Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)

1879-02-01 / 56. szám

rglfizetési árak: Egész évr« « SO frt — kr. Évnegyedre­­­l 5 fit — kr. Félévre ... 10 . — , Egy hónapra . 1 „ 10 . Egyes szám ára krajczár. »Szerkesztési iroda: Budapesten, nddor-néora. 6. szám. Emint sem közliini, ha nem tudjuk, kit/O jSn. — Bátratok vUtítakü­ldésére non volUaUrunk. — Bottá által csak bérmentet leveleket fogadunk el. Sieggeli ’kiadás,­ hirdetések felvétett a kiadóhivatalban: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite át Cse­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: B'O'^fd­pesten, nádor-utcza 6. szerk­. Mié int­endik az előfizetőiek , a lap szétküldtére vonatkozó minden felszólaldi. 56. szám. Budapest, szombat, február 1.1879. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejárt, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre...................................20 frt — félévre............................... . 10 frt — negyedévre.....................................5 frt — egy bóra.....................................1 frt % Vt. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. ——muiiiii ^ ""BCTt"r' ■» ni miiWUlomMuuvwms táviratok, Páris, jan. 31. A képviselőház 405 sza­vazat közül 314 szavazattal Gambettát vá­lasztotta, elnökévél, Versailles, jan. 31. A senatus napi­rendre tért át Fresneau (legitimista) inter­­pellátiója fölött, a morbihani megye hiva­talnokainak választási érelmeit illetőleg. A senatust és képviselőházat elnapolták csü­törtökig. Ma reggel minisztertanács volt Grévynél. Grévy a jövő héten fog üzenetet intézni a házakhoz. Gambetta csak az üze­net után foglalja el elnöki székét. Páris, jan. 31. Téves az a hír, hogy Mac- Mahon Grasseba megy. Mac-Mahon néhány napig Parisban marad, hogy megkönnyítse Grévynek az elnökség átvételét. A tábornagy már átköltözött magánlakására, későbben pedig loireti kastélyában fog lakni. Grévy legközelebb elfoglalja az Elyséet. Páris, január 31. A hírlapok összhangzólag konstatálják Mac-Mahon tábornagy helyes magatar­tását. A Journal des Débats írja: A köztársaság borzasztó válságot élt át és megszilárdulva állotta ki. A République Frangaise szerint rövid szóval mondható el a végbement tény: Tegnap óta köz­társaságban élünk. A Dixneuviéme Siécle bizonyos­nak mondja Gambetta megválasztatását a képvise­­lőház elnökévé. Bécs, január 31. Drinápolyból jelenti a Po­litische Correspondenz . Az utóbbi hetekben mint­egy 20,000 főlé menő friss orosz­ csapatok érkez­tek Bolgárországba és Ruméliába. A hadtestek pa­rancsnokai rendeletet kaptak, hogy vizsgálják meg a csapatok harczkészségét. Bécs, jan. 31. Az „Ellenőr“ fiumei levelével Szemben, mely szerint Triesztben nincsenek kellő vesztegzár-intézetek, a következőket jegyzi meg a Telegraphen Correspondent Bureau : A kikötői épít­kezés következtében megszüntetett trieszti intézet helyébe Valle-Santo-Bartolomeóban, Muggiához kö­zel, építettek vesztegintézetet, az utasok és az áruk részére, nagy költséggel, úgy hogy ez intézet czéljának elérése mindenkor biztosítva van. Az a hír, hogy az olasz kormány vesztegzár alá veti a Fekete és Azovi tenger orosz kikötőiből érkező árukat, úgy igazítandó ki, hogy az olasz hatóságok rendszabályai eddig csak az illető hajók orvos-rendőri megvizsgálására és desinficiálására szorítkoznak. Ez a rendszabály Triesztben már régóta érvényben áll, nevezetesen a keleti háború által érintett országokkal szemben, az oroszországi árukat illetőleg pedig újabban szigorúbbá tétetett. Berlin, jan. 31. Hirsch professor elnöklete alatt a jövő héten indul el a bizottság az epidémia megvizsgálására. Az osztrák-magyar delegáltakkal Breslauban fog találkozni. Onnét Galiczián át men­nek Oroszországba. Innét Sommerbrodt törzsorvost küldik ki, egy más delegáltat Halléból várnak. Az oroszok szívesen látszanak várni a külföldi orvo­sokat, hogy ezek constatálják a túlzást, a­melyet az epidémia elterjedéséről keringő hirek okoztak. Pétervár, jan. 31. Hivatalos. Asztrahán­­ból jelentik jan. 30-káról: Vet­yankában és vidé­ken nem fordult elő újabb betegedési eset. Mind­azokat, a­kik érintkeztek a betegekkel és meghal­­takkal, elkülöníttették, ruháikat elégették, a­melyek helyett a vörös kereszt társulat adott nekik fehér­neműt és ruhát. B­écs, jan. 31. Ő felsége ma délben fo­gadta Szavjet pasa, török nagykövetet. Bécs, jan. 31. Konstantinápolyból jelenti a „Politische Correspondenz“ . Azon franczia tőkepén­zesek élén, a­kik kölcsöntervezetet ajánlottak a portának, Tocqueville áll. 150 mill­ó frank előleget ajánlanak. A török államadósság convertálása bi­zonyos jövedelmek által biztosíttatnék, nevezetesen a vámjövedelem által. A vámhivatalokat európaiak igazgatnák, a vámokat 2 százalékkal emelnék. Fournier nagykövet támogatja azt a tervezetet, de az angolok nem nézik jó szemmel. Minthogy a porta hajlandó ennek elfogadására, Tocqueville az ügy elintézésére jan. 29-én Párisba utazott. Constant pasa a görög határrendező bizottság újonnan kinevezett tagja ma indul el Preverába, Zára, jan. 31. A kattarói választókerület vidéki községei Vojnovicsot a tartománygyűlés elnö­két választották meg reichszab­i képviselőnek. Bécs, jan. 31. A képviselőház bizonyos le­velezések és postaküldemények vitelbérmentessé­­gére, azután az ingatlan államjavak eladására vo­natkozó törvényjavaslatokat második és harmadik ol­vasásban vita nélkül elfogadta. A pestis­ vitában Ja­­vorszki hangsúlyozta a tárgy nagy fontosságát. A csa­­patszéthelyezések Oroszországban terjesztik a betegség anyagát, minden kozák a zabzsákban magával hordja a kolerát, ezt bizonyítja a járványok története. A Szó­nok egyetért a kormány rendszabályaival, de még nagyobb szigort kíván, sajnálja az együttes eljárást Németországgal. Ausztria-Magyarországnak önállóan kellene intézkednie. Roser figyelmeztet arra, hogy­­ sem a járvány diagnosisa, sem pedig elterjedése nincs constatálva. Halottakat még nem vizsgáltak meg­­,tudományosan. Minden körülmény között a legszigo­rúb rendszabályok szükségesek, nem kell sajnálni st/5111 időt, sem pénzt. Végre már Oroszor­­szág népének állapotára és az egészségügyi rend­őrségre. Fux azeleti pestisnek tartja az epidémiát, de a­mely nem nagyon terjedt el. Ausztriának szigorú intézkedéseket átélt ugyan tennie, de a túlzástól is óvakodnia kell, hogy ne rémítse meg a lakosságot. Remélli, hogy a kormány őszinte jelentéseket fog tenni. Vitezics megemlékezik az egészségügyi sza­bályokról, és rendszabályokat vár az Oroszország­ból érkező tengeri terményekre nézve. A dalmá­­cziai vesztegzári intézkedéseket kárhoztatja. Witt­­mann: A tengeren való behurczolástól kevésbé le­het félni. Auersperg miniszterelnök. A kormány tudja súlyos felelősségét, és minden intézkedést megtett, a­melyek a lakosság biztosságára szük­ségesek. Megállapodni iparkodott Magyarországgal, Németországgal, Olaszországgal és Romániával, és több ügyet már egyetértve intéztek el, úgy hogy rögtön orvosokat küldenek ki. De óva int a sen­­sationális hírek ellen. Intézkedés van téve, hogy a kormányok által kapott tudósítások kölcsönösen kicseréltessen­ek, és azonnal közzététessenek. A legközelebbi ülés kedden lesz. Róma, jan. 31. A képviselőház tárgyalta a külügyminisztérium költségvetését. Depretis, Minghetti és mások kérdésére válaszolta: A kormány a kö­zép-ázsiai olasz expeditió támogatására ágenst kül­dött Spaba, Zalában pedig consulatust fog szervezni. Visconti Venosta: A baloldali minisztérium keleti politikája bizalmatlanságot szült, károsította Olasz­ország befolyását. Az Italia irredenta izgatásait kárhoztatja és felszólítja a minisztériumot, hogy térjen vissza az Ausztriával való hagyományos jó viszonyra. Olaszország keleti érdekei meg­felelnek az európai egyensúly érdekeinek. Olasz­országnak óhajtania kell, hogy a berlini sze­­ződés tartós legyen. Hogy befolyást gyakorolhas­son az olasz kormány az európai tárgyalásokra, jó belügyi politikát is kell követnie. Alvisi nem tartja kedvezőtlennek a belsői szerződés eredmé­nyét, Maurigi némi változtatást kíván Olaszország külügyi politikájában, és megjegyzi, hogy szüksé­­gesnek tartja a berlini szerződés legális végrehajtását Berlin, jan 31. Az albizottságok folytatták a pestis terjedésének megakadályozására c­élzó technikus kérdések tárgyalását. Teljes ülés ma nem lesz. A bizottság két szempontot vesz tekintetbe, ha az epidémia nem terjed jelen részkén túl, továbbá másodszor azt az esetet, ha az epidémia tovább terjed. Azt tartják, hogy a nagy hideg okozza, hogy a megbetegedési esetek csökkentek jelenleg. Budapest, január 31. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekez­letét Szontagh Pál elnök megnyitván, Márkus Ist­ván előadja interpellációját, melyet a képviselőház holnapi ülésében terjeszt elő az iránt, minő óvin­tézkedéseket tett a kormány a pestis behozatalának meggátlására. Tisza miniszterelnök az interpelláló némely pontjára azonnal megnyugtató felvilágosítást adott, ígérve, hogy a házban bővebben és részletesen fog nyilatkozni a kérdés felett. A választ az értekezlet tudomásul vévén, Fröhliches társainak az állami háztartás 10 évi eredményének előterjesztése iránti indítványa ke­rült szőnyegre: a miniszterelnök bár ilynemű mun­kálat kidolgozását terhesnek tartja, mert ez magán­szorgalom és tanulmány feladata, mindamellett is nincs kifogása az indítvány elfogadása ellen. Az értekezlet abban állapodik meg, hogy ez ügyet nyilt kérdésnek tekinti s ezzel a tanácsko­zás véget ért. _________ A vasúti biztosítás ügyében tegnap tartott ér­tekezletről a mienkkel lényegében egyező megle­hetős hn és alapos közleményt hoz a „Pester Lloyd“ ma reggeli száma s csupán ott téved, mi­dőn a nembiztositás mellett nyilatkozó egyetlen vasutas az első magyar gácsországit nevezi meg a magyar nyugati vasút helyett. Érintetlenül is hagy­tuk volna e csekély és úgyis lényegtelen tévedést, tisztelt laptársunk közleménye azonban egy pár oly subjectív megjegyzést is tartalmaz, melyekre mégis helyén van reflectálnunk. Némi animózus csodálkozással jegyzi meg a , Lloyd“, hogy „a minisztérium képviselői még csak meg sem kísérlették eredeti álláspontjukat (az önbiztosítást) fenntartani, hanem azonnal át­tértek a kölcsönösszeg elvére.“ Ha pár hét előtt tisztelt laptársunk objectivitása nem szorítkozott volna az „első magyar“ emlékiratának közlésére, hanem adta volna, mint mi tettük, a közlekedés­ügyi miniszter vonatkozó rendeletét is, vagy leg­alább a mi lapunkban megolvasta volna azt: meg vagyunk róla győződve, hogy e mostani „Front­­veränderung“-ot nem tartaná különösnek. E ren­deletnek következő passusa ugyanis „. . . . a kor­mány intenzióinak a vasutak körében megbeszélt azon önbiztosítási mód felelt volna meg legjobban, hogy a felmerült károk az e czélra szövetkező vasutak közt, esetről esetre, bizonyos előlegesen megállapítandó kulcs szerint megosztassanak,“ min­den kétségen felül emeli azt, hogy a kormány ab ovo a kölcsönösségi princípiumot helyezte első sorba és valószínűvé teszi, hogy később is mindig az le­begett czélul szeme előtt, így fogta ezt fel jan. 22-iki czikünk írója, midőn helytelenítette a nem­biztositás előtérbe állításával hátulról kerülést, igy fogták fel az alföld-fiumei, arad-ter­esvári stb. vas­iaknak a tegnapi értekezleten felszólalt képvise­lői; minélfogva a legkevesebb ok sincs a felett csodálkozni, hogy a kormány képviselői az előttük úgyis végczélul lebegő kölcsönösségi módozat csak­nem egyhangú pártoltatását tapasztalván a vasutak részéről, az ön-, azaz nembiztosítás módozatát egy­szerűen elejtették. De tisztelt laptársunknak némi kételyei van­nak még a kölcsönös szövetkezési módozati sikerül­­hetésére nézve is. Bizonyára meg fogja őt nyug­tatni e részben az arad-temesvári­ vasút képviselő­jének, Weninger úrnak általa méltán feldicsért fé­mes beszéde, mely nem csupán a nembiztosítás ellen tartalmazott hatalmas érveket, hanem egy­szersmind azt is bebizonyítá, hogy az érdekeltek részéről feltételezett jóakarat mellett semmi sem könnyebb, mint a körmönös szövetkezés létesítése, és hogy e módozat létesíthető volt már sokkal komplicáltabb viszonyok között is. Végre aggályát fejezi ki tisztelt laptársunk, hogy élénk vitára fog még alka­mat szolgáltatni azon körülmény is, hogy a kormány képviselői csupán a károk kölcsönös viselésére, nem pedig, mint azt átalában érteni szokás, a közös díjfizeté­sek kölcsönösségére gondoltak. Mi azt hisszük, hogy e kérdés felett könnyű lesz az eligazodás. Mi a tulajdonképem czél ? hogy díjak fizettessenek ? nem, hanem hogy az előforduló károk közösen a kölcsö­nösen, bizonyos kulcs szerint viseltessenek. E czél­­ból nemcsak nem múlhatlanul szükséges, de sőt felesleges is a díjfizetés előre meghatározása, mert az vagy nagyobb, vagy kisebb fogna lenni az előforduló károk összegénél, tehát vagy vissza-, vagy utánfizetést vonna magával. Csupán azon esetben volna az helyén, ha biztosítási, vagyis inkább előlegezési alap formálása czéloztatnék, de ennek szüksége is elesik, ha a kormány az idő­közi, azaz az egyik havi elszámolástól a másikig való előlegezéseket egyszerűen magára vállalja. A mi véleményünk szerint az ügy most már a legjobb kerékvágásba van b­ezczentve és mi re­méljük, hogy a kiküldött bizottságnak sikerül oly tervezetet létrehoznia, mely mellett vasutaink köl­csönös biztosítási szövetkezése most már rövid időn ténynyé válik. _________ A személyszállítási bevételeknek évről-évre majdnem minden vasútnál tapasztalt csökke­nése folytán a közmunka- és közlekedési ma­gyar királyi miniszter meghagyásából a magyar kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség fölhívta a magyar vasutak igazgatói értekezletét, hogy ezen aggasztó körülmény okait tanulmányozván, a czél­­szerűnek mutatkozó intézkedések iránt javaslatot tegyen. Részünkről azt hisszük, e bajon gyökeresen csak azáltal segíthetnek, ha a személyek és árak díjmentes, vagy kedvezményes szállítását a lehető legnagyobb mérvben megszorítják s az ezeknél való eljárás körül a legszigorúbb felügyeletet gya­korolják. Jelenleg a vasutaknál díjmentes szállításra jogosítanak az egyleti, évi pergamenten, évi kemény papíron, időleges és egyes utazásra szóló szabadjegyek s az élelmiszerek bevásárlására szóló menetigazolványok. Ezenkívül vannak kivételes esetek, a­melyekben bizonyos személyek a vonala­kat szabad­ menetigazolvány nélkül is használhat­ják. Ilyenek az intézeti alkalmazottak és munkáso­kon kívül a postakocsikban szolgálatot tevő posta­tisztek, a postaküldeményeket kísérő kalauzok, vámhivatalos áruk kíséretéhez rendelt pénzügyőr­ségi közegek, a pénzügyi hatóságok küldöttei s a pénzügyőrség hivatalnokai, ha hivatalos vizsgálatot vagy kutatást eszközölnek a vonatnál. A szabad­meneteken kívül vannak kedvezményes szállítások önkezelési jegyekkel, melyek nevetségesen alacsony díjtételek mellett használhatók és pedig az I. osz­tályú kocsiban személy- és kilométerenkint másfél, a II. osztályúba egy, a III. osztályúban félkraj­­czárért. Végre használhatók még féljegyek, vagy alsóbb osztályú jegyek magasabb kocsiosztályban, s e jegyekkel még rendesen 25 kig. szabad­­súly jár. Az ily szabad- és mérsékelt jegyek használása oly általános divattá vált nálunk, hogy átlag min­den coupéban hat ember közül legalább kettő, de gyakran valamennyi ily jegygyel utazik. Ideje volna, hogy ezek kiszolgáltatása minden vasúttár­­sulatnál, de különösen az állami vonalakon, a le­hető leg­szigorúbban megszoríttassék. Skene levelet intézett a régi haladó­ párt elnö­kéhez, a­melyben közli, hogy képviselői állásáról le akar mondani.­­ Az osztrák-magyar vasutak közt fennálló köz­ponti leszámítási iroda (clearings-house) felügyelő bizottságának egyik legutóbbi ülésén a magyar vasutak képviselői által azon indítvány létetett, hogy ez intézmény főnöke mellé egy helyettes is neveztessék ki a magyar vasutak hivatalnokai so­rából, a­ki egyszersmind magyar legyen, máskü­lönben a magyar vasutak ez intézménytől vissza­lépvén. Az indítvány ad referendum vétetett, teljes kilátás van reá azonban, hogy osztrák részről is elfogadtatik. Üdvözöljük vasutaink helyes értékét, melylyel honunknak és nemzetünknek az azokat megillető helyet ez irányban is törekednek ki­­vívni. A bécsi svéd és norvégiai követség a közös külügyminiszter útján még a múlt év folytán az iránt fordult a magyar kormányhoz, hogy részére a magyar vasúti igazgatóságok és vasúti szolgálat szervezetéről biztos adatok küldessenek. A magyar kir. államvasutak igazgatótanácsa e kívánságnak eleget teendő, a­mennyire a tárgy nagy terjedelme engedte, részletes és lehetőleg világos képet nyújtó alakban emlékiratot dolgoztatott ki, melynél, mint­hogy az államvasutak szervezetét megállapí­ó rend­szeres és teljes utasítás nincs, a jelenleg tényleg fennálló szervezet íratott le. Hallomás szerint, ezen emlékirat a svéd és norvégiai követségének az ő felsége személye körüli m. kir. miniszter útján már el is küldetett. Csetinyéből jelenti a „Presse“ jan. 29-kéről. A montenegrói bizottság, melynek tagjai Sima Po­­povics, a fejedelem titkára és Sztanko Radonics külügyminiszter, holnap indulnak Virbazárba, a­hol értekezni fognak Kramil pasával Podgoricza át­adását illetőleg. A két bizottság holnap tartja első ülését. Remélik, hogy két nap alatt elintézik a kérdést. Utolsó hír. — Nemzeti színház. „Julius Caesart“ — e férfias tragédiát — férfiasat, mert férfierényt di­csőít — a nemzeti színház ma oly kiállítással s előadással mutatta újra be, mely minden tekintet­ben büszkeségére válhatik úgy az igazgatóságnak, mint a rendezőségnek. A meiningeniek mintájára, kiváló gondot forditottak a népjelenetekre s ezek — a vezérszerepek Ujházy, Vizváry, Halmy s Be­nedek József kezében lévén — csakugyan élettel­­jetek voltak. Fénypontját képezte a rendezésnek az utczai zavargás Antonius nagy beszéde után. De nemcsak mellékességekkel tett ki magáért a színház, az egyes szereplők is mindent elkö­vettek az est emelésére. Bizonyos egyhangúság a szavalatban közös rész szokása minden drámai színészünknek, értelmesen, tagolva beszélni, kellő­leg pointírozni, hangsúlyozni tökéletesen egyik sem szokos, valamennyit elragadja a patheticus áram­lat. Általános hiba ez, melyben egyik kisebb, másik nagyobb mértékben, Nagy Imre vagy Bercsényi például sokkal kevésbé mint Kovács Gyula. Azon­ban mellőzve e fentartást, kiváló elismerés illeti meg a főszereplőket is, kik közü­l az oroszlánrész Nagy Imrét illeti Brutus szerepében. Férfias, nemes volt s oly rokonszenves, mint mindig lenni szo­kott. Bercsényi Cassiusa kissé élesebb lehetne — főleg eleinte, mikor Brunust uszítja, máskülönben jól eltalálta e keserű hazafit. Kovács Gyulának Antonius legsikerültebb szerepe azok közt, melyekben magát eddig bemutatta, úgy tetszett, mintha már csiszolódott volna. Nem hadait, nem hadonászott, nem fintorgatta arczát, nyugodtabban s erővel, ér­telemmel adott több helyet, félig a nagy beszédet Budapest, január 31. Francziaország, mint Moliére tudósnői mondanák, estétől reggelig átaludt egy nagy, fenyegető válságot. Mire a villamos drót és a gőz szárnyai megvitték a távol departementoknak az elnökválság hírét, Pá­­risban és Versaillesben már megoldást is nyert a crisis. És szerencse, hogy így történt. Fran­­cziaországnak nem volt ideje megijedni. A reactiónak és radicalismusnak, a köztársa­ság e két esküdt ellenségének nem volt ideje „cselekedni,“ mert nem volt ideje a hely­zetet kizsákmányolni. A mérsékelt republi­kánusok egy pillanatra sem ejtették ki ke­zükből a vezetést. Fegyelmezettségükről és összetartásukról fényes bizonyságot tettek. Az elnökválság a lehető legnyugodtabban és szabályosabban ment végbe. Máskor na­gyobb zajt ütött egy egyszerű miniszter­válság. Mac-Mahon elment. De távozása leg­kisebb rázkódást sem okozott, s nem ha­gyott űrt maga után. Sőt mi azt hisszük, hogy az események szabályos fejlődése idézte elő távozását. A köztársaság előbb izmoso­dott meg és előbb állt saját lábaira, mint Mac-Mahon elnöki tisztének ideje letelt. A tábornagy megoldotta feladatát és becsüle­tesen oldotta meg. Most, hogy missiója be van töltve, távozik. Mac-Mahon feladata volt, hogy a pártok felett állva, törvényes keretben tartsa a pártok tusáit. Feladata volt, hogy ótalmazza a köztársaságot min­den törvénytelen megtámadástól s igy biz­tosítsa Francziaország nyugalmát, melyre a háboru­ ütötte rettenetes sebek behegesztése czéljából okvetlenül szüksége volt. S a tá­bornagy mind e feladatnak megfelelt. Nem volt republikánus, de hű maradt hozzá, mert ő felesküdött ennek zászlaja alá hazafiságból. És ő sokkal inkább katona, sokkal inkább becsületes ember, hogy sem adott szavát, vagy épen esküjét, bármily körülmények közt megszeghetné. A­míg őrállomásán áll, azt az ügyet cserben nem hagyja, melynek szolgál. Nem hagyta cser­ben a köztársaság ügyét sem — de nem is tett többet érte, mint mennyit tennie kötelessége volt. Kötelességét megtette: ez az egész. De a kötelesség teljesítése is ér­dem, főleg akkor, midőn nagy csábok édes­getnek a kötelesség megszegésére. Mac-Ma­hon, kinek politikai meggyőződései és haj­lamai megnyugtatták a monarchistákat és a tábornokokat, s kinek adott szavában megbíztak a köztársaságiak, megakadá­lyozta a pártharcrok szenvedélyes kitöréseit azon időben, mikor e kitörésektől legin­kább lehetett tartani, így időt nyert a köz­társaság a megszilárdulásra. Hogy megszi­lárdult, ez szerencséje: Mac-Mahon e meg­szilárdulási processust nem segítette elő, csak védte zavartalan lefolyását. Ha a köz­társaság nem lesz vala életképes, Mac-Ma­hon nem hullatott volna kényeket. De el­nöki székét ez esetben elhagyta volna , mert megfogadta, hogy a köztársaságra az ő el­nöksége alatt senki sem mérhet halálos csapást. Ámde a köztársaság életerős gyökere­ket vert Francziaországban. A tábornagy­elnök tehát többé nem tartotta hazafias kötelességének helyén maradni akkor is, midőn a köztársaság az ő eszméivel és po­litikai meggyőződéseivel jó ellentétbe. Tá­vozott. Távozásából Francziaország komoly politikusai nem vonnak következtetést a köztársaság veszedelmére. Csak az európai sajtónak jut eszébe, hogy fejét megfájdítsa Francziaország helyett. Ugyanazon lapok, melyek Dufaure programmját mérsékletesnek, sőt elégtelen­nek tartották, most, hogy Mac-Mahon meg­hátrál e programm végrehajtása előtt, a radicálisok győzedelme, s így a franczia köztársaság veszedelme felett siránkoznak. A­mi helyes volt tegnap, nem lehet hely­telen ma. Dufaure programmja a józan franczia közvélemény kifejezése volt tagnap; a tábornagy visszalépése nem teheti e pro­gram­mot a mérsékelt Francziaország köz­véleményének meghamisításává. Nekünk erős meggyőződésünk, hogy a franczia köztársaság nem forog veszélyben. Veszélyben forogna, ha Mac-Mahont csak­ugyan a radicalisok szorították volna félre. Ámde ez nem történt. Dufaure programmja a mérsékelt köztársaság programmja, mely szemben áll úgy a reactióval, mint a radi­­calismussal. Akit erről nem győzött volna meg azon impozáns látvány, a­melyet a mérsékelt köztársaságiak feltüntettek a Du­­faure-féle programm tárgyalása és a most lefolyt elnökválság alatt, okvetlenül meg kell hogy győzze az új elnökválasztás ered­ménye. Grévy roppant többséggel választa­tott elnökké s ez a többség a mérsékelt köztársaság többsége. S a­ki Grévyről ra­dicali tendentiákat tételez fel, az nem is­meri e veterán republicánus múltját és jellemét. Egy hosszú élet küzdelmei kötik, elválaszthatlanul, a köztársasághoz, s egy hosszú élet tapasztalatai tanították meg, hogy a köztársaságnak a radikalismus még a legfeketébb reactiónál is nagyobb ellen­sége. Személyes tapasztalataiból tudja, hogy az 1848-as szép álmokat is a radikalismus tette tönkre. Azért volt ő, az új köztársa­ság kikiáltása óta mindig a mérsékelt esz­mék előharczosa. Ő volt, a­ki mindig mér­sékletre intett a megpróbáltatás vészterhes napjaiban. Midőn most az elnöki székre lép, a mérsékelt köztársaság foglalja el, az ő személyében, a legfőbb poletot. A mérsékelt köztársaság érvényesül mindenütt, az állami szervezet csúcsától egész a legalsóbb ré­tegekig, Grévy h­íven, pontosan és pártatlanul fogja teljesíteni kötelességét az elnöki szé­ken. A radicalismus ellen biztosabb véde­lem lesz, mint lenne bárki az ő helyében. A radicalismusnak legkisebb árnya sem tapad személyéhez. Neve programm a radicalis­­mussal szemben. Az ő elnökké való válasz­tása tehát megnyugtathat mindenkit. Elégületlenséget csak azokban szülhet,a­kiket Dufaure programmja — melynek végrehajtása most biztosítva van — érzéke­nyen sújt. Zúgni fognak a radikálisok, s a reactionarisusok, ami a franczia köztársa­ságra nézve kedvező jel. Fel fognak jajdulni a köztársaságellenes bürokraták s a reac­­tionarius tábornokok. Ámde nem árthatnak a köztársaságnak. A hadsereg nem vak esz­köz többé néhány katonai főparancsnok ke­zében. Az új katonai szervezet, s a köztár­saság szabadelvű elemeket vitt a franczia­ hadseregbe. A császárság gloire-jának va­rázsa megtörött Gravelotte-nál és Sedánnál. A katonai elem elvesztette túlsúlyát a politikában és a társadalomban Franczia­országban is. A tábornokok és a bürokraták döntötték érvénybe Francziaországot, hon­­nét nem a tábornokok és bürokraták ragad­ták ki. A franczia közvélemény kijózanodott az egyenruha-kultuszból. Francziaország com­pact közvéleményét nem lehet többé puska­tussal az utczákon erőszakolni. A franczia hadsereg innéttál, bár még mindig nagy hibája, hogy politizál, nem képez többé oly tényezőt, mint képezte ennek előtte a nagy nemzeti mozgalmakban. Nem hisszük tehát, hogy néhány meg­sértett tábornok oly hatalmas factorrá le­hessen, miszerint felvehesse a harczot a franczia köztársaság szellemével. Lehet, sőt valószínű, hogy kisebb-na­­gyobb confliktusok, bonyodalmak fogják kö­vetni az elnökválságot és a rendszerválto­zást, de a mérsékelt köztársaság szelleme sokkal erősebb, hogysem félre ne szorítaná­­ a zavargó és ellenséges elemeket s teljes diadalt nem aratna a radikalizmus és reactió végső próbálkozásán, Caesar holtteste fölött. Kihívták több ízben s meg­érdemelte a tapsot. Csak abban a pillanatban nem állt a szerep magaslatán, mikor Caesar holttestét először megpillantja, több meghatottságot vártunk volna. Igaz, hogy hangja nem igen hajlékony, re­méljük azonban, a jó igyekezet majd megbirkózik a makacs anyaggal. Cascát Szigeti Imre jól játszta s Egressy sok fenséggel a nagy Caesart. Felekyné, Kassayné a két kis nőszerepben érdekesítették az előadást. „Julius Caesar“ e szép előadását érdemes volna a fővárosi közönségnek minél nagyobb figye­lemre méltatni. De minek? gondolja a pest­, majd megnézem a — merpingiaktól. — Záik Miksa leánya — mint fájdalommal értesülünk — ma a városligeti tavon korcsolyázás közben elesett és kitörte a lábát. Budapest, január 31. A pénzügyi bizottság ma végre befe­jezte a budget tárgyalást, és kiderült, hogy a költségvetés előirányzata, melyet az el­lenzék ámítónak és hazugnak bélyegzett, a többség szigorú és beható bírálata daczára csak igen jelentéktelen változtatásokat szen­vedett. 246,902,140 forint volt az előirány­zat kiadása és 224,099,705 frt annak be­vétele s így 22.802,398 frt a deficit az ez idei boszniai kiadásokon kívül ; a pénz­ügyi bizottság által megállapított költség­­vetés szerint pedig 246.728,876 frt a folyó évi kiadás,­222.208,602 frt a bevétel, s követ­kezőleg 24.520,274 frt a deficit. A különb­ség tehát összesen 1.700.000 frt, a­mi 200 milliót meghaladó összeg mellett valóban nem oly nagy szám, hogy az ellenzék min­den korlátot megvető féktelen támadásait igazolhatná. A mérleg megállapításánál azonban sokkal fontosabb volt azon vita, mely a jövő teendői körül forgott. Már tegnap elő­zőleg is érintettük e tárgyat és megelége­désünkre szolgál annak constatálása, hogy ez életbevágó kérdés iránt meglehetős ösz­­hang nyilvánult a bizottság tagjai közt, s hogy annak leghivatottabb szónokai ugyanazon nézetet vallják, melynek mi már tegnap is kifejezést adtunk e helyütt.

Next