Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-01-02 / 1. szám

Belkir­ész évrí évre -­ötödik évfolyam SZERKESI^Ti!” ■ Ot-C.n!\C.ö« l ^zollemi részét illető közlemények rálv-utczH 16. az. hova­­^ip l(',k. ccimzeniH, , , n, . cmtcuZTTJ­OFIZETESI DIJA : AZ „ELLLRitK t­^lyben­­,azKOZ hordva Vidékre postán, vagy MNegyet,vin 4 írt. 1Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. _ ,i­a 5 kr. Egyes szám a 16 frt. 8 frt. ■ 1 - hazár- és ünnepnapok kivételével, jelenik az „EUmzék- mindennap, a 1 k vissza. Kéziratok nem acD B* K3158.1Et, Kolozsvár, szerda, január 2, 1884. K­I­ADÓ-HIVAT­AL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK -i: f 44b ■*1 .* 4’ r P­OLITIKA] ES TÁRSADALMI NAPILAP. kiadó-hivatal. ^6 fl H H 4. , , lleniték“ Előfizetést Hjltunk as „S-n 18S1. évi folyamára] , , 1 T ,nli- iV1'e" A;:ok maradunk, a kik volttJamigA dónk Magyarország független aL.zeti­ése, mely nélkül hazánknak nincsen nei\.no-5dése. te, hanem csak etnografikus Életczélunk, hogy ezen krec' ’ ' miv_ letes kitartással vívjuk meg a jc*]vknek, den vonal n. Az eszméknek, az tj_ ^g yj_ a gondolatoknak és érveknek deré , i)a]. ^g tér katonáit állítjuk csatasorba. H­­ir.lelem reményünk, hogy a lankadatlan k napját f­el fogja hozni a győzelem nagy farozj Barátainknak üdv; ellenfeleinknek így fdvérli-zve megyünk neki a/ uj ntáj dőnek, mely a képviselő válasz: . sz(j. minden hazafius erőt sorompóba fc~ litani. __ *.v pl. Arról vagyunk meggyőződve, hop veinket szolgálva a nemzet- *■— nálunk. Ha a m'n+ _ . . T '. . 4 frt egy hónapra........I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek az „Ese­­ hez czimzendök. Czélszerünek találj postautalványok felhasználását. Az „Ellenzék“ szerkesztősége és kiadóhivat­­al-Uj év napján. Elmúlt az ó év s mi nem sajt­juk az ú t egyetlen napját seiU' Örülün ssza se téri* többé, az ország told je­l ,bb volt a kor ..az. v­ttel zártuk le v­ízben, de erkölcs­, ívet nemoo... parlamenti élet sülyedett, a köz­­nyzás nem javult, a nemzet sze­retté Mindenkinek apadóban van n íme, mindenkinél megsokasodtak a vesztett remények s a beköszöntött uj év reggelén, a Kárpáthok medenczéjében egy csüggeteg nemzet bizalmatlanul te­kint jövőjébe. Sokszor vetem föl a kérdést, hogy anynyi hibája van-e a ma­­ogy megérdemelje Tiszát és ? Vannak-e oly nagy vét­­y szükséges legyen ily nagy Nyolcz év óta tart immár­­önködésünk. Talán elég is volt már. ..tán rászolgáltunk jobb napokra is; ta­­án „megbünhüdte már e nép a múltat jövendőt.“ Magyarország állami megszilárdít­­ása; Magyarország közgazdasági átala­­ulása; Magyarország beilleszkedése az irópai államszerkezetek keretébe: íme nagy programoi, melyet hazánknak a len korszak kitűzött. Nagynak kicsiny­nek e program megvalósításán kell fá­radni, mert nagy és kicsiny egyforma arányban érdekelve van ez ügy által. De ez még nem elég. Szükséges, hogy e programra megvalósulása felé vezető tények magukon viseljék azt a bélyeget, melyet nemzeti jellemünk­­ezer év története alatt ezen országra rá­nyo­mott. Mert nem elég, hogy megszilár­duljunk, nem elég, hogy vagyonosod­­junk, nem elég, hogy kultiválódjunk, hanem kell, hogy mint magyarok erősödjünk, gazdagodjunk és műve­lődjünk. Nagy feladatot tűzött ki tehát ré­szünkre a korszellem s­zeren­csétlenség*­­ olyan csul­l öté­ért a ___ . ..cm az apró­ csep­­­­erekben és nem is a hatósá­gi rendelkezésekben. Ezekben erős, sok­szor erőszakos és mindig ügyes, mint a csik, mely kisiklik az ellenzék leggya­korlottabb hálóvetései alól. De erőtelen az alkotásban. Nincsen rendszere, nincsen kitű­zött czélja, nincsenek megállapított esz­közei. Nem gyűjt a jövőre mint a méh, hanem él egyik napról a másik"-0 a tücsök. Nem vezet, csak­­ ura az eseményeknek, h­­ája, nem egy ez él 4 hajó, hanem hányód­­a hullám tetején a És vele hányó. Nincsen határozott tikai életben sem a­ségben. A közélet az elvtelenség, mer sókat nem a szilán szemüvegén át vészén nem az egyéni érdekek takozó és selejtes szempon. Ekként v­ált Tisza a nen­iává. Terméketlensége átragadt v erre; általa a középszerűség közerertj­évé lett; üres szószaporítása bámulá­sát szerzett neki; gondolatszegény természete másokat is elriaszt az el­mélkedéstől. Sivár kedélye nem ismeri el- az eszmények szükségét s alant mozgó­­járása nem látszik tudni, hogy a fizeti életnek etnikai része is van. C­izinismus, áskálódás, kijátszás ütöt­tek fa­nyát a parlamentben. Az érvek (t, i­­em dönt, hanem dönt a szava­­zatok zám­a. A jogot nem erőnek te­­kintk hanem puszta fogalomnak. A k(sz"k szebbik része: a lelkesedés, a ■ j]ep.-szilárdság, a nemes ambitio, a gy az áldozatkészség — száműz­ve , n jelszóvá lett a hasznosság el­mélete. Semmit sem fogadnak el, ha azt aprópénzre fölváltani nem lehet. A múlt hagyományai, a jövő aspiratiói — mindezek frázisoknak tekintetnek. Ha­nem az egyéni emelkedés eszközei — ezek már valóságok. A közszellem megromlott, s az emberek hite elveszett. Mindezért Tisza Kálmánt okoljuk s boldog uj évet kí­vánva a nemzetnek, azt kívánjuk, hogy a bekövetkezendő képviselő választások mentsék meg őt a Tisza Kálmán kor­mányától.;les. u­ . p írt 1. ELLENZÉK­ TÁRCZÁJA.­­ • 1884. január 2. Utczai hódítás. — Karl Alphonse. —­­ _Ábránd, melytől a nőket akaratom el­­•i! meg kell fosztanom: helyes mér­­' kell leszállítanom azon tetszésnyi­­tokat, mikkel bájaikat szokás illet* »rC|f UH Mimii I I jjj , linu-V ők annyira örvendenek, nem egyéb­­a «értésnél és a mire büszkék, felér a­bb megaláztatással, utczai hóditásról akarok beszélni, bámulatról, a minek az utczákon, n, nyilványos helyeken szoktak ki­­-'•­jfenést adni. n sok nőt ismertem, kik bár igen ,es mindennapi szépségek voltak, an .tüntetőleg, a csek nagynehezen ható öröm érzetével beszélték el ne­hogy mihelyt az utc­­ára kilépne , rt nyomába szegődik valaki, hogy a ilyen meg amolyan unalmasak e aztán láttam elragad*, kifogás^ p hölgyeket, kiket soha ^ dk soha sem tll(^tkekerni felőlük, elmenek mint ^ mehet. veszély és koc/K való­olyan helyeken, hol mason a a c rrot A férfiak telnek , ö­rvény fenyeget, a re , nem vagyok mai gyerm­­k rámos körülményei között ki is mu­tatta a: sen­ki any­orságom­at, de azért­ ünnepélye­­em, hogy egy tizenhat éves jo­­ggal zavarba hozna, ha nem nagyít­­u szavakkal és könyvből tanult piru­só­t akarna visszautasítani, hanem tartozko­­s­v­iseletével és tiszteletre méltó szerény:'1 • 1. Mé m­it, mondok, a férfiak ««okkal félénkebi e, okkal önzetlenebbek, mint a milyenek el itszanak. ^ a férfi szavaival, tekinteté­vel fejezi 11) bámulatai a nő iránt, kivel az utczán tavozik, bátran elmondhatjuk, hogy tetszésénél#" nyilvánulása nem önkénytelen eredt, mint** ah ! vagy az oh! mely só­haj kiséreti»611 fakad az emberi kebel mé­lyéből, a mdőn a tenger partján a nap nyugtát, avgy egy szép könyvet élvezünk. Nem is az a tetszés az, melylyel a valóban szép nőnek Velünk, midőn öt nem az üt­ném drótosan öltözve, kikenve, fel­­czu­­zom­ázva,­~ hanem saját otthonában, bizalmas körön látjuk. A férfi nem azért követi a nőt el utczán, a miért a tanítvá­nyok a prófétái * miért a nyáj a pásztort követi. Nem »,# fenség öntudatlan és önkénytelen e|^Vése az. Fájdalom, nem! Én istenem, édes fhySi»m, milyen csinos ön ma Ugyan mondja hol^ való pompás ruhája. A farkas­­ nyomába szegődött a kis rőthajának, ha­ megehesse őt. Ah ! önök azt hiszik, hogy .^.alapjuk, feltűnő viseletük ! miatt követilH .^jet? Azt hiszik, hogy már­­ senki sem áll­t meg, hogy ékes tollaza­tukat meg ne dicsérje ? Azt hiszik, hogy tetszésük kedvéért koptatják a léha férfiak az elavult, köznapi mondásokat, a­miknek szép kegyedek annyira örvendenek, ha önök­höz vannak intézve, de melyeket jobban meg is értenek, ha a hódolat tárgya önö­kön kívül van ! Nekem bevallotta egy nő: „Mi sem unalmasabb, mint a másnak mondott bók.“ Nem, nem, kedves hölgyeim, a túró, a vaj, a sült h­ínevik önöket; pedig önöket akarják mint a­hogy a far­kan felfalta a kis Rőthajut; tükörrel vakít­ják el önöket, mint a baglyokat. Persze, ha én itt abban hagynám a bizonyítást, nem sokat érnék el vele. — Ol­vasónőimen kívül azok, kik „egy lépést sem tehetnek, hogy ne követnék őket“, azt mon­danák : — Nos! aztán ? A­mit itt el­mondott, kísérője a szerelemnek, mely ezen alakban, ezen helyen nyilvánul. De folytassuk. Ha a róka igy szólt volna a hollóhoz : Jó napot, holló úr, hogy mint tetszik lenni ? — és a holló, a­helyett, hogy azt feleli : — Köszönöm, róka úr, igen jól va­gyok, — inkább tovább forgatja csőrében a sajtot, a róka szólt volna még egyet, ket­tőt, de ha választ nem kap, tovább megy átjára, sia a kis Röthaju el nem beszéli a farkasnak, hogy a nagymamájához tejet és vajat visz, a farkas nem ment volna el, hogy előbb a nagymamáját falja fel és utána csemege gyanánt a kis Rótharit. Udvariasan elmondanám, hogy az olyan nő, kit az utczán igen üldöznek, igen vi­gyázzon magára, öltözetére, minden lépésé­re, viseletére fordítsa a legnagyobb gondot. A­mely nő modorában a méltóság nyilvá­nul, a­mely nő nem engedi meg a kis Rőt­­baj­u példájára, hogy a farkas bácsi a nagy­mama kapuja előtt bevárja, az olyan nő igaz, hogy nem fog hódításaival dicseked­hetni, de erkölcsi diadala annál fényesebb, elismerendő!»!) lesz. A férfiak csak ott és akkor tolakod­nak, ha tudják, hogy tolakodásukat lova­giasságnak keresztelik el; csak oly nőket követnek, üldöznek, kik erényüket reáb*­­bizzák, a helyett, hogy tőlük féltené a visszautasító szót ne c­áfolja meg p toritó tekintet, mert egy mosoly ká­rosabb következményeket szüll, mennyit egy tenger könyösee ne tenni. Otthon az erényes­­vásárlási utakat találkát dolatnak jó, embernek­­ nemtelen. Kísérőjükre ne sitsák viszsza din­re. Gyakran tari, vissza néznek,­­ ez félreértést ! hódolatát elf dőlni sem r tosek még is. Ne kiv­on­n­a­, ut­kodni és a járdák menti mamák szigora elől. Hódítsanak szépségü­kk hódolatot, a — müveit ízlés­ük előtte, mert hiszen ui tár előtt szívesen ne é­senek czégeikkel, - nek jóságát biz Nem e denkit, b de azt hód­j­a n vult. Politikai­­ — Tisza Lajost grm­a tette a király. Az erről szóló királyi kézirat a következőleg hangzik : Kedves Tisza Lajos! Midőn önt 1879. XX. t.