Ellenzék, 1924. november (45. évfolyam, 248-272. szám)

1924-11-01 / 248. szám

Cscs-Kolozsvár, 1924. november 1. Szombat Ára 4 hu XI­­V. évfolyam 243* szín. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: bZEkKc.SK TÚSÉQ: Str. /. Braun­a. Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 le/. IL/fPijÜ'JIFÍ‘ „ (v. Király­ utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej. Egész évre 800 le). / . KIADÓHIVATAL: Str. I. Maniu ív. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 le). B/fíd­ílfl //( * Szentegyház­ utca) 1. sz. Telefonszám: 109. Grévy contra Vaitoianu Fran­ciaországban történt, a nyugati szellem csodáinak hazájában. Az államfő egy ősz politikus volt, Jules Grévy, kit nemzetének bizalma kétszer emelt az elnöki székbe. Első ízben 1879-ben óriási többséggel, a nemzetgyűlés 563 szavazatával száznegyven ellenében. Másodszor 1885-ben, 457 szavazattal százharminc ellenzéki szavazattal szem­ben. Bizalomban tehát nem volt hiány, a pártok szinte kivétel nélkül benne látták a legjobb, a legméltóbb állam­főt. Hét évre választották meg s 1892-ig vezethette volna az országot. Voltak ugyan ellenségei, a Clenten­ J­eau-Bou­lainger-Dérouléde triumvirátus alaposan kavarta a közhangulatot, a kamara és a szenátus azonban erede­tileg mögötte állott. Mégis Grévy el­nöksége váratlanul véget ért és az etil­ók kénytelen volt lemondó nyilat­­­kozatát aláír­ni. A lemondást egy látszólag jelenték­­­telen eset idézte elő. Az elnök veje sailsott, befolyásos helyzetét felfutsz- I­zalva, pénzért ordókat osztogatott. Az elnök távol állt ettől a panamától, inlak­tsága mindenki előtt nyilvánvaló volt. Mégis ez a panama gyökeresen megváltoztatta helyzetét, a pártokat ellene sorakoztatta fel s végül is ki­­kényszeritette a lemondást. Grévynek le kellett mondania, mert nem állha­tott Franciaország élén olyan ember még ha kifogástalan, még ha gya­nún felül álló is­z­let egy ilyen pisz­kos üggyel bárminemű összefüggésben van. Nem Grévy feddiseletlensége, ha­nem az állam méltósága döntötte el a­.tesutet és nem befolyásolta ezt a mérlegelést az sem, hogy az alkot­mány szerint az elnök el nem távo­lítható. A francia nemzet inkább az alkotmányosság terén hozott áldoza­tot, semhogy az állam képviselőjének nevelte a bárminemű szenny tapad­­há­­sain. Történt ez 1887-ben és történt F­ranciaországban­. Vagyis olyan or­szágban és korban, melyet Óperenciák mérhetetlen vizei választanak el tő­lünk Ha nem is a mappán és nem is Európa testén, de mindenesetre a szellem és erkölcsi élet minden terén Romániában ugyan gyakran utánoz­zák a franciákat, ez az utánzás azon­ban inkább csak a női divatra terjed ki és nem a lényegre. Lényeg dolgá­ban, szellem dolgában betölthetetlen ifi tátong közöttünk és Franciaország között, hol ilyen Grévy-féle esetek történhetnek. A Grévy-féle lecke ná­lunk idegenül hangzik és csodálkozva kérdik azok, kik a mi politiku­saink morálján nevelkedtek: lehet­séges-e ilyen bagatell - dolog miatt válságot idézni elő s olyan hatalmas, na­gy urat a puha bársonyszékből ki­telepíteni. Pedig alkalom volna elég Grévy leckéje alkalmazására. A Vaitoianu­­h­rz hasonlít kissé a Wilson-panamna­­k­,i.t csak éppen a mi miniszterünk szerepe kedvezőtlenebb. Vaitoianu tá­bornok panamázott és Vaitoianu mi­niszter menni nem akar. Neki nin­csen köze a panamához, ő nem­ gyár­tott útlevelet, ő nem erősítheti lemon­dásával azt a látszatot, hogy köze volna ehhez az illatos ügyhöz. Ő nem m­ás, mint haszontalan öccsének jóra­­való, ártatlan bátyja, ki miniszter volt, van és lesz, vagy legalább is akar lenni az idők végtelenségéig. Igaz, hogy öccse érdekében közbe is lépett, amit Grévy nem tett meg, igaz, hogy más halandó közbelépése nem járt volna sikerrel, de azért az ő megma­radása nem befolyásolhatja az igazság­szolgáltatás menetét. Amint látjuk, mindig csak ő, és mindig csak neki. Mindig csak a mi­niszter úr személyéről van szó és soha a nemzet és állam érdekeiről. Arról nem hallunk, hogy a tábornok úr m­iiniszterbátyjának megmaradása mennyiben szilárdítja meg a nép hi­tét a kormányzás jogos és erkölcsös voltában. Senki se teszi fel a kérdést, hogy a miniszter úr további minisz­terkedése nem bolsevizáló tényező lesz-e, mert meggyökerezteti -e nép lelkében­ a politika immorálisságának hitét És főleg, az irányadók közül senki se kérdi, hogy létezik-e egy magasabb állami, kormányzói morál s eszerint lehet-e az állam képviselője olyan ember, ki — hibájából vagy hibáján kívül — ilyen üggyel, ilyen ügy szereplőivel bárminemű össze­köttetésben áll ? És nagyon szomorú, hogy ez a kér­dés szélesebb rétegek lelkébe se tá­mad fel. A politikai iskolázottság ná­lunk még nagyon csekély és nagyon elkeltnek a figyelmeztetések a Grévy­­féle esetek tanulságaira. Meg lehet ezekből az esetekből látni, hogy m­i az a nyugati civilizáció és mi az a nyugati gondolkodás. Észre lehet venni, hogy mi az a biztos erkölcsi alap, a­melyen nagy népek nagysága, ragyogó hivatása épü. Észre lehet venni, hogy mi hiányzik a mi politikai életünkből és mi miatt lesz még esetleg sokáig Vaitoianu a karambolügyek minisztere. tömeges politikai szereplését, különö­sen régi politikai életünk hatalmas tényezői között vállalt áthidaló tevé­kenységét Erdélyben jól ismerik Desbordes Ernő azt az elha­tározását s közölte munkatár­sunkkal, hogy eddigi teljes passzivitásával szakítva, szó­rongatott kisebbségi nemzete szolgálatában mistikába áll. Desbordes Ernő hozzászólását kértük a Magyar Párt vezetéséről most folyó termékeny nyilvános vitához s a hely­zetre felette jellemző az a vélemény, melyet az alábbi nyilatkozatban volt szíves munkatársunk előtt kifejteni: "­­ A magyar uralom idején az er­délyi magyarság természetszerűleg kü­lönböző politikai pártokba csoporto­sult, melyek a belpolitikai harcok rendjén éles ellentétbe kerültek egy­mással. Ezek az ellentétek a múlt politikai fejlődés során állandósultak s az államjogi helyzet megváltozta­tása után is sok tekintetben tovább éltek. Ma is, amikor a pártokra­ sza­­kadozottság alapjai megszűntek, saj­nos, sokszor még mindig a régi el­lenséges­kedéssel nézünk egymásra. A különböző árnyalatú­­ sajtóorgánumok­ban megjelent cikkek arra engednek következtetni, hogy úgy konzervatív, mint progresszív oldalon Bernády György elnökké választása egyaránt ro­konszenves. Bernády Györgyöt minden sze­mélyes tulajdonsága, politikai iskolázottsága és szellemének határozottsága a legalkalma­­­sabb emberré teszik, kire politi­kai ügyeink vezetését bízhatjuk. Az a körülmény, hogy szentélye ma ezenfelül még a magyarság heterogén elemeinek összetartását is jelenti, ezt a tárgyi okokon alapuló alkalmassá­got még taktikai előnnyé és gyakor­lati haszonná is teszi. Anglia és Törökország elfogadták a Népszövetség döntését Brüsszel. (Az Ellenzék távirata.) A Népszövetség tanácsa ma egy bizal­mas értek­ezlet után teljes ülést tartott, amelyen Branting terjesztette be jelen­tését az Anglia és Törökország közt felmerült Mosszul-vidéki határkonfliktus­ról. Branting azt javasolta, hogy az ideiglenes demarkációs vonalra vonat­kozó vitát úgy intézzék el, hogy mindkét fél november 15-ig ürítse ki a vitás területeket úgy katonailag, mint közigazgatásilag. Fethy bej török küldött és Cecil Hurst angol küldött kijelentették, hogy kormányaik nevében Branting javaslatával egyetértenek, mire a Népszövetség teljes tanácsa is elfogadta Branting indítványát. Figyelnek a szászok Elénk figyelemmel kisérik a magyar kisebbségi mozgalmak fellendülését. — Desbordes Ernő„­v. orsz. képviselő nyilatkozata Cluj—Kolozsvár. (Az Ellenzék mun­katár­sáról ) A szász kisebbség politi­kai közvéleménye érthető érdeklődés­sel figyeli mindazt, mi kisebbségi belső politikai életünkben történik és nem történik. A szászok kicsiny, szét­szórt nép, melyet társadalmi és gaz­dasági rétegeződése könnyen sebez­hetővé tesz, ez a fő oka kényszerű tartózkodásának és olykor talán kissé túlságos óvatosságának, mellyel az emberi jogokért és nemzeti szabad­ságokért folyó közös kisebbségi harc­ban részt vesz. Voltak pillanatok az új állami helyzetben, amikor a szá­szok s általában a németek a magyar nép rovására is próbáltak előnyökhöz és a hatalom szemében kedvezőbb politikai helyzethez jutni. Az esemé­nyek s a fejlődés logikája azonban ítéletet mondott az emberi gyarlósá­gok fölött. Nincs messze s talán már el is érkezett az idő, mikor nyilván­valóvá lesz, hogy a romániai kisebbségi front a magyar nép szunnyadó erőtar­talékainak mozgósítása nélkül és az ellenállás eddigi mód­szereivel tovább már nem tartható. Ezt mi magunk is tudjuk, de annak biztos jelét , ha úgy tetszik, elég­tétellel fedezhetjük fel abban az érdek­lődésben, mellyel szász helyeken köz­­i életünknek Pártunk szilárd nemzeti keretei között meginduló lendületét kisérik, így a Siebenbürgisch Deutsches Tageblatt, az irányító szász kisebb­ségi politika hivatalos lapja az Ellen­zék tudósításai alap­ján részletesen be­számol belső politikai, életünk közel­múlt eseményeiről és szó szerint idézi az Ellenzék minapi megállapítását, hogy erőink csoportosulása életképes fejlődés felé­ mutató differenciálódáson megy keresztül. Ennek az új csoportosulásnak, mely­nek alaprajzát a magyar közvélemény türelmetlen követelései, a nemzeti el­nyomás támadási iránya s fokozódó vehemenciája tűzdelik ki, más biztató jelenségei is mutatkoznak. Régi köz­életi, bevált értékeink közül számosan, kiknek munkáját s a biztonság érzé­sét fokozó közszereplését eddig nehe­zen nélkülöztük, visszavon­ult­ságuk magányából a sorompóhoz lépnek, hogy belső életünk végső s szilárd kialakulását maguk is elősegítsék. Ezek közé tartozik Desbordes Ernő, volt országos képviselő, kinek jelen­ Okok és okozatok m­­unkái Marosvásárhelyről felrep­pent a direktórium tervének híre, min­denki, azt kérdezte magától és mástól: miért e váratlan és meglepő fordulat . Ha szó is volt olykor szűk körökben a közéleti amunka tervsze­rűbb megosztásáról és a feladatok vállalásáról a hozzáértés és­­szakma­beli­ség kulcsa szerint, erről az újság­olvasó közönség keveset hallott és tudott. A meglepetés tehát indokolt volt, különösen ma, sorsdöntő esemé­nyek küszöbén. Természetes tehát, hogy ez a meglepetés szóhoz jutott a sajtóban is. Feltettük mi is a kérdést: Hogyan képzelik el a tervezők a di­rektórium gyakorlati működését s me­lyek azok az indokok, melyek azt megérlelték. Többször is kérdeztük, míg megkaptuk a választ. Pártunk ügyvezető alelnöke a nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a direktóriu­mot nagyon komoly tekintetek figye­lembevétele hozta létre és ezt a címet ,,egyedül nyomatékos tárgyi okok a­lap­ján" tették a tervezők magukévá. Ami­­lyen az ok, olyan az okozat. Ilyen bizonytalan okok csak olyan bizony­talan tervet szülhettek meg, mint amilyen ma a direktórium.

Next