Szabadság, 1936 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-05 / 1. szám
2 Látogatás a párisi Magyar Házban Egy intézmény, mely idegenbe szakadt véreinket megtartja a magyarságnak (Párisi tudósítónktól.) A Square Vergennessen, Paris messzi külvárosában áll a Magyar Ház, a franciaországi magyarság kultúrotthona, amelyet azért teremtett meg a magyar állam, hogy az itt élő 30—10 ezer főnyi kivándorolt honfitársunkat megtartsa az írás és élő szó erejével az anyaországnak, az édes magyar nyelvnek és nemzeti kultúránknak. A feladat megoldása, amely a Magyar Házra vár, szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, mert egyrészt a francia hatóságok sem nézik túlságosan jó szemmel az idegen nemzetbeliek tömörülését — különösen ha nem szövetséges államról van szó —, másrészt pedig a kivándorolt munkástársadalom igen nagy hányada annyira szélsőséges politikai elveket vall, hogy eleve ellenséges érzülettel viseltetik minden hivatalos vagy félhivatalos szervvel szemben. Ahol szívesen látnak minden magyart A napokban ellátogattam a Magyar Házba, és kedves emlékekkel tértem haza onnét. A Magyar Ház környéke, amelyet munkások és kispolgárok laknak s amely távol esik a Világosság Városának elegáns negyedeitől, eldugott, vidéki kisvárosra emlékeztet. Maga a Ház egyszerű, sima betonépület, tágas, világos helyiségekkel. Amikor a lépcső első fokára tettem a lábamat, az első emeletről süvöltő indián csatakiáltások ütik meg a fülemet. A folyosón elhelyezett ruhatárban három egészséges, pirospozsgás gyerek dögönyözi egymást. A lármára megjelent a folyosón Varga Zsiga, a Magyar Ház szolgálatkész, mindig mosolygó főtitkára, akinek láttára a három franciának öltözött, kedves magyar iskolásgyerek, akárcsak a kispesti csibészek, egy pillanat alatt szétrebbentek. — Maguknál úgy látszik Dzsingiz kán seregei laknak albérletben — mondom neki tréfásan. — Dehogy kérem, csak ma iskolanap van. Dobay Székely Andor festőművész, a franciaországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke készségesen kalauzolt az épületben elhelyezett intézményeken végig. Hosszú volna elmondani mindazt, amiről ezzel a céb'Acconlivel átitatott magyar úrral beszélgettünk. Csak egy mondatát akarom kiragadni. — Amikor ennek az intézménynek a vezetésére hivatalos helyről felszólítottak, e feltételt szabtam: nem fogadok el semféle politikai direktívát. A Magyar Ha magyarok háza legyen Párisban, ahol vesen látunk mindenkit, politikai póttá, való tekintet nélkül, aki magyarnakudja magát. A Ház a magyar iskolán kívül magyar orvosi rendelővel, ingyenes jogi tanácsadóval, könyvtárral, dalárdával és kultúregyesülettel szolgálja a magyar népművelődés és szociálhygiénia ügyét. A legfontosabb szerepet természetesen a magyar iskola tölti be, hiszen a gyerek, a magyar jövő letétményese. A magyar iskola Elsőnek az elemi iskolába megyünk be. Apró tökmag-legények, liliputi kisasszonykák állnak fel kis karosszékeikből. A széksorok előtt kedves, mosolygóarcú, fiatal hölgy áll, nyitott könyvvel a kezében, s Hamupipőkéről mesél a pöttöm társadalomnak. Lengyel Paula tanárnő, aki ideiglenesen helyettesíti Boediger Endre tanítót. Körülnézek a teremben, az apróságok lehetnek vagy harmincöten, a legtöbbje már itt született Franciaországban, s nem egy közülük itt, a magyar iskolában, hallott először magyar szót. Egymással versengve jelentkeznek, hogy melyikük mondja el nekünk az előbb hallott mesét. A kisebbek olyan becsületes francia kiejtéssel pötyögtetik a magyar szót, mintha soha senki elődük nem lett volna magyar. A nagyobbak azonban már tiszta, szép magyaros hangsúllyal beszélnek és szavalnak, hála a magyar tanerők okos, céltudatos, szeretetteljes munkájának. A szomszéd teremben a polgári iskolai növendékek tanulnak Kipper Berta tanárnő vezetésével. Ezek már komolyabb ifjú leányzók és legények, akik középiskolai diákvoltuknak megfelelő viselkedést tanúsítanak. Ezek a gyerekek minden évben hazautaznak a nagy nyári szünidő kezdetén, hogy Magyarországon, nyilvános vizsgán tegyenek tanúságot tanulmányaik eredményeiről, amely többnyire kitűnő szokott lenni, annak bizonyságául, hogy nemcsak a tanárok foglalkoznak lelkiismeretesen tanítványaikkal, de az itt élő magyar gyerekek is kettőzött ambícióval tanulnak magyarul. Egy magasnövésű, csinosarcú fiú a legjobb tanuló a polgári iskolában. Értelmes arca felkelti figyelmemet. Érdeklődésemre elmondja Dobog Székely Andor, hogy a gyermek apja öngyilkossági kísérletet követett el idősebbik fia halála fölötti bánatában. Az apa nem halt meg, de nyomorék maradt és hazament Magyarországra, ahol nagy nyomorban él. A gyereket, aki már akkor idejárt iskolába, nem akarták a tanító és a tanárnők az apával engedni, aki nem tudta volna tovább iskoláztatni. Megállapodtak tehát vele, hogy eltartják a fiát, amíg a polgári iskolai tanulmányait elvégzi és saját zsebükből fizetik a lakását és ellátását. A Magyar Háznak ilyenre nincsen fedezete, s ezért a kisfizetésű tanerők minden elsején sovány fizetésükből adják össze a tanítványuk életfenntartásához szükséges összeget A nemzet, a nép és a magyar faj védelméről szavalnak, cikkeznek — de főleg mesélnek — odahaza dörgőszavú reformifjaink és állami nagyjaink. Sok a szó, de a tett kevés. Legalább az ilyen tett, mint a párisi magyar tanerőké, valószínűtlenül ritka. Szilágyi József PÁTRIA MODERN CÍMFESTŐ VÁLLALAT Budapest, Rákóczi út 34. Telefon: 37-228 KÉSZÍT. Speciális üveg-, fa-, bádog-, világító-cégtáblákat, fém- és fabetűket művészies kivitelben. Szabadság i ____ r r | !/I Ki negyvenórás mimka i kei felére csökkentené a munkanélküliek számát Többízber foglalkoztatm ki már lapunk hasábjain az inségsegélyesek és inségmimkások problémájával- Minden alkalommal hangsúlyoztuk, hogy az ínségesek nyomorúságos helyzetén inségsegélylyel és inségmunka-robottal javítani nem lehet, márcsak azért sem, mert a segélyezésre fordítható pénzösszeg közel sem elégséges ahhoz, hogy minden rászorulónak kenyeret és emberi megélhetést nyújtson, hiszen az elöljáróságok lényegesen kevesebb ebédadagot adnak egyegy ínséges családnak, mint amennyi a családtagok száma, sőt egyes családoktól időnként teljesen meg is vonják a segélyezésnek még ezt a minimális fokát is. Másrészt viszont morális szempontból is mérhetetlenül egészségtelen a munkanélküliek problémájának mai kezdése, amely szakképzett ipari munkásokból és erejük teljében lévő fiatal mezőgazdasági munkásokból lealázó rohamunkat végző modern jobbágyok vizereit termeli ki. Az inségsegélyesek 70—80 százaléka ugyanis úgy a fővárosban, mint vidéken, munkaképes munkanélküliek sorából kerül ki. Ebből a tényből pedig természetszerűleg következik, hogy az inségsegélyesek problémáját a munkanélküliség kérdésétől elkülönítve nem lehet megoldani. Viszont a munkaidő szabályozása és a negyvenórás munkahét kötelezővé tétele átmenetileg segítene a munkanélküliek helyzetén, ha gyökeresen és véglegesen nem is oldja meg ezt a végtelenül bonyolult és ezerágazatú problémát. A főváros, amelyre hatalmas terheket ró az ínségesek segélyezése, újabban állást is foglalt a negyvenórás munkahét bevezetése mellett és sürgős keresztülvitele érdekében feliratot intézett a kormányhoz. Hivatkozik a felirat az asztalosiparban nemrégiben kötelezővé tett 48 órás munkahétre, melynek üdvös hatása biztató ígéret arra nézve, hogy a 40 órás munkahét általános bevezetése nagymértékben csökkentené a munkanélküliséget. Munka 200 ezer embernek! egyszerű számítás után rövid « meggy» ödülen!» arról, hogy negy-órás munkahét mellett kis időn befelére esne le a munkanélküliek ,na, minek arányában az inségsegések és lohotosok tömege is jótékonyan elfogyatkozna • A 40 órás munkahét bevezetésénekts a célja az, hogy a meglévő munkaalkalmak egyenlőbb mértékben oszoljanak meg a dolgozni akarók között. A lecsökkentett munkaidő révén ugyanis a legtöbb ipari munkaágban több-kevesebb munka- súljnyereség állana elő, melyek aztán újabb, és eddig munkanélküli lézengő munkástömegek elhelyezkedésére nyújtana lehetőséget Hogyan alakulna a negyvenórás munkahét munkahely-nyeresége az egyes foglalkozási ágakban? Elsősorban a gyáriparban várhatunk nagyobb mérvű munkaihely-felszabadulást. 1933-ban a gyári munkáslétszám 197.070 volt és egy munkás heti munkaóráninak száma az 51 és 52 óra között mozgott. A negyvenórás munkaidő esetén szükségelt munkások száma 254-220 lenne s ennek alapján Hogyha a munkahelynyereséginek ezt a néhány főbb foglalkozáson belül nyert százalékszámát (24,4%) az ipari munkavállalók egész körére alapul vesszük, akkor a negyvenórás munkaidét bevezetésétől a munkanélküliség lényeges enyhítését remélhetjük. Az ipari munkahelyek szántát azonosnak véve a társadalombiztosító szervek taglétszám-átlagával, 847.466-tal és ez alapra vonatkoztatva a 24,4 %-os munkahely-többletet, a negyvenórás munkahét 206.788 új munkás beállítását tenné lehetővé. Ez azt jelentené, hogy az elmúlt télen munka nélkül lévő tömeg nagysága, amely 416.000 főre becsülhető, kereken 50%-kal csökkenne, azaz a munkanélküliüliek fele munkához jutna. Kisebb munkaidő, magasabb bér A negyvenórás munkahét bevezetésének azonban csak akkor lesz meg a kívánt eredménye, ha a munkások munkaidejének csökkentése arányában felemelik a munkabéreket- Mert ha a csökkentett munkaidő mellett változatlanok maa gyáriparban 52.150 munkahelyüzmet oltana elő. A magántisztviselők heti munkaideje az általánosan elterjedt túlórázás következtében átlag 54 órára tehető- A negyvenórás munkahét révén itt körülbelül 29.950 ember juthatna munkához. Az építőipari munkások száma a Mankiadók Központjának közlése szerint 1933-i havi 23.000 körül mozgott. A tanult építőipari munkások munkaideje a Statisztikai Hivatal adatai szerint 45 és 51 óra között váltakozik. Átlagban heti 48 órának véve munkaidejüket, a negyvenórás munkahét további 4600 építőmunkást állíthatna sorompóba. Az állami üzemek 45.000 és a fővárosi üzemek 25 000 alkalmazottjának heti munkaidejét 48 órára téve, a negyvenórás munkahét itt 14 000 munkahelynyereséget jelentene. Az itt áttekintett foglalkozási ágakban a negyvenórás munkahét számszerű eredményt így összegezhetjük: vadnak az órabérek, akkor a munkást károsodás éri és a munkaidő-csökkentés bércsökkentést jelentene számára. Ez esetben, pedig a negyvenórás munkahét egyszerre elvesztené nagy szociális jelentőségét és nem nyújtana semminemű segítséget a már eddig is alaposan kizsorázott munkástömegeknek. Csak az történne, hogy az eddig fe kiosztásra került munkabér-összeg azután kisebb arányban több munkás között oszolna meg. A negyvenórás munkahetet meg kell cszinálnni, de úgy, hogy munkabérkiegyenlítéssel járjon együtt, hogy minden munkásember megkeresse heti 40 óra munkaidő mellett is azt az összeget, amely eddig 50—52 órai nehéz munka után járt neki. Csak ilyen formában jelentené a munkásság mai embertelenül súlyos helyzetének némi enyhülését a negyvenórás munkahét bevezetése, amely egyúttal több mint 200.000 munkanélkülit munkához és az oly régen áhított kenyérhez is hozzájutna. A. Gy. A gyáriparban ....................... A magántisztviselőknél ._ „ Az építőiparban ..................... A közüzemi munkásoknál.. .. 197.076 munkahely megszaporodna 57.150-nel 95.095 »» 29.950-nel 23.000 4.600-zal 70.000 »»„ 14.000-rel összesen 385.165 munkahely megszaporodna 93.700-zal, vagyis 24,4%-kal. Levél Erdélyből Egy középerdélyi falucskából Írok. Kopár dombos vidék, a völgyben elszórva sok román és kevés magyar lakik. Szemben velem egy rozzant sokszázéves kálvinista templom. Papja szegényebb mint a hívei. Vasárnaponként pár öreg parasztember gyűl össze a meszelt falak között, eljönnek a harmadik faluból is magyar szóra, hajótörött, hajszolt szórványmagyarok. Az unokáik már nem tudnak magyarul írni és olvasni, az iskolai szünetekben csak románul beszélnek és odahaza is gyakran rájár a nyelvük a románra. Elgondolom, Erdély középiskoláiban a háború előtt száz tanulóból hatvanhárom magyar volt és húsz volt román, ma száz között tizenöt a magyar s hetvenöt román. Mi lesz itt, ha a maiak kihalnak? Ha nyomorában öngyilkos lesz itt egy magyar, akkor azt nem nyomornak, hanem történelmi elégtételnek nevezik. Ha kórházba kerülsz, felrémlik benned az aggodalom: váljon az emberélet szentsége akkor, ha véletlenül éppen magyaré? Nekünk, akik ebben az irtózatos viharban élünk, megvan a jogunk ahhoz, hogy kíméletlenül kimondjuk azt, amit mi innen igazságnak látunk. Úgy látjuk, soha kishitűbb nemzedéket nem hordott hátán a magyar föld, mint most. Úgy látjuk, soha kishitükben nem viselkedtünk ezer esztendő alatt, mint 1918 és 1921 között. Valami csodálatos politikai irrealizmussal sülyedtünk bele a teljes tétlenségbe. Csak ellenfeleink akkori félelmén keresztül látjuk, mekkora erő pazarolódott el. Országunkon nálunknál akkor még sokkal gyengébb, hosszú kábultságukból alighogy magukhoz térő nemzetek osztozkodtak, s mi a forradalom alatt pacifizmusnak, az ellenforradalom alatt európaiságnak neveztük azt, amit minden elődünk gyáva tehetetlenségnek tartott volna. Tétlenül vártuk a csodát. Utódja volt vájjon ez a Magyarország a szabadságharc Magyarországának? Akkor, felkészületlenül az utolsó csatamezőre való összeszorításig állottuk a harcot. Az aradi tábornokokat kivégezték, a hadseregnek vége volt, az egész országot megszállta a Sárga tengertől Milánóig terpeszkedő óriás ellenség, a vezetők szétbujdostak, teljes volt a reménytelenség és Klapka komáromi honvédői ekkor is ragyogva dobták oda fiatal életüket a korai halálnak. Hol voltak a magyar összeomlás hősei ?! A szabadságharc után 70 évig hihettünk önmagunkban, ezek miatt a céltalanul odadobott fiatal életek miatt, mai sötétségünkben kiknek a porához fordulhatnánk hitért? Hogy higyjünk önmagunkban, mikor a nemzet, történelmének legsúlyosabb éveiben erkölcsi erőinek teljes kiapadásához érkezett el? Mi itt Erdélyben egy darabig reméltük, hogy ez az erkölcsi elgyengülés egy nagy elfáradás elmúló tünete. Hittük, hogy a kiegyezés óta féléletre szorított politikai értelmességünk újból kivirágzik, hogy hipokrízisekhez szoktatott szemünk józan realizmusa újból életre kel, s hogy a nagy ájulás után szétzüllesztett vezetőosztályaink regenerálódnak, pihent népi erőink megtalálják a felszabadulást, s a magyar változott idők változott körülményei között, mégiscsak előre fog menni. Tizenöt év és meg kell mondanunk: mi itt Erdélyben kezdünk nem hidni bennetek. Kifelé ma is illúziókban éltek. Ma sem látjátok azt, hogy csak két út van előttünk: győzelem vagy alkalmazkodás a mai keretekhez. Ti magatok helyett ma is csodákban hisztek, s mint a zsongító mákonyt, úgy isszátok azt a naiv hitet, hogy nekünk dolgozik az idő. Befelé, soha fátyolozottabb, zavarosabb nem volt a gondolkozástok, mint ma. Soha kevésbbé nem értettétek, hogy mit várunk mi, megszállott magyarok és egyéb kis dunai népek tőletek: a szabadságnak, az önkormányzatnak, a törvényesség uralmának és a fajok közötti békességnek a rendszerét. Soha kevesebbet nem tettetek az újjáéledésért, mint az utolsó években, soha a magyar középosztály elesettebb, a magyar nép nyomorultabb nem volt, mint ma. Tegyetek valamit, mert ha itt elvesz a belétek vetett hit, mi megmaradni ne tudunk. B. Gy. Piszkos, füstös falakat és tapétákat legolcsóbban radíroz HUNGÁRIA fal és tapéta radírozó vegyészeti vállalat Budapest, Vill., Baross-ucca 99 Anyag eladás! Dijtalan bemutatás.