Ellenzék, 1930. július (51. évfolyam, 149-169. szám)
1930-07-01 / 149. szám
ТШ POSTALA FUTITÄ if NUMERAR Ko.141.163/1S29 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitati (v. Egyetem utca) 8. szám. Telefon: 109., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK,Cluj. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 30% félévre 600, évente 1200 lej. Magyarországon: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengős. ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 149. SZÁM, KEDD, 1930 JULIUS 1. A MAI SZÁM 10 OLDALÁRA 5 LEJ Viharos ég alatt A kisantant a közös nyilatkozatokban s az egyes külügyminiszterek külön kijelentéseiben kitűnő türkörképét adta Európa és a világpolitika pillanatnyi helyzetének. Talán azt mondhatnék, hogy egy fordított természetet rajzolt ki, amelyet félretett, hogy esetleg csak később használja fel a művészi lapok sokszorosítására. A kisantant rendkívül óvatosan tárgyalta meg a saját helyzetét és külső viszonyát. Minden ablakot bezárt, hogy határozott hang ne szűrődjön ki, de viszont minden ajtót nyitva hagyott, hogy kellő módon szembe mehessen az elkövetkezendő eseményeknek. Csak egyetlen határozott körvonalat formált, mikor barátságosabb irányt tűzött ki a szomszédok felé. A gazdasági krízis leküzdési módját már nem tudta megtalálni, szinte menekült a Briand-tervezet ölébe, mely a mai állapotok stabilizációját, a biztonság föntartását s a gazdasági veszedelmek elhárítását ígéri savanyú bizonytalanságban számára is. A sorokból kiolvasható volt, hogy a kisantant is tisztában van vele, amit most már sehol sem tagadnak, hogy Európa a világháború után először nagy fordulathoz látszik közeledni. Vigyázun-kai's minden szóra: okosan és érthetően járt kl. Az óvatosság, az általánosítás, a szelídség alkalmazása feltétlenül szükséges volt, mert Európában nagy vihar villamossága gyülekezik. Elég, ha e gomolygó felhők csak néhány pontjára mutatunk, amelyben jégverés vagy pusztás áradat sejthető. A háború óta minden győztes készülődik ugyan az általános és ismeretlen háborúra, most azonban már egy konkrét háborúnak tisztán látható előkészületei folynak. Franciaország és Olaszország a komoly leszámolás első állomására jutott. A londoni flotta-konferencián fölmerült éles latin ellentét, amelyet Genf sem tudott enyhíteni, Franciaország nyolcmilliárdos erődítési munkálataival és a fascizmus harcias tüntetéseivel előrelendült. Nyilvánvaló, hogy Itália sürgősen egy nagy szövetséget épít ki, amely egyfelől Jugoszláviát kívánja bekeríteni, másfelől Lengyelországot, amely a Baltikum koalícióba vonására törekszik, lefűrészelni a francia érdekközösség jobbágy államairól. Briand tervezete szinte provokálja, hogy a hirtelen időszerűvé vált függő kérdéseket nyíltan fölvessék a genfi kongresszuson. Olaszország máris lekötötte magát a revízió szóbahozatalára. Németország szintén készül reá, de hozzá akarja fűzni a kisebbségi kérdést is. Anglia a tervezettel kapcsolatban talán határozottabban leszögezi, hogy már nem szövetséges a háború utáni problematikában. Minden forr. Károly király visszatérése a külpolitikába emelte föl a királyi restaurációk kérdését, s máris meg lehet állapítani, hogy Bethlen londoni útjával a vita komolysága növekedett s tárgyalása már nem történik az eddigi merev visszautasítás formájában. E veszedelmesen és kevésbé