-cz. hatályának megszűn­tével, magyar miniszterelnököm előter­jesztésére a szegedi kir. biztosi állás­tól ezennel felmentem, az államnak tett kiváló szolgálatai s különösen Szeged város reconstructioja művének sikeres végrehajtása körül szerzett kitűnő ér­demei elismeréséül önnek­­s egyenes törvényes utódainak a magyar grófi méltóságot, díjmentesen adományozom mgengedem, hogy a „borosjenői“ ’ 've mellé a „szegedi“ ’mise.'88. évi decz. 27-én. József s. k. A „N. Skrata Mást 'z ti ti­ségben *ll£LLt«VA4.1. .Ali­g hogy' czélja túlterjed a javaslat Q _d elvetésén, nyíltan beszélik az illető köröknek, hogy e mozgalom végczélját Tisza megbuk­tatása képezi. A törvényjavaslat ellen való szavazásra eddig a következő aristocraták nyerettek meg: Gróf Berchtold Zsigmond, Liechten­stein Alajos és Alfréd herczegek, Pallavi­­cini őrgróf és Schwarzenberg Adolf her­­czeg. Mindnyájan az oszt. Raisch­­rát több­ségéhez tartoznak. — Zágrábból sürgönyzik egyik kor­mánylapnak, hogy a nemzeti párt közeledé­se a bánhoz mind határozottabb alakot ölt. A ban decz. 30-án a pártkörben megjelen­vén, állást foglalt az elnökválasztás dolgá­vezési leirat és esküminta eredetiben való előterjesztése tárgyában a kormány ellenez­ni fogja, mert ez ellenkezik a modern par­lamenti fölfogással. A költségvetési bizottság tegnap ter­jesztette elő a háznak az indemnitást, amely fölött a vita ma kezdődik. A bizottság elhatározta, hogy a tar­­tománygyűlésnek indítványozni fogja, hogy az indemnytt 6 hónapra megadassé­k, egy­idejűleg azonban a kormány felhívandó, hogy annak idején az 1881. évi költségve­tést a már egyesített királyságok egész te­rületére nézve terjeszsze elő, hogy ezáltal megszűnjék az anomália, melynek következ­tében a tartomány­gyűlésben most már meg­jelent végvidéki képviselők a horvát költ­ségvetés fölött beszélhetnek és szavazhat­nak ugyan, de a saját költségvetésük fö­lött nem. Bedekovics miniszter Bécsbe utazott, mint mondják azért, hogy a királynak je­lentést tegyen a helyzetről. — Mancini­ által az olasz képviselősé­gekhez intézett körlevél, mely a német trón­örökös római útjáról szól csakis az olasz képviselőségek tájékoztatására szolgál s nincs a kabinetekkel való közlésre szánva. A körlevél kifejti a látogatás indokait, rész­letezi a fogadtatást s a két udvar s a nép részéről tanúsított rokonszenv nyilatkozatait s végül kiemeli azt a jelentőséget, melylyel e látogatás Német- és Olaszország jelenlegi és jövő, egyházhoz való viszonyára nézve bír. A Rómából jövő hírek szerint az olasz és bécsi kabinetek között tárgyalások foly­nak Rudolf trónörökösnek Rómába leendő utazása iránt. Az augurok, Tisza Kálmánnál az idén (tegnap) me­gint tisztelgett a kormány­párt s boldog új évet kívánt neki. Ezúttal épen kilenczedik­­szer gratulálta meg vezérét a fusio ország­­boldogitó érdekcsoportozata, s ezúttal B­á­n­ó­­" Béla gróf, a gyalui diszorgona dona­­vezette a tisztelgő augur­ sereget, tisztelgésről és az elmondott beszél Től adunk tudósítást. Közöljük dinében Béla grófnak in, a mi­­j politika vezérének is beszédjét. E beszédet elolvasva, minden jámbor gazhivö kormánypárti hazafi meggyőződhe­tik az­­első pillanatra, hogy milyen magas szárnyalása álls^pf^rfiak kezébe van letéve boldog Ma^ivva.­­..­­ sorsa ! Hjé^da, ^ok alkalmát kormány­férfiak ngnap szokták felhasználni, hogy í­^^st vessenek a múlt ese­ményeire, az általuk követett politikára s e visszapillantás közben igazoló maguk tar­­tását, egyúttal legalább körvonalaiban s nagy vonásokban jelezzék politikai irányu­kat a jövőre. Másként az eféle gratulatiók­­nak még annyi jelentőségök sincsen, mint a közélet terén oly kiemelkedő állást el nem foglaló jó barátok közötti jókívánsá­goknak. Miért is menne s keresné föl egy ilyen alkalommal vezérférfiait ha czéljuk és Madatuk csak elkoptatott udvariassági szólamok kicserélése volna? Egy párttól, mely milliók meg milliók sorsára gyakorol, mint törvényhozási több­ség döntő befolyást, és egy kormány tag­jaitól, kik egy nemzet jövője felett rendel­keznek hatalmi eszközeikkel, alkotmányos ország közvéleménye jogosan követel ilyen alkalommal többet puszta gratulatiónál: kö­veteli politikájuknak igazolását a múltra nézve és köveeti programmot a jövőre. .Jo­gosan elvárhatja tőlük, hogy mondják meg: miért tették azt, amit cselekedtek és miért hagyták el azt, amit elmulasztottak. Elvár­hatja joggal, hogy üres phrasisok helyett tartalmas nyilatkozatokat tegyenek, melyek felvilágosítást nyújtsanak a nemzetnek afe­lől, hogy mit várhat jövőre a neszet tör­vényhozóitól és mit kormányzóitól ? Más­különben mit tartozik az egész gratulatio a nyilvánosságra ? — mit érdekli a nemze­tet az, hogy a kormánypárt boldog újévet kíván a minisztereknek ? Akkor az egész üdvözlés nem tesz más benyomást, mint a római auguroké, kik tudvalevőleg mikor el­végezték népámító jóslásaikat, négyszemközt találkozva, egymás szemeibe kaczagtak jól végzett munkájuk felett. No hát olvassuk el akár Bánffy Béla gróf akár Tisza Kálmán beszédjét: ugyan mit találunk bennök egyebet mint üres szó­­­lamokat, tartalom nélküli szavakat. Milyen pongyolaság a stylban, mely­nél még egy jogász-gyerek is különbet tud­na összetákolni ! Milyen szegénység a gon­dolatokban ! Milyen iránytalanság a prog­ramaiban ! E beszédek is szomorúan illustrálják an­nak a színvonalnak a sülyedését, mely a Tisza régime politikai alkotásait, tetteit és eszméit olyan kirívóan jellemzi. Vagy vegyük például a két beszéd lé­­nyegét. Gr. Bánffy Béla épen úgy, mint a miniszterelnök a múlt év történelmében nem lát egyéb kiemelkedőt, mint a tiszaeszlári s­ikter históriát. Horvát kérdés, keresz­tyén­­zsidó házassági javaslat, a­­Főrendi házban megindult conservativ áranlat, az állam­­háztartás rendezése s a többi nagy kérdések mind semmik. Tisza és Bánffy szerint mind eltörpülnek az antisemitismus nagy problé­mája előtt, mint amelyre egyedül tartják érdemesnek, mint 1883-ik év kimagasló ese­ményére reflectálni. És a jövőre milyen nagyszerű pro­grammot ad a kormánypárt vezérszónoka, hogy ők hívek maradnak a miniszterelnök­höz. Miféle fölösleges szószaporitás ez ? Hát kételkedett valaki ebben ? Szaba-e igy beszélni: „a törvény­nek elég erősnek kell lenni arra, h³^ törvényes rendnek (vagyis törvénynek) elégtételt szerez hát a törvény elégtételt szer^L­^­ vénynek.

Next