Ellenzék, 1923. március (44. évfolyam, 48-74. szám)

1923-03-01 / 48. szám

1923- március 1. csütörtök 1 !ll Clu­j-Kolozsvár, 44. év, 48. szám EI,LFN7.f­ K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Státus­palota, Telefonszámok: Szerkesztő­ég: 9. Kiadóhivatal: 109. sz. Meg­­ilenik hétfő kivételével minden nap Alapította: BARTHA MIKLÓS Előfizetés: havonta 25 lej, negyed­évre 70 lej, félévre 130 lej, évente 240 lej. Számonként 1 lej. Bukarest­ben 1 lej 50 báni. Vasárnap 2 lej. A szászok nem ismerik el az új alkotmányt Tisztességtelen játék a kisebbségek jogaival „Elveszítjük bizalmunkat ehhez az államhoz*­ Brandsch Rudolf szenzációs cikke Kolozsvár, febr. 28. Brandsch Rudolf szász képviselő cikket közöl a Deutsche Tagespost legutóbbi számában, amelyben többek közt a következőket mondja: Mi németek önként csatlakoztunk az új román államhoz­.­Csatlakozá­sunknak magától értetődő feltétele azonban az volt, hogy a gyulafehérvári gyűlés határozatai állami alaptörvényekké lesznek. V­agy is más szóval, hogy azokat fel fogják venni az alkotmányba. Erről az álláspontról kell tehát meg­ítélnünk a román alkotmány tervezetét. A mostani kormány tervezetében leg­csekélyebb nyoma sincs a kisebbségi jogoknak s a gyulafehérvári határozat­nak. Az után a mód után ítélve, ahogy javaslatainkat fogadták, számolnunk kell a ténnyel, hogy az új alkotmány bennünket az összes kisebbségi jogokkal egyetemben agyon fog hallgatni. Ebből a tényből kell levonnunk a következ­ményeket és pedig két irányban. Az egyik az, hogy egy ilyen alkotmányt soha sem fogadhatunk el és nem ismerhetünk el. Ez azonban mellék dolog. Sokkal fontosabb ennél ránk nézve, hogy ezen tapasztalat folytán a mi állásunknak az államhoz változnia kell. Mindaddig, amíg jogainkat törvényesen el nem ismerik, kérdeznünk kell ma­gunktól, hogy az olyan állammal szemben, amely az alkotmányban semmiféle jogot nem akar nekünk adni, bár folyton barátságos ígéretekkel találkoztunk, tehetünk-e még egyáltalán valami bizalommal. Számunkra ugyanis a dolog így áll, aki vonakodik a kisebbségi jogokat az alkotmányba felvenni, tisztességtelen játékot űz, mert azt mondja magában : „Ha ezeket a jogokat felveszem az alkotmányba, nagyon nehezen törölhetem ki onnan azokat, míg közönséges töményeket minden nehézség nélkül csinál­hatok és ugyanúgy visszavonhatom őket.“. Ha tehát az alkotmány mai formá­jában ténnyé válik, elveszítjük bizalmunkat éhez az államhoz­­ és elismerjük egyidejűleg azoknak a tisztességtelenségét, akik­­ma ezt az államot vezetik. Az antant ultimátumban követeli az osztrák pártok lefegyverezését Utolsó órában meg akarják akadályozni a fenyegető polgárháborút — A monarchisták hadereje­ ­-Az Ellenzék bécsi tudósítójától — Az osztrák pártok fegyverkezése oly arányokat öltött, hogy már az antantot is nyugtalanítani kezdi. A nagykövetek tanácsa ultimátummal fordult a bécsi kormányhoz, melyben a pártok le­fegyverzését és ugyanakkor az osz­trák hadseregnek 5000 fővel való le­szállítását követeli. A múlt hét a szo­cialisták leleplezésének napja volt. Azóta véres összeütközés bizonyította be a felfegyverzett, szocialista csapa­tok harckészségét. Most a monarchis­ták vannak soron, a szocialisták el­lenakcióként az ő fegyverkezésükről közölnek, adatokat. Az adatokhoz bi­zonyítékkal­ is szolgálnak. Úgy látszik, ilyeneket nem nehéz találni, mert mindkét tábor fegyverkezése már olyan nagymérvű, hogy titokban nem tartható. A monarkisták fegyverkezésének ki­tűnő káderek állanak rendelkezésére. A régi osztrák Hadsereg meghalt, a katonai szellem azonban tovább él, sőt a keserűség kalandorsággá fejleszti az egzisztenciájukat vesztett hadna­gyocskákban, a penzionált generáli­sokban, mindazokban, akik uniformis­ból és háborúból éltek. Ezt a keserű­séget a monarchisták kitünően tudják a maguk, javára kihasználni s erre a célra egész sajtószolgálatot szerveztek. Szinte kizárólag katonatisztek részére íródik a Volkszeitung, az Österreichi­­sche Wehrzeitung, Die Neue Front, a Staatsgwehr, Die Monarchie. Ezek a lapok a jelenlegi osztrák haderőben is m­onarchista érzelmeket igyekszenek szítani. Akciójuk ellensúlyozására a szociáldemokraták Der Freie Soldat, a kommunisták pedig Der Rote Soldat címen adnak ki katonai lapokat. A hadseregben tehát erős párt­agitáció dúl, ami nem kis mérték­ben járul hozzá ahhoz, hogy az osztrák hadsereg alig nevezhető katonaságnak s komoly célokra aligha lenne felhasználható. A tisztek mozgalmán alapulnak a titkos szervezetek és a m­onarchista pártok. A monarchisták Ausztriában hét különböző szervezetbe tömörültek, melyek közül különösen három fejt ki nagy tevékenységet. A legerősebb az osztrák monarchisták pártja, amelyet Schager báró és Wense követ vezet­nek. Tagjainak száma 30.000. A leg­hangosabb az­­ összes m­onarchista szervezetek közül Wolff ezredes hír­hedt fekete-sárga pártja. Mintegy 3000 tagja van Bécsben. Wolff a pártját katonai fegyelem szerint építette ki, az összes alvezérek, valamint párt­tagok kötelesek Wolffnak feltétlenül engedelmeskedni. Számra nézve a legkisebb Hoynigg Kunó osztrák ál­­lam­i pártja. Ez a három párt a napok­ban egyesülni akart, azonban személyi ellentétek folytán a fúzió nem jött létre. A nyilvános pártoknál sokkal na­gyobb erőt képviselnek azonban az úgynevezett titkos segélycsapatok. Ezek közül a legelszántabb, a hütteldorfi gyilkosságban is részes Ostara-külö­­nítmény, amelyet Theodor Mossig lovag és de Peterre konzul vezetnek. Az Os­­tara-kü­lönítmény 2000 emberből áll, akiknek katonai kiképzését a letartóz­tatásban levő Szabó Sándor volt ma­gyar főhadnagy vezette. Az Ostara-különítménynél számra nézve még erősebb a Frontkampferek szervezete, amely mintegy 10,000 em­ bérből, főként leszerelt tisztekből áll és amelyet Seisz ezredes vezet. Igen elszánt támadó csoportot alkotnak a nemzeti szocialisták, az úgynevezet „hakenkreuz­erek“ Walter Riehl dr. ü­gyvéd és volt képviselő vezetése att A monarchisták hetedik cso­portja az úgynevezett keresztényszo­­cialista rendszervezet, ez azonban már nem harcos alakulat, hanem csak suba alatt dolgozik. Miként a velük szemben álló szociáldemokrata és kom­munista szervezetek, úgy ők is fel vannak szerelve gépfegyverek­kel, ismétlő puskákkal, gummi­­botokkal és mindenféle divatos harcászati eszközzel. Minden szer­vezetnek meg van a saját gyakor­lótere, ahol harcászati gyakorlataikat végzik. Az összes monarchista szervezeteket egy láthatatlan főparancsnokság irá­nyítja, amely komoly esetben azonnal megvalósítja a reakció egység frontját. A titkos főparancsnokság vezérei nem ismeretesek, szocialista körök szerint azonban ebben a tanácsban helyet foglalnak Czernin Ottokár gróf, Schager Albin báró, valamint Weisner volt rendkívüli követ Ez a titkos főparancs­nokság március 3-tól kezdve monar­­chista napilapot fog kiadni Öster­­reichische Nachrichten címen, amely hivatalos orgánuma lesz az összes, a nyilvánosság előtt külön működő mo­­narchista szervezeteknek. Mindezzel a fegyvercsörgetéssel szem­ben csak emberbaráti egyesületek har­colnak. Prédikációk és józanságra való hivatkozás útján. Az eredmény ennek megfelelő. Újabban azonban a kül­föld is megdöbbent, értesítette az osz­trák kormányt, hogy csak lefegyverzés esetén adja meg az ígért segélyt. A kormány most az utolsó órában in­tézkedéseket akar tenni a fenyegető polgárháború elhárítására, hogy mi­lyen módon, az azonban rejtély, mert minden kis párt fegyveres ereje na­gyobb az állam erejénél. A budapesti munkáskizárások a magyar nemzetgyűlésen interpelláció a drágaságról. A kormányt nem lehet okolni a drágaságért­ ­ .­­ — Az Ellenzék budapesti távirata — ! A nemzetgyűlés mai ülésén napi­rend előtt Kábák Lajos képviselő a budapesti munkáskizárásokat tette szóvá. Előadja, hogy körülbelül 60— 70 ezer budapesti munkás lett ke­­nyörtelen a kizárások következtében. Emiatt a munkaadókat okolja, fel­említi a munkások üldöztetését és a bizalmi rendszer előnyeit hangoztatja. Cáfolni igyekszik azt az állítást, hogy a munkásokat kényszerből zárták volna ki. Már januárban megindultak a tárgyalások a munkások és munka­adók közt. A munkásvezetők mindent megtettek a sztrájk megakadályozá­sára. A február 5-iki bérhatározat tíz­­húsz százalékos javítást hozott. A munkások látva, hogy megcsalták őket, újból elkezdték a bérmozgalmat. Hangsúlyozza, hogy azért szólalt fel, hogy a kormány megakadályozza a munkaadók túlságos hatalmaskodását. Kérdi a kormányt, mit kíván tenni a súlyos közgazdasági katasztrófa el­hárítására és a munkaadók megféke­­zésére. Hajlandó-e béregyeztető hiva­talokat felállítani. Valkó kereskedelmi miniszter a sztrájkokról Valkó Lajos kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy az utolsó két hónap­ban minduntalan voltak részleges sztrájkok, különösen a gépiparban, amelyek kihatottak az egész termelésre. A minduntalan jelentkező sztrájkok között bizonyos összefüggés van. Ezek a munkaadók körében nyugtalanságot és a termelésben zavarokat okoztak, ezért a m­unkaadók többször panasz­­szal fordultak hozzá. — Ha a helyzet nem változik, — folytatja a miniszter — kénytelenek leszünk erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni. Csütörtökön megbíztam a kereskedelmi miniszté­rium ipari osztályának vezetőjét, hogy a kérdéssel behatóan foglalkozzon és igyekezzen az ellentéteket elsimítani. Eredményt nem sikerült elérni, de én a kérdéssel éppen fontosságára való tekintettel, tovább is foglalkozom. Nem hiszem, hogy egy-két nap alatt elintéződjék a több hónapi idegesség következtében kiéleződött kérdés. A munkanélküliség kérdése nem olyan veszedelmes arányú, amint a felszó­laló beállította. Remélem,, hogy ez a kérdés hamarosan megoldódik. Nem szabad a kérdést úgy beállítani, hogy még jobban elmérgesedjék. Ezután az export-import kérdéséről szólott a miniszter s azt mondotta, hogy magától értetődik, hogy mikor gépipari termékek kiviteléről van szó, azoknak is van bizonyos beleszólásuk, akik ebben az iparban produkálnak. Kéri a nemzetgyűlést, hogy tárgyila­gossággal és elfogulatlanul foglalkoz­zon a kérdéssel. Ezután a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására tért át a nemzetgyűlés, amelyet részle­teiben is elfogadott. Utána az erdé­szeti közigazgatási törvényjavaslatot tárgyalták. Marschall előadó ismerteti a javaslatot. Az első hozzászóló Gaál Gaszton. A drágaság Dénes István interpellációjában a drágaság emelkedését teszi szóvá. A drágaságot —mondta a képviselő — nem a v'*'vita romlása okozza. A ko­rona síbil, mégis növekszik a drága­ság, az elégedetlenség pedig a drága­sággal együtt növekszik. Szerinte té­ves az az álláspont, hogy a kivitel fokozásával javítni lehet a gazdasági helyzetet. A gabonát nem szabad ki­vinni, mert ez az országban hiányt idéz elő. Ezután a kormány adópoli­tikáját bírálja több oldalról jövő köz­beszólások között. Az árdrágítási tör­vény sem hozta meg a kívánt ered­ményt. Nagyatádi Szabó István földmivelés­­ügyi miniszter azonnal válaszolt. — Igaz, hogy drágaság van — mondja —, de ez általános világbetegség. A drá­gaságot úgy beállítani, hogy annak kizárólag a kormány az oka, a leg­nagyobb lelkiismeretlenség. Nincs em­ber, aki meg tudná szüntetni a drága-

Next