Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1937-01-03 / 1. szám

, T (,f‘ ' 'b Vér és Faíuss: Újévi kívánságok X. éV*oSv**1 (Ct ír) / ’ Y KA Újévi szám ára: 10 fillér ORSZÁGOS POLITIKAI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Petőfi Sándor-utca 11 TELEFON: 1-894-03 FöazerkeszíO: BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE Felelős szerkesztő: SERÉNYI GUSZTÁV MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési árak: Egész évre .......................................... B— pengő F élévre .................................... 2.50 pengő E lőfizetési csekkszámla: 41.126. Mammut jövedelmek a Külkereskedelminél k főváros gazdasági tervei (.S. G.) A karácsonynak unalmassá sablo- nizált laptömegéből cs terméketlen szóára- dalából zöldelő oázisként emelkedett ki né­hány bejelentés, cikk és hozzászólás, amik irányadó gondolatokat is tartalmaztak. Szende Károly polgármester tevékeny és ter­mékeny agya a magasállású hivatalos té­nyező rokonszenves kölelességtudásával és felelősségérzetével több cikkben is megnyi­latkozott. Az egyikben a helyes közüzemi po­litika feladatai! fejtegeti, bejelentve, bogy az üzemek néni téveszthetik szem elöl a fo­gyasztók szempontjait, tehát a legnagyobb figyelemmel kell, hogy legyenek a magán- gazdasági élet viszonyaira. Budapest — mondja Szendy — nem elégedhetik meg csu­pán a közületi háztartás egyensúlyával, ha­nem abból kell kiindulnia, hogy milyen le­hetőségek vannak azon a területen, ahol a közüzem a maga produkcióit értékesíti. A magasabb, szellemű belátásnak é* mél­tányos súgnak ezek a hangjai a jó polgár és a polgárság élén jól őrködő lelkiisrocret mondatai, amik a maguk felett érzett gond­viselés megnyugtató érzelmeivel tölthetik el Budapest minden rendű és rangú lakosénak a szivét. A kiváló várospolitikus és a kiváló ember szavai is azok, amelyek Szendy Ká­roly karácsonyi megnyilatkozásait tartalmaz­zák. De nemcsak Budapesten nyilatkozott a fő­város polgármestere, hanem egy prágai lap­ban is, ahol bejelenti Szendy polgármester, hogy a legközelebbi betekben 600 kis­lakást fognak Budapesten átadni rendelteté­sének és a város törvényhatósága az ő ja­vaslatára 400.000 pengős állandó léteit állí­tott be arra a célra, bogy a családi házak akcióját folytatni lehessen. Egy másik nyilatkozatában sajnálattal ál­lapítja meg a polgármester, hogy a szeré­nyebb Igényű budapesti munkásság számára nem épülnek megfelelő modern és egészsé­ges kislakások. Bejelenti, hogy a főváros ve­szi kezébe ez ilyen irányú építkezések ügyét és az a csfdádiházépítft akció, melyet a Köz­ségi Takarékpénztárral együtt készítenek elő, havi 30 pengő bérért fog egyszoba-konyhás, zuhanykainrás, kertes kisházat adni a mun­kásoknak. Ha pedig még további 15 pen­gős havi hozzájárulást is ad a munkás, ak­kor 25 év alatt leSörleszthefi ezzel a ház és a lelek árát. Gondoltak arra is, hogy mi tör­ténjék, ha a munkás elköltözne Budapestről, vagy állásából kiesne? Ebben az esetben a befizetett összeget tőkésítve fogja vissza­kapni. A polgármester azt n reményét fe­jezte ki, hogy az ilyen építkezéseket az ál­lam adókedvezésekben fogja részesíteni. Ez a terv. Ha megvalósítható, van-e ennél biz­tosabb záloga a bolsevizmus leküzdésének? Az ész és a szív embere, a társadalomépítő politikus belátása nyilatkozott meg Szcndy poigárinesternek ezekben a szép és hasznos célkitűzéseiben. Ugyanazok a jelek ezek, amelyek feldíszítették őt nemrég egy- mun­kás eseténél, akit rongyaiban dideregve fe­dezett fel Szendy Károly figyelmes tekintete az egyik templom oltáránál. Ezt az embert, akinek buzgó hite megkapta a polgármes­tert, kiragadta elesett szegénységéből, ke­nyérhez juttatta, s ha volt ezen a karácso­nyon boldog és megelégedett polgára ennek a városinak, akkor bizonyára ez a szegény embev volt az, aki ma már szorgalmasan dolgozik, s a polgármester tettében a jó Is­ten gondviselő kegyelmének megnyilatkozá­sát láthatta ... Lamolte f'tro.’y alpolgármester is nyilat­kozatot v '1 ' :•) - <r>y!.cr. Az ü szavaiban fazonban a , - ’.s ereje és az óvatosság Sum öpla és a magyar hö^poszlálg illa: BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE Sok keserű káromkodás kiszaladt már a számon az utóbbi években, látva a magyar ügy félredobotlságát az élet áljából, a magyar szellemiség szörnyű apályát, a fordított kiválasztás orgiáit és dühöngéseit, az európaiságot idegen- majmolásban kereső szellemi zsoldosok dúlásait és foglalásait a magyar műve­lődés szentelt berkeiben, az egész ma­gyar szellemi glóbusz siralmas .szétesé­sét, a magyar szemhatár beletőrpiilését a triammi mértékbe, a .maroknyi • ma­gyarság“ gyalázatos, öncsonkító, ide­gen érdeket szolgáló hazugságait, az el­szakított magyarság kifelejtését a ma­gyar élet kereteiből és a magyar poli­tika számításaiból, az amerikai magyar­ság, a bukaresti és a párisi magyarság kiíelejtését még a minden magyarok statisztikai számadataiból is, a magyar politikai géniusz örökébe mosdallan barbárok települését s mindenek fölött azt a nacionalista festékekkel és látsza­tokkal kendőzött szörnyű néppusztu­lást. amely ebben az úgynevezett nem­zeti korszakban gyilkosabbá» tizedeli a tegremekebh s a légtösgyök eresebb ma­gyarság sorait, mint valaha is bármi háború, valaha is bármi muhi vagy mohácsi katasztrófa. Mondom: sokat káromkodtam keserű leli ellenségem ben, dühömben ég és emberek, sors és vég- ötóv jle értsék meg, akik o sorokat olvassák: annál nagyobb öröm és gyö­nyörűség nekem, hu e zuhanással szem­ben, mely olyan , gyászfeketébe vonja szemem. előtt ezt az egész elnyomoro- dott magyar életet, jeléket látok az éj­szakában, még oly halvány fénysávokat is ebben a mély sötétségben, amelyek legalább a távoli ígéretét hordozzák meg a pirkadásnak. SzehSfi a magyar néphez áll Ilyen pirkaclást jelző és ígérő fény­sáv volt számomra pár evvel ezelőtt Szektu Gyula újból kiadott Három nem­zedékének utólagos befejező része, amely talán először tört pálcát e tehet­séges és nagyhatású, nagy szellemi be­folyású történetíró fóliával afölött a be­teg és idétlen háború utáni „neobarokk“ fölött, amelyet pedig valamikor ő is olyan szorgalmasan segített építgetni. Talán senki nem támadta annak idején hevesebben, szenvedélyesebben Szekfü Gyula történetlátásának és publicisztiká­jának szerintem, elhibázott egy és más vonalát, mint én, de nem örülhetett senki jobban nálam az ő „megtérésé­nek“ sem. Ó nem a Hegyi Beszéd isteni megokolását utánozva, hanem csupán abból a józan és észszerű meggondolás­ból, hogy amilyen rengeteget ronthat óriási tekintélyének súlyával és befolyá­sával Szekfü Gyula, ha hibás utakat mutat a mai nemzedéknek, olyan sokat lehet az egész magyar szelemiség hely­reigazodása érdekében, ha megtalálja konzervatív elfogultságaiból és szeren­csétlen szellemtörténeti dogmáiból és modorosságaiból a kivezető utat. az. ide­gen szellemi befolyástól fölszabadult tiszta magyar történelem- és életszem­lélethez. parancsa elnyomja az érzelmi szempontokat, ő azt fejtegeti, hogy a közületi alkotások­nál elsősorban a rendszeres gazdálkodásra, s a lassú s néni ugrásszerű fejlődésre, kell vigyázni. sJLamntte ellene van a Közmunkák erőszakolásának. Nézete szerint c minden­áron forszírozott közmunka a rendelkezésre álló tőkéket hosszú időre elvonja a termelő gazdasági élettől és nagyon soka tart, míg ezek a tőkék regenerálódnak. Félő — mond­ja Lainotte —, hogy az erőszakolt feliemül­A választójog kérdésének a gyakorlati polilika homlokterébe való nyomulása váratlanul és örvendetesen mind több alapvető kérdésben szólaltatja meg és sorakoztatja föl, egyik vagy másik tá­borba. szerencsére többnyire a népi ér­dekek táborába, azokat is, akik külön­ben nem szoktak a napi