Ellenzék, 1923. május (44. évfolyam, 99-120. szám)
1923-05-01 / 99. szám
1923. május I. kedd Aralel Cluj-Kolozsvár, 44. év. 99. sfr-git ■■iir.híBir ii . . ..ii.. ......... ............. ........... ■ ............... ..i.n. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Státus azóta. Telefonszámok: Szerkesztő- 9. Kiadóhivatal: 109. sz. Megenik hétfő kivételével mindennap Alapította: BARTHA MIKLÓS Előfizetés: havonta 25 lej, negyedévre 70 lej, félévre 130 lej, évente 240 lej. Számonként 1 lej, Bukarest,ben 1 lej 90 báni. Vasárnap 2 lej. erdélyi magyar irodalom reneszánsza áf Hjifi Erdély fiatal írói, hírül adjuk klerinéi nektek, minden testvérünknek, így szól az idő általunk“ . . . Imigyen szól hozzánk tizenegy fiatal erdélyi író, aki megható fanatizmussal és lelkesedéssel tűzte ki lobogóját az erdélyi magyar irodalom új életre ébredt bástyáira. Vájjon meglátják e bástyák új és friss zászlódiszét azok, akikért a zászlóra tűzött szivekben élet kering, vagy árván és elhagyatottan lengeti majd a nemtörődömség szele, tépi vihar, áztatja eső és szikkasztja azok közönye, akik hivatva volnának arra, hogy szivük és lelkük melegágyába ültessenek el minden olyan palántát, amely a magyar irodalom virágos kertjében termett. Az erdélyi íróknak erre a melegre és szeretetre ma százszorosan szükségük van. Mert ők mondják: „A sokesztendős vihar elseperte Erdélynek a jókedvét. Megbolygatta haraggal a nyugovó csendet, földre bombatta és sírásában sokáig kesergette a búza fejét s gyökerestől kiszakasztott sok-sok virágot.'' Erdélyi magyarok ! Halljátok a sikoltást?! S tudjátok-e, hogy mi a kötelességetek ? Ébredjetek fel abból a közönyből, amellyel az erdélyi magyar irodalom minden megmozdulását gyökerében ölitek meg, mert — s ezt jól véssétek telketekbe: ma itt minden magyarul, leirt szó és' magyar'belülre öntött minden gondolat szent hivatást teljesít- Minden jel megvan arra, hogy az erdélyi magyar irodalom reneszánsza nemcsak álom marad. Erdélyi írók már vannak. Az erdélyi irodalom már éled. Reméljük, erdélyi magyar olvasóközönség is lesz nemsokára. Akik az eladóval akarják megfizettetni a vételárat Jellemző a birtokelkobzások által meghonosított szellemre az alábbi történet. A napokban Jegenye község lakossága küldöttséget menesztett Stefanescu kolozsvári prefektus elé és kérte, hogy hatósági úton kötelezze Bánffy György grófot a dennyei dűlőben levő 120 holdas erdő eladására. A prefektus kérdésére, hogy van-e kellő pénzük az erdő megvételére, az élelmes jegenyeiek kijelentették, hogy pénzük ugyan nincsen, de az erdő fájának felét azonnal eladják egy erdőkitermelőnek, ebből az összegből pedig bőven futja majd az általuk kívánt árösszeg. Bár a jegenyeiek kérése éppenséggel nem különös az agrárreform olyan végrehajtása után, ahogyan végrehajtották, a jegenyeiek ezúttal mégis kudarcot vallottak. A prefektus kijelentette, hogy hatósági segédletet kereskedelmi ügyfél is mégkötéséhez nem adhat, de ha már mindenáron erdőt akarnak vásárolni a jegenyeiek, alkudjanak a tulajdonossal — nem pedig a prefektussal. Mit volt mit tenni, a jegenyeiek busán visszatértek, mi pedig esetüket átadjuk a történelemnek, amelynek feljegyzésére méltó. Ferdinánd király májusban utazik Lengyelországba Bukarest, május 30. A király lengyelországi utazásának időpontja május 25-e. Kíséretében lesznek Bratianu miniszterelnök és Duca külügyminiszter. A király öt napig fog Lengyelországban maradni. A szerb nacionalisták: a horvátok ellen fegyverkeznek Polgárháború felé fejlődnek a dolgok Jugoszláviában! A jugoszláv állam népeinek ellentétét, most már robbanásig feszült A horvátok elszakadási törekvéseivel a szerb nacionalisták erős akciót akarnak szembeállítani s evégből országszerte megkezdték az agitációt. Szervezkednek, sőt fegyverkeznek s oly hangulatot teremtenek, mely inkább ökölre és nyílt erőszakra akarja bízni a kérdések elintézését, mint politikai érvekre és belátásra. Az eredmény az, hogy ma már Jugoszlávia két hatalmas tábora nyíltan harcot és nemcsak politikai harcot hirdet egymás ellen. Míg csak a horvátok készülődtek államjogi helyzetük megváltoztatására, a helyzet kritikusnak nem volt mondható. Amióta azonban a szerb nacionalisták arra készülődnek, hogy esetleg fegyverrel fojtsák el a horvát mozgalmat, a polgárháború nem tartozik a lehetetlenségek közé Jugoszláviában. A szerb nacionalisták múlt vasárnap Belgrádban óriási tüntetést rendeztek, melyen izzó hangulatban követelte a nép a kormánypárt kiirtását. A Színház-téren zajos gyűlés tiltakozott az ellen, hogy Horvátországot kiszakítsák a jugoszláv állam testéből s elhatározta, hogy jövő vasárnapra nagygyűlést hív össze annak az akciónak megbeszélése végett, mely el fogja tüntetni a földszinéről a jugoszláv eszme árulóit. ■ Az Ellenzék bécsi tudósítójának alkalma volt Laibachban, melyet most Ljubljanának neveznek, beszélni egy magasrangú szerb államhivatalnokkal, aki kifejezést adott előtte annak az elkeseredettségnek, mely ma a délszláv államok csalódottjait vezeti. Ha így képzelték el valaha a jugoszláv egységet — mondotta — akkor most alaposan kiábrándulhatott belőle mindenki. Nem azért dolgoztak évtizedeken át ügynökeink, megbízottatok a monarchia ellen, hogy végül most vágyaink elérése után lezuhanjunk a monarchia sorsára és felőrlődjünk saját tehetetlenségünk súlya alatt. Ma már felesleges tovább titkolni, mily — Az Ellenzék tudósítójától — nagy erőfeszítéseket tettünk jóval a háború kitörése előtt a nagyszerb álmok megvalósítására. Már békében Bácskában egyik magyar lakosság a városban, mely ma is szerb uralom alatt van, hosszú időn át tartózkodott egy szerb vezérkari százados a magyar hatóságok csendes elnézésével, azután Bácskát egy szerb tábornok vezetésével szerb katonai tisztibizottság utazta be, mely titokban mindenütt nagy ünneplésben részesült. A katonai és polgári hatóságok ez ellen semmit sem tettek és így szabadon dolgozhattak összes nemzeti szervezeteink, az Obranák, a komiték, sőt még a Fekete Kéz titkos szervezete is. — Most azután, hogy minden célt elértünk, most széthull minden, minél jobban szorítjuk össze a markunkat, annál jobban érezzük, hogy kifolyik ujjaink közül a nagy nehezen megszerzett hatalom. — A belgrádi parlament tekintélye ma már a nullával egyenlő, senki sent törődik azzal, amit Belgrádban két szavazattal, vagy tíz szavazattöbbséggel döntenek el. — Szerte az országban napról-napra erősödik az ellenzék tekintélye és ma már újra erősen lobog a lokálpatriotizmus lángja, amely tulajdonképen sohasem aludt ki a délszlávok között. A mély családias érzés alapvonása volt mindig a délszláv népeknek és ez úgyszólván teljesen kizárja egy nagykoncepciójú bonyolult államszerkezet gondolatát. A délszláv népek jellemének apró intim, belsőséges kisebb államok kerete felel meg inkább. — Régente Belgrádban a montenegróiakról, mint a legkiválóbb szab fajról beszéltek. Ma pedig a montenegróiak még ősi ellenségükkel, a skipetár-albánokkal és a törökökkel is szövetkeznek a szerb kormánnyal szemben. Éppen az volt. Milena királynőnek, a most elhunyt montenegrói királyasszonynak érdeme, hogy a testvérharc kitörését eddig raegalta Károly trónörökös bekét teremtett Kolozsvár sportéletében A trónörökös fogadtatása — Sportegyesületek szemléje a pályaudvar előtt — Lelkes ünneplés mindenütt — A sport békéjének megpecsételje Az Ellenzék tudósítójától Károly trónörökös vasárnap délelőtt Kolozsvárra érkezett. Látogatásának célja az volt hogy a sportegyesületek bukaresti központja és a kolozsvári kerületi bizottság között felmerült ellentéteket eloszlassa. Károly trónörökös tehát, mint Románia ifjúságának királyi protektora látogatott el Erdély fővárosába. A királyi vendég fogadására napok óta készült Kolozsvár. Lobogódíszbe öltözött az egész város és már a reggeli órákban hatalmas tömegek özönlöttek a pályaudvar felé. A kolozsvári egyetemi ifjúság és a sportegyesületek oszlopai a pályaudvar előtti téren állottak fel. A pályaudvar másik oldalán a trónörökös fogadására megjelent előkelőségek sorakoztak. A hiatodik hadtest "képviseletében törzstisztjei élén Petula tábornok jelent meg, a polgári hatóságokat Stefanescu delegált prefektus, Moga helyettes polgármester, Popovici rendőrprefektus és a főtisztviselők képviselték. Legnagyobb számmal az egyházi és iskolai hatóságok voltak képviselve. Kolozsvár magas egyházi méltóságai is mind megjelentek a vonatérkezésnél. jele., voltak Majláth Gusztáv püspökképviseletében Birsekélei pápai prelátus, apát-kanonok és Halas. András kanonok, Nagy Károly református, Ferencz József anitáriu£ és Iván görög keleti püspök, Daianu kolozsvári görög katholikus püspök. Az egyetem tanári karán kívül meg jelentek a kolozsvári középiskolák igazgatói is nemzetiségre való különbség nélkül. A sportkörök küldöttségét Tatár Coriolan dr. a kolozsvári kerületi Sportszövetség új elnöke vezette. A trónörökös vonata tizenegy órakor érkezett meg. Néhány másodperccel a vonat érkezése utánelőtűnt a trónörökös katonás alakja. A trónörököst az összegyűlt tömeg hatalmas ováciávalfogadta. Az üdvözlő beszédet Tatár Coriolan dr. tartotta. A diszmenet Károly trónörökös a fogadtatás után Petala tábornok és a törzstisztek társaságában végignézte az, előtte elvonuló sportkörök diszmenetét. Elsőnek rohamsisakos diszszázad vonult el, majd három cserkészszázad, melyek ismételt tetszésnyilvánításra ragadták a trónörököst. A cserkészcsapatok után, élükön a zászlótartóval, következtek a város sportegyesületei: aViktória, KAC, Haggibor, ACC, Aesculap, Universitatea, SC, a CFR, majd a KKASE és a KMTE. A sportkörök sorát az Elit zárta be. Elvonult a trónörökös előtt a kolozsvári egyetemi ifjúság hatalmas oszlopa is az egyetem díszes lobogója után. A díszmenet megtekintése után a trónörökös Petala tábornok kíséretében autóba szállott és a sportszövetség közgyűléséig a tábornok Majális utca házába ment. A sportszövetség diszgyűlése A trónörökös tiszteletére a kolozsvári kerületi Sportszövetség az egyetem aulájában diszgyűlést tartott. A gyűlést rövid beszéddel Tatár Coriolan elnök nyitotta meg. Javaslatára négy tagból álló küldöttség kérte fel a trónörököst, hogy vegye át az elnökséget. Néhány perccel ezután lépett a trónörökös a terembe. Szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fogadta az egybegyűlt közönség. A trónörököst ez alkalommal is Tatár Coriolan üdvözölte, a Fenség pedig rövid beszéddel válaszolt. Megköszönte a szívélyes fogadtatást, örömét fejezte ki afölött, hogy Románia két hatalmas sportközpontja között a béke helyreállott. Díszelnöki megnyitóját azzal fejezte be, hogy jegyzőkönyvi köszönetet javasolt Dragomir Silviu, egyetemi tanárnak, a kolozsvári sportszövetség régi elnökének, aki a díszgyűlésen nem jelenhetett meg. Ezután Mittér dr. olvasta fel a megválasztott tisztikar névsorát, melyet a trónörökös a bukaresti sportközpont nevében, mint annak főtitkára megerősített. Ekkor újból dr. Tatár emelkedett szólásra, felolvasta sportközpont programmját, méltatta a trónörökösnek a romániai sportélet fejlesztése terén szerzett érdemeit. Tatár dr. beszéde után Kuk Ferdinánd, a KKASE elnöke a sportegyesületek nevében üdvözölte a trónörököst Ezután Bolla dr. egyetemi tanár, az Universitatea elnöke mondta el üdvözlő beszédét. Válaszában a trónörökös kijelentette, hogy a vándordíjnak szánt kupát, melyet az Universitatea egymásután háromszor elnyert, örökre ,a győztes csapat birtokában hagyja. A csapatszövetség díszgyűlése fél kettőkor ért véget.