Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

I­L~*— 19.­; tere­m. MII. évf.1. sz. 1939 január 1 FELELŐS SZERKESZTŐI SERÉNYI GUSZTÁV SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., PETŐFI SÁNDOR-U. K­. TELEFON: 189 - 408. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 5— P. FÉLÉVRE 2.50 P. KÜLFÖLDÖN EGY ÉVRE 10.— P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. ‘ POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 41.126. Mibe kerülne a földreform? Nyugtalan január­ ­köszönt reánk ennek az újévnek a haj­nalán. Nem frázis az idén, hogy orszá­gunk és­ a világ sorsa már meg van írva, de a ..nagykönyvben“, ahol ez feljegyezve találtatik, emberi szem még nem olvas­hat. A boldog újév kívánása világszerte kételyekbe olvad. "* A francia forradalomnak volt egy idő­szaka, amelyet ,,a rémület korszakának“ neveztek el. Ez hasonlít Európa mostani idejéhez. Államok és egyesek mindentől­­és mindenkitől félni kezdenek! És törvé­nyek szelleme terjed, amelyek az új világnézetek sodrába kerülő országok­ban egzisztenciákat sújtanak, s minden ország attól fél , hogy a másik meg­töri határait... Minden ember áttól, hogy a másik elveszi az állásét. A vesz­teségektől való rémület már a nemzeti, egyházi és családi élet felbomlásával fenyegeti a világot. Szomorú előkép erre a francia forradalom, de kemény tanul­ság is, amelyet jó tudomásul venni mind­azokban az­ országokban, amelyek „a rémület“ karjába vetik magukat. Nincs nemzeterjesztőbb, mint a folytonos félelem, a holnap folytonos bizonytalan­sága, amely a lakosság minden rétegét áthatja, „a kunyhótól — a palotáig.“ Tanulhatunk Franciaország példájából! Amidőn ott a nagy forradalom tombolt, a nemzet két csoportra bomlott, s az egyik csoport ki akarta sajátítatni a másiknak a javait. Állások, kastélyok, paloták prédára estek, s a legvégén a kisajátítók és a kisajátítottak útja egy­formán elvezetett — a gillotinhoz ... Reméljük, hogy Európa meg fog állni azon az úton, amelyre rálépett. Remél­jük, hogy megfékeződik a gonoszság és embertelenség szelleme, amely tagadja nemzetek és emberek egyenlő jogait, „kiváltságosakról“ akar tudni, úgy, mint valaha a zsidók tudtak, akik magukat többre becsülték m­ás nemzeteknél. An­nak, aki kiváltságosnak hiszi magát, előbb-utóbb el kell buknia, mert ez az isteni törvények ellen van. A kiváltságos országok szembe kerülnek az egész világ­gal, a kiváltságos emberek pedig a tár­sadalommal. A jog és a szabadság esz­méjét nem lehet feladni, mert irtózatos büntetés jár a nyomában, s a „rémület korszakáért“ országoknak is, egyesek­nek is meg kell fizetniük ... Most fog felröppenni talán az utolsó békegalamb Rómából, január 10-én Chamberlain angol miniszterelnök o­­ taui látogatásával. Az emberiség két hatal­mas nemzete és kiváló egyénisége üll össze, hogy tárgyaljon a világ megoldat­lan kérdéseiről, s azok elintézésével enyhülést ajándékozzon az egész évnbe- Az ország megélhetése és a reformok írta: SERÉNYI GUSZTÁV A reformprogram végrehajtása nem olyan egyszerű dolog­, mint azok hiszik, akik a kormány nehézségeit ezen a té­ren fokozni igyekeznek. Olyan átfogói tudásnak, mint amilyen a miniszterel­nöké, a felelősség átérzése fokozott ter­­her és mikor az izgága hozzá nem ér­tők beleavatkoznak munkájába, vala­hogy úgy érezheti magát mint Galilei, aki a börtön padlójára rajzolt köreivel éppen egy hatalmas kérdését fejtette­ meg a világmindenségnek és tűrnie kel­­lett, hogy a cellájába lépő poroszlók ezt a hatalmas fölfedezést saraikkal össze­tapossák. Piloty hatalmas képe, amelyet Am­sterdamban láttam, a fenti jelenetről, mindig emlékem elé révül, valahányszor egy nagy­ átgondolás koncepciójába ille­téktelenek beletolakodnak. Mit tudják a gyengén képzett bővérű politikusok, hogy­­ a dolgok között milyen szoros az összefüggés egy nemzet életében, akkor is, ha látszólag különálló, szétágazó kér­désekről van szó. Itt van pl. a földbir­tokkérdés, kapcsolatban a zsidókérdés­sel. Amikor az utóbbit megoldják, óha­tatlan, hogy ne érintsék az ipar és ke­reskedelem egzisztenciális ügyeit ,s eze­ken át azt a több mint 2 milliárd nem­zeti jövedelmet, valamint azt a 170 mil­lió munkanapot, amit a zsidóság műkö­dése a bankban, a gyárban és az üzleti forgalomban Magyarországon jelent. Ha nem törődünk egyébbel, csak a nagy­ipar kérdésével, akkor is nyomban látni fogjuk, milyen súlyos lelkiismereti gondjai lehetnek a kormányzásnak, mi­helyt a kétségtelenül lehetetlen zsidó arámisszám­okat a kellő határok­­ közé akarja szorítani. A kormányt szorítja a mellőzhetetlen reformok kényszere, hogy utat nyisson a kereszténység érvényesülésének és hátrább szorítsa a zsidóságot, ami ér­deke a zsidóknak is, hiszen a nemzeti vagyon és jövedelem feltűnő eltolódásai éppen ezekből a helytelen arányszámok­ból erednek és szülik azt a sokszor el­keseredéssé fajuló nyugtalanságot, ami a zsidókérdés megoldását Magyarorszá­gon napirendre hozta, s annak megol­dását sürgeti. Azonban nyilvánvaló, hogy az­­irányszámok helyesbítése nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt nyi­las oldalról elképzelik! Gondoljuk meg, hogy a keresztény társadalom nevelésé­ben milyen óriási mulasztások és hiá­nyok vannak, amik hátráltatják abban, hogy a gazdasági munkát mindnyájunk sérelmére, az ország kára nélkül, a meg­élhetés hanyatlásának felidézése nélkül átvehessük és zökkenő nélkül folytat­hassuk. Az őrségváltás végbe kell, hogy, menjen, de a tempó nem lehet gyorsabb annál, mint amilyen mértékben a ke­reszténység soraiból az utánpótlás tel­jesít­hető. ■ riségnek. Rendezni kell Olaszország kívánságait és követeléseit, amelyek emberileg teljesen jogosak. Olaszország — helyzetének megfontolása alapján, a világhatalmi egyezség biztosítására, tehát az örök béke szolgálatában — a nyugati hatalmak oldalára állt, így küzdötte végig a világháborút, hallatlan erőfeszí­téssel és áldozattal, s mi, akik akkor szemben álltunk Olaszországgal, ma azt mondhatjuk: nemes és bölcs ellenfél volt. Az emberiség ügyét szolgálta, s a jutalma mi lett? Kisemiliizték. Fejlődő nemzeti, faji erejének alig tud kereteket i­dalni, s amidőn erre újabban Abesszínia elfoglalásával kísérletezett, mennyi gán­csot vetettek neki!... A nyugati hatal­mak önzése és szűk látóköre taszította oda Olaszországot, hogy életérdekeit úgy igyekezzen megvédeni, ahogyan leh­et. Szinte szadiztikus a nagyhatalmak­nak az a magatartása, ahogy vissza­szorítani próbálják Olaszország jogos nemzeti törekvéseit , s ugyanakkor elítélik módszereit és kapcsolatait, ame­lyeket védekezésül használ. Hisszük, hogy az olasz igazság győzni fog és Anglia bölcsesége a januári tár­gyalóasztalnál a függő kérdéseket ren­dezni fogja. Ezeket rendezni kell, mert ezek elintézetlen volta szüli azokat a borzalmas keserűségeket és szerencsét­lenségeket, amelyek hullámai már más­félszázmillió embert fojtogatnak a tota­litás rémületével. De hia Olaszország igazsága győz, meg vagyunk győződve, hogy Mussolini zse­nialitása párhuzamosan igyekszik meg­oldani a Dunavölgy függő kérdéseit is. .Magyarország ügye sem maradhat el­intézetlenül! December 211-én léptük át a „müncheni terminus“ határvonalát, ameddig — így ígérte nekünk a négy­hatalmi egyezmény — lehetővé kell tenni, hogy a Magyarországhoz vissza­­kívánkozó felvidéki nép az önrendelke­zés jogát gyakorolhassa. Világmegváltói cselekedet lenne, ha Mussolini és Cham­berlain megegyezésre juthatnának az olasz igényekre és­­ a magyar törté­nelmi jogokra nézve. Egy új Európa nőne ki ebből az egyezségből, s meg­szűnne az a gyötrelem, amelynek félel­mében és lázálm­aiban az emberiségből kitaszított nemzetek, társadalmak és egyesek ma már az égre tekintő utolsó reménységgel vergődnek ... 170 millió munkanapot és 300.000 egzisztenciát érint az új javaslat A mai Magyarország mintegy 170 miil liói munkanapból él évente, s ehhez ké­pest a zsidóság által ma adminisztrált 170 millió munkanap igen jelentékeny tényezője az ország megélhetésének.­­Ív 170 millió munkanappal szemben a má­sik nagy megélhetési forrásból, a föld­munkából évente több mint 300 millió munkanap származik ugyan, de ha azt tekintjük, hogy mit szolgáltat , ebből a nagy- és kisfastok, igen feltűnő egyen­lőtlenségre bukkanunk! Az ország 10 millió holdnyi szántóföldje,­­ami az északi területek viszacsatolásával most megszaporodott) felében jut a nagybir­toknak, de az az 5 millió szántó, ame­lyen a nagybirtok gazdálkodik, csak 80 millió munkanapot szolgáltat, tehát ke­vesebbet, mint a kisbirtoknak ugyan­csak 5 millió hald szántója és keveseb­bet, mint amennyit az ú. n. „zsidó mer­kantilizmus“ juttat az országnak. Megállhatnánk ezen a ponton és meg­kérdezhetnénk, hogy ha a nagybirtok­nak ilyen kicsiny a munkaszolgáltatása , miért volt mégis az utolsó 50 eszten­dőben olyan túlnyomó politikai befo­lyása? Vagy pedig megfordítva: ha a merkantilizmus olyan sokat jelent az ország foglalkoztatásánál, helyesen já­runk-e el, ha­­­nem a kellő megfontolt­ságai nyúlunk ahhoz a kérdéshez, hogy, a­­társadalom egyensúlyának megvalósít, tása folyamatában a­ munkaalkalmakat, ha fokozni átmenetileg nem is­ tudnánk,, legalábbis a mai nívón tudjuk az ország, lakosságának biztosítani.. , Tegyük fel, hogy egy túlhajtott és el-, sietett •radikálizmáus ezen a téren a mun­kaalkalmakban óriási kiesést hozhat. Egyedül a nagyiparban közel 300.000 ember van foglalkoztatva és átlag évi 1300 pengő jövedelemmel ellátva, ,ami összesen 390 millió pengővel jelentkezik, a nagyipari munkásság­­ eltartásánál. Ez a m­unkástömeg és ez a jövedelem óriási tényezője az ország megélhetésé­nek, fogyasztásának, szociális szervez­kedésének és kultúrájának. Már most tudnunk kell, hogy akkor is, ha csupán az u. n. „üvegházi iparokat“ leépíttet­nénk, vagy megszüntetnénk, már 700 ■80.000 nagyipari munkás válna ke­­nyértelenné's vagy a nagyvárosok pro­­letáriusát’ szaporítaná, vagy pedig kitó­dulna ■ a vidékre s tömegének súlyával olyan földreformot siettetne és kénysze­rítene, amelyet csak térítés­ nélkül le­hetne lebonyolítani. Már­pedig ez olyan termelési zavarokat idézne elő, hogy C& 1938* iii számai 641972*m 950MQ példmy&m jz&znbek m&f ■ f fv i

Next