Ellenzék, 1906. augusztus (27. évfolyam, 173-197. szám)
1906-08-01 / 173. szám
^dloaesvárt, szerda, 1906. augusztus 1. 173. étim. Huszonhetedik évfolyam. 3LVFIZETESI AR i eVes itre — — — — £t irrere Hivrа — — — — *8 bt róna. rVí j^erievra — — — — a korona, íriára— — — — 1 korona Híres ísita fire 10 flHfir. Stoa^Jselk Eiíadannap, kivéve a vtniröa Snnepnapokat. Sfiaimi^k e« adatnak viasza. Egy négyszögczentiméternyi hirdeté a az 8 fillér. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesültek Reklám sora 2 korona. Hivatalos közlemények sora 5 kor POLITIKAI NAPILAP. Nyílttéri czikkek garmemd sora után 40 fillér fizetendő. IsssfkesziöBSg з Kolozsvárt, amire-tér 19 szám. Alapította: BARTHA MIKLÓS. Kiadóhivatal Kolozsvárt, Deák Ferencz-u. 33 Szerbia és Magyarország. Mintha reánk, magyarokra nézve nem is léteznének a Balkán különféle érdekes nemzetiségei, oly keveset látszunk mi a Balkánnal törődni, mert Közép-Afrika egyes vidékeit etnográfusaink és geográfusaink jobban ismerik, mint mi ismerjük a szomszédos Balkánt. Köztudomású dolog és világbotrány ugyanis, hogy a szultán alattvalói a Balkánon öldöklik, pusztítják és gyilkolják egymást, úgy, hogy a török Balkán inkább rablóbarlanghoz hasonlít, melylyel a török kormány már nem tud mit csinálni; míg Boszniát és Hercegovinát a berlini kongresszuson gróf Andrássy azon a címen szinte kikoldulta az európai hatalmasságoktól, hogy Ausztria-Magyarország okkupálhassa s helyreállítsa az ott felfordult rendet, addig most az égő török Balkánnal szemben Ausztria és Oroszország a műveit Európa szeme láttára szándékosan állandósítják a vérengző és égbekiáltó állapotokat, mint akár az angol és az orosz kegyetlenül átszolgáltatják most már évek óta a keresztény örmény mártír nemzetet a legvadabb török fanatizmusnak. Sőt mi több: a mi szerencsétlen külpolitikánk, mely egészen megfelejtkezett kelet felé való hivatásunkról, az a szerencsétlen külpolitika nyakunkra hozta a fekete hegyek fejedelmén kívül a szerbet, az oláhokat, a bolgárokat, hogy nekünk minél több kellemetlenséget szerezzen s semmibe se vegye a mi drága nagyhatalmi állásunkat. A fekete hegyek fejedelme majdnem állandóan csendes hadilábon áll velünk — kivált mióta olasz királyi veje az ismert politikát folytatja Albániában, a bolgár nemzet nem áll valami jó viszonyban velünk s az oláh sem rajong értünk — leghatározottabban politizál azonban ellenünk Szerbia fiatal királysága egyelőre gazdasági téren. Andrássy és Beust annak idején nyugodalmas és békés török szomszédunkat mindenképpen kikomplimentirozták az aldunai tartományokból, leginkább Belgrádból, hogy ott erőhöz jussanak a szerbek, a bolgárok s az oláhok — mi ellenünk ; a kétes államférfiak állítólag azért szabadították volna a török járom alól az aldunai tartományokat, hogy azok a nemzetiségek önállóak lehessenek; számítottak-e Szerbia részéről háladatosságra — nem tudjuk ; ráadásul még a Länderbank üzleteivel is boldogították Szerbiát. Azóta az Alduna vidéke ránk nézve mindig puskaporos hordóhoz hasonlított, melyet minden pillanatban fölrobbanthatott egy égő kanóc; időközben elvesztettük egészen az aldunai tartományokat kereskedelmi, gazdasági tekintetben, a dunai forgalmat tönkretették; vasúti csatlakozásaink egyre készek, a Vaskapu nyítt seb, a német, az angol, de még az olasz is kiszorítottak bennünket az ottani üzleti körökből. A legveszedelmesebb intrikák folyton ébren tartották diplomatáinkat, akik egész mai napig sem boldogulnak ott a mi javunkra ! Legújabban Szerbia legtöbbet mert Ausztria-Magyarországgal szemben, úgy, hogy a mi monarchiánk egyszerűen kénytelen volt elzárni a szerb határt; a szerbek úgy is régtől fogva lehetőleg bojkottálák a mi kereskedelmünket és iparunkat s legújabban még geográfiai fekvésükről is megfelejtkeztek, midőn Ausztria-Magyarországot szinte kényszerítették arra, hogy még a szerb állatok bevitelét is egyszerűen betiltsa. Ez a tilalom és határzár azonban mégis kétélű fegyver; káros Szerbiára, de káros egyszersmind a mi húsfogyasztó népünkre is. A mi lapjaink egyelőre csak azt számítják, hogy mekkora kára van a jelenlegi állapot után — Szerbiának , hogy elszámították magukat a jó szerbek, hogy meg fogják járni, stb. stb. Azt is mondják, hogy Szerbiának engednie kell — de azért a válság még mindig tart s a kis ország erőlteti a dolgot s nem akar engedni semmi nyomásnak sem ! Mint annak idején Khuen- Héderváry úgy kormányozott Horvátországban, hogy ott béke soha sem jöhessen létre a horvátok és a magyarok között, sőt Héderváry még ma is folytatja ez irányban intrikáit — úgy most Szerbiával is olyan gazdasági harcba keveredhetünk, mely aztán a politikai egyetértést is magyarok és szerbek között alaposan megingathatja. Hogy Szerbiához való mostani viszonyunk nekünk éppen nem hasznos, arról nem írnak ugyan a lapok, de azt érzi a nép. Iparunkat még jobban kiszorítják majd, mint eddig s az állatzárlatnak egyelőre nálunk csak a hizlalók veszik nagy hasznát, mert azok csak most értékesíthetik jó drapán marháikat és sertéseiket. Mészárosaink ugyanis alig várják a szerb marha megérkezését ilyenkor nyáron s az most egészen elmarad; a mészáros kénytelen drágán bevásárolni, a hús ára megint felmegy s ezt fogyasztó népünk sinyli. Csak valljuk meg: önhibáink miatt az Alduna vidékén alaposan megromlott, a mi pozíciónk s ideje, hogy azt ott megerősítsük. Legyen azért béke minél előbb közöttünk és Szerbia között ! " (B-r.) TÁRCA. Találka. (Szeptemberi alkonyat. A sziget hatalmas hársairól tompa nesszel pereg alá egy-egy elsárgult levél. Nagy csönd. Csak a gőzhajók tülkölése hallik néha. A szigetnek ez a pontja teljesen elhagyatott ilyentájt. Egyetlen élőlény mutatkozik csupán. Egy üde, fiatal leány, könnyű fehér nyári blouseban. Izgatottan járkál fel és le és nyugtalan szeme folyton az utat fürkészi. A kanyarulatnál csak hirtelen, idegesen, megriadtan visszahökken. A férfi elfogadottan jön és meglassítja lépteit.:) A férfi: Jó estét kívánok Olga nagysád. A leány (összevont szemöldökkel, kelletlenül): Jó estét. A férfi (kis szünet után, mialatt mindketten zavartan kerülik egymás tekintetét.): Tulajdonkép azt kellene most mondanom, milyen szerencsés véletlen, hogy találkoztunk. Na, nem a maga szempontjából, (keservesen mosolyog) hanem az enyémből. De nem mondom.... Mert hazudnék.... (Vontatottan.) Mert én nagyon is jól tudtam, hogy maga ide fog jönni. • A leány (elpirul): De.... A férfi (felemeli fejét. Most bátrabban, gyorsabban beszél): Igen, jól tudtam. Nehogy azt gondolja, mintha leskelődtem volna. Egész véletlenül láttam meg azt a kis levélkét, amely magát ide szólítja találkára. A leány (még mindig zavartan): Nos és ? A férfi (nyomatékosan) : És eljöttem, hogy ezt megakadályozzam. (Kis szünet.) A leány (gúnymosolyt próbál) : Megakadályozza ? És micsoda jogon, ha szabad kérdenem ? Ki bizta meg, hogy reám őrködjék ? A férfi (számító ellágyulással): Olga, ne legyen olyan kegyetlen, hiszen tudja, hogy szeretem. A leány (felcsattan): De én nem szeretem magát. S nem tűröm, hogy a dolgaimba beleavatkozzék. A férfi (szomorú megadással): Igen. Nem szeret. De csak mostanában. Gondoljon csak viszsza, milyen édes délutánokat töltöttünk mi el az előtt. Milyen csodaszépen tudott rámnézni azokkal a barna, mély szemeivel... .És egy idő óta, isten tudja miért, teljesen elhidegült tőlem....Ha tudná, hogy mekkora fájdalmat okozott nekem... A leány (ideges türelmetlenséggel): Kérem, hagyjuk ezt a thémát. A férfi (makacsul folytatja): Igaz, hogy nem járathattam magát selyemben, bársonyban.... de volt dolgos két karom és volt szivem. És a maga vágyai akkor még nem csapongtak olyan magasan. Megelégedett az én egyszerű szivemmel, ha nem is volt aranyból, megelégedett az én igénytelen lelkemmel, hétköznapi beszédemmel, közönséges mozdulataimmal.... Mert akkor még maga is a szive sugallatára hallgatott. A leány (ingerülten): Kérem, hagyjuk ezt a thémát. És legjobb lesz, ha maga is mielőbb elhagyja ezt a helyet. A férfi (elszánt határozottsággal): Én nem fogok egyedül elmenni innen. Maga követni fog. A leány: Elment az esze ? Ki mlaga, hogy nekem parancsoljon ? A férfi (alázatosan): Nem vagyok senkije és semmije. Csak hű kutyája. Aki alázatosan kullog a maga nyomában és vigyáz a lépteire, — ha maga megfeledkezik magáról.... A leány: Ejha, most már sérteget. A férfi (zavartan): Isten ments. A világért sem. Nem tudom, ki adott magának randaz voust. De azt tudom, hogy ez jóra nem vezet. Maga nem ismeri ezeket a könnyelmű, léha fiatalembereket. Azóta rutul visszaélnek a maga könnyenhivőségével. A leány (felhevülten): Kikérem magamnak ezt a hangot. A miért nem tetszik nekem a maga orra és a simára nyalt frizurája, azért nincs joga engem sértegetni. És nincs joga beleavatkozni az én dolgaimba és gyámkodni fölöttem. A magam lépései felett én rendelkezem. És azt teszem, amit én látok jónak, nem pedig, amit maga kegyeskedik olyannak megítélni. A férfi (könyörög.): Olga, édes Olga. A leány (gúnyosan folytatj): Ugye, amíg velem járt kettesben, addig egy szava sem volt a találkozások ellen. De most, hogy másra várok, mindjárt erénycsöszködési hajlamok lepik meg. No hát tudok én vigyázni magamra, ha maga nem is áll oltalmazó angyalként a hátam megett. És most kérem, de utoljára kérem, hogy távozzék. Azonnal. A férfin (makacsul): Én itt maradok !. . . Olga hallgasson meg . . . Én, én úgy imádtam magát, mint egy szentet, akire gondolni sem mertem volna másként, csak tisztán, szűziesen. És az az alávaló himpellér . . . A leány. Hallgasson. Hallgasson el. Az a himpellér ezerszerte magasabban áll, mint maga. Nem a pult mellett görnyedett, de automobilon jár. Nem koldul, de fény, gazdagság az élete. És ha szegény leány vagyok is, akinek nyomorogni kell a kenyér után, azért az én álmaim magasabbra terjednek, mint a száraz kenyér, a rongyok. Ha leány maradok is örökre, de nem megyek férjhez egy magamfajtához, hogy izzadságszagú kínlódás legyen a sorsom. Csillogás kell nekem és szellem elegancia és előkelő könnyedség. Nem, pedig esetlen mozdulatok, lyukas könyökök, otromba bókok. A férfi (sötéten): Maga egy elveszett leány El fog bukni. Igen, el fog bukni. És ha hintóban is jár, selyempárnákon is alszik — valamikor az utca sarában . . .