Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
sem a városok táplálására, sem egyéb célra élelmiszerfeleslegek évekig nem jutnának. Nem „zsidóvédelem“ tehát, amidőn a magyar politika józan elemei megfontoltságot és előrelátást sürgetnek a zsidókérdés végrehajtásában. Erre csak azok nincsenek tekintettel, akik felfordulást és forradalmat kívánnak, mert nem nyugodt fejlődésre, hanem a hatalom megszerzésére van szükségük. S ha végiggondoljuk a fenti nagy összefüggést a zsidókérdés és a földkérdés között, akkor azt is látjuk, hogy milyen együgyűség józan ésszel feltételezni akár a földkérdésben érdekelt pártoktól, akár a felelőssége tudatában dolgozó kormányzástól, hogy a két fő reformfeladat egymásutánja és végrehajtásának tempója közt titkos paktumok lappattyanának. Hiszen ha a kormány engedné, hogy rövidlátó egyoldalúságból csak a zsidókérdés kerüljön az előtérbe és a földkérdés maradjon a háttérben, ez éppen nem mentené meg a földet jelenlegi tulajdonosaik javára, mert a csökkentett ipari munkaalkalmak kitaszított munkássága rávetné magát a földkérdésre, mint egyetlen munkaszerzési lehetőségre s akkor elkövetkezne egy olyan radikális földreform, amit éppen azok nem idézhetnek föl, hibás politikai taktikájukkal, akik a földet a lehetőség szerint és a lehetőség arányában maguknak megmenteni törekszenek .. . Németországnak nem érdeke az önálló Ukrajna Irtás Dr. Okolícsányi László Mintegy két hónapja kelt szárnyra a hír. Előbb csak bizonytalanul adták tovább, most már hangosan beszélik és különösen a prágai sajtó határozottan hirdeti, hogy Oroszországi nyugati és déli részén egy hatalmas ukrán állam megalkotását tervezik s ehhez csatolnák Lengyelország néhány keleti és délkeleti vajdaságát, amelyekben nagyobb számú ukrán lakosság él, valamint a Kárpátaljának elnevezett magyarországi rutének földjét. Ez az önálló Ukrajna mintegy 35—40 millió lakosságú állam lenne. Az ukránok függetlenségi törekvései régóta ismeretesek. Londonban és Parisban évek óta működnek ukrán bizottságok, komiték, irodák,, amelyek az önálló ukrán állam gondolatát jól szervezett propagandával törekszenek Európa nyugati államaiban terjeszteni s népszerűsítőn. ldgy éknek és gerrxiolatnak a megvalósítását legerőteljesebben is cseh sajtó l^^szik^domozditani, az nem lephet meg senkit, mert az önálló Ukrajna megalkotása a pánszlávizmus régi óhaja, s ebből a szempontból a Németbirodalmat a kérdés igen közelről érdekelheti. A pánszlávizmusnak a német nemzet elleni olthatatlan gyűlölete és az a vágya, hogy a német nemzet erejét letörje, több mint száz év óta ismeretes . Európa nyugalmát, békéjét több mint száz év óta fenyegette az a veszedelem, hogy valamikor kitör a szláv és a germán erők élet-halálharca. Nem törhetett ki, mert a kettő között elszigetelő választófalként állott a világháború kitöréséig az Osztrák-Magyar Monarchia. Ezért is a pánszlávizmus első feladatának tekinette a kettős monarchia lerombolását. Ezt már Pagodin világosan kifejtette abban az emlékiratban, amelyet 1839- ben az orosz kormány elé terjesztett s amelyben egyebek közt azt írta, hogy „a szlávok abban a meggyőződésben élnek, hogy‘Ausztriát mielőbb meg kell semmisíteni és akkor a szlávok ennek a birodalomnak az uralma alól fel fognak szabadulni és Franciaországgal szövetkezve úrrá lesznek Európa felett.“ Ennek a célnak a megvalósítását remélték a pánszlávok, amikor 1914-ben az orosz hadüzenet hírére Prága városában az orosz cárt és Oroszországot éltették. Az eszme leglelkesebb hordozói pedig mindig a csehek voltak, azok a csehek is, akik Pogodintól a világháborúig eltelt 80 esztendő alatt szolgai alázatosságukkal, színlelt hűségükkel úgy be tudták hízelegni magukat a' bécsi udvar,.kegyeibe, hogy a lakásságtól' a legmagasabb udvari méltóságokig még' több és legbizalmasabb állásokba ők jutottak be azoknak a Habsburg-házbeli uralkodóknak a bizalmából, akiknek birodalmát megsemmisíteni törekedtek. A világháborúban az osztrák-magyar hadsereg és haditengerészet legmagasabb rangú hadbiztosi állásait is csehek töltötték be, sőt a bécsi és berlini külügyminisztériumba is bejutottak közülük néhányan alantas állásokba, ahol, mint azóta kiderült, bizonyos titkos iratok birtokába tudtak jutni, hogy azokat az oroszok vagy franciák kezébe juttassák. A Pagodin által jelzett pánszláv célkitűzések egyik része teljesült, az Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisült. A másik része, hogy Oroszország Európa fölött úrrá legyen, nem teljesülhetett, mert ebben a háborúban Oroszország elbukott. Az összes pánszláv nemzetek fölötti vezérszerepet Oroszország bukása után a csehek vették át, akiknek vezérei addig is a pánszlávizmus eszméjéért folytatott küzdelemben a legtevékenyebb működést fejtették ki, ami kitűnik a Kramatz Károly és Stlofác Vencel ellen a bécsi Landwehr-hadosztálybíróság előtt folyt hazaárulási perek irataiból és Masaryk Tamás és Bones Eduard háború alatti és háború utáni közismert magatartásából. Erre a célra kívánták az új Cseh-Szlovák Köztársaság határait úgy megvonni, hogy a köztársaság igazgatása alá kerüljön Magyarországnak az az északkeleti része, amelyet a Kárpátaljai orosz (Podkarpatski-russ) névvel jelöltek s amelynek lakossága nagyrészben rutén nemzetiségű. Ennek a ruténföldnek a cseh-szlovák köztársasághoz való csatolását sem néprajzi, sem gazdasági, sem történelmi, sem katonai szempontokkal nem lehetett indokolni, de Benes és társai nem is titkolták, hogy ezt a területet az ő köztársaságuk nem kívánja véglegesen megtartani, csak azért foglalja el, hogy majd a helyzet megváltozása után átadhassa Oroszországnak. Erre a s rutén földre a cseheknek, mint a pánszláv eszme élharcosainak azért volt szükségük, hogy a „helyzet megváltozása után“ — vagyis az orosz birodalom megerősödése után ezen a területen és a cseh-szlovák köztársaság többi területén keresztül az orosz haderők akadálytalanul vonulhassanak fel a legyengült Németország ellen s könnyen ülhessenek győzelmi tort Drezdában, Passauban vagy Bécsben. Ezt a számítást azonban meghiúsította az a körülmény, hogy a Németbirodalom már talpraállott, megerősödött, hatalmasabbá és nagyobbá lett, mint valaha volt, az Orosz birodalom pedig még mindig tehetetlen és cselekvésre képtelen. A Németbirodalomnak a legutóbbi időben fékövetkezett rohamom ,megerősödése terjeszkedése a birodalom határain kívül, sehol sem keltette az elégtétel nagyobb érzését, mint Magyarországon, amely az osztrák-magyar monarchia összeomlása óta a cseh szomszédságban a Nyugat felé valamikor előretörő pánszlávizmus első támadásának védtelenül kitéve érezte magát s jövőjének biztosítását egyedül abban látta, hogy az északkeleti Kárpátokban a lengyel nemzettel összefogva feltartóztathat minden keletről jövő támadást, amely az európai imperializmusra törekvő pánszlávizmus részéről Európa — és elsősorban Németország — békéjét s kultúráját fenyegetné, így a magyar nemzet és a pánszlávizmushoz sohasem csatlakozott lengyel nemzet összefogása Európa védelmében betöltené azt a kiválást, amelyet a világháború előtt az osztrák-magyar monarchia töltött be. Ezt meghiúsítaná az önálló Ukrajna olyan megalakítása, amely Magyarországot és Lengyelországot a Kárpátokra támaszkodó területeitől megfosztaná s ezáltal nemcsak helyre nem állítaná azt az Európát védő bástyát, amelyet az osztrák-magyar monarchia alkotott, hanem kaput nyitna a pánszlávizmuisnak, hogy zavartalanul jusson el Németország határáig, a Szudéták vidékéig és az Érchegységig. Ilyen körülmények között egyenesen fantasztikusnak tetszik egyes külföldi lapoknak az a beállítása, mintha Németország maga is cselekvően közreműködnék az önálló Ukrajna létrehozásában. Eltekintve attól, hogy azáltal maga is megkészítené saját ellenfelének útját, az önálló Ukrajna létrehozása kiszámíthatatlan áldozatokat követelhetne tőle. Nem valószínű ugyanis, hogy az önálló Ukrajnának ily módon való megalkotása békés úton sikerüljön. Ha pedig ezt a fegyverek erejével kellene elérni, az még a mai nagyhatalmú Német birodalom erejét is kimerítené, hiszen ilyen tervnek a kivitele nemcsak a közvetlen szomszédok ellenállását hívhatná ki, hanem más hatalmakat is — fegyverbe szólítana. És azt sem szabad feledni, hogy az ukránok éppen olyan hívei a pánszláv eszmének, mint a többi oroszok és a csehek. A 35 millió népességű Ukrajna pedig sokkal fürgébb, mozgékonyabb, katonai szempontból értékesebb és veszedelmesebb hatalom lesz, mint az, ötször akkora népességű Orosz birodalom. Ne felejtsük azt sem, hogy a mecs'drönödött Ukrajnának a Németbirodalom elleni előretörését nem fogják megakadályozni a csehek, akiknek elvakult fanatikus németgyűlölete a müncheni kéáyhatalmi értekezlet után huszonnégy óra alatt változott át a leglelkesebb németbarátsággá , akik azóta mindennap hízelegve hódolnak és hűséget esküsznek a nagy német nemzetnek. Az ő hódolatuk és hűségük a Németbirodalommal szemben azonban éppen olyan — és nem is lehet más —, mint amilyen volt a hódolatuk és hűségük a Habsburgok Ki kezdte?... Esdiás és Nehemiás zsidó főpapok a „vér és faj mithoszáról“ — harmadfélezer évvel ezelőtt Egy olvasónk írja: A mai nehéz időkben olvasgatom a Bibliát, ezt a hatalmas, látnoki könyvet, amely a jelennek sokszor megdöbbentő eseményeit, az emberi ösztönöket, ősi gyökereikben mutatja meg. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak most találták ki a „vér és a faj mit koszát“, amelyet a modern korban a Rosenbergféle iskola annyira kidolgozott. Ha az ember olvassa Esdrás és Nehemiás könyvét, rájön, hogy a harmadfélezer év előtti kemény és kegyetlen nemzeti szellem emelte ki azokat a büntetéseket, amiket ma fajok fajok ellen keményen kimérnek... Ez tehát nem új és a „zsidó szellem“, amelyet ma annyira kiküszöbölendőnek tartanak, ebből a szempontból úttörő, alapvető munkát végzett és példát adott sok olyan intézkedésre, amivel ma is fajokat a fajok ellen elszigetelni törekszenek. A faj és a vér mithoszának első hirdetői és kemény végrehajtói a zsidó n egyházatyák voltak, akik ezt az eszmét azzal a meggyőződéssel hirdették és valósították meg, hogy saját fajuk: a választott faj, amelynek keveredése más fajokkal büntetendő vétek. Ma is a fajok elsőrendűségébe vetett láz viszi arra az egyes országokat, hogy őrizzék saját fajuk elsőségét más nemzetek fölött, s ennek a hitnek a legelső érvényesülése Krisztus előtt a hatodik században táprádt a zsidóság hithirdetői és államférfiéi körében, akik a hetven esztendős babiloni rabság után visszatért zsidó népet kemény eszközükkel a családi kötelékek felbontásával is, fajilag meg akarták tisztítani. Alig, hogy Cyrus perzsa király hazabocsájtotta a rabságba hurcolt zsidókat, azok Esdrás és Nehemiás főpapok vezetésével özönlöttek vissza Palesztinába. De a szabadulás öröme csak rövid ideg tartott: megkezdődött a vezeklés, a számonkérés és az igazoltatás időszaka. Mindenekelőtt a hazatért zsidóságról nemzetségek szerint „kartotékot“ fektettek föl, s mindenkitől számonkérték, hogy mennyire hódolt a zsidó törvények parancsának, mennyire tartolta tiszteletben a vér és faj mit koszát, amíg a „babiloni vizek partján“ élt... Ebből a szempontból igen súlyos véteknek számított, ha a hazatért zsidó a száműzetés keserű idejében idegen feleséget szerzett magának, tehát „vegyes házasságot“ kötött. ,Az erre vonatkozólag megindult szigorú igazoltatás kimutatta, hogy:a zsidó, nép legelőkelőbb családjai is összevissza voltak fonódva az idegen fajtákkal, vagyis megfeledkeztek európa hitről, hogy „minden más nép alábbvaló az egyedül uralomra hivatott zsidósággal szemközt“ ... és arról a parancsról, amit Mózes adott a Kánaánba bevonuló zsidóknak az idegenek ellen. — Mindenestől veszítsd el őket! Ne köss velük szövetséget — és ne könyörülj rajtuk! Leányodat ne adjad nekik és leányukat ne fogadd el a te fiaidnak. Öl tárcákat döntsetek le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, egyházi szereiket tűzzel égessétek illeg. Mert te a választott nép vagy minden nép közt első a föld színén. A főpapok a legkeményebb intelmekkel és eszközökkel igyekeztek megtorolni ezeket a vegyesházasságokat. Azt hirdették (mintha csak a modern „faj és vér mithosza“ propagandáját olvasták volna), hogy ,,megromlik a zsidó faj vére, ha zsidók öszszeházasodnak más „utálatos népekkel“. A kemény lecke hatott Előálltak azok a zsidók, akik vegyesházasságot kötöttek és ígéretet tettek a főpapok előtt, hogy feleségüket és gyermekeiket elűzik maguktól vissza Babilóniába, s ezt abban a hitben tették, hogy ezzel megalapozzák a zsidó népboldogságát. Az így vezeklőket a főpap egy-egy kos áldozására ítélte, s ezzel fel is szabadította a vér és fáj mithosza ellen való vétkük következményei alól. Voltak azonban, akik ellentálltak. Ezek ellen kemény fenyegetések hangzottak el, olyanok, amilyeneket ma a frosenberg-féle irodalom szokott használni. Ezeket a megátalkodott „nérfertőzö“ zsidókat így átkozták el — Átkozott leszesz a városban és a mezőn... Átkozott lesz a te mellednek gyümölcse, szerencsétlen leszel a te óraidban, elnyomott és kifosztott minden időben ... Házat építesz — de nem lakni benne. Szőlőt ültetsz — de nem veszed használ... A földnek gyümölcsét és minden fáradtságos szerzeményét más nép fogja felemészteni, amelyet nem ismertél. Elnyomott és megnyomoritott leszel minden időben .. És iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amely közé elűznek téged. Bujdosni fogsz a földnek egyik végétől a másik végéig. Reggel azt mondod: bárcsak már este volna . . . este pedig azt mondod: bárcsak már reggel volna... Kísérteties hatást tesz a mai olvasó elölt ez az ősrégi zsidó átok. Ez a parancs, amely a vér keveretlen tisztaságát követelte. És ma: hol tart a zsidóság, amely követte a kemény parancsot, elűzte,saját gyermekeit, hogy ellentétbe ne kerüljön a vér és faj műhászával,.. . . 1039 .január, 1. a» GEDULDIGER HUGÓ » 111sn?•10re berendezett RUGGVAHTABÉLVESZŐ gytr. reso-intezet. dumDurmtt-nyi.mdni necsétbélyeg-Avár, románc, vésett és marktláblák Telefont I-22S-15 BUDAPEST, VI. VILMOS CSASZAR-UI 17