Ellenzék, 1928. május (49. évfolyam, 98-121. szám)

1928-05-02 / 98. szám

( A helyes politika írta: DÓZSA ENDRE George A. Petre, a Curentul-ban Propaganda Culturala intre Minori­tán cím alatt nemrég egy igen ér­dekes tárcacikket irt. Ebben a cikk­ben Gh. Tulburanak egy, a váradi hírlapírók otthonában a francia—ro­mán szellemi rokonságról jobbára magyar közönség előtt magyar nyel­ven tartott előadása alkalmából, té­vesen úgy ítéli meg a magyar kö­zönségnek a román kultúrával szem­ben eddig tanúsított viselkedését, hogy az a románokat elmaradott, kultúra nélküli, civilizálatlan barbár­­számba vehető embereknek tekinti. Mégis, a téves kiindulási pont elle­nére is arra a nem várt, örvendetes eredményre jut, hogy ennek az állí­tólagos lebecsülésnek a magyar­román kulturális kapcsolatok minél intenzívebb felvételével múlhatat­lanul elejét kell venni. Elmondja, hogy azok helyett a célnélküli pénz­kidobások helyett, amelyekkel kul­turális analfabéták a községek, vár­megyék és a minisztériumok bud­­get-jét fosztogatják, „sokkal helyesebb volna a román irodalomból válogatott fordítások kiadásával a kisebbségek anyanyelvén ismertetni a román nép irodalmát. Minthogy pedig erre a célra eddig nincs rendszeresített, szolid szervezet, nem marad más hátra, mint élőszóval, magyar nyel­ven juttatni el a román kultúrát a magyarsághoz. George A. Petre felhozza azt a szíves fogadtatást és határozottan nagy hatást is, melyet Vulcan Iosif annak idején Budapesten a Kisfaludy Társaságban „sokkal barátságtalanabb lépkörben“f­elért egy tisztán román­­tárgyú előadásával. A cikkíró igen helyes megítéléssel maga is feltenni látszik azt, hogy az erdélyi magyar­ság, amint a nagyváradi közönség már igazolta, feltétlenül barátságos légkört­­ biztosítana a magyar nyel­ven, élőszóval előadott román kul­túrának. G. A. Petre kiemeli, hogy Erdélyben számos romániai intellek­­tuel van, akik magyar iskolában és a budapesti egyetemen nyerték ki­képzésüket s igy a magyar nyelvet olyan tökéletesen beszélik, mint a saját anyanyelvüket. Kortesbeszédek helyett tehát — folytatja a cikk — hazafias kötelességük inkább az lenne, hogy magyar nyelvtudásukat a román kultúra propagálására használják föl. Ez lenne szerinte és szerintünk is egyik igen fontos vonatkozásban a gyakorlati politika, a kölcsönös meg­ismerés, megértés és, még hozzáte­,­hetjü­k, a kölcsönös lelki össszeforra­­dás politikája. Mert amit George A. Petre cikke elején állít a magyarság elfogultságáról a román kultúrával vagy éppen a román néppel szem­ben, azt már Vulcan Iosif értekezé­sének budapesti fényes sikere is még akkor megcáfolta. Amit azonban cikke további folyamán elénk tár, az már kiemelkedik a román sovinizmus gőz­­köréből. Amennyire lehangoló ugyan­is az, hogy a magyarságot a román kultúra lebecsülésével vádolja meg, annyira felemelő, hogy hazafias kö­telességének ismeri el a román kul­túrának magyar nyelven terjesztését. Ebben, a különben természetes, de román részről meglehetősen újszerű felfogással nemcsak egyetértünk, de mi magyarok a kulturális kölcsön­hatást annyira szükségesnek látjuk, hogy a magunk részéről ebben az irányban már nemcsak a kezdemé­nyezésnél tartunk, hanem határozott útban is vagyunk. Ezt igazolják­­Ta­­novics színigazgatónak bukaresti lá­togatásai. Ezt igazolják a román szín­műveknek a Magyar Színházban sű­rűn előforduló előadásai és a magyar írók egész sorának a román iroda­lomból vett fordításai. Ezt bizonyít­ják Bitay Árpádnak a Valea Munte­­ban tartott értekezései is. Sőt, amit a cikkíró, mint a román kultúra ter­jesztésének legerősebb módját emel ki és mintegy az állam kötelességévé akar tenni, azt is már megkezdtük mi magyarok szegény anyagi eszkö­zeinkkel. Az Erdélyi Irodalmi Társaság ugyanis most adta ki a „Műfordítá­sok román költőkből“ című kötetét. Megküldöttük ezt minden magyar kulturális intézménynek is az állami tanintézeteknek és minden ellen­szolgáltatás nélkül, hogy jutalom­könyvek gyanánt osszák ki. Hát le­becsülése ez a román kultúrának? Hát elhihető-e, hogy az Erdélyi Iro­dalmi Társaság ebben a vonat­kozásban ne lenne hű kifejezője a magyarság mentalitásának ? Mi a mi magyar anyanyelvünknek illő és helyes megbecsülését látnuk abban, ha csakugyan hazafias kö­telességüknek tartanák a magyar műveltségű román urak azt a poli­tikát, amely nem merül ki a magyar­nyelvű kortesbeszédekben, de odaáll közénk, a pódiumra, belevegyül a magyar társadalom intimitásába és kettős nyelvtudásával propagálója lesz a magyarok között a román, a ro­mánok között a magyar irodalomnak, művészetnek, dalnak, szóval mindkét nemzet kultúrájának. Csakis igy jöhet el a várva-várt idő, mikor az erdélyi román ember rendíthetetlen román nemzeti érzése mellet magyarul is tud érezni és az erdélyi magyar ren­díthetetlen magyar nemzeti érzésé­ben is érezni tud románul. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 16 hónapra 100 táj. Nagpecóm 279 Щ Félévre 520 Щ. Egén évre 1000 Щ. Cenzúrát: Binden. Claj—Kolozsvár, 1928 május 2. Szerda' Ara 5 lej XLIX. évfolyam 98. szám. тдрпитт: MKTM MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Str. UniverMiatii (volt Egyetem­ utcai 8. ml Telefon se.: 109. is 204 Kun Béla Magyarországon kívül Romániára, Bulgáriára, Albániára és Lengyelországra kiterjedő kommunista hálózat kiépítésén dolgozott Bécsben A bécsi rendőrség nagy apparátussal dolgoztatja fel a volt nép­biztosnál talált óriási mennyiségű iratot . Kun Bélát internálni akarják, hogy egyszers mindenkorra ártalmatlanná tegyék.­Mosz­kvában nagy izgalmat keltett a letartóztatás Bécs (Az Ellenzék tudósítójától.) Az osztrák főváros politikai köreiben még mindig nagy izgalommal tár­gyalják Kun Béla elfogatását. A sajtó éles támadásokat intéz Moszkva el­len, mely újra az osztrák fővárost akarta felhasználni Középeurópát felforgató tervei ugródeszkájának. A Neue Freie Presse azt írja, hogy a Neu­ bur­gasse-i kis droguista üzlet igen könnyen történelmi jelentőségű hely lehetett volna. Alattomos ra­vaszsággal és skrupulus nélküli ér­telmetlenséggel olyan terveket ké­szítettek ott elő, mintha ma még min­dig a Spartakus bombái és a két­ségbeesés és az éhség volna az egyedüli irányítója Európa ennek a részének. Nem lehet tudni, hogy mi mindent tervezett Kun Béla nagyzási mániája — folytatja a Presse. Azt sem lehet tudni, hogy nem tervezett-e Ausztria számára egy új július 15-ét, vagy más hasonló dolgokat. Ezért egyszer­s mindenkorra azt kell kérnünk a szovjet­ kormánytól, hogy hagyjon föl azzal a politikával, amelyik a mellékhelyiségekben bombákat fabrikál egy ország ellen, amíg hivatalosan a barát­ságát ígéri meg neki. Még élesebben ir a Neues Wiener Journal, amely az azonnali szakítást kívánja Oroszországgal és megállapítja, hogy a nagymennyiségű propa­gandairat, amelyet Kun Bélánál lefoglaltak, csak az orosz követ­ség diplomáciai védelemmel ellá­tott podgy­ászában érkezhetett Ausztriába. Tizenkét kocsi irat Az óriási mennyiségben talált pro­paganda-iratok és más vizsgálati anyag feldolgozásáv­a­­lég mindig el van foglalva a pécsi rendőrség. Mintegy két kocsirakomány ilyen Iratot szállítottak le a rendőrségre a Neu­bau­gasse-i drogneriából. A rendőrigazgatóságon 12 magyar és 8 orosz hites fordító 8 gépirónő­­vel és rengeteg bűnügyi detektív­­vel dolgozik az óriási anyagon. Hír szerint megtalálták a magyar­­országi kommunista párt regisztrátor­ráját és archívumét. Az eddig le­fordított iratok alapján tisztán lehet látni, hogy Kun Béla vezetése alatt Magyar­­országon kívül Bulgáriára, Ro­mániára, Görögországra, Albá­niára és Lengyelországra kiter­jedő propagandaszervezetet akar­tak kiépíteni. Az új propaganda-iratok kizárólag a legszegényebb és legműveletlenebb osztály szenvedélyeire építnek. Az eddigi szokástól eltérőleg semmiféle kommunista elméleti kérdésről nincs bennük szó, ellenben tele vannak durva és obszcén kifejezésekkel a thai uralom vezetői és a szociáldemokra­ták i i­s. Különösen a magyar so­ciáldemokratákat támadják. Egyik ilyen propagandafüzet címlapján Bethlen miniszterelnök látható, amint együtt ül Payerrel, Esztergályossal, Buchingerrel, Garamival és Héjassal. Internálni akarják Kun Bélát Bécsben elterjedt hírek szerint kü­lönben az osztrák kormány internálni készül Kun Bélát, hogy ezáltal biztosítsa magát a vesze­delmes kommunista agitátor foly­tonos újabb visszatérése ellen. Az internálás által a bécsi kor­mány bizonyos tekintetben Magyar­­ország kívánságának eleget akar tenni és elejét akarja venni annak, hogy Bécs városát a népszövetségi tanács­kozásokon az európai konszolidáció ellen folytatott izgatás főfészkének tün­tethessék föl. Különben Ausztriának is legnagyobb érdeke, hogy Kun Bélát ártalmatlanná tegye, mert az eddigi jelek mind bi­zonyosabban azt mutatják, hogy a múlt évben lezajlott júliusi forron­gásnak az osztrák fővárosban szintén Kun Béla volt a főmozgatója. Kun Béla letartóztatott gépírónője Breuer Ilona burgenlandi illetőségű nő, aki­nek szülei Magyarországon élnek. A magyar rendőrség különben kiküldte Kun Béla letartóztatása ügyében Bécsbe Schweinitzer rendőrtanácsost, aki tegnap hosszasabban értekezett Schober bécsi rendőrfőnökkel. Moszkvai hírek szerint Kun Béla letartóztatása óriási és igen kellemetlen meglepetést kel­tett szovjet vezetőkörökben. Az Izvesztia és Pravda félhivatalos újságok követelik, hogy a német és osztrák proletariátus tiltakozzék a le­tartóztatás ellen és követelje Kurt Béla azonnali szabadon engedését. A kommunista internacionálé felhívást bocsátott ki Kun Béla érdekében a vi­ Lapunk mai száma 12 oldal

Next