Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-01-01 / 1. szám

I ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Vidék»« postán, vagy helyben házhoz hordva : Egész évre­­ 12 frt. Félévre 6 frt. Negyedévre 3 frt Egy hóra helyben 1 frt. Egyes szám­ára helyben 1 kr. Vi­déken 5 kr. Egy hóra szóló előfizető­k,et— a keze­lési zavar kikerülése tekintet­ből—csakis a hó 1-só napjától utolsó­ra szóló idő­tartamra fogadhatunk el. Az előfizetési pénzek, ug­ytén a hir­­detsek iránti megkere­set­t János ki­­adónkhik­ czimzendők. Az í­lás legczd­szerübben pon­t-utalványny... eszközleadó. Második évfolyam. IRODA: 1 . .. . . .s hová a lap szellemi részét illedi Libera(jnyek Ber-kitaljutc» lb. czimzendők. I 3 a. „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidák­e postán, vagy helyben l.ázho:. hor|* *». |2 frt. j Negyedávr« . . 1­ Eu-ász évre • • • ' ' « frt. ||| Egy hóra helybei . _ | f|.t Fdévie . Elyen' |zám Artk helyben 4 kr. vidéken a|kr. • 1 V Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő Megjelent ** a Kéziratok nem adatnak vissza. L. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, január 1, 1881. KIADÓ­ IN­­V­AT AK­ : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri csikkek pad sora után 20 kr. fizetendő. Olvasóinkhoz. Vagyunk és leszünk. " Vérünkkel van megírva ez: vagyunk. Akaratunk és elveinknél fogva­ leszünk. S leszünk a kik vagyunk: Magyarország önál­lóságának, a nemzet függetlenségének, a köz­­szabadságnak, a nép önkormányzatának, ,a tulajdon szentségének hívei meg harczosai, és magyarok és erdélyiek. Harczolni fogunk önfeláldozással, kitar­tással és méltósággal. Viaskodásunk az elvek csatája s nem a személyeskedés patvarkodása lesz, mert mi elveket és nem személyeket kö­vetünk, legyenek a személyek akár nagyok, akár jutalmazók. Az elveket érvek igazolják és nem barátainak nagysága, sem elleneinek nu­lvasága. Védeni fogjuk a mindenségien az em­­­er emberiségét, a hazában a nemzet ma­gyarságát, s a Királyhágón innen az erdé­lyi érdekeket. Czélunk­ alkotmányos eszközökkel kisza­badítani a hazát, a nemzetet, a földművelést, az ipart és a kereskedést Bécsnek dermesz­tő karjaiból.. Bármily hatalmasok legyenek is Bécs pártfogói, bízunk diadalunkban, mivel a természet­i törvény, hogy a lét jogot ad az élethez, velünk van; velünk a történelem tanúsága, hogy állami önállóságunk egy év­ezred lépcsőzetén hozzánk leszállott hagyo­mány; velünk van a tudat ügyünk igazsá­gosságáról, mely mellett az ólmot lenyom­ja a pehely s a kardot elmetszi a toll. Kötelességet vállaltunk magunkra. S a kötelességnek állani fogunk, ha mindennap zaklatna is a tajtékzó üldözés, ha mindjárt elsorvasztana is a folytonos munka, ha éle­tünket kell is tanúságul oda adnunk, hisz csak a tetem omlik porba, az eszme tovább él s az eszmében mi is. Van erőnk állam­, a hol mások csúsznak. Wn «* V .k­.-h a Uti mások hát­■ ^au botorságunk * hol má­sok eltörpülnek. Az erőt, az­ »karatot a uá­torságot, a nemzeti ügy nagy­ságából ’s • fill!­fud n*4 IvAl o hoiTOnfrnrnlui m o / ^ » O ° ' ------------- --Orf O*1 -»agttUOl s sultságából, a hazaszeretet ntéi^g^el' ritjok. TM Nem Ígéreteink, csupán tehetségeink szabván határt, adunk mindent, a a(j_ - - “»»‘■I ——««»•»> » fillt ad­hatunk, mivel lapunk nem üzlet, hí­men, csa­­tafegyver, mely nem tart minket, hogy él­jünk, hanem az ügyért élünk mi, . kik ta.\. juk az „Ellenzék“-et. Tartalmasabb is lesz *az „Ellenzék ” mert visszanyeri a kórágy nyoszolyáiról szer­etőnk meg nem sebzett szellemét, meg em tört tollát hs­ggyilkolhatja gondossá­gát. A­rány a seb Bartha Miklós roncsolt testén, annyi jó barát sietett az „Ellenzék“ mellé és ők nem napokra vannak eljegyezve nekünk- Kém. Örökre. Meggyőződésünknek, hitünknek szószé­ke az „Ellenzék“, melyből elvbarátainkat íztatjuk sorakozásra, küzdelemre és kitartás­­ra’ s a melyből elleneinket meggyőzni, leál­­­­ozni és visszaszorítani hivatásunk. Minél többen állják körül a szószéket, legyenek hi- Vek­ avagy m­itérők, m­ajd nagyobb lesz a jutalom. Olvasóink sokasága és megszaporo­dása azon siker, mely feledteti a fáradságot, az áldozatot, a­z , adóst. Jertek hát seregeljetek zászlónk körül, melyet az uj idők csípős szele lobogtat ! Jer­tek, induljunk ! ,akónak­ idején üdvözölni az érkező hajnalt ! Ugron Gábor, főmunkatárs, üj­év. Megdöbben­ő ' ogtahnság mint sötét köd lepel borul a .'éledre e napon. Látja az arasznyi tért, v. ]y-\ a mQit emlékének kí­sérteties, röpke Vir .^világit, e előtte a végtelenség, mely \ fátyolát föl nem fel­­• Hants serem! »ár - 1 -«»*•, -'• *.r ' -o az életben, mind fok­oz­­tabb kiábrándulással érzi az em r a^t, a­mit Shelley egy gyö­nyörű költeményében fejez ki, hogy val uk mindig a ho­­npot és érjük a mát Egyetle. Í­gy bizonyos : a létezés k lelhetlen tör^ny­. a változás. Változás, mely az é'^^bohac egymásután létrehozza ; víltozás, i*elv az emberöltőket egymás által eltemette! változás, mely az eszméket és né­zetet (.^-másután juttatja diadalra­ vált«» zás,, mely öregbíti az elmét az ismerettel, a szivet­i idényekkel, az emlékezetet tap­aszta­­­lattal, és talán csak a remény szárnyaiból tép ki egy*egy tollat. A változás törvénye, mely maga az élet, mely’ dien küzd a létező, de a mely felett­­ győ,­a­­tozás törvénye, zsarnoki hatalmát seho élhetőbben nem érezteti, mint a­­ polit­­ábin. Mióta alkotmányos életünk új korszaka megkezdődött, hány kormányt üdvözölt a nemzet többsége újult reménynyel, fokozott várakozással ? És jön az eredmény csalódás. A hivatalos saj­ó elpusztíthatlan nyuga­lommal biztatta a nemzetet újabb, meg újabb mentő tervekkel, újabb meg újabb gondvise­­lássz* ' államférfim magasztalt az avatatla­nok el ott dithyrambikus lelkesedéssel, m­ig végre az új csalódással gazdagabb nemzet majd­nem fatatiszikus önmagadásra kezd hajolni. Úgy érzi magát, mint Marion Delormeban az udvari bolond, kitől a király megkérdezvén miért él? azt feleli: ki­vánc­si­ságból- A nemzet többsége inkább kiváncsi, mint este­ménykedő. Igen, mert csak a változás tényé­nek végzetes uralmát érzi; mert neri érzi azt, a­mi az akaratot a fátummal zem­ben diadalmas erővé fokozza; nem őrzi azt a nagyságot, melylyel a férfias elhatározásra képes nemzetek bírnak. Éve­ a múlandóság tengerén, (hogy ezt az ezer esztendős hason­latot koptassuk), de irányú nélkül. Nincs-e állandóság az idő rohama által sodort életben? Nincs-e változhatatlan a vál­tozás alá eső népek fedésében ? e’ ho^ a valódi államférfi’» nemzetének szolgála­tokat akar tenni, az i^ok és körülmények szerint változta** nézeteit, politikai meggyő­ződését ? Lapunk ir^nta ft politikai fatalismus e tana ellen -ltakozik. Az új év nekünk csak vágyunkat tes­z türelmetlenebbé, csak elhatározásunkat te­szi Szilárdibbá, csak kitartásunkat teszi, ed­zettévé, csak politikai eljárásunkat teszi meggondoltbbá; de azért a régi zászlóhoz való hűségüket tartja megváltozhatatlannak. Lapuk nézete: a nemzeti élet elidege­­nithetlen atributumai látját el egy nemze­tet azon rieggel, mely a" változandó idő és­­ fenyegető i­észet ellen biztosítja. Mik ez elidegenithetlen attribútumok? Az emlőság meghamisithatatlan birto­ka. A nemszi­lát idegen tényezők uralmá­tól független élvezése. A demokrat elvek va­lódi életbe­ztetése, mely alól kiváltságos osztályok ktételt nem képeznek és legke­­vésbbé az ideen szellem, idegen hagyomá­nyok, és ránk keserű visszaemlékezések ha­talma alatt áó hadsereg. A dem­okat elvet csak a közös tehervi­selés engedélyté­sében találhatjuk meg a ma­ga teljességébe ; még e teherviselés felosz­tásában is az egyenlőlenség uralkodik; de az egyenlő jogok élezésének megadásától még sok válasz f­él. Nem kenyerünk csak sóhajtozni. Az európaszerte uraomra került Parlamentaris­mus oly jogok élvezőét tette általánossá, melyeket régebben e nmzetnek egy csekély kiváltságolt része élveett. Nem tagadjuk, hogy a közmivelődés terén hihetetlen gyors haladást tettünk, sőt a politikai élet is ér­lelte nemzetünket , de mert a nemzeti lét állandó biztosítékainak koc­káztatása, rész­ben felállása árán szereztük meg azt a gyarapodást, melylyel a múlttal viszonyítva a nyárdpolgárias érzület olyan nagyra van , mert A válságok beláthatatlan sora előtt álló nemzet épen azon eszközöktől van meg­­­újítva, melyekkel saját nemzeti akaratai, jóíi a tavozását, a népek nagy versenyében mér­legbe vethesse : kétszeres erővel küzdünk min­den olyan ámítás ellen, mely a nemzetet el­­erenderíteni, az anyagi érdekek kecsegtetése által az önmegadó közöny karjaiba képes bntorítani Nem vonjuk mi kétségbe, hogy a ha­zafias aggódásnak van joga a túlvérmes re­ményekkel szemben óvólag fellépni, de azon dogmaszerű tan ellen küzdeni feladatunknak ismerjük mindenka, mely a nemzeti önállást bizonyos, úgynevezett nemzetközi egyezkedés­től teszi függővé. Hiszen ha csak békét, háboríthatatlan nyugalmat akarunk nyerni, azt megadják a jó adófizető, de nem gondolkodó és saját akarattal nem biró népeknek mindenkor. Mi azt a jótékony nyugtalanságot fog­juk fölébreszteni, mely a nagyra törekvéssel jár; mi azt a békétlenséget hirdetjük, mely a haladás vágyát kíséri ; mi fatalizmussal szemben : a szabad akaratot törekszünk lel­kesíteni. Mi a nagy múlthoz méltó jövő érde­kében izgatunk. Ez legszebb kötelessége az ellenzéknek. Ha e kötelességét igaz őszinte buzgalommal gyakorolja, a változó évek el­suhannak, de a változhatatlan elvek, mint vezércsilágok ragyognak. Üdvözöljük az új­évet, mert ujult erővel üdvözölhetjük. Ha nemzetünk közeledett amaz elvek valósítása felé, akkor b)Mog évet ért. Ily értelem­ben kívánunk boldog újévet! — A Határőrvidék bekebelezése ügyé­ben folyt tárgyalásokról egy bécsi lap azt az ér­tesitést veszi, hogy T.s.a miniszterelnök lemon­dott a bekebelezés végrehajtásának azon feltételé­ről, hogy Horvátország végleg mondjon le Fiuméról Viszont Pejacsevich horvát bán beleegyezett abba, hogy a megnagyobbítandó Horvátország magyar or­szággyűlési képviselőinek száma ne kettőztessék meg, hanem 34-ről csak 38-ra emeltessék. A tár­gyalások többször voltak abban a stádiumban, hogy végkép megszakadnak s csak az uralkodó határozott akarata hiúsította ezt meg. Egy ízben Tisza lemondását helyezte kilátásba s ezt kará­csonyra várták is. A bekebelezés mint már említ­ve volt, egyelőre főleg csak abból fog állani, hogy­­ a királyi biztossá kinevezendő horvát bán veszi át a határőrvidék kormányzását az eddigi katonai parancsnok Philippovich helyett. A királyi leirat Alijén TARCZA Boldog újévet! lei Tk­i n­­ eleki­­(Andor). „Emlékezzünk régiekról­, mi kik ne0 mindnyájan jöttünk ki Scythiib i­l vén ember, ha még esze nem szállt fába , sok épü­letest mondhat. Jövő hó végére­ megn­'.im a hat X-et, eszem ép, elmém fogékony, f­­ék -s te­hetségem hű, testem egészséges, s tém­ rég úgy regénykedhetném is, s általát hibám, hogy mindig olyan harmincz éves habi legény­nek hiszem magamat; különben a lov. csak úgy ülöm, mint ezelőtt, a négyest is ereplőn fo­gom kúriára,­­ az ekét is ': ti ’ , jajitani a harmadik barázdába; itt lásd, hogy a világ sokkal többet váltó, t' ' szt­idő alatt, mint magam. Sok dolog sokk’., jobban van manapság, mint ezelőtt, sok sokf­alt­a roszszabb ml , leginkább sjnálom­, azt a jó régi pati -chali­s életet elyről már csakis nekünk a nép vénett vag­galmunk. Az igények nőttek, s az e­­­g általános a szükölk­ödésben, a mi fal. ■/la emberek azt találják, hogy bej! jölt ,égen ! Az urhatnámkodás nagy mételye a ■járnák, minden lengyel, azt mondja Heine: „ nálunk mindenki Báró, a szerényebbek in., jak, a t, m£r épen nem­ az^ legalább n­agy­­."-t,és ur!­a ki nicst ,L , , , b­omb­ával menti ma­gát, hogy demokrata. Az én időmben nem volt az úgy , beo­. Ödön, Klauzál Gábor, Deák Ferencz, Pázmándi Dénes, Nyári Pál, Kossuth Lajos, Bezerédy Ist­ván, Szemere Bertalan, Balog János, Szentkirá­lyi Mihiez, Komáromy György, s mindazok ki­ket szerettek és nevük volt, csak tekintetes urak voltak, csak Ivánka 50siga volt nagyságos ur; ma kihalt annak a fája. No, de még sem egészen, mert nálunk a „Betekints“ csárdában a zsidó csaplárost úgy hívják — meglehet csúfságból -a hogy a . . . Tekintetes ur! Mikor a hatalmas isten két kézre verte a magyart, s rosszabb dolga volt mint Musztafa és Cataffa alatt, boldog emlékezetű Bach báró, meg az a felejthetetlen Schmerling lovag, azt a so­­honnai sok bitangot beterelték, a nagy magyar g­aramba, hogy legyenek számoló bojtár­jai az ember-jószágnak, kicserélték pint­­lijüket praedicatummal, plundrajokat a nagyságos czimme­l ; ez tetszett a hun hiúság­nak, a scitha fitogtatásnak, lenagyságol­­tatták magokat cselédjeik által, r végre raj- 1 tulf rraradt. • » Újév napját ünnep-»jük. Boldog újévet t r Legyel » ,érmés! Száljon rám­ József álmába* ;tk . L 1 ; » t r esztendeje, Dúljon manna la bei !/ ■ ! Vána; szükségünk van, hadd fizet bt «itt az r t. Le mmi­­­vő mert sereg az, a mi van dicsedkedhetünk vele, kivált mi szántó-vető gata emberek. Föld-adó, hátbér-adó, házosztály-ad, I-só osztályú személy­­kereseti-adó,­ Il­ik és Ilik; nyilvános számadás­ra kötelezett vállalat adig, (a­ki ezt érti, az okos ember); tőkekamat-adó, iradék-adó, általános jö­vedelmi pót-adó, fegyver dó, hadmentesitési­ adó, i hLe*, -.-oné,léki, kozsai és ekklézsiai birtok n’ iparuziv. jjj^ sjlödézsma-váltság utáni adó, bor- és husfogyss^ráio, Közs^g^povano, tanítói fizetés, körorvosi i­letmény. Előttünk áll az i irt'zatosságában ‘huss gyomrával. Baudisz ! Boldog újévet! * * * Boldog újévet ! s nettól kevesebbet Bos­­niából. Nem tudom nálunk mi kerül többe: a győ­zelem-e, vagy a veszteség Nagyon jó, hogy olya­n éghetetlen ritké­n győzünk. Ha győzünk, nyarunkon marad egy kol­dus, sovány, isten háta meletti, kopár, mocsáros miveletlen föld darab, somnás pénzünkbe kerül, egyszerre törököt és c izmadiát fogunk vele ; Europa neve* s azt mondja­­ szegény tatár! Ha vesztünk — a v--7 vag'::';k :v kább E:okt«tvs, — oda a német negr r.- j­­z , o!wz mnipoi juc­ia, oda Lmbárdia. »da»JcOi ze, irtontosan áll előttünk Kaiggri.z .^c ,■ gr.v'aia 'zíra.jiulczai nagy tkó^et. ú l.:og­l. ; Nagy üzletekben, mint felteszem Zichy et Várady . J. Végh et Comp: Pausz és társai, és a többi, újév körül történnek a nagy zárszámadá­sok ; a bankárok ilyenkor mindig számokkal ál­modnak. Csevegjünk mi is számokról. Ezt a kis additiót Karl Alfonz evei a kis bevezetéssel közli : „Mérjék meg az aranyhegyet, hegyét a L­lu­jtle»w U, le­ gutwtr V« ! És ezek a pálmák szedői, aratói a babé­roknak, ezek a „hősök,a kiket a népek imádnak ! Az első Napóleoni barerok Francziaország­­nak kerültek 3 millió emberbe és 26 milliárd frankba. 1800-tól 1815-ig a hadiköltsége Olasz, Porosz, Ausztria, Spanyol­ és Angliának, 93 mil­liárd frank, vesztesége az emberben 6 mil­lió 745,0­00. Anglia a maga részéről költött 12 milliárd 3000 milliót ; Görögország felszabadulásáért 3 mil­­liárdot, az európai nemzetek 6 milliárdot. A krímiai háború Francziaországnak 200,000 emberbe és 2 milliárd frankba, Angliának 22,000 emberbe és 5 milliárd frankba, Piemontnak 2000 emberbe és 175 millióba , Oroszországnak 630,000 emberbe és 4 milliárd frankba került. Összesen az orosz háború Európának áll 809.000 emberbe, 11 miliárd 675 millió frankba. A’ háború került Francziaországnak 80.000 emberbe és 1 milliárd és 100 millió frank­jára ; O­aszországi­ak 60.000 emberbe, ifi . mi­­­l.o frank '1 * triónak 100.000 emü rébe t i 375­­. •a 125 . A mexikói háborúra Francziaország áldozott 70,000 embert és 500 milliómot. A szíriai expeditio került Francziaország­nak 15,000 emberbe és 125 millió frankba. A schleswigi háború Poroszországnak 30,000 emberbe és 75 millió frankba ; Ausztriának 15,000 emberbe és 60 millió frankba; Dániának 12,000 emberbe és 45 millió frankba. Az iszt­­ iki Ausztria ellen vezetett halom került Ausztriának 65,000 emberbe, 985 millió frankba; Poroszországnak 45,000 emberbe és 2£ millió frankba. A paraguai háborúban Brazil»«­­tett 225,000 embert és 3 milliárd 75 milli. Az átengedési háború kerü­­sült Államoknak 400,000 emberbe és 200 millió ezüstjében ; az abissinia háború került Angliának 25,000 ember­bó frankba ; az assanti háború került 1 millió frankba. Végre elérkeztünk az 1870-diki Az Assemblée Nationale elé nyúj­tás szerint a franczia-német háború francziák részéről 9 milliard 288 mi'ih franczia minisztérium nagy gonddal és. e háború által okozott költséget és veszt de iínitá «z a tenger prov * i tékát, nn milliard Itéra • ■ ealwáju •»— számot a j ' ' « -érint 9 milliard 288 m­il juk . . . 11 ard 61’0m»ti! * in uhmr rét saget topjuk. *~czi*oraiu»g e t 1**‘ 221 J Vert ve­tietL . .{jTO-'ki háború költsége mely Pejacsevich bánt királyi biztossá nevezi ki, csak akkor fog megjelenni, ha a regnicoláris küldöttségek egymással megegyeztek. — A közjegyzői törvényjavaslat módosítása tárgyában tanácskozó bizottság szerdai ülésében folytatólag tárgyalta az ide vo­natkozó törvényjavaslatot. Megvitatás alá kerültek a közjegyzői kama­rák alakulására vonatkozó intézkedések. A bizott­ság javasolja, hogy azon esetben, ha a reform törvényjavaslat nagyobb terjedelmű leend, a köz­jegyzői kamarák szervezete az ügyvédi kamaráké­­val egyformán állapíttassák meg. A közjegyei állás megszűnése esetére nézve­­az irattár sorsa iránt hosszabb vita fejlődött ki; indítványoztatott, hogy az irattár vagy a járásbí­­rósághoz utaltassák, vagy a közjegyző utódján".­ adassák át. A kérdés eldöntése az „Orsz. Ért.* szerint függőben tartatott. Szintúgy eszmecsere tárgyát "-képezte a bé­lyeg megrövidítésekből eredő kincstári követelések megtérítése a közjegyzők által; a bizottság hang­­súlyozta, hogy a közjegyzőt csak azon esetben ter­helheti a szavatosság, ha a díjakat maga lett vol­na köteles beszedni a felektől. A hála nevében. Ma két hete történt. Büszke férfiak díszes fegyvere lett megg­lázva. A császári bojttal ekített kard orgyilok változott át. Kezemből a toll kihullott. Az olvasó közönség és köztem megszakt az összeköttetés, mint megszakad a mécses lár­va, ha elzára­­k a levegőtől. Most midőn ez összeköttetést, mely levep éltetem, mindenem volt újból, keresem és két első felszólalásom tárgya nem lehet egyéb,­­ az el nem múló hála tiszteletteljes kifejezés. Végig tekintek azok névsorán, kik szer­esétlenségem fölött nyilvánosan feljajdultak, egyfelől a megindulásnak egész mélységét­­ másfelől megdöbbenve gondolok a tartó­ nagyságára, mely a közrészvét által egér­re nehezedett. Ki tudna annak megfelelni? E kérdés felelőssége még súlyosa, ha eszembe jut ama egyhangú felháboro iyet ügyem miatt a kolozsvári közönség tett, és gondolok ama barátságo­s részvétre vetetteljes gondozásra és önfeláldozó ápolásra, ben ismerőseim részesítettek. Gyakran úgy tem, hogy kórágyam mellett dobog e nemes vá­­rosnak szive. Midőn már erőm megtörött, lélegzetvételem­ elakadt, szemeim nem láttak, és sajátszerü közöny talán fásultság, vagy talán lemondás szállta meg kedélyemet; s midőn képzeletem e sötét csend­jében ólomsulylyal húztak amaz örvény felé, mely annak, ki nem lát, örök álom, annak ki hiszen

Next