Ellenzék, 1923. június (44. évfolyam, 121-144. szám)

1923-06-02 / 121. szám

1923. június 2. szombat Ara­d tGj Cluj-Kolozsvár. 44. év, 121. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Státus Előfizetés: havonta 40, negyedévre palota. Telefonszámok: Szerkesztő- DADTIJA urizi Ac 110. félévre 210, évente 400 lej. Szá­meg 9, Kiadóhivatal, 109. sz. Meg- A.SpilOtto* tS A K I rl A MI KL-Uo­monként 2 lej. Hétköznap és vásár­jelenik hétfő kivételével mindennap nap is 2 lej. Bukarestben 2­50 lej. A harmóniáról írta : Wass Béla gróf . Egész életemben, a­ természet leg­­ragyogóbb­ alkotó elemének , a har­móniának voltam igaz Ilivé, bántulója és hirdetője. Az igazság lényegének kideríthetése céljából, minél alaposab­ban tanulmányoztam a természet tör­­v­ényeit és az emberi zseni fejlődésé­nek lényegét, annál jobbat meggyő­ződtem arról, hogy ezeknek helyes fel­­ismerése képezi azt az éltető levegőt, melynek alapján a lelki fejlődés ma­gasztos irányát, az összes emberiség sorsának megjavítására kiépíteni lehet­séges. Hiszen a mai súlyos tapaszta­latok kétségbevonhatatlanul igazolják azt, „hogy a diszharmónia terjeszté­sére törekvő v­ágy — a féktelen állati szenvedélyek­­előtérbe tolásával — a lelki művelődés fejlődésének lehetősé­gét, vagyis az emberi lelkekben szuny­­nyadozó nemesebb érzelmeknek fej­lesztő és nevelő hatását, — az önér­dek alapján — sülyeszteni törekszik"­. Kegyetlenül zúdítva ezáltal az embe­riségre a szenvedések változatos so­rozatát. Hogy ezzel szemben az együttérzés alapján sikeresebben lehessen véde­kezni, okulás szempontjából kívánatos­nak tartom reávilágítani a társadalmi élet­ azon hibás felfogásaira, melyek­ a ross­z útra tévedt nevelés miatt ezt a szomorú helyzetet előidézték. Elsősorban figyelmen kívül hagyták azt, hogy a mérlegelő képességnek főtényezője­ az elfogulatlanság. Hogy­annak, aki a bölcsességben élőre akar haladni, a hibát először mindig magá­ban kell keresnie, mert minél jobban sikerül neki a szenvedélyek által be­folyásolt elfogultságot leküzdeni, annál sikeresebben halad elő a bölcsesség­ben. Ennek a természeti alapigaz­ságnak figyelmen kívül hagyása oda vezette az emberiséget, hogy rendkívül képesek lettek a másban rejlő hibák felfedezésére, de az egyéni elfogultság­­ alapján nagyot sülyedtek a bölcses­ségben. Nem­­ látták be azt, hogy a lelek nemesebb érzelmeinek kiművelé­sével lehet csak az emberek sorsát megjavítani. Nem vették észre azt, hogy az ér­telmi képesség csak úgy válik az al­kotás tényezőjévé, ha erkölccsel és lelki műveltséggel van párosulva, mert máskülönben a rombolás tényezőjévé sülyed alá. Továbbá azt sem akarták megérteni, hogy az emberi nem fejlődésének lé­nyege nem a megosztottságában, ha­nem a csoportulásban rejlik Amit azonban csakis a lelki nemesség fej­lesztésével és érlelésével, nem pedig erőszakos eszközök alkalmazásával le­hetséges elérni. A durvaság és erő­szak, bármily célból alkalmaztatnak is,­­ minden esetben: „az­ állatiasi ösztönök feltámadásához és a nemesebb érzel­mek elsenyvedéséhez vezetnek". Ezért nem szabad soha, még az eszményi­leg kívánatost is, másképpen, mint a lelki jóság fokozatosabb érvényesíté­sével megvalósítani. Ezeknek figyelembevételével a va­lódi demokráciának nem az a hiva­tása, hogy a különböző társadalmi osztályokat egymás ellen heccelje és ezáltal a kiválasztás helyes irányát megakadályozza , hanem ez , „hogy a kiválasztás elveinek megváltoztatásá­val a fejlődést, az összes emberiség érdekében, az egyedüli helyes útra, felkiműveltség alapján történendő­­ kiválasztás útjára terelje le“. Mert né­zetem szerint, a lélek előkelő szárma­zását fényesebben semmi sem iga­zolja, mint az ebben rejlő és az ösz­­szes emberiség érdekeit magában fog­laló nemes jó­indulat. Azok tehát, kik a társadalmi élet irányait megváltoztatni törekednek, ha azt, úgy amint hirdetik valóban a tö­meg sorsának megjavítása céljából kezdeményezik, akkor tessék nekik a versenyt is azon az alapon felvenni, mely az eredményt a lelki művelődés útján meg is valósíthatja. Mert ez csakugyan kétségbevonhatlan igazság­ként domborodik ki, hogy a lelki dur­vaság felülkerekedése még sokkal na­gyobb csapást jelent a nevelő embe­riségre. A jelszavak hangoztatása csak akkor ér valamit, ha a kitűzött cél el­érésére megfelelő eszközökkel is ren­delkezik. Minthogy életemet elsősorban az igazság lényegének felismerésére szen­teltem, a természet oktató tanulmá­nyozásának alapján, igyekezvén távol tartani magamtól mindazokat az em­beri gyarlóságokat, melyek a hiúság, az élvezet és elfogultság révén a vilá­gos látást megakadályozzák és mivel okulás szempontjából sokkal kívána­tosabbnak tartom a tömegekben el­tűnni, mint feltűnni. Engemet csak a gyűlöletnek mérv nélküli terjedése késztetett arra, hogy 50 éves korom­ban szerzett észleleteimnek kötelesség­­szerű figyelmeztetés alakjában olykor­olykor a sajtóban kifejezést adjak. Nem követvén azokat, kik jóval azelőtt oktatnak, mielőtt még kellőleg okultak volna. A részrehajlatlanság elsajátítá­sával igyekeztem az emberi gyengesé­geket és hibákat kifürkészni azért, hogy a helyes irány felől tájékozódva lehessek. Ebből kifolyólag, úgy hiszem, hogy azok az észrevételek, melyeket az ösz­­hang megszilárdítása érdekében cél­szerűnek tartottam elmondani; még azoknak is alkalmas anyagot szolgál­tathatnak a gondolkozásra, kik más felfogás alapján mérlegelik a mai hely­zet kialakítását. Németország mm tesz uj ajánlatot Csak magyarázatokat fűz jóvátételi javaslatához *. —­Az Ellenzék berlini távirata — jk. Legújabb hírek szerint a német kormány lemondott arról a tervéről, hogy uj jegy­ében uj ajánlatot tegyen'a..' Wf aktnak* Ném­e­u-cág arra rntkozik, hogy memorandum alakjában fűzzön magyarázatokat a legutóbbi jegyzékben foglalt tervhez. A birodalmi kancellárnak az az álláspontja, hogy miután az első jegyzék ajánlatát maximumnak tüntette fel, nem vállalhatja a felelősséget olyan új jegyzékért, mely a maximumot most felemelné. Ez any­­nyit jelent, hogy a német kormány sem hajlandó engedni, kitart álláspontja mellett s ezáltal esetleg a harc elhúzódását idézi elő. A memorandumot, mint hivatalos választ átnyújtják az angol, olasz és japán kormánynak, mert ezek kérték a német kormánytól a javaslat magya­rázatát, egyúttal azonban közük Franciaországgal és Amerikával is. Ezzel akarja a német kormány a francia jegyzékre való válaszadást,­­ amelyre polémia nélkül nem felelhetne elkerülni. A memorandumban új fizetési ter­vezetet dolgozott ki, amely szerint a német kormány négy évi moratóriumot kér. E négy év alatt Németország kisebb nemzetközi kölcsönt venne fel, amely nem fordítható jóvátételre, csupán a német pénzügyek szanálására. Németor­szág a moratórium leteltével a jóvátételi adósságot évi részletekben akarja megfizetni. A memorandum 36 részletet javasol és évi egynegyedmilliárd márka fizetését ígéri. Ebből ötszázmillió aranymárkát a német vasutak jövedelmével, ötszázmilliót pedig a német magángazdaság jótállásával garantál. Létrejött a megegyezés a magyar optálók erdélyi birtokai ügyében? A magyar kormány állítólag elismerte Románia kisajátítási jogát — Távollevőknek tekintik az optálókat? — A kártérítési összegre még nincsen megegyezés — Az Ellenzék tudósítójától — Budapesti tudósítónk a Havas-ügy­nökség brüssszeli jelentéséről ad hírt, amely szerint Adasi japán követnek si­került a magyar optánsok erdélyi bir­tokainak kisajátítása ügyében támadt román-magyar vitás ügyét elintézni. Ugyanazt mondja a Rador ma vett hasonló jelentése. Egy későbbi bukaresti jelentés sze­rint az erdélyi kisajátítások ügyében Brüsszelben tartott román—magyar konferencián az Adeverul értesítése szerint megegyezés jött létre. Eszerint Magyarország elismeri Romá­niának azt a jogát, hogy köz­érdekből kisajátította a kifogá­solt birtokokat, elismeri azt is, h­ogy a kisajátítottak nem te­kinthetők optálóknak, hanem távollevőknek. A kártérítési ösz­­szeg ügyében megállapodás még nem történt, azonban az elvi kérdések elintézése után ennek nem lesz nagyobb akadálya. Az Adeverul-nak kezeink közt levő száma közli a bukaresti Rador­­nak azt a brüsszeli táviratát, amely szerint Adási japán követnek sikerült szerencsésen elsimítani Erdélyre vonat­kozólag a magyar román vitás kérdést és a következőket fűzi hozzá: — A fennebbi táviratban addig is, amíg az ügy elintézésének részleteit ismerni fogjuk, meg kell említenünk a következőket: Az Erdélyben birtokokkal rendelkező magyar optánsok, vagyis azok a bir­ tokosok, akik a magyar állampolgár­ságot optálták, birtokaiknak kisajátítása ellen a Népligánál tiltakoztak. Ezt a békeszerződés értelmében tették, amely vagyonukat biztosítja. A kormány azzal okolta meg tiltakozását, hogyha van is joga a román kormánynak e birto­kokat kisajátítani, mindenesetre a kisajátított birtokok jelen­legi értékét kell megfizetnie.­­ A román kormány ezzel szemben azt vitatta, hogy joga van az agrár­reformot megejteni és nem köteles a magyar alattvalóknak nagyobb kárta­lanítást adni, mint a román alattva­lóknak. A brüsszeli japán meghatal­mazott miniszter kapott megbízást, hogy erről a kérdésről jelentést tegyen. A Népliga a vitás kérdés felől való nyilatkozatát a következő ülésszakra halasztotta el, ajánlotta azonban Ro­mániának és Magyarországnak, hogy igyekezzenek barátságosan megegyezni. E célból a két ország küldöttjei a napokban Brüsszelben találkoztak, ahol az ottani japán meghatalmazott mi­­­­niszter elnöklete alatt tárgyaltak. Az elől közölt sürgönyből az következik, hogy megbeszéléseik sikerrel vég­ződtek. A bukaresti lap e kérdésében is egészen úl előttünk az, hogy a ma­­ki tvf elismerte­­volna a ror­mán kormánynak a kérdéses birtokok kisajátítására vonatkozó jogát, mert eddigi tudósításaink úgy szóltak, hogy a magyar kormány a Népliga előtt épen a párisi kisebbségi egyezmény és a békeszerződés megfelelő pontjaira hivatkozott, amelyek értelmében az optálók itteni birtokaikat megtarthatják. Az utóbbi Rador-jelentésben említett megegyezésről azonban a bukaresti lap kezeink között levő száma nem tesz említést. A megegyezés ily formájáról szóló hírt tehát újabb részletes jelentés be­érkezéséig mindenesetre csak fenn­tartással közölhetjük. Gömbös nyilatkozata Budapest, június 1. Bethlen István gróf miniszterelnök beszédének visszhangjától hangos úgy a sajtó, mint a magyar főváros poli­tikai élete. A baloldali lapok Gömbö­sék kiválási szándékáról írnak és e kilépést azzal magyarázzák, hogy Göm­bös legutóbbi nyilatkozataiban nyíltan állást foglalt Bethlen ellen. Gömbös a félhivatalos kőnyomatosban a követke­zőket jelentette ki: — A miniszterelnök nyilatkozata ha­tározott beszéd volt, amelyre azonban mindaddig, amíg vele nem tárgyalok, lényegében nem válaszolhatok annál kevésbbé, mert épen az ellenkező konklúzióra jutnék, mint a miniszter­­elnök. De mert a belpolitikai helyze­tet igen komolynak találom, elhamar­kodott nyilatkozatot vagy lépést nem teszek. A kérdést a legnagyobb ko­molysággal fogom tanulmányozni és a választ a további állásfoglalás ered­ményétől teszem függővé. A miniszter­elnök megígérte, hogy még e héten alkalmat fog találni, hogy a kérdések­ről velem beszélhessen. Ha a minisz­terelnökkel nem tudok megállapodni, úgy tudni fogom a kötelességemet. *

Next