idézi Mac-Mahon legújabb nyilat­kozatát: „ha Thiers élne, akkor lemonda­nák, mert meg vagyok győződve, hogy ő­­ nem desorganizálná a hadsereget.“ A „So­­l­­eil“ osztja a nézetet, és azt véli, hogy a baloldal megelégedhetnék baloldali minisz­tériummal, minthogy Gambetta nem vá­lasztható elnökké, s Grévynek pedig kevés tekintélye van ahhoz. Bécs okt. 31. A haladási párt is elhatározta, hogy club-kérdésnek tartja, hogy semmiféle indít­ványba sem fog beleegyezni, mely a konstatútum részletes vitájának elhalasztását czélozza. A­ háború. Az „Observer“ tudósítója jelenti Konstantiná­polyból okt. 27-től. Muktár pasa most ugyanazokat a positiókat tartja megszállva, melyekben zevini győzelme előtt táborozott. Jobb szárnya Köprikiej mellett áll, és balszárnya Zevin mögött. 28 zászlóalj, melyeket in­nen segítségére küldöttek, szerdán érkeznek Zevinbe. Izmail Hakki pasa egyesült Muktár seregével. Mi­vel az utóbbi nagy készletet halmozott föl Jani­­kiejben most élelmi és hadiszerekkel is bőven el van látva. Az oroszoknak legnagyobb nehézséget okoz az élelem szállítása a Szogaalidaghra. A Zevin ellen nyomuló csapatok öt napra való élelmet vit­tek tarisznyáikban. Jelenleg képtelenek magukkal vinni tüzérségüket. Ámbár a törökök komoly vere­séget szenvedtek, de azért elhamarkodás volna ki­mondani, hogy az ázsiai hadjárat elveszett rájuk nézve. Az Angliában nyilvánuló aggodalom aligha van igazolva tények által. Muktár pasa helyzetéről el lehet mondani, hogy hadállásai jobbak mint az ellenségé, és ezenkívül minden megvan, a­mi szük­séges, hogy kedvező körülmények közt megújítsa a küzdelmet. Ozmán pasa helyzete. Perából jelenti a „Daily Telgraph“ levelezője okt. 28-ról. Daczára az orkhániei után legutóbb történteknek, Ozmán pasa positiáját Plevnában be­vehetetlennek tekintik. Két úrral találkoztam, a­kik éppen most érkeztek Plevnából. Arról értesítenek, hogy eleség és hadikészlet bőven van Plevnában s hogy az alsóbb vonalakban uj ütegek emeltettek, melyek uralkodnak minden eddigelé fedezetlen pont fölött. Arról is értesítenek, hogy a ruházati hiá­nyokról szóló minden mese teljesen alaptalan. Mi­kor Plevnában voltam, minden egyes embernek pompás meleg felsőkabátja s jó csizmája volt, s azóta sok ezer pompás báránybőrmellényt, kertyű­t és harisnyát küldtek Ozmán pasa katonáinak. Mi­kor, néhány nappal ezelőtt, Drinápolyban voltam Dzsemil pasa nagymennyiségű ilyen kitűnő ruhát mutatott nekem. Ozmán pasa befejezte a Vid völgyére néző rész erődítései is, födezvén így az egyetlen kétes pontokat is. A csapatok jól el vannak helyezve. Plevnán belül minden jól megy, bár e pillanatban a szófiai után roszabb lehet a helyzet. Az ázsiai harcrtérről, Köprikicjből, Muktár pasa főhadiszállásának közeléből a következőket jelentik a „Daily Tele­­graph“-nak október 27-ikéről: „Erzerumot elhagyva, hova az egész török positio frontján tett körút után érkeztem meg, az utat majdnem teljesen elzárva találtam nagyszámú török menekültekkel, a­kik az utóbbi orosz vissza­vonulás után hazatértek volt s most ismét otthagyni kénytelenek lakóikat, a kozák lándzsáktól való félelem miatt, úgy találtam, hogy igen sokfelé kering az a téves hir, hogy az oroszok minden ponton meg­jelentek. Azt hallottam, hogy Muktár pasa elhagyta Köprikiöjt s hogy az oroszok Koraszszánban van­nak. Kitűnt, hogy mindezen hírek alaptalanok. Iz­mail pasa Delibabában lévén, miután megvert egy nagy orosz lovascsapatot, mely egy lőszer-szállít­­mányt el akart foglalni; Muktár pasa pedig a he­gyeken keresztül visszavonult Köprikiöjbe. Muktár pasa szintén visszaverte az orosz elővédet, mely Korunduzét akarta volna elfoglalni, a­mi nem si­került. Másnap Izmai­ pasa megérkezett Köprik­iöjbe, csapatai teljes jó állapotban lévén. Biztos posi­tióba helyezte magát, s csakhamar erősítő csapa­tokat kapva Erzerumból és Muktár pasától. Muk­tár pasa nagy haderőt akar összegyűjteni, mely­lyel az oroszok előnyomulását megállítani véli, mely erős ugyan, de sok nehézségbe ütközik, mi­vel az oroszok kénytelenek magukkal hozni összes eleségöket. A Lom mellől. A „Standard”-nak jelentik Bjelából október 24-ről. Ma reggel hét és nyolc­ óra közt Vladimír nagyherczeg kémszemlét tartott a Lom vonal felé, és pedig a fekete Lom három keskeny helyén, Gülbané, Jovan Csistlik és Kanotónál­­?­ Részt vett a 33. hadosztály öt zászlóalja, két ágyúüteg és több kozák szárnya. Tersztenikből indultak ki éjjel, és egy mély völgyben állapodtak meg, mely a Jankra és Lom közötti egész vidéket átszeli. Ez éjjel a törökök előrenyomultak, és megszállották a síkságot, a Lom és a legközelebbi völgy közt. Az oroszok két üteggel nyolczadfél órakor kezdették meg a tüzelést, és visszaverték a törö­köket, kik Jovan Csiftlikig vonultak vissza, mely a folyó nyugati partján fekszik. A kerzonézi ezred nagy hévvel támadta meg Jovan Csiftliket, és a folyó innenső részén minden positiót elfoglalt. Az­után megkísértette elfoglalni a Lom két hídját. A túlsó part meredek és a törökök által volt megszállva, kik öldöklő tűzzel árasztották el az oroszokat, és nagy veszteséget okoztak nekik. A jobbszárny sikerrel küzdött, ellenben az oroszok balszárnyán és centrumában egyik fél sem vívott ki előnyt. Kora reggeltől délután két óráig folyton új csapatok jöttek a küzdő ezredek segítségére. A benderi ezred még ötödfél órakor is küzdött. Budapest, október 31. A komolyság rovására folyt ma to­vább a vita a banktörvényjavaslat felett, mert nem vehetjük komoly számba sem Si­­monyi Ernő, sem Orbán Balázs felszólalá­sát, sem pedig azokat a közbeszólásokat, melyekkel az ellenzék Prileszky beszédét zavarta. Simonyi minél kevesebbet beszélt ma­gáról a bankkérdésről, hanem annál többet az egész kiegyezésről, a tárgyalások mel­lékkörülményeiről , s a sok szóbeszédről, melynek feltálalása Simonyinak kiváló pas­sióját képezi. Hanem ez még mind hagy­­ján. Hadd ereszsze fel a régi pletykákat ut meg uj lével, s csépelje folyvást ugyan­azon dolgokat. Ezt már megszoktuk, s et­től a mulatságtól senki sem tilthatja el őt. A ház — szerencsére — különben sem kö­teles beszédeit hallgatni, csak már hagyna békét olyan dolgoknak, melyek fel­hozása sérti a parliament­ illemet. Ma megint foglalkozott az uralkodó személyével, s nem hiszszük, hogy a modor, melyben ezt tette, saját pártfelei józanabb részének is tet­szett volna. Hiába hivatkozik arra, hogy a kor­mányelnök azon alkalommal, midőn a je­lenlegi kormány a kiegyezési tárgyalások miatt lemondását beadta, megemlékezett az uralkodó aggályairól a bankkérdés megol­dási módját illetőleg. A kormányelnök tette e nyilatkozatot egy igen komoly pillanatban, s mint kormányelnök tehette is a lemondás indokainak felsorolása közben. Ez azonban nem ad jogot senkinek arra, hogy a kérdés ezen oldalát, még­hozzá az akkori nyilat­kozat értelmének félremagyarázásával, par­liament