Ellenzék, 1929. augusztus (50. évfolyam, 172-197. szám)
1929-08-02 / 172. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universität!! (v. Egyetem-utca) 8. szám. Telefon: 109. és 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, CinkÁRA 5 Csütörtök 1929 augusztus 1. Ötvenedik évfolyam, 172. szám MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. Scotus Viator újra Erdélybe érkezett. A híres kisebbségi szakértő, aki bizonyos tekintetben a kisantant-államok angliai patrónusává nőtte ki magát s akit ezért a kisantant-államok területén joggal fogadnak a legnagyobb szeretettel, látható érdeklődést mutat a magyar kisebbség sorsa iránt is, bár ez az érdeklődés nem feltétlenül jelent egyet minden vonalon a legteljesebb megértéssel. Be kell azonban látnunk, hogy a Scotus Viator helyzete sem túlságosan kényelmes, mikor éppen azok ellen kell panaszokat hallania, akiknek érvényesüléséért valósággal élete munkáját adta. De ez a helyzet másrészt, ha kedve volna vállalni a férfias missziót, fel is jogosíthatná őt arra, hogy véleményét igazán teljes súllyal vesse latba a kisebbségek érdekében ott is, ahol őt igazán nem vádolhatják meg részrehajlással. Mert hogy panaszokra van bőven ok, az Scotus Viator gyakorlott szemei előtt alig lehet titok. És nem titok előtte, amint egy nyilatkozatában kijelentette, az sem, hogy a kisebbségi kérdés nemcsak egyes országokban, hanem általában is megoldatlan és hogy csak általános európai rendezéssel, a kisebbségi jogok effektív nemzetközi garantálásával lehet ezen segíteni. Csakhogy — és ez a csakhogy majdnem értéktelenné teszi számunkra a Scotus Viator állásfoglalását: szerinte Zaleski lengyel külügyminiszternek van igaza, aki azt kívánja, hogy a nagyhatalmak alkotmányába is vegyék fel a kisebbségvédő intézkedéseket. Nehezen hisszük, hogy Scotus Jiviator ne tudná, mit jelent a gyakorlatban ez a kívánság, mely eredetileg nem is annyira Zaleskitől, mint a skót publicista által annyira tisztelt Benes külügyminisztertől származik. Azt jelenti, hogy a kisebbségvédelemből, amelyre pedig az utódállamok fentartás nélküli kötelezettséget vállaltak, nem lehet semmi, mert a nagyhatalmak a Benes és Zaleski által a kisebbségi vitába dobott kívánságnak belátható időn belül nem fognak eleget tenni. Csak naiv ember hiheti, hogy Csehszlovákia és Lengyelország külügyminiszterei azért szabják ezt a feltételt vállalt kisebbségi kötelezettségeik teljesítése elé, mert általánosítani szeretnék a kisebbségvédelmet, mikor nyilvánvaló céljuk az, hogy lehetetlenné tegyenek ezen a téren minden előhaladást. Régi politikai fogás, hogy elhalaszthatatlan jogok megadását azzal akadályozzák meg, hogy olyan mértékű jogkiterjesztést kívánnak, mely az adott viszonyok között megvalósíthatatlan. Vagy ott van a kisebbségi autonómiák kérdése, melynek szintén híve a szabadelvű megoldásokért elméletben mindig hővülő angol kisebbségi szakértő. De Ugyanakkor üdvözli a nemrég törvénnyé éhett közigazgatási reformot, mely merevet elutasítja a kisebbségi autonómiának még a lehetőségét is. Lehet, hogy ezen a téren még nincsen kellően informálva Scotus Viator, de nagyon könnyen lehet az is, hog régi rokonszenvei akadályozzák meg tisztánlátásában. Mi megértjük ezt a rokonszenvet és távol áll tőlünk, hogy tiszta motívumaiban kételkedjünk. Csak valamekys objektivitást szeretnénk helyzetünk megölésében attól a Scotus Viatortól, aki mian lelkesedéssel tudott dolgozni a kisebbségek érdekében, mikor még nem rólunk van szó. Mert meggyőződésünk szerint ezt kötelezi őt szabadelvű világfelfogása, kisebbségvédő múltja és még az a szimpátia is, mellyel a kisantant-államok jól felégett érdekei iránt viseltetik. „Meggyőződésem, hogy a középeurópai békét és a mostani helyzetet csak a kisebbségi kérdés igazságos megoldásával lehet fentartani“ — mondta Scotus Viktor a Magyar Pártnál tett látogatása alkalmával. Ám az angol kormány és közvélemény állandó és barátságos érdeklődést tanúsít a kisebbségek irányában“ Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Scotus Victor tegnap délután dr. Tilea Viorel képviselő kíséretében meglátogatta a Magyar Párt központi irodáját és hosszasan elbeszélgetett dr. Inczédy-Joksman Ödön ügyvezető alelnökkel, illetve dr. Balogh Arthur szenátorral. Látogatásával Scotus Viator kétségtelenül azt akarta bizonyítani, hogy elvei a nemzetiségi kérdésben most sem változtak, érdeklődése nem szűnt meg azokkal szemben, akiket a történelmi sorsváltozás kisebbségi helyzetbe döntött. A látogatásról a következőket tudtuk meg: Scotus Viatoron nagyon meglátszik a Jugoszláviában elszenvedett betegség jele. Influenzájából még teljesen nem lábalt ki és különös akaraterőről tett tanúságot, hogy ilyen állapotban is folytatta vizsgálódásait, amelyek kétségtelenül humánus érzéséből fakadnak, így betegen is a legélénkebb érdeklődést tanúsította a romániai magyarság problémái iránt és néhány olyan fontos kijelentést tett, amelyek alkalmasak arra, hogy vele szemben véleményünket revízió alá vegyük. A másik két utódállamban A beszélgetés az utódállamokban lévő magyar kisebbségek általános helyzetéről folyt. Scotus Viktor a maga határozott, professzoros hanghordozásával jelentette ki, hogy Jugoszláviában látja a kisebbségekre nézve a kedvezőtlenebbnek a helyzetet, mert ott belpolitikai kérdésekben is súlyos bajok vannak, amelyek talán önkénytelen okozói a kisebbségi kérdés elmérgesedésének is. Sándor király nagyon jóindulatú, eszes ember, de a bajokon az ő határozott tehetsége sem tud könnyen segíteni. A szerbek és a horvátok között fennálló ellentét valósággal megoldhatatlan.A jugoszláviai kormányok próbáltak demokratikus intézkedésekkel segíteni az ország népének elégedetlenségén és kitűnő földreformot hajtottak végre, de ez nem szünteti meg a délszláv állam népei közötti egyenetlenséget. Kisebbségi szempontból a legkedvezőbbeknek a csehszlovákiai viszonyok tekinthetők, de ott is vannak még megoldhatatlan problémák. Amit rólunk tud — A romániai viszonyokat — mondotta Scotus Viktor — állandóan figyelemmel kisértem és tudom, hogy a kisebbségeknek sok panaszra volt okuk. Remélem azonban, hogy mostan a Maniu-kormány ezeket a panaszokat eliminálja. Ne felejtsék azonban az urak, hogy a kisebbségekkel szemben a kormányok magatartását a háború utáni általános viszonyok nagyban befolyásolják, úgyhogy még a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet azonnal minden kérdést közmegelégedésre megoldani. Ismerem az ellentéteket Erdély és a regát között. Az Erdélyben élő emberek más közigazgatáshoz voltak szokva és évekig kellett küzdeniök a fanarióta szellemű kormányzási módszerek megszüntetése végett. Megkérdezte aztán az angol professor a Magyar Párt képviselőit, mi a vélemérnyük a jelenlegi rezsimről, vannak-e súlyos sérelmek, panaszok ? Balogh Arthur szenátor adta meg a kérdésre a választ, felemlítvén többek között az iskolai névelemzés, a nyilvánossági jog, az államsegély és a csíki magánjavak kérdését. Az államsegély kérdésénél közbeszólt Scotus Viator: — Eddig nem kaptak államsegélyt? — Most törvénybe van iktatva — felelte Balogh Arthur — és eddig egyetlen egyszer, az Averescu-kormány alatt adtak némi segélyt a kisebbségi iskoláknak. — De pénzt kaptak-e most ? — tette fel a kérdést Scotus Viator, aki úgy iat■szik a múltból hozzászokott ahhoz, hogy a kisebbségeknek csak ígérni szoktak a kormányok. Nagy érdeklődéssel hallgatta meg Balogh professzor fejtegetéseit a csíki magánjavak kérdésében és igazságtalanságnak minősítette azt, hogy az ugyanolyan eredetű román és magyar vagyonközösségek között a kormányok különbséget tettek ezt mondván: — Ha a csíki székelyek ugyanolyan jogú vagyonát állami birtoknak nyilvánították, miért nem tették ugyanezt a naszódi és karánsebesi vagyonközösségekkel ? A kétféle „nem, nem soha!“ A revíziós kérdésekkel kapcsolatban Scotus Viator annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a középeurópai békét és a mai állapotokat csak úgm lehet fentartani, ha az érdekelt államok igazságosan és becsületesen megoldják a kisebbségi kérdést. — Én nem vagyok barátja a „nem, nem, soha“-nak, — mondta Scotus Viator — mert ezen az alapon Középeurópában békét teremteni nem lehet. Éa azonban az utódállamok kormányai mondják a kisebbségi kérdés megoldására nézve, hogy nem, nem soha, ez épp úgy veszélyezteti a békét, mint az előbbi. És ebben az esetben nemcsak én, de az egész angol közvélemény megváltoztatná álláspontját. Határozottan kijelenthetem, hogy az angol kormányt nagyon melegen érdekli a kisebbségi kérdés, amelynek igazságos megoldása egyik legfontosabb zálogát képezi a békének. Scotus Viktor látogatása több mint egy óra húszat tartott s ezalatt a Magyar Párt képviselői meggyőződhettek arról, hogy az angol professzor hivatásának tekinti a nemzetiségek védelmét , hogy épp olyan barátja maradt most is az elnyomott kisebbségeknek, mint amilyen volt a háború előtt. A professzor egyébként ma délelőtt dr. Tilea képviselő kíséretében kiutazott Badacsonyba, ahol részt vesz Maniu édesanyja temetésén. Az optáns-kérdésben Vaida Voevod helyettes külügyminiszter átvette a magyar elkkjavaslatot Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Curentul ma reggeli száma azt írja, hogy az optáns-ügyben újabb tárgyalások megindulása várható. — Tudvalevő — írja a Curentul —, hogy a bécsi tárgyalások során a 115 millió aranykorona kártalanítási összegre nézve nem voltak nagyobb ellentétek és a tárgyalásokat a nyújtandó garanciakérdés miatt függesztették fel, mert a magyar kormány a fizetési kötelezettségek teljesítésére nemzetközi garanciát kért. A román kormány erre — folytatja a bukaresti lap —, legutóbb jegyzéket küldött Budapestre, amelyben leszögezte, hogy továbbra is a közvetlen tárgyalásokat tartja egyedül célravezetőnek. Erre a jegyzékre — állapítja meg a Curentul — még nem érkezett ugyan hivatalos válasz, de ettől függetlenül a magyar kormány ellenjavaslatokat tett, amelyeket a Karlsbadban üdülő dr. Magyary Antal bukaresti magyar követ távollétében báró Feszt ügyvivő nyújtott át Vaida helyettes külügyminiszternek. Valószínű — írja a lap —, hogy Maniu miniszterelnöknek Bukarestbe való visszaérkezése után Vaida Voevod helyettes külügyminiszter tovább fogja folytatni a közvetlen tárgyalásokat a bukaresti magyar követség útján. Mai számunk 12 oldal. A manchesteri nagy sztrájk tovább terjed a Manchester. (Az Ellenzék távirata.) Mindinkább kiélesedik a helyzet a munkásság és a munkaadók között. A munkások újabb csoportja is felmondott, mert a munkaadók 12 százaléka bérleszállítást helyezett kilátásba. A munkásszakszervezetek tárgyalni fognak a munkaadók megbízottjaival, a munkaügyi minisztérium rendelete alapján az elbocsátott munkások nem tarthatnak igényt a munkanélküli segélyre. Csupán azok a munkások fognak segélyt kapni, akik a textilmunkások kizárása miatt vesztették el kenyerüket. Ilyenek elsősorban a szállító munkások.