Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-01 / 420. szám

ELsó fizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 6 frt — kr Félévre . . 10­0 — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit, sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Fest­­éstől csak bérmentes leveleket fogadunk el. Egyes mám­ára 3 kr. ESTI KIAD­ÁS. Mírdesesek felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kiir­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Daube G. I. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott szár­la ellenében fizetendő. Sírtalan hivatal­a Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 420. szám. Budapest, hétfő, szeptember 1. 1879 XI. évfolyam. T­áviratok. Zala-Egerszeg, szept. 1. (Eredeti távirat.) Óriási nép hullámzik utczáról utczára. A Kazinczy- és Deák-téren ember, hátán ember. A főispán 9 órakor megnyi­totta az ülést, honnan templomba vonult a törvényhatósági bizottság élén. Mise után a közgyűlés folytattatott. A szobor leleplezés­nél Svastics Benő alispán remek szónoklata végeztével riadó éljenzés közt hullott le a lepel, s a legkellemesebb meglepetéssel üd­vözölte a tengernyi nép a haza bölcsének első szobrát, báró Vay Miklós művét, mely szürke márványtalapzaton életnagyságban mutatja Deák Ferenczet. Az alak bronzból van öntve. A lelkesedés páratlan. A tűzoltók zenéje hangzik a közhelyekről, utczákról. Délután 1 órakor az „Arany-bárány“ ven­déglőben diszebéd. Zala-Egerszeg, szept. 1. („Bud. Corr.“) A Deák-szobor leleplezése a méltó kegyelet ünnepé­lye lett és az ellenzéki lapok különböző hírei ten­­dentiosus, alaptalan koholmányoknak bizonyultak. A képviselők közt senkinek esze ágában sem volt itt politikai demonstrátióban résztvenni vagy azt előidézni, sőt most azon képviselők, kik különben bizonyosan eljöttek volna, mint például Széll Kál­mán, ki több barátja előtt határozottan tiltakozott az ellen, hogy nevét folytonosan meghurczolják minden ok nélkül. A képviselők közt csak Kovách László, Szabó Imre és Bersenyei vannak itt, még a megyebeli képviselők sem jöttek. Annál számo­sabban jelentek meg a megyei birtokosok és tör­vényhatósági képviselők, úgy hogy valóságos me­gyei ünnepély volt. Kilencz óra előtt gyülekeztek a megyei bizottmány tagjai Svastics alispánnál, többnyire magyar díszben; innét elmentek Ürményi József főispánhoz tisztelegni és testületileg a me­gyeház nagy termébe, hol a főispán rövid alkalmi beszédben megnyitotta a megye évnegyedes köz­gyűlését. Az egész képviselőtestület indult azután a templomba, istentisztelet után a Deák térre, hol a szobor a törvényszék előtt elfödve állt. Roppant nagy néptömeg várta a leleplezést. Az alispán na­gyon hatásos, Deáknak különösen a megyei élet­ben kifejtett nagy működését kiemelő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt és a leleplezés lelkes éljenzések közt történt. A szobor nagyon csinos, Deákot azon alakban ábrázolja, a­melyben a har­­minc­as évekből maradt képek feltüntetik. A szo­bor Vay báró kitűnő műve és 16,000 forintba ke­rült. Utána a főispán berekeszti ott a téren a mai ülést. Délután bankett lesz. Hódmezővásárhely, aug 31. (D. É.) Tisza Lajos kir. biztos ma este 8 órakor ide érkezett az itteni népünnepélyre. Az indóháznál a polgármes­ter vezetése alatt a városi elöljáróság üdvözölte. Ezután a kir. biztos és kísérete, mely Kelemen, Stesser és Kende biztossági tisztviselőkből állott a fényesen kivilágított és mintegy 2000 ember által ellepett népkertbe kocsizott, hol nagy ovatiókkal és mozsárlövésekkel fogadtatott. A mulatság megtekintése után a kir.biztos kíséretével együtt az esti 11 órai vonattal vissza­tért Szegedre. Az ünnepély jövedelme mely jótékony czélra fordittatik, mintegy 6—800 frt. Bécs, szept. 1. A „Fremdenblatt“ az alkot­mánypárt határozatáról szól és kijelenti, hogy a ha­tározat olyan kívánságokat és követeléseket tartal­maz, melyek nem csupán az ellenzék vezéreinek jelszavát képezik, sőt inkább mindazok működésé­nek közös talaját fogják képezni, kik az állam bé­kéjét megőrizni s annak fejlődését oltalmazni és elősegíteni igyekeznek. Bécs, aug. 31. A linczi képviselői tanácsko­zás egyhangúlag elfogadta a tizenhármas bizottság által kidolgozott határozatokat. Bécs, aug. 31. Az 1880. évi költségvetésről irja a „ Montags -Revue “. A boszniai költségek le­számításával 21 millió lesz a deficit, de a fogyasz­tás és termelés örvendetes szaporodása következ­tében, a­mely az idei nagyobb bevételekben is nyilvánul, továbbá a hadi költségeknek a lehetsé­ges határáig való leszállításával, nem egészen 10 millióra fog csökkeni a jövő évben. De ez a hiány is fedözve lesz, és már 1880-ban sem lesz deficit, eltekintve a megszállás esetleges, de nem való­színű költségeitől, ha a kormány által tevezett adójavaslatokat elfogadja a reichsrath. Nem általá­nos adófölemelésről vagy új adópótlékok kivetésé­ről van szó, hanem olyan illetékek fölemeléséről vagy kivetéséről, a­melyek hasznot hajtó bizonyos üzleteket, esetleges nyereségeket vagy más ilyes­mit terhelnek. A politikai pártok alakulásához tar­tozik az is, hogy missiójának végrehajtásában tá­mogatást nyerjen a kormány az előterjesztendő adótörvények megszavazása által az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. Konstantinápoly, szept. 1. A török­görög bizottság tegnapi ülésében válaszoltak a török küldöttek a görögök által az első ülésben felolvasott kérdésre. Mondják, hogy a török küldöttek, a tanácskozás alapjául a berlini congressus 13-ik jegyzőkönyvét fo­gadták el. Konstantinápoly, aug. 31. A berlini szerző­dés 23-ik czikkében említett kormányzási rendsza­bályok már készek és egyszersmind a tartományi közigazgatási tanácsosok elé terjesztettek. A euró­pai bizottság jóváhagyása után ezen rendszabályo­kat azonnal életbe léptetik. Kattaro, aug. 31. A montenegrói fejedelem ide érkezett. A határon a csetinjei osztrák-magyar ügyvivő és az itteni kerület főnöke fogadta. A be­szálló­helyen a katonai­ és polgári hatóságok vár­ták a fejedelmet, hol díszszázad és zenekar volt tisztelére fölállítva. Madrid, aug. 31. Mondják, hogy a miniszter­­tanács a cortesek összehívását október 15-re, és Alfonz király egybekelési napját nov. 28 ra ren­delte el. Mária Krisztina főherczegnő a spanyol senatorok és képviselők küldöttségét Bécsben fogja fogadni. A főherczegnőt Triesztben négy spanyol pánczéloshajó várja, melyek kiséretében Barcelo­nába fog utazni. — A király házassága feletti vita körülbelül 15 ülést fog igénybe venni. Manuel Sil­­vera La­ Granjába hivatott. Párig, aug. 31. Tirard miniszter holnap jön Párisba, és Waddingtonnal rögtön elkészítendi a ke­reskedelmi szerződések meghosszabbítása végett a hatalmakhoz intézendő javaslatot. Az alkudozáso­kat azután rögtön megkezdik. Páris, aug. 31. Ma volt Bordeaux-ban, a Blanqui helyébe választandó képviselőnek válasz­tása. Blanqui 3939 szavazatot, s a két köztársa­sági versenytársa összesen 3226 szavazatot nyertek. Eszerint pótválasztás szükséges. Winterthur, aug. 31. Utólagosan jut — hely­­reigazításképen — nyilvánosságra, hogy a nemzet­közi bizottság az egész nemzeti vasutat 4.410.000 frankért megvette. Pétervár, aug. 31. A „Nisni-Novgorod“ hajó parancsnoka, sürgöny útján jelenti, hogy tegnap hajójával Saghaliába megérkezett. Az orvosi vizs­gálat szerint a rabok egészségi állapota teljesen kielégítő és közöttük csak négy szembajban szen­vedő beteg van. Eisenach, aug. 31. A journalisták gyűlése ma megnyittatott. Harminczkét hírlap van képviselve, köztük Berlinből a „Vossische Zeitung“, a „Berli­ner Börsencourier“, a „Bürgerzeitung“, a „Frem­denblatt“, továbbá a boroszlói, elberfeldi és königs­­bergi hírlapok és a „Neues Wiener Tagblatt“. A segélyző pénztár alapszabályai en bloc lettek elfo­gadva. A pénztár székhelye Berlinben létezik. Eisenach, aug. 31. A journalisták gyűlésén Kletke és Stein Boroszlóból, Schembra (Bécs) el­nökökké, Löwenheim (Eisenach) és Wenkel (Ber­lin) jegyzőkké választattak. Székhelyül ismét Frank­furt jön választva. A legközelebbi gyűlés helyéül Cöln és Berlin hozattak javaslatba. A nagyherczeg a „Wartburg“ parancsnokát Arnowaldo báró alezredest megbízta, hogy a „Wart­burgot meglátogatandó hírlapírókat személyesen kalauzolja. Budapest, szeptember I. L­a­u­r­e­n v o­n Leo és G­o­u­z­i­e­n Armand urak, elhagyván fővárosunkat, a következő levelet intézték hozzánk franczia nyelven: Budapest, 1879. aug. 26. Szerkesztő ur! Elhagyjuk Magyarországot mély sajnálattal; mert, távol hazánktól, éreztük az önök országá­ban dobogni a mi Francziaországunk szívét. A kedves meglepetések, a­melyeket folyton érzünk, mióta az önök földére léptünk, egyenesen szívünkbe hatottak és kitörülhetlenül belevésőd­­tek. Mi hazatérünk, megírjuk a miket láttunk e nemes nép közepette, ebben a szép országban és azok, a­kik még nem ismernék közülünk eléggé a magyar népet és hazáját, becsülni fogják tanulni általunk. Nem távozhatunk a nélkül, hogy köszönetün­­ket ne intéznék azon bizottsághoz, a­melynek a vitéz Türr tábornok az elnöke; az övéké azon eszme érdeme, a mely a franczia tengerészet iránt való testvéri jótékonyságban nyilvánult; — azon kiváló functionáriusoknak, a kik oly udvarias fo­gadtatással tiszteltek meg bennünket, ennek a ven­dégszerető, szives népnek, a mely a franczia nevet üdvözölte bennünk; — a jeles sajtónak, a­mely annyi ékesszólással mondott istenhozottat, és a­mely kifogyhatlan szívességben, öszhangzó rokonszenv­­vel beszélte el utunk eseményeit; mindazoknak a művészeknek, a­kik hozzájárultak tehetségükkel a szerencsétlen honfitársaink érdekében rendezett ün­nepély hatalmas sikeréhez. Mi önt kérjük fel, Szerkesztő úr, hogy tu­dassa baráti búcsúnkat mindazokkal, a­kiket valódi szomorúság értelmével hagyunk itt, mi köszönet­tel fogunk tartozni érte és kérjük, fogadja őszinte rokonszenvünk­­biztosítását. L. Laurençon, Armand Gouzien, a fran­cia bizottság küldöttei. A török-görög határrendezésről írják Athén­ből a „Pol. Corr.“ -nek: A görög biztosok azt a világos utasítást kap­ták, hogy tiltakozás mellett rögtön hagyják el Konstantinápolyt, ha nem fogadja el a porta a ber­lini congressus 13. jegyzőkönyvét az alkudozások alapjául. A görög kormány követelni fogja ugyan Janinát, de biztosai bele bocsátkoznak a tárgyalá­sokba akkor is, ha a porta vonakodik átengedni Janinát, de hajlandóságot mutat arra, hogy Epi­­rusban átengedi a Konispolisig, Tesszáliában pedig az Olympus déli lejtőjéig terjedő földet. A linczi gyűlésről. Az alkotmányhű-párti képviselők gyűlésén Gross elnökölt. Jelen volt 75 képviselő, 49 kimen­­­tette magát. Rechbauer üdvözlő táviratot kül­dött. Russ, a bizottság előadója a következő hatá­rozatot olvasta föl: „Tekintettel az új helyzet által teremtett helyzetre, továbbá a kabinet eddigi működése és alakulása által az alkotmányos és szabadelvű intézmé­nyek épségét s az ausztriai németek érdekeit ille­tőleg támasztott komoly aggodalmakra, a Linezben összegyűlt alkotmányhű-párti képviselők mint meg­győződésüket fejezik ki: „A birodalom államjogi alapjai, úgyszintén ez alkotmányban és az ennek életbeléptetésére szolgáló törvényekben rejlő kul­turális és szabadelvű intézmények sértetlenül fön­­tartandók. A nemzetiségi kívánságok bővebb kielé­gítése csak ebben a keretben engedhető meg. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására ko­molyan kell törekedni, és­pedig a közigazgatás minden ágában teendő takarékoskodással, min­denekelőtt pedig a birodalom védké­­pességével összeegyeztethető mér­tékben a hadi költségek leszállí­tásával, azután a legutóbbi választási mozgal­mak idejében országszerte nyilvánuló követelések elégítendők ki, hogy törvényhozási és közigazga­tási intézkedésekkel javíttassák a közgazdasági hely­zet, sőt rögtön kezdeményező javaslatok útján is elősegíttessék. Ezen meggyőződés által vezéreltetve, az összegyűltek megbízzák a bizottságot, hogy a reichsrath összeülésekor hívják össze az alkot­ Az orvosok és természettudósok XX ik nagygyűlése. Negyedik nap. Szeptember 1. A tegnapi szünet és mulatságok után (l. alább) a szakosztályok ma folytatták munkájukat s sze­rencsésen be is fejezték. Az egyes szakosztályok tárgyalásait a következőkben adjuk: I. Orvos-sebészi osztály. Elnök: Ba­­tizfalvi, jegyző: Báron. Dr. Bakó Sándor tanársegéd a thermocauter alkalmazása állképletek kiirtásáról szól, mely akkor vétetik alkalmazásba, mikor már a kést a rák kiirtására nem lehet al­kalmazni. A thermocauter továbbá akkor jut ér­vényre, hogyha hátramaradt részeket gyökeresen akarunk kiirtani. A lefolyás rendesen jó, láz is csak mérsékelt, kiújulás nem mutatkozik. Dr. S­i­k­­­ó­s­s­y Gy. m. t. helyett Gold­­z­­­e­h­e­r az antiseptikus gyógyeljárásról szól a hólyagműtétnél. Több év óta tapasztalja, hogy hó­­lyagműtételeinek gyógyulási aránya a télen ked­vezőbb mint a nyáron, akát az erjedésben keresi és azért az antiseptikus eljáráshoz fogott és műté­teit 3%-os bórsav elporlasztása alatt kezdi, mit a szemészek még addig nem tettek. Becsepegteté­­sül bórsavas otropint használt, mit az itteni gyógy­szerész K­r­i­e­g­­­e­r ügyesen állít elő. Az eredmény oly jó, hogy 6 hó alatt 80 műtétnél nem fordult elő elgengedés. Ajánlja mindenkinek ez eljárást. Siklóssy megérkezvén, maga végzi be előadását. Máthé Domokos három beteg esetet mutat be, a­kiken véghezvitt műtétek után műleges fogkészü­lékeket alkalmazott. Dr. Petz Lajos bemutatja a Navratil-féle organtin-kötést, melynek előnye az eddigiek fölött a nagy könnyűség, olcsóság. Egyúttal egy másik férfi beteget mutat be, kinél a hüvelykficzama a kettő középcsont-fejecsének törésénél ritkább szövődés­­sel fordult elő és kinél végzett csonkolás után a hüvelyk teljesen használható lett. III. Az állat, élet és boncztani szak­osztály ma délelőtt Emich elnöklete alatt tar­tott ülést, melyen elhatározta, hogy Ö­r­­­e­y, F­r­i­d­­valszki és Kaczander értekezéseit az év­könyvbe való felvételre ajánlani fogja. A múlt és a jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után e szakosztály működését végleg befejezte. A szak­ülést dr. Kovács József, a nagygyűlés elnöke is meglátogatta. IV. Az egyesült ásványtani, kőzet­tani, vegytani és természettani, vala­mint a növénytani szakosztály ülése. Dr. Hantken elnök üdvözölvén a szakülés tagjait, elő­ször dr. Szabó J. és Molnár János értekezése Pestmegye délkeletre eső és geológiai viszonyairól olvastatott fel. Utána dr. Staub Mór értekezik és rajzokat mutat azon fossil növényekről, melye­ket dr. Hoffmann Károly kir. főgeológ Kisbánya mellett Szatmár megyében gyűjtött. Felolvasása megéljeneztetett. dr. Borbás Vincze: Száz puszta növényzete Bihar megyében czimű floristicai tanul­mányát mutatja be. Utána Renner Adolf foglalta el a felolvasók helyét s bemutató tanulmányát „a növények üszögbetegségéről és az anyarozsról. Az érdekes felolvasás, melyet értekező de­­monstratióval is kisért, főbb vonásaiban a követ­kező: Az üszög milétéről sokáig vitatkoztak, de jelenleg határozottan tudjuk, hogy az üszög nem más, mint az üszögös növény szövetében élő és nedveiből táplálkozó parasita gombának termése. Ez üszög-spóra csírázni képes; csirfonata meg­támadja az egészséges növényt, ennek szövetében tovább fejlődik, míg végre ismét létrehozza az üszögport. A kukoricza-üszög a többi üszög­fajoktól azon tulajdonsága által eltér, hogy a táp­növényen kisebb nagyobb daganatokat okoz, me­lyekben a spórák vannak. A spórából fejlődik a promicelium, melynek végén és oldalán a spó­ra­d­i­u­m­o­k képződnek. Ez utóbbiból fejlődő csira­fonalak támadják meg a fiatal növényt, a­mennyi­ben vékony, elágzó fonalak alakjában tovább nőnek. Azon helyeken, hol a spórák képződnek, a mycel­­lina erősebben elágazik, ágai összekuszálódnak s kis gomolyt képeznek. A fonalak falainak nagymérvű felduzzadása következtében, a gomoly kocsonya nemű tömegnek látszik; itt képződnek nagy számmal a spórák (csirák), melyek ha érettek barnaszínüek s tüskés kiemelkedésekkel ellátott spórahártyával bírnak. Az anyarozst szintén egy elődi gomba okozza, mely a rozs virágját támadja meg. A meg­támadott virágban előbb ragadós, bűzös nedv mu­tatkozik, ebben gombafonalak és gonidiumok van­nak. Az anyarozs nagysejtű, olajcseppeket tartal­mazó szövetből áll, ennek belsejében kisebb sejtű, össze-vissza kuszált fonalakból álló szövet van. Az anyarozs nedves földön csírázik és belőle fejlődnek azon spórák, melyek a szél vagy rovarok által a rozs virágába hozva, az említett ragadós nedv fej­lődését idézik elő. Utána Schafarzik Ferencz ol­vassa fel „Lángkisérletek mint petro­­graphiai módszer“ alapos szép tanulmányát. Indítványokat adnak be: Szontagh Tamás — a somoskői Bazalt kúp megvédése — gondozása ügyében. Dr. Szabó József: A magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók állandó választmánya újjászerve­zése ügyében. Dr. Staub Mór először a középtanodai ta­nárok ügyében, a magy. orvosok és természetvizs­gálók vándorgyűlését illetőleg. Másodszor az emlékönyvek kiosztása ügyé­ben, mely alkalommal élénk eszmecsere fejlődött. Eredmény nélkül. Ezek után elnök a szakálást bezárja. * A magyar orvosok és természetvizsgálók teg­nap Visegrádra és Gödöllőre rándultak. A­kik Visegrádra szándékoztak, reggeli 6 óra­kor indultak el különhajóval az eskütérről. A gyö­nyörű augusztusi regg az egész társaságot a hajó fedélzetére csalta, hol Rácz Pali húzta a szebbnél szebb nótákat A fővárost Kada alpolgármester s Rupp tanácsnok képviselték. Ott voltak még Sztupa György, dr. Batizfalvy, dr. Gebhardt, Vad­­nay Károly, Tavaszi Endre, Teleki Miklós, Nyáry József, s még számosan. A „Drau“ fedélzetén mint­egy 150-en lehettek jelen, köztük körülbelül 50 nő. A gőzös a programm szerint Bogdánban megállt, hol az egész falu apraja-nagyja jelenlétében Föld­vár­y Mihály alispán, Matyók szolgabiró fogad­ták a vendégeket. Matyók üdvözlésére az orvosok nevében dr. Gebhardt válaszolt. Földváry a társa­ságot meghívta a bogdányi kőbánya megtekintésére, hol mutatványképen dynamittal trachytot repesztet­­tek, s nyomban koczkákra dolgozták föl. A kőbánya tu­lajdonosa , a 11 e n f­e­­­d Károly az egész társaságot meghívta villásreggelire. A gyönyörű nap, a pompás villásreggeli, Rácz Pali zenéje az egész társaságot úgy fellelkesítette, hogy a gouter végeztével a falu szépeivel tánczra perdültek. Némelyik komoly tudós ugyancsak megforgatott egy-egy szép szerb leányt. A társaság jó kedvét legjobban bizonyítja az, hogy a már nem épen fiatal alpolgármester, Kada ugyancsak rakta a csárdást — dr. S­­­e­b­o­­­d Mária kisasszonynyal. A társaság csak délután 1 órakor tért vissza a hajóra, Visegrádon megtekin­tették dr. Bakody sanatoriumát. A társaságot Ba­­kody is megvendégelte. Mikor visszaindultak, jött a herczegprimástól egy távirat, hogy szívesen látja őket vacsorára. Általános álmélkodás, mely csak­hamar kitörő nevetésre várt, mikor Királyi Pál felállt, s jelentette, hogy Geduly superintendens a társaságot táviratilag meghívta másnapra regge­lire. A kirándulók esti 9 órakor értek vissza az eskütérre.* A tudósok közül 40—50-en Gödöllőre rándultak, hol szintén a legszivélyesebben fogad­tattak. Ráday Pál gróf szolgabiró, mint a megye képviselőjének üdvözletére Jedlik Ányos vála­szolt, mig a város nevében G­a­r­o­n Dániel fo­gadta őket csinos diadalív alatt. Az indóháztól az­után a társaság a várkastély felé indult O­d­r­a­y plébános vezetése alatt, megnézve a termeket, a kápolnát, a kertet, majd a vendégek kocsin indul­tak Harasztiba, innét Babatra s végre Besnyőre, megnézve mindenütt az érdekesebb dolgokat. A társaság visszatérve Gödöllőre kedé­lyes lakomára gyűlt össze, melyen számos felkö­szöntő volt, a királyi párra, a trónörökösre, Jed­likre stb. A vendégek még a népünnepet nézték meg, azután a legjobb kedvben visszatértek Buda­pestre.* A margitszigti fürdővendégek ke­délyes és fesztelen táncfvigalmai nemcsak a fővá­ros köreiben lesznek már ezentúl ismeretesek, ha­nem az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének tagjai tiszteletére rendezett szom­bati mulatság után a vidéki tagok a magok köré­ben is sokat fognak beszélni a Margitsziget felső vendéglőjének termében töltött kellemes órákról. Kilencz óra felé kezdődött a táncz és a főváros itthon időző szépségei ismét fáradhatatlanok voltak. Laurengon époly kevéssé állhatott ellen a sok szép villogó szemnek és a tánczzene csábjainak, mint a török consul, és Munkácsy Mihály, aki olyan aranyos kedvvel és olyan hamisítatlan magyar tempóba járta a csárdást a szép Ligety Margittal, művésztársának leányával, hogy a körü­lötte állók alig győzték bámulni és tapsolni. A táncz csak éjfél után ért véget. * A magyar orvosok és természetvizsgálók XX. nagygyűlésének szakkiállítását naponként számos physicus, gyakorló orvos és gyógyszerész látogatja. A szakkiállításnak eszméje igen szerencsésnek bi­zonyult. Thallmayer, Kochmeister utódai, Keller, Rohrbach, Egressy, Édeskuty, Fi­­scher, Dréher urak,s egyátalában mindazok,kik a kiállítás rendezőjével Dr. Rózsay József kir. tanácsossal együtt működtek fáradhatlanul, elégté­tellel nézhetnek sikerült munkájuk eredményére. A kiállítás szept. 2-ig bezárólag nyitva marad­ szétt. Az egyetemen a lefolyt tanévben ösz­­szesen 3046 hallgató volt az első, 2941 a má­sodik félévben bejegyezve (beleértve a gyógysze­résztanhallgatókat s a szülésznőket). Szigorlatot tett: hittani hallgató 11, jogtudományi hallgaó 506, orvostanhallgató 287, bölcsészettan hallgató 26, gyógyszerész 284, középtanodai tanári vizsgá­latot 117. Sárkány Miklósnak a theológiai s Szentkirályi Mórnak a jogi facultás jubiláns oklevelet küldött. Az ösztöndíjak összege tett a hittani karnál 1680 frt, a joginál 18,500, az or­vosinál 17,500, a bölcsészetinél 16,500 frtot. Föl­mentetett a tandíjak fizetése alól egészben vagy részben az első félévben kétszázhuszonegy, a máso­dikban 256 hallgató, az elengedett dijak összege tesz 14,459 frt 32 kr. Utazási ösztöndíj czimén ki­utal­ványoztatott 6000 frt. Az egyetem budgetje különben a lefolyt tanévben 468,400 írtra rúgott, melylyel szemközt az egyetem alapértékének 247,916 frtra menő jövedelme állott. A lelépő rector visszatekint végül a lefolyt tanév egyes ne­vezetesebb mozzanatára is. Hódoló tisztelettel em­líti meg, hogy királyunk ezüstmenyegzője alkal­mával hét 300 aranyforintos ösztöndíj­­-alapítványt tett egyetemünkön. Hogy a lefolyt tanévben az egyetem tanári karát érzékeny veszteség érte, egyik nagyérdemű tagjának Somhegyi Ferencznek el­­hunytával. Az ez által megürült helyet ideiglene­sen dr. R­i­b­á­r­y, dr. M­a­r­c­z­a­l­i­s dr. S­a­l­a­­m­onnal töltötték be. S aztán köszönetét fejez­vén ki az egyetemi tanácsnak tapasztalt jó­indu­lata s támogatásáért, üdvözli az uj rectort dr. Margó Tivadart s átnyújtotta neki a rectori lán­­czot, példáját követik a lelépő dékánok is. Margó Tivadar elfoglalja az elnöki széket. Elismeréssel említi fel azt a lendületet, melyet tanügyü­nk s különösen egyetemi életünkben ta­pasztalhatunk, elismeréssel említi egész sorát az e czélra irányuló üdvös intézkedéseknek s czél­­szerű újításoknak, mindazonáltal mégsem huny­hat szemet a még tapasztalható visszásságok fe­lett. Nem tartja magát illetékesnek a többi kar nevében szólani, s csak azon karról szól, melynek egyik tagját képezi, a bölcsészeti karról. Röviden jelezve azt, hogy e kar kebelében nincs minden tudományszak képviselve, így például az anthropo­­lógiára s a csillagászattanra még nincs tan­szék felállítva, ez alkalommal csak azon arány­talanságra utal, mely a tanárok rendelkezé­sére álló intézetek között létezik. Majd be­szél e fakultás jelenlegi szervezetéről. E kar még most is hat szakosztályra van felosztva. Nem lehet csodálni, hogy e szakok között nincs kifejlődve az együvétartózandóság ér­zete. E szervezet nem felel már meg a mai igé­nyeknek, ajánlja azon elv megvalósítását, melyet a kolozsvári egyetem szervezésénél követtek, azaz külön mathematical s természettudományi kar fel­állítását. Végül lendületteljes szavakban a tanuló if­júsághoz fordul. Ösztönzi őket, hogy törekedjenek az igazi tudományosság megszerzésére, mert csak e fegyverrel kezünkben vehetünk részt a népek nagy versenyében. Beszédét a jelenlevők hangos éljenzése közepett végezi. Az új rektor, továbbá B­r­e­z­n­a­y Béla, Szilágyi Dezső, G­r­e­g­u­s­s Ágost s Rupp N. János új decánok a jelenlevők szerencsekivánatait fogadták. mányhű-párt összes tagjait, hogy ez irányban meg­állapítsák az egységes eljárást.“ Az indokolásban ezeket mondotta az előadó: Az alkot­mán­yhű-párt nem zárkózhatik el azon tény elől, hogy hátraszoríttatott és még sohasem jelent meg ily csekély számban a képviselőházban mint most. Azért most több követelést el kell ej­tenie a pártnak és megváltoztatni taktikáját. A lakos­ság közül sokan táplálnak igen komoly aggodalmakat és nem a kormány hozzájárulása nélkül egész tartományokat vesztettünk el. Még nagyobb ag­godalmakat kell bennünk keltenie a kabinet ed­digi alakulásának; homlokegyenest ellenkező koa­­litiót tartottak lehetségesnek. Miképen működhetik sikerrel a cabinet és miképen vehet részt az alkot­­mányhű­ párt ebben a működésben, ha olyan em­ber ül annak keblében, a­ki jól megfontolt könyv alakjában jelentette ki, hogy vagy az utóbbi tíz év rend­szere, vagy ennek képviselőinek eljárása rendítette meg az állam pénzügyi helyzetét. Ez aggodalmat még nagyobbá teszi az a tény, hogy egy másik férfi is ül a kabinetben, a­kinek egész múltja a cseh korona országainak furcsa fölfogásával függ össze, olyan fölfogással, a­mely magában foglalja az ausztriai németek fenyegetését. A csehek nemzetiségi kí­vánságai jóakaró megfontolás alá vetendők, de semmiesetre sem az alkotmány culturális és sza­badelvű tartalmának rovására. Végül kifejezi re­ményét az előadó, hogy új és erős életre ébred az alkotmányhű párt, és kívánja, hogy sokáig tartson a párt egyetértése. (Tetszés.) Granitsch azt hiszi, hogy az alkotmányhű­­pártnak egyetlen tagja sincs, a­ki nem helyesli a határozatban kifejezett minimális alapelveket, és nagy tetszés közt ajánlja a határozati javaslatnak en bloc elfogadását. Ekkor en bloc elfogadják a javaslatot. Most Edelbacher mondott köszönetet Lincz városa nevében azon megtisztelésért, a­melyben a gyűlés ott tartása által részesült és azután fél órai tartam után bezárták a gyűlést. A tudományos egyetem megnyitó ünnepe. Szeptember 1-én. Ma délelőtt folyt le a budapesti tudományos egyetem ezévi tanévének ünnepélyes megnyitása. Az egyetemi épület díszterme már 10 órakor meg­telt hallgatósággal. Az emelvényen a szép szám­mal megjelent tanárok foglaltak helyet. Nem so­kára jöttek Lenhossek József múlt évi rector, Kr­i­n­g­e­r István, S­á­g­h­y Gyula, Rupp N. János s Kerékgyártó Árpád volt décánok, kisérve a díszbe öltözött rectori­s kari pedellusok által, majd később Trefort Ágoston vallás­i közoktatásügyi s P­a­u­l­e­r Tivadar igazságügyi miniszterek. Len­­h­o­s­s­e­k József lelépő beszédében szokás szerint a lefoly egyetemi tanév eredményeiről beszél s e te­kintetben érdekes statistikai adatokat közül. Megemlíti a tanárok irodalmi működését s azon kitüntetéseket, melyekben egyesek szerzett ér­demeik elismeréséül részesültek, hogy a vallás­­i közoktatásügyi miniszter ez évben is, mint min­dig 4000 frtot utalványozott a magántanárok­ré­ Szegedről. Augusztus 30. (O. É.) Szapáry gróf pénzügyminiszter itt­léte alatt figyelmét a város külvédelmi kérdésére is kiterjeszté. Délutáni kirándulása alkalmával Szeghő főmérnököt is igénybe vette, s tőle első­sorban felvilágosítást kért a percsorai védvonal és azon viszony kérdésében, mely Szeged és a Palla­­vicini-féle uradalom közt fennáll. Újszegeden meg­tekintették Tisza Lajos királyi biztos vezetése mel­lett Bakay biztosi tanácsos s a nevezett főmérnök jelenlétében az úgynevezett százlábú híd pontját, melynek irányában most az osztrák államvaspálya töltése van, s hol úgy a Maros, mint a Tisza fe­les vize korább lefolyt, megnézték a holt Maros azon részét, hol a felduzzadt s szembejövő tiszai ágban megütközve a Maros kitört és a Tisza vize visszafelé feltolult. Mind a pontokon részletes mű­szaki felvilágosítást kért a főmérnöktől, különösen­­ vízsodrára is kiterjesztvén figyelmét. Esti 8 órakor a királyi biztossal Deszkre ment, honnan éjjel visszatérve, a gyorsvonattal ha­zatér. A műszaki csapat ma kitartó erős munka után Ybl hadnagy jelenlétében megnyitotta a szil­ién töltésen át a belvíz lefolyását. A töltés átvá­gása és a levezető árok elkészülte után a belvíz nagy zuhogással folyt be a folytonosan apadó ár­térbe. A l­a­k­t­a­n­y­a-ü­g­y rendben van, a Mars­téren a hely délelőtt kijelöltetvén, a szerződést képező jegyzőkönyv 7 óra tájban a felek által alá­íratott.* — Szapáry Gyula gróf pénzügyminisz­ter, a „Szegedi Napló“ szerint, úgy nyilatko­zott, hogy a kormány a szeged-percsorai társulat fönmaradását elhatározta. A Szent-Iván-Szi­­g­e­t­e­n, (Szeged környékén fekvő kertészségben) szombaton reggel fél 6 kor földrengés volt érez­hető. A lökések oly erősek voltak, hogy asztalon álló tárgyak fölfordultak és a viz a poharakból ki­­löcscsent. Ugyanazon órában voltak Sző­regen is a lökések érezhetők, sőt még erősebben mint Szigeten, úgy hogy ágyban fekvő gyermekek kibuk­tak, székek fölfordultak s a lakosság megrémült. Leggyengébben jelentkezett a földrengés Sze­geden, bár itt is, csak azon órában észleltetett. — Türr Istvántól levél érkezett ma a pol­gármesterhez, melyhez a Szeged javára rendezett párisi nagyszerű ünnepélyek programmjából egy csomag csatolva volt, azon rendeltetéssel, hogy ré­szint a helybeli egyletek és testületek, részint pe­dig a nép közt emlékül osztassanak ki. Egyúttal Türr úr a fővárosi új városházának nagytermében a Tiszszabályozásról tartott előadásának több pél­dányát küldte meg Szeged városának. — Ö­n­g­y­i­l­­kosság egy pofon miatt. Antalfi Anna, egy felsővárosi halásznak leánya özvegyasszonynál állt szolgálatban. Tegnapelőtt házi dolgokat végez­vén, gazdasszonyát magára haragította, ki a ház népei előtt lehordta és pofon ütötte. A leány meg­­röstelvén a dolgot, odahagyta a munkát és a Ti­szába ölte magát.­­ Az alföldi vasúttársaság for­galmi főnöke, Kramer János folyamodványt nyújtott be Szeged városához, melyben fölemlíti

Next