Ellenzék, 1906. augusztus (27. évfolyam, 173-197. szám)

1906-08-01 / 173. szám

^dloaesvárt, szerda, 1906. augusztus 1. 173. étim. Huszonhetedik évfolyam. 3LVFIZETESI AR i eVes itre — — — — £t irrere Hivrа — — — — *8 bt róna. rVí j^erievra — — — — a korona, ír­iára— — — — 1 korona Híres ísita fire 10 flHfir. Stoa^Jselk Eiíadannap, kivéve a vtnir­­öa Snnepnapokat. Sfiaimi^k e« adatnak viasza. Egy négyszögczentiméternyi hirdeté a az 8 fillér. Gyárosok, kereskedők és ipa­rosok árkedvezményben részesültek Reklám sora 2 korona. Hivatalos közlemények sora 5 kor POLITIKAI NAPILAP. Nyílttéri czikkek garmemd sora után 40 fillér fizetendő. IsssfkesziöBSg з Kolozsvárt, amire-tér 19 szám. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal­­ Kolozsvárt, Deák Ferencz-u. 33 Szerbia és Magyarország. Mintha reánk, magyarokra nézve nem is léteznének a Balkán különféle érdekes nem­zetiségei, oly keveset látszunk mi a Bal­kánnal törődni, mert Közép-Afrika egyes vidékeit etnográfusaink és geográfusaink jobban ismerik, mint mi ismerjük a szom­szédos Balkánt. Köztudomású dolog és vi­lágbotrány ugyanis, hogy a szultán alatt­valói a Balkánon öldöklik, pusztítják és gyilkolják egymást, úgy, hogy a török Balkán inkább rablóbarlanghoz hasonlít, melylyel a török kormány már nem tud mit csinálni; míg Boszniát és Hercegovinát a berlini kongresszuson gróf Andrássy azon a címen szinte kikoldulta az európai hatal­masságoktól, hogy Ausztria-Magyarország okkupálhassa s helyreállítsa az ott felfordult rendet, addig most az égő török Balkánnal szemben Ausztria és Oroszország a műveit Európa szeme láttára szándékosan állandó­sítják a vérengző és égbekiáltó állapotokat, mint akár az angol és az orosz kegyetle­nül át­szolgáltatják most már évek óta a keresztény örmény mártír nemzetet a leg­vadabb török fanatizmusnak. Sőt mi több: a mi szerencsétlen külpolitikánk, mely egé­szen megfelejtkezett kelet felé való hivatá­sunkról, az a szerencsétlen külpolitika nya­kunkra hozta a fekete hegyek fejedelmén kívül a szerbet, az oláhokat, a bolgárokat, hogy nekünk minél több kellemetlenséget szerezzen s semmibe se vegye a mi drága nagyhatalmi állásunkat. A fekete hegyek fejedelme majdnem állandóan csendes hadi­lábon áll velünk — kivált mióta olasz ki­rályi veje az ismert politikát folytatja Al­bániában, a bolgár nemzet nem áll valami jó viszonyban velünk s az oláh sem rajong értünk — leghatározottabban politizál azon­ban ellenünk Szerbia fiatal királysága egy­előre gazdasági téren. Andrássy és Beust annak idején nyugodalmas és békés török szomszédunkat mindenképpen kikomplimen­­tirozták az aldunai tartományokból, legin­kább Belgrádból, hogy ott erőhöz jussanak a szerbek, a bolgárok s az oláhok — mi ellenünk ; a kétes államférfiak állítólag azért szabadították volna a török járom alól az aldunai tartományokat, hogy azok a nem­zetiségek önállóak lehessenek; számítottak-e Szerbia részéről háladatosságra — nem tud­juk ; ráadásul még a Länderbank üzleteivel is boldogították Szerbiát. Azóta az Alduna vidéke ránk nézve mindig puskaporos hordóhoz hasonlított, melyet minden pillanatban fölrobbanthatott egy égő kanóc; időközben elvesztettük egé­szen az aldunai tartományokat kereskedelmi, gazdasági tekintetben, a dunai forgalmat tönkretették; vasúti csatlakozásaink egyre készek, a Vaskapu nyítt seb, a német, az angol, de még az olasz is kiszorítottak ben­nünket az ottani üzleti körökből. A legveszedelmesebb intrikák folyton ébren tartották diplomatáinkat, akik egész mai napig sem boldogulnak ott a mi ja­vunkra ! Legújabban Szerbia legtöbbet mert Ausz­­tria-Magyarországgal szemben, úgy, hogy a mi monarchiánk egyszerűen kénytelen volt elzárni a szerb határt; a szerbek úgy is régtől fogva lehetőleg bojkottálák a mi kereskedelmünket és iparunkat s legújabban még geográfiai fekvésükről is megfelejtkez­tek, midőn Ausztria-Magyarországot szinte kényszerítették arra, hogy még a szerb ál­latok bevitelét is egyszerűen betiltsa. Ez a tilalom és határzár azonban mégis kétélű fegyver; káros Szerbiára, de káros egyszersmind a mi húsfogyasztó népünkre is. A mi lapjaink egyelőre csak azt számít­ják, hogy mekkora kára van a jelenlegi ál­lapot után — Szerbiának , hogy elszámí­­tották magukat a jó szerbek, hogy meg fogják járni, stb. stb. Azt is mondják, hogy Szerbiának engednie kell — de azért a vál­ság még mindig tart s a kis ország eről­teti a dolgot s nem akar engedni semmi nyomásnak sem ! Mint annak idején Khuen- Héderváry úgy kormányozott Horvátország­ban, hogy ott béke soha sem jöhessen létre a horvátok és a magyarok között, sőt Hé­­derváry még ma is folytatja ez irányban intrikáit — úgy most Szerbiával is olyan gazdasági harcba keveredhetünk, mely aztán a politikai egyetértést is magyarok és szer­­bek között alaposan megingathatja. Hogy Szerbiához való mostani viszo­nyunk nekünk éppen nem hasznos, arról nem írnak ugyan a lapok, de azt érzi a nép. Iparunkat még jobban kiszorítják majd, mint eddig s az állatzárlatnak egyelőre ná­lunk csak a hizlalók veszik nagy hasznát, mert azok csak most értékesíthetik jó dra­­pán marháikat és sertéseiket. Mészárosaink ugyanis alig várják a szerb marha megérkezését ilyenkor nyáron s az most egészen elmarad; a mészáros kénytelen drágán bevásárolni, a hús ára megint felmegy s ezt fogyasztó népünk sinyli. Csak valljuk meg: önhibáink miatt az Alduna vidékén alaposan megromlott, a mi pozíciónk s ideje, hogy azt ott megerő­sítsük. Legyen azért béke minél előbb kö­zöttünk és Szerbia között ! " (B-r.) TÁRCA. Találka. (Szeptemberi alkonyat. A sziget hatalmas hársairól tompa nesszel pereg alá egy-egy elsár­gult levél. Nagy csönd. Csak a gőzhajók tülkö­lése hallik néha. A szigetnek ez a pontja teljesen elhagyatott ilyentájt. Egyetlen élő­lény mutat­kozik csupán. Egy üde, fiatal leány, könnyű fehér nyári blouseban. Izgatottan járkál fel és le és nyugtalan szeme folyton az utat fürkészi. A ka­nyarulatnál csak hirtelen, idegesen, megriadtan visszahökken. A férfi elfogadottan jön és meglas­sítja lépteit.:) A férfi: Jó estét kívánok Olga nagysád. A leány (összevont szemöldökkel, kelletlenül): Jó estét. A férfi (kis szünet után, mialatt mindketten zavartan kerülik egymás tekintetét.): Tulajdon­kép azt kellene most mondanom, milyen szeren­csés véletlen, hogy találkoztunk. Na, nem a maga szempontjából, (keservesen mosolyog) ha­nem az enyémből. De nem mondom.... Mert hazudnék.... (Vontatottan.) Mert én nagyon is jól tudtam, hogy maga ide fog jönni. • A leány (elpirul): De.... A férfi (felemeli fejét. Most bátrabban, gyor­sabban beszél): Igen, jól tudtam. Nehogy azt gondolja, mintha leskelődtem volna. Egész vélet­lenül láttam meg azt a kis levélkét, amely ma­gát ide szólítja találkára. A leány (még mindig zavartan): Nos és ? A férfi (nyomatékosan) : És eljöttem, hogy ezt megakadály­ozzam. (Kis szünet.) A leány (gúnymosolyt próbál) : Megakadá­lyozza ? És micsoda jogon, ha szabad kérdenem ? Ki bizta meg, hogy reám őrködjék ? A férfi (számító ellágyulással): Olga, ne le­gyen olyan kegyetlen, hiszen tudja, hogy sze­retem. A leány (felcsattan): De én nem szeretem magát. S nem tűröm, hogy a dolgaimba beleavat­kozzék. A férfi (szomorú megadással): Igen. Nem szeret. De csak mostanában. Gondoljon csak visz­­sza, milyen édes délutánokat töltöttünk mi el az előtt. Milyen csodaszépen tudott rámnézni azok­kal a barna, mély szemeivel... .És egy idő óta, isten tudja miért, teljesen elhidegült tőlem....Ha tudná, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem... A leány (ideges türelmetlenséggel): Kérem, hagyjuk ezt a thémát. A férfi (makacsul folytatja): Igaz, hogy nem járathattam magát selyemben, bársonyban.... de volt dolgos két karom és volt szivem. És a maga vágyai akkor még nem csapongtak olyan maga­san. Megelégedett az én egyszerű szivemmel, ha nem is volt aranyból, megelégedett az én igény­telen lelkemmel, hétköznapi beszédemmel, közön­séges mozdulataimmal.... Mert akkor még maga is a szive sugallatára hallgatott. A leány (ingerülten): Kérem, hagyjuk ezt a thémát. És legjobb lesz, ha maga is mielőbb el­­hagyja ezt a helyet. A férfi (elszánt határozottsággal): Én nem fogok egyedül elmenni innen. Maga követni fog. A leány: Elment az esze ? Ki mlaga, hogy nekem parancsoljon ? A férfi (alázatosan): Nem vagyok senkije és semmije. Csak hű kutyája. A­ki alázatosan kullog a maga nyomában és vigyáz a lépteire, — ha maga megfeledkezik magáról.... A leány: Ejha, most már sérteget. A férfi (zavartan): Isten ments. A világért sem. Nem tudom, ki adott magának randaz­ voust. De azt tudom, hogy ez jóra nem vezet. Maga nem ismeri ezeket a könnyelmű, léha fiatalembe­reket. Azóta rutul visszaélnek a maga könnyen­­hivőségével. A leány (felhevülten): Kikérem magamnak ezt a hangot. A miért nem tetszik nekem a maga orra és a simára nyalt frizurája, azért nincs joga engem sértegetni. És nincs joga beleavatkozni az én dolgaimba és gyámkodni fölöttem. A magam lépései felett én rendelkezem. És azt teszem, a­mit én látok jónak, nem pedig, a­mit maga ke­gyeskedik olyannak megítélni. A férfi (könyörög.): Olga, édes Olga. A leány (gúnyosan folytatj): Ugy­e, a­míg velem járt kettesben, addig egy szava sem volt a találkozások ellen. De most, hogy másra várok, mindjárt erénycsöszködési hajlamok lepik meg. No hát tudok én vigyázni magamra, ha maga nem is áll oltalmazó angyalként a hátam megett. És most kérem, de utoljára kérem, hogy távozzék. Azonnal. A férfin (makacsul): Én itt maradok !. . . Olga hallgasson meg . . . Én, én úgy imádtam magát, mint egy szentet, a­kire gondolni sem mertem volna másként, csak tisztán, szűziesen.­ És az az alávaló himpellér . . . A leány. Hallgasson. Hallgasson el. Az a himpellér ezerszerte magasabban áll, mint maga. Nem a pult mellett görnyedett, de automobilon jár. Nem koldul, de fény, gazdagság az élete. És ha szegény leány vagyok is, a­kinek nyomorogni kell a kenyér után, azért az én álmaim maga­sabbra terjednek, mint a száraz kenyér, a ron­gyok. Ha leány maradok is örökre, de nem me­gyek férjhez egy magamfajtához, hogy izzadság­szagú kínlódás legyen a sorsom. Csillogás kell nekem és szellem elegancia és előkelő könnyed­ség. Nem, pedig esetlen mozdulatok, lyukas kö­nyökök, otromba bókok. A férfi (sötéten): Maga egy elveszett leány El fog bukni. Igen, el fog bukni. És ha hintóban is jár, selyempárnákon is alszik — valamikor az utca sarában . . .

Next