Ellenzék, 1929. augusztus (50. évfolyam, 172-197. szám)

1929-08-02 / 172. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universität!! (v. Egyetem-utca) 8. szám. Telefon: 109. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, Cink­ÁRA 5 Csütörtök 1929 augusztus 1. Ötvenedik évfolyam, 172. szám MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. Scotus Viator újra Erdélybe érkezett. A híres kisebbségi szakértő, aki bizonyos tekintetben a kis­­antant-államok angliai patrónusává nőtte ki magát s akit ezért a kisantant-államok területén joggal fogadnak a legnagyobb szeretettel, látható érdeklődést mutat a magyar kisebbség sorsa iránt is, bár ez az érdeklődés nem feltétlenül jelent egyet minden vonalon a legteljesebb megértéssel. Be kell azonban látnunk, hogy a Scotus Viator helyzete sem túlságosan kényelmes, mikor éppen azok ellen kell panaszokat hallania, akiknek érvényesüléséért való­sággal élete munkáját adta. De ez a helyzet másrészt, ha kedve volna vállalni a férfias missziót, fel is jogosíthatná őt arra, hogy véleményét igazán teljes súllyal vesse latba a kisebbségek érdekében ott is, ahol őt igazán nem vádolhatják meg részre­hajlással. Mert hogy panaszokra van bőven ok, az Scotus Viator gyakorlott szemei előtt alig lehet titok. És nem titok előtte, amint egy nyilatkozatában kijelentette, az sem, hogy a kisebbségi kérdés nemcsak egyes országokban, hanem általában is meg­oldatlan és hogy csak általános európai rendezéssel, a kisebbségi jogok effektív nemzetközi garantálásával lehet ezen segí­teni. Csakhogy — és ez a csakhogy majd­nem értéktelenné teszi számunkra a Scotus Viator állásfoglalását: szerinte Zaleski lengyel külügyminiszternek van igaza, aki azt kívánja, hogy a nagyhatalmak alkot­mányába is vegyék fel a kisebbségvédő intézkedéseket. Nehezen hisszük, hogy Scotus Jiviator ne tudná, mit jelent a gya­korlatban ez a kívánság, mely eredetileg nem is annyira Zaleskitől, mint a skót publi­cista által annyira tisztelt Benes külügy­minisztertől származik. Azt jelenti, hogy a kisebbségvédelemből, amelyre pedig az utódállamok fentartás nélküli kötelezett­séget vállaltak, nem lehet semmi, mert a nagyhatalmak a Benes és Zaleski által a kisebbségi vitába dobott kívánságnak be­látható időn belül nem fognak eleget tenni. Csak naiv ember hiheti, hogy Cseh­szlovákia és Lengyelország külügyminisz­terei azért szabják ezt a feltételt vállalt kisebbségi kötelezettségeik teljesítése elé, mert általánosítani szeretnék a kisebbség­­védelmet, mikor nyilvánvaló céljuk az, hogy lehetetlenné tegyenek ezen a téren minden előhaladást. Régi politikai fogás, hogy elhalaszthatatlan jogok megadását azzal akadályozzák meg, hogy olyan mér­tékű jogkiterjesztést kívánnak, mely az adott viszonyok között megvalósíthatatlan. Vagy ott van a kisebbségi autonómiák kérdése, melynek szintén híve a­ szabad­elvű megoldásokért elméletben mindig hővülő angol kisebbségi szakértő. De Ugyanakkor üdvözli a nemrég törvénnyé éhett közigazgatási reformot, mely mere­vet­ elutasítja a kisebbségi autonómiának még a lehetőségét is. Lehet, hogy ezen a téren még nincsen kellően informálva Scotus Viator, de nagyon könnyen lehet az is, h­og régi rokonszenvei akadályoz­zák meg tisztánlátásában. Mi megértjük ezt a rokonszenvet és távol áll tőlünk, hogy tiszta motívumaiban kételkedjünk. Csak valamekys objektivitást szeretnénk helyzetünk megölésében attól a Scotus Viatortól, aki mi­an lelkesedéssel tudott dolgozni a kisebbségek érdekében, mikor még nem rólunk van szó. Mert meggyő­ződésünk szerint ezt kötelezi őt szabad­elvű világfelfogása, kisebbség­védő múltja és még az a szimpátia is, mellyel a kis­antant-államok jól felégett érdekei iránt viseltetik. „Meggyőződésem, hogy a középeurópai békét és a mostani helyzetet csak a kisebbségi kérdés igazságos megoldá­sával lehet fentartani“ — mondta Scotus Viktor a Magyar Pártnál tett látogatása alkalmával. Á­m az angol kormány és közvélemény állandó és barátságos érdeklődést tanúsít a kisebbségek irányában“ Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Scotus Victor tegnap délután dr. Tilea Viorel képviselő kíséretében megláto­gatta a Magyar Párt központi irodá­ját és hosszasan elbeszélgetett dr. In­­czédy-Joksman Ödön ügyvezető alelnök­­kel, illetve dr. Balogh Arthur szenátorral. Látogatásával Scotus Viator kétségtelenül azt akarta bizonyítani, hogy elvei a nem­zetiségi kérdésben most sem változtak, érdeklődése nem szűnt meg azokkal szem­ben, akiket a történelmi sorsváltozás ki­sebbségi helyzetbe döntött. A látogatásról a következőket tudtuk meg: Scotus Viatoron nagyon meglátszik a Jugoszláviában elszenvedett betegség jele. Influenzájából még teljesen nem lá­balt ki és különös akaraterőről tett tanú­ságot, hogy ilyen állapotban is folytatta vizsgálódásait, amelyek kétségtelenül hu­mánus érzéséből fakadnak, így betegen is a legélénkebb érdeklődést tanúsította a ro­mániai magyarság problémái iránt és néhány olyan fontos kijelentést tett, ame­lyek alkalmasak arra, hogy vele szem­ben véleményünket revízió alá vegyük. A másik két utódállamban A beszélgetés az utódállamokban lévő magyar kisebbségek általános helyzetéről folyt. Scotus Viktor a maga határozott, professzoros hanghordozásával jelentette ki, hogy Jugoszláviában látja a kisebbségekre nézve a kedvezőtlenebbnek a helyzetet, mert ott belpolitikai kérdésekben is sú­lyos bajok vannak, amelyek talán önkény­telen okozói a kisebbségi kérdés elmérge­sedésének is. Sándor király nagyon jóin­dulatú, eszes ember, de a bajokon az ő határozott tehetsége sem tud könnyen se­gíteni. A szerbek és a horvátok között fenn­álló ellentét valósággal megoldhatatlan.­­A jugoszláviai kormányok próbáltak de­mokratikus intézkedésekkel segíteni az or­szág népének elégedetlenségén és kitűnő földreformot hajtottak végre, de ez nem szünteti meg a délszláv állam népei kö­zötti egyenetlenséget. Kisebbségi szem­pontból a legkedvezőbbeknek a csehszlo­vákiai viszonyok tekinthetők, de ott is vannak még megoldhatatlan problémák. Amit rólunk tud — A romániai viszonyokat — mondotta Scotus Viktor — állandóan figyelemmel kisértem és tudom, hogy a kisebbségek­nek sok panaszra volt okuk. Remélem azonban, hogy mostan a Maniu-kormány ezeket a panaszokat eliminálja. Ne felejt­sék azonban az urak, hogy a kisebbsé­gekkel szemben a kormányok magatartá­sát a háború utáni általános viszonyok nagyban befolyásolják, úgy­hogy még a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet azonnal minden kérdést közmegelégedésre megoldani. Ismerem az ellentéteket Erdély és a regát között. Az Erdélyben élő em­berek más közigazgatáshoz voltak szokva és évekig kellett küzdeniök a fanarióta szel­lemű kormányzási módszerek megszünte­tése végett. Megkérdezte aztán az angol professor a Magyar Párt képviselőit, mi a vélemé­r­nyük a jelenlegi rezsimről, vannak-e súlyos sérelmek, panaszok ? Balogh Arthur szenátor adta meg a kér­désre a választ, felemlítvén többek között az iskolai névelemzés, a nyilvánossági jog, az államsegély és a csíki magánjavak kér­dését. Az államsegély kérdésénél közbe­szólt Scotus Viator: — Eddig nem kaptak államsegélyt? — Most törvénybe van iktatva — felelte Balogh Arthur — és eddig egyetlen egy­szer, az Averescu-kormány alatt adtak némi segélyt a kisebbségi iskoláknak. — De pénzt kaptak-e most ? — tette fel a­ kérdést Scotus Viator, aki úgy iat­■­szik a múltból hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségeknek csak ígérni szoktak a kormányok. Nagy érdeklődéssel hallgatta meg Ba­logh professzor fejtegetéseit a csíki ma­gánjavak kérdésében és igazságtalanságnak minősítette azt, hogy az ugyanolyan eredetű román és magyar vagyonközösségek között a kormányok különbséget tettek ezt mondván: — Ha a csíki székelyek ugyanolyan jogú vagyonát állami birtoknak nyilvání­tották, miért nem tették ugyanezt a na­szódi és karánsebesi vagyonközösségekkel ? A kétféle „nem, nem soha!“ A revíziós kérdésekkel kapcsolatban Scotus Viator annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a középeurópai békét és a mai állapotokat csak úgm lehet fentar­­tani, ha az érdekelt államok igazságosan és becsületesen megoldják a kisebbségi kérdést. — Én nem vagyok barátja a „nem, nem, soha“-nak, — mondta Scotus Viator — mert ezen az alapon Középe­urópában békét teremteni nem lehet. Éa azonban az utódállamok kormányai mondják a kisebbségi kérdés megol­dására nézve, hogy nem, nem soha, ez épp úgy veszélyezteti a békét, mint az előbbi. És ebben az esetben nemcsak én, de az egész angol közvélemény megváltoztatná álláspontját. Határozottan kijelenthetem, hogy az angol kormányt nagyon melegen érdekli a kisebbségi kérdés, amelynek igaz­ságos megoldása egyik legfontosabb zálo­gát képezi a békének. Scotus Viktor látogatása több mint egy óra húszat tartott s ezalatt a Magyar Párt képviselői meggyőződhettek arról, hogy az angol professzor hivatásának tekinti a nemzetiségek védelmét , hogy épp olyan barátja maradt most is az elnyomott ki­sebbségeknek, mint amilyen volt a háború előtt. A professzor egyébként ma délelőtt dr. Tilea képviselő kíséretében kiutazott Ba­dacsonyba, ahol részt vesz Maniu édesanyja temetésén. Az optáns-kérdésben Vaida­ Voevod helyettes külüg­ymin­iszter átvette a magyar elk­kjavaslatot Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.)­­ A Curentul ma reggeli száma azt írja, hogy az optáns-ügyben újabb tárgyalások megindulása várható. — Tudvalevő — írja a Curentul —, hogy a bécsi tárgyalások során a 115 millió aranykorona kártalanítási összegre nézve nem voltak nagyobb ellentétek és a tárgyalásokat a nyújtandó garancia­kérdés miatt függesztették fel, mert a ma­gyar kormány a fizetési kötelezettségek teljesítésére nemzetközi garanciát kért. A román kormány erre — folytatja a bu­karesti lap —, legutóbb jegyzéket küldött Budapestre, amelyben leszögezte, hogy továbbra is a közvetlen tárgyalásokat tartja egyedül célravezetőnek. Erre a jegyzékre — állapítja meg a Cu­rentul — még nem érkezett ugyan hiva­talos válasz, de ettől függetlenül a ma­gyar kormány ellenjavaslatokat tett, ame­lyeket a Karlsbadban üdülő dr. Magyary Antal bukaresti magyar követ távollétében báró Feszt ügyvivő nyújtott át Vaida he­lyettes külügyminiszternek. Valószínű — írja a lap —, hogy Maniu miniszterelnök­nek Bukarestbe való visszaérkezése után Vaida Voevod helyettes külügyminiszter tovább fogja folytatni a közvetlen tárgya­lásokat a bukaresti magyar követség útján. Mai számunk 12 oldal. A manchesteri nagy sztrájk tovább terjed a Manchester. (Az Ellenzék távirata.) Mind­inkább kiélesedik a helyzet a munkásság és a munkaadók között. A munkások újabb csoportja is felmondott, mert a munka­adók 12 százaléka bérleszállítást helyezett kilátásba. A munkásszakszervezetek tár­gyalni fognak a munkaadók megbízott­jai­­val, a munkaügyi minisztérium rendelete alapján az elbocsátott munkások nem tart­hatnak igényt a munkanélküli segélyre. Csupán azok a munkások fognak segélyt kapni, akik a textilmunkások kizárása miatt vesztették el kenyerüket. Ilyenek el­sősorban a szállító munkások.

Next