Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-07-01 / 147. szám
Harmadik évfolyam. SZEBKFJIZTÓI IRODA : Belkisálf utcza 16. sz. hóra a lap szellemi részét illató közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUAI Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva .....................10 frt. ll Negyedévre ... 4 frt. .....................8 frt. ||| Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára helyben 0 kr. vidéken 6 kr. Egész évre FaUvre • 147. szám. Kölnre vár, szombat julius 1, 18*2. KIADÓHIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri dzikkels garmond sora után 20 kr. fizetendő. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. Felhívás előfizetésre. Az új évnegyed közeledvén, tisztelettel fölkérjük lapunk t. előfizetőit, hogy a f.é julius—szeptemberi évnegyedre szóló előfizetéseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás vagy zavar ne keletkezzék. Az „Ellenzék“ előfizetési ára: Egész évre ... 16 frt. Félévre .... 8 frt. Negyedévre ... 4 frt. Egy hónapra . . 1 frt 50. Egyes szám ára Kolozsvárt 5 kr., vidéken 6 kr. A lap szétküldésénél előfordulható zavarok kikerülése tekintetéből féltiavi *-lök«t*lési nt-in fogadhatunk el, tehát az előfizetés mindig a hólső napjától számítandó. Az előfizetési pénzek legczélszerűbben»o*tminil»állnyal, úgyszintén a hirdetések és nyilttéri czikkek at .Ellenzéki kiadóhivatalához (Belközép-utcza Stein János könyvkereskedése) küldendők. A kiadó hivatal nevében Stein János. Uj pálya. A m. kir. honvédelmi minisztérium az ismeretes 120 alapítványi hely betöltése iránt hivatalos rendeletet adott ki. Megtudjuk e körlevélből, hogy egyelőre nem 120 hely, hanem csak 54 töltetik be ; megtudjuk, hogy Bécsújhelyre fölvesznek tizennégyet, a bécsi katonai műszaki akadémiába hetet, s a fiumei hadtengerészeti akadémiába hármat ; megtudjuk, hogy valamennyinek a bizonyítványain kívül fölvételi vizsgát kell letenni; megtudjuk, hogy csupán a kassai, kőszegi, kismartoni és szt.-pösteni alreáliskola I. évi tanfolyamára vesznek föl olyanokat, kik a német nyelvet nem tudják szabatos folyékonysággal, a többi évfolyamokra és a többi intézetekben, tehát a főreáliskolában és a már említett három akadémiában, a fölvételi vizsga nyelve a német, s ennek nem tudása elegendő ok a föl nem vételre. E föltételeken kívül nagy szerepet játszik az életkor, az ép test s a minősitvényi táblázat. Ebből áll egész terjedelmében a nagy Vívmány. Szóljan ik a harsonik s zengjen a czimbalom! Immáron meghódítottuk a, osztrák hadereget; a szellem megváltozik benne, mert ötvennégy egyén, részint gyermek, részint 20 éven aluli ifjú, oktatásban fog ott a magyar állam pénzén, részesíttetni! Alig magyrázhatja meg a helyzetet valami jobban, mint ezen körlevél, s mint azon törvény, melyre az alapítva van. Kormányunk szükségesnek tartotta a magyar pénztár terhére 120 stipendiumot kontemplálni oly intézetekben, melyek közös költségen tartatnak fönn. Az osztrák kormány nem tartotta szükségesnek saját honfiai részére hasonlót tenni. E ténynek igen természetes konsequenciája az, hogy a közös hadsereg közös tanintézeteinek lényege iránt mindkét kormány teljesen tisztában van. A miénk nem tartja azokat közösöknek, hanem osztráknak, különben nem tette volna az alapítványt; az osztrák sem tartja közösnek, hanem a magáénak, mert különben ő is alapítványokat tett volna. A németnyelvű fölvételi viszgáról nem szólunk. Igen természetes és szükségszerű folyománya ez azon megalázó helyzetnek, amelybe Magyarország az ő nagy bölcsességével jutott. Miután a nemzettől függött volna, a Rákóczy szavaival élve „kevesebb józanságot, de több bátorságot“ tanusítani, s erre tizenöt év alatt öt választás nyitotta meg az alkalmat, de a nemzet helyesebbnek ítélte a lemondást mint a férfias szót, tehát nem vádoljuk ez ügyben sem a kormányt ,sem a körlevelet. Hanem van egy tétel a körlevélben, melyet szó nélkül nem hagyhatunk. Ez már nem gyökerezik a törvényben, mint a német szó. „ . . . azon ifjak pályázhatnak, kiknek atyjuk a magyar állam irányában bármely téren teljesített szolgálataikkal magukat kitüntették“. . . Méltóztassák a föltétel szellemét, elejétől végig jól megfontolni. Nem igazi háromemeletes disznóság-e ez? Nincsen szomorúbb korszaka az emberiségnek, mint midőn átszállni hitték a szülők érdemeit vagy hibáit gyermekeikre. A felelősség, az egyén, a munka, a jogegyenlőség és mindazon eszmék, melyek a szolgaságból, a nyomorból, a tudatlanságból megváltották az embert, nem bírtak akkor jelentőséggel. És Szende Béla miniszter úr, aki bizonyára nem azért emelkedett, mert édesatyja különös érdemeket szerzett volna, s akit senkinek sem jut eszébe azért hibáztatni, hogy veje a hírneves Pausz ellopta a vármegye pénzét, ez a Szende, pályázati föltételnek tűzi ki az apák érdemeit! É- váljon minő érdemeket kívánnak ? „A magyar állam irányában . . .“ Aki nem vette észre, hogy ma már egészen elfoglalta a tért az „állam“ a „hazától“, az nem érlelte elég figyelemmel közállapotainkat. A haza idealizmusa helyett az állam realizmusa ! Majd egyszer talán az államnak is akad költője; eddig még csak a hazát szokták megénekelni. Tehát azállam irányában . . .* Váljon ki vizsgálja meg ez érdemeket? Hát ki más, mint a wienerneustadti, a sztpölteni, a morvaweisskircheni kollégiumok! Nos, a dolog igen egyszerű. A katona urak szentül meg vannak győződve, hogy Jellasichon kezdve Dobrzánszkyig, valamenynyi áruló, kitűnő szolgálatot tett az „államnak!“ íme a vívmány ötvennégy ifjút kinevelnek, feltéve hogy már édes apjuk megszerettette magát az officierokkal. Ily vívmány hallatára bizonyára megrendülnek a béretek s Kárpátoktól Adriáig harsogni fog a dal: „Csapj föl ecsém katonának!“ * 40 — Pratekczio. Lapunknak azon irányaikká, mely a „királyi tábla megmentése-éről szól, úgy látszik hullámokat vetett a teljesen illetékes körökben. E korok egyik ismerőjétől adjuk most az alábbi sorokat: Tagadhatlanul igaza van a czikkirónak abban, hogy a legnagyobb méltatlanság követetett el a k.táblán a Szentiványi kinevezésével.S jóllehet kétségbe vonják, hogy a tanácselnöki állomás betöltésénél, a jogász körök csak is a Ferencz Károly érdemeit látták volna, s nem tudjuk, hogy a Nagy Samu 40 éves törvénykezési, katonai s politikai pályáján szerzett érdemeit csak is a l. Kemények latolták-em de tiszta tudomásunk van, hogy a jogászkörök, mint a közvélemény általában, teljesen ki lett volna elégítve, ha akár Nagy Samu, akár ha az igazságszolgáltatási körök által kitűnő jogásznak, s megvesztegethetlen jellemű bírónak ismert Endes Gábor nyerte volna el a tanácselnöki állomást. Szóval bármelyiknek kinevezése, a k. táblai elnök által felajánlott három bíró közül a k. táblánál megnyugvással fogadtatott volna, míg a Szentiványi Gyula kineveztetése, csak lehangoltságot s méltó keserűséget idézett elő a k. táblánál. Nem akarjuk vitatni, mennyiben volt része ezen szerencsétlen kinevezésben a k.tábla elnökének, hanem az való igaz, hogy ha ajánlatainál nemcsak a régi politikai mozgalmas időkben vett s képzelt bántalmai okozta hosszas szenvedélye alapján informálná az igazságügyminisztert, hanem csakis az igazságszolgáltatás érdekeit tartaná szem előtt, a kinevezéseknél bizonyosan nagyobb súlyt fektetnének ajánlataira. — A katonai szervezési munkálatok tárgyában tanácskozások folynak Bécsben. — Tegnapelőtt vették kezdetüket. E napról a következőket sürgönyzik a Bud. Cor .-nak Bécsből. Tisza Kálmán miniszterelnök ma reggel, gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter pedig tegnap este ideérkeztek. Tisza Kálmán ma délelőtt ő felsége által kihalgatáson fogadtatván, ezután Kállay Béni közös pénzügyminiszterrel, Szögyéni Marek osztályfőnökkel és gróf Kálnoky Gusztáv külügyminiszterrel konferált Gróf Szapáry lovag Dunajevszky pénzügyminiszterrel huzamosabb ideig értekezett, ezután pedig Kállay Bénivel értekezett. Délután egy órakor gróf Kálnoky közös külügyminiszter elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt mely négy óráig tartott. E konferenczián gróf Bylandt-Rheidt közös hadügyminiszter, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, gróf Taffe és Tisza Kálmán miniszterelnökök, valamint, gróf Szapáry és Dunajewsky pénzügyminiszterek voltak jelen. A tanácskozások — esetleg ő felsége elnöklete alatt — folytattatni fognak. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. julius l. Rákóczy.*: Mi hát e név, hogy hallatára Egy ország szító földobog? Nagysága, vagy reménye vára? Világ, mely élőben lobog? Fölhangzik, mint tenger morajjá, Félünk, l lelkünk örül bele; Éjszám az áldás hős sohajja A borsii kastély felé. Mi volt e név, hogy szózatára Sergek teremtek hirtelen, És hősökül elszánt csatára Nagy ur, nemes, pór megjelentt egy ifjút, nagy törzs büszke sarját, Követ, bár azt sem tudja még: Forgatni érti-e a kardját, Csak azt, hogy tenni vágygyal ég. Ki tudta: lelke hogy mit érze Szegény beteg hazájáért? Hőssé lett, mig e lakhoz éré: Nászutra kelt, Tornászra tért. 8 halálcsapásra mérve karját, Csodába látta nemzete: Forgatni mily jól érti kardját, S 5 lett reménye, élete. Mert népe — ő volt messiása — Halálra vált volna nélküle: A zsarnok már oly mélyre ásta A biztos örvényt körűlé tett é ^ ^ Költemény a borsi-i ünnepély alkalmával ia- sajnálatra méltó tévedés következtében csak most a«hat napvilágot. Szerk. „Recrudeseunt vulnera“ — szóla: És hangja messze elhatott ; Az önkény megismerte róla , így csak Rákóczy szólhatott. És itt, megírta fegyverével Az elnyomónak : mit óhajt ! Legott, egymásután véve el Egert s mézzel folyó Tokajt. mert nagy volt mindig, hogyha győzött, A balcsillag sem törte meg . Zsibó, bár ő volt a legyőzött, Erős lelkét nem ölte meg. Szilárdan tört mindig előre, Nem önmagáért, népéért: Ő volt szabadságának őre, S szivén: önzetlenség a vért. E nélkül, hajh! de mennyi nagyság Szédült a csúcsról mélybe lel Megrontva lelkét földi hivság, A népvezér zsarnok leve. Oh, kellené, hogy meg Te írjad Az Örök Igazság* előtt, Lelked mily tiszta volt, e Te hivjad Tettid tanújául fel őt? Hisz látok mindenek s csodába, Szemedben földi fény mit ér? Nem lettél lengyelek királya. Hogy megmaradj magyar vezér, És megmaradtál a miénknek! — Alig akartad —fejdelem ; Kényelme helytt királyi széknek Osztályod volt a küzdelem. A francziák királya értted, ígérte bár, mitsem teve Hisz, egyszerűt, ő meg sem értett: Vakító