Ellenzék, 1931. március (52. évfolyam, 49-74. szám)

1931-03-01 / 49. szám

г TAXA PORTÁLA Plitill in Numerar Nr. 141.1AR/1P2B. kii(fehivft*t fii nvomd»? Strtd« U«!»m­ilittl (wh MAGYAR POLITIKAI NAPILAP Előfizetési irak: havonta iso, ne^yedevra )эо, fele­rr» iso, :vsntn Efvririn-u. I. — Fiókkiaddhivatal év könyvemés* Piata Unirii _____ iroo lej.— Magyarországra: negyedévre 14, félévre ig, évente ;j­­s tétel 9 Telefon: 109 és 104 — Levélcím: Cluj, portafiók 80. ALAPÍTOTT­A: BARTHA MIKLÓS pengő A töbi külföldi államokba csak a porták oldabdtettei ЗЫ*. ÖTV­ENKEZTELIK ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, VASÁRNAP CLUJ-KOLOZSVArt, 1931 MÁRCIUS 1 Végre a tiszta ész hangja kisebbségi érdekről. Nem kegyesség vagy ellágyulás, nem ér­zelmi fölajzás eredménye, hanem pusztán a belátásé, a gyakorlati érdek sürgetése. Pamfil Seicaru, az újságíró­­képviselő, akit igazán nem lehet meg­vádolni, hogy a kisebbségekkel szemben valaha is ellágyult volna vagy saját nem­zetiségének érdekéből hajszálnyit is föl­áldozott volna, előterjesztést tett a ka­marának, amelyben szóváteszi, hogy ki­sebbségi vidékekre kiküldött állami ro­mán tanítók mennyire küzködnek a nyelvi nehézségekkel, ezért az állami tanítóképezdékben tanítani kell a ki­sebbségek nyelvét és kisebbségi vidékre az illető nép nyelvén tudó mestereket kell küldeni. Helyesen állapítja meg, hogy az állami iskolába kerülő kisebb­ségi gyermekek nem ismerik a román nyelvet, tanítójuk nem bír kisebbségi nyelven nyilatkozni, ezért ellenséges vi­szony alakul ki az állami iskola és a kisebbségi társadalom között, a tanító nem tud tanítani és a tanuló nem tud fajulni Helyesen élpp­t.­ meg hogy el kell hárítani a kisebbségek és az ál­lam viszonyából minden gátat, amely a belső megerősödést, a lelki megértést távoltartja. Amit Pamfil Seicaru okosan mond, azt az élet és a régi gyakorlat okosan már előbb is kialakította. Nem az a fontos tulajdonképen, mit mond, ha­nem az a fontos, hogy végre ő mondja és most mondja, amikor igazán meg­érett az idő, hogy az okos élet és az okos gyakorlat tanulságait kövessék, annyi erőszakolt kár láttára. Bizony az élet a kényszerűség pillanatában félrenyom minden nyelvi makacsságot. A kisebb­ségi és a román, ha valami közös érde­ket kell nyélbeütni, ha mint ember és ember kerül szembe, nem habozik, hogy a nyelvi megértés kölcsönösen rendel­kezésre álló egyetlen eszközét igénybe vegye, ha az nem is éppen az állam idiómája. Ha ketten egy nyelvet ismer­nek, akkor minden kiélezett politikum­tól mentesen a megértés és közlés ezt az egy eszközét föltétlenül igénybe veszik. Az okos állami gyakorlat már a múltban követte az élet ilyen útmutatá­sait. Elég arra hivatkoznunk, hogy az egykori monarchiában a nemzetiségi ezredekhez került tiszteknek meg kellett tanulniok záros határidőn belül a le­génység nyelvét és ezt a legénységi nyel­vet csakugyan meglehetős nagy libera­­lizmussal alkalmazták is. A magyar ál­lami tanítóképzőkben egy-egy nemzeti­ségi régió nyelvét és viszonyait igen alaposan tanították. Számtalan konkrét példát tudnánk mondani, amely azt bi­zonyítja, hogy ezt a rendszert tökéletes határokig alkalmazták s mi boldogok lennénk, ha ennek a rendszernek a na­gyobb töredékhez szerencsénk volna. De a közigazgatásban és bíróság előtt is min­den módot megadtak, hogy a nemzeti­ség nyelvét értő tisztviselők álljanak rendelkezésre s megint száz százalékban bizonyítani tudnánk, hogy senki se ke­rült az államnyelv nem ismerése miatt hátrányos helyzetbe. Ha törvény vagy rendelet nem is volt eszményi szempont­ból tökéletes, a gyakorlat föltétlenül az volt. A kamara elé jutott előterjesztés az élet és a gyakorlat adalékain sarkallik, ezért­­okos, ezért józan és ezért meg­­feledbezhetetten. Pannii Seicarunak tő- TÁBORNOKOK A MEGYÉK ÉLÉN Mihalache negyvenötre akarja leszállítani a megyék számát és örökös prefektusokat akar kineveztetni Serbant kibuktatták a mezőgazdasági kamarák szövetségéből. — „Az erdélyiek, úgy látszik, csak napszámosoknak jók“ — ezt mondta Man Demeter, a kormánypárt erdélyi csoportjának vezetője Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A nemzeti­ parasztpárt erdélyi tagjai a végle­tekig el vannak keseredve Nap-nap után éri őket olyan politikai kudarc, amely új állásfoglalásra kényszeríti őket. Tegnap délelőtt a kormány regáti tagjainak­­ köz­belépésére kibuktatták a mezőgazdasági ka­marák szövetségéből Serben Mih­ét.. En­nek a sza­varzása il súlyos következm­é­ket jósolnak, bár látszólag nincsen fonto­sabb kérdésről szó Az erdélyi képviselők azonban becsapottnak érzik magukat s az Amicitia termében rendezett társasvacsorán Man Demeter ilyen bírálatra ragadtatta magát: „Ezek az urak azt hiszik, hogy az erdé­lyiek csak napszámosoknak valók“. Az „ezek az urak“ kifejezés alatt első­sorban Mihalachet kell érteni, akire na­gyon megharagudtak az erdélyiek. Mihala­­che a közigazgatási törvény módosításával hívta magára a nemzeti­ parasztpárt belső ellenzéke haragját, amennyiben megkérde­zésük nélkül majdnem korszakalkotó újí­tást akar bevezetni a közigazgatás terén. Tegnap került nyilvánosságra a közigazga­tási reform tervezete, amelyben a megyei tanácselnökök (alispánok) ha­táskörének lényeges megszorításával körzet-prefektusok rendszerét akarja bevezetni. Ezzel kapcsolatban a megyék számát het­venegyről negyvenötre szállítaná le és a megyefőnököket, akik az alispánok és az autonómia rovására nagyobb hatáskört kapnának, elmozdíthatatlan tisztviselőknek, vagyis örökös főispánoknak akarja nyilvá­nítani. Arról is tudnak már az erdélyiek, hogy Mihalache elgondolásában örökös fő­ispánokként főleg magasrangú katonatisz­tek, ezredesek és tábornokok nyernének kinevezést A felborult b­egegyezés Madgearu ellen a mezőgazdasági kamarai szövetség elnökválasztása miatt zúdultak fel az erdélyiek. Amint tegnap is megír­tuk, az erdélyiek Serban Mihály jelölése mellett kardoskodtak, viszont a kormány Potarca államtitkárt akarta az elnöki székbe juttatni. A hangulat a két tábor között olyan feszült vall, hogy Mironescu két ízben keresett összeköttetést Man lel­­ke«*z-t és ~ «^egvezet Г vele a választás te­­t'nigUtasára nézve. lisz­trutt a kamara hi­vatalos jelöltje az elnöki székben Potarca, alelnöknek azonban Serban Mihályt vá­lasztják és miután Potarca egy személy­ben földmivelésü­gyi államtitkár is, vagyis bizonyos mértékben ránézve inkompatibi­lis az autonóm mezőgazdasági intézmény és a földm­ivelésügyi minsztérium vezetése, ő csak látszólag lesz elnöke a szövetségnek s az elnöki teendőket tényleg Serbán Mi­hály fogja végezni.­­A megegyezést súlyosan megsértették A tegnap lefolyt választáson Potaxcot ugyan egyhangúlag választották meg elnöknek, amikor azonban az erdélyiek egyhangú és kézf­elemeléssel történő szavazást indítvá­nyoztak az alelnöki választásnál is, a regátiak összefogtak és 37 szavazat­tal 34 ellenében, Moldován volt bessz­­arábiai tartományi igazgatót válasz­tották meg alelnöknek, csak az állandó-bb./.fvágp­. k'1”­d bele A választás eredménye rendkívül elkese­rítette az erdélyieket s este elhatározták, hogy helyzetüket a kormánnyal szemben tisztázni fogják. Háromtagú bizottságot küldtek Kolozsvárra Vaida-Voevodhoz, hogy őt Bukarestbe hívják és általa ren­­deztessék a kormány és az erdélyi frak­ciók közötti viszonyt. A bizottság tagjai Pop Ionel, Boila Romulus és Deleu, akik ma érkeznek Kolozsvárra és hívják meg Vaidát a bukaresti politika küzdőterére. kéletesen igaza van. Sok egyebet is kel­lett volna követelnie, a kisebbségi jo­gos követelmények tartaléktalan meg­adását, de hát ez a kevés is, amit köve­tel, kezdetben már valami s jólesik ne­­k­nk nem azért, mert ő mondja, nem­­­ért, ahogy mondja, nem is amiért mondja, hanem mert egyáltalában mondja, mint egy parányi kis körre irá­nyuló józanság végre világos fölébredé­se. Ha már az állam helytelenül és jog­talanul, a pedagógia érdekeivel szemben és a kisebbségi jogok megsértésével, ki­sebbségi vidéken többségi nyelvezetű­ ál­lami iskolát erőszakol, akkor legalább annyit kellene tenni, hogy a kisebbség nyelvét értő t­anulókat rendeljen oda és ha már e célból nem kisebbségi tanító­kat alkalmaz, akkor a román tanítókat a tanulóképezdében szerelje föl a kisebb­ségi nyelvek tökéletes ismeretével. l­e Seicarunak tovább is lehetett vol­na már most mennie és követelni, hogy Joncsey tábornok „siram“, de tökélet­len nyelvrendelete a vasút területén se alkalmaztassék. Hiszen ő maga is érzi, hogy nem lehet megállani az állami ok­tatásban a kisebbségi vidéken az állami nyelv kizárólagosságának kizárásánál, ő maga is érzi, hogy tovább kell lépni, amikor igen meggyőzően és igen tága­san, vagyis mindenre kiterjeszkedő ér­vénnyel állapítja meg: el kell hárítani a kisebbségek és az állam együttműködé­sének útjából minden akadályt, amely a lelki konszolidációt késlelteti. Sajnos, egy fecske, sőt több fecske se jelenti még a tavaszt. A tavasznak komoly me­legre, lázas fölpezsdü­lésre, a hasznot hozó termékenység minden elemi fölté­telére szüksége van. Az állami életben pedig még mindig csak zimankó dúl. Hó és jég borítja a földeket, a tavasz előjelei csak kacérkodnak velünk, de a tavasz maga még messze van és késle­kedik. A Pamfil Seicaru törekvése mind­össze csak egy szál hóvirág, amely vá­gyat ébreszt az ibolyák, a gyü­mölcsvi­­rágok, az egész májusi özön iránt. De jól esik a bátortalan és fehér hóvirágot is látni. Spectator. Gazdasági tanácskozások A kölcsönről újabb hírek tegnap nem ér­keztek Parisból Az egyetlen újság a köl­csön kérdésében az, hogy a miniszterelnök­ség kommünikét adott ki, amely szerint az ackermani vasútvonal és a Bega-csatorna ügyéről tendenciózus és hamis hírek kerül­tek a sajtóba. A miniszterelnökségi sajtó­iroda határozottan megcáfolja az Antomul­­пак azt a híradását, hogy a kormány Páris­ban román állampolgárok kezében lévő részvényekről folytat likvidációs tárgyaláso­kat a külföldi bankárok közvetítésével A kommüniké szerint úgy az ackerman­ vas­útvonal, mint a Bega-csatorna részvényei külföldiek kezében vannak. Az ackermani részvényeket 1903-ban szerezte meg egy francia tőkecsoport és 1924-ben még mindig a tőkecsoport kezében voltak, azóta pedig változás nem történt. A Bega-részvényeket a hollandok vásárolták össze Manoilescu kereskedelemügyi miniszter tegnap Bukarestben rendezte meg azt a gaz­dasági tanácskozást, amelyet Kolozsvárt ve­zetett be Az UGIR képviselőjével tanácsko­zott órák hosszat A tanácskozások tárgyát­ az ipari szindikátusokra vonatkozó törvény képezte, amely egy részét teszi a kormány által előkészített ötéves gazdasági tervnek Az UGIR képviselői a szindikalizt­us ellen elvben nem foglaltak tiltást, sőt kijelentették, hogy a kényszerszindiká­tus rendes körülmények között hasznos lesz az iparra nézve. (Folytatósd a­z m­fb­ oldalon.)

Next