Ellenzék, 1922. augusztus (43. évfolyam, 170-195. szám)

1922-08-05 / 174. szám

I­V. 1922. augusztus 5. szám m M wa I i121 Cl­u­j-Kolozsvár, 43. év, 174. szám ■* ^ . FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Itéria#®' .ILOTA­­ Romániában: Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, H 1 le), Bukarestben 1­50 le), Magyarországon 5 I STÁTUS-PALOTA 131 fi egész évre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K. 2 Korona, Csehszlovákiában 1 Ck, S. H. S. 1 dinár, " fi Csehszlovákia 70 Ck, S. H. S. 70 dinár, Ausztria fi Ausztriában 150 ck, Németországban 3 márka, Olasz­ Telefon 109. ''X' : "-i«5 ’ri® Hirdetések díjszabási szerint Az úri nyomor fellépett a pódiumra­, hogy a világba harsogja keserű panaszait, hogy min­denkivel meghallassa azt a hihetetle­nül hangzó igazságot, hogy az állam tisztviselői éheznek, nyomorognak, hogy levedlik róluk ma­holnap az utolsó darab ruharongy is! Az úri nyomor fellépett a pódium­ra, hogy becsületes munkáért becsü­letes, tisztességes megélhetést köve­teljen magának és ha nem kap . . .! Az úri nyomor a pódiumon elsáp­­padt és szó nélkül, eszméletlenül ro­gyott össze. Az orvosi vélemény nem egybe­hangzóan okolta meg a szédülés okát. Voltak, akik fizikai erőtlenséget kon­statáltak, voltak, akik szervi bajt em­legettek, voltak, akik lélektani szem­pontból igyekeztek megvilágítani ezt a szomorú, sötét esetet és voltak, akik mind a három tünetet megállapították a pódiumra lépett úri nyomor elájulá­­sában. És ez az utolsó konzultáció az igaz. A nyomorgó állami tisztviselők jú­lius kilencedikén megtartott országos kongresszusán hiányzott az erő, meg­bosszulta magát a szervezetlenség és lélektanilag előtérbe lépett az úri nyo­mor veleszületett gavallérsága, amely a tizenkettedik órában is haladékot adott a becsületbeli tartozás lerová­sára. Haladékot adott augusztus hato­di­káig. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a sínylődő, senyvedő, nyomorgó, ezer és ezer anyagi gondok között is becsüle­tesen dolgozó tisztviselői osztály — ha beleőrül is — még egy hónapig hajlandó rongyoskodni, éhezni, tűrni, szenvedni, nyomorogni abban a re­ményben, hogy ez alatt az idő alatt be fogják látni az illetékes faktorok a helyzet komolyságát és a gavallérosan viselkedő úri nyomorral szemben le fogják róni becsületbeli tartozásukat anélkül, hogy vagy egyiknek, vagy másiknak pirulnia kellene a következ­mények miatt! De augusztus hatodika az utolsó terminus! És ezt jegyezzék jól meg azok, akik a bukaresti kongresszuson képviselni fogják az úri nyomort. Jön a szeptember. Hogy mit jelent ez?! Sok száz és száz családapa-tisztviselő könnyező szemekkel tudná megadni rá a fe­leletet. A családi pótlékot könnyelműen el­törölték, nem gondolva azzal, hogy nemzetgazdászati szempontból is mi­csoda óriási bűn volt ennek — a nyu­gat minden államában érvényben levő bölcs, igazságos segélyezésnek keresz­­tülhúzása! A jelenlegi tisztviselői fizetés még száraz kenyeret sem juttat egy csa­ládnak ! És jön a szeptember! És sok, na­gyon sok állami tisztviselőnek három­négy iskolaköteles gyermeke van. Ezt is jegyezzék jól meg az úri nyo­mor delegáltjai! Ígéretekkel nem lehet fizetni beha­tási díjat, tandíjat, ígéretekkel nem lehet méregdrága tankönyveket vásá­rolni ! Az állami hivatalnokok az ígé­ Magyar kormányankét a korona megmentéséért Ülésezik a drágasági bizottság — Hangok a tőzsde ellen — Mindent monopolizálni kell! A márka bukása nyomta le a magyar koronát is — Az Ellenzék távirata — Budapest, aug. 4. A nemzetgyűlés drágasági bizottsága Heinrich Ferenc elnöklésével ülést tar­tott, amelyen a gabonaárak alakulá­sáról, annak indokolatlan drágaságáról, továbbá a magyar korona árfolyamá­nak mesterséges leszorításáról tárgyal­tak. A gabona áralakulásának kérdé­séhez­­Wolff Károly és Payer Károly szóltak hozzá. Wolff kijelentette, hogy az árutőzsde nem árszabályozó, hanem csak a játék és spekuláció kielégíté­sére szolgáló tényező. A láncolás lehetősége nincs kizárva. Éppen ezért azt indítványozta, hogy a tőzsdére kormánybiztost nevezzenek ki. Utána Valkó Lajos kereskedelmi mi­niszter a valutakérdésben tett intézke­dését ismertette. Bemutatta a legutóbbi év kereskedelmi mérlegét, amely öt milliárd passzívával zárult. Ismertette ezután, hogy a behozatal megszorítá­sáról akar gondoskodni és tervbe vette a külföldi hitel megszorítását is. Ugron Gábor azt kérdezte, történik-e gondoskodás arról, hogy a behozatal céljaira elegendő valuta álljon rendel­kezésre. A kereskedelmi miniszter vá­laszában kijelentette, hogy import célokra megfelelő mennyiségű valutát bocsát rendelkezésre. Közölte továbbá, hogy a gabonatőzsde szabályozására vonatkozólag előbb eladók az összes kötéseket bejelenteni kötelesek, s ennek teljesítését megfelelő szankciókhoz fogja kötni. Pázsonyi Vilmos nagy beszédben fejtette ki a magyar valuta romlásának okait. Véleménye szerint ezt az okozta, hogy Magyarország túl gyorsan tért át a kötött gazdálkodásról a szabadgaz­dálkodásra. Ezen a helyzeten csak az segíthet, ha az állam monopolizálja a gabonakereskedelmet. Véleménye sze­rint a pénzügyi helyzetet csak úgy lehet rendbehozni, ha a hasznot hajtó monopóliumokat, mint a búzát, cuk­rot, szenet és szeszt az állam kezébe veszi. A devizaforgalomról kijelenti, hogy aki a korona értéke tekintetében baissere spekulál, megérdemli az akasztófát. Egy közbeszólásra, hogy Németországban miért olyan magas a búza ára, kijelenti, hogy e tekintetben Németországhoz semmi közünk nincs, mert ott a helyzet egészen más, mint nálunk. Kijelenti továbbá, hogy a korona vásárló ereje sokkal nagyobb, mint amit a zürichi kurzus kifejez. Hang­súlyozza, hogy ennek a meggyőződés­nek a közvéleményben is kell terjed­nie, mert a valóságnak ez felel meg. Helyesli a kormánynak a valuta javí­tására tett intézkedéseit. A drágaság kérdését nem szabad izgatásra felhasz­nálni. Térffy közélelmezési miniszter a ga­bona monopolizálását keresztülvihetet­­lennek tartja, mert azt csak rekvirálás­­sal lehetne megoldani. Bíró Pál lehetetlennek tartja, hogy­­Sittikor az országban fölösleges ter­mény van, annak kivitelét megtiltsák. Az alami,''monopóliumot nem tartja helyesnek és inti adományt, hogy a, ,reagángazdástok sharmilyen mélyen ,nett nyúljon be. Mayer János indítványozza, hogy a tőzsdét egy hónapra csukják be. ja­vasolja, hogy a magyar kormány lép­jen érintkezésbe az osztrák kormány­nyal, mert a gazdasági hanyatlásnak mindkét országban a spekuláció az oka. Bethlen miniszterelnök kijelenti, hogy a magyar kormány nem tudhatta, hogy a német tárgyalások sikertelenek lesz­nek, pedig ez a körülmény a legna­gyobb hatással van pénzügyi helyze­tünkre. A kivitel betiltását ő is lehe­tetlennek tartja, mert az többet ártana, mint használna Nem helyesli azt a nézetet, hogy a szabadforgalom okozója a valuta romlásának. A gabonamono­póliumot kivihetetlennek tartja. Ha a devizaközpont létesítése kevésnek bi­zonyul, a kormány nem riad vissza más erélyes intézkedésektől sem. Ká­rosnak tartja azt az agitációt, mely a kormányt akarja felelőssé tenni a drágaságért. Szabó István földmivelésügyi minisz­ter kijelenti,­­ hogy híve a szabadfor­galomnak. h retektől már megcsömöröltek, elégít­hessék ki egyszer már éhségüket a becsületesen, tisztességesen rendezett fizetésből is! A fizetésrendezésnek nemcsak hogy meg kell történnie szeptember előtt, de úgy kell annak megtörténnie, hogy a már kiutalványozott, rendezett fize­tésből irathassák be gyermekeiket az V ' * ■ ‘ •, '•’****' ' iskolába a családapa-hivatalnokok. — Az állam Nyomorgó tisztviselői ga­vallérosan, uriasan küzdenek. ,a—-leg—•• elemibb emberi jogért, a tisztfelséges megélhetésért és ha mégis valakinek pirulnia kell a műveit világ előtt a következményekért, ez a szégyenkező fél semmiesetre sem a hivatalnoki osztály lesz. Megtalálták Petőfi sírját Nem halt meg a csatatéren — Menekülés Székelykeresztúrra — A­­ kerti lugas csontváza — Amivel a Petőfi-Társaság nem törődött — Az Ellenzék tudósítójától — Székelyudvarhely, aug. 4. Az irodalomtörténet komoly tudósai, akik a nagy költők életének legapróbb mozzanatait is feljegyzik az örökké­valóság számára, régen megnyugodtak abban, hogy Petőfi­­Sándor nyomtala­nul eltűnt a segesvári csatában és a fehéregyházai közös sírban alussza a megdicsőült hősök örök álmát. Petőfi halála örökre megfejthetetlen titok ma­rad. Mégis, a nagy költő halálának titokzatos körülményeit tisztázni akaró föltevések és magyarázatok sohasem fogynak ki és néha-néha igazán za­varba hozzák az irodalomtörténet le­higgadt tudósait. A Petőfi-centenná­­rium lélekemelő ünnepségén ismét találkoztunk olyan emberekkel, akik Petőfi Sándor haláláról és temetésé­ről egészen más véleményen vannak, mint az irodalomtörténészek és akik véleményüket megdöbbentően bizo­nyosnak látszó adatokra alapítják. Az új kombináció szerint Petőfi nem halt meg a csatatéren, tehát nem is temethették ott el. Petőfi súlyos se­bével elmenekült Székelykeresztúrra, ahol Lázár Márton portáján lehelte ki lelkét és ott is temették el a kertben. Később Petőfi maradványait kiásták és ünnepélyes temetési szertartással he­lyezték örök nyugalomra Bálint Dá­niel székelykereszturi földbirtokos csa­ládi sírboltjában. A lezajlott Petőfi­­emlékünnepélyen az Ellenzék munka­társa Orbán János székelykereszturi plébánostól, Viola Sándor dr. ügyvéd­től és magától Bálint Dániel földbir­tokostól teljes egészében megtudta Petőfi halálának és temetésének rész­leteit. Bálint Dániel így mondotta el a segesvári csatából menekülő Petőfi halálának és székelykereszturi temeté­sének körülményeit. — 1902-ben — Lázár Márton szé­kelykereszturi vendéglős halála után — egy cikk jelent meg a Szegedi Hír­adóban. A cikk Lázár halálával kap­csolatosan megírta, hogy Petőfi a se­gesvári csatavesztés után súlyos seb­ből vérezve, két székely huszár segít­ségével kimenekült az ellenséges gyű­rűből és Székelykeresztúron Lázár Márton istállójában rejtőzött el. Lázár másnap reggel az elvérzett költőt hol­tan találta a jászolban, ahová a két székely huszár az üldözök elől elrej­tette. A vendéglős felismerte Petőfit, hiszen a költő csak néhány nappal a segesvári csata előtt járt Székely­kereszturon. A legnagyobb titokban sírt ástak a kerti lugasban és az örökre elnémult dalnokot eltemették. A Sze­gedi Híradó cikke nem is volt nagy meglepetés, mert Székelykereszturon még Lázár életében is többen tudtak a titkos temetésről. Így Haller József gróf, a költő barátja és Sípos Sándor 48-as honvéd, valamint Lázár Már­tonnak Róza nevű leánya is több íz­ben megerősítették a szegedi lap állí­tásait. — A Szegedi Híradó közleményét elolvasva, Lázár portájára siettem. A lugasban ásni kezdtünk és három órai megfeszített munka után egy emberi csontvázra akadtunk. Miután az újság­­közlemény adatait a talált csontváz megerősítette, a leletet Petőfi Sándor maradványainak tekintettem és mai meggyőződésem szerint sem lehetnek másnak a porladozó csontjai. Azonnal írtam a Petőfi-Társaságnak a székely­kereszturi leletről és kértem, küldje­nek ki valakit a csontok megvizsgálá­sára, azonban

Next