fény volt élete. *) Vonatkozás Rákóczy Emlékiratának előszavára. S Rákóczy küzdött, egymagába’, Külről segélyt nem várva már; Bizalmát téve igazába, És lám ! ő győz, a merre jár! De hajh! ez már a földi végzet: A túlerő fölül kerül : A hős sereg s Rákóczy vérzett, — Szivem fáj! — végsiker nekül. Kibujdosott, számütetésbe, Meggyőzve nem, legyőzve bár; S onnét világított az éjbe : Mint hajnali hirdető sugár. Rodostó! szent Mekkánk levéle : Rákóczy könnye öntözött; Hajh! végső napjait hogy’ élte: Te láttad! — gyász s remény között. S a hajnal fölviradt . . . sokára, De újra környez száz veszély; Sóhajtva nézünk szent porára, Rákóczy szól: küzdj és remélj! Példája fél világgal ér fel, Bizalmat önt belénk s erőt: Hadd jöjjön északi seregével, Megállunk minden vész előtt. Tudjátok hát mi volt minékünk Rákóczy vagy, dicső neve? Erőnk, hitünk, várunk, reményünk, És az marad, mivé leve, 8 a mig e földnek lesz magyarja, Ki Rákóczyt nem feledé: Fog szállni az áldás sohajja A borsi-i kastély felé. Ujváry Béla. — Az országos kataszteri bizottság utazó tagjai, mint az „Oraz. Ért.“ Írja — junius 21-én Kassáról kiindulván, 22 én Tőke-Terebes, 23-án Sátoralja-Ujhely, Sárospatak, 25 én Tokaj, Miskolcz, 26-án Tarnalja, 27-én Sajó-Szt.Péter, Berente és Kazincz határain tartották meg a felülvizsgáló szemlét, 28-án pedig délelőtt és délután a látottak felett értekeztek. Az érdeklődés fokozottan növekedett, már Zemplén Borsod megyék részéről nemcsak a gazdaság egyletek, hanem a fő- és alispánok is résztvettek a szemlében, osztván annak minden nehézségeit. 29-én reggeli 21, órakor Kápolnára, illetőleg Kompoltra történt az átutazás. Ez útban részt vettek az országos bizottság részéről Almásy Jelenik István, Beniczky Gyula, Elekes György, Ivics András, B. Kemény Endre, Kussevica Svetozár és Stoll Károly; a központból: Fejér Miklós oszt. tanácsos, Jurenák Aurél, Kovács Béla, Móritz Vincie és Tessedik Imre központi felügyelők; a kataszter részéről a bpesti, kassai, beszterczebányai kerületek igazgató felügyelői és becslő biztosai. —Ő Felsége Dahlen táborszernagynak és Jovanovics altábornagynak, a fellázadt terület pacifikálása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül, a Lipótrend nagykeresztjét adta. — Alexandráéból nyugtalan hírek érkeznek. Újabb zavargásoktól tartanak. Eddig 50,000 európai hagyta el Egyiptomot s még 12000 maradt vissza. A szerb skupstina tegnapelőtt ügyében a vasúti ügy tárgyalása alkalmával viharos jelenetek fordultak elő. Kakics képviselő Mijatovics pénzügyminisztert hevesen megtámadta, mi a kormánypártnál gyakori rosszalé felkiáltásokat idézett elő. A pénzügyminiszter a támadásra válaszolva, elismerte, hogy talán némely tekintetben hibázott, de ha rendetlenségek és mulasztások fordultak elő, úgy annak egyedüli oka Rakics, ki egyszersmind miniszteri titkár, és ez ügyben a miniszter jobb keze volt. Rakics nagy zaj között szólni akart, mit az elnök megtagadott. Rakics nem törődve az elnök tilalmával, folytatni akarta beszédjét, mi az egész házban nagy zajt idézett elő. A tárgyalás befejeztével az ellenőrző bizottság jelentése valamennyi szavazattal 3 ellen tudomásul vétetett, úgy hogy a vasútépítés átruházása a „Comptoir d’Escompte“-ra tényleg keresztülvizetett. Vízvezetésünk és csatornázásunk Végre valahára megértük, hogy városunk vízvezetési és csatornázási ügye az intéző körök komoly eszmecseréjének tárgyát képezi. Intéző köreink is meg vannak már e két mű