Ellenzék, 1930. augusztus (51. évfolyam, 170-194. szám)

1930-08-01 / 170. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj—Kolozsvár, Strada Universitatii (v. Egyetem­ utca) 8. szám. Telefon: 109., 204. Sürgönyeim: ELLENZÉK, Cluj. * Ara 5 lej uw mmt шш и mii ши h.M1.K3/ffJ9 "■ИИИИИИМИИМШЯМИММИМНМММИИЙ111' 1 НГ|1ШИйТ11П1ПП^ИИГ||И^м MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési árak: Havonta 100, negyedévre 100, félévre 600, évente 1200 lej. Magyarország­: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengre ÖTVENEGYEDÉ ÉVF. 170. SZÁM. PÉNTEK, 1930 AUGUSZTUS 1. A MAI SZÁM 10 OLDAL Nagyvárad megalázása írta: SPECTATOR A közigazgatási reformról a dicsősé­gesen kormányzó rendszer, mint a gyu­lafehérvári szellem szülöttéről beszélt, az önkormányzat tiszta győzelmének hir­dette. A kisebbségek tamáskodtak benne, mit is tehetnének szegények? Bizalmat­lanoknak kell lenniök, hisz a gyulafehér­vári anyaszellem ma már csak kisértet és nem szülőerő többé, aztán a híres önkormányzati­ elv is csak pakfonból ké­szült, mint az egész nagy kormányzati demokrácia, amely ezüst pengést ígért s hamarosan kongónak bizonyult. Mégis — mert a kisebbségek jóhiszeműsége határtalan — a községi választások kü­szöbén a legtöbb helyt lemondtak az autonómiának önrendelkezés útján való felkutatásáról, helyesebben az álönkor­mányzat leleplezésének alkalmáról és a kísérteties, a paklongos rendszerrel vá­lasztási egyezményeket kötöttek, Nagyváradon is. Az egyezmény pon­tosan megállapította, mennyi tanácsosi mandátum, mennyi választmányi tagság illeti meg a kisebbségeket s lerögzítette még, hogy a város egyetlen f­elyettes polgármestere a magyar Soós István dr. legyen, aki az impérium egész ideje alatt a város szolgálatában maradt s kitűnő közigazgatási képességeivel, nagyszerű munkabírásával és tántoríthatatlan be­csületességével minden rendszer bizal­mát megnyerte. Bizonyos kalandokon keresztül a megegyezés lényege érvénye­sült mindaddig, amig az alpolgármesteri széket be kelllett tölteni. Most azonban a választáskor a törvényes többséget elnyert Soós­­Istvánt a kormány a törvény nyílt parancsa ellenére sem nevezte ki, mert egy ficsurjának kellett helyet szorítani. Soós István most bepakol és visszavonul, a magyar párt erélyes reparációt követel, a nagyváradi kisebbségek a rut egyez­­ményszegés miatt tüzes indulatokban há­nyódnak, a prefektus ravaszul mosako­dik és a ficsur megelégedetten dörzsöli kezét. Csak ennyi történt. És a csak ennyi — elég. Mégis Várad „frissen“ fölhördül s „újszerűen“ csodálkozik. Mi nem csodálkozunk. Annyi ígéret­­szegés után nincs mit csodálkoznunk. Leszoktunk a politikai álmélkodásról. Tizenkét év óta más-más rendszerek ugyanazon célzatait látjuk. Paktumok és önálló listák végeredményében ugyan­azon eredményre vezetnek. Jákob hangja, Izsau szőre. Az egész önkormányzati tomédia csak egy eszköz, hogy a kor­­mányzat a maga tárgyi és­­személyi ér­dekeit a kisebbségek szolgai hozzájáru­­ásával vigye keresztül és ha alkalom adódik, igyekszik hogy a felbólintó kisebb­­égeket könnyű megalázásokban is lé­­tesítse. Olyan mindegy, hogy Aradon nálló listával fordulnak szembe prefek­­usi tigrissel, ha később kihúzatják a tetsző fogakat, vagy Nagyváradon gyezménnyel járnak együtt a döntésig sima cselszövővel. Igazi önkormányzati jellemért és kisebbségi méltóságért csak vélyes, következetes, önálló politikával­­het küzdeni és nem visszariadni az ér­­ényesítésig néhány tisztességes bukás­ól és áldozatos kifürösztéstől. Félmun­­ával, fél politikával nem­­lehet győzni , egész elnyomatás ellenében. És még evésbé lehet komoly hatályosságot el­érni. Aradon is, Nagyváradon is kü­lön­­öző hangsúllyal és árnyalati különbsé­­gkkel ugyanaz történik: a kisebbségek Cseh megfigyelő jelenlétében Dús mezők mellett rohan a különvonat a gabonaválság szinajai konferenciájára MADGEARU azt mondja, hogy Magyarország kimaradása nem polítikai okokból történt, de MANOILESCU már többet sejtet. — Elhangzottak a megnyitó beszédek. — Román—jugoszláv vámunió készül Bukarest. (Az Ellenzék kiküldött tudó­sítójától.) Két oldalt, amerre a szem ellát, hatalmas búzaföldek dúsan megrakva a keresztbehordott istenáldásával... Igen, máskor: istenáldásának hívták az ilyen gyönyörű termést, — de ma? még a kalmár is azt mondja: — Még csak ez kell, uram, ez a jó termés... Megtanulta már mindenki az újságok­ból az igazságot: minél nagyobb a ter­més, annál szegényebbek leszünk jövő esztendőre. Megtanulták és úgy szakozzák már, mintha a világ legtermészetesebb, leglo­gik­usabb dolga volna. Nem is hiszem, hogy például az az ügynökféle, aki ezt sóhajtozza — értené ezt a feje tetejére állított logikát. De any­­nyit olvasta már és mindenki mondja — ő is sóhajtozza: hjaja, még csak az kellett nekünk, ez a jó termés... Az emberek úgy félnek a búzától, mint máskor a jégesőtől. A gazdasági anarchiának ez a betető­zése: a vonat ablakából szorongó érzés­sel kell nézni a dús termést, mert minél jobban telnek a gabonaraktárak, annál nagyobb éhínségnek nézünk elébe — ez az új uralgó gazdasági tétel... mikében Manoilescu miniszter a vasúti ta­rifáról nyilatkozik a gabonaszállításokkal kapcsolatban. A vasút segítségére lesz a gabonaértékesítésnek — ez a kommüniké lényege. Rettenetes hőség... a pincérek jégbehű­­­tött feketét szolgálnak. Ez még a kommüni­kéknél is biztatóbb. Pillanatra háttérbe szo­rítja a gazdasági problémákat a jéghideg marangán. Ez a furcsa ital (jégdarabok között feketekávé, amit csak szalmaszállal lehet kiszívni) ... Hej, amikor még ha me­legünk volt, fröccsöt­­tünk a régi béke­időkben, akkor még szívből örülhettünk, ha jó volt a termés — Beszélgetés Vladgearuval A hüsítő utáni sziesztázó hangulatban leg­először Madgearut tudom lefogni egy kis be­szélgetésre. Azt kérdezem tőle, hogy miért hagyták ki Magyarországot ebből a tanács­kozásból. Igaz-e, hogy Csehszlovákia félté­kenykedése miatt? És most már Magyaror­szág kiesik talán az agrárblok kombiná­cióból? Madgearu élénken tiltakozik: nem, óh, de­hogy! Magyarországgal a legutóbbi buka­resti konferencián mindent megbeszéltek. Kö­zösen feleltek azokra a kérdésekre, amelye­ket a Népszövetség bocsájtott ki. Ez a konfe­rencia egészen más jellegű: Románia és Ju­goszlávia intimebb természetű gazdasági ügyét fogja tárgyalni... (Folytatás a 3-ik oldalon.) Két ország doktorai két szalonkocsiban a vonat elején két ország miniszterei és gazdasági szaktudó­sai utaznak. Románia és Jugoszlávia dele­gátusai mennek tanácskozni Szinajába — éppen ezeknek a dús búzakereszteknek az ügyében. A kalauzzal, az ügynökkel csak nem fogok itt versenyt sóhajtozni — át­megyek ezekhez az okos emberekhez — ott majd csak többet tanulok ehhez a modern gazdasági problémához . . . A különkocsi egyik fülkéjében Madgearu és Mih­alache miniszterek beszélgetnek ... A másik fülkében Manoilescu miniszter tár­gyal valami furcsa térkép előtt, amely ki van terítve az asztalon ... Az újságírók a folyosón tisztelettel figyelik, hogy három miniszter tanácskozik, dolgozik e pillanat­ban az ország érdekében. Valaki már re­ferál is a benn folyó tanácskozásokról: — Madgearu a petroleumegyezséget tár­gyalja ... Manoilescu a vasúti tarifák ügyében tanácskozik ... Negyedóra múlva mindkét fülkében író­gépek kattognak. Pár perc múltán , innen is, onnan is gépelt lapokat osztogatnak a titkárok, kommünikék a sajtó számára. Az egyikben: Madgearu Virgil azt fejtegeti, hogy miért helyes dolog az, ha Románia megköti a petróleumegyezséget és kisebb termeléssel fiksz eladást biztosít magának a világpiacon . .. Tehát a petróleum is, ab­ból is sok van ... A másik fülkéből kirepült gyors kommü­ kijátszása, egy áldemokrácia egyed­uralma, szavakkal palástolt és néha megalázó személyi jutalmazásokkal eny­hített kisebbségi letiprás. Csak igazi ön­kormányzat nincs sehol. Csak a szám­arány tiszteletben tartása nincsen meg. Csak a paktumok becsületes végrehajtása nem történik. Mostan már a politika színvakja, nagyot hallója, golyvása és kreténje is tudhatja, hogy a törvény vi­lágos rendelkezésének sincsen hatálya. A Soós Istvánokat minden paktum, minden önkormányzati törvény ellenére, minden hosszú és becsületes munka után kiakol­­bolítják, ha helyet kell valakinek szorí­tani; igénylő, prefektus és belügyminisz­ter hamar meg tud egyezni a politikai program, adott szó és a szigorú jogsza­bály friss és könnyed felbontására." Szó és hatalom van elég lelkiismeret és jog elnémítására. Nem, mi nem csodálkozunk. A mi nem csodálkozásunkat, ha sok minden más táplálék nem hizlalta volna, most ugyancsak jól megetették az utolsó na­pok eseményei. Ezek bebizonyították,­­ hogy a tréfálkozó árnyalatú belügyminisz­terünk legalább is rejtélyes, legalább is kétértelmű szerepeket tud játszani. Le­het, hogy a mostani pusztító kilengések­nek a személyéhez, testéhez jól álló ifjai­­ról csakugyan nem mondotta: hadd ját­szanak­­ a tűzzel, de kétségtelen, hogy a tótágast álló közigazgatás erélyes vagy sima machiavellista fiókáinak szívesen engedélyez ügyeskedő játékokat és hogy maga is elszórakozik, kánikula idején, némely játékokkal a kisebbségek keserű megkacagtatására. A kiábrándulás kö­zöttünk is és külföldön is teljes; ma már csalhatatlan megállapítjuk, hogy a má­sodik nemzeti paraszt­párti kormány a hatalom teljes kényelmében, a tehetet­lenné vált ellenzéktől bántatlanul éppen úgy rombolja hitele csonkjait, mint a­hogy eddig tette törzsével. Épp úgy foly­tatja a keserű és perverz tréfálkozást, most szörnyű népies indulatok ki-kitöré­sekor, mint Lupény s más alkalmak idején. Csak tréfa lehet, nagyon olcsó és­­ méltatlan tréfa, hogy a nagy földalatti tüzek évadján a tehetetlennné vált ellen­zékre akarja kenni a kilengések felelős­ségét is, mikor a gyanú éppen ellenkező irányba halad. Minden nehézség, ami egymás nyomában tolong, a program­tagadásnak, könnyelműségnek, rosszin­dulatnak következménye, igen, a politikai erkölcscsel és polgári kötelezettséggel való kétértelmű vagy léha játék ered­ménye. A serdült szellemet a belügymi­niszter és bizalmának letéteményesei képviselik legkitűnőbben. Erre a kisebb­ségeknek a maguk érdekterületén komo­lyan, minden indulat nélkül s hideg jó­zansággal kell válaszolniok. A polgári érdektelenség és engedetlenség hatal­mukban álló, törvényes lehetőségű egyet­len komor módjával. A nagyváradi ki­sebbségeknek például, ha Soós István távozik, szintén távozniok kell a községi tanácsból. Sokkal többet ér, ha nélkülük, róluk határoznak, mintha rendelkezés velük, ellenükre történik.

Next