Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
IL~*— 19.; terem. MII. évf.1. sz. 1939 január 1 FELELŐS SZERKESZTŐI SERÉNYI GUSZTÁV SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., PETŐFI SÁNDOR-U. K. TELEFON: 189 - 408. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 5— P. FÉLÉVRE 2.50 P. KÜLFÖLDÖN EGY ÉVRE 10.— P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. ‘ POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA: 41.126. Mibe kerülne a földreform? Nyugtalan január köszönt reánk ennek az újévnek a hajnalán. Nem frázis az idén, hogy országunk és a világ sorsa már meg van írva, de a ..nagykönyvben“, ahol ez feljegyezve találtatik, emberi szem még nem olvashat. A boldog újév kívánása világszerte kételyekbe olvad. "* A francia forradalomnak volt egy időszaka, amelyet ,,a rémület korszakának“ neveztek el. Ez hasonlít Európa mostani idejéhez. Államok és egyesek mindentőlés mindenkitől félni kezdenek! És törvények szelleme terjed, amelyek az új világnézetek sodrába kerülő országokban egzisztenciákat sújtanak, s minden ország attól fél , hogy a másik megtöri határait... Minden ember áttól, hogy a másik elveszi az állásét. A veszteségektől való rémület már a nemzeti, egyházi és családi élet felbomlásával fenyegeti a világot. Szomorú előkép erre a francia forradalom, de kemény tanulság is, amelyet jó tudomásul venni mindazokban az országokban, amelyek „a rémület“ karjába vetik magukat. Nincs nemzeterjesztőbb, mint a folytonos félelem, a holnap folytonos bizonytalansága, amely a lakosság minden rétegét áthatja, „a kunyhótól — a palotáig.“ Tanulhatunk Franciaország példájából! Amidőn ott a nagy forradalom tombolt, a nemzet két csoportra bomlott, s az egyik csoport ki akarta sajátítatni a másiknak a javait. Állások, kastélyok, paloták prédára estek, s a legvégén a kisajátítók és a kisajátítottak útja egyformán elvezetett — a gillotinhoz ... Reméljük, hogy Európa meg fog állni azon az úton, amelyre rálépett. Reméljük, hogy megfékeződik a gonoszság és embertelenség szelleme, amely tagadja nemzetek és emberek egyenlő jogait, „kiváltságosakról“ akar tudni, úgy, mint valaha a zsidók tudtak, akik magukat többre becsülték más nemzeteknél. Annak, aki kiváltságosnak hiszi magát, előbb-utóbb el kell buknia, mert ez az isteni törvények ellen van. A kiváltságos országok szembe kerülnek az egész világgal, a kiváltságos emberek pedig a társadalommal. A jog és a szabadság eszméjét nem lehet feladni, mert irtózatos büntetés jár a nyomában, s a „rémület korszakáért“ országoknak is, egyeseknek is meg kell fizetniük ... Most fog felröppenni talán az utolsó békegalamb Rómából, január 10-én Chamberlain angol miniszterelnök o taui látogatásával. Az emberiség két hatalmas nemzete és kiváló egyénisége üll össze, hogy tárgyaljon a világ megoldatlan kérdéseiről, s azok elintézésével enyhülést ajándékozzon az egész évnbe- Az ország megélhetése és a reformok írta: SERÉNYI GUSZTÁV A reformprogram végrehajtása nem olyan egyszerű dolog, mint azok hiszik, akik a kormány nehézségeit ezen a téren fokozni igyekeznek. Olyan átfogói tudásnak, mint amilyen a miniszterelnöké, a felelősség átérzése fokozott terher és mikor az izgága hozzá nem értők beleavatkoznak munkájába, valahogy úgy érezheti magát mint Galilei, aki a börtön padlójára rajzolt köreivel éppen egy hatalmas kérdését fejtette meg a világmindenségnek és tűrnie kellett, hogy a cellájába lépő poroszlók ezt a hatalmas fölfedezést saraikkal összetapossák. Piloty hatalmas képe, amelyet Amsterdamban láttam, a fenti jelenetről, mindig emlékem elé révül, valahányszor egy nagy átgondolás koncepciójába illetéktelenek beletolakodnak. Mit tudják a gyengén képzett bővérű politikusok, hogy a dolgok között milyen szoros az összefüggés egy nemzet életében, akkor is, ha látszólag különálló, szétágazó kérdésekről van szó. Itt van pl. a földbirtokkérdés, kapcsolatban a zsidókérdéssel. Amikor az utóbbit megoldják, óhatatlan, hogy ne érintsék az ipar és kereskedelem egzisztenciális ügyeit ,s ezeken át azt a több mint 2 milliárd nemzeti jövedelmet, valamint azt a 170 millió munkanapot, amit a zsidóság működése a bankban, a gyárban és az üzleti forgalomban Magyarországon jelent. Ha nem törődünk egyébbel, csak a nagyipar kérdésével, akkor is nyomban látni fogjuk, milyen súlyos lelkiismereti gondjai lehetnek a kormányzásnak, mihelyt a kétségtelenül lehetetlen zsidó arámisszámokat a kellő határok közé akarja szorítani. A kormányt szorítja a mellőzhetetlen reformok kényszere, hogy utat nyisson a kereszténység érvényesülésének és hátrább szorítsa a zsidóságot, ami érdeke a zsidóknak is, hiszen a nemzeti vagyon és jövedelem feltűnő eltolódásai éppen ezekből a helytelen arányszámokból erednek és szülik azt a sokszor elkeseredéssé fajuló nyugtalanságot, ami a zsidókérdés megoldását Magyarországon napirendre hozta, s annak megoldását sürgeti. Azonban nyilvánvaló, hogy azirányszámok helyesbítése nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt nyilas oldalról elképzelik! Gondoljuk meg, hogy a keresztény társadalom nevelésében milyen óriási mulasztások és hiányok vannak, amik hátráltatják abban, hogy a gazdasági munkát mindnyájunk sérelmére, az ország kára nélkül, a megélhetés hanyatlásának felidézése nélkül átvehessük és zökkenő nélkül folytathassuk. Az őrségváltás végbe kell, hogy, menjen, de a tempó nem lehet gyorsabb annál, mint amilyen mértékben a kereszténység soraiból az utánpótlás teljesíthető. ■ riségnek. Rendezni kell Olaszország kívánságait és követeléseit, amelyek emberileg teljesen jogosak. Olaszország — helyzetének megfontolása alapján, a világhatalmi egyezség biztosítására, tehát az örök béke szolgálatában — a nyugati hatalmak oldalára állt, így küzdötte végig a világháborút, hallatlan erőfeszítéssel és áldozattal, s mi, akik akkor szemben álltunk Olaszországgal, ma azt mondhatjuk: nemes és bölcs ellenfél volt. Az emberiség ügyét szolgálta, s a jutalma mi lett? Kisemiliizték. Fejlődő nemzeti, faji erejének alig tud kereteket idalni, s amidőn erre újabban Abesszínia elfoglalásával kísérletezett, mennyi gáncsot vetettek neki!... A nyugati hatalmak önzése és szűk látóköre taszította oda Olaszországot, hogy életérdekeit úgy igyekezzen megvédeni, ahogyan lehet. Szinte szadiztikus a nagyhatalmaknak az a magatartása, ahogy visszaszorítani próbálják Olaszország jogos nemzeti törekvéseit , s ugyanakkor elítélik módszereit és kapcsolatait, amelyeket védekezésül használ. Hisszük, hogy az olasz igazság győzni fog és Anglia bölcsesége a januári tárgyalóasztalnál a függő kérdéseket rendezni fogja. Ezeket rendezni kell, mert ezek elintézetlen volta szüli azokat a borzalmas keserűségeket és szerencsétlenségeket, amelyek hullámai már másfélszázmillió embert fojtogatnak a totalitás rémületével. De hia Olaszország igazsága győz, meg vagyunk győződve, hogy Mussolini zsenialitása párhuzamosan igyekszik megoldani a Dunavölgy függő kérdéseit is. .Magyarország ügye sem maradhat elintézetlenül! December 211-én léptük át a „müncheni terminus“ határvonalát, ameddig — így ígérte nekünk a négyhatalmi egyezmény — lehetővé kell tenni, hogy a Magyarországhoz visszakívánkozó felvidéki nép az önrendelkezés jogát gyakorolhassa. Világmegváltói cselekedet lenne, ha Mussolini és Chamberlain megegyezésre juthatnának az olasz igényekre és a magyar történelmi jogokra nézve. Egy új Európa nőne ki ebből az egyezségből, s megszűnne az a gyötrelem, amelynek félelmében és lázálmaiban az emberiségből kitaszított nemzetek, társadalmak és egyesek ma már az égre tekintő utolsó reménységgel vergődnek ... 170 millió munkanapot és 300.000 egzisztenciát érint az új javaslat A mai Magyarország mintegy 170 miil liói munkanapból él évente, s ehhez képest a zsidóság által ma adminisztrált 170 millió munkanap igen jelentékeny tényezője az ország megélhetésének.Ív 170 millió munkanappal szemben a másik nagy megélhetési forrásból, a földmunkából évente több mint 300 millió munkanap származik ugyan, de ha azt tekintjük, hogy mit szolgáltat , ebből a nagy- és kisfastok, igen feltűnő egyenlőtlenségre bukkanunk! Az ország 10 millió holdnyi szántóföldje,ami az északi területek viszacsatolásával most megszaporodott) felében jut a nagybirtoknak, de az az 5 millió szántó, amelyen a nagybirtok gazdálkodik, csak 80 millió munkanapot szolgáltat, tehát kevesebbet, mint a kisbirtoknak ugyancsak 5 millió hald szántója és kevesebbet, mint amennyit az ú. n. „zsidó merkantilizmus“ juttat az országnak. Megállhatnánk ezen a ponton és megkérdezhetnénk, hogy ha a nagybirtoknak ilyen kicsiny a munkaszolgáltatása , miért volt mégis az utolsó 50 esztendőben olyan túlnyomó politikai befolyása? Vagy pedig megfordítva: ha a merkantilizmus olyan sokat jelent az ország foglalkoztatásánál, helyesen járunk-e el, hanem a kellő megfontoltságai nyúlunk ahhoz a kérdéshez, hogy, atársadalom egyensúlyának megvalósít, tása folyamatában a munkaalkalmakat, ha fokozni átmenetileg nem is tudnánk,, legalábbis a mai nívón tudjuk az ország, lakosságának biztosítani.. , Tegyük fel, hogy egy túlhajtott és el-, sietett •radikálizmáus ezen a téren a munkaalkalmakban óriási kiesést hozhat. Egyedül a nagyiparban közel 300.000 ember van foglalkoztatva és átlag évi 1300 pengő jövedelemmel ellátva, ,ami összesen 390 millió pengővel jelentkezik, a nagyipari munkásság eltartásánál. Ez a munkástömeg és ez a jövedelem óriási tényezője az ország megélhetésének, fogyasztásának, szociális szervezkedésének és kultúrájának. Már most tudnunk kell, hogy akkor is, ha csupán az u. n. „üvegházi iparokat“ leépíttetnénk, vagy megszüntetnénk, már 700 ■80.000 nagyipari munkás válna kenyértelenné's vagy a nagyvárosok proletáriusát’ szaporítaná, vagy pedig kitódulna ■ a vidékre s tömegének súlyával olyan földreformot siettetne és kényszerítene, amelyet csak térítés nélkül lehetne lebonyolítani. Márpedig ez olyan termelési zavarokat idézne elő, hogy C& 1938* iii számai 641972*m 950MQ példmy&m jz&znbek m&f ■ f fv i