létesítésének nemcsak fontosságáról, de elodázhatlan voltáról is győződve. Erről tanúskodott az az értekezlet, mely szerdán (jún. 26-án) gróf Eszterházy Kálmán főispán elnöklete alatt ez ügyben ülést tartott. Eszterházy gróf főispán az ülést megnyitván, előadja, hogy a bécsi Union-Bank Kolozsvár csatornázása és vízvezetésére vonatkozólag egy tervezetet nyújtott be a hatósághoz. Egyúttal felveti a kérdést, hogy valjon a vízvezetés és csatornázás egyszerre, egyidejűleg vagy talán külön létesíttessék? Felkéri az értekezlet tagjait, hogy úgy ez utóbbi kérdés, mint a benyújtott tervezet felett mondjanak véleményt. Előbb azonban szükségesnek tartja, hogy az Union Bank tervezete Pákey városi főmérnök által részletesen ismertessék és adassék elő. Ennek megtörténte után felszólal dr. Salamon, ki a vízvezetési és csatornázást egyidejűleg kívánja létesíttetni. A bevezetésre nézve a víznek önsúly általi bevezetése mellett van, noha ez a benyújtott tervezet szerint 157.000 frttal többe kerülne. Részletezte tapasztalatait, melyeket a bécsi vízvezeték megtekintése alkalmával tett. A csatornázást illetőleg pedig határozottan az epitási rendszer (schwamsystem) mellett nyilatkozott, melyet a tervezet maga is ajánl; kötli azonban, hogy a csatornák előirányzott vezetése mellett azoknak kellő tisztántartása kivihető legyen. A csatornákat, ha betonból készülnének is a terv szerint, úgy óhajtaná elkészíttetni, más városok előrement tapasztalata alapján, hogy alsó részök vízhatlan, ellenben boltozatuk vizátbocsátó legyen, úgy hogy a pinczék feneke alatti vonalban elhelyezett csatornák a környező talaj s a házak teljes víztelenítését eszközölnék , különben azt hiszi, hogy a tervezetben a talaj víztelenítéséről, ha talán így nem, más módon gondoskodva lesz. A csatornáknak szellőzését a házak fedeléről leszolgáló ereszcsatornák által nem találja czélszerűnek, amenynyiben nézete szerint kevés levegőt szabad a csatornákba egyáltalába bocsátani. Dr. Fabinyi Rudolf egyetemi tanár előtte szólónak abbeli nézetét, hogy czélszerűbb a vizet önsúly által vezetni, mint gépek segélyével először a szükséges magasságra emelni, teljesen osztja s e tekintetben a valamivel nagyobb költséget sem tartja irányadónak, mégis a létesítendő vízvezetés kardinális pontját nem a vezetés minőségében látja, hanem azon körülményben, hogy melyik ponton található olyan víz, mely az egészségtan követelményeinek megfelel. A csatornázást a vízvezetéstől elválaszthatlannak tartja és mindkettőnek együttes és egyidejűleges létesítése mellett nyilatkozik. A csatornázást illetőleg ő is előnyt ad az öblítő rendszernek, mely mind a folyó válmányokat, háztartási és esővizet, mind a szilárd excrementumokat szállítja ki a városból, abban az esetben, ha ezen rendszer úgyvitetik keresztül, hogy a csatornáknak minden időben való teljes tisztántartására nézve teljes garanciát nyújt, ami a csatornarendszer egyes részeinek kellő esése, elegendő átmérete mellett, főleg abban a körülményben található, hogy a csatornákban folyton nagy gyorsasággal bíró s elegendő mennyiségű víztömeg mozog. Az öblító-rendszernek ilyetén módon való keresztülvitele azonban aránylag nagy befektetést igényel, különösen a nagy átméretek miatt, melyeket a csatornáknál szem előtt kell tartani. A benyújtott tervezet szerint a csatornáknak folytonos mosatása elegendő víztömeg által nem történnék, — ezt a csatornáknak felvett méretei sem engednék meg — hanem pusztán arról