Szabadság, 1936 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

iK ...*>4- íuu* u KKa* Ára 10 fillér 1936. évi január 5 POLITIKAI HETI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili, Szentkirályi-u.O Telefon: 35-8-49. Minden levélre válaszolunk Egyes szám ára a fővárosban, vidéken és pályaudvarokon 10 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK Egy évre ...............5.- P | Félévre....................2.60 P N egyedéve 1.30 P Előfizetési csekkszámlánk: 41.12 6** Felelős szerkesztő BAJCSY-ZSILINSZKY Elfo Harten Béla szerint minden nő NlP-ista! Zsoldos világ: Magyarországon jCóntan Jálint nyilatkozata a német propagandát szolgáié magyar tankönyvről Irta: Bajcsy-Z Tildy Zoltán üdvözölvén újévkor a Független Kisgazdapártban Eckhardt Tibort, a politikai zsoldosszellem fé­lelmetes elharapódzását panaszolta, amely minden pozíciót le akar fog­lalni és megalázza a magyar népet. .Valóban: ilyen zsoldosvilág már na­gyon régen nem volt Magyarorszá­gon, „a nemzeti öncélúság“ bárány­bőrében pedig soha. Bethlen István gróf újévijmlalko-. gutában azt mondotta, hogy a Göm­bös-kormány módszerei, ha marad­nak, föltétlenül diktatúrához fognak vezetni. Eckhardt Tibor pedig azt jó­solta, hogy az 1936-ik esztendőben el fog dőlni a küzdelem a nemzet alkot­mányos szabadsága s a diktatúra gom­bosi kísérlete között, „ha kell, életünk feládozása árán is“. Azt hiszem, Tildy Zoltán találta el a gyermek igazi nevét: ami itt készül, ami itt történik, még csak nem is dik­tatúra s valóban méltatlanul hurcol­juk meg a Gömbös-rendszer ilyen el­nevezésével korunk nagy diktátorait: Kemált, Mussolinit, Pilsudskit, ez a mai csonkahazai pártrémuralom csu­pán diktatúrás színekkel kendőzött egyszerű, közönséges, silány és alsó­rendű zsoldosvilág, A zsoldosszellemnek hej, be régi hagyományai vannak ebben a sze­gény országban! Alig hunyta be a sze­mét Szent István, már Péter király el­kezdette Magyarország zsoldosítását kifelé is, mikor az országot Henrik német király, a későbbi császár fenn­hatósága alá adta és befelé, mikor német zsoldosokkal akarta letörni a szabad magyarság ellenállását. Előbb Aba Sámuel királyunk kergette el, majd második dicstelen trónralépése után I. Endre, alaposan megszalajt- ván a különben kitűnő császárt is. A zsoldosszellem azonban- az Árpá­dok államépítő, birodalomszervező és hadvezető művészetének fölényes csa­pásai alatt sem pusztult el végképpen. Az akkori nyugati életforma és államszervezési elv a hűbériség volt: maga a történelmileg kitenyésztett legtökéletesebb zsoldosvilág. Az ókori római birodalom bérbevett neve és fénye mögött a középkori német­római császárok zsoldosi elvekre épí­tették államukat, ha ugyan államnak lehet nevezni a politikára átvitt ma- gánjogias szellemnek és magánjogi kapcsolatoknak akkori zavaros szöve­dékét. A császár, az akkori Führer, tartott magának főzsoldosokat, azok pedig kisebb zsoldosokat maguknak, ezek.megint még kisebbeket, le egé­szen a legkisebb gyalogos zsoldos fegyverviselőig (mert a magyar köz­jogi értelmű „katona“ nevezet e bér­ilinszky Endre harcosokat nem illeti). E láncolat so­rán minden kisebb-nagyobb zsoldos, a legeslegkisebb kivételével, fölfelé szolga volt, lefelé hübér úr, az „ál­lam“ pedig ennek a zavaros és ostoba alá- és fölérendeltségnek a szövedéke. Gyönyörűség olvasni a második Andrássy Gyula gróf remek munká­jában az 1867-iki kiegyezésről, a kö­zépkori magyar állam egész felépíté­sének szédületes felsőbbrendűségét az alrtcorí nyugati, tisztán ittttoe^í 41)^- berendezkedéssel szemben. Andrássy megmagyarázza, hogy Magyarország államának belső kiegyensúlyozottsá­gával, a királyi hatalom és. a nemzeti önkormányzat együttes erejével tudta csak betölteni magyar hatalommal a Duna völgyét. A nyugatot akkor a hűbéri zsoldosszellem rontotta meg, de a magyarok értették a módját, ho­gyan védekezzenek ezzel az idegen, számukra főleg német, rontással szemben. A zsoldosszellem aztán újból dön­gette a lassan szilárd formákat öltött magyar alkotmány kapuit a habsburgi királyság megalapításával. A magyar­ság azonban védekezett, több-kevesebb eredménnyel, de végül is úgy, hogy a zsoldosszellem mégsem tudott itt soha erős gyökereket ereszteni. Utoljára a 48—49-es szabadságharcban és az utána következő szomorú másfél év­tizedben került egymással szembe, harctéren a fegyveres Söldner, a zsoldos, a fegyverrekelt magyar nemzettel, majd a polgári hiva- talnok-söldner a magyar önkormány­zat tisztviselőivel. A kiegyezés után is tovább élt azonban a zsoldos- gondolat az osztrák-magyar had­seregben és Ausztria szerencsétlen csáládi álparlamentarizmusában, ame­lyeknek annyi részük volt abban a szomorú tényben, bogy a magyar parlamentarizmus nem tudott igazán kifejlődni. Most aztán a 900 éves idegen zsol­dos gondolat és zsoldos eszme új — de megint csak német — formában jelentkezik a Gömbös-Marton-Mecsér- féle egypártrendszerben. Torz -hi tier izmusuk és piszlicsár- diktatúrájuk, hol reformkorszaknak, hol új világnak, hol nemzeti öndélú- ságnak, hol nemzeti egységnek, hol konstruktív jobboldali világnézetnek nevezi, valójában kendőzi ' magát. Holott ez csak ' a 900 éves. ' idegen zsoldoshagyományok és zsoldostörek­vések új köntösben való megjelenése. A szellemi színvonala ennek az új zsoldosvilágnak ma is mérhetetlenül alacsony a nemzet és a magyar nép egyéniségéhez mérten. De az ambíció és a mohóság a régi. Rákócziról beszélnek, Rákóczi­Lapunk legutóbbi számában Bajcsy- Zsilinszky Endre vezércikkben foglalko­zott egy magyar középiskolai tankönyv­vel, amely elejétől végig a nagy német propaganda szolgálatában áll. A cikk megismételten aposztrofálta Hóman Bá­lintot, a jelenlegi kultuszminisztert és nagynevű történetírót. Egyrészt közvet­lenül a könyvvel kapcsolatban ezt a kér­dést teszi fel: mit szól mindehhez Hóman miniszter úr, a tudós magyar történész; másrészt általában a nálunk ma oly di­vatos „német viszketeg“ tagi alá' -órán utal arra, hogy Hóman Bálint, tör­ténetíró érthetetlen kedvezéssel k a XVIII. század alakjait és eseményt 1- Ijte1 ej a Májad gyökeréig megrr. 1 a maga magyarságában. És itt idéz az arcképet, amelyet nagynevű kul politikusunk Ürményi József, egyk országbíróról középiskolai reformján megokolásában rajzolt, úgy állítván nemzet elé, mint. aki annak idején a ma gyár egyéniségre szabta iskolarendszeréi Holott ugyanerről a Urményiről Grün- wald Béla azt mondja, hogy „minden nemzeti érzület nélkül való“ ember volt. Felkerestük Hóman Bálint kultusz- minisztert, hogy tőle közvetlenül hall­juk meg, mi a válasza ezekre a kérdé­sekre. A kultuszminiszter készséggel állt rendelkezésünkre és a következőket mon­dotta: szobrot emelnek, Rákóczi-pénzt ver­nek, de Péter király politikáját csi­nálják. Ökörszemmé törpitik a ma­gyart történelmi szellemiségében, csakhogy elférhessen a német sas szárnyai alatt. Nekik a magyar köz­jog semmi. E zsoldos szellem égjük legriasztóbb figurája éppen most írja, Eckhardt újévi beszédével köteked­vén, hogy azért nem lép be a NEP- be, mert túlságosnak tartja Gömbös alkotmányosságát. A „Führer und Gefolgschaft“ zsoldoseszméje meg­részegíti szegényes és beteg képzele­tüket és mámorukban „nagyszabású“ zsoldosi álmokba ringatják magukat. Soha még zsoldos seregben nem to­boroztak alpáribb eszközökkel, mint most a NÉP teszi, mikor e zsoldos sereget Nemzeti Egységnek becézi s a zsoldos különállását, mely juta­lomra vár, „átlagon fölüli állampol­gári kötelességteljesítésnek“. Aki pe­dig a zsoldos elvet nem vallja, annak számára Gömbös Gyula szavai sze­rint: „Istennél a kegyelem“, azt „ki kell küszöbölni“, ha képviselőjelölt, nyugdíjazni kell', ha tisztviselő, el kell csapni, ha a törvényre hivatkozva ellenállást próbál és a vidéki kiskirá­lyok törvénytipró kedvének,. kényé­nek kell kiszolgáltatni, ha szegény falusi paraszt ember létére nem akar lelkesedni a ő nemzeti egységükért. Andrássy Gyula gróf csodálatosan finom és éles dialektikával kimu­tatja, hogy még a régi történtelmi Magyarország sem állhatott volna meg a maga lábán szövetségesek nél­kül. Az osztrák szövetséget ajánlotta. „Olvastam Bajcsy-Zsilinszky Endre barátom cikkét. A szóbanforgó tan­könyvet nem ismerem. A most folya­matba tett tankönyvrevizió kapcsán természetesen a cikkben érintett kér­dést is meg fogjuk vizsgálni. A modern nyelvoktatást illetően egyébként ma is vallom azt az országgyűlésen kifejtett álláspontomat, hogy a nyelvoktatás a középiskolában praktikus célokat kell, hogy szolgáljon. A cél tehát az illető nyelvnek minél alaposabb elsajátítása s nem az illető nyelvet beszélő nemzet gondolkodásának és felfogásának a magyar tanuló leikébe való átültetése. Az idegen nyelveket is kizárólag a ma­gyar nemzeti művelődé- és nemzeti cé­lok szempontjából kelt az ísuolai ne­velés tárgyává tennünk. Ami Bajcsy-Zsilinszky Endrének ’Irményi megítélésére vonatkozó meg­gyzését illeti, azt hiszem, félreértette 1935. évi VI.-t.-c. indokolásában haltakat. Nevezetesen amit ott Ür- nyivel kapcsolatban az Educatio •(malisról mondottam, az Örményi­nek t 1790. évi országgyűlés bizottsá­gaiba. e kérdésben elfoglalt álláspont­jára vonatkozik. Néhai GrUnwald Béla viszont kizárólag az ő korábbi, udvari működése alapján formálta meg a lesújtó, de — szerintem — igazságta­lan ítéletét“. elvetette Kossuth Lajps konföderá­cióját, de mindenképpen szövetségi politikát sürgetett. Gömbösék most elhárítják a kis Ausztriával való szo­ros szövetséget „a nemzeti öncélúság jegyében“, de a dunai népek eszmei szolidaritását is alig ejtik ki száju­kon, ugyanakkor azonban kijelenti az összes magyar miniszterelnökök közül egyike a legkisebbeknek, hogy ő bizony nem szállhat perbe a nagy német birodalom hatalmas kancel­lárjával. Rákóczi évében mondja ezt, szinte Rákóczira, Kossuthra esküdve mondja s maga sem tudja, hogy a majdnem pontosan 900 éve eltaposott Péter, egyetlen zsoldos királyunk, hagyományait elevenítgeti, mikor zsoldos szolgahaddá igyekszik nyo­morítani ezt az amúgy is eléggé szolgalekű, beteg magyar társadalmat befelé és ugyanakkor a német biro­dalom keleti főhübérévé avatja, a vak ember jószándékú látásával, ezt a szerencsétlen országot az európai közvélemény szemében. Igaz: a nemzeti egység, a nemzeti öncélúság, az újvilág és a konstruk­tiv jobboldali világnézet nevében. S ez — ihaj-csuhaj — mégis csak nagy vigasztalás. ­Meg kell adni: ilyen hangzatos ne­veket a régi zsoldosvilág sohasem tu­dott a maga kendőzésére kiagyalni. Ez a csodálatos találékonyság a „Göm- bös-Marton-Mecsér triász történelmi érdeme és egyben egyetlen tehetsége. Diktatúra? Majd mit mondtam! Bizony csak szegényes, de nagyon utálatos zsoldosvilág.

Next

/
Thumbnails
Contents