Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

C& 1938* iii számai ő4í>z2*m 95ŰMQ péídmy&m jz&znbek m&f ■ f fv i L~*— 19:-; tere o. I MII. éut. 1. sz. 1939 január 1 FELELŐS SZERKESZTŐI SERÉNYI GUSZTÁV SZERKESZTŐSÉ« ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST. IV.. PETŐFI SANDOR-U. li. TELEFON: 189 - 408. ELŐFIZETÉSI ARAK: EGY ÉVRE 5— P. FÉLÉVRE 2.50 P. KÜLFÖLDÖN EGY ÉVRE 10.— P. EGYES SZÁM ARA 10 F. ‘ POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 41.126. Mibe kerülne a földreform? Nyugtalan január 'köszönt reánk ennek az újévnek a haj­nalán. Nem frázis az idén, hogy orszá­gunk és. a világ sorsa már meg van írva, de a ..nagykönyvben“, ahol ez feljegyezve taláitatik, emberi szem még nem olvas­hat. A boldog újév kívánása világszerte kételyekbe olvad. '* A franeia forradalomnak volt egy idő­szaka, amelyet ,,a rémület korszakának“ neveztek el. Ez hasonlít Európa mostani idejéhez. Államok és egyesek mindentől -és mindenkitől félni kezdenek! Éj törvé­nyek szelleme terjed, amelyek az új világnézetek sodrába kerülő országok­ban cgziszteneiákat sújtanak, s minden ország attól fél — hogy a másik meg­töri határait... Minden ember átlói, bogy a másik elveszi az állásét. A vesz­teségektől való rémület már a nemzeti, egyházi és családi élet felbomlásával fenyegeti a világot. Szomorú előkép erre a francia forradalom, de kemény tanul­ság is, amelyet jó tudomásul venni mind­azokban az' országokban, amelyek „a rémület“ karjába vetik magukat. Nincs nemzeterjesztőbb, mint a folytonos félelem, a holnap folytonos bizonytalan­sága, amely a lakosság minden rétegéi áthatja, „a kunyhótól — a palotáig.“ Tanulhatunk Franciaország példájából! Amidőn ott a nagy forradalom tombolt, a nemzet két csoportra bomlott, s az egyik csoport ki akarta sajátítatni a másiknak a javait. Állások, kastélyok, paloták prédára estek, s a legvégén a kisajátítók és a kisajátítottak útja egy­formán elvezetett — a gillotinhoz ... Reméljük, hogy Európa meg fog állni azon az úton, amelyre rálépett. Remél­jük, hogy megfékeződik a gonoszság és embertelenség szelleme, amely tagadja nemzetek és emberek egyenlő jogait, „kiváltságosakról“ akar tudni, úgy, mint valaha a zsidók tudtak, akik magukat többre becsülték inás nemzeteknél. An­nak, aki kiváltságosnak hiszi magát, elöbb-utóbb el kell buknia, mert ez az isteni törvények ellen van. A kiváltságos országok szembe kerülnek az egész világ gal, a kiváltságos emberek pedig a tár­sadalommal. A jog és a szabadság esz­méjét nem lehet feladni, mert irtózatos büntetés jár a nyomában, s a „rémület korszakáért“ országoknak is, egyesek nek is meg kell fizetniük ... Most fog felröppenni talán az utolsó békcgalamb Rómából, január 10-én Chamberlain angol miniszterelnök o'.taui látogatásával. Az emberiség két hatal­mas nemzete és kiváló egyénisége nil össze, hogy tárgyaljon a világ megoldat­lan kérdéseiről, s azok elintézésével enyhülést ajándékozzon az egész cinbe­Az ország megélhetése és a reformok Irta: SERÉNYI GUSZTÁV A reformprogram végrehajtása nem olyan egyszerű dolog-, mint azok hiszik, ikik a kormány nehézségeit ezen a té­ren fokozni igyekeznek. Olyan átfogói tudásnak, mint amilyen a miniszterel­nöké, a felelősség átérzése fokozott te-; her és mikor az izgága hozzá nem ér­tők beleavatkoznak munkájába, vala­hogy úgy érezheti magát mint Galilei, aki a börtön padlójára rajzolt köreivel éppen egy hatalmas kérdését fejtette; meg a világmindenségnek és tűrnie kel- lelt, hogy a cellájába lépő poroszlók ezt a hatalmas fölfedezést saruikkal össze­tapossák. Piloty hatalmas képe, amelyet Am­sterdamban láttam, a fenti jelenetről, mindig emlékem ele révül, valahányszor egy nagt/ átgondolás koncepciójába ille­téktelenek beletolukodnak. Mit tudják a gyengén képzett bővérű politikusok, hogy . a dolgok között milyen szoros az összefüggés egy nemzet életében, akkor is, ha látszólag különálló, szétágazó kér­désekről van szó. Itt van pl. a földbir­tokkérdés, kapcsolatban a zsidókérdés­sel. Amikor az utóbbit megoldják, óha­tatlan, hogy ne érintsék az ipar és ke­reskedelem egzisztenciális ügyeit ,s eze­ken át azt a több mint 2 milliárd nem­zeti jövedelmet, valamint azt a 170 mil­lió munkanapot, amit a zsidóság műkö­dése a bankban, a gyárban és az üzleti forgalomban Magyarországon jelent. Ha nem törődünk egyébbel, csak a nagy­ipar kérdésével, akkor is nyomban látni fogjuk, milyen súlyos lelkiismereti gondjai lehetnek a kormányzásnak, mi­helyt a kétségtelenül lehetetlen zsidó arámijszám okát a kellő határok " közé akarja szorítani. A kormányt szorítja a mellőzhetetlen reformok kényszere, hogy utat nyisson a kereszténység érvényesülésének és hátrább szorítsa a zsidóságot, ami ér­deke a zsidóknak is, hiszen a nemzeti riségnek. Rendezni kell Olaszország kívánságait és követeléseit, amelyek emberileg teljesen jogosak. Olaszország — helyzetének megfontolása alapján, a világhatalmi egyezség biztosítására, tehát az örök béke szolgálatában — a nyugati hatalmak oldalára állt. így küzdötte végig a világháborút, hallatlan erőfeszí­téssel és áldozattal, s mi, akik akkor szemben álltunk Olaszországgal, ma azt mondhatjuk: nemes és bölcs ellenfél volt. Az emberiség ügyét szolgálta, s a jutalma mi lett? Kiscmiiiizték. Fejlődő nemzeti, faji erejének alig tud kereteket I.dalni. s amidőn erre újabban Abesszínia elfoglalásával kísérletezett, mennyi gán­csot vetetlek neki!... A nyugati hatal­mak önzése és szűk látóköre taszította oda Olaszországot, hogy életérdekeit vagyon és jövedelem feltűnő eltolódásai éppen ezekből a helytelen arányszámok­ból erednek és szülik azt a sokszor el­keseredéssé fajuló nyugtalanságot, ami a zsidókérdés megoldását Magyarorszá­gon napirendre hozta, s annak megol­dását sürgeti. Azonban nyilvánvaló, hogy az (irányszámok helyesbítése nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt nyi­las oldalról elképzelik! Gondoljuk meg, hogy a keresztény társadalom nevelésé­ben milyen óriási mulasztások és hiá­nyok vannak, amik hátráltatják abban, hogy a gazdasági munkát mindnyájunk sérelmére, az ország kára nélkül, a meg­élhetés hanyatlásának felidézése nélkül átvehessük és zökkenő nélkül folytat­hassuk. Az őrségváltás végbe kell, hogy, menjen, de a tempó nem lehet gyorsabb annál, mint amilyen mértékben a ke­reszténység soraiból az utánpótlás tel­jesít helő. ■ 170 miiliO munkanapot és 300.000 egzisztenciát érint az ui javaslat A mai Magyarország mintegy Ü70 mii- Kg1 munkanapból él évente, i ehhez ké­pest « zsidóság áltál ma adminisztrált 170 millió munkanap igen jelentékeny tényezője az ország megélhetésének. -Ív 170 millió munkanappal szemben a má­sik nagy megélhetési forrásból, a föld­munkából évente több mint 300 millió munkanap származik ugyan, de ha azt tekintjük, hogy mit szolgáltat • ebből a nagy- és kisfáitok, igen feltűnő egyen­lőtlenségre bukkanunk! Az ország 10 millió holdnyi szántóföldje, (ami az északi területek viszacsatolásával most megszaporodott) felében jut a nagybir­toknak, de az az 5 millió szántó, ame­lyen a nagybirtok gazdálkodik, csak 80 millió munkanapot szolgáltat, tehát ke­vesebbet, mint a kisbirtoknak ugyan­csak 5 millió hóid szántója és keveseb­bet, mint amennyit az ú. n. „zsidó mer­kantilizmus“ juttat az országnak. Megállhatnánk ezen a ponton és meg­kérdezhetnénk, hogy ha a nagybirtok­nak ilyen kicsiny a munkaszolgáltatása — miért volt mégis az utolsó 50 eszten­dőben olyan túlnyomó politikai befo­lyása? Vagy pedig megfordítva: ha a merkantilizmus olyan sokat jelent az ország foglalkoztatásánál, helyesen já­úgv igyekezzen megvédeni, ahogyan leltet. Szinte szadiztikus a nagyhatalmak­nak az a magatartása, ahogy vissza­szorítani próbálják Olaszország jogos nemzeti törekvéseit — s ugyanakkor elítélik módszereit és kapcsolatait, ame­lyeket védekezésül használ. Hisszük, hogy az olasz igazság győzni fog és Anglia bölcseségc a januári tár­gyalóasztalnál a függő kérdéseket ren­dezni fogja. Ezeket rendezni kell, mert ezek elintézetlen volta szüli azokat a borzalmas keserűségeket és szerencsét­lenségeket, amelyek hullámai már más­félszázmillió embert fojtogatnak a tota­litás rémületével. De Iia Olaszország igazsága győz, meg vagvunk győződve, hogy Mussolini zse­nialitása párhuzamosan igvekszik meg­runk-e el, ha . nem a kellő megfontolt­ságai nyúlunk ahhoz a kérdéshez, hogy, a .társadalom egyensúlyának megvalósí-, tása folyamatában a- munkaalkalmakat, ha fokozni átmenetileg nem is. tudnánk,, legalábbis a mai nívón tudjuk az ország, lakosságának biztosítani.; , Tegyük fel, hogy egy túlhajtott és el-, sietett •radikáliznaus ezen a téren a mun­kaalkalmakban óriási kiesést hozhat- Egyedül a nagyiparban közel 300.000 ember van foglalkoztatva és átlag évi 1300 pengő jövedelemmel ellátva, ,ami összesen 390 millió pengővel jelentkezik. a nagyipari munkásság ■ eltartásánál. Ez a nrunkástömeg és ez a jövedelem óriási tényezője az ország megélhetésé­nek, fogyasztásának, szociális szervez­kedésének és kultúrájának. Már most tudnunk kell, hogy akkor is, ha csupán az u. n. „üvegházi iparokat“ leépítteU nénk. vagy megszüntetnénk, már 70— ■80.000 nagyipari munkás válna ke- nyértclenné's vagy a nagyvárosok pro- létáriusdt’ szaporítaná, vagy pedig kitó­dulna ■ a vidékre s iömegének súlyával olyan földreformot siettetne és kénysze­rítene, amelyet vsak térítés, nélkül le­hetne lebonyolítani. Már pedig ez olyan termelési zavarokat idézne elő, hogy oldani a Dunavülgy függő kérdéseit is. .Magyarország ügye sem maradhat el­intézetlenül! December 2tt-én léptük át a „müncheni terminus“ határvonalát, ameddig — igy ígérte nekünk a négy­hatalmi egyezmény — lehetővé kell tenni, hogy a Magyarországhoz vissza- kívánkozó felvidéki nép az önrendelke­zés jogát gyakorolhassa. Világmegváltói cselekedet lenne, ha Mussolini és Cham­berlain megegyezésre juthatnának az olasz igényekre és — a magyar törté nclmi jogokra nézve. Egy új Európa nőne ki ebből az egyezségből, s meg­szűnne az a gyötrelem, amelynek félel­mében és lázáiniaiban az emberiségből kitaszított nemzetek, társadalmak és egyesek ma már az égre tekintő utolsó reménységgel vergődnek ...

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents