Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-01-03 / 2. szám

T r. aaaaa===«=.— p ̋ •idély nagyjai. " XXVI. ' I l«r«u liftbor. J költségvetési vil­a*. ,4"" ■ borita,T£Z£Ín 1 ' A mint y t. szemének tü- I . ,2 “■« egy taq.i’f', cslUaB«, hangja I ' v't •. ■u. “"«"«yelbetní é bara'ly f. , ‘>CÍ20‘m vévR • x, _ 1 át gondolataival, vizeket szabályoz, ke­­nti forgalmmat teremt az Oltón, stratégiai onttá , mint Segesvárt, vasutat épit Győr- G­­yóval, székely telepek­kel foglalja el a vár- s négy éket s az egész országrészre kiható sértszervezetet tervei. Nagyváradnál már megszünik az erdélyi ember. A lázkör vegyé­­elenével lelke is kitágul ; az állam és je­gy­­láz nagy kérdései éles körvonalakban jelen­­tet­ meg előtte ; számitgatja az éveket, mi­­kor a szoczializmus óriás forradalma bitó­­rend, keresi a halomra gyűlt bajok orvos­­szereit; tervei beláthatatlan dimenziókat öl­lenek ; a mappákon gombostűkkel jelöli meg a helyeket, hol a muszka hadserejét meg­vernünk kell ; a középiskolázás számára kü­lön rendszert állít föl ; diplomáciai össze­­köttetéseket keres Párisban s contrem.net részit Konstantinápolyban az orosznak. Barátja kevés, czimborasík senki, ellen­sége sok. Olyan mint a szenvedélyes vadász : a Verebet is lelövi, de az oroszlán ellen is szi­­rtben száll síkra. A vármegyei nyulakat ép ugy nyomozza és üldözi ma hibában érte őket mint az ország nagy vadjait a minisz­teri székeken. Előszeretettel tanulja a katonai tudo­mányokat s hogy milyen slágfertig, azt megmondhatná az a ti*/.tecske, ki az állító­lagosan megsértett infanteria nevében s/.ez a vasúti kupéban elégtételt kért to e — és megtudnák mon'iani azok a j' gyz': / villások, melyektől u­gyancsak főtt a feje ? (],, . • é . t i •' olypucs alktd­­•zik Andr­ássy Gyulának ^ ,y (jgf íjbuiL tőbb bűd* vei ■ az egész muszka táh. r! , ur, gépész, ok, bankigaz­^ U ,SaUS peur et g­­eny mint ,,KV m , wellemS miV *' tanul . " azon seik­ Drrepcziói van­hatói körül , V4l*m'ly Vergödik G •, gaz’ 8zé’ , 4 Goado­ fl. . g *k Sajat fonadé­­^avril ° Htai) tervei , f a «ájkiperk0Mi «■ caíljai ’• **E nki“,,Z*k« K.va­ ■, 4 iSfcS “"X't uta­■ ■ - * u d'C( 'Pír f’ gy Se?y d t"r,n^ •' v;; ^1, jlihiz,a’ 4ttu\T; ,;í* ■ gató, pártvezér és kortes egy személyben. Így tördeli darabokra tehetségeit, így osztja részekre figyelmét, így tékozolja — folyto­­­­nos munkában — idejét. Ha e munkaerő­nek, a tevékenység e bámulatos erélyé­­nek, az elme e kiváló képességeinek egy határozottan megjelölt ezentruma volna ; ha ő egész súlyával neki feküdnék a pol-­­­tikának, ha dom­mait nem forgácsolná el , az élet aprócseprő küzdelmeiben : a zsoldo­sok maholnap hozzá fordulnának szubven-­­­cziót kéregetni. Minapi beszédeit Kossuth, a Petőfi , szavaival élve, a haragos lélek villámlásainak nevezte el. E vita alatt mindennap beszélt; tiz nap alatt kilószámra fogyott teste; , , hire, dicsősége torony magasra emelkedett.­­ Csapásai alatt recsegett a miniszteri szék, , , ötletei mint éles szél sivitottak végig a ró-­­­nában, megjegyzéseit szájról szájra idézték , s a bérezek viszkangtí­va adták át egy­másaink az Ugrou nevét. M’.ü len fölszólald­­­­sával lökött egyet magan fölfelé. Ne­m lépés­ben ment, mint a középszerűség e­írei, ha-­i nem hatalmas ugrásokban, mint a párducz, s mely otthon érzi magát úgy a sivatagban mint a rengetegben, s nem válogat, akár egy majom essék zsákmányul, akár egy bölény-­­ bika. A parlament sokáig közönyös V°H iránta s a sajtó állandóan ignorálta. Ez 3­­ három nap alatt kicsikarta az elismerést, megnőtt és veszélyes lett. A függetlenségi párt tagjai észrevették benne a vezért ■ a párt eszméi megtalálták b . n . Egyszerre, egy napon szállói ■ , s körül a tömjén füstje,az irip’ ' J' megfutamodott ellenség por... . Keresztül ragyogtak le az éjszakán a villámlások. Ma statisztikát tanul, a királyi palota kibővítése. Érdekes hírt közöl az Egyetértés a közös hadügy­minisztérium s a magyar pénzügyi kormány közt fölmerült differencziáról. A tényállás az, hogy a királyi palota tervbe vett kibő­vítése czéljából eszközölt telekvásárlások folyamán a katonai kincstár hajlandónak nyilatkozott az u. n. fegyvertár-épületet szem­ben a miniszterelnökséggel­ 100,000 trt vé­telárban átengedni, s már cak a az oflottóe formai véglegezése volt hátra, mikor a ma­gyar pénzügyminisztérium az adásvétel ily módon való létrejötte ellen óvást emelt. A pénzügyminisztérium óvását azzal indokol­ja, hogy a katonai kincstárnak sem a szó­­ban forgó épületet, sem semmiféle ingatlant illetőleg tulajdonjoga nincs s ez ingatlanok, bár a katonai kincstár nevére volná­nak telekkönyvezve, a­mennyiben a sz.-ko­­rona területén feküsznek, ipso jure, a ma­gyar állam tulajdonai, azok felől tehát a tulajdonjogot érintő kérdésekben csakis a magyar kormány intézkedhetik. A katonai kincstár különben sem önnálló eszmebeli jog­alany, hanem egyszerűen a közös hadügyi kormányzat, tehát az alkotmányos kormány­szervezet egy közege, mely a két állam hadügyi czélokra szolgáló ingatlanait kezeli ; tulajdont tehát magának nem is, hanem csu­pán hg. tulajmal­ Minthogy a kö­zös hadügyminisztérium merőben ellenkező véleményen van, a kérdés megoldása iránt tárgyalások folynak, még pedig, a magyar kormány nála szokatlan következetességgel olvassa, holnapután a nemzeti falu,U­í£ va­lamelyik előadása meg lelkét. Beszédeihez az önt­izp­ulat a gyakorlati élet mély ismerete s a„xoronát a nagy költők és bölcselők olvasása adja meg. Hangsúlyozása hibás. A süketfajdnak jobb hallórzéke van, mint neki. A réztá­nyér csörömpölése és a hárfazengés között nehezen tudná megtenni a különbséget. Épen ezért nincsen hangjában se báj, se kellem, mert azt a jóhallás nem mode­rálja. Ajkai között a lyrai kifejezések, a szelíd árnyalások, — bármilyen szépek lennének is olvasva — hasra esnek, mint a meglőtt ruczák. Előadásában a szél termé­szete van. Ha csak fujdogál szakadozott és alkalmatlan; de ha viharként tombol és erdőket tép ki gyökerestől, akkor erejében fenséges és haragjában borzalmas. Dajkája és mestere a vármegye volt, ott szerette meg a közpályát és ott szok­ta meg a nyilvános vitatkozást. Meghall­­gatni a­, előadást, megismerkedni a tárgy­­ával, bírálni az állandó választmány el­őter­­jesztését, külön véleményt alkotni, ahoz in­dokokat, teremteni, azokat formába öntve elmondani — és mindezt tenni egy gyűlés alkalmával 30—40 tárgynál : fegyelmező­dik az elme, megélesedik a látás, kitágul a figyelem, nő az önbizalom s ruganyossá válik a gondolat. Nincsen ennél külömbb tornaiskolája az agynak és a nyelvnek. És ő e tomagyakorlat­ikat sohasem malasz­tur , •­­csapit it s ott végig­­y fittét, min­­'■ ' ' ^-JC ! Ilit A belügyminiszter úrhoz szólunk. A belügyminiszter nagy úr, de a kolozsvári színház még nagyobb dolog. Akkora dolog, hogy megérdemelne nagyobb figyelmet ő excellencziájától. A napokban említettük, hogy semmi sem hallszik színházunk sorsa felől. Tudjuk,­­hogy a belügy miniszter a költségveténk­SH egy előterjesztést csatolt, mely a kolozsvári színházra vonatkozott. Az előterjesztés in­dokolása volt annak, hogy a belügyminisz­ter, a fejedelmi 20.000 főt segélyen felül az országos pénztárból még évi 14.000 frt se­gélyösszeget kért sz­ényhonástól, hogy a kolozsvári szick . mndezze, a de­­fic­itből kisegít­i és sorsát biztosítsa. Az előterjesztés egyúttal szabályozta a színház jövő kezelését is. Tudjuk, hogy e kezelési rendszernek lényege abban áll, hogy a kolozsvári színház egy fizetett igaz­gatóval s melléje adandó kellő személyzet­tel kezeltessék; az intendánsnak aztán joga lesz, vagy fixfizetéssel ellátott ranvezető által, vagy T^g. saját koczkázatára működő v^alkózó művezetővel eszközöltetni a kö^^riften művészeti igazgatást Mi annak idejében kétségünket fejez­vén* megakarta őrizni „semlegességét* 3 nem hordott földet a baricadehoz. A fölszabadult Páriából Londonba ment át s ott is, itt is az utczán, a közhelyeken, a gyárakban, a munkás gyü­lekezetekben tanulta azt, amit mások hiában tanulnak a könyvekből: az életet, a nép­mozgalmak pszichológiáját, a lelkesedés rugóit, az aspirácziók erejét és a mozgató tényezők élettani, bölcselmi és társadalmi összefüggését. A közpályán már 10 év óta beszél, üt és cselekszik. A fúzió ellen tőle jött 0.7* első philippika. Constans név alatt szólalt meg 1874 nyarán; s hogy annál jobban mérlegelhesse czikkének hatását, egy D­eb­­reczenben megjelenő kis lapban adta ki közleményét. A felszólalás szokatlanul fel­tűnt ; valamennyi lap átvette és irányczik­­keket irt róla ; találgatták az irót; Szontagh Pálra gyanakodtak. Csak e sorok írója ismer­te föl „ex ungue leonem.“ A czikkből czikk­­sorozat lett. A bámulat és találgatás arány­ban nőtt a czikkek terjedelmével. De mi­helyt megtudták az író nevét — elhallgat­tak. Az ifju székelyt, akinek túl a Király­hágón sem összeköttetései, sem birtokai nem voltak, s a­ki nem koturnusban jelent meg, hanem munkás zubbonyban s nem diszkar­­dot tartott kezében a mente alatt, hanem éles tollat------még igen fiatalnak ta­lálták arra, hogy elismeréssel legyenek iránta. Szervezetéből hiányoznak azok az ide­gek, melyek más- nál a félelem érzetét képviselik. Czegléd »f­eljöhetett volna to­jásos szakállal is — de véres töve­n hozták el őt. Mintha csak róla és 0 jelenet­ről irta volna­­ . Hugó : „Soha sem futott meg, hanem most — medállá.“ su- 2.1 k »­cö­ lnéflffi írt. i­0 át. ív ételi v*l. *£* mám« »IV. ^-.ZERKISZTOl «ROD V. hová a lap szellemi j6- czimzendök. ,'NZÉK“ ELOFIZE t­ v. fi „0*^ stán, vagy helyben ’ ■ 11W* 1 ifi trt. II Negye.' -. . • 1­8 trt. II Egy bbr* V-* ^es szám ara 5 kr. , mindennap, a vasár­' l#B. * nem adatha­­­t ’ rfltQl ----------S. . ■ tra POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI KAI LA i .svár, szombat. KIAD­Ó-HIVAT­A­L Kolozsvárt, flelközép-utc­a 83. sj.ai 44-k­i UV. a1 A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdrés nt.U -­■ il. soribb hirdetéseknél külön kedvezmény, nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek mond sora után 20 kr. fizetendő oW^óhoz. i cAz lyolezvanötödik év i­st *' _a kizdelenmok, a , IhaBegn^ hatodik évébe. t váltották i 1 : ; film\s\yeijóbcu-a. nk . k mindig tudta feledt Ua' It melyben ellenfelem* - - f vUad­kintünk a la,. • „g.yng'*»s»erae,é”1“’0”'i' V 17 elhintett magcm’akq crh^ MS­ * taIflj terBil* i­mzéki' fennállását az egyet­lei elv: a közönség támogatás, ** - s fild rtünk, sem ti nem fogadtmul Tétlenségünket büszkén 're len rányban, hogy elveinkn k­­ út harczosai, s a közérzetetne/ Imácsai lehessünk. Nem -;^Mvnk, hanem önkénytesek; nem a )*o.tc:.k 'igyutk besorozott kato^ i, l ' itnek vagyunk keresztes it^z - vámunkra nem az enged m e® a lelkiisméret, és para i­doku inem a hatalom osztogat, h \ -m ; -grözecés r,.'t a lankadással szemben, s áti­su­­ti tazók ellen, kitartást a t ertt g­­­ataiban az Írói öntudatnak t mi* h i vizű forrásából merítünk. ' gy r , /­­itünk. I­gy vagyunk meggyő­­n mig a tudatlanságot felvilá­­g a szenvedést vigasztalni, a b­ítoritani, az elnyomottá védel­­ványt büntetni, a hatalmat el-­i nyomort enyhíteni kel . mind­ül is szükség van, hogy legyen a ;; gyúpontja, hól a nyilvánosság ntalmaztatik az érden, telje­­ba és egyensúlyba jön az igaz. ? »! „Ellenzék“ hagyatéka a múlt a a jelenben, és czélja a jövöre szolgálunk miként cselédek, ha­tálatokat teszünk, miként férfiak elmünk nem bér hanem munka­n­k nem a közönség nyaka kell ink, hanem a szive, hogy attó­l nyes­­­ék munkánk; mert mi í­tat nem elrejteni és megnyűgözni zorozni és szétröpiteni akarjuk, vagyunk, mely többszörösen visz nem pedig pincze, mely elnyel­észünk mások, mint kik eddig épen ezért egészen és kizárólag ?,mi h°gy legy­ün­k e ji­c­ze ? A ki úgy véli, hogy nin ’­s arról az űrállomásra, melye ’ V3gy' 1089Ml teljesítjük azt i et- melyet nazánk szeretete tü élőnkbe ám szakítsa szét azon köte­­tt lylyel az „Ellenzék* eddig hozzá ,.i. it, ner tisztességes jogezim nélkül, iVj egy napig sem kívánunk élni. De ha tö-2- ~,a k megegyezik a hazafiak vágya­­, . ,ia íz előítéletek leküzdésében nekünk ik1, 1 ' arnak juttatni, ha állami függet­tj0 ''légü­nk kiépítésénél szükségét érzik a mi nel.sokbordó munkás kezünknek is, akkor t„j í ké vil, hanem a becsületes hűséggel . tjosihti hitelesség öntudatával figyelmez­­’t y.;uk olv dóinkat, hogy ezentúl is tegy­ék „ é .Ellenzék“ fe:t\7‘0’lását. f­­eg- lés és reklárgri'm kenyér*’*-“. }&ye ezal l­'--ak többet ín int a meny­t ~ ' ^ « c/.ert szegények vagyunk ■i ’gér. n, iogy gazdagabbak lehessünk 1 ■' 'eV‘ her Rovataink változatossága lé- i H- t­art. ut a arányaival. Hangunk szelíd és türelmes lesz a hol szükség, erőö s kíméletlen a hói ^e\\, mert az ill c'.Őség- nem a gouvernante nevt.]«^ pe_ • s,... a,­ u . . maságaiból tanuljuk, hanem a szontai okban megedzett lovagias jelle­gnek j- Küzdelmeink hevében sem .eled! tip reg arról, hogy úgy az elvi jiegf mint az egyéni érték mérle-K h i­­gazság szigorú megtartásában iMis k *- legfőbb erkölcsi erőt. i­n t idolatokkal indulunk útnak Mások­­ -- nem csábit mis felé, az aka­­’á ok ' .rtóztatuak föl Megmaradunk ' után merülésig s bina lábakkal is mk rajta, miit a rajongó fa h le 2. Az ELISNZÉK nevében : Brtha Miklós i .v i - a nydvelő. H­i­gánypárt tegmpelőtt gratu­lált , Sza Kálmánnak, ki aztán vála­szolt a gr­iláczióra úgy, a miként la P'"ik ' - 1 i száma szószerint közölte­­ J.X. i±i n­em olvasta meg, olynonra élj­­ ki nem tudja, hogy mi az ar 4 ter­­­mészetben, olvassa el, a ki nem tudja hogy mi a lelkiismeretlen játék a sza­­­lvakkal, olvassa el; a tá nem tudja hogy miképen szokás hazugsággal kor­mányozni, olvassa el. Tisza kapcsot lát a hajdani ma­­gyar szabadelvű párt és a mai szabad­­elvű párt között. Minő ámitás — ha azt akarja, hogy ezt elhigyjük, minő tévé­­lés — ha ő maga hiszi. Azt a hajdanit Kölcsey, Kossuth, Wesselényi, Eötvös, Deák, Klauzál, Szemere, Bezerédy, Beöthy vezették. A mostanit Tisza a nyelvelő, Tisza a mo­­nogrammos, Hegedűs a prezenczronikos, Kemény Gábor az időjós, Baross a tót fiák és Wahrman a bankár. Azoknak zászló volt a kezükb­ené­vő irva, a független felelős kormánynak, az egyesületi, sajtó és lelkiismereti sza­badságnak, az úrbéri fölszabadításnak szent és hallhatatlan neve Ezelnek nyakában koldustarisznya ég, melyet teletömnek itt és kiürítenek Bécsben. Örökéletűz eszmék mozgatták azo­kat; ezeket a napi megélhetés törpe érdekei. Azok puritánok voltak , ezek cy­­nikusok. Azok mégis akottak egy társadalmat, magyarrá tették a törvényhozást, egy­­kov.J.írtttak a stlaszikus ’romlom­mal, lö­kést adtak s, nemzeti fejlődésnek min­den irányban, nemes ideálokkal gazda­gították meg a közéletet, versenyeztek az önfeláldozásban, beszéltek Pozsony­ban, tanítottak a vármegyéi, szenved­tek Eufsteinban és megteremtettek negy­­vennyolc­at. Hát mit tesznek ezek, hogy ma­gukat a nagyokhoz merészük hason­lítani ? Járnak a delegáczióba, futnak a rendjelek után, keresik a titulusokat; gründolnak bankot, részvénytársaságot, vasutat; megválasztatják magukat fegy­veres erővel; rálic­itálnak a választók lelkiismeretére; megtaposhatják zászlón­­kat a csőcselék által; kivetik, behajtják, el­költik az adót; megvadítják az erkölcsö­ket; nevelnek egy hunyászkodó nem­zetet; étvágyat gerjesztnek a közpá­lyán való meggazdagodásra; fölszítot­­tak minden önző indulatot; megterem­tették a diplomás proletáriusok szeren­csétlen osztályát; koronánkból kitör­­delték az állami függetlenség drága­köveit. Nos ? Hát mi itt a hasonlatosság ? A hasonlatosság Tisza szerint ab­ban van, hogy mindkettő „abban ke­resi a következetességet, hogy a kitű­zött, jezélt soha szem elől ne tévessze, nem pedig abban, hogy az, egyszer ki­adott jelszóhoz és kitűzött úthoz ra­gaszkodjék akkor is, midőn körülötte minden megváltozott.­ A hasonlatosság tehát abban van, hogy egyik sem té­vesztette el a czélt, de mindkettő alkal­mazkodott az útra nézve a változott viszonyokhoz. Ugyan „mily csodás eledellel élsz és mit iszol­ok, Kleon ...?!“ Hát van nektek kitűzött czéletek ? Melyik az­ elé vele, hadd lássuk! Hol van a pro­gramot ? Hol vannak az elvek? Mi a czélotok Horvátországgal, mi a terve­tek Boszniával, hogyan oldjátok meg a vámkérdést, mit akartok Fiuméval, mi­ként rendezitek az államháztartást? Hát szóljatok, mert hitünk meg van rendít­ve s épen úgy nem bízunk bennetek, a p­jzzda rész cselédje Lieu. Alkalmazkodni­­­változott visz­o­nyokhoz ! Értem. Ezelőtt kilenc­ évvel hirdettük a magyar állam függetlensé­gét — most már nem hirdetjük; köve­teltük az önálló hadsereget — most már nem követeljük; azt mondtuk a minisz­terelnökről, hogy „nemcsak nem állam­­férfiú, de még nem is férfiú“ — most már nem mondjuk; állítottuk, hogy a nemzet több terhet nem bír el — most már nem állítjuk. Ez ama változott helyzet. Ám, ez nem a viszonyok változása, hanem a Tisza Kálmán úr változása. Nem a helyzet változott, hanem a hely. A nádszékből bársonyszék lett, a táma­dóból védő, a vádlóból vádlott, a gla­diátorból a Kleon. Nem, nem. Nem en­gedjük, hogy ez a Kleon a hajdani na­gyok fényét meglopja s óralánczára ag­gassa játékszerül. Azokat nem bóditot­­ta el az udvari levegő, azok nem akasz­tották szegre elveiket, azok nem ejtet­ték porba dicső multjuknak ragyogó zászlaját. „Változott viszonyok.“ Hát, mikor, és miben ? Magyarázza ki magát. Növekedtünk talán számban, erőben és vagyonban; apadtak talán közterheink, kiszéles­ültek talán jogaink Ausztriával szemben? Nem és ezerszer nem. És mégis változott viszonyokról beszél ez a frázishős, ez a nyelvelő mi­niszter, ez a — Kleon ! ZONGOR. ! Politikai hírek. ------ _____| megmaradt álláspont^ mellett, mind má­ig eredménytelenül. — Német hajózás Trieszt. A föld­közi tenger összes éjszaki partjain izgatott­ság uralkodik. A német kancellár a föld­közi vagy a adriai tenger valmelyik ki­kötőjében német hajózási állomást akar szervezni. A nyugat-afrikai akvizícziók s az egyiptomi ügyekben való határozott fellépése Németországra kívánatossá teszi a kanc­ellár tervének keresztül vitelét. De ez a hor Olaszországban lázas izgatottságot szült.­­ Olaszország ugyanis, mely régóta féltékenyen nézi az osztrák-magyar monar­chia közlekedési fejlődését, attól tart, hogy egészen kiesik a világforgalomból, ha Né­metország déleurópai hajózási főállomását is osztrák kikötőben választja. De attól tart, hogy a forgalmi elszigeteltség ezen felül po­litikaira is fog vezetni. Olaszországban te­hát Trieszttel szemben élénken agitálnak Genua mellett és ez érdekben az olasz kor­mány egy magas állású közege külön Ber­linbe is küldetett. Triesztben a legnyíltabb ellenszenvvel fogadják Bismarck herczeg ter­vét,­­ mivel a verseny árthatna a Lloyd­­részvények dividenciáinak. Az pedig köztudo­mású, hogy a trieszti kereskedelmi körökben a Lloydrészvényesek a mérvadók. A Lloyd társaságból kiveszett min­den vállalkozási szellem. Bízik az állami szubvenczióban, s csak az osztalékra gondol. Elhanyagolja Triesztnek s a monarchiának is érdekeit, és irtózik minden versenytárs­tól, mely háborgatná s tunyaságából felver­hetné. Ezért nem volna ínyére a német hajózási állomás. A trieszti kereskedők és a sajtó azt hajtogatják, hogy ha a Lloyd elveszti a verseny által üzletét, az állami szubvenc­iót kellene felemelni, é­s ezzel iparkodnak az osztrák kormányra hatni. A kolozsvári színház.

Next