Ellenzék, 1929. december (50. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-01 / 275. szám
TAXA POSTALA PLATITA in HUMERAR No. 141.163/1929 * ARAG LEJ Vasárnap, 1029 december 1. Ötvenedik évfolyam, 275. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitárii (v. Egyetem utca) 8. szám. Telefon: 109., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, Cluj. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS. Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 300 félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. Az orosz csapatok teljesen kiürílettek a kínai területek London. (Az Ellenzék távirata.) Karbinból érkező jelentések szerint az előnyomuló orosz csapatok már teljesen kiürítették az elfoglalt kínai területeket. Orosz részről beszüntették a csapatszállításokat is a mandzsúriai határ felé, ami arra mutat, hogy a szovjet kormány a konfliktust megoldotta. A belgrádi kormány minden horvát és szlovén nemzeti egyesületet feloszlat BELGRÁD. (Az Ellenzék távirata.) Beavatott forrásból jelentik, hogy a kormány rövidesen minden horvát és szlovén nemzeti egyesületet fel fog oszlatni. Elsőnek a horvát Szokol-egyesületek és a szlovén „Fekete Sas“ Szokol-egyesületek kerülnek sorra. A szlovének követelik, hogy a szerb Szokol-egyesületeket, melyeket nem oszlatnak fel, nyilvánítsák állami egyesületnek, hogy hivatalos jellegükkel mindenki tisztában lesye As budapesti szocialisták gyűlésén tegnap záptojásokat dobtak Pager szocialista vezérre Budapest. (Az Ellenzék távirata.) A budapesti szociáldemokrata párt tegnap este négy helyen is gyűlést rendezett, melyek után a tömeg szétoszlásánál tüntetésre került a sor. Amint később kiderült, a tüntetésre az adott okot, hogy a Sándor utcai régi képviselőházban tartott gyűlésen Payer képviselő, pártvezér ellen a gyűlés tagjainak egy része tüntetett és záptojásokat dobált feléje. A tojásdobálók közül néhányat a rendőrség letartóztatott. Sztrájkolnak az indiai mohamedánok a gyerekházasság eltiltása miatt London. (Az Ellenzék távirata.) Bombayból jelentik, hogy a mohamedánok a gyermekházasságokat eltiltó törvény elleni tiltakozásképen sztrájkba kezdtek. A közúti közlekedési és fuvarozó munkások sztrájkja általános jelleget öltött úgyhogy a város élelmiszerellátásában nehézségek állottak be. Kisebb incidensektől eltekintve rendzavarás nem történt. A Nobel-békedíjra ez idén senkit sem tart érdemesnek a svéd akadémia London. (Az Ellenzék távirata.) Stockholmi jelentés szerint a Nobel-díj bizottság úgy határozott, hogy az 1929-es békedíjat az idén nem adja ki. A tavalyi békedíj sem került kiadásra. A belga király a lemondott Jaspar miniszterelnököt bízta meg újra kormányalakítással Brüsszel. (Az Ellenzék távirata.) A király újra Jaspart, a lemondott kormány miniszterelnökét bízta meg a kormányalakítással, aki holnap megkezdi tárgyalásait. a választásokat Így тейп M le a vitassíM.—Megallapitottáki a tartománya]izleteit.—Bacaet pM sem tagadta el a tálaszfeliratot. — Gyejdhunyadi posta a szenátusi vitában Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A kormány tegnap este minisztertanácsot tartott, amelynek napirendjén a közigazgatási reform végrehajtása szerepelt. Véglegesen megállapították a közigazgatási választások határidejét s a Monitorul Oficial ma reggeli számában már ki is hirdették a határozatot. . Eszerint a közigazgatási választások január 11-én kezdődnek. Ekkor a megyei tanácsokat választják. Január 18-án választanak tanácsot a községek, 27-én pedig a falvak. A városi tanácsok választásának a határideje: február 3. Megállapították a minisztertanácson a tartományok határait is. Az erdélyi közigazgatási igazgatósághoz a következő megyék tartoznak: Alsófehér, Bihar, Brassó, Csík, Hunyad, Kolozs, Máramaros, Maros, Torda, Naszód, Udvarhely, Szilágy, Szatmár, Szeben, Szamos, Nagy- és Kisküküllő és Háromszék vármegyék. A székhely Kolozsvár. A bánsági tartományhoz tartoznak Arad, Krassó, Szörény és Temes megye. A székhely Temesvár. Az olténiai, havasalföldi, moldovai, bukovinai és besszarábiai tartományokhoz általában azok a megyék tartoznak, amelyek a történelem folyamán valamikor a tartományt tényleg képezték. A minisztertanácson Mirto belügyi államtitkár statisztikát mutatott be arról, hogy osztotta be a legfelsőbb közigazgatási tanács a községeket és városokat. Az új törvény alapján az országban 20 törvényhatósági joggal felruházott város lesz. Erdélyben 117 község fog állni több faluból és 3730 egy faluból. A megyék határain csak néhol és csak jelentéktelen változásokat eszközöltek. (Ezt mondja legalább a hivatalos jelentés.) A községi választások kiírása nyilvánvaló pártpolitikai célzatból történt abban a formában, miként azt most hivatalosan jelentik. A kormány minden alkalommal hangosan hirdeti a demokrata elveket, most azonban, midőn a választásra kerül a dolog, éppen az ellenkezőjét cselekszi. A természetes a választások kiírásánál az lett volna, hogy a választás a legkisebb közigazgatási egységnél, a falunál kezdődik és úgy halad felfelé a községi és városi választásokon át a megyei választásokig. A minisztertanács azonban a sorrendben változtatott azzal a nyilvánvaló tendenciával, hogy a pártpolitikailag könnyebben megszervezhető megyei választások már előre megállapítsák a jövendő tanácsok képét. Ha a megyei választásokon győz a kormánypárt, a győzelem hatásait könnyen érvényesítheti a többi választásokon. A szászok elégedetlent k A parlament tegnap délutáni ülésén Fritz Konnerth képviselő mondta el interpellációját a nagyküküllő megyei Szásztyukos községben lejátszódott véres incidens ügyében. Ez a község végleges birtokába lépett a község közelében lévő erdőknek, ebbe azonban nem akartak belenyugodni a szomszédos Romántyukos lakosai és megtámadták a szászokat, akik közül egy életveszélyesen, kettő súlyosan és kettő könnyebben sebesült meg. Mann képviselő Károly herceg ügyében interpellált, kérve a kormányt, büntesse meg azokat, akik a herceget rágalmazzák és sértegetik. Bárdost képviselő Vidrighin vasúti vezérigazgató milliós fizetése ügyében interpellált, mire Madgearu pénzügyminiszter válaszol, kijelentvén, hogy a vasútnak szüksége van Vidrighin szaktudására, „akinek kiválóságát magyar időben is elismerték". Ezután Hans Otto Roth olvasta fel a német párt nyilatkozatát a trónbeszédre adandó válaszfeliratra. A nyilatkozat szerint a német kisebbség feltétlenül elvárta volna, hogy a trónbeszéd a bejelentett törvények között foglalkozzék a kisebbségi kérdéssel is. A közigazgatási törvény alkalmazása során nagy kiábrándulás érte a német kisebbséget, legsúlyosabb sérelme azonban kulturális téren van. Az államsegély elégtelen s a németség elérkezett teherbíróképességének végső határáig. A válaszfeliratot nem fogadja el. A szenátus csak tegnap kezdte meg a válaszfelirati vitát. Ezt megelőzőleg Gyárfás Elemér elmondta interpellációját a vajdahunyadi postával kapcsolatban. A postahivatal főnöke és levélhordója következetesen zaklatták a vajdahunyadi Takarékpénztár Rt.-t, mert a banknak magyarul címzett levelek érkeztek. Még akkor sem kézbesítették a leveleket, hogyha az intézet neve románul is fel volt tüntetve. Gyárfás kérte a közlekedésügyi minisztert, szüntesse meg a vajdahunyadi posta viszszaéléseit. Leváltott ígéret írta: BALOGH ARTHUR Bratianu halálának kétéves fordulója alkalmából érdekes közléseket hozott a liberálisok bukaresti orgánuma az elhunyt államférfinak a béketárgyalásokon való szerepléséről. Érdekesek ezek a közlések a romániai kisebbségek, különösen pedig az itteni magyarság szempontjából. Annak a bizottságnak 1919 február 22-iki üléséről van szó, amely Tardieu mai francia miniszterelnök elnöklete alatt a román ügyeket tárgyalta. Bratianu természetesen körömszakadtáig védte a román érdekeket és az is természetes, hogy nem csinált nagy dolgot belőle, ha e közben itt-ott eltávolodott a valóságtól. A Marost egészen Vásárhelyig hajózhatónak mondotta. A székelyeket kevésbé fejlődött, majd egyenesen primitív népnek ítéli, akik az őket körülvevő románság hatása alatt állanak és miután eddig is tömegesen mentek munkaalkalmat keresni Romániába, megelégedéssel fogadják, hogy be lesznek kebelezve ebbe az államba. Mindezeken nem lepődünk meg. A Quai d'Orsay tárgyalóasztalánál mondhatott volna ezeknél még különbeket is. Különösen egy Tardieu előtt, akinek a békéről írt könyve még 1920-ban is tele van a volt ellenségek elleni telhetetlen bosszúszomjú kirohanásokkal ötszáz oldalon keresztül, de a kisebbségek védelméről még három sort se ír akkor, amikor az új politikai elrendezések csalhatatlan tökéletességét fejtegeti. A fentebb említett tárgyalások során Tardieu többek közt az iránt is érdeklődött, hogy Románia minő bánásmódot szándékozik tanúsítani kisebbségeivel szemben. A kisebbségek helyi autonómiáira vonatkozó kérdésére az volt a Bratianu válasza, hogy Románia el van határozva a kisebbségekkel szemben igen széles és liberális politikát követni. Arra a további kérdésre, hogy van-e valami kész terv e tekintetben, azt felelte Bratianu, hogy ilyen nincsen, majd a békeszerződés megkötése után fognak ilyet csinálni. A tárgyalások későbbi folyamán Tardinenek arra az utóbbi kérdésére azonban, hogy miné lesz Románia politikája a magyarokkal szemben, Bratianu előbbi általánosságban tartott kijelentésével szemben úgy nyilatkozott, hogy míg a többi kisebbségekkel szemben ennek a politikának egyetlen fázisa szükséges, a magyarokkal szemben két fázisra lesz szükség. Nem lehet az ellenségeket — mondotta — összezavarni a többiekkel. Az első fázisban a román politikának rá kell kényszeríteni akaratát a legyőzöttekre, a második fázisban ez a politika barátságos lehet. De ez nem valósítható meg addig, amíg a magyarok a dolgok változásában reménykednek. Románia lakosságának egynegyede vagy egy ötöde idegen fajú lesz, velük szemben tehát igen széles, türelmes politikát kell követni. Hogy ezek a nyilatkozatok valami következetesek lettek volna és némi eszmezavarban ne szenvedtek volna, azt az elhunyt államférfinak még legnagyobb bámulója is bajosan állíthatná. Első ízben a kisebbségekkel szemben általában széles, liberális politikát ígér, de azután a magyarokat mégis kiveszi ez alól, legalább abban a bizonyos első fázisában az alkalmazandó politikának. Nem új dolog ez előttünk. Ezt a megkülönböztetést ismételve hallottuk a liberális uralom alatt ha nem is épen ilyen brüszk nyíltsággal, hogy a „legyőzötteknek“ előbb érezniök kell az új uralom ökölcsapásait, hanem inkább a lojalitásról való tanuságtevés megkövetelésének szelidebb, ravaszabb formájában. Mindenesetre le nem tagadható, nyílt beismerésével állunk szemben egy egész kisebbség hátrányára menő megkülönböztető politika szükségességének. Agráreljárásoknak, Angelescu-törvényeknek s mi egyebeknek ez az igazi indoka és magyarázata. Alkotmány, kisebbségi szerződés ugyanilyen megkülönböztető bánásmódról egy kisebbséggel szemben semmit sem tudnak. Tény azonban, hogy a magyar kisebbséggel szemben ez a hátrányára menő megkülönböztető bánásmód alkalmaztatott. Vele mint legyőzöttel kellett bánni, holott nem az, mert az új uralom ellen fél nem kelt. Mai számunk 16 oldal.