Ellenzék, 1925. február (46. évfolyam, 25-47. szám)
1925-02-01 / 25. szám
Cluj-Kolozsvár, 1925. február /. Vasarnajp XLVI évfolyam 25• szám. ____ i ■ *v Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 tt) fiJlPJtlUffltj 0( Király utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 le). Egész évre 900 lej. ^ , , _• ft*. 4 KI ADÓHIVATAL: Str. I. Martin (v. I Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 lei i~f/d Szentegyház utca) I. sz. Telefonszám: 109. ^J Rég Jarátyság bc^^ Mi lett volna? írta: Spectator Még mindig divatosak a merész, ellenmondást nem tűrő nagy taglejtések, a felebbezést kizáró hatalmas kijelentések. A diktatúrás hajlamok korában vagyunk, a hatalmaskodások kényük-kedvük szerint záporoznak. A világot egyelőre nem igazi erővel, hanem erőszakkal akarják megváltani. Az erőszakos hatalmi kisebbségek vagy a szuronyok, vagy az alkotmányos látszatok, vagy a pénzes zsákok segedelmével vezetik az elkábított tömegeket (Az idők szomorú humora, hogy borzalmas ellentétül aztán az igazi, a nemzeti kisebbségek érzik a fonákságokat legkeservesebben!) Elfinomodott idegeknek ez sem elég. Valóságos Napóleonok után sóhajtanak és nem látják meg, hogy ezernyi kis Napóleon garázdálkodik szerteszét a világon, ami untig elég a nem-üdvözülésre. Ha lehetséges volna egy szabad, felvilágosodott európai emberiségi szavazás, mint amilyen a kis területeken a népszavazás, akkor nyilvánvalóvá tenne, hogy a mai rendszer csak az emberiség mellére hengerkedett sziklatömb, mely minden szabad és igazságos lélegzetet és mozdulatot akadályoz. Az erőszak rettenetes hatalmából jöttek az új dogmák, a nagy és kegyetlen parancsok. A XIX. század pozitív elbizakodottságának hagyománya ez, mikor minden tetszetős elméletet valóságnak kellett elfogadni. Ferrero nemrégen egy brilliáns cikkben kimutatta, hogy a tudomány most már a nagy század igazságainak elárulása nélkül is felállította önmagával szemben a kétely és szerénység korlátait, véget kezd vetni a vakmerő kijelentések szokásának, mint az a madár, aki az óriási kalitkában szabadon röpköd, míg a nem sejtett, messzi rácsokba nem ütközik és a határoltságnak tudatára ébred. A tudomány megkezdette az erőszak leépítését, de a politika mindig évtizedekkel szokott elkésni. Most éli igazán azt a tirannizmust, amit az okosság és igazság szürke rétege már elutasított magától. A csalhatatlan dogmák, a tekintélyelvek a szomorú kisebbségi életbe is behatoltak, ott is megvan a hajlandóság, mint az utolsó kis prefektusban vagy csendőrségi őrsben a sic volo, sic jubeo elvének kizárólagos használatára. Az egyetemes, összefogó, közös nevezőre való helyezkedés vagy a középúton való haladás gondolata csak az úgynevezett irreális politikusok lelkében szunnyadoz. A szélsőséges, orthodox elvek harcát látjuk magunk körül s kis Napóleonok nyüzsögnek és akadályozzák az erők természetes képességeiből folyó életmunka igazi, egészséges ritmusát. Repülnek a nagy kalitkában, míg bele nem ütköznek az ismeretlen rácsokba, melyek a lehetőségeket határolják. Sok példát lehetne idézni jobbról is, balról is. Ezúttal csak egy régebbi dologhoz nyúlok vissza, melyről az úgynevezett reálpolitikára szintén csalhatatlan jellegű ítéletet és jóslatot mondott. Mikor az új imperium berendezkedett és az állami tisztviselők eskütételére került a sor, a jobboldali bölcsesség azt mondotta, hogy senkinek sem szabad letenni az esküt, a baloldali azt hirdette, mindenkinek helyén kell maradnia. Mind a kettő komolyan vette a hágai egyezmény és a békeszerződés pontjait. Az egyik bízott abban, hogy a szerződések ratifikálása után mindenki megőrzi szerzett jogait, a másik, hogy a sietve letett eskü még nagyobb nyomatékot kölcsönöz a nemzetközi rendelkezéseknek. Azóta mind a két dogmatikus ítélet és jóslat hamuba omlott. Aki esküt nem tett, kénytelen volt repatriálni, követve a ma Magyarországon vezetőszerepet játszó erdélyi politikusok és a határszéli nagybirtokosok példáját vagy keserves életküzdelmet felvenni az új területén; aki pedig letette az esküt vagy parányi éhbér és maroknyi nyugdíj összes diadalával már ki van tudva hivatalából vagy minden pillanatban kint lehet. Az igazi reálpolitika, az élet most sem csalta meg híveit. Helyén annak kellett volna maradnia, aki másoknak sorsát nem kockáztatta vele és képes volt arra, hogy szükség esetén másutt keresse meg az életfentartás eszközeit. Annak, aki megmaradását ideiglenesnek érezte az ördögi szándékok mai korának várható fogásai, új államvizsgák, elbocsátások, nyugdíjszabályozások rendszerében. Annak kellett volna elsősorban helyén maradnia, akit anyagi támasztékok segítettek. De hányan menekültek el így ezek közül az első nehéz órákban. Az élet, az igazság ezúttal is más volt, mint a politikai javasasszonyok nagyképű kijelentései és jóslatai. Mi lett volna, ha kivétel nélkül mindenki helyén maradt volna ? Nem akarok arról beszélni, hogy a kiutasítás és földbirtokkisajátítás rendszere valószínűleg még szigorúbb formát kapott volna. De azt hiszem, tévedés nélkül megállapítható, hogy kisebbségi életünk nagyobb táborral és fényesebb vezérkarral rendelkeznék most, talán még több volna az újság, könyv, viszont azonban a pusztuló egzisztenciák szomorú serege még nagyobb, az önmegadóztatástól való húzódás és a rideg szívtelenség az elbukókkal szemben még kétségbeejtőbb volna. Mi is lett volna? Tessék elgondolkozni róla és az eredményt most, más viszonyok közt arra felhasználni, hogy kisebbségi életünk politikai és szociális részeit lelkiismeretes vizsgálatban és átcsoportosításban részesítsük. Ha tudjuk, mi lett volna, meg kell tudnunk, minek kell most történnie. Az élet mostani törvényét ismerjük, nem nehéz végre reálpolitikát csinálni, olyat, mely elsősorban önmaga erejéből és szervezettségéből merít. A jugoszláviai németek vádja a Pasics-kormány ellen Belgrád. (Az Ellenzék tudósítójától.) A jugoszláviai németek pártjának intézőbizottsága ma sürgős ülésre gyűlt össze a vezére, Krafft doktor ellen elkövetett gyilkos merénylet ügyében. A gyűlésről egy felhívást bocsátottak ki Jugoszlávia német népéhez, amelyben a párt vezetősége élesen tiltakozik a merénylet ellen s a kormányt is felelőssé teszi miatta. Kormánykörök egy állítólagos szerződés hírét terjesztik, amelyet a németek pártja Radiccsal kötött volna. A párt felszólítja a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra ezt a szerződési szöveget, de már előre kijelentheti, hogy ilyen szerződés soha nem kötődött. A németek mindig legális polgárai voltak Jugoszláviának s minden ellenkező híresztelés csak terrorizálni készül őket a közelgő választásokon. A párt tehát felszólítja német híveit, hogy csak annál egységesebben álljon jelöltjei mögött Márciusban megy a kormány, jósolja Maniu s mondja Bratianu Mindössze egy év a különbség. Avarescu válasza esedékes (Az Ellenzék tudósítójától.) A Nemzeti Párt végrehajtó bizottságának minapi ülésén Maniu részletesen ismertette azt a helyzetet, melyet napirenden levő felhívásának várható végső eredménye az országos politikában teremteni fog. Nem hagyott kétséget aziránt, hogy attól a harctól, melyet az átcsoportosított és szorosabbra fogott ellenzéki erők vezetése alatt rövidesen fel fognak venni, a kormány közeli bukását várja. Ezt az időpontot egészen pontosan meg is jelölte: ez év márciusában — a változások és újjáéledések történelmi havában — lesz esedékes, számítása szerint a kormány távozása és az általános választások kiírása. Bratianu Jones is márciusról beszélt, amikor pártjának legutóbbi értekezletén távozásuknak lehetőségeit mérlegelte. Először tett említést ezúttal arról, hogy ez a liberális parlamenti ciklus is valamikor véget fog érni és 1922. évi választások napjához hozzáadva a törvényes 4 esztendőt, kiszámította, hogy ez az időpont 1926. márciusában fog bekövetkezni. Akkor látja majd elérkezettnek, úgymond, az idejét annak, hogy komoly mérlegelés tárgyává tegye a kérdést, vájjon a kormányváltozás szükségessége fenn forog-e s ha igen, milyen formában lesz az keresztülviendő. Amint látjuk, a hatalomért folyó Ára 4 lej. nagy sakkjátszma két játékosa, a tábla mellett ülve, ahova a távolabbról figyelők nem igen látnak be, megegyezik abban, hogy a parti eldőlte március havára várható. Mindössze egy esztendő a különbség a két jóslás között A jövő majd megmutatja, hogy kettőjük közül kinek lesz igaza. Annyi azonban bizonyos: sok húzásra lesz még mindkét oldalról szükség, míg a játszma állását mi is — távol állók — megítélhetjük. Kivévén természetesen azt az esetet, hogy Maniu többet tud a dologról, mint amennyit mond. A Dimineata veti fel ezt a lehetőséget , feltételezi Maniuról, hogy ezt a jóslását olyan jelekre és egyéb körülményekre építi, amelyek a politikai körökben ma még ismeretlenek. Maniu tényleg eddig nem igen jósolt. Ezen a téren különösenjoga fejtett ki eddig nagy tevékenységet: a múlt év májusától november haváig csaknem minden lejárati határnapra kilátásba helyezte a liberálisok bukását és Avarescu kormányra jutását. Azonban Maniu is erdélyi s így ő sem számol talán eléggé azokkal a fordulatokkal, melyeikkel Bukarest meg szokta tréfálni a kijelentésekkel, biztosításokkal és valószínűségekkel komolyan számolókat. Bármekkora érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérjük is Maniu akcióját, végleges képet ma még nem alkothatunk magunknak kilátásai közelségéről vagy távolságáról. Végső sikerét azonban valószínűnek tartjuk és óhajtjuk is. Reméljük, hogy ma már Manius szövetséges társai tisztán látják azt a mérhetetlen fontosságot, mit az ország és a többségi nemzet számára a kisebbségi kérdés becsületes s megnyugvást nyújtó megoldása jelent. Az Averescu-párt hivatalos megnyilatkozása Maniu felhívására egyébiránt esedékessé vált. Pénteken érkezett Averescu Bukarestbe. Válaszának alaprajzát különben Jenica Athanasiu volt miniszternek az Adeverul számára adott nyilatkozatában látják. Ez a nyilatkozat Maniu törekvését elvben helyeselte anélkül, hogy az Averescupárt magatartását illetőleg határozott útmutatást adna. V**0***********WVV'city&4»te&* _ A zágrábi bíróság újra megbélyegezte Pasics ügyészeinek eljárását Belgrádból jelentik. A zágrábi törvényszék ma elutasította a Radicsféle parasztpárt elleni hadjáratnak egyik részét képező azt az ügyészi végzést, amely a párt hivatalos lapjának, a Slobodni Dom-nak megjelenését tiltotta be. A lap a törvényszék feloldó határozata után azonnal megjelent, de az ügyészség gondoskodott róla, hogy újabb jogcímen azt megint azonnal elkobozzák. A törvényszék egy határozata megtiltja a még fogságban ülő Radicsnak, hogy fogságából a sajtónak nyilatkozatokat adjon le.