Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)

1882-01-03 / 2. szám

i'-6 év'oUf tii. }ZeBK£^ZT^I IRODA : ráWat« 'é s* hovH­­ lap szellem­i részét illető közlemények aZlU..He. Lu ,KaMU&u ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . . 1« frt. Negyedévre ... 4 frt. ", j .8 ut. |! Egy hóra helyben . 1 frt 50 ki. Kgve* »•'»“ helybe*1­6 ki­, vidéken 6 kr. 9»ik­i V.«n'­ku mindennap, & vasár­­ás ünnepnapok kivételével 7tér***°* nem adatnak vieaaa. Té­r* POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI KS I AHSAD­ALMI NAPILAP. JSJ.AC%a*m. Kolozsvár, . i KI A ,ti V Stein Jáno* kf.nyvk*re*kedő8e kl­k 4*. HU Hatszor hasíbozott gármood hí Nagyobb és gyakoribb h 3 t A x. U A »gy anne.­ t­atán 90­­­­kr hír été. *1­­20 kr. I­ Gratulácziók. 3in vagytok meglepetve. Minden a mi a dolga* természetes rendje szerint A kormlánypárt azt mondta: adjon 1 minisiterelnök azt mondta: fogadj . kormánypárt azt mondta : adjon is­­ház elnök" azt mondta: fogadj isten, kölcsönös :a kívánságokat leírta az őr­lés­ek valamelyike; litografi­­ái példányban az D. É. aztán el zelrózsa minden irányában, igei, megszorult udéki lapok adhas­­széczikkük helyét s az ország ujab­­zodák meg, hogy az egymásnak tá­­­ htalmat és annak hulladékait igé­­zi­k.1­ene viszontbiztosító társaság egy és o­ttha *lai sindicatusa m­ég mindig teljes­ebn áll a részvényesek consortiu­mával. vi,adk igen természetes. Miért ne ne- j ti/-'., jftsza Kálmánt nagy férfiúnak, mi- i k°r ez, ás a kerek világon úgy sem te­szi ’ marine appelláljanak a barátság szent­jén. Önkor úgy is mindenki tudja, hogy óidé, ígysé tartja őket össze ? Fi a. is igen természetes, hogy agra­­ilá­zókat ürességgel tömték tele. Ezzel csak div­itraki tódottak. Mert semmit sem rapn­­ni es ngis folytonosan beszólni: ez a nj eb magar államférfiul qualificatio pró­­■ A tl nem tudja ezt a mesterséget, számjon az országgyűlési többség jára. E­ — meggyőződés nélkül, de­­— jöndiat nélkül, cselekvés — irány alkotó— eszme nélkül. ime parlamen- D'inyun és többségünk kharakteris­t. Nem kell megijedni: ezúttal nem tar­­ tóik a következetességet. Úgy m­óden,, mi­ként azt várni lehetett, ne­­ mondott semmit s a többség­e s, kszuro­gn­­­s & budget nagy versenyén még az k sem fognak idegeskedni. Az éljen ,.g­ik sem il bele. "Kormánypat újévi üdvözlete a minis­­z. , és nem­­ dolog. Régi gyakorlat , szokást­olitikai aktussá érlelni. A ' kormány, idejében is megtették.­­fc­lönbséjakkor és most! párt szine­rából választottak szono­­k­a .z országnavolt mit olvasni és volt­­ i ttc gondol kői. Most kiválasztják a ' nypírt középtrüségeinek két rokkant­­ s oda ásják, hogy motyogjon el a­­ verejtékhatások között a Tisza dicsőségére, aztán Tisza Kálmán ■t ik hasonló pásból. Unő satnytt­áminő üresség, minő esz­ : t­énység! A ki tegnapi lkakból e beszédeket még asta volna, kink olvassa el. Lehet e m .........­­m­­a türpeségnek, a porbamászásnak, a gőgölő semminek jobban kidomborított jelenetét képzelni, mint milyen ez a gratuláczió volt ? A Mám férfiúi beszédeket szoktak ily al­kalommal tartani, és ezek közönséges és unal­mas toasztokat mondtak forma nélkül és tar­talom nélkül. És mégis van a Tisza beszédében egy pont, mely méltán figyelmet érdemel, mert magyarázója újabb alkotmányos életünk rend­szerének. „A körültekintő óvatosságot, a sem­mit koczkára nem tevő hazafiságot“ emlege­ti mint olyant, mely hazánk fokozatos fel­virágzását előmozdítja. És beismeri, hogy e politika mellett „» jóról le kell mondani a kivihető kedvéért. Eltalálta. E pár szóban van megmond­va összes bajaink filozofómája. „Körültekin­tő óvatosság.“ Igen, ez a szó, melylyel meg­mételyezték közerkölcseinket, mert e szó ha­tása alatt fosztották meg az ország értelmi­ségének legnagyobb részét a nemzeti önbecs­­érzettől. E szóval tettek gyávává minden törekvést s riasztották viszsza az áldozat­­készséget. „Óvatosság!“ Igen, ez az a szó, mely­nek értelmét kikeresztelték, hogy indokolni tudják a megalkuvásnak egy szerencsétlen pillanatát. A botor alkunak, a megfélemlí­tett hazafiságnak, az udvari légkörbe vágyó­ló meghunyászkodásnak hazug köpenyegéül o ha dobták e szót: óvatosság ! „Óvatosság!“ ... De hát miben óvatos az urak rendszere? „Semmit koczkára nem evés!“ De hát mi az, mit ők koczkáztatni­­élnek? Hiszen nem e hazáért tanúsítottak önök óvatosságot, hanem az osztrákért. Hi­­szen nem e haza jogait féltek koczkáztatni, hanem­ az osztrák érdekeket. Hát óvatosság volt lemondani országunk törvényes függet*­­­eségéről?— hisz épen ezzel tették koczká-­­­a a hazát. Hát óvatosság volt lemondani a 0'jajt jer.. -hadcaroa.. ot-:.. ? bí­s—&***■ iltal tették koczkára alkotmányos életünket é­s hazánk biztonságát, mert egy idegen­­­­adsereg kegyelmére bízták azt. Vagy tán sem idegen? Hát parancsoljon neki Tisza Kálmán, hadd lássuk országunk hatalmát, próbáljon meg egy káplárt őrmesterré elő­­l­éptetni. Hát óvatosság volt. . . ? Eh, de mit küroljük tovább. Az óvatosság 'védelmet iu­­■olvál. Hát miben védték ők a nemzetet? Óvatosságból igen­is szokás megtartani va­­amit, de elharácsolni valamit nem szokás. Pedig önök elharácsolták függetlenségi jogá­nkat,­­ csatornákat nyitottak vagyonunk el­­harácsolására is. Gyávák, meghunyászkodók, satuyult iva­­dékai egy satuya kornak azok, kik igy bán­nak egy nemzet életével. És most beleka­­laszkodunk egy hitvány szóba, s azt hiszik, hogy annak hamis értelmezése által, jóvá esz téve m­inden hibájuk. Ily bűnbánatot nem fogadunk el; ily ve­­zeklésre nincsen föl­mentés. S minő eredményt mutat fel maga Ti­sza Kálmán az „óvatosság“ e politikájaként? „A jóról le kell mondani a kivihe­­tő kedvéért.“ Hogyan ? Hát ide jutottunk már ? Le kell mondanunk a jóról: ezt mondja a kormányelnök az ország színe előtt újév nap­jának reggelén? És miért mondjunk le a jó­ró­l? „A ki­v­ih­ető kedvéért?“ Hát a jó, nem kivihető többé nállunk? Hát így, mi a közkormányzás czélja ? Mi hát az a k­i­v­i­­hető, miután nem a jó? Lemondjunk a jóról? Mi legyen hát törekvéseink tárgya? A kivihetőség... legalább is- mondja­­a miniszterelnök, íme, a magas ideál, mit nekünk Tisza Kálmán kitűz. Lelkesedésünk tárgya egy füg­getlen haza, a szabadság, a felvilágosodás, a nyomor megváltása, az erkölcsi elvek diadala volt. Ezentúl a nemzet aspiratiója e nagy gondolatban összpontosul: Kivihetőség! Minő rangy nemzet lenne ily jelszó mellett a magyar!! R.\ ■ m 3. aia. — Bausznern Crui'** Egy javaslatot közölt a Pester Loyd mellett Bausznern Guidó úr itt a középtanodai tanárképzést illetőleg. E javas­lat nem akar egyéb lenni, mint kiváltság a szász tanárok számára. Sajátságos, hogy a mi szásza­ink mindig és mindenütt „kiváltságot“ ke­resnek. Bauszperu úr, hogy ártatlanabb színben tüntesse fel a dolgot, javaslatának indokolásában a porosz tanárképzésre hivatkozik, de helytelenül, mert össze találta téveszteni a német „Mittelschu­­le“-t (felsőbb népiskola) a mi középtanodáinkkal a azok tanítóinak képesítését akarja alkalmazlni a mi középtanodai tanáraink képesítésére s ily módon huni ki a törvényjavaslat ama követelme­­alól, hogy egyetemi képesítéssel kell b­ánni­a a középtanodai tanárnak. Kz­­önben az egész javaslat csak annyiban érdemel f­igyelmet, hogy ezzel újgazdagod­ott, ■ 760-7 v d­ssr tavp Ti­ V~.y­­• A javaslat végén azzal lényeg*­­.u*. • veru ur, hogy ha az ő nézeteit nen vá­r közoktatásügyi bizottság, s ház« nem­­képesítést követel minden k. t. tanártól — tehát ha nem adnak az erdélyi szászoknak extrawurstot — ő és fajbelit, a többi szászok, nem fogják megszavazni a középiskolai törvényjavaslatot. Na bizony ! — A m. kir. kúria tanácsának összeállítása 1882-ik évre I. Polgári tanács. Másodelnök : Fábry István. Bírák : Szabó Imre, Raisz Szilárd, Jamniczky Lipót, Osváld­­ Sándor, Elekes Pál, Nagy Imre, Lendvay József. Tanácsjegyzők: Szentiványi Gyula, Vajdafi Emil. II. Polgári tanács : Tanácselnök : Mihajlo­­vics Miklós. Bírák : Soltész Albert, Vértesy Sán­­dor, Babos Kálmán, Masirevic Samu, Nagy Sa­mu, Haris György, Szabó Ágoston. Tanácsjegy­zők : Borszéky Károly, Saárosy Károly, Ili Polg. tanács. Tanácselnök: Lukács Ig­­nácz. Bírák : Balásy Antal, Szantgyörgyi Imre, Halmosy Endre, Dimits Emil, Kossalki János, Co­da Bódog, Veszprémi János. Tanácsjegyzök Tőkés Ferencz, Revicky Ambró. Őiség kezében le- j lp-'É ez ELLENZÉK TÁRCÁJA. 1882. j'iár 3. SÁMI­ÁSZLÓ hagyatiából T­anss. jeg~lékl­girar.Szil, ult«n­et xalvax engedi magad az atyád képe által tanár­i . .. engedd tatepoltatni magad azon t­al,mely ablako­n hajlott be és illat­­aségdhez vegyin­t az árny által , med előtt elvonni a galamb búcsujá­­n templom és a nyáros ég által en- í ’­gad­anácsoltatni.­­ olvasd—lelked c­esziti tisztaságát.— a dolgnak két lenya van: az erény, vidámígot teszi jellemessé — és a g, melyi vidámságt teszi bájolóvá. illgasd­zon ezer lingot, melyet az madár­a ismétel mind ezek azt k: légy t -ta az ég azt, tiszta mint a mi — mint nádén, mi­t Urban nyugszik, egy nyugod — A negálom a szívből rá száll, és a bölcs arcának méltóságát ,egy vidám!­­ A hit ligor nélkül él; e­­gyik visszaj­árzása a ők mosolygása. 2 »7 a meißner molv­u „ ki, azt a vili. VOM , guzeágna-L'*—- —' Vi X " •' ••ZsOri *•■.'­ A nő barátsága, L. asszony emlékkönyvébe. Lamartinótól. Barátság, édes nyugalma a léleknek, s bá­jos alkonya a szívnek, — egy nő szemeiben miért sokkal gyöngédebb derengésed ? Hisz természeted ugyanaz mindenütt; e a szívben, melyet ajándékul adál, nem a nőt sze­retjük többé, és a szerelem elvész U­­ nevét. De mint egy tiszta tükörben a sugár tisz­tábban látszik , úgy az érzemény is láthatóbb két szép szemben. Egy női hang ezüst csengésében sokkal több gyöngédség van, s a lélek szűz gyönyöre csak nem az érzékek gyönyörévé válik. Az ember férfias gyöngédsége, izmos kar­ral való oltalom, de a tiéd szelíd ölelés. Oh nő, kit én tisztelek , engedd váltogat­va a legkedvesebb névvel szólitnom, — engedd még megcsalnom magamat a szerelem hason­­latosságival. Gyöngéd vagy szigorú, bájos vagy ko­moly — de mindig csak a barátság az én leg­főbb javam,— s bár kié legyen is a kéz, mely szorít, mindig egy szív az , mely az egésznek felel. Nem, — kezem soha vissza nem taszítja az érzelemnek ezen jelképét — de mikor a kéz gyögéd női kéz — még sokkal kedvesebben szorítom azt. Josefina búcsúja Napoleontoi. ■ Midőn Napoleon »IsK nejétől,jjWáUK­. ——s«.:-----4na C P bocsásson meg neked ! Vedd vissza gyűrű­det , vedd vissza koronádat — Én szedtem a tövissel, másé k­eml a virág, másé leend a balzsam, enyém a fájdalom — Én szenvedtem a nap melegét, más élvezendi az árnyat. Én iszom a salakot, más a fűszeres italt — Én vi­selem a gyászt, más ünneplend , — másé lesz a koszorú fűzér , és az enyém a durva sír. Holnap, hogy ha a föld sóhajt, és biro­dalmadon egy f­ekete felleg vonul el , — gon­dolj reám. Lu—szóltam­­, te csillagod , de én megha­lok. — Isten veled! A politikáról. Szemére vetik Lamartinenek, hogy miért egyesedik politikába, miért nem­ írja inkább költeményeit. — Ezeknek ő ezt felelte : Ha a politikába gyönyörűségből vagy hiú­ságból egyelődnek—akkor bírálóimnak igazuk volna, de ha én a politikába kötelességből egye­lődöm­, mint nehéz időben minden hajón utazó munkához lát, akkor nincs igazuk, én inkább szeretném a hajó fedélzetén szép napnál éne­kelni , de ha evezőhöz vagy vitorlákhoz kell nyúlni , akkor ezt kell tenni. A sociális munka mindennapi és kötelező dolga minden embernek ■* ki csak a­ társaság javai és káraiban részül. A mi időnk**, és országunkban különc fogalom van a ; ••­­ .urui legkevésbb ú­­ évig, melyik­­ által kormányoztatok; — ez csak a naptár idő dolga De nem kevesebbről van szó, mint meg­tudni, vájjon a sociális világ határszélteli útjá­ban dlöntegy-e vagy hátrál, vájjon az emberiség nevelése, » szabadság vagy pedig az önkény által eszközöltetik e, mely eddig oly rosszul ne­velé, vájjon a törvényhozás mindenki jogainak s kötelességeinek kifejezése leszen-e vagy csak egy nehány zsarnoksága? ha vájjon taníthatni-e az emberiségnek, hogy magát inkább erény, mint erő által kormányozza. Vájjon az embereknek és nemzeteknek egymás közti politikai viszonyaikba elvégre bevihetni­e a testvér-szeretet azon isteni elvét, mely az égből azért hullott a földre , hogy el­töröljön minden szolgaságot, és megszenteljen minden törvényt; — ha vájjon eltörlik-e a tör­vényesített gyilkosságot, és kitör­ik-e a nemze­tek törvénykönyveiből azon tömegekkénti gyil­kolást, mit háborúnak neveznek;é­s ha vájjon végre az emberek úgy kormányozzák e magu­kat, mint családbeliek a helyett, hogy egymást pusztítsák , naint vadállatok ; ha vájjon a lelki­­ismeret szent szabadsága együtt nő-e az ősz világosságával, és ha vájjon az Isten abban századról századra jobban tündökölvén, szá­zadról századra inkább tiszteltedk-e, munkában és szavakban, szellemben és igazságban ? Ilyen fogalmam van nekem a politikáról. bitlét sz* j-ZPgó . * nem­. — att IRODALOM és MŰVÉSZET. pacsu a hazamtól. Irta Jókai Mór. álU \ V f, n -• '7 ont #o 9 C kr. B.i-t kiír­­­tr ... .1/ , * . . V » Váltó és IV. Polg. tanácselnök: » Alajos. Bírák: Hersich Ignác?., Szloboda Kassel Ágoston, Wettstein Antal, Rauchof Jó­zsef, Breuer József, Polgár Ignácz. Tanács)* ■ L . Oppl Alajos, Fabiny Ferencz. Úrbéri és V. polg. tanácselnök: Szabó Sá­muel. Bírák: Dapsy Vilmos, Puskariu János, Gál János, Topler Károly, Mersics Miklós, Gellén József. Tacsjegyzők: Szentmarjai Dezső, Schind­ler Jenő. I. Büntető. Alelnök: Perczel Béla. Bírák: Manoilovich Emil Osztromky József, Bakó János Blaskovics Kálmán, Végh Ignácz, Csillag Benő, Németh Miklós. Tanácsjegyző : Gebhardt Ferencz, Szentizarey Jenő. II. Büntető. Tanácselnök: Csemegi Károly. Bírák: Ocsvay Ferencz, Beöthy Zsigmond, Baló Mihály, Ast Nándor, Horváth László, Gyarmathy Sámuel, Anarassovics Bera, T­anácsjegyzők:ai­­mon Géza, Fabiny Ferencz. III. Büntető. Tanácselnök : Fabiny Theofil. Bírák: Bovánkovics József, Pápai Károly, Her­­czeg Sándor, dr. Suhay Imre, Conrád Mór, Ago­­rasztó Miklós, Dobor József. Tanácsjegyzők: Szij­­jártó Zsigmond, Szentimrey Jenő. IV. Büntető. Bírák: Tóth Lőrincz, Sávich József, Faur János, Dózsa Dániel, Burján Imre, Mattyasovszky Lipót, Kudlik István. Tanácsjegy­zők : Perczel Gyula, Saárosy Károly. — Háromszékmegyének 1881. decz. 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén nevezetes és Kézdi-Vásárhely városát kiválóan érdeklő ügy ke­­rült szőnyegre. A megye ugyanis elhatározta, hogy kérvényt fog intézni a kormányhoz, hogy a jelen­leg honvéd laktanyául szolgáló épület, mely egy­kor katonai nevelő intézet volt, szereztessék visz­­sza a váró­nak s kerestessék meg a korm­ány ezen fontos nevelő intézet visszaállítása iránt.­­- A pénzügyi bizottság tagjai tegnap január 2-án indultak el Fiuméba, hogy ott az államköltségen emelkedő kikötő ékítményeket megszemléljék. A képviselők ma értekeznek e ki­kötővárosban s egy napi idézés után visszatérnek Budapests Néhányrrr tö­ttTet ■ n­. Ban’­­rg■, a ki., s szára­.. A mezőn nek mígv De vissza a i. a törvei urak esi. ’ nekik let kon a fel­uak, hogy a hogy dolgozz szerzett filléret hasson és men munkatársai feijajd' kaptak — hanem Ütött Éppen cia­­k. A ‘­­lj8 Sted­. A *irá®cti .Ceake Ji ak­ur“ * ^ali­ax a megye a ki'át melte. Tört­­énni szokó rándulnak hogy jó helyen üdülő Sim­onyi Ernő képviselőt meglátogassák­­ A prágai „Ceake Si'orxny“ a mult év politikai szemléjében a kö­vetkező, nézve eléggé erdetes dolgokat írja: Ha a szláv világra vetjük tekinteti­g , itt igen sok megszomorító jelenséggel kozunk. A szomszéd Magyarországon a magy­n­ok merényletet készülnek elkövetni a tótok exi­l­áziója ellen, a­kik jóval a magyarok előtt h­pedtek meg a közös országban. A hozzánk nyel­vileg legközelebb álló szláv nemzetiség, a tó ok daczára közel két milliónyi számuknak, egye­dn képviselőt sem bírnak a magyar parliamer­be juttatni. Hasonló megszomoritó viszonyok u­l­kodnak a felső-magyarországi kisoroszok köz a hol a renegát lelkészi kar a magyar nyelv, ('k a lithurgiába való behozatalán fáradozik. A m­­gyarországi szláv népek közül, ide nem szór­va az autonomizált horvátokat, csak a szer dicsekedhetnek politikai szervezettel, de az utt­aiak eben is készületeket tesznek a magyarok A szerbek, mert vonakodtak renegától a­­ főbb egyházi hivatalba emelni, m­egfosztatni a választói joguktól, mert valószínű, hogy a ma­gyar k­orm­ány daczára meg nem választatásának ia NI Párisi Biztat' — No Nekoti’ Porrá Jó HU Verem Nen­'T'ali Nos. Mm iá ! Sok hivatalla.' ;ái Adóív, népszáll'i. *■ Rendőrségnek ese. j’ Adóhivatalnak érik — S mindezen dolgokn Mégis elővesz egy-egy Mikor mes' "I mí,i’ ), Hosszúnál­' tCE'án ve (Egy^ki' ?iro ■ Ott” '• • i­irdeti me* űr

Next