Ellenzék, 1925. január (46. évfolyam, 296., 1-24. szám)

1925-01-01 / 296. szám

Milliárdok beszéde (5. /.) Az 1925. évre előirányzott állami kiadások két főösszege, név­szeri­nt a hadügyi és a közoktatás­ügyi tárcák jövő évre szóló hiteligény­­lései minden figyelmünket megér­demlik. A hadügyminiszter a hadsereg fen­­tartására és az ország védelmének biz­tosítására 4324 milliót követel az ál­lam jövő évi bevételeiből. Nem tudjuk, de nem is akarjuk bírálat tárgyává tenni, hogy ez a hatalmas összeg sok-e avagy kevés­­ felhasználásának ter­vezete helyes-e vagy sem ? Erre a végösszegre kizárólag abból a célból van most szükségünk, hogy mértéket kapjunk a másik tárca költségvetésé­nek megítélésére. Ha ugyanis a hadügyi tárca csak­nem négy és fél milliárdos kiadásait távolálló, az ország belső vonatkozá­saival kevéssé ismerős ember állítja szembe a közoktatásügy jövő évi hi­teligénylésével, mely a hadügyi t­árca költségelőirányzatának felét, pomosurt 2150 milliót teszen ki, könnyen lesz hajlandó elismerésre azzal a kormány­zattal szemben, mely az ország vé­delmének ellátása mellett ekkora ál­dozatokat hoz a művelődés fejleszté­sére. Mi sem zárkózhatunk el annak a megállapítása elől, hogy ez az arány valóban kedvezőnek tűnik, annál is inkább, mert határozottan jobb, mint a nyugati nagyállamok kulturális és hadügyi kiadásainak mérlege. Ez a kedvező benyomás azonban csak addig tart, míg ezt a két mil­liárdos tételt a belső kulturális hely­zet valóságainak világosságánál köze­lebbről meg nem nézzük. A vizsgálatot annak a kérdésnek feltevésével kell kezdenünk, hogy eb­ből az összegből várjon mennyi jut a kisebbségi kultúrák táplálására? A költségvetés erre vonatkozólag termé­szetesen nem nyújt semminemű felvi­lágosítást. A magyar művelődést, ha nem is az adózás mérvét, hanem a lakosság puszta arányszámát vesszük is számítási alapul, ez összegnek leg­kevesebb tizenöt százaléka, vagyis 300 milliót meghaladó közvetlen tá­mogatás illetné meg a méltányosság és a kisebbségi egyezmény szelleme szerint. Tudjuk jól, hogy semmit sem kapunk kultúránk szabad fejlesztésére a közösen összehordott harmincegy milliárdos állami jövedelemből. Ennek a ténynek megállapításánál azonban nem szabad­­megállanunk. Kutatnunk kellene, hogy a kultúr­­zónákká kinevezett színmagyar vidé­kek többnyire regáti román tanerői­nek többletfizetése és románosítási prémiumai mily összegeket igényel­nek. Tudnunk kellene, hogy magyar városokban és községekben fentartott vagy állami segéllyel felépített román állami iskolák mennyibe kerülnek. Meg kellene állapítanunk, hogy a közep­es főiskolai diákok neveltetésére, ott­honaik fentartására előirányzott kul­cs belföldi burzák (ösztöndíjak) s egyéb segélyek, árfolyam-kedvezmé­nyek mily összegekre rúgnak, mert azt — sajnos — nagyon is jól tud­juk, hogy vajmi kevés, számba sem vehető az, ami ebből a magyar diá­koknak, a magyar művelődésnek jut. Jól emlékszünk külföldi állami ösztön­díjat nyert egyetemi hallgatók három vagy négy év előtti listájára, melyen a legszorgosabb kutatás után is csak egyetlen magyar hangzású nevet sike­rült felfedeznünk. Ha nem csalódunk, ifj. Szőts Gézának hívták ezt az ifjút. És így tovább. Erre a beható vizsgálatra sajnos nem ad módot a közoktatásügyi tárca költségvetése. Nem kétséges azonban az eredmény, melyre vezetne, ha szá­mokkal nincs is módunkban azt kife­jezni. Háromszázmilliónál bizonyára­­, sokkal nagyobb az az összeg, melyet a kisebbségi kultúrán elsősorban pe­dig a magyar művelődés támogatása helyett, éppen ellenkezőleg annak foj­­togatására, háttérbeszorítására jut ezek­ből a milliárdokból. Ha pedig mindezekkel így tisztába jutottunk, tüstént más színben látjuk a közoktatásügyi költségvetés végösz­­szegének magasságát s kulturális, egyetemes jelentőségét. Megértjük ugyanakkor azt is, hogy miért éri el a hadügyi kiadásoknak felét. Nem másért, hanem egyes-egyedül csak azért, mert ez is háborút táplál : a kisebbségek kulturális fejlődése és szabadsága ellen irányuló háborút. Goldis kilépett a Nemzeti Pártból Bukaresti tudósítónk táviratozza: Bukaresti nemzeti párti forrásból érte­sülünk, hogy ma délután öt órakor Goldis László írásban közölte a Nemzeti Pártból való kilépését. Ezt a hírt több Bukarestben tartózkodó nemzeti párti politikus hason­­lóképpen megerősítette. Ugyancsak jó forrásból értesülök arról is, hogy Goldis legutóbbi inter­júját egy, Lepadatu miniszterrel folytatott beszélgetés előzte meg, ezért vá­dolják két kulacsossággal az „Astra“ elnökét. ­ Bolgár—jugoszláv—román bolsevistaellenes koalíció Cankov bolgár miniszterelnök belgrádi útja után Bukarestbe érkezett Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Cankov bolgár miniszterelnök megérkezett Bukarestbe. Beavatott forrásból nyert értesülések szerint látogatásának célja egy a bol­sevista mozgalmak ellen irá­nyuló megalakuló koalíció szer­ződésének aláírása Románia, Jugoszlávia és Bulgária között. Ez a koalíció egyidőben alakul meg az európai nagyhatalmak újabb véde­kező intézkedéseinek fölvételével a Zinovjev nemzetközi propaganda-mun­kájával szemben. A bukaresti lapok élénken foglalkoznak Cankov látoga­tásával. Az Adeverulnak Szófiából azt jelentik, hogy a bolsevizmus elleni balkán­szövetség megalakulása már végleg bevégzett ténynek te­kinthető s a Cankov látogatása csak ennek megpecsételésére szolgál. A Lupta illetékes helyről nyert újabb információk alapján azt jelenti, hogy Románia hajlandó a másik két kor­mánnyal egyetértésben, közös intéz­kedéseket tenni a bolsevista törekvé­sek közös veszedelme ellen. A román kormány azonban inopportunusnak találna minden olyan aktust, amely Oroszor­szág elleni provokáció jellegé­vel bírhatna.­­ Formális szövetségről tehát nem le­het szó, mert ennek tárgya egy olyan szociális doktrína ellen irányulna, mely a mai orosz kormánynak kor­mányzati programját képezi. Románia kormánya pedig továbbra is hű akar maradni ahhoz, hogy nem avatkozik bele Oroszország belügyeibe. Cankovot, aki szerdáig marad Bu­karestben, a pályaudvaron Duca kül­ügyminiszter és a bukaresti bolgár követség személyzete várta. Délben egy órakor Bratianu miniszterelnök ebédet adott tiszteletére a Capsában és délután hosszabb megbeszélésre ült össze vele. Kedden reggel Szinaiá­­ban fogadja a király, aki villásregge­lire ott is tartja a bolgár miniszterel­nököt. Visszatérése után fogadni ké­szül a sajtó képviselőit, de egyelőre minden politikai nyilatkozattól tar­tózkodik. Belgrádi jelentések szerint Cankov elutazása után Duca román és Nincsics jugoszláv miniszterek Temesváron talál­kozni fognak. Román lapok arról is értesülnek, hogy Cankov látogatása előkészíti Boris bolgár királynak a román királyi ud­varnál februárra tervezett látogatását. A Cuvantul hozzáteszi, hogy Boris látogatása kapcsolatban áll régi há­zassági tervének megvalósításával. pára 4 lep- ClújKolozsvár, 1925. január 1. Csütörtök XLVI. évfolyam 296. Egy hónapra 80 tej Negyedévre 220 tej fíriWl&TM: (v. Király­ utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej. Egészévre 800 lej. MWlS't Re KIADÓHIVATAL: Str. /. Maniu fii. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 tej OAfí(JTiH Szentegyház­ utca) 1. sz. Telefonszám: 109. Régi királyságban 1 lejjel drágább._______________________________________ • NYOMDA: Telefon 436. Nyomdai iroda: 109. Ujarad nem akar Aradhoz csatlakozni Sváb nagygyűlés Ujaradon Aradi tudósítónk jelenti: Vasárnap délután az Araddal szomszédos Uj­arad községben az ottani svábság nagygyűlést tartott, melyen a német­sváb népközösség vezetősége részéről Muth Gáspár szövetségi elnök, Möhler szenátor, Blaskovics szenátor és Schil­ler titkár vettek részt. A nagygyűlés­nek egyetlen tárgya Ajarad Aradhoz való csatolá­sának kérdése volt, amely terv ellen a nagygyűlés hatal­mas közönsége heves tiltako­zással demonstrált. Möhler szenátor felszólalásában el­mondta, hogy már eljárt a kormány­nál ez ügyben és azt a felvilágosítást kapta, hogy még nem alakult ki fix vélemény ebben a kérdésben és Új­arad Aradhoz való csatolása érdeké­ben az eddigi lépéseket Arad és Te­­mes megye vezetősége tették. Aradnak ugyanis eminens érdeke lenne, ha a Marospart túlsó oldalán levő nagy­községet hozzácsatolnák, míg Temes­­megyének politikai szempontból eléggé fontos kívánsága a csatlakozás s a választói kerület beosztása szem­pontjából. A népgyűlés többek hozzászólása után kimondotta, hogy Újarad kö­zönsége nem kíván csatlakozni Arad városához és a csatlakozást minden törvényes eszközzel meg fogja gá­tolni, mert az Ujaradra nézve csupán hátrányokkal járna. Arad sem keres­kedelmi, sem ipari gócpont és egy­általában nem tud garanciát nyújtani arra, hogy csatlakozás esetén Ujarad tovább is úgy fejlődjön, mint eddig. A nagygyűlés után az Újarad mel­lett és részben ahhoz tartozó Kisszent­­miklós és Zsigmondháza községek küldöttségei is megjelentek a sváb szövetség vezetői előtt és kijelentették­­hogy a két község saját akaratából soha sem fog Aradhoz csatlakozni. A nagygyűlés határozatairól táviratilag értesítették a miniszterelnököt, a bel­ügyminisztert, végül Arad és Temes­­megye vezetőségét. Az antant jegyzéke a kölni zóna ügyében London. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Daily Telegraph jelentése szerint a nagykövetek tanácsának Németország­hoz intézendő jegyzéke elkészült s még ma az illetékes kormányokhoz terjesztik azt megvizsgálás végett. Igen valószínű, hogy az antant államok diplomáciai képviselete a jövő hét folyamán átadja azt a német kormány­nak. A lap szerint a francia kormány erősen iparkodik, hogy Németország részéről a leszerelési kötelezettségek­nek minél több flagráns megsértését bizonyítsa. Londonban azonban ezeket a megállapításokat, már csak súlyos következményeik miatt is, alaposan meg fogják vizsgálni.

Next