lenne gondoskodva, hogy „a szükséghez képest“ időről-időre az egyes csatorna ágakat vizfeltorlaszolása által mintegy kiseperni lehessen. Ezen intézkedés, amennyiben sikere számos tényezőnek pontos és helyes összejátszásától függ, előreláthatóan, igen számos esetben csak problematikus eredményeket fogna nyújthatni s eshetőleg abba a nem várt hitbe juttathatná csatornázásunkat, hogy arról az utókor, mint Cloaca maxima Claudiopolis emlékezzék meg. Fabinyi tanár ezért, tekintettel a város anyagi viszonyaira, helyesebbnek tartja, ha a létesítendő csatornázás csupán a folyó válmányoknak, a ház- Szejke-fürdő, Székely Gastein. — Fürdői levél. — A naptár szerint be kell vala következni a fürdő évadnak, ám de az időjárás — legalább itt székely bérczeink közt — még mindig oly télies leheletű, miszerint mindenkit visszatart a fürdőre meneteltől. Ezen okon gyógyhelyeink is teljes elhagyatottságban búslakodnak; a homoródi fürdőn mindössze 3 vendég didereg a szél átjárta rész, drága szobákban, Korond ezutánra várja köhicselő betegeit, valamint kedves Szőke-fürdőnk is nélkülözi a szokásos élénkséget, habár város közeli fekvésénél fogva mégis nagyobb látogatottságnak örvend vadonban fekvő többi fürdőinknél. Helyi lakó vendég itt is korlátolt számmal van; de a hogy afelhő palástos nap egy kissé kisüt, azonnal ellepik e kies fürdő virányait Székely-Udvarhelynek zöldbe vágyódó lakói. S zeng az erdő, száll a via dal és zene a Nagy Más és Kő erdeje árnyas kanyarulatában és titokzatos lúgásaiban, melyek a Szejkének páratlan szép sétányait képezik, s egy mesterkéletlen angol park minden bájaival és kényelmével bírnak. Ezek árnyas és hűs renhelyet nyújtanak a legforróbb kánikulai nap izgató melege ellen is, a már szépen gyarapodó fenyőcsoportok 8 e táj gazdag flórája valódi balzsam és illatárral töltik el a légkört. Ily időben szép és az egészségre jótékonyan ható helyet, a lakházak közvetlen közelében fürdőhelyeink egyikén sem lehet találni. Egyáltalában a Szejkefürdő rövid pár év alatt oly rendkívüli haladást tett, hogy méltón helyet követelhet első rangú fürdőink között. A hideg és meleg fürdők berendezésével első helyet követelhet magának erdélyrészi minden fürdőink felett. Az Atilla fürdő a fő forrás fölibe épített lobogó, hol a szénsavas lükemek miatt felbugyborékoló égszínű ásványos víz oly roppant bőségben tör fel, hogy lefolyása óránként 7500 litert tesz. A 32 négyszögöl kiterjedésű faragott kő medencze női és férfi uszodára van elkülönítve, felséges zuhanyok következő szobákkal ellátva. Az innen lefolyó ásványos viz a Csabafürdő szintén faragott kőből készült kettős medenczéjébe van felfogva, hol a szegényebb néposztály 4 krrért kaphat üditő fürdőt. A meleg fürdők-Rikafürdő —melyek gőzmelegitésre vannak berendezve, cemn és czélszerüségre ritkítják párjukat az erdélyi részekben. A Szejkei lakások teljesen megfelelnek az igényeknek.Kossuth, Báldi Pál Zrínyi Ilona, Rákóczi, Tököli, Bercsényi Mikes Kelemenlakban és a Székely Mózes fejedelemhez czímzett vendéglő emeletén mindössze 27 szállás van ; ezekből egy 3 szobás, 8 két szobás, a többi egy egy szobás, mind e szállások bútorozva vannak annyira olcsók, hogy egyes szobák egész hóra 8 — 10 frtért bérelhetők. A Rápolthi József által bérelt vendéglőben az ellátás ép oly olcsó mint benne a városban (ebéd egy hóra 16 frt, egész ellátás 32 frt.) szóval a Szejkón oly olcsón lehet élni mint bármely kis vidéki városkában s mégis az egészségnek és