Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1937-01-03 / 1. szám

4 A hármas pénzügyi egyezmény . 1936 szeptember .’21-én került nyilvá­nosságra az esztendő és az elmúlt esz­tendők legnagyobb pénzügyi művelete, a francia-angol-amerikai pénzügyi egyez­mény. A békekötések óta egyetlen nem­zetközi műveletet sem hajtottak végre olyan ügyesen, s annyi diplomáciai mű­vészettel, mint a flórom hatalmi egyez­ményt. Kétségkívül a hármas pénzügyi egyez­mény a nemzetközi politika legnagyobb eseménye az 1936-ik esztendő króniká­jában. A demokratikus nagyhatalmak csatlakozásra hívták fel az összes orszá­gokat, mire Svájc és Hollandia rögtön letértek az aranyalapról. Németország nem csatlakozott, ellenkezőleg: a nem­sokára megtartott nürnbergi pártnapon kimondották a legszélsőbb gazdasági autark­iára való áttérést. Göring porosz miniszterelnök gazdasági diktátorrá lett és „vasököllel“ szervezte meg az ipar nyersanyaggal való ellátását és a lakos­ság élelmezését. A Német Birodalom nem a pénz erőszakkal fentartott értékét, ha­nem lakosságának életszínvonalát szál­lította le, és ma Németországban hadi­­állapot van a népélelmezés és a nyers­anyaggal való ellátás terén. Az angol-francia kapcsolat Az 1932-iki lausannei konferenciával lezárult a locarnói egyezménnyel kez­dődő, rövid ideig tartó békekorszak, de kialakult, megszilárdult szövetségrend­­szerekről ma még nem igen lehet szó, abban az értelemben, mint 1914 előtt. Azt látjuk az elmúlt másfél évtized fo­lyamán, hogy minden nagyfontosságú, a nem egyszer korszakosnak látszó nem­zetközi egyezmény ideiglenes jellegű, „papírrongy“, mint amilyenek a pots­dami szerződés vagy a hármas császár­egyezmény voltak az 1914 előtti kor­szakban. He­ ennek az esztendőnek a tavaszán a rajnai öv megszállása miatt súlyosabb nemzetközi bonyodalom tá­madt volna, senki sem tudta volna biz­tosan, kinek az ellensége vagy kinek a szövetségese. Az elmúlt esztendő világ­politikai hullámzásai között Angolor­szág és Franciaország kapcsolatai lát­szanak legszilárdabbnak. Nincs közöttük formális szövetség sem katonai, sem gazdasági egyezmény —­ legalább tud­­tunktól — mégis minden kérdést együtt .jut ltzdj fel. A háború és béke kérdése 1936. mérlegén Írta: BALU ANTAL A nemzetközi politikának a békekötés óta nem volt olyan nehéz és válságos esztendeje, mint a most bezáruló 1936 esztendő. Többször éltünk át napokat, heteket, amelyeknek nyomasztó hangu­lata a világháború előtti idők kritikus időszakaira, az annexiós válságok és balkáni háborúk idejére emlékeztetett. A nemzetközi helyzet, főleg a spanyol polgárháború kitörése óta, nem egyszer aggasztónak látszott. Ha a két demokra­tikus nagyhatalom, Angolország és Franciaország vezetői elvesztik a fejü­ket, s nem követnek el mindent a béke elégmentésére, könnyen belezuhanhat­tunk volna abba a katasztrófába, amely 1930 óta egyre rémesebben fenyeget. Mi az oka az 1936-iki általános nem­zetközi válságnak? Ma még nehéz volna kielégítő leletet adni erre a kérdésre. Az olasz-angol el­lentét, a rémes fegyverkezés, a spanyol polgárháború, vagy Franciaországnak a saját biztonságáért való fokozott aggo­dalma? Az esztendő az abessziniai há­ború miatt támadt angol-olasz feszült­séggel kezdődött; fokozta a nyugtalan­ságot a locarnói egyezmény felborítása és a német csapatok bevonulása a raj­nai zónába; augusztus 18-án robbant ki a spanyol polgárháború és egyszeriben belevitte a világnézeti ellentéteket a nemzetközi politikába. Az általános fe­szültség és nyugtalanság hatalmas ará­nyú fegyverkezéssel jár együtt, amely a világháború előtti úgynevezett fegyveres béke harci készülődéseinél is félelme­sebb arányú. A gazdasági életnek az el­múlt esztendőben ez adott némi lendü­letet, s a munkanélküliséget ez csökken­tette. intéznek minden nagyobb kérdésben teljesen egyetértenek. Delbos francia külügyminiszter nem régen kijelentette, hogy a francia hadsereg megvédi ellen­séges megtámadta­tás esetén Angolorszá­got; angol politikusok többízben kijelen­tették, hogy a Rajna Anglia védelmi vonala. Az érdekek közössége többet ér, mint minden b­rit szerződés. Francia­­ország és Nagybritannia barátsága és együttműködése, — amely ma ugyan­olyan szoros, mint a világháború alatt, — a két kielégült, „szaturált“ nagyhata­lomnak természetes együttműködése, s a legbelsőbb érdekazonosságon nyugszik. A gyarmati kérdésekben 1904 óta nin­csenek súrlódásaik. Franciaország sem veszélyeztette Nagybritannia tengeri uralmát 1914 előtt sem, ma még ke­­vésbbé; érdekeik azonosak a Földközi­tengeren, Afrikában, a Távol Keleten. Félniök kiktől kell, mindkettőjüknek egyformán? A ki nem elégültektől. Ezek: a Német Birodalom, Olaszország és Japán. Az Egyesült Államokat, a har­madik demokratikus nagyhatalmat Franciaországhoz és Nagybritanniához kapcsolják az érdekek kötelékei, s való­ban azt látjuk, hogy a békekötések óta az ellentétnek még az árnyéka is alig merült fel közöttük. Nagy világbonyo­dalom esetén Európa két vezető nagy­hatalma ugyanúgy számíthatna az ame­rikai köztársaság támogatására, mint a világháború alatt. „Bertil’Adma tengely“ Olaszország és Németország az elmúlt esztendő nemzetközi bonyodalmaiban egészen különös szerepet játszottak. Ciano olasz külügyminiszter németor­szági útja óta ismét megszilárdult —­­mondották — :­ Berlin Róma-tengely. Hányadszor már? Akik­­az olasz-ném­et barátság belső ellemmondásait ismerik, ezt a szólamot ismét kétkedéssel fogad­ták. Olasz- és Németország között sok kérdésben lehet egyetértés, bizonyos cé­lok elérésében támogathatják egymást, olyan belső, s érdekazonosságon nyugvó együttműködés azonban, mint amilyen Angolország és Franciaország között van, nehezen képzelhető el közöttük, s valóban a Berlin Róma-tengely az angol­­olasz megegyezés első hírére megingott. Cripsi egykor a Berlin-Bécs-Róma ten­gelyre építette Olaszország külpolitiká­ját, utódai azonban, amikor látták, hogy a kettős szövetség nem támogatja Itália gyarmatosító törekvéseit, Páris és Lon­don felé kanyarodtak el, anélkül, hogy a hármas szövetségi szerződést felmond­ták volna, s Itália 1914-ben szabadon, jól felfogott érdekei szerint választhatta meg szövetségesét. Szóval: Olaszország barátságban lehet Németországgal, sok kérdésben támogathatják egymást, de elképzelhetetlen, hogy végleg szakítson Franciaországgal és Angolországgal, a pángermán terjeszkedési törekvéseknek uszályhordozójává váljék Hol a bonyodalom központja? Sokat lehetne vitatkozni azon a kér­désen, hogy a válságos esztendő utolsó napjaiban hol van a bonyodalom köz­pontja: Spanyolországban-e vagy Né­metországban, melyik veszedelmesebb a jövő szempontjából, a Spanyolországban dúló ádáz testvérharc-e vagy Németor­szág elégedetlensége és fegyverkezése? Németország a weimari korszak­­meg­alázott­ságából, s a kisebb értékűség tu­datából a nemzeti szocializmus uralomra jutása óta másik szélsőségbe csapott át. Angolországban és Franciaországban at­tól félnek, hogy a rengeteg belső adós­sággal, s élelmezési nehézségekkel küzdő Németország valami végzetes lépésre ha­tározza el magát s a hatalmakat olyan fait accompli elé állítja, melynek következ­ményei kiszámíthatatlanok A, német dolgokban kitűnően értesült Times azt írta nemrégiben hogy Németország az élelmi készleteknek olyan szűkében van, hogy nagynehezen csa­k ezt a telet bírja ki. Nem valószínű, hogy a birodalom a mostani katasztrófa-politikát sokáig folytassa. Melyik a veszélyesebb pont: Madrid vagy Berlin? Franco-nak Ber­lin a főtámogatója, a valenciai kormány­nak Moszkva, s a spanyol főváros falai körül a világnézeti pártok, a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus ütköztek össze, s Berlin és Moszkva vívják hóna­pok óta véres harcukat. Enyhülés? Az 1936. esztendő elejétől csaknem a végéig a legkínzóbb bizonytalanság emésztette a világot. Az enyhülést a ka­rácsonyi ünnepek hozták meg, az a hír, hogy létrejött a megegyezés Angolország és Olaszország közt. Európa békéjének első fundamentuma Olaszország kibé­külése Angolországgal, az 1935 január­ban létrejött francia-olasz egyezmény megszilárdítása; Itália visszatérése a stresai arcvonalra, — ami nem jelenti a szükségképpeni szakítást Németország­gal... ezt követhetné Németországnak Angliával és Franciaországgal való meg­egyezése, s kilépése a politikai és gazda­sági izoláltságból. Ez a remény dereng az izgalmak és a megpróbáltatások után a nehéz esztendő utolsó napján. 193? január 1 Magyar ember az újév küszöbén írta: gróf Haller Gábor Ha"Csak­ egy külső képre volnánk kiván­csiak, akkor lelki szemeink elé felrajzol­nánk most egy — a sok robotos, nehéz munka ellenére is — erős, délceg, remekbe faragott magyar alakot, amint falusi ottho­nának Kossuth- vagy Petőfi-képe alá vagy hivatali íróasztalára odahelyezi az új ezer­­kilencszázhamminchetes naptárát. De mi nemcsak a magyar ember külsejére va­gyunk most figyelemmel, hanem a belső képére is. Nemcsak a külső, hanem a belső világára is. És abban a pillanatban, amint a belső világára vetjük tekintetünket, ott áll előttünk az az örök magyar, akinek belső, lelki arcát évezredes történelmünk mintázta meg. Ez a belső lelki magyar em­ber most itt áll az új esztendő küszöbén. És valljuk meg: nagy m­egilletődéssel és tanácstalansággal, mert ezt az ő belső ma­gyarságát ugyancsak belső, de ellenséges erők meg­ akarják csúfítani, át akarják vál­toztatni és meg akarják ölni. Ezek :a magyarság számára halált hozó ellenségek pedig azok a szellemi irányzatok, amelyek idegen eredetűek de természetük­nél fogva minden emberre teljes igényt for­málnak és rabjaikká akarják tenni. Törté­­nelmünk folyamán már nagyon sokszor volt népünk szláv és­ germán hatalmi törek­vések célpontja, de most pepi annyira pus­kával, mint inkább világnézeti ostrommal, ■próbálják meghódítani - ez? ez veszedelme­sebb, mint az utóbbi, miiért az egész emberre veti igényét.* Az egyik világnézet, -a kommunizmus, egy tudományosan és rendkívüli logikával megalapozott szellemi nagyhatalom, amely a történelmi materializmus zárt egységű világnézetén épült fel. Központjában az a gondolat áll, hogy az ember eredendően jó és nincsen a világon más valóság, mint az anyag, a gazdasági állapotok hatalma, a pénz. Természetesen itt ebben a rendsz­er­­ben a­­ munkásnak saját boldogulása érdeké­ben meg kell szabadulnia család­jától, a vallásától és a hazájától, hogy­ véleményük szerint szabad lehessen, viszont szoros ösz­­szeköttetésbe kell kerülnie a párt titkársá­gával és organizációjával és legfőképpen a kommunista világnézettel. Hogy azután ez az emberiség szabadsága érdekében agitáló kommunizmus mit művel, azt —­ a példát­lan tömegű szovjetoroszországi kivégzések­ről nem is beszélve — a legszemléleteseb­ben a mostani spanyol állapotok mutatják. Persze az, aki egy kicsit is ismeri a kom­munizmus szellemi alapjait, mindezeken a jelenségeken egy cseppet sem csodálkozha­­tik. Az emberi gyűlölet, mint politikai alap­­érzés, csak a gyilkolást ismerheti eszkö­zének. Azonban mindez nemcsak távoli borza­lom, hanem olyan veszedelem is, amely igé­nyének karmait a mi magyar földünkre is kivetette. Totális állam akar lenni, lelkileg is az egész világot akarja meghódítani. Azt akarja, hogy a magyarság is elvesse magá­tól hazáját és megtagadja Istenét Mars mondja egy helyen: „A munkásnak meg kell szabadulnia hazájától mert a munkás­nak nincsen hazája.“ És hogy az Istennel szemben hogyan viselkedik a kommuniz­mus, elég, ha idézem a következő hírt: „Moszkvában 1937 február 9-én összeül az istentelenek világkongresszusa, amelyre 40 ország 1600 kiküldöttét várja. A gyűlések több témái: vallásellenes világpropaganda­állomás létesítése; az istentelenek interna­­cionáléjának megszervezése szovjet-orosz vezetés alatt; nemzetközi pénzalap létesí­tése; egyes népek istentelen szervezeteinek eszmecseréje és kölcsönös anyagi támoga­tása a vallásellenes küzdelemben.“ Szinte­ csodálatos, hogy az óriási terror ellenére is van még egyáltalában keresztyénség a szov­­jetban. Ez igazán csak a keresztyéni ét mindent legyőző hősiességnek tulajdonít­­ható. Különösen csodaszámba menő az a tény, ha fekintetbe vesszük, hogy a bolse­­vizmus előtt csak magában Moszkvában 700 templom volt és ma ezek közül csak 1­ áll fenn, de ezek se sokáig, mert szovjet kijelen­­tés szerint az 1937. év végére minden temp­lomnak be kell zárulnia Oroszországban. A magyar ember belső lelki arcát másik oldalon a nemzeti szocializmus akarja el­pusztítani. Igaz, hogy­ a nemzeti szocializ­mus exportálása ellen legjobban maguk a németek tiltakoznak, de szó, ami szó. A veszély éppen annak expanzív világnézeti jellegénél fogva nagyon fenyegeti népün­ket is. A nemzeti szocializmus alapja a vér és föld alapján szortírozott emberekből tiltó k­épiség isteni fokra való emelése. És ennek a megistenített népnek az élére kerülő ve­zér azután m­ár egyenesen a szuverén Isten helyébe ül. A nemzeti szocializmus — a kommunizmushoz hasonlóan — színtén azt hangsúlyozza, hogy az ember eredendően jó és hogy ennek az embernek mindentől el kell szakadnia, hogy a nép vérét és föld­jét szolgálhassa. A nemzeti szocializmus szintén hirdeti a szabadságot, de lényegénél fogva nem lehet más, mint zsarnok. Mint szellemi nagyhatalom egészen a vallás jel­legével lép fel és éppen ezért vallása csak a pogányság tehet.* Te árva, viharban, részben mindig olyan hősiesen megálló magyar nép, vajúdó törté­nelmünk idején, amikor a népek és egye­dik lelki központjai számára olyan sok hamis szellemi pótlékot kínálnak szellemi irányzatok viharai, állj meg a te történel­med áldott talaján és akkor, amikor a tagadhatatlanul fennálló gazdasági és tár­sadalmi igazságtalanságok megoldását sür­geted, ne felejtsd el sohasem, hogy igazi eredményeket mindenkor csak a fokozatos előrehaladás hozott meg. Értsd meg, hogy az új esztendő Istentől jövő ajándék, amelyben Istenért, hazáért és családért kell becsületesen dolgoznunk, hogy ebben az ú­j esztendőben is előbbre jussunk egy lépés­sel a boldogabb magyar jövendő felé! Kedvező volt a bankok üzletévé Növekedni fog a tartalék és az osztalék A pénzpiacon a téli zárlat hatása érzik,­ mindenütt készülnek a mérlegek és az üz­leti eredmény statisztikái. Az összes intéze­tek kivétel nélkül megállapították már, hogy a nyereség sokkal nagyobb volt, mint tavaly, sok helyen az 60 százalékot meghaladta. Ennek hatása alatt a legtöbb intézet az osz­­talékemelés gondolatával foglalkozik. Napi várakozás előzi meg a jegybank osztaléká­nak megállapítását. Hasonlóan igen kedve­zően alakult az összes iparvállalatok hely­zete is, ahol szintén nagyon szép mérle­gekre van kilátás. A tőzsdén csend van, alig van forgalom, a nagyközönség tartózkodó, de januárra ál­talában jó tőzsdéket várnak. A kötvények iránt csökkent az érdeklődés, mert a 914-es kötvény, amely decemberben még nagy­ cikk volt, most lanyha. A 927-es 6%-os kötvény az osztalékfizetés után szintén­ visszaesett. A növekedő üzleti és tőzsdei forgalom reményében a bankoknál szo­ciális intézkedések is fognak történni. A mai évben a vezető intézetek több mint 200 új tisztviselőt vettek fel s az idén ez a szám növekedni fog. Az egyes intézetek 10—50 új tisztviselő felvételének tervével foglalkoznak. A hitelélet teljesen szűk keretek közt mozog. A tőzsdei lombardhiteleket egyelőre nagyon megszorították.

Next