Ellenzék, 1923. december (44. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

1023. december 1. szombat Cluj-Kolozsvár, 44. év, 273. szám ELLENZÉK Szerkesztőség: Strada I. Brasiana f Király u. 22. szám. Kiadóhivatal: Státus-palota. Telefonszámok: Szerkesztőség: 9. sz. Kiadóhivatal: 109. Alapította: BARTHA MIKLÓS Számonként 2 lej. Bukarestben 2*50. Előfizetés: havonta 50, negyedévre 140, félévre 260, évente 500 lej. Megjelenik hétfő kivételével mindennap Az állam és a felekezeti iskolák bérlete Napról-napra olvassuk, hogy az állam nevében egyszer ez, máskor amaz a tanfelügyelő, prefektus vagy épen amelyik hatóságnak eszébe jut. Követeli egyszer ezt, máskor amazt a felekezeti iskolaépületet az állami iskola számára, mégpedig karhatalommal és azonnal. Az indokolás, ha egyáltalán van, rendesen az, hogy az illető felekezet iskolaépületét bérbeadta a magyar államnak s most a román állam, mint a magyar állam jogutódja lép fel követelésével Érdemes ennek a követelésnek egy kissé jobban utánanézni és megvizsgáltatni, hogy az mennyire jogosult ? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy ezek a szerződések nem közjogi, hanem magánjogi természetűek és semmiesetre sem egészen magától értődő, hogy ezen a téren az utódállam természetes jogutód volna. Azután ne feledjük azt sem, hogy e szerződések kétoldalúak. Vagyis: az államnak nemcsak jogokat biztosítanak, hanem kötelezettségeket is rónak reá, így például minden egyes esetben ki van kötve, hogy az állam köteles abban az épületben magyar tanulásu nyelviskolát fenntartani smihelyt nem ezt teszi, a szerződés magától megszűnik. Másfelől rendesen kikötik, hogy az állam köteles az illető felekezethez tartozó vallású tankot kinevezni, a reformátusoktól bérelt iskolához reformátust, a katolikusoktól bérelthez katholikust, stb. Ez a kikötés azért volt természetes, , mert az illető egyházaknak rendesen kántorra volt szükségük s mivel iskolájuk nem lévén, kántor-tanítójuk sem lehetett, igy akarták biztosítani, hogy az állami iskola tanítója mérsékelt tiszteletdíjért a kántori teendőket is ellássa. És végül az iskoláért bizonyos anyagi szolgáltatásokra is kötelezte magát az állam. • Most aztán egyik-másik tanfelügyelő felfedezi, hogy „a községi elöljáróságok hanyagsága következtében" egyes, addig állami bérletben levő, iskolákat elmulasztottak átvenni és román állami iskolává tenni. Azt azonban egyetlen egyszer sem említik. h Hogy várjon az utódállam teljesítette-e azokat a kötelezettségeit, melyek a magyar állammal kötött szerződésben az államra nehezednek? Mert ha jogutód a román állam, akkor nemcsak jogok illetik, de kötelezettségek is háramlanak reá, amelyek nem teljesítése esetleg szerződésbontó hatással lehet. És épen nincs kizárva, hogy azok a bizonyos „hanyag" elöljáróságok nem annyira hanyagok voltak, mint inkább jogtisztelők, akik ismervén a magyar állammal kötött szerződésnek tehertételét is, továbbá tudván, hogy az állam az abban foglalt kötelezettségeinek nem tett eleget — nem láttak jogalapot a követelések érvényesítésére. Így állván a dolgok, egészen jogos az egyházaknak ragaszkodása iskoláikhoz és alaposan indokolt az a felfogás, hogy a kötelezettségek nem teljesítése miatt a magyar állammal kötött szerződés mindenesetre hatályát vesztette, még akkor is, ha e szerződésekre nézve egyáltalán fennállhat a jogutódlás ténye. A tanfelügyelőséget ilyen „kicsiségekre" nem sokat adnak, ők nem jogászok. Azt vi Nem szakadtak meg a magyar-román tárgyalások A magyar delegáció cáfolata. — Barátságos mederben folyik a konferencia — Az Ellenzék bukaresti tudósítójától — BUKAPEST, nov. 30. A bukaresti esti lapok a román-magyar tárgyalások megszakadásáról és a magyarok rosszindulatú magatartásáról imák cikkeket. Azt írják, hogy két magyar delegátus hamis kifogással Budapestre utazott. A magyar bizottság részéről határozottan megcáfolják ezeket a híreket. A bukaresti magyar követség annak közlésére kérte az „Ellenzéket“, hogy az egész híresztelés rosszindulatú tendenciózus valótlanság, mert a tárgyalások a szokott rendes mederben barátságosan folynak. Berczelly magyar delegátus apja betegsége miatt utazott sürgősen Budapestre. fi külföldi kölcsön meghiúsulása buktatja meg a liberálisokat fs francia tőkeérdekeltség bizalmatlan a pártkormánnyal szemben. — Egy ellenzéki politikus nyilatkozata a kormányválságról — Az Ellenzék tudósítójától — Az ötszáz milliós francia kölcsön meghiúsulása Románia részéről a liberális párt pénzügyi programjának teljes bukását jelenti. Az újabb sikertelenség még jobban megingatta a lejtőre jutott kormány szekerének egyensúlyát. A kormány az újabb kudarcot az angol és a francia petróleum-érdekeltségek harcának igyekszik feltüntetni. Ebben a kombinációban tényleg sok a valószínűség, ami azonban legkevésbbé sem járul hozzá a jelenlegi rezsimet fenyegető katasztrófa elhárításához. Ma már befejezett tény, hogy a kormány, amely játszi könnyedséggel birkózott meg a belpolitikai nehézségekkel, rövid időn belül külpolitikai szükségszerűségek előtt meghajolva, át kell hogy adja helyét egy alkotmányosabb uralomnak. Az Ellenzék Munkatársának alkalma volt beszélnie egy volt magasállású ellenzéki politikussal, aki a liberálisok várható bukását a következő gazdasági tényekkel indokolja: — A külföldi kölcsön ma még inkább, mint azelőtt, egzisztenciális gazdasági kérdése Romániának. A kölcsön kieszközlése életkérdés reánk nézve s az a csalódás, amit a liberális kormány tehetetlensége eredményezett, nemcsak az ország közvéleménye előtt kompromittálta végleg a liberálisokat, hanem a koronával szemben meg is pecsételte a sorsukat. Mert nem az ellenzék propagandája, sem a közvélemény kényszerítő ereje szont tudják a történelemből, hogy volt egyszer egy Nagy Sándor nevű úr, aki bizonyos gordiusi csomót minden teketória nélkül szétvágott. Csakhogy ez nagyon régen volt, igazságos nem, csak tetszetős volt és nemsokára megboszulta magát. Mert a gordiusi csomó erőszakos szétvágásával, bármilyen fess cselekedet lett légyen is az, Nagy Sándornak is csak hódítania sikerült, de nem konszolidálnia. A mi véleményünk szerint az volna a helyes eljárás, ha a román állam minden ilyen esetben utasítaná jogi képviselőit, hogy a szerződések ügyét vigyék bíróság elé. A független bíróság ítéletében mindenkinek meg kelfogja visszavonulásra bírni a kormányt, hanem a küzhatalmak bizalmatlansága fogja döntő súllyal lebillenteni a belpolitikai helyzet mérlegét. Sohasem fog akadni olyan angol vagy francia tőkeérdekeltség, amely a liberálisoknak vagy bármely pártkormánynak hajlandó lenne kölcsönt nyújtani. A külhatalmak nemesebb, mi még mindig a Balkán-államok sorába tartozunk, ahol a nyugati államokkal szemben approbált garanciák nem elégségesek. Attól félek ugyanis, hogy a pártkormánnyal kötött nemzetközi egyezményt, a távozó kormány utóda sem fogja magára nézve kötelezőnek elismerni, annál is inkább, mert az erőszakos eszközökkel uralomra jutott liberális kormányt az ellenzék ma is törvénytelennek bélyegzi. Egészen más a helyzet, egy koncentrációs kormánynál. Ebben az esetben a nemzetközi kölcsön felvételénél egyik párt sem vonhatná ki magát a felelőség alól kormányváltozás alkalmával sem, mert a párt a reprezentatív kormány útján a maga részére is hozzájárult a kölcsön szankcionálásához. Románia vitális gazdasági és pézügyi érdekei fogják tehát minden belpolitikai kampánynál hatásosabban a kormány bukását előidézni egy koncentrációs vagy koalíciós kabinet javára lene nyugodnia s a magyar felekezetek, merjük állítani, meg is nyugodnának. Addig azonban szó sem lehet beletörődésről. Vagy kezdjen az állam új tárgyalásokat ebben a kérdésben az iskolatulajdonos egyházakkal. Amíg ez meg nem történik, a magyar felekezetek úgy érzik, hogy velük szemben, az állam nevében, jogtalanság történik s akik e jogtalanságokat elkövetik, büntetlenül teszik. Márpedig az államfenség eszméjének legszilárdabb pillérje az, hogy az állam nem követ el jogtalanságot s aki ezt az ő nevében teszi, súlyos államellenes cselekedetet végez. Volna még egy út, amit meg is kí sérletiek. Az t. t., hogy az illető kisebbség forduljon a bírósághoz. Armko: azonban megtették, akkor nem akad senki, aki az állam képviseletére jogosítottnak érezte volna magát. Akkor az egyébként olyan határozottan rendelkező tanfelügyelők s mások egyszerűen kijelentették, hogy ők nem képviselhetik az államot és nem is tudják, hogy ki volna erre jogosult ? Hát ez ugyebár, még sincs egészen jól, ezen segíteni kellene ? ! Spanyol—olasz—délamerikai blokk Paris, nov. 30 A Mafin-nek jelentik Madridból, hogy az olasz—spanyol diplomáciai megbeszéléseknek tárgya egy latin blokk alakítása. Ebben a blokkban Spanyolország, Olaszország és a délamerikai államok vennének részt. A blokk megalakulása az illető államoknak a Népszövetségből való kilépésére vezethet. Daca külügy miniszter jelentése a szerb-román tárgyalások megszakításáról Bukarest, nov. 30. A legutóbb tartott minisztertanácsi ülésen Daca külügyminiszter a következő jelentést tette a Jugoszláviával megakadt tárgyalásokról. A tárgyalások anyagául az iskolai és egyházi ügyeknek a román és jugoszláv Bánságban való rendezése szolgált. Duca előterjesztése szerint Carbovicianu jelentése alapján kitűnik, hogy Jugoszlávia a román küldöttség által formulázott pontokat vita alapjául elfogadta. Midőn azonban a vita tárgyává tett kérdések szabatos összefoglalása következett, egyik jugoszláv kiküldött Belgrádba utazott. Innen néhány nap múlva visszatérve, azt a követelményt terjesztette elő, hogy az egész tárgyalás anyaga kezdettől fogva újból vita alá vétessék és alapjául a jugoszláv javaslat szolgáljon. Ekkor a tárgyalások megszakadtak s szükségessé vált, hogy mindkét állam delegátusai a kormányaikkal lépjenek érintkezésbe. A román kormánykörökből kiszivárgott hírek szerint Románia kormánya Jugoszláv elutasító álláspontjával szemben azt kívánja, hogy a román Bánságban lévő szerbek ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint aminőben a szerbek a jugoszláv Bánság románjait részesíti iskolai és egyházi "tekintetben. Első intézkedés az lenne, hogy a szerb püspökség temesvári vikáriusa repatriáljon, amennyiben a tényleges püspök a román püspök Temesváron történt installálása alkalmával eltávozott és ennélfogva helyettesítésének sincs többé értelme Kahr megtagadta Ludersdorff kiszolgáltatását München, nov. 30. A lipcsei birodalmi főtörvényszék kérte Hitler, Ludendorff s a puccs többi bűnöseinek kiszolgáltatását, von Kahr azonban ezt megtagadta. A kérdésből újabb konfliktus keletkezhet a birodalom és Bajorország között.