veszedelmesen nyüzsgő problémákat ébenfakeret fogja össze: a tarthatatlanná lett gazdasági válság, amely a középeurópai agrárállamokat éppen úgy cselekvésre ösztönzi, mint a szörnyű munkanélküliségben fetrengő Angliát, vagy Németországot és a vámháborúra már fölkészült Uniót. Mi lesz, mert úgy látszik, már lehet? Valóban a háború óta nem volt ilyen végzetszerűnek látszó Európa és a világ Kétkirályt éljeneznek, mi lesz a harmadikkal? Marinkovics jugoszláv külügyminiszter a kolozsvári állomáson engedékenyebb az Ottó-kérdésben, mint a Csorba-tónál volt* * . Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Vasárnap a déli Rapidot a kolozsvári állomás zászlódíszben várja, a perronon cilinderes előkelőségek: Moldovan Valér erdélyi tartományi igazgató, Popa Ádám vármegyei prefektus, Hodor Victor vezérfelügyelő, Tuffli Richard polgármesterhelyettes és még számos polgári és katonai előkelőség. Az elsőosztályú váróterem felvirágozva és szőnyegekkel bontottan vár valami előkelő vendéget — Várad felől, talán Budapest felől... Hamarosan megtudjuk Marínkovics jugoszláv külügyminiszter érkezik a tátrai konferenciáról — Harminát és a különkocsiját minden vasúti szokás ellenére a Rapidhoz csatolták. Ilyen ritka és előkelő vendégnek kijár ez a tisztelet. Pontos időben befut a Rapid és úgy áll meg az állomás előtt, hogy a különkocsi a várakozó előkelőségek elé kerül. Alacsony, őszbajuszú úr száll ki a kocsiból, a várakozók nem ismerik fel benne a jugoszláv külügyminisztert — nem is az volt, hanem Fiodor, Románia belgrádi minisztere, aki előkelő kollegájának kiszállása előtt pillanatok alatt „rendezi“ a fogadtatást. — Monsieur le Ministre Marínkovics... Magas szikár úr áll a lépcső elé, ahol megtörténik a hivatalos fogadtatás. Moldovan tartományi igazgató román nyelven köszönti és a beszédében arra a meleg barátságra utal, amely a két állam között fennáll. —Éljen II. Sándor, az önök királya! így végződik a beszéd, amelyre a román treasca mellé a szerb zsivó is rácsendül... Tuffli polgármester-helyettes ezután franciául. Tuffli polgármester pompás francia beszéde láthatóan nagyon tetszik annak a hölgynek is, aki a külön kocsi ablakából kihajolva hallgatja: a miniszter családi kíséretéhez tartozik... Marínkovics — ugyancsak francia nyelven felel és meleg, hangulatos beszédét ő is királyköszöntővel fejezi be: éljen II. Carol, az önök királyai... Két királyt éltettek a pályaudvari kis ünnepségen, ez adta az impulzust arra, hogy én egy harmadik sorsa felől érdeklődjem... Néhány pillanatra alkalmam volt ugyanis Marínkovics figyelmét a sajtó számára igénybe venni. Amikor megmondtam, hogy magyar újságíró vagyok — egy kissé láthatólag csodálkozott: ebben a környezetben... — Politikai kérdést ne adjon, azt mondta hirtelen, mire én. — Az Ottó ügyről kérnék nyilatkozatot... Marínkovics: Dehát ez éppenhogy politika! — Európai probléma e pillanatban — politikai jelentősége mellett a gazdasági jelentősége sem kétséges. Marínkovics: Erről a kérdésről ismeretes az álláspontunk. — Ahogy mi tudjuk, az európai politika most azon dolgozik, hogy erős, szilárd monarchiák kovácsolódjanak. Marínkovics: Ez igaz — ez kívánatos volna.