discussio tárgyává tegye. Megérdemelte volna ő is azt a rendre­utasítást, melyben az elnök utóbb Orbán Balázst részeltette, ki ugyan a kérdést boly­gatta. Pedig Orbán Balázsnak hamarább megbocsátottunk volna, mert ő valóban nem tudja hogy mit beszól. Nem is tudtuk el­képzelni, hogy mit mondhat Orbán a bank­­kérdésről, de a­mit aztán mondott, az fö­lülmúlta minden képzeletünket. Ennyi zöld­ségre csakugyan nem voltunk elkészülve. A bankkérdést különben nagy könnyű­séggel oldja meg. Egy kis bankra az or­szágban is összejönne a pénz, de ő nagy „nemzetgazdászati“ bankot kíván 2—300 millióval, mely az államadósság conversió­­ját és törlesztését is elvállalná. A disagio csak a magyar bank előnyére szolgálna, s a­mint most tudunk aranynyal fizetni, meg­­vehetjük azután is az aranyat magyar ban­kóval. A külföld bizonyosan adna pénzt a magyar bankra, csak meg kellene próbálni, de a kormány nem akarja. Azzal, hogy nem hozzuk létre az önálló bankot és az önálló vámterületet, nem kevesebbről mint hatvan millió haszonról mondunk le. S több efele. Reszelték li­ ezt a beszédet többen a szélső balon is. Kállay Béni beszélt ezután a kormány­nak a bankügyben követett eljárása ellen, de azért elfogadta a bankügyi bizottság je­lentését. Különben az ő beszédéből is kirítt, a­mi tegnap a Dessewffyéből, hogy az ön­álló bankot még a valuta helyreállítása után sem tartja kívánatosnak. Prileszky beszélt még az ülés végén. Egész nyíltsággal mondta el az okokat,­­ melyek arra indítják, hogy a korran­ny­­a­­i vaslábát elfogadja, s élesen k­ritizálta az­­ ellenség vitatkozási modorát". Ezért telhető­­­­leg zavarták is az ell­nzéki padokról. Pedig­­ abban tökéletes igaza van Priteszkynek, hogy­­ az egész ház tekintélyét ássák alá azzal a vitatkozási modorral, melyet követnek , mi­­­­dőn a kormány tagjait folyvást jo­gfelad­ással­­ és árulással vádolják. Vannak Prileszky be­­s­szédében nézetek, melyek nem azonosak a­­ mieinkkel sara ; de a melyeket, leröhögni­­ csak oly ellenzék­i pál, mely a parliament!­­ illeti követelményeivel ni !- szület­ésenapján | szakított. Hanem a mai nap után már kezdjük I megkívánni a vita végét. -------------­ Az országos levéltár rendezése. Az, országos levéltár rendezésének szüksége­­ már többször fölmerül! ; vig re elhal,­zsér­tlanná ! lett. Tisza Kálmán, mint belügyminiszter az idei­­ költségvetésének indokolásában az új berendezés tervezetét is beterjes­zi.E tervezet szerint, az orszá­gos levéltár élén egy országos levéltárnok áll. Vezeti a levéltárt­­­.c­k-,­i és anyagi tekin­­­­tetben. Közvetlen őrizete alá helyeztetnek a titkos , vagy bármi más okból különös felügyeletet igénylő­­­­ratok, mint p. o. az országos törvények és tárgyak­­ mint p. o. az alapmérték stb. stb. Segítségére egy­­ szolga lesz. A leváltást a következőleg fog beosztatni. I. Diplomatikai osztály. Feladata: A mohácsi vész előtti oklevelek és­­ iratoknak ö szeszedése, rendezése, megőrzése, szak­­­­szerű­ kezelése, és idővel palaeographiai és diplo­­­­matikai előadásoknak farkja oly ifjak számára, kik magukat a levéltári szolgálatra gyakorlatilag előkészíteni óhajtják, (a véltári iskola, mint Olasz­­honban és Münchenben létezik.) Állaga: Majdnem kizárólag a kincstári le­véltárból fog vétetni, hol ez oklevelek különféle osztályokban, különféle korú iratok közt szét van­nak szórva. Személyzete: 1. Allevéltárnak, mint osztály­főnök. 2. Egy fogalmazó. 3. Egy szolga. Alakuló­ban van. II. Történelmi osztály. Feladata : az 1526—1723 közti, magyaror­szági iratokat, az erdélyiek és kérőbb orbávek kö­zül pedig a tb.aztán tör.Omit Kcsürköt, at p. o. az 1848/9-iki forradalomra vonatkozókat, kike­resni, rendezni, kezelni stb. Állaga : Leginkább a kincstári, magyar kan­­c­ellária és szorosan vett országos levéltárból fog kikerülni. Személyzete : 1. Allevéltá­r­ok, mint osztály­főnök. 2. Egy fogalmazó. 3. Egy s­zolga. Alakulóban van. Ez osztályra nézve egyébiránt megjegyzendő, hogy annak lefelé oly stricte kitűzni válaszpontját, mint az I. osztálynál nem lehet, ha­nem az iratok természete szerint, hol egy pár év­vel 1723-tól menni, hol pedig­­ensa fog kelleni maradni, mire nézve legezélszerübb eseti őr­ eseire intézkedni. III. Erdélyi osztály. Feladata : Erdély újabb­­iratait, a mennyiben a II. osztályba nem tartoznak, 1540. főkép pe­dig az erdélyi főkormányszéknek felállításától kezdve a legújabb időkig kezelni, rendezni ak­­kép, hogy az egy tárgyra vonatkozó iratok lehe­tőleg együtt legyenek. Állaga: Az erdélyi főkormán­yszéki, az erdélyi kanczelláriai és fiskális levéltárak. Személyzete: 1. Allevéltárnok, mint osztályve­zető. 2. Egy fogalmazó. 3. E­g hivataltiszt. 4. Egy szolga. A jelenlegi erdélyi osztály csak Kolozsvár­ról felhozott főkormán­y,széki levéltárból és némi járulékaiból áll. Az erdélyi udvari kanczelláriai levéltár, mióta Bécsből lejött, a magyar udvari kanczelláriai levéltárral ül egy kezelés alatt ; a fiskális levéltárt a hely miatt szintén rokon ter­mészetű kincstári levéltárban kellett elh­ely­ezni. E három osztálynak egyesítését már most a h­oy és személyzeti viszonyok a főkormány­széki levéltár tisztviselőinek legnagyobb része a­ blikán mos­tani feladatának megfelelni nem engedik. A fogalmazó mellé egy hivatalti azt is java­sol­tátik azért, mert e levétár mi t­­úlnyomólag újabbkori iratokból álló, sokáig lesz­­ kény­telen registraturális munkákat végezni, és mert helyileg mindég el lesz különítve a többi osztá­­lyoktól, s ezélszerű­bb, ha állandóan ott működik egy hivataltiszt, mintsem, hacs­ak esetről vétetik egy igénybe. IV. Magyarországi osztály. Feladata : A magyar helytartótanácsi, curiai kanczelláriai és kincstári, nem különben a megér­kező fiumei levéltárak összes, illetve 1723. óta, való iratait kezelni, rendezni, összesíteni akkép, hogy a mi egy tárgyra vonatkozik, lehetőleg együtt legyen. Nagy terjedelménél fogva némely alosztá­lyokra kell majd szakadni, melyek k­czélszerű­b­­ben a minisztériumok felosztásához fogn­ának alkal­mazkodni, jelesen lesz: 1. Pénzügy, 2. igazságügy, 3. vallás- és köz­oktatásügy, 4. belügy, melyhez a többi tárczákba vágó iratok is tartoznának. Állaga : A felérintett levéltárak egészben vagy részben, melyek az országos levéltár összes iratai­nak körülbelül 2­3-ad részét teszik. Személyzete: 1. Allevéltárnok, mint osztályve­zető. 2. Négy fogalmazó. 3. Egy szolga. Ezen osztálynak teljes megalakulása sok te­kintetben attól függ, mikép lehet elhelyezni a le­véltárt, s czélszerűen csak akkor lesz­­. Vihető egész kiterjedésében, ha a két első osztály legalább nagy­jában már megalakult s az ezen osztályba nem való elemeket kivonta. Ez egyébiránt évtizedekre terjedő munka, melynek párhuzamosan kell haladni uj mutatók készítésével, s mely a levéltári összes anyagnak tüzetes átvizsgálását igényli. Ehhez járulnak a szükséges segédhivatalok.

Next