Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-01-02 / 1. szám

Kegy* '› J’otél' n „ellenek Vidékre ›m › v Égéi 7. évre Félévre rr­õL 9!;Z II IRODA: á I ;• › i rós/.ét illet ~ közlemények ’i. . ők. ÖFIZETÉSI DIJA: lyben házhoz hordva • i fit. Negyedévre S fit. || Érv hóra htdyben . Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik az ".Elhúzók“ dmennap, a vasár és ünnepnapok kivételével kéziratok­ nem adatnak vissza. 4 fit. 1 fit 50 ki Gam­betta maghalt! 1, |_ i E végzetes szóra ébredett fül njét i reggelén Európa. E szóval köszöntött ■ibe Francziaország’ba a népek fátuma. •JÉpen abban a pillanatban, midőn a múlt . | vivődik a jövővel, midőn a remény és ’ r i.i nn o ~f­rJ­,1 síkom I ük (_niML minden emberi.:ag íbn fej« f a mell'•£et a n­esz­, ínv kiiáute&i feli i .t • j. i eb-LiO i. — fiz c»fr TT'. i tt v i DOi 1 Váltó •grio' 1nto kISZÖIK U időn n t­e■ni nallc­'i­ mond j■ h°gy mellf1 ebbu^ 1AJ. minden m_T r gyei )' w |j;ínat nélkül mondjuk, hogy „egygyei negint kevés­bb n­épen e súlyos pil­­anatban kondit meg Francziaország min­den harangja, hogy hirdesse a Gam­betta seó halálát! E csapássulyát sinyleni fogja Fran­­­­cziaország s­­élyen fogja érezni Kun- Jpa. Az olyan lángésznek és tetterőnek,­­minőt a Gametta neve képviselt a hal­­hauaalanok svában, megvan az a ki­váltsága, hog halála által is befolyást gyakoroljon a népek életére. Miként éle­­­­t­ében nem tet egy lépést és nem mon­­d egy szót mely ne viselné magán ,a.z „eseményi bélyegét, úgy halála sem­örténhetik meg a nélkül, hogy maga sitán ne vistja, a politikai változásoknak gesz soroztat. Minő irányt vesznek e változások? Az, most mindenki előtt rejtély, kétsze­res rejtély .elöltünk, kik távol állunk át­ír az izzó kohótól, hol a franíczia köz­élet emésztő lángja ég. Lehet, hogy új alak áll a kidőlt helyébe s igézetes te­hetségének varázserejével megbű­völi a telkeket— flytatva az ész uralmát a nagy szellemek enagy hazájában. Lehet, hogy az az öröké­ng, mely e férfiú életéből r* ravatalt besugározza, megvilágositja i méket s delejes erejével összetőr- ■ a társasági eszmének pár­f* Veit. Bár igy lenne, hogy a botor küz­­töredékek egymást a forrasztó kapcsol­ja és elveszitve a­bben, még na­­i­s a francziák égé­s­zén az az­ országnak mennyi hálával tartozik a czivilizáczió; hogy miként az erkölcsi megváltás ténye az ITtól, akként a po­litikai és társadalmi megváltás ténye Francziaországtól származik. Eszünkbe jut, hogy a haladás útját ezen ország taposta ki az emberiség számára s fran­­czia szellem adta meg a jelszót a szá­zadok nagy törekvéseihez. Megelevenedik előttünk a küzdelem, melyet megharczolt bölcsészetével, tudományával és ékes­­szólásával. Látjuk a dicső csatamezők vérpatakját s hallani véljük a guillotine véresőjét, hogy legyen mivel lemosni a múltak bűneit, és legyen mivel meg­tisztítani salakjától a jövőt. Oh, bizonyára Francziaországnak nemes hivatása vezetni a népek sorsát. Megszerezte e­hhet a jogosultságot sza­badságával, szellemével, munkásságával és égő szerének szeretetével. És most ez az ország elvesztette a férfiút, a­ki évekig irányt adott szel­lemének, a­ki kezében tartotta —nem­csak mint külügyér, nemcsak mint a parlament elnöke, de úgy is, mint egyszerű polgár — a politikai élet egész hálózatát; a­ki szervezte Párist a meg­aláztatás szomorú napjaiban, fölrázta a vidéket, hogy ékes szavára hadsergek állottak talpra ; reformálta Francziaor­szág véderejét; rendbe hozta tanügyét, virágzóvá tette közgazdaságát; megmen­tette a köztár­saságot Mac-Mahontól épen úgy mint az anarchiától — s e közben soha sem tévesztette szem elől, hogy Francziaország mai nemzedé­ke le kell hogy rój­­a azt a tartozást, melyiket hazája dicsőségének a német­tel szemben tartozik. Nagyobb csapás ennél, bizony nem érhette a francziákat. Gambetta halála vereséget jelent Francziaországra nézve, mert Németországnak újabb győ­zelmét jelenti. Megint távolabb estünk attól az időtől, hogy megtörve lássuk a német gőgöt. Európa közélete nagy nehezen viseli a hurkos bélyegét. Öröm volt reméltem­, hogy Gam­betta visszaszerzi hazájának a hegemóniát. Szomorúság látni, hogy a népek gondviselése ilyen ballépéssel kezdi az újév pályáját. A franczia szék­ém­ jótékony im­­­ege helyett, a kontinensnek fázadni a germán befolyó­­leg leheletétől. nomsz 17 szel­ társaság jólléte, itt a katona-uralom profontja ! A választás nem nehéz. Németor­szágnak örömöt hozott újév reggelén a vaksors — de kinek lelkében az em­beriség szent szerelme él, gyűjtsön gyászvirágot, hogy ne maradjon a Gam­­betta sírja koszom nélkül! BARTHZA MIKLÓS: Visszahódított kerület. Kaposvárt tegnapelőtt tartatott meg a képviselő-vá­lasztás, mely alkalommal Szabó Kálmán, Kaposvár polgá­rraestő függetlenségi programmal egyh­angidig képviselővé válasz­tatott. E kerületet most visszahódította a függetlenségi párt. A hímvédelmi miniszter körrende­letet intézett valamennyi törvényhatóság­hoz. E rendeletben felsoroltatnak azon vál­tozások, melyek az évenkénti hadjutalékok végleges számbavételeiről szóló szabályok­ban az 1882-ki XXXIX. t. sz. 18. §. sza­kaszai értelmében történtek. A hadügyi reform életbeléptetése a mai nappal tökéletesen be van fejezve. A volt vezér- és katonai parancsnokságok a zárai kivételével, hadtestparancsnokságokká alakítattak át, a trieszti katonai parancsnok­ság feloszlattatott és Josephstadtban egy új hadtestparancsnokság állíttatott fel. Az ez által szükségessé vált személyi és egyéb reformok már megtörténtek, mindenki helyén van és az újév első napjával az új szerke­zet megkezdi működését. A hadügyi reform­mal összefüggésben álló egyéb változtatások és intézkedések az újév reggelén szintén életbe lépnek. A magyar államháztartás évi ered­ményeiről jelentik, hogy a lefolyt esztendő pénzügyi sikerei nem érik el a múlt év si­kereit. Vízapáry gróf pénzügyminiszter még nem is fedezte a folyó évi deficitet, már­is az 1888. évi hiány fedezéséről kell gondos­kodnia. A miniszter a folyó évi törlesztési címekre még október h­óbán 22 millió pa­pír járadékot bocsátott­­ , de a kölcsönt a pénzpiacz akkori viszonyAduis-- kónost.­­nak kis részben lehetett értékesíteni; a folyó szükségletre ellenben a Rothschild-csoport nyújtott előlegeket, melyek december végén már 14 millióra emelkedtek. Az új szükség­letek hozzászámitásával azonban a miniszter az 1888. év elején most már ismét 20 mil­­kónyttlen kibocsájta­ni, szükségletet fe­lró járadékot lesz hogy előlegeket es az­dezhesse. A román szabadelvű független párt és a konzervativok pártja közt—mint egy bukaresti távirat jelenti tekintettel a jövő választásokr­a, fúzió jöött létre. Mindkét párt közlönyei közlik az egyesülés prog­­■1 -iimját, melynek értelmében mindkét párt "a czélra törekesznek és leyalis v r­iszesitendik, egyik jelöltjeit, kik a leg­­i megválasztásra. A revízióját erle '30 uit­ja. A magyar egylet ügye. A magyar egylet ügye részére Ilo­nai Ilka­­ nagyságától 15 frtot vettünk, melyet a kisasszony egy női társaságban gyűjtött. Kiváló örömmel registráljuk e tényt, mint az élénk érdeklődés tanujelét. A pa­nasz szót, melyet nemzeti ügyünk elhanya­golt állapota az erdélyi részekben hangoz­tat, meg kell a nőknek érteni. Föl kell, hogy ők is karolják e kérdést, miként fölkarol­tak a magyar nők minden nagy kérdést, mely a magyarság érdekeivel öszszefort. Csak igy válhatik testté az ige, mert csak a női szív melegsége képes e mozgalomnak életet és fényt kölcsönözni. Legyenek ők a férfinem társai e törekvésben, miként hű társai szoktak lenni az élet küzdelmeiben. — E helyen szükségesnek tartj­uk egy kis felvilágosítást is közölni. Ugyanis la­punk múlt számában úgy említettük fel a tízen K­ovic­h Márton úr hazafias tényét, hogy ő tíz forintot juttatott kezünkhöz a­­Magyar Polgár­ útján. Ki kell emelnünk, hogy Szenkovich úr azon kötelezettséggel tette miszerint tíz éven keresztül minden évben öt forintot ajánlott fel az egylet ré­szére s a most beküldött összeg az első két évi kötelezettség törlesztésébe számítandó fel. Szenkovich úvnak tíz forintnyi adományát fölemlíti a „Kolozsvári Közlöny“ is, de miután ez nem a „Magyar Polgár* útján ju­tott oda, azt kell hinnünk, hogy ez egy újabb adomány, melyet — ha így van — szintén hálás elismeréssel veszünk tudo­másul. *­­Az egylet ügyében írott közelebbi czikkünket egész terjedelmében átveszi a „Magyarország“, e derék havi folyóirat, mely a magyarosodás érdekében lett Er­­dényi Dezső által megindítva. E czikkre vonatkozólag a következő közleményt hozza: Eintélynek a szive mozdul. „A láng, a magyarosodás szent tüzének magasr­a törekvő lángja, átcsapott a Királyhágón. Világot gyújtott az erdélyi szemnek és izgalmas dobogásba hozta ott is a honfi kebleket! I­unyadyak kis hazája, bérezés testvérünk, te kedves Erdély, nyújtsd karodat át ide hozzám­ , öreg Magyarországba. Hisz csak magunkra vagyunk mi ket­ten. Kívülünk nincs több magyarja a földnek s ha van is itt-ott egy-egy foszlány, annak meg hazája nincsen; mint idestova már magunknak se lesz ! Dobbanjon meg még egyszer az a szív, melynek lüktetésétől fél világ remegett egykor; emelkedjék fid még egyszer az a kar, melynek hatalmi súlya három tengerpartot ért: Ébredj fid még egyszer édes, szép hazám ! Erdélynek a szive mozdul. Forrásba kevül a ré­gi magyar vér, b­íz­ik magához a magyar ! Sokszor élt Uszályban, sokszor küzdött véres harczokat s mindig megcsodálta a világ, mert győzve, legyőzve nagy volt! Most harczra kél a nemzet. ..harsognak már a tárogatók, szarvkürtök egykor, most meg lapok hasábjai adják a vészes riadalmi jelt. Az „Ellenzék 14 „Magyar egyletet 44 indítvá­nyoz, melynek székhelye Kolozsvár, működési­ körzete Erdély, alapja az áldozatkészség, tagja minden jó ma­­l v­­ér, anyagi ereje e­gy e 1l­e­n k­r­a­j­c­z­á­r­n­y­i önkéntes V * ___ n­aicz, lesz­ a kultúra harcza. Vér helyett ténta­­patakkal , buzogányok helyett szóbeli legyőzéssel, iskola tanításával, népkönyvtárak szervezésével, helyes telepítő rendszerrel, nemzetiségi okos cserével fogjuk meghódí­tani még egyszer ezt a hazát, hogy ezredéves mulasz­tásunkat helyreüthessük az 1000-ik évre ! Föl, föl a zászlót, föl hát magasan! Havezra int az óra ! Sorba magyar, sorba , kevésre fogyánk ! vállat a vállhoz, közerővel súlyos nyomatokban, biztos győzede­­lemre, fel ! Föl, föl a zászlót, föl magasan! Hadd lengjen bizton, szabadon: „Egységben erőnk“, ez a jelszó: Ked­ves testvérünk, régi barátunk, erdélyi jó magyarom, adsz a testvéri kezet, hadd vonjak kebelemre ! Hadd legyünk egyszer már igazán egy . Egyes­­egyért, szövetkezésben erősek, egymásba bízva bátrak ; itthon összetartok, kifelé nyomatékkal, Európa mérlegé­ben súlyosak ; barátainknak kedvesek, elleneinktől félel­mesek : egy szív, egy lélek, *egy avaskéz, egy szívdobo­gás : egységes magyar nemzet a testvér magyar haza földjén ! Üdv nektek Erdély fiai és szívélyes Isten hozzád a találkozóig, hahogy fölrikolt a harczi jel, s a csöndes békének nagy munkáját fogják kezdeni ! — Neked pedig, jó Hartha Miklós, szívélyes üdvözletem, legmelegebb kézszoritásom ! A szerkesztő. Ugyancsak ezen ügyben a „Budapesti Hírlap“ így is: „Magyar egylet er­dé­l­y­b­e­n. Magyar kulturegylett megalakí­tásán fáradoznak Erdélyben, melynek köz­pontja Kolozsvár lenne. A hazafias mozga­lom élén Partha Miklós*,) Kolozsvár egyik képviselője áll. Valóban Erdélyben egy oly magyar egylet alakitása, mely Kolozsvár­ból, mint központból behálózná az­­egész Királyhágón túl eső részt, rendkívül fontos szemben az ágaskodó nemzetiségekkel. Ki valljuk hogy fényes siker koronázza a ha­zafias mozgalmat.“ ) V I s ■ I?­­I 1. Meltlift« Kolozsvár, kedd, január 2, 1803. POLITIKAI US TARSA HALMI NA­PI LA I­V­­ .7£a KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Man­mnlili és akörülii hird­ttéseknél külön kedvezményt nyújt idó-hivatal.­ni czikkek után 20 kr. fizetendő, sajtó irodája jelenti, hogy versetzen­es in­től kezdve uj szerb lap fog megjelenni Na­­rodnyák (Népbarát)czim alatt, lap társa­dalmi uton fog igyekezni magának terré­numot hódítani. Szerkeszteni fogja Nancsis Lázvír nevű szerb író. Gambetta Leo. (Szül. 1838. okt. 30. + 1882. decz. 31.) Francziaország egyik legmagasabban­­ emelkedő politikusa nincs többé: Gambett meghalt! Ezzel a roppant feltűnést kelt hírrel lepte meg a villanyos sodrony épe tízév napján az ünneplő világot. Tegna délben szerkesztőségünk a következő táv­latot kapta: (Lásd „Legújabb“ rova­tunk­at!) E távirat, melyet tegnap helybeli elől­zeteinkkel siettünk külön lenyomatban közö­ni, a milyen rövid szövegben, épen oly ki­láthatatlan következményekkel lírható ese­ményről tudósít Aki csak elvétve olykor-olykor fogla­kozik politikával, tudhatja, hogy mije volt franczia politikai közéletnek a legutóbbi más­fél évtized alatt Gambetta Leo. Nem akarni nagyot mondani, de azt hiszszük, nem tud­tunk, azt állítván, hogy az új franczia köz­társaság megteremtésében és fentartásában. Thiers-ek, a Remusai-k, a Léon Savnt­, a Ju­les Simonok, Jules Favre-ek, Brissonok • Arévyek sorában, egyik legelső és leghata­masabb tényező szerepét Gambetta vitt Élete, munkássága, szelleme annyira összt forrott a fiatal köztársaságéval, mint kert államférfié kortársai közül; befolyása, szava­­ik súlya, tetteinek iránya elhatározó nyo­matékkal bírt a franczia közéletre. Úgy hog újabb időben a franczia köztársaság nem ugyan azonos volt Gambettával, de Gambett szinte nélkülözhetetlenné vált a respublikár

Next