Előörs - Szabadság, 1932 (5. évfolyam, 1-44. szám)
1932-01-10 / 1-2. szám
sírasznt V. évfolyam 1 1932 január hó 10. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Szalay utca 2., földszint — Telefon: Auf. 133-53 A levélbeli megkereséseket kérjük a fenti címre küldeni — Minden levélre válaszolunk enna FELELŐS SZERKESZTŐ: Viki BACSfcZSIMNIKY ENDRE SZERKESZTŐ: HUB A V VMM AH AUKfft. Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és pályaudvarokon 20 fill. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre __8.— P | Negyedévre 2.— P Félévre____4.— P | Egy hóra — —.80 P Előfizetési csekkszámlánk: **41.126 D cronafés Irja. vitéss Bajcsy-Zsainszky sídre Az új esztendőben meleg szeretettel és igaz bajtársi érzéssel köszöntöm a Nemzeti Radikális Párt vezető embereit és minden tagját. E köszöntés felé azt a címet is függeszthetném: derengés. Mert ha világosan látjuk is a bajok, különböző válságok, évtizedes és évszázados megoldatlan problémák félelmetes, véget érni nem akaró egymásra torlódását, a magyar nép és nemzet már-már elviselhetetlen szenvedéseinek velőnkbe hasító fortisszimóját, mégis-mégis valahogy úgy érzem s azt gondolom, hogy a látóhatár keleti pereme felől valami alig észrevehető enyhülése mutatkozik az éj feketeségének. Nem reggel ez, nem napkelte, nem is hajnalhasadás, még csak nem is szürkület, csupán derengés. Csak derengés, de kétségtelenül, félreismerhetetlenül az. Bizonysága, hogy a napfölkelte sem lehet túlságosan messze. Nem is kell nagyon megerőltetnünk szemünket, hogy a derengés kétségtelen jeleit meglássuk úgy az európai, mint a magyar politikai horizonton. Egy esztendővel ezelőtt, mikor a Nemzeti Radikalizmus című programomat kiadtam, m még nagyon didergésen egyedül éreztem magamat ^ 3001 a gondolatdomat, hogyha Európa haladhat is tovább még egy darabig a régi vágányokon, de Magyarországnak a közeljövőben sürgősen új utakra kell térnie. Mert mi nemcsak Európa bajaiban osztozkodunk, hanem ezenfelül államunk és társadalmunk berendezkedése a többi Európához képest is végzetesen ósdi, rozoga s veszedelmes immár a nemzet dolgozó rétegeinek létére és fejlődésére. Tehát a magyar államot és társadalmat már csak azért is gyökeresen át kell építeni, hogy legalább azt a színvonalát a rendezettségnek és szociális szellemnek elérhessük, amelyet Európa leghatalmasabb és legműveltebb nemzetei magukra nézve ma már egymás után elavultnak vallanak. Mennyivel inkább kell tehát egy egyetemes, életátfogó nagy magyar reformpolitika akkor, ha komolyan lépést akarunk tartani a megújhodás útjait kereső, most vajúdó, új Európával! És íme az újév fordulóján idehaza és a külföldön egész kórusa harcant fel a politikai és szellemi élet kitűnőségei ajkáról annak a gondolatnak, hogy nagy és gyökeres átalakulás nélkül Európa nemzetei s a világ nem úszhatják meg a mai óriási méretűvé tornyosult válságot Érdekes, jellemző és jelentőséges ezekben a megnyilatkozásokban főleg az, hogy egyre több felől, egyre több nemzet gondolkodó és aggodalmaskodó vezető szellemei részéről, a legellentétesebb politikai, gazdasági és szociális nézetek és meggyőződések talajából, jelentkeznek ezek a hangok, keresvén valahogyan, sokszor öntudatlanul is, a megegyezést, az összehangolódást Csak úgy kapásból, minden rendszer nélkül próbálok az alábbiakban fölsorakoztatni néhány ilyen külföldi és hazai számottevő megnyilatkozást, távoli fényjeleit egy olyan kőszellem közelgésének, mely ha Európában megerősödik, vagy éppen úrrá válik tömegeken és kormányzatokon, Csonkamagyarország belső egészséges átalakulása számára bíztatást, sugalló erőt és természetes poll-, tflyf: srarde'Sv’v válÁsrcMlefc*, ha pedig idehaza ver gyökeret a magyar nemzet legjobbjainak és széles néptömegeinek lelkében, föltartóztathatlanul ki fogja követelni és ki fogja verekedni a mindenkori hatalmasoktól azt az új nemzeti reformpolitikát, melyért mi is küzdünk. 3^55 USaic ttal Dekamee&i, SzeckuxUHe Htáchdts Beighttoid h'fAfot kiadása 1937. Ida: Tiyafixa A fiatal próza tíz legjobbjának felsorakoztatására vállalkozott ez a dekameron. Igen helyes, hogy a tíz közé a végső percben Szitnyai Zoltánt is beiktatta Móricz. Viszont egészen érthetetlen, hogy Tamás Mihályt kihagyta. Tamás Mihály a Felvidék egyetlen komoly tehetsége, nem is szólva arról, hogy írásai magasan Bohuniczky Szefi, Gelléri Andor Endre és Pap Károly fölött állatiak. De ettől a súlyos hibától eltekintve, a 10 név kiválogatása eléggé szerencsés volt. S azt mutatja, hogy Móricz kritikusnak és organizátornak is mennyivel különb, szerencsésebb s főleg: nem kis egyéni hiúságoktól és hatalomvágytól mozgatott ember, mint Babits Mihály, ki szerkesztőtársa a „megújhodott Nyugatnál”. Sokkal több a hiba a novellák összeválogatásánál. Bibó Lajos, Kodolányi s Szabó Pál írásait szerencsésen válogatta ki Móricz. Nyirét a „Gyónom a mindenható Istennek” minden szépsége mellett is jobban reprezentálná valamelyik új novellája, pl. a „Piros kendő". Tamási Áront pedig az ,,Új székely Antikrisztus" minden frissesége mellett a „Cigányvirág”, vagy a „Siratnivaló székely”. De nézzük sorjában az írókat: Igen szép írással kezdődik a kötet, Bibó Lajos „Árvák” című novellájával. Ez Bibó igazi műfaja: a prózába, oldott kis dráma. Nagyobb lélekzetű dolgoknál elhagyja őt az ereje s drámai vonásai giccsé torzulnak. De bármennyire szép is ez a kis novella, nem jelentkezik új hang benne. Még az Ady-nemzedék horizontja alatt áll és Móricz későbbi novelláira emlékeztet. (Lásd: „Egy akol, egy pásztor” című kötetét!) Bohuniczky Szefi jó megfigyelő, ötletes elbeszélő, de e novellája alapján: semmivel sem több. Nemrégiben megjelent két kötetében jobbak is akadnak. Megkapó Dallas Sándornak egyszerű, közvetlen, meleg hangja. De neki is akadt volna tökéletesebb írásai Gelléri Andor Endre novellája: jó realista rajz. Húsz évvel ezelőtt komoly feltűnést keltett volna. Kodolányi János határozottan erősebb tehetség az eddigieknél. S itt szereplő novellája: „József, az ács” legsikerültebb írásai közül való. Kodolányi két síkon dolgozik. Néha szinte egészen személytelen ib, mint egy gyűjtő, tisztító és éles fénybe borító lencse: gyűjti az életet. Szinte a realizmus végső tisztaságához ér ilyenkor. S ebben az írásában ezenfelül rejtett vérerekként ott lüktet a humora is. Kodolányi másik síkja: a szociális tendenciák. Ha megszállja őt a tendencia, akkor a tiszta realista ábrázolóból dühödött torzító lesz. A ,József, az ács” szerencsére az első síkról való. Pap Károly írása az ifjú kialakulatlanságot személyesíti meg. Címe: ,Muzsika” 8 olyan, mintha Szabó Dezső „Mesék a kacagó emberről” című novelláskötetének növésben elmaradt öcsikéje volna. A kis torzszülött, kiben muzsika lesz az egész emberi élet s aki minden ember legbensőbb életét melódiákba tudja önteni: régi ismerősünk a fiatal Szabó Dezső