— Nos, az Ottó kérdés... ebben a megvilágításban? Korántsem olyan szenvedéllyel, amilyen intrazigensnek ebben a kérdésben az álláspontja ismeretes — így felelt Marínkovics. — Az Ottó ügyet majd az események fogják eldönteni. Most még pillanatnyilag talán nem is aktuális... Hanzu generális viszi el tőlem a szerb külügyek miniszterét — éppen abban a pillanatban, amikor már-már rá lehetett volna bírni az Ottó-ügy kedvező elintézésére (?)... A Rapid indulásáig már nem jutottam többé hozzá... (g. e.) MA HASKOVICS KÜLÜGYMINISZTER. élete. A súlyos feladatok, a még súlyosabb gondok és a jövő kétséges lehetőségei csakugyan a legnagyobb óvatosságra intenek és felkészülésre, békés vagy háborús áldozatokra. Benes talán soha sem beszélt oly okosan, mint most, amikor azt mondotta, hogy az individuális akaratok érvényére már nem lehet számítani, a népek misztikus megérzése juthat szerephez. Igaz. Éppen most láttuk, hogy Romániában miként esett ki az irányítás gyeplője a kezekből s a történeti szükség szelleme mily csodálatos fordulatot írt elő. Lehet, hogy Európa egyes részei, de talán az egész földrész az átsuhanó történeti szellemiség sodrába kerül. Mindenesetre a szó addig, amíg a kormányozhatatlan tett magához nem ragad kezdeményezést, e pillanatban a nagy országok és így a kisantantnak csak úgy lehetett beszélni, mint nagy lehetőségek súlya alatt történhetik: általánosan és óvatosan, megnyitva minden lehetőségnek minden ajtót. Persze, a tökéletesen viharba borult égboltozat hirtelen megint kitisztulhat s marad minden a régiben: az élet egyik oldala tökéletes napsütésben, a másik nehéz árnyékban. De kötelessége mindenkinek tudomásul venni, hogy e pillanatban a nagy lehetőségek gomolyognak s a legfeszültebb figyelemre van szükség. Azoknak is, akik a hatalommal a kezükben felelősek népmillió, sorsáért és azoknak a népmillióknak, akik még mindig álmatag közömbösséggel adták át élet és halál kérdésében a döntést egyes személyiségeknek és egyes osztályoknak. Akik tele vannak a humánum legnemesebb gondjával, akiknek minden élet boldogsága a lelkükhöz nőtt és akik irtóznak a halál minden erőszakolt szerepétől, azok most még fájdalmasabb szenvedéssel érzik át az egész emberiség nyomasztó gondját. Kétségbeesve kapaszkodnak egy utópiába: nátha csakugyan leülnének a népes, mint Egyenrangú tárgyalófelek a zöldasztalhoz és nemcsak Európa gazdasági konföderációjáról döntenének, hanem az igazságos és megértő lelkek világszövetségeként, minden függő kérdésről. Kényszer és vágy nagyon készül a találkozásra, csak az a kérdés, hogy a luciferi emberek klikkjének hatalma nem választja-e el megint a szükséget és vágyakozást, a közös érdeket az egyesek érdekétől? Alacsony búzaárakkal és magas ipari termeléssel, munkanélküliséggel és katonai fölkészüléssel, nyílt és titkos szövetségkötések áradatában, fenyegető szavak és fenyegető szándékok között az európai emberiség nem sokáig bírja már elhurcolni tizenhat esztendős fekete keresztjét. Vagy eldobni vagy összeesni, vagy újabb megpróbáltatást ácsolni, csak ez lehet a sorsunk. ТПа van a rajnai francia megszállás utolsó napja Mainz. Az Ellenzék távirata.) A francia főparancsnok és a vezérkar különvonata holnap délben hagyja el Mainzot s ezzel a megszállás hivatalosan véget ér. Páris. (Az Ellenzék távirata.) Oltweiler, Wadern, Tholey, Wittlich, Schweich városokat ma elhagyja a francia csendőrség. Berlin. (Az Ellenzék távirata.) Kehl, badeni város tanácsa felszabadulása alkalmából Berlinben koszorút helyezett el Stresemann sírjára.