Ellenzék, 1924. augusztus (45. évfolyam, 171-196. szám)

1924-08-01 / 171. szám

A londoni kátyú Hetek óta tart már a londoni kon­ferencia. Határozatokat hoztak, hatá­rozatokat változtattak meg, bizottsá­gokat választottak és bizottságokat szüntettek meg, de eredményről eddig még nincs hír. Még semmi se biztos, csak a vita folyik részletkérdések re­­dőibe rejtve, végeláthatatlanul és unalmasan. Kompromisszumformulák fölött vitatkoznak a világ urai, sza­vakban botlik meg a tárgyalás és ha lesz is eredmény, a világ azt nem fogja nagy örömmel ünnepelni. A világ valami egészen mást várt a londoni konferenciától. Nem csak az anyagi eredmény kellett, nem csak egy tűrhető viszony teremtése Fran­ciaország és Németország között. A­­ világ azt várta, hogy a londoni kon­­­­ferencián­­szakítanak a régi szellem­mel, elűzik a most kísérteteit és el­tökélt szándékkal emelik a romok felé a béke ideálját, inkább volt szük­ség ennek az elhatározottságnak ki­mutatására, inkább volt szükség a gesztusra és a szellemre,­­mint a szakkérdések többé-kevéss­é kiélésí­tő rendezésére. A londoni konferenciától azt a lelki alapot várta a világ, melyre az igazi béke és a békés munka felépíthető, mert a szomorú évek alatt mindig újból és újból be­bizonyult, hogy pszichológiai alapve­tés nélkül nincs-- jövő és nincsen élet. Ehelyett Londonban kompromisszium­­formulák között támolyognak. Csupa taktika, csupa ravaszság, csupa „reális politika" az egész társaság. De nem mozgatja őket az a lélek, nem lebeg felettük az az ideál, amely egyedül teremthet jövőt és életet. Lehet, hogy egyikük-másikuk mást gondol és másra vágyik, lehet, hogy vannak, kik szeret­nének ott is elsősorban csak emberek és nem politikusok lenni, de vala­mennyiük tekintetét egyetlen pontra szegezi valami igézet. Míg odakint szabadságot, reményt, örömöt, békés munkát és életet várnak tengerek és szárazföldek, falvak és roppant metro­polisok, a londoni konferencia párná­zott ajtói mögött formuláikat csiszol­­gatják a delegátusok. A kérdés pedig nem egy jegyző­könyv szövege, hanem a döntés a világ sorsa fölött. Erőszak vagy jog? ez a kérdés és ezt­ nem lehet kom­promisszumokkal eldöntetni. Vagy-vagy, a világnak választania kell és válasz­tania kellene a londoni konferenciá­nak is, ha új korszakot akar terem­teni Európában. A londoni konferen­cia azonban ezt nem meri, hosszú tárgyalásokba menekül és későn veszi észre, hogy közben elsikkad a lényeg. Kétségkívül Poincaré szelleme még jelen van és sakkban akar­­ tartani minden jóakaratot. Amint­ Poincaré két évvel ezelőtt szabotálta a génuai konferenciát, úgy szeretné most a lon­doni terveket keresztülhúzni. De vá­lasztani kell Poincaré dacára is, ne­­­hézségek ellenére is, mert ezt várja a világ, mely a fájdalmak és a gyűlölet őrjöngése után megtalált józanságában két kézzel szeretne kapaszkodni az egyszerű, békés élet, a nyugodt munka, a zavartalan, csöndes örömök remény­ségébe. A választás helyett a londoni kon­ferencián eddig óvatos összeegyezte­tésekre van kilátás. Valami langyos, se nem hideg, se nem meleg megol­dást készítenek elő, mely pacifistának is látszik, de amely Poincaré munká­ját sem áldozza föl. Ha ez így lesz, a világ népei ismét csalódni fognak és a londoni konferencia is csak egy elme­rülő mozzanat lesz az idő tengerében. De akkor is jönni fog és jönnie kell egy új pillanatnak, mely szakít a vé­res múlttal és szakít a rombolók épí­tésével. Jönnie kell egy eseménynek, mely bátran, nyiltan és visszavonha­tatlanul inaugurálja az új szellemet, amelyre a világ, a megkínzott, tépett és mégis reménykedő világ vágyik és amelynek elkövetkezésére az idők meg­értek. Péntek Árajdlef.] Cluj-Kolozsvár, 1924. augusztus 1. XLV. évfolyam 171* * szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ___________ OZERKctó. r uSav. or/. /. Boltiam Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej, sirtUlPHUTMI (v. Kh­edy-utca) 22. se. Telefon: 9. és 204. * Félén­re 320 lej. Egész évre 600 lej. mn -^77" ”KIADÓHIVATAL: Str. I. Maiuu (v E'3 YES SZÁM­ARA 3 LEJ. l3fff%lfri&­­MIKI Szntegyház­ utca) l. st. Tektotuxan: 109 Incidens Titulescu és Macdonald között Nollet tábornok lemondással fenyegetőzik a Ruhr-vidék kiürítésének terve miatt London. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az Echo de Paris szerint Románia képviselője, Titulescu és Macdonald között váratlan összekoccanás történt a londoni konferencián. Titulescu ugyanis feltette a kérdést, hogy a kisállamok véleményét is kikérik-e, mikor afölött határoznak, hogy a németeket meg­­hívják-e a konferenciára. Macdonald erre a következőket válaszolta: — Épp az imént kérdeztük Önt erről. Elvi álláspontunk kész, a nagy­hatalmaknak legföljebb két percnyi megbeszélésre van szükségük. Titulescu erre keserűen felelte : — Örömmel hallom, hogy a nagyhatalmak két perc alatt is képesek meg­egyezni. Macdonald ingerülten válaszolta : — Ha egyszer megint nem találunk­ megoldást, biztos lehet, hogy segít­ségül hívjuk Romániát. — Ilyen segítségre bármikor kész lesz Románia — felelte Titulescu gú­nyosan. Az incidens tehát meglehetősen parlamentáris formák között, de ingerült szellemben folyt le. — Titulescu fellépését Macdonald nagyon rövid úton visszautasította. Logan bankár új javaslatot terjesztett elő az első bizottságban. A javaslat szerint Németország mint adós, a bankárok mint hitelezők, a jóvátételi bizottság pedig mint kölcsönbiztosító megbízottakat küldenének ki, akik megvitatnák a nyolcszázmilliós kölcsön feltételeit. Logan javaslata fölött nem tárgyalhattak, mert a franciák negyvennyolc órai halasztást kértek. Theunis belga miniszter­­elnök erélyesen állást foglalt a javaslat mellett. A Ruhr-kiürítés kérdésében Herriotnak nagy nehézségei vannak. A francia delegációval megbeszélte a Ruhr-vidék kiürítését, Noilet hadügyminiszter azon­ban kijelentette, hogy kénytelen lemondani, hacsak Angliával valami egyéb biztosítékot nem találnak Franciaország számára doskodni fog. Ezenkívül, mihelyt erre módja lesz, a Vajdaságban meg fogja ejtetni a községi választásokat. A ki­sebbségek sajtója a törvényben bizto­sított összes jogokat élvezni fogja. A szabadkai magyarság, valamint az ottani bunyevácok a legnagyobb örömmel fogadták a kormányvál­tozást. A bánsági és vajdaságiim­agya­­rok erősen bizakodnak abban, hogy a kormány a Magyar Párt működését újra meg fogja en­gedni. A magyarság vezetői ebben az ügy­ben érintkezésbe léptek a kormánnyal. Fontos tárgyalások folynak a hor­­vátok vezéreivel is. A kormányalakítás idején a horvát parasztpárt vezetői közül egy se tartózkodott a főváros­ban s ezért akkor Davidovics nem tárgyalhatott velük. A horvátok szá­mára azonban három tárcát tartott fenn. Az új kormányt általában véve úgy tekintik, mint a horvátok­­kal való kibékülés kabinetjét. Davidovics ugyanis már régóta a horvát-szerb kiegyezés érdekében fá­radozott. Jórészt neki köszönhető, hogy Radics pártja, mely évekig távol­tartotta magát a jugoszláv törvényho­zástól, márciusban bevonult a skups­­tinába. Ezzel a bevonulással Pasics kisebbségbe került s néhány hónapi hiábavaló fondorkodás után lemon­dani kényszerült. A külpolitikában is várható, hogy az új kormány le fogja vonni a nagy demokratikus áramlat konzekvenciáit. Legalább is Marinkovics, az új ju­goszláv külügyminiszter erre utalt a sajtó képviselői előtt . Arra fogok törekedni, — mon­dotta a külügyminiszter — hogy cél­jainkat összhangba hozzuk Európa demokráciájának sikereivel. Az or­szág külpolitikájában ugyan a fő­irányelvek ugyanazok maradnak, a módszerekben azonban változások lesznek. Az új kormány a még ezután ki­nevezésre kerülő három parasztpárti miniszteren kívül a demokrata párt hat tagjából, négy szlovén klerikálisból, három boszniai mohamedánból, egy radikális disszidensből és egy semle­gesből (a hadügyminiszter) áll. Davidovics Ljuba, az új miniszter­­elnök, már a háború előtt nagy po­litikai szerep játszott Szerbiában. Az önálló radikális párt vezére volt, amely a hivatalos radikális párttal s annak vezérével, Pasiccsal a legéle­sebb harcban állott. Jugoszlávia meg­alakulása után Davidovics többször miniszter volt s elnöke a megalakult új demokrata pártnak. 1920-ban az egységes demokrata kabinet élére került. Majd mikor Pasics ismét mi­niszterelnök lett, az ellenzék legte­kintélyesebb vezére volt, kit Pasics is többször igyekezett bevonni a kor­mányba. Ez azonban mindannyiszor meghiúsult és most Davidovics vette át Pasics örökét." /■ Új kisebbségi politika Jugoszláviában Davidovics ki akar egyezni a horvátokkal Belg­rád. (Az Ellenzék távirata.) Az új kormány hétfőn délelőtt föleskü­dött. Ezzel évtizedekig tartó uralko­dás után Pasics és klikkje elhagyták az uralmat. A változás, amint a leg­újabb jelentések tudatják, többet je­lent egyszerű kormányváltozásnál és új éra készül Jugoszláviában. Az új kormány különösen a belpolitika te­rén szakítani akar a régi rezsim szá­mos eljárásával. Az új kormány tag­jainak nyilatkozatai remélni engedik, hogy a kisebbségek felett is megvál­tozik az idők járása. Davidovics, az új miniszterelnök Kraft német pártve­zérnek a következőket mondta: — Meg lehet győződve Ön és min­denki, hogy amíg én kormányon le­szek, a legteljesebb polgári egyenjo­gúságot fogom biztosítani a nemzeti kisebbségeknek. A Pasics-kormány által felosz­latott kisebbségi szervezetek­nek újra visszaadom működési jogukat. — A szenvedett sérelmeket a leg­sürgősebben orvosolni fogom.­­ Kraft mindezek alapján megígérte a miniszterelnöknek, hogy ő és pártja a legmesszebbmenő támogatást nyújtják a kormánynak. Petrovics Nászta belügyminiszter a Deutsches Volksblatt munkatársának adott nyilatkozatot a kisebbségek kérdéséről. Kijelentette a miniszter, hogy a kisebbségekkel szemben a kultúrkö­­­vetelményeknek és a nemzetközi szer­ződéseknek megfelelően fog eljárni. A kormány érvényesíteni fogja a legtelje­sebb egyenjogúságot és súlyo­san megbünteti az ez ellen vétő közegeket. Ami a kisebbségek jogtalanul fel­oszlatott szervezeteit illeti, a kormány­­ az összes eseteket sürgősen megvizs­­­­gálja és a sérelmek orvoslásáról gon­

Next