Szabadság, 1936 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

Szabadság ,a no Mkistad és hivatá­sánál lógva Ni Pisla ! Ismeretlen részleteit Marton Béla „Ielmutata$“-aiból A dacos magyar téglahordók vezéré­nek, Marton Béla NEP-főtitkárnak iro­dalmi munkásságával már több ízben foglalkoztunk lapunk hasábjain. Leg­újabb ötkötetes művét , az „Utam­ta­­tás"-t, a Nemzeti Egység Szervezete Tár­sadalmi Tevékenységének (hrr!) külön­böző csoportjai számára —, sajnos, ez­­ideig nem volt módunkban ismertetni. A jeles szerző ugyanis ezt a művét nem a nyilvánosságnak szánta. A „bizalmas“ jelzésű, számozott és szigorúan számon­­tartott füzetek a NEP-propaganda cél­jait szolgálják, s csak kerülő úton jut­hattak az olyan avatatlan, negatív ma­gyarok kezébe, mint amilyenek mi va­gyunk. A napisajtó már többször foglal­kozott e füzetek tartalmával, ami azon­ban távolról sem jelenti azt, mintha Marton Béla főművének minden részlete a nyilvánosság elé került volna. Ez a munka a NÉP eszme- és gondolatvilágá­nak, új stílusú szervezkedési módszerei­nek és a­­ martoni szóvirágoknak olyan gazdag kincsesbányája, hogy abból játszva lehet mindig új és ismeretlen gyöngyszemeket kiaknázni. Milyen legyen a NÉP- csoportvezető ? A különböző színekben játszó füzete­ket elsősorban és legfőképpen a kerékbe­­törtség jellemzi. Fedőlapjukon a búza­kalász van kerékbe törve, bent a füze­­tekben pedig édes anyanyelvűnk. Mi azonban bátor emberek vagyunk s bár közben sűrűn lúdbőrözött a hátunk a martoni Útmutatás germanizmusokkal teli, csikorgó új stílusától, hősiesen át­­verekedtük magunkat mind az öt füze­ten. Kegyetlenül nehéz vállalkozás volt, de megérte a fáradtságot. Megtudtuk elsősorban, hogy NEP-csoportvezetőnek lenni egyáltalán nem könnyű dolog. A csoportvezetőnek különleges képességek­kel kell rendelkeznie. A propaganda, nép­művelési, női, ifjúsági és gazdasági cso­port vezetőjétől egyformán ■ megkívánja Marton Béla, hogy „legyen mozgékony, tevékeny és erős kivitelező képességű“. A női csoport vezetőjétől még azt is meg­követeli, hogy lehetőleg nő legyen, „ezt ugyanis a női csoport tevékenységének jellege, de a női öntudat is megkívánja“. Ha azonban nincs megfelelő nő erre a szerepre, akkor kivételesen és átmeneti­leg a „szervezet valamely tekintélyes férfitagja“ is vezetheti a női csoportot. A tekintélyt általában egyetlen NEP- csoportvezető sem nélkülözheti. Aki nem elég tekintélyes, az bármilyen „erős ki­vitelező képességű“ különben, nem tölt­heti be a vezetői pozíciót s meg kell elégednie az egyszerű csoporttagsággal. Persze csoporttag sem lehet minden kö­zönséges halandó, annak is sok jeles tu­lajdonsággal kell rendelkeznie, de nála „a tapasztalat és tekintély kisebb szere­pet is játszhat“. A gyakorlatban ez való­színűleg azt jelenti, hogy a NEP-csoport­­vezetővel csak a rendíthetetlen tekinté­lyeknek kijáró áhítattal s szigorúan „vi­­gyázz“-állásban lehet érintkezni. A cso­porttaggal már sokkal fesztelenebből is beszélgethetünk, a kezünket is zsebre rakhatjuk, sőt nincs kizárva, hogy nem ejtünk csorbát a csoporttag „kisebb“ te­kintélyén, ha kedélyes diskurálás közben letegezzük. Minden csoportvezetőtől megkívántatik, hogy „rendelkezzék megfelelő idővel fel­adatainak ellátására“. Csoportvezetői tisztségre tehát legtöbb eséllyel a munka­­­nélküliek pályázhatnak. Ők ugyanis ren­­geteg megfelelő idővel rendelkeznek s legfeljebb csak tekintély dolgában állnak gyengén ... több, a Gömbös-kormánynak sem sike­rült eddig a jóléti viszonyokat fellendí­teni — mit csináljon hát az a szegény női csoport? Törekedjék! Szervezze meg a beteggondozást. De a házra, amelyben a Nemzeti Egység sze­génysorsú betegtagjait ápolják, okvetle­nül függesszen ki egy táblát a következő felírással: „A Nemzeti Egység beteggon­dozója“. Szervezze meg az anyavédelmet. De a házra, amelyben a szülőszoba van, egy táblát kell kifüggeszteni a következő felírással: „A Nemzeti Egység szülő­otthona.“ Erre nagyon kell vigyázni. A táblára tudniillik. Tábla nélkül csak negatív magyarok és vén csáklyeisok asszonyai szülhetnek. NEP-tagok fele­ségei szigorúan csak táblával! Mit csinál még a női csoport? Kará­csonyfát állít. NEP-karácsonyfát. Mar­ton szerint „mindent el kell követni a Nemzeti Egység karácsonyfa-akció megvalósítása érdekében“. A hangsúly az „akció“-n van. Passzíve ugyanis nem le­het „megvalósítani“ a NÉP karácsony­fáját. Mi is az a pénzsegély ? A női csoport még napközi otthont lé­tesít, gondoskodik a börtönbüntetésüket töltő szülők gyermekeinek neveléséről, népkonyhát állít fel, ellátja a szegény­­gondozás feladatait s mindezt, a NEP- jelleg kidomborításával s természetesen táblákkal. A szegénygondozásra vonatko­zólag beható részletességű utasításokat ad Marton Béla. Leirja a különböző se­gélyezési módokat. „Legegyszerűbb se­gélyezési mód a pénzsegély.“ Akadhat persze olyan jámbor halandó, akinek fo­galma sincs arról, hogy tulajdonképpen­ mi is az a pénzsegély. A gyengébbek kedvéért Marton Béla minden kétséget el­oszlató módon leszögezi, hogy a „pénz­segély abban áll, hogy a szegény csalá­dokat szegénységükhöz mérten és csa­ládtagjaik számához képest kisebb­­nagyobb pénzösszeggel segélyezzük“. Ha tehát ruhát, cipőt, vagy egy kiló krumplit adunk a szegény családoknak, az semmi esetre sem pénzsegély. Azt is megírja Marton Béla, hogy mi szükséges a népkonyhához. Ezt a nagy felfedezők zsenialitására emlékeztető, örökbecsű leírást az utókor számára ideiktatjuk: „A népkonyhához elsősorban szükség van egy megfelelő konyha­­helyiségre, főzőnőre, a szükséges beren­dezésre és természetesen nyersanya­gokra." Végül mi szükséges a női csoport össz­­tevékenységéhez? Pénz. És hogyan kell előteremteni ezt a pénzt? Gyűjtés útján. Társadalmi úton. Pontosan úgy tehát, ahogy annak idején a csuklyáskorban csinálták. Azaz mégsem. Miután a Marton Béla elgondolása szerinti gyűjtéssel nem igen lehet elég pénzt szerezni, a női cso­port tevékenységének s általában a NEP szervezkedésnek horribilis költségeit az államkasszából, illetve az adófizetők pén­zéből fedezik. Ez az új stílus. No meg a tábla... Akik már évezredek óta NEP-isták... Cikkünket fejezzük be Marton Béla két utasításával, amelyek a női csoport po­litikai propaganda- és szervezeti felada­taira vonatkoznak. Az egyik így szól: „A nőnek, aki a Nemzeti Egység gondolat­­világát képező szolidáris világnézetnek — lelkiségénél és hivatásánál fogva —, amúgy is híve, ezt a gondolatvilágot át kell vinnie egész családjára és ismeret­ségi körére is." Ebben a mondatban, amely Marton Béla ihletet költői irályá­nak egyik legszebb gyöngyszeme, meg­kapjuk tehát a magyarázatát annak a közismert ténynek, hogy a nők nem két­­három éve, de évezredek óta NEP-isták, s a politikától oly hosszú ideig csak azért tartották távol magukat, mert hiányzott a lelkiségüknek és hivatásuknak megfelelő politikai irányzat. Most, hogy a reform­­korszak felvirradt, semmi akadálya nincs annak, hogy a nők politizáljanak s mi sem könnyebb számukra, mint követni a kitűnő NEP-főtitkárnak ezt az utasítását is: „Társaságban, beszélgetések, viták al­kalmával minden női csoporttagnak a Nemzeti Egység gondolatvilágában kell megnyilatkoznia." A női nem nevében most illő tisztelet­tel csak azt kérdezzük Marton Bélától: szabad-e ezentúl pletykálni, szabad-e a nőknek társaságban divatkérdésekről be­szélni­? Várjon ezek a hívságos dolgok méltók-e a Nemzeti Egység fenkölt gon­dolatvilágához? Vér Andor Szülés csak NEP-táblával! Miután az „Útmutatás“ a nemzeti élet, illetve — martoni nyelven szólva —, a nemzettevékenység egész területét felöleli hasznos tanácsaival és utasításaival, ez­által csak a női csoport részére szolgáló útmutatással foglalkozunk. A NEP kere­tében szervezkedő női csoportra valóban magasztos feladatokat ró Marton Béla. Hogy a legfontosabbat említsük, a kitűnő főtitkár a következő szizifuszi feladattal bízza meg a női csoportot: „A női csoport elnöke (és titkára) a női csoport tagjai­val egyetemben törekedjék általában a község (város) jóléti viszonyainak fel­lendítésére." Már most az a kérdés, hogy mi történik a női csoportal, ha ebbeli tö­rekvéseit nem koronázza siker? Hiszen tudtunkkal a női csoportot legfelsőbb he­lyen irányító Marton Bélának, sőt mi Bajcsy-Zsilinszky Endre tarpai hívei megpeticionálták a választást Bajcsy-Zsilinszky Endre tarpai hí­vei nem nyugodtak bele abba, hogy jelöltjüket a december elsejei válasz­táson is elütötték a már jól ismert NEP-módszerekkel a mandátumtól, azért összegyűjtötték a petíciós anya­got és december 30-án, hétfőn dél­előtt a petíciót be is adták a közigaz­gatási bíróságnál. Az újabb tarpai petíciót 416 választópolgár írta alá. A petíció a választási visszaélések és tör­vénytelenségek egész sorát tartal­mazza és azt kéri a bíróságtól, hogy semmisítse meg a választást, illetőleg Bajcsy-Zsilinszky Endrét mondja ki a kerület képviselőjének. irtuly Vártól A Svabacnár a legolcsóbb is a foytalafonas. Utalap! Az Új Magyarság címére A Szabadság karácsonyi számában cikket írtunk lord Listowel „Barna háló“ című könyvéről, amely súlyos vádakat tartalmaz Milotay István, illetve az Új Magyarság ellen. Cikkünkre, amely nagy feltűnést keltett, nagyon durva hangon válaszolt az Új Magyarság, ami annál érthetetlenebb, mert hiszen mi hang­­súlyoztuk a cikkben, hogy a vádak való­diságában nem hiszünk. Válasza elején még nagyon fölényesen „mulatságos pony­varegénynek beillő halandzsának“ nevezi cikkünket az Új Magyarság, később azon­ban elveszíti fölényét és elkezd gorom­­báskodni. A névtelenség kényelmes fe­dezékéből bősz dűhvel ront neki Bajcsy- Zsilinszky Endrének, lord Listowelt pe­dig irgalmatlanul lekommunistázza, ami már csak azért is komikus, mert tudva­levőleg sem az angol főnemesek, sem a Labour Party tagjai nem szoktak kom­munisták lenni... Mérgében „a zsidó­barát,­­ kommunista forrás sátáni és per­fid heccpropagandájának“ nevezi a „Barna háló“ című könyvet, ami részint túlzás, részint pedig mellébeszélés. Mert az ugyancsak mellékes, hogy az Új Ma­gyarság miként vélekedik erről a könyv­ről, a lényeg az, hogy ez a könyv német és angol nyelven sok ezer példányban forog közkézen és nagyon furcsa szín­ben tünteti fel a külföldi közvélemény előtt azt a lapot, amely úgyszólván mo­nopolizálta a magyar hazafiságot. Az ilyen súlyos vádakat nem lehet dühös kirohanásokkal elintézni. Sokkal oko­sabb volna, ha lecsillapodna az Új Ma­gyarság s a mérges és nem túl meggyőző kifakadások helyett megtenné a meg­torló lépéseket a könyv szerzője, lord Listowel ellen. Mindenesetre nagyobb súlya volna annak, ha az angol bíróság bélyegezné rágalmazónak a lordot, nem pedig az Új Magyarság, amelyet tud­tunkkal sem a németek, sem az angolok nem olvasnak ... S Mikor a nádit plagizálnak.. — Levél a szerkesztőhöz — Tekintetes Szerkesztőség! B. lapjuk karácsonyi számának „Milo­tay és az Uj Magyarság“ c. cikkében köz­üik a „Du kleiner Tambour ...“ kezdetű német nácidalt. Ezzel a dallal kapcsolato­san meg kell említenem, hogy 1931-ben a m­unkásolimpiász alkalmával Bécsben jártam s az ott időző birodalmi német szociáldemokrata munkások a következő szövegű dalt énekelték: Du kleiner Tambour, schlage ein, nach München wollen wir marschieren, nach München wollen wir hinein, der Stahlhelm soll uns’re Kräfte spüren. Jellemzőnek tartom ezt, mint annak a bizonyítékát, hogy a horogkeresztes szellem semmilyen téren nem tud újat, eredetit, tökéletesebbet alkotni — hiszen még a harci dalait is az ellenféltől kény­telen elplagizálni. Budapest, 1935 december 25-én. Tisztelettel Garai János Házasság. Ürömmel adjuk tudtul olva­sóinknak és lapunk barátainak, hogy Kertész Dániel, a Szabadság kiadóhiva­talának igazgatója, január 2-án házas­ságot kötött Gál Anna középiskolai tanár­nővel. Isten áldását kérjük a fiatal pár életére. írógépei irodájába, otthonába, üzletébe legolcsóbban az Édes és Decsynél vehet. Irógépkölcsön­­zés, javítás, karbantartás, kellékek nagy raktára. Copiiszalagok és másolószalagok legolcsóbban. Budapest, VII., Akácfa-ucca 13 Telefon: 44-2*24 Weltner M. Marcel angol úri szabó Budapest, VII., Kertész-utca 42. Őszi és téli gyapjúszövetekből első osz­tályú öltönyt és télikabátot készít ked­vezményes fizetés mellett.

Next