Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)
1879-04-01 / 164. szám
Előfizetési áraié: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit sem hitttünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 164. szám. Budapest, kedd, április 1. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban, Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Havas, Lafko & Cseczegnél Párásban (Place de la Bourse Nr. 8.) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XI. évfolyam. A t. sz. közönséghez. Az „Ellenőr“ a mai naptól az én kiadásomban jelenik meg. Kérem a t. közönséget, hogy részesítse a lapot továbbá is pártfogásában. Mint kiadó s mint szerkesztő az egész szerkesztőséggel együtt oda fogom irányozni minden törekvésemet, hogy a lap úgy kiállítás, mint bértartalom tekintetében megfeleljen a közönség igényeinek. A lap politikai iránya marad az eddigi, de meg fogja őrizni függetlenségét minden irányban s meg fogja mondani véleményét őszintén és nyíltan mindarról, amit a közérdekkel ellenkezőnek tart. Csernátony Lajos megígérte, hogy tanácsával és munkásságával továbbá is támogatni fogja a lapot, melyet alapított ; szintúgy munkatársa marad lapunknak Tong Lajos képviselő is. A tárczában, mint már jelentettük, ápril elejétől Beksics Gusztáv munkatársunknak egy eredeti regényét közöljük. A társadalmi, irodalmi, tudományos és művészeti mozgalmakra ezentúl is kiváló gondot fogunk fordítani s eddigi buzgó külmunkatársaink biztosítottak közreműködésükről. Hogy a közgazdasági rovatot, melyet Galgóczy János munkatársunk vezet, minél értékesebbé tegyük, az ország több pontjáról kértük fel lapunk barátait, hogy vidékeik gazdasági viszonyairól rendesen értesítsenek. A lap előfizetési ára marad a régi. Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az előfizetési pénzek az „Ellenőr“ kiadóhivatalába intézendők, váczi körut 26. sz. (fő-ut sarkán.) Legczélszerübb a postautalványok használata. Budapest, 1879. márcz. 15-én. Hindy Árpád, az „Ellenőr“ kiadója és szerkesztője. Táviratok. BéCS, márcz. 31. Konstantinápolyból jelenti a Politische Correspondenz. A nagykövetek folytatják fáradozásaikat, hogy elfogadtassák a portával a vegyes megszállás tervét. Leginkább azt az indokot hangsúlyozzák, hogy ez képezi legjobb biztosítékát a szultán felségi joga föntartásának Kelet- Ruméliában minden további bonyodalmak veszélye nélkül. A porta még mindig ingadozik. A keleti-numéliai bizottság befejezte a szervezési szabályzat tárgyalását, és Konstantinápolyba költözik, hogy revideálja a szervezési szabályzatot. Konduriotis görög követet Athénbe hívták. Bécs, márcz. 31. A Wiener Abendpost írja: A vegyes megszállás függő kérdéséhez ma csak egy párisi távirat szolgáltat új anyagot, amely szintén kifejezést ad annak, hogy Francziaország nem hajlandó résztvenni a megszállásban. Ez azonban csak praktikus és nem elvi visszautasítása az orosz kormány indítványának, amely számított ugyan a nagyhatalmak összhangzó beleegyezésére, de ezen terv végrehajtásában való egyértelmű részvételre nem. Pétervár, márcz. 31. Az Agence Russe írja : A vegyes megszállásról szóló külföldi tudósítások tovább mennek, hogysem a valóságnak megfelelnének. Eddig a vegyes megszállásnak csakis elve fogadtatott el. Ausztria-Magyarország, Anglia, Oroszország és Törökország részvétele bizonyos, Olaszországé csak föntartással. Francziaország végleges válasza még ismeretlen. Németország vonakodása bizonyos. Azt a hírt azonban, hogy Németország Ausztria-Magyarországra akarja ruházni jogát, hivatalosan nem erősítik meg. A megszálló seregnek nem lesz főparancsnoka, hanem minden egyes contingensnek külön parancsnoka, közös utasításaik, és meghatározott területen különben a megszálló sereg működése arra fog szorítkozni, hogy megakadályozza Bulgária és Törökország összeütközését, a szíriai franczia megszálló sereg példája nyomán. A német nagykövet júliusig tartó szabadságra megy. London, márcz. 31. A képviselőházban Northcote a hozzá intézett interpellációra válaszolja. Az afgán hatóságokkal az alkudozások még nem fejeztettek be. A kormány értesítést vár Kabulból, és arról sem értesült, hogy a Kabulba való előnyomulás elrendeltetett volna. A felső házban Lord Beaconsfield jelenti, hogy a húsvéti szünetek április 4-től április 21-ig tartanak. — Partie Frere jelenti, hogy Pearsonnal biztosítva van a közlekedés. Salisbury tudatja a házzal, hogy a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést ma terjeszti elő a kormány. Versailles, márcz. 31. Say miniszter indítványozza holnap a senatusban a parlamentnek Párisba való visszatéréséről szóló javaslat tárgyalásának elnapolását. A balcentrum már elfogadta e javaslatot és a házban is támogatni fogja. Bécs, márcz. 31. A képviselőházban előterjeszti a pénzügyminiszter az ingatlan államiszágok eladásáról szóló javaslatot. A hadügyminiszter válaszol Steuder interpellációjára a védtörvény 6. czikkének a legutóbbi mozgósítás alkalmával való megtartását illetőleg. A honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a póttartalékosok még a demobilisatio előtt elbocsáttattak, és jogtalanul senkit sem tartottak vissza. Azután azt válaszolja Vosnjak interpellációjára a Bosniában levő tartalékos orvosokat illetőleg, hogy még április hóban sokrvost haza fognak bocsátani, legközelebb pedig valamennyit. Végtére Wedl interpellációjára felel az elszállásolási törvény szentesítésének elhalasztását illetőleg ; ez Magyarországra való tekintetből történt, mert a magyar országgyűlés elé is analóg törvényt terjesztettek, amelyet közvetlenül húsvét után fognak tárgyalni; hogy az elszállásolási törvény júl. 1-én életbe léphet. (Tetszés.) A ház megválasztotta ezután a költségvetési bizottságot és elfogadta a levelek fertőztelenítéséről szóló törvényt. Wolfram jelentést tett azután az 1879. évi költségvetésről. Az elnök megnyitja az általános vitát. Előjegyezve vannak a javaslat ellen: Bärnfeind, Prazak, Vosnjak, Dipanki, Wurm, Oelz, Vicentin; mellette: Wanka, Naumowitz, Fux és Menger. Bärnfeind fejtegeti a vidéki lakosság szomorú helyzetét a nagy adók és a nyolczéves iskolakötelezettség miatt. Wanka kárhoztatja a megszállást és a pénzügyi politikát, a hadsereg költségeinek leszállítását kívánja. Prazak panaszkodik a választási reform miatt; a csehek bizonyára meg fognak jelenni a reichsrath legközelebbi ülésszakában, ha előzékenységgel találkoznak; a morvaországiak több panaszát sorolja föl; ő bízik az egyenjogosítás megvalósulásában. Naumovitz panaszkodik, hogy a lengyelek elnyomják a ruthéneket. — Vosnjak a szlovének bajait említi föl; ő remélli, hogy a jövő választásokban megbukik az alkotmányhű párt. Fux a jogi párt ellen polemizál, bizalmát fejezi ki a minisztérium alkotmány hűsége iránt; takarékoskodást és adóreformot kíván. Az urakháza megválasztotta bizottságát, amely feliratot fog szerkeszteni ő felségük ezüst,menyegzője alkalmára. Ezután szentesíti az átalános postaszerződést és a Görögországgal kötött postaszerződést. Bécs, márcz. 31. A hitelintézet közgyűlése vita nélkül szentesítette az 1878. évi mérleget, valamint az utólagos 6 frtnyi osztalékot is, úgy hogy a májusi szelvényt 14 írttal váltják be. A közgyűlés köszönetet szavazott az igazgató tanácsnak és az igazgatóságnak az ügyek óvatos intézéséért. Budapest, márczius 31. Az országgyűlési szabadelvű párt április 1-én (i. i. 6 órakor értekezletet tart. A képviselőház közoktatási bizottsága ma a nyilvános ülés után Várady Gábor elnöklete alatt, ki időközben a fővárosba visszaérkezett , folytatta a magyar nyelvnek a népiskolákban behozataláról szólójavaslat részletes tárgyalását. A bizottság mai ülésében csupán egy §-nak a 4-iknek szövegét állapította meg s ezenkívül egy új §-t fogadott el, mely a tárgyalás befejeztével mint utolsó előtti § fog a javaslatba illeszthetni. A megállapított 4. § következő szövegezést nyert, mely részben Molnár Aladár, Baross Gábor és Csengery Antal módosításai alapján jött létre: „A magyar nyelv az összes bárminemű elemi népiskolákban a köteles tantárgyak közé ezennel felvétetik, azonban mindaddig, mig annak tanítására a kellő számú tanító fog rendelkezésre állani, a jelen törvény fennebbi rendelete csak fokozatosan a következőleg léptethető életbe: minden oly népiskolában, hol a tannyelv nem a magyar, de oly tanító van alkalmazva, ki annak tanítására képes, a magyar nyelv, mint köteles tantárgy, már a jelen törvény hatályba léptét követő tanévben, ott pedig, hol ily tanító nincs, mihelyt a 2. és 3. §§-ok értelmében a magyar nyelv tanítására képes tanító alkalmazva leend, azonnal tanítandó. A magyar nyelv ezen köteles tanítását az összes községi népiskolákban, a vallás- és közoktatási miniszter külön rendeletben szabályozza. E szabályrendeletet az óraszámra nézve a népiskolai tantervek megállapításánál a felekezeti s egyéb iskolai hatóságok is kötelesek szorosan szem előtt tartani.“ A Baross Gábor előadó által szerkesztett s a bizottság által elfogadott új §. következő: „Mindenütt, hol e törvényben tanítóképezdékről, tanítókról és segédtanítókról van szó, tanítónő képezdék, tanítónők és segédtanítónők is értendők.“ A bizottság holnap d. u. 6 órakor tartandó ülésében folytatja a tárgyalást. A képviselőház igazságügyi bizottságának ma d. u. 5 órakor tartott ülésén Horváth Boldizsár elnök gyöngélkedése miatt nem jelenhetvén meg, Horváth Lajos szólíttatott fel az elnöklésre. Tágyalás alá vétetett az északnyugati vasút kiépítésére vonatkozó t.ez. hatályon kívül helyezéséről szólójavaslat. Emmer Kornél előadó bemutatta az általa összegyűjtött és rendezett e tárgyra vonatkozó öszszes iratokat, melyek részint általa tüzetesen ismertettek, részint egész terjedelmekben felolvastattak. Az ügy elődása esti 8 óra után befejeztetvén, beható eszmecsere után, melyben a bizottság minden tagja résztvett, ajavaslat egyhangúlag elfogadtatott s a jelentés holnapa 11 órakor leendő hitelesitése után a háznak fog az előadó által benyujtatni. A kormány részéről jelen voltak : Tisza, Szapáry, Pauler és Péchy miniszterek; Záhorszky oszt. tanácsos a közlekedési minisztérium és Stiff oszt. tanácsos a kincstári jogügyek igazgatósága részéről és számos képviselő, mint hallgató vett részt a bizottság ülésén. Minisztertanács tartatott ma este 7 órakor a képviselőház elnöki szobájában, melyen a honvédelmi miniszteren kívül, valamennyi miniszter jelen volt. A tanácskozás tárgyát, — mint értesülünk — a szegedi vízlecsapolási és gátépítési munkálatok képezték. A szegedi munkálatok tárgyában, mint halljuk, most foly az egyezkedés a közlekedési minisztérium és a vállalkozók közt. A szerződések megkötése közel kilátásban áll. A képviselőház erdőügyi bizottsága ma befejezte az erdőtörvényjavaslat tárgyalását. Előadóul báró Perényi Zsigmond választatott. Már többször hallottunk az iránt panaszokat felmerülni, hogy a képviselőházi bizottságok üléseiről szóló jelentések nem felelnek meg a valóságnak, úgyhogy nem egy képviselőnek egészen más szavakat adnak szájába, mint amit valóban mondott, sőt sokszor maguk a határozatok is hibásan adatnak. E visszásság igen sok félreértésre, sőt kellemetlenségre is ad alkalmat, amin segíteni kellene, annál is inkább, minthogy az úgysem járna nagy költséggel. Eddig ugyanis csak képviselők járhatnak be a bizottságba, rendszeres gyorsírói feljegyzések tehát nincsenek s így ha jelentéseket nem is várhatunk. Ha a ház a bizottságokra is kiterjesztené a nyilvánosságot és e jelentéseket is a gyorsiroda körébe utasítaná, csekély kiadással segíthetne a bajon. A magyar járadék árfolyamának poussirozására volna egy mód, melyet mindenesetre meg kellene kísérteni, írja a Pester Lloyd bécsi tőzsdelevelezője. Most, midőn a pénz olcsó, a Rothschild-hitelintézeti csoport szólítná fel a magyar kincstári utalványok birtokosait, hogy papírjaikat június 1-én cseréljék fel aranyjáradékkal az előző május 31-iki árfolyam szerint. Minthogy pedig e papírok után még két hónapig jár 5%-os kamat: a felcserélésnek akkor kellene megtörténnie, hogy az utalványok birtokosai két hóna 6°/o-as kamatot kapjanak, amely előny által e birtokosok talán rávetetnének, hogy czimleteiket már június 1-én beadják kicserélésre. Egyébiránt e czímletek tulajdonosainak tetszésükre lehetne hagyni azt is, hogy e kamattöbbletről lemondással tegyék a becserélést, mindenesetre bizonyossá válnék azonban e módon az, hogy a kincstári utalványok már most beválthatók, ami természetesen nem kevéssé be fogna hatni Magyarország hitelének emelésére. Nyilatkozat. Az „Egyetértés“ múlt csütörtöki számában, állítólag a „Szegedi Híradó“ nyomán, alulírottat azzal vádolta, hogy választókerületében Nagylakon, hatósági gyűlésen akkér nyilatkozott volna, miszerint a kormány, ha Turóczot éri a veszély, nem segélyzi oly hévvel, mint Szegedet. Ehhez az újdondász úr jónak látta bizonyos megjegyzéseket tenni, melyek szerint alulírottnak hazafiasága is kétségbe vonatik. Ezeknél fogva írásban és személyesen megkerestem a szerkesztőséget, közölné nyilatkozatomat, miszerint ősz óta Nagylakon képviseleti , vagy hatósági gyűlésben részt nem vettem, s így a jelzett módon nem is nyilatkozhattam. — Hivatkoztam 32 éves politikai pályámra, mely tanúskodik hazafias érzelmeimről. Nevezett lap, nemcsak hogy nyilatkozatomat nem közölte, de jónak látta a gyanúsítgatást folytatni, mondván: különös, hogy a képviselő ilyennel vádolható is. Mire méltán megjegyezhetném, hogy különös azon szerkesztőség, melyről föltehető, hogy a rágalomak helyreigazításának helyet nem ad. Egyébiránt ezennel nyilvánítom, hogy a panszlavismussal vádoltatást rágalomnak jelentem ki, s nemcsak hazafinak, de magyar érzelműnek vallom magamat, különben arczpirulás nélkül nem foglalhatnám el helyemet ott, ahol a házban ülök. Szeberényi Andor omággyűlési képviselő. Az olasz minisztérium, mint már említettük, a legutóbbi szavazás alkalmával kibékült Cairoli párttöredékével. A Fanfulla értesül, hogy ezen kibékülés módosítást fog okozni a cabinetben, amely abban fog állani, hogy Coppino, Majorana és Mezzanotti miniszterek lemondanak. Ferracini a közoktatási tárcát veszi át, Villa lesz a földművelési miniszter, Boccarini a közmunkaminiszter, Tornielli senator pedig a külügyminiszter. A parlamentnek Párisba való visszahelyezéséről szóló javaslat nagy izgatottságot idézett elő a senatusban. Azt hírlik, hogy kedden indítványozni fogja a baloldal, hogy a javaslat tárgyalását húsvét utánra halaszsza a senatus. A minisztérium is támogatja azt az indítványt, mert azt remélli, hogy a kedélyek lecsillapodtával könnyebb lesz a megoldás. Kalkuttából jelentette a Standard márcz. 27- kéről, hogy a Jakub kánnal folytatott alkudozások meghiúsultak, és az angol csapatok parancsot kaptak az előnyomulásra Kabul ellen. Lord Cranbrook a felsőházban hozzá intézett interpellációra megcáfolta ezt a hírt. A Standard azonban kijelenti, hogy tudósítása hiteles, a Jakub kánnal folytatott alkudozások megszakadtak és hogy az angol sereg azonnal előnyomul, amint az előkészületek befejeztetnek. Trieszt városa befejezte képviselő testületének választását. Az eredmény az lett, hogy a progressista párt 25, az osztrák párt pedig 29 tagját választotta be a képviselőtestületbe. A görög kormány jegyzéke, amelyben közvetítésre kéri föl a hatalmakat, márcz. 21-én kelt és e hó 30-án adatott át a berlini cabinetnek. A Courrier d’Italie értesül, hogy az olasz kabinetben meghasonlást idézett elő az a kérdés, hogy Olaszország részt vegyen-e Keleti-Rumélia megszállásában. A közönség nem igen pártolja e tervet. A szerb-angol kereskedelmi szerződés megkötéséről a következő communiquét közli a Szrpszke Novine, belgrádi hivatalos lap, márcz. 28-káról: „A berlini szerződés 27. czikke azt határozza, hogy Szerbia külön szerződésekkel rendezze a többi államokkal kereskedelmi viszonyait. Minthogy a végleges szerződések tárgyalása hosszú időre nyúlhatna, de az általános érdek kívánja, hogy a nemzetközi viszonyok miharább rendeztessenek: a fejedelmi kormányjavaslatot terjeszt a biztosító hatalmak elé az ideiglenes szerződéseknek a legtöbb kedvezmények alapján leendő megkötése végett. Ily értelemben a külügyminiszer márcz. 1. (13) fordult a berlini szerződést aláíró nagyhatalmak helybeli képviselőihez , s mi megnyugvással jelenthetjük, hogy a kormányunk által tett lépés sikeres eredményt nyert. Az angol királyné ágense Gould G. F. kormánya utasítása folytán értesíti a fejedelem miniszterelnökét, és külügyminiszterét, hogy ajánlatát elfogadja s márcz. 5. (17) a külügyminisztériumban megjelenvén a meghatalmazott, Riszticscsel a szerződést aláírta a legtöbb kedvezmények alapján, tekintettel a be-, ki- és az átvitelre, a helyi illetékekre és a vámformalitásokra“. Utolsó hír. — Öngyilkosságok Bécsben. A pozsonyi Opler Ede egyéves önkénytes a Ferencz József kaszárnyában ma reggel agyonlőtte magát; pénteken pedig Konkoly Imre, a 6. huszárezredből, szintén lövéssel vetett véget életének a józsefvárosi lovaskaszárnyában. Az ellenzék. VII. Ha azon ellenzék, mely — a szélsőbaloldal közjogi elméleteit magától tüntetésszerűleg elutasítva — egyesült és pártkivüli czimek alatt lépett ki a parlamenti küzdtérre, már létesülési indokai és alakulási módozatai által sem kelthette fel maga iránt a nemzet hajlamát és bizalmát, még kevésbé juthatott ily bizalom megnyeréséhez azon politikája által, melytől nem várhatott semmi jót egyetlen higgadt gondolkozású hazafi sem, akár miként ítélt legyen is különben a kormány kül- és belügyi eljárása felett. Isten mentsen, hogy egy új tárgyalásnak induljak a „berlini szerződés“ körüli osztrák oppositio magyar kiadását még egyszer megvilágítani. Látható volt annak természete úgy a Giskrák eredeti, mint az Apponyik fordított szövegében és mindenki tisztában volt az egész „keleti kérdés“ alatt aziránt, hogy a bécs-budapesti véd- és daczszövetség ellenzéki hadjárata nem Törökország mellett, hanem gróf Andrássy ellen van intézve s nem Oroszország túlhatalmasodásának megakadályozását, hanem monarchiánk külügyérségének kézrekeritését czélozta. — Az ilyen, magukat lépten-nyomon elárult és általánosan észlelt miveletek felett annyival inkább napirendre térhetünk már, mert hiszen a „vitéz németek“ és vitézebb bajtársaik, valahányszor a megelőző „felette keservesen“ érzett vereségük kiköszörülésére „még egyszer összeszedték minden erejüket“, mindannyiszor „irgalmatlanul“ elpáholtatónak. Nem kell azonban megtagadni a mi hőseinktől azt az egyet, hogy utoljára már rohantak bécsi collegáik után. Es ist ihnen ein Licht aufgegangen, belátták, hogy „szégyen a futás, de hasznos“. Az osztrák „alkotmányhak“ ugyanis annyira ragadtatták magukat a gróf Andrássy leverésére kiokoskodott idétlenségeik haverterén, hogy egy szép reggelen kénytelenek voltak megadni magukat a „berlini szerződés“ elfogadására, s ezzel együtt egész háborúskodásuk kinevettetésére. Nem így nálunk, az „egyesültek“ és „pártkivüliek“. Ezek okultak szövetségeseik fegyverletételének szomorú komédiáján és kikerülték legalább a hahotázás általi kimúlást. Igaz ugyan, hogy lapjaik felfedezték volt azon új árulást, melyet Tisza Kálmán elkövetni fog, ha nem engedi tárgyalás alá vétetni a berlini szerződés elfogadását vagy elutasítását; de amikor Tisza Kálmán úgy járt el (az áruló!), amint a vádlók megjósolták, hogy nem fog és nem akar eljárni, hát akkor bizony mégis a berlini szerződés beczikkelyezése ellen szavaztak. Sőt gróf Apponyi Albert akkor már annyira bölcs lett, hogy nem is tartott beszédet. És képzelem, mennyiszer felsóhajtott magában: mekkora philosophus volnék én most, ha tudtam volna hallgatni! És igaza van, ha így sóhajtoz , mert egészen más állása volna az „egyesültek“ élén, ha nem lovagolja be magát és pártját politikájának ismeretes zsákutczájába, trombita szóval, dobpörgéssel, ékesen. Hjah! si tacuisset. Hanem épen az a baj, hogy egy olyan külügyi eljárást követelt hangosan és állított fel, mint a saját és társai programmját, amilyennek érvényesítésére bizony nem nyeri meg sem a korona, sem a nemzet bizalmát soha. Márpedig azt hiszem, hogy a nemes grófnak nem volt és nincs czéljában a kormányrajutást magára nézve lehetetlenné tenni. De ha sugallották is őt az önzetlenség ilyen számításai, még akkor is tekintetbe vehette volna, hogy mennyit árt a parlamentáris ellenzék hatályosságának és kilátásainak, ha azt egy valósíthatatlan elmélet alapjára fekteti. No de megtanult végre hallgatni is , s ha gyakorolja ezen új tudományt, elesünk ugyan egypár csinos szónoklatától a „keleti kérdés“ felett, de tán kivezetheti még pártját azon cul de sac fenekéből, ahova külügyi beszédeivel vitte. Mert bármennyire factiosus eljárást követtek az ellenzéki urak sok más ügyben is (például a legújabb kölcsönjavaslat államszükségletére vonatkozólag is), annak hordereje utoljára sem fosztja meg őket az ország azon esetleges véleményétől, miszerint előbbutóbb kormányra jutni mégis leteheti képességük az érettségi vizsgát. Aminek horderejét azonban, a saját pártjövőjükre nézve egykönnyen ki sem számíthatják, és nagyon meg fogják érezni : az ama nevezetes háló, úgynevezett külügyi politikusok szálaiból, amelyben úgy megfogták magukat, hogy alig mozoghatnak. Hogy Boszniából lesz e haszna vagy sem e monarchiának, azt nem tudhatja bizonyosan senki, de hogy az „egyesült ellenzék“ nagyon rossz helyzetbe jutott általa, az már kétségtelen tény és megható látvány. Hanem azért lapjaik — mint pár év óta mindig teszik — folytatni fogják jövendöléseiket a Tisza-kabinet bukásának közeliségéről. És én nem is mondom, hogy ez a jóslat sohasem teljesedik be, sőt magam is kimaradhatatlannak tartom teljesülését, mint hogy mindnyájan halandók vagyunk, akármilyen hosszú élete legyen is némelyeknek. Én csak azt mondom, hogy azok a jövendölések jól tennék ha nem a ««ífiik» álmoskönyvek után, hanem a dolgok természetes fejleménye szerint jártatnák eszüket. És erre vonatkozólag mondok egy mesét is, mely a jelenlegi czikksorozat kezdetének történeti adomájával is összeilleszthető, mint kapcsolati és befejező történetbe. Nem tudom mikor és hol olvastam, de szép és tanúságos. Mintha csak a szabadelvű pártra vonatkozó ellenzéki speculatiókról írta volna valamely jámbor ember. Tessék csak megolvasni. Volt egyszer egy sovány farkas, mely nagyon éhezett a hatalomra. Tél volt és rideg idő. Oda kullogott egy kunyhó alá és fülelni kezdett a pásztornő szavaira. Ez pedig fenyegető kisdedét, hogy „ha nem leszesz jó tüstént, kidoblak a farkasnak azonnal“. Képzelhetni mint bizott előre is az ordas állat, midőn hallá a biztatást. Csak úgy nyalta a száját, mint valami orátor. Hanem hát a gyermeket — pedig tán nem is lett jobb, az anya mégsem, dobta ki, sőt szólott hozzá megnyugtatólag: ne félj lelkem semmitől, csak jöjjön haza az apa, majd ad annak a farkasnak itt ólálkodni a ház körül.“ Ezt mondja önöknek is a szabadelvű párt, midőn hízni kezd ellenzéki egyesült soványságuk, s tátják szájukat a kormányhatalomra, mihelyt valami neszt vagy épen tán egy kis családi szóváltást hallanának ki a körből. Hiába kullognak, nem kapják meg a gyereket. Elmondva mindezt az ellenzék felől és részére: szólani fogok, rövid időn, a kormánypárt felől és részére is, tán „Indiscretiók“ czím alatt. CSERNÁTONY, Kossuth Szegedről. Szeged katasztrófája a nagy száműzöttet is megszólaltatta. A fájdalom, mely a legmagyarabb várost érte, nem hagyhatta érintetlenül a legmagyarabb szivet. Egy korszak választ el bennünket Kossuth Lajostól. Czélunk egy volt mindig, mint minden igaz magyarnak: a haza jóléte, boldogsága és dicsősége. De eszközeink, uraink ma már nem egyeznek meg egymással. A nemzet kibékült koronás királyával. Ország és fejedelem, megértve egymást, fátyolt borított a múltra és egymás kebelére dőlt. Csak 8 nem feledte el a múltat. Csak 8 nem változott, míg körülre minden átalakult. A nagyszerű látvány előtt, midőn egy ország és királya, kitörölve emlékeikből minden fájó sérelmet, kínos bánatot, csak a jelent és jövőt tartottak szemeik előtt, megmaradt ingathatlanul mint élő tiltakozása a múltnak, mint egy megmásíthatatlanságában és érintetlenségében fenséges darabja a történelemnek, hazánk legdicsőbb és legszomorubb korából. Szive még a miénk, de elméje, agyának minden gondolata ama mesével határos fényes világé, melyben gyarló, törékeny embereket félistenekké varázsolt a hazaszeretet. S ezért nem érti meg őt más, mint az, ki csupán szivével közelít az ő szivéhez. Mert egyedül a szív nem ismer különbséget. S ezért nem érti meg őt az a törpe faj, mely kicsinyes, röghöz tapadt értelmével azonosnak képzeli az ő nagy szellemét. Hiába kapaszkodnak palástjába, hiába szaggatják azt szét szentségtelen kezeikkel, hogy annál többen osztozkodhassanak rajta — a dicső fegyverek, miket ő egykoron forgatott, kihullanak tehetetlen kezeikből, vagy csak szánalmat és nevetséget keltenek, mint a paródiák isteneinek festett villámai és papiros mennykövei. A kiegyezés óta Kossuth Lajos és a nemzet nem haladt egy utón. A nemzet szívből jövő hódolattal hajolt meg koronás királya előtt és bizalommal fogadta alkotmányát és önállását. Csak Kossuth Lajos nem vegyült be az általános örömbe. Csak ő maradt honának egyetlen számüzötte. Csak ő nem szállt le amaz elszigetelt magaslatról melyre mindig hódolattal tekintett föl a nemzet, habár másfelé vezették utai. Nincs újabb történelmünkben nevezetesebb mozzanat, melynél Kossuth Lajos ne szólt volna nemzetéhez, de szavai mindig ellentétben állott azzal, mit a nemzet koronás királyától hallott, ami a nemzet nagy többségének meggyőződésévé lett. De azért a nemzet mindig tisztelettel hallgatta meg szavát. S ha fájt lelkének, hogy nem követheti azt, kinek Pantheonjába a legdicsőbb helyet szánta, fokozta még e fájdalmat az a szánalom és csömör, midőn amaz értelmi csődtömegre tekintett, mely fényes nevét bitorolta. Mert e jámbor nép azt hitte, elég nekik szitkozódni és káromkodni, valahányszor Kossuth Lajos nemet mondott. Utánozni hitték, midőn csak plagiatorai voltak. Az a nagy gondolat nem fért az ő szűk agyvelejökbe, hogy jöhet pillanat, melyben Kossuth igent is mondhatna és ugyanúgy szólna, mint a koronás király, a nemzet összesége és az annak bizodalmát biró kormány. Ügyefogyott korlátoltságokban azt hitték, az oppositio minden áron a hazafiság egyedüli biztosítéka és opponáltak is derüre-borura jóban-rosszban egyiránt. Süjtüt-------1— *• •• ---