Ellenzék, 1927. március (48. évfolyam, 47-71. szám)

1927-03-02 / 47. szám

A brutális hányás tanár esete mellett, amely­ben most hozott ítéletet a járásbíró­ság, nem lehet csak úgy könnyedén elmenni. Képzeljék el, hogy milyen reflektort vet az egész intelligens, polgári középosztály viselkedésének érzelmi finomságára ez az affér, amelynek duóját a véresre vert gye­rek sikoltozása és azoknak a pofo­noknak csattogása adja, amelyekkel a bősz apa vett magának rögtönös elégtételt a professzoron. Sajnos, ez nem magános eset, hanem a durva­ság utálatosan elterjedt járványának tünete. Betegség, amelynek nemcsak az akut jelenségeit, hanem az idült gyökerét is gyógyítani kellene. Mert nem szabad azt hinni, hogy ez a baj könnyű. Ha nagyon mélyre terjed és túl általánossá válik, úgy megmérgezheti az egész életet, mint ahogy halálos infekciót okozhat a vérben a közönséges torokgyulladás. Az általános vélemény szerint a gyöngédség, a kiművelt érzelmi élet , annak szociális formája : az ud­variasság a háborúban sebesült meg, mint az ember annyi sok más érté­kes kultúr­tulajdonsága. És ha ez így van, akkor éppen itt az ideje már, hogy a háború véres üzleti könyveit lezárva, hozzáfogjunk a béke igazi atmoszférájának visszateremté­­séhez. Csakhogy ez nem könnyű ügy. Ehez nem elég stabillá alkotni az ingadozó valutákat. A régi, civilizál­tabb élet eléréséhez az is szükséges, hogy a társadalom egész szervezeté­nek minden rozsdás kerekét, csavar­­­át, csapágyát simává tegyük az ud­variasság bőven alkalmazott olajával. Hanem hogy milyen technikával történjen ez a nagyszabású eljárás, az már m­ás kérdés ? Nehéz, nagyon nehéz Bár annyit lehet látni, hogy a dolognak két módja van. Az egyik: vasárnapi iskolák, tanfolyamok, pré­dikációk türelmes hatásával növelni az emberek gyöngédségre való szom­júságát. Ez a metódus túl lassú. A másik : a törvény útján büntetni a durvaságot, mert az ember csak ak­kor tanulja meg igazán, hogy mi­kor tesz rosszat, ha alaposan az unára koppintanak érte. Ez az el­­járás viszont szerfölött forradalmi­nak fiat. Pedig nincsen benne semmi különös. A törvény szelleme sokszor nagyon hajlékonyan követi az idők szükségét. És nemcsak kegyetlen­ség, hanem ökonómia is nyilvánult abban a szigorúságban, amellyel a középkori törvények sújtották a lopás turnét, épen mert tűrhetetlen epidé­miává kezdett fejlődni ez a, vétek, am­i ahogyan elviselhetetlen,né válik hova ham­arabb az embereknek egy­mással szemben tanusított türelmet­­len durvasága. Cl­tj—Kolozsvár, 192? március 2. Szerda Ára 5 lej. XLVk­j. évfolyam **/• szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: /TL/JPÍTOTTSI: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL­. Egy hónapra 100 lej. Negyedévre 270 le) „ Str. Universitatis (volt Egyetem­ utca) 8. sz. Félévre 520 lej. Egész évre 1000 lej. il­l . llr­.LAJI___________________________Telefon sz.: 109. és 204.________ Fordulópont előtt áll a Magyar Párt viszonya a kormányhoz A kormány folyton halogatja az államsegély megadását. — Hiábavaló intervenciók­everésen miniszterelnöknél. — Ultimátum a kormánynak. — A magyar parlamenti csoport legközelebb határoz jövőbeli magatartását illetőleg Bucuresti-Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Idestova egy esztendő óta a romániai magyar kisebbség po­litikai törekvéseinek bázisát az az egyezmény alkotja, amelyet a legutóbbi általános választások alkalmából, a múlt év áprilisának végén a Magyar Párt kötött az akkor hatalomra került Averescu-kormánnyal. Ez a paktum, amellett, hogy a magyarság számará­nyának körülbelül megfelelő parla­menti képviseletét biztosította, a ma­gyarság által legfontosabbnak és legsürgősebbnek ismert különböző egyébiránt kivétel nélkül nagyon is indokolt és jogos kívánságnak teljesítését a kormány részéről biztos kilátásba helyezte, illetve erre nézve tett határozott ígéretet. Úgy látszott, mintha új korszak nyár volna az itteni magyarság életében. Vérmes reményeket ugyan senki sem táplált. De az volt és lehetett méltán a magyar közvélemények álláspontja, hogy ha csak felét, vagy bár harma­dát, vagy bár negyedét teljesítik az ígéreteknek, akkor is jelentős változás fog beállani a magyarság sorsában. El kell ismerni, hogy ami a válasz­tásokat illeti, a kormány állta az egyezséget. Megtörténtek a jelölések, kétségtelenül nagy sebtében, amit in­dokolt az idő rövidsége, de egyben olyan diktatórikus befolyásoknak ér­vényesülésével, ami már semmiképen nem volt indokolható. A magyar párti jelölteket mind megválasztották. De a kormány jóváhagyása mellett érvény­telenítették a Szele Béla mandátumát. Megtámadták a Barabás Béláét is, amelyet ugyan a kormány nem en­gedett érvényteleníttetni, de ez a meg­támadás is alkalmas volt olyan dol­goknak kiváltására, amelyek bízvást elmaradhattak volna. A választási paktum kétségkívül nagy haladást jelentett a csú­csai paktummal szemben, amelyet különben egyéb elvi pontjai­ban fentartott. Azzal ellentétben meg­óvta ugyanis a Magyar Pártnak az önállóságát. Úgy­hogy nem is lett volna semmi baj, ha a dolgok az egyéb ígéretek teljesítését illetőleg is ránk nézve jól alakultak volna. Csak­hogy a kormány eddig ezé egyéb ígé­reteit egyáltalán nem teljesítette. Sőt éppen kisebbségi életünknek egyik legfontosabb terén, az iskolai téren még határozott rosszabbodás követke­zett be. Elég e részben rámutatni a magyar középiskolák nyilvánossági jogának megvonására több nagy ma­gyar többségű városban, a zsidó ta­­nulókat illetőleg .en törvénytelen in­tCZkCíl&Sft' bíD Alig,a­hogy ismert lett a Magyar Párt és a kormány közt létesített meg­egyezés ténye, megindultak ellenzéki oldalról a támadások a kormány el­len, amelyek azóta sem szűntek meg. Ily módon akarták a kormányt terro­rizálni és megakadályozni, hogy a magyarságnak adott ígéreteit teljesítse. Magyar részről számoltak ezzel a nehézséggel is, de azért bíztak az ígéretekben. Bíztak annak dacára, hogy a kormány a megegyezést már a választások előtt megszegte, mert ámbár egyedül a magyaroknak segedelmével nyerte meg többségét a választáson, már azokat az ígéreteit sem teljesítette, amelyeket a válasz­tások előtt kellett volna tel­jesítenie. Bíztak a magyarok annak ellenére, hogy a bizalmatlanságra okot adó jelenségek minduntalan szaporodtak, jellemző e részben egy, minisztérium­­beli főhivatalnoknak nyilatkozata, aki, amikor az egyik magyar parlamentár bizonyos ügyben hivatkozott előtte a paktumra, mosolyogva azt mond­­ta:­­• Csodálom, hogy az urak olyan naivak, hogy azoknak az ígéreteknek teljesítésében hisznek. Az utolsó előtti stádium Most már azonban minden jel arra mutat, hogy nem sokáig tart a ma­gyarok naivsága. A kormányigéretek­­nek­ egyik legfontosabbja volt az ál­lamsegélynek a megadása. Úgy vagyok értesülve, hogy az egész paktum-ügy, illetve a Magyar Pártnak a kormány­hoz való viszonya éppen ezzel kap­csolatban érkezett el az utolsóelőtti stádiumhoz. A magyar parlamentárok arra a belátásra jutottak,, hogy épen elég volt a várakozásból és választóik előtt való önigazolásuk szempontjából is feltétlenül tisztázniok kell a dolgok A kormány részéről eddig mindig azzal tartották a magyar par­­lamentárokat, hogy legyenek nyugodtak, az államsegély megvan, csak egy legközelebbi minisztertaná­cson kell a pénzügyminiszterrel az összegre nézve megállapodni. Az a „legközelebbit" minisztertanács azóta már vagy ötízben megvolt, de az ál­lamsegély dolgát egyiken sem tárgyal­tak. Pedig úgy ígérétk, hogy annak elő jelentékeny részletet :r.á, január elején kiadják. Bethlen György pártelnök már ismételten interveniálni próbált Averescu kormányelnöknél a minisztertanácsok elött, hogy vegyék elő az ügyet. Minthogy a miniszterelnökkel nem beszélhetett, írásban hagyta hátra kívánságát. Eredmény mindennek ellenére semmi. Tornya álláspontja A paktum szerzői a kormány ré­széről Goga miniszter és Bucsan ál­lamtitkár. Ezek élén a magyar parla­mentárok utóbb már méltán nagyon türelmetlenül panaszkodtak a paktum­beli ígéreteknek nem teljesítése miatt. De szabadkozásoknál, újabb türelem­kéréseknél egyebet nem kaptak. Buc­san államtitkár az egyik utóbbi alka­lommal Ki.e:en:e::e hogy rendkívül baj­ ítj:­a, sőt restell, hogy idestova egy év alatt semmi eredményt nem tudott elérni, de csak bízzanak és várjanak még a magyarok stb. De minden türelemnek határa van. Úgy értesültem, hogy ■a magyar parlamentárok elér­kezettnek látják az időt a kormánnyal való viszony tisz­tázására, ami egy rövid időn belül Bukarestben tartandó értekezletükből kifolyólag fog megtörténni. A pártban már eddig is voltak, akik céltalannak látták a to­vábbi várakozást, így különösen Tor­nya Gyula. Most azonban már bizo­nyára alig akadnak majd olyanok, akik nem ezen az állásponton lesznek. A szászok Hans Otto Roth szász képviselő az utóbbi időben több ízben felvetette a magyar-szász kisebbségi kollaboráció gondolatát. Úgy látszik ez csak a télő elméleti megoldáskeresés volt. Ál­lamsegélyt még a szászon sem kaptak. De azért semmi hajlandóságot sem mu­tatnak, — bár magyar részről történtek már ez irányban magántájékozódások ná­luk — a magyarokkal karöltve való eljárásra a kormánynál ebben a kérdésben. Nyilván abban bíznak, hogy ők végül is ezúttal is mard csak megkapják az államsegélyt, amit ők eddig­ is mindig megkaptak. Lapunk mai száma 12 oldal A legszebb, a legmelód­ikusabb es a­­ legkedvesebb Cj ,d­al és blues, a Fekete Nárcisz . Mindenkinek az első hajtásra megtetszik. IQpravetz kiadas, mindenütt kapható. 36 L. ■

Next