politika kérdé­seibe beleszólni. Mindenki érzi, meny­nyire döntő jelentőségű kérdés a vá­lasztójog, i ül pártpolitikai vonatkozá­sain, az egyetemes magyar probléma szempontjából. És azok között a nem pártpolitikus szellemi tényezők közölt, akik ebben a kérdésben az elmúlt hetek során véleményt nyilvánítottak és színt vallottak, messze magaslik ki érdekes­ségével és jelentőségével Szekfü Gyula minapi cikke, „A középosztály és a vá­lasztójog“. a Korunk Szavában. E cikk­nek én most nem választójogi vonatko­zásait kívánom kiemelni, bár kétségte­len, hogy nem lekiesinvlendö dolog e kérdés gyakorlati megoldása szempont­jából sem, hogy Szekfü Gyula és a Szekfü Gyulák hova állanak: a nép mellé vagy azok mellé, akik tovább is folytatni akarják a mostani kicsinyes, rövidlátó és rendkívül veszedelmes ha­talmi beltenyészetét a mai középosztály­nak. lés után depresszió következhefik, s ö a túl­zott mértékben való közmunkakiadást csak akkor tartja helyesnek, amidőn rendkívüli gazdasági krízist kell un ;o!dani. Végül Éber Antal szó! hozzá a fővárosi politika célkitűzéseihez. Az ő nézete szerint doktrinérségnek számit az olyan nyilatkozat, amely egyensúlyba igyekszik hozni a költ­ségvetést. Idézi Szendy egyik nyiMhnratá­r.::k szavait, hogy „csak cgv pénzügyileg tel­jesen kiegyensúlyozott köziilet száuiiíhní Örömmel és elégtétellel látom ugyan, hogy Szekfü Gyula, a konzervatív szel­lemű történetíró ;t népi igények becsű* letes. kielégítését követeli a választójog­ban, de még nagyobb jelentőségűnek érzem állásfoglalásának megokolását. Ezt írja többek között: — A szegény ember ma bizonyár« könnyű prédája lehet a művészi tő« helyre vitt bármely „világnézeti propa* gandáoák“ s ebből a szempontból ért- befő rt/.ok véleménye, akik kautélákap kívánnak azon esetre., ha a titkosság he-*' vezetésével nincs többé ellensúlya és el* lenőrzése a kisember kétségtelen politi- káílanságának. A kérdés csak az. vájjon a kozepősztáy, melynek hatalmát ho-sz* szabbítiiatnák meg á kantelük (ha'ugyant az i egyáltalán lehetségest, uralmának: további fenntartásával és kizárólagossá-* gával nagyobb kezességet nyujtana-e s nemzeti élet békés kifejtésére. E fölvetett kérdésre cikkének össze*, gezö részében olyan választ ad Szekfü Gyula, amit érdemes le is jegyezni, meg is jegyezni: — Önkormányzatban és politikában gyakorlatlan szegény népünk — írja —* titkos és többé kevésbé általános vá­lasztójog esetén, tisztességes, nem bal­káni választói eljárással lehet, hogy krí­ziseket fog felidézni. Viszont ha mai középosztályunk hatalmát továbbra is állandósítjuk s az új választójog esetén e célból súlyosabb kautélákat alkotunk, akkor bizonyosak a krízisek, de lehetsé­ges még cgv, akár beső szociális, akár külpolitikai katasztrófa is. KizémszlAlyuk gyengesége Komor, de becsületes és igaz prognó­zis! Egyben lesújtó bírálata ennek a inai magyar középosztálynak, már az idé­zett mondatokban is. Hát még azokban, amelyeket közből a kérdés és felelet kö­zött középosztályunk szörnyű szellemi és erkölcsi elégtelenségéről ír. A magunk évtizedes harangfélreverésének kicsit megkésett, de mégsem elkésett igazolá­sát véljük felfedezni ebben a bátor és kíméletlen történetírói kritikában, amely* nek hadd idézzem néhány súlyosabb mondatát az alábbiakban: ■— Amint a Deák Ferenc-fcle művelt arra, hogy nagyobb beruházási kölcsönt kap* hasson“... Éber Antal tránt érzett tisztele­tűnk hangsúlyozásával kijelentjük, hogy nem értünk vele egyet. A városházi költség» été» egyensúlya, amelynek az ész parancsol, de amelyet a szív is keli, hogy kormányozzon, ha alapjává lrhct a szociális megnyugtatás­nak, a családvédelemnek és a polgári rend­nek. olyan erény, aminél szebbet és nagyob­bat esőktől, akiknek kezébe a város sorsá­nak irányítását letette, nem küánhstltiuk.

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents