Ellenzék, 1925. június (46. évfolyam, 123-129. szám)
1925-06-01 / 123. szám
Cluj-Kolozsvár, 1925« június 1. Hétfő Ára 5 lej. KLVI. évfolyam 1713» szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. SZERKESZTOSEG: Str. /. tíratian Egy hónapra 80 lej. Negyedévre 220 lej. «tt évformmX’ év, Király utca) 22. sz. Telefon: 9. és 204. Félévre 420 lej. Egész évre 800 lej. "»• , KIADÓHIVATAL: Str. I. Maniu (v. Egyes szám 4 lej, 16 oldalas szám 5 lej. /Jj®5TffeíT A"f/fí"/ D1? Szer,tegyház-utca) 1. sz. Telefonszám: 109. \^^égnyirály^ban^^éjjel d rágább^^^^^^ A nagy per, amelynek nem szakad vége Vita Gyulafehérvár körül Írta: BALOGH ARTHUR Amiről jó ideig szó sem esett, most minduntalan megjelenik a pártok egymás ledorongolásán kívül mire se néző szócsatáinak nagy hevében Mi a jelentősége Gyulafehérvárnak? Mi értéke van az ott elhangzott kijelentéseknek? Jogok forrása-e a kiegészített Románia polgáraivá vált kisebbségek számára avagy csak jogi hatás nélküli, elvi deklaráció ? Állja-e azokat a Nemzeti Párt ma is és ha állja, miért nem valósította meg uralma idejében ? És belekapcsolódik a vitába Csúcsa is. Hogy van az, hogy a magyarság politikai szervezetének vezetői nem a Gyulafehérvár mellett ma is állást foglaló Nemzeti Párttal, hanem az azt nyíltan megtagadó Avarescu-párttal kötöttek szövetséget ? Több, mint hat év után a vélemények és álláspontok ma már mindenesetre kialakultaknak tekinthetők. Ha csak a mellette és ellene szavazók számát nézzük, akkor Gyulafehérvár a múlté, az egyesülés kimondásán túlmenő része egyszerű történelmi dokumentum, aminek semmi reális értéke, jogilag kötelező tartalma a mára és a jövőre nincsen. Az államélet jövő alakulását, a kisebbségi polgároknak a román államhoz való viszonyát semmiképen sem befolyásoló kijelentések a sokat emlegetett pontok, amelyeknek túlzott nacionalizmustól mentes, liberális szellemű s a nyugati mintájú, igazi jogállam megteremtését szem előtt tartó célzatai mellett az itteni kisebbségi állampolgárok az élet rideg valóságában legelemibb emberi jogaiktól is megfosztottak lehetnek. De tartsunk bár rövid seregszemlét az álláspontok felett. A határozatok szerzőjeként tekintendő Nemzeti Párt vezére, Maniu már korábban egy bukaresti előadásában kijelentette,hogy a romániai nemzeti kisebbségek jogainak forrásai a gyulafehérvári határozatok és a békeszerződések. Igaz, hogy a részletekben aztán, így különösen a most annyira aktuális felekezeti iskolai tannyelv kérdésben nagyon eltávolodik a gyulafehérvári határozatoktól Viszont csak a legutóbbi napokban jelentette ki a parlamentben, hogy a kisebbségek jogait biztosítják a békeszerződések, amelyeknek pontjai azonosak a gyulafehérvári határozatok szellemével. Ezzel szemben Bratianu miniszterelnök ugyanezen alkalommal megismételte korábbi kijelentését, hogy a gyulafehérvári egyezményt a Nemzeti Párt egyedül kötötte és így,az nem kötelezheti az egész országot. Egy korábbi alkalommal azt mondotta, hogy a gyulafehérvári határozat nem egyéb puszta manifesztációnál. Nemalkothatja a román állam alapját, amelyet millió harcosnak élete és a szövetségesekkel kötött szerződések vetettek meg. Más szóval: Gyulafehérvár darab papír. És, amit nem szabad elfelejteni, most már egész tartalmában, mert a harcosok és a szövetségesek mellett az egyesülési szándék eszerint teljesen irreleváns momentum. Lényegben egyező a liberális kormány fejével a Jorga felfogása. Hasonlóképen a Gogáé, aki legszaporábban adott le ebben a kérdésben nyilatkozatokat. A gyulafehérvári határozatok ténye, mondja, nem jogalap, hanem csak alkalmi megnyilatkozás, mert Gyulafehérváron az erdélyi nép akarata kizárólag az egyesülés eszméjét nyilatkoztatta ki, a többi határozatok pedig csupán vidéki politikusok mentalitásának alkalmi kodifikációi. A politikusok után felvonulnak aztán a jogászok is. Kissé meg is lepődhetnénk a Deák Ferenczek nagy számán. Mert nálunk a valóságos államéletben olyan kicsibe szokták venni az európaszerte rég elismert jogi elveket. Nem is szólok arról, hogy mennyire nem veszi észre nálunk csekély kivétellel a jogászok világa a modern jogállamtól napról-napra nagyobb eltávolodást. Vájjon annyira keleti maradványnak, fátumszerűnek és a modern állam gyermekcipőiben járás jelenségének tekinti ezt ? Természetesnek veszi, ha a jogi lelkiismeret fel nem háborodik és feleslegesnek véli a jogérzet felrázását a kulturaivónkat folyton sülyesztő tényekkel szemben ? Szóval jönnek a közjogászok. Sommás ítéletük pedig az ügyben a következő: A gyulafehérvári határozatoknak az ó-királysággal való egyesülést kimondó pontján túlmenő többi részei, amelyek az itteni nemzeti kisebbségek jogairól szólanak, nem bának jogforrás erejével. Nem pedig azért, mert a gyulafehérvári határozatokat egész terjedelmükben nem ismerte el a törvényhozás. Törvénybe csak az egyesülést kimondó pontot foglalták, a többi csak dekrét törvényben van. Márpedig dekrét törvényeket az alkotmány nem ismer.*De hogyan is lehet azt elképzelni, hogy az ország egy része, Erdély román népe, szabjon törvényt az egész ország részére, annak meghallgatása és hozzájárulása nélkül ?Azt nem lehet felhozni, hogy a kérdéses pontok az egyesülés feltételét képezték volna, mert az egyesülés minden feltétel nélkül történt. Íme egy kérdés, amelyben politikusok és jogászok vitája egyaránt hálátlan, ha a megoldásra vonatkozó őszinte jószándék hiányzik az illetékesekben. A politikusok ezt a kérdést is abból a szemszögből hajlandók nézni, mennyit lehet vele ártani az ellenfélnek. A jogászok háborúját , ha nincs meg a megvalósítási akarása, hiába döntenénk el, mondván: nem jogforrás a gyulafehérvári határozatoknak kisebbségi jogokat kimondó pontjai ? De hát akkor miért jogforrások például a választási törvények, amelyek ugyancsak dekréttörvények ? Hát Romániának legfontosabb — mert a nemzeti akaratot és szuverenitást kifejező — alkotmányos szervét, a parlamentet nyolc év óta a fejedelmi önkény által megszabott módon választják? Ami itt jó jogforrásnak, az Gyulafehérvár esetében meg nem áll? Rikító következetlenség a jogi alapelvek alkalmazásában. Meglepődhetnénk. De mi nem lepődünk meg. Mi már vértezve vagyunk a jogi abszurditásokon való meglepődés ellen is. Különösen, amióta Disescu kisütötte ránk, hogy mit akarunk mi, hiszen nem is vagyunk kisebbség. Egész egyszerűen többség vagyunk, mert ugyanolyan jogaink vannak, mint a többségi nemzethez tartozóknak. Nem lepődünk mi meg, bizony,Csak azt mondjuk: Gyulafehérvárnak ez a feszegetése nagyon háladatlan téma — éppen román szempontból. Mert ha érvényesek azok a pontok, akkor az összes utóbbi kormányok felelősek azért, hogy nem tartották be azokat. Ha pedig nem érvényesek, mert csak dekrét törvénybe foglaltattak, úgy ennek az ódiuma nem kevésbbé súlyos,mert akkor nemcsak a kisebbségeket tévesztették meg, hanem kompromitálták a királyi tekintélyt is, amelyet segítségül vettek ehhez a megtévesztéshez. Ez pedig nem olyan tappália, amin csak úgy könynyedén át lehetne siklani. Mi monarchiától jöttünk ide át és monarchikus érzésűek vagyunk, de a román monarchiát talán mégis a román pártok feladata lenne megvédeni. Azt a monarchiát, amelynek, ha valahol, éppen Romániában van hivatása és jelentősége, mert egészen bizonyos, hogy a pártoknak itt még nyugati mintára ki nem fejlett élete, egymás elpusztítási harcában semmire nem néző szenvedelmessége az állam romlását idézné elő. Havalahol, éppen nálunk kell óvakodni a királyi tekintély kompromitálásától. Ezt nem nekünk, kisebbségnek kellene emlékezetbe idézni. De hiába, mi már ilyen megjavíthatat- lan, sziguranca kézre való irredenták vagyunk, hogy erre is rávetemedünk. Sőt még javíthatatlanabbak vagyunk, mert engedelmet kérünk a kellemetlen kérdésért, de fel kell tennünk: mit szól a külföld ? Mit szól a külföld ahhoz, hogy itt kétrendbeli törvények vannak. Olyanok, amelyek ha akarom érvényesek, ha akarom nem érvényesek. És olyanok, amelyeknek a megtartása ugyan szintúgy illuzórius, mint az előbbieké, de legalább érvényességüket nem vonják kétségbe. Tessék ezt jól meggondolni. Elvégre nemcsak kisebbségijogok vannak, hanem az államnak törvénybenrendezendő külföldi kötelezettségféléi is. Igazán felesleges azt a külföldet a mi törvényhozásunknak erről a kétlakiságáról, arról, hogy nálunk olykor törvényeket már eleve csak a hivatalos lap számára, a szükség szerinti letagadás szándékával vagy legalább is erre alkalmas módon készítenek. Tőlünk hát vitázhatnak tovább a nagy probléma felett, hogy érvényes-e Gyulafehérvár, jogászok és politikusok. Nekünk ez nem probléma. Előttünk a gyulafehérvári határozatok sohase lehetnek mások, mint a román állam belpolitikájának leglényegesebb, nem változtatható részei. Hogy szórósan jogilag érvényesek-e vagy sem, egészen mellékes. Megmondjuk miért. Nem is egy okból. Azért, mert amit egy nép élete egyik legfontosabb pillanatában az itteni népek harmóniájának, tehát saját új állama nyugodt fejlődésének biztosításaként ünnepélyesen megígér, azt nem lehet nagyon is megtámadható jogi elmagyarázásokkal visszacsinálni. És lehet-e értéktelen papírrongy az az okmány, mint aminővé tenni akarják, amely alatt egy ország új életének legünnepélyesebb pillanataiban uralkodójának neve díszeleg? Tehát csak pereljenek. Nem mi, a világ ítélete kimondani az ítéletet.Azt, hogy Gyulafehérvár a nemzetibecsület adóssága. Amit letagadni nem lehet, nem jogos és nem ildomos. funzsi kedv cji Megszüntetik az állami vezérigazgatóságokat Bukarestből jelentik. A minisztériumokat átszervező bizottság tegnap ülést tartott. Bratianu Vintila csak az ülés elején volt jelen, mert a kamarába kellett mennie. Kijelentette azonban, hogy a bizottság határozatait magára nézve kötelezőnek ismeri el. Elhatározták az összes vezérigazgatóságok megszüntetését, kivéve a posta, CFR és a Casa Cercuala vezérigazgatóságait, melyek tudvalevőleg autonóm jogkörrel bírnak. Kimondották azonban, hogy a jelenlegi vezérigazgatók nyugalombavonulásukig megmaradnak állásaikban. A magyar kormánynak eddig nem sikerült a nyugdíjasok kérdését az utódállamokkal elintézni Budapestről jelentik. A magyar kormány ismételten lépéseket tett az utódállamok kormányainál, hogy a területekre eső nyugdíjasok ügyét elintézze. A kereskedlmi tárgyalásokat is mindannyiszor junkumba akarta hozni ezzel a kérdéssel, de az utódállamok mindig kitértek előle. A kérdés mai állapotában tehát teljesen kilátástalannak látszik, hogy az a közeljövőben rendeződjék. Csehszlovákiával tervbe vett kereskedelmi tárgyalásoknál a magyar kormány ismételten felveti, ezt a kérdést. Románia már ismételten kitért a nyugdíjasok ügyének tárgyalása elől és Jugoszláviával a most folyó pénzügyi tárgyalások kapcsán lesz szó a nyugdíjasokról. A belgrádi kormány álláspontja azonban mindeddig elutasítónak látszik.