írásaiból. Újabban Szabó Dezsőt a legtöbb orgánumban még emlegetni sem, szabad. De nyugodjunk meg! A novelláit szabad utánozni! Pap Károly írásán különben valami bántó mesterkéltség vonul végig. S e tekintetben igazán kirí a kötetből. A többi kilencnek természetes és többnyire sajátságos hangja van! Szitnyay Zoltán a magyar középosztály írója. Ezelőtt 20—30 évvel még Herczeg Ferencék talmi romantikájának dicsfénye, sőt Pekár Gyuláék pléh cégérje övezte ezt az osztályt. Azóta prózánk legjobbjai rárávilágítottak legérdekesebb típusaira. Szitnyay írásaiban azonban a középosztály mint egész jelentkezik egy széles, gazdag, gyökerekre mutató és igazságot osztó társadalomrajz keretében. Vérbeli novellista. Tőle is jelentékenyebb írás is telt volna, mint a „Szívtelen Adrienne”. Legvégére azokat hagytam, akik csakugyan és mindenképen új vitákat hoznak. Ezek: Nyírő József, Tamási Áron és Szabó Pál, írásaik mindenkorra kimagaslanak a kötetből. Már a hangjukban kezdődik valami, mint minden új korszakot indító nemzedék hangjában. Szavaik lehántották magukról a korszakok rájuk ragadó porát, emlékét, díszét, nehézségét és új érzelmi törvények szerint, új ideák rezdülései nyomán sorakoznak. Mindhárman világteremtők. A többiek: konstatálók, fejlesztők, kiegészítők, vagy epigonok. Egyelőre legalább azok. A dekameronhoz Móricz Zsigmond írt szép előszót. Azt tartja, hogy ezt a fiatalságot elsősorban az igazságkeresés heroizmum jellemzi, a vallás és vállalás. Rámutat azokra a tényezőkre, melyek a gátlások egész tömegét emelik az író függetlensége elé. Ilyen a Töke s ilyen a Hatalom. Igaza van, de egy tényezőt kifelejtett: az irodalmi reakciót. Azt, mely megízlelte a Tökét 8 c. Hatalmat és hozzáhasonult. S azt az írót, aki a hatalom csúnya politikai módszerének mintájára megcsinálja az irodalmi pártot s a párt tagjai még lélekzetet sem szívhatnak (még kevésbé fújhatnak!) a pártvezér szent főhajtása nélkül. A nem párttagok elírni pedig mozgósítja az irodalompolitika egész fegyvertárát (pl. kiközösítés, agyonhallgatás stb.). Ezek a tényezők éppen úgy gátolják a fiatalság kibontakozását s éppen úgy sértik az író függetlenségét, mint a Tőke és a Hatalom ... Móricz Zsigmond mindenesetre tiszta író és tiszta ember volt mindig. S ha tévedett is, jóhiszeműségét és tiszta szándékát sohase vonhattuk kétségbe. Ez a dekameron is végeredményben önzetlen és becsületes gesztus volt, ha nem is tökéletes gesztus: a fiatalságért, a fejlődő irodalomért. J? ‘OuarcUnn H. G. Wells jóslata: „Mit hoz 1932?” — kérdi H. G. Wells újévi cikkében s így felel rá egy mondatban: „Az emberiség, minden ember nagy vizsgáját”. És írja többek között: „Az egész világ fél, még néhány évvel ezelőtt sok embert lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy az a szociális szerkezet, amelyben élünk, nem egészen viharálló. Gyerekes képet alkottunk a világ állandóságáról. Hallgatólagosan elfogadtuk, hogy a kormányok mindenféle ostobaságot követhetnek el, de azért az élet továbbra is halad a maga rendes útján. Eddig túl sokat bíztunk a véletlenre, túlsok kiszámíthatót tartottunk kiszámíthatatlannak és nagy szabadságokat, lehetőségekeket és kísértéseket használt ki az alacsonyrendűen aktív ember ravaszsága, vakmerősége és kapzsisága... A kapitalizmus újjáépítése, az atlanti civilizáció megtisztítása, racionalizálása, újjászületése, ez a főfeladat vár reánk”. H. G. Wells hazája, Nagybritannia, meg is kezdte már a maga termelésének, egész gazdasági struktúrájának átépítését a szorongató gazdasági és pénzügyi válság nyomása alatt. André Siegfried, francia egyetemi tanár és kitűnő író, az Angol birodalom belső válságának élesszemű szakértője, ugyanezt a nagy és egyetemes racionalizálást jelzi az egyetlen kivezető útat Anglia számára / Hitler—Brüning: Adolf Hitler a múlt év december 17-én egy a német belső politikai válságról a a német nemzeti szocialitták és Brüning kancellári politikájának összeegyeztethetetlen ellentéteiről és ez ellentétek várható fejleményeiről írt hosszú nyílt levelet a Németbirodalom kancellárjához. Messzemenő, bár magyar közeimét nézve íl-tető- bizonyutan vonalakkal rajzolt s ködbeveszd, egy egészen új birodalmat ígérő reformpolitikát hirdet. Ebben nincs is semmi különös és új, de annál inkább új dolog és ez újságában rendkívül jellemző a mai európai helyzetre, hogy Hitler és a nemzeti szocialisták markáns arcélű, józan, mérsékelt, halkszavú, de kétségtelenül államférfiúi magaslatokra érkezett ellenfele, Brüning kancellár, maga is szakított az elmúlt év során, különösen utolsó szükségrendeletében, a régi avatag módszerekkel s e nevezetes rendeletének bevezetésében ezeket írja a német nép s az egész világ számára: „Az új rendszabályokat világgazdasági okok, a német népre rakott terhek és a saját hibáink teszik szükségessé... Formális jogi felfogásokhoz való ragaszkodás nem válhat urává a világ mai helyzetének. Nagyvonalú megoldásokat kell találni, amelyek szabadok a múlt elavult gondolatmeneteitől. Részletmegoldások a világ számára nem elégségesek.” Nyilvánvalóan olyan államférfiú hangja ez, akiben volt bátorság ahhoz is, hogy az operáló késhez nyúljon, szemben a baláósan beteg német társadalommal s aki e szavakkal csak bevezette amaz európai belső operációknak sorozatát, amelyeket alighanem csak a legegészségesebb nemzeti társadalmak fognak a közeljövőben elkerülhetni. Owen D. Young a nemzeti tervgazdálkodásról: Újévkor megszólalt Európa számára Owen D. Young is, a nagynevű amerikai gazdasági szakértő, Amerika egyik legnagyobb trösztjének vezetőembere, a Young-terv megalkotója s a nemzeti tervgazdálkodás szükségéről mond megszívlelésre méltó figyelmeztetést, amely bizonnyal idegenül és hihetetlenül hangzott volna csak két esztendővel ezelőtt is az európai és amerikai gazdasági emberek fülének: „Az a kérdés, várjon a nemzet, amely gazdasági terv után kiállt, tudatában van-e annak, amit neki mondanak, vájjon hajlandó-e a szükséges mértékig engedni az egyéni szabadságból, hogy az a gazdasági terv megvalósulhasson. Mert értelmetlen dolog volna azt hinni, hogy ilyen közös akciónál az egyes iparot sem, épúgy, mint az egyes ember ugyanazt a szabadságot és iniciatívát megőrizhesse, amellyel korábban rendelkezett.” A fiatal francia racionalizmus és a „Plans“: íme, az egész bajbajutott, kátyúba feneklett európai művelődésen átrezdül egy új racionalista hullám: túl sokat kiáltoztunk a jobb lelkiismeret után, most már az emberi észnek, a jobb belátásnak, az észszerűségnek egy új „divatja” készül a világáramlatok titokzatos műhelyeiben. Elsősorban az ész rendező erejétől kezdjük követelni az emberségesebb, becsületesebb, tökéletesebb társadalomra és államra való berendezkedésünket s vele a világválság s a külön nemzeti válságok megoldását. Az emberi ész e világ- Ára 20 fillér Megjelenik minden vasárnap