Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

sem a városok táplálására, sem egyéb célra élelmiszerfeleslegek évekig­ nem jutnának. Nem „zsidóvédelem“ tehát, amidőn a magyar politika józan elemei megfon­toltságot és előrelátást sürgetnek a zsi­dókérdés végrehajtásában. Erre csak azok nincsenek tekintettel, akik felfor­dulást és forradalmat kívánnak, mert nem nyugodt fejlődésre, hanem a ha­talom megszerzésére van szükségük. S ha végiggondoljuk a fenti nagy össze­függést a zsidókérdés és a földkérdés között, akkor azt is látjuk, hogy milyen együgyűség józan ésszel feltételezni akár a földkérdésben érdekelt pártok­tól, akár a felelőssége tudatában dol­gozó kormányzástól, hogy a két fő re­form­feladat egymásutánja és végrehaj­tásának tempója közt titkos paktumok lapp­attyanának. Hiszen ha a kormány engedné, hogy rövidlátó egyoldalúság­ból csak a zsidókérdés kerüljön az elő­térbe és a földkérdés maradjon a hát­térben, ez éppen nem mentené meg a földet jelenlegi tulajdonosaik javára, mert a csökkentett ipari munkaalkal­mak kitaszított munkássága rávetné magát a földkérdésre, mint egyetlen munkaszerzési lehetőségre s akkor el­következne egy olyan radikális föld­reform, amit éppen azok nem idézhetnek föl, hibás politikai taktikájukkal, akik a földet a lehetőség szerint és a lehető­ség arányában maguknak megmenteni törekszenek .. . Németországnak nem érdeke az önálló Ukrajna Irtás Dr. Okolícsányi László Mintegy két hónapja kelt szárnyra a hír. Előbb csak bizonytalanul adták to­vább,­ most már hangosan beszélik és különösen a prágai sajtó határozottan hirdeti, hogy Oroszországi nyugati és déli részén egy hatalmas ukrán állam megalkotását tervezik s ehhez csatolnák Lengyelország néhány keleti és délkeleti vajdaságát, amelyekben nagyobb szám­ú ukrán lakosság él, valamint a Kárpát­­aljának elnevezett magyarországi ruté­nek földjét. Ez az önálló Ukrajna mint­egy 35—40 millió lakosságú állam lenne. Az ukránok függetlenségi törekvései régóta ismeretesek. Londonban és Pa­risban évek óta működnek ukrán bi­zottságok, komiték, irodák,, amelyek az önálló ukrán állam gondolatát jól szer­vezett propagandával törekszenek Euró­pa nyugati államaiban terjeszteni s nép­szerűsítőn. l­dgy éknek és gerrxiolatnak a megvalósítását legerőteljesebben is cseh sajtó l^^szik­^d­omozditani, az nem lephet meg senkit, mert az önálló Ukrajna megalkotása a pánszlávizmus régi óhaja, s ebből a szempontból a Né­metbirodalmat a kérdés igen közelről érdekelheti. A pánszlávizmusnak a német nemzet elleni olthatatlan gyűlölete és az a vá­gya, hogy a német nemzet erejét letörje, több mint száz év óta ismeretes . Eu­rópa nyugalmát, békéjét több mint száz év óta fenyegette az a veszedelem, hogy valamikor kitör a szláv és a germán erők élet-halálharca. Nem törhetett ki, mert a kettő között elszigetelő választó­falként állott a világháború kitöréséig a­z Osztrák-Magyar Monarchia. Ezért is a pánszlávizmus első feladatának tekin­­­­ette a kettős monarchia lerombolását. Ezt már Pagodin világosan kifejtette abban az emlékiratban, amelyet 1839- ben az orosz kormány elé terjesztett s amelyben egyebek közt azt írta, hogy­­ „a szlávok abban a meggyőződésben élnek, hogy‘Ausztriát mielőbb meg kell semmisíteni és akkor a szlávok ennek a birodalomnak az uralma alól fel fog­nak szabadulni és Franciaországgal szö­vetkezve úrrá lesznek Európa felett.“ Ennek a célnak a megvalósítását remél­ték a pánszlávok, amikor 1914-ben az orosz hadüzenet hírére Prága városá­ban az orosz cárt és Oroszországot él­tették. Az eszme leglelkesebb hordozói pedig mindig a csehek voltak, azok a cseh­ek is, akik Pogodintól a világhábo­rúig eltelt 80 esztendő alatt szolgai alá­zatosságukkal, színlelt hűségükkel úgy be tudták hízelegni magukat a' bécsi udvar,.kegyeibe, hogy a lakásságtól' a legmagasabb udvari méltóságokig m­­ég­' több és legbizalmasabb állásokba ők ju­tottak be azoknak a Habsburg-házbeli uralkodóknak a bizalmából, akiknek birodalmát megsemmisíteni törekedtek. A világháborúban az osztrák-magyar hadsereg és haditengerészet legmaga­­sabb rangú hadbiztosi állásait is csehek töltötték be, sőt a bécsi és berlini kül­ügyminisztériumba is bejutottak közü­lük néhányan alantas állásokba, ahol, mint azóta kiderült, bizonyos titkos ira­tok birtokába tudtak jutni, hogy­ azokat az oroszok vagy franciák kezébe juttas­sák. A Pagodin által jelzett pánszláv cél­kitűzések egyik része teljesült, az Oszt­rák-Magyar Monarchia megsemmisült. A másik része,­­ hogy Oroszország Európa fölött úrrá legyen, nem teljesül­hetett, mert ebben a háborúban Orosz­ország elbukott. Az­­ összes pánszláv nemzetek fölötti vezérszerepet Orosz­ország bukása után a csehek vették át, akiknek vezérei addig is a pánszlávizmus eszméjéért folytatott küzdelemben a legtevékenyebb működést fejtették ki, ami kitűnik a Kramatz Károly és Stlofác Vencel ellen a bécsi Landwehr-hadosz­­tálybíróság előtt folyt hazaárulási pe­rek irataiból és Masaryk Tamás és Bo­nes Eduard háború alatti és háború utáni közismert magatartásából. Erre a célra kívánták az új Cseh-Szlovák Köz­társaság határait úgy megvonni, hogy a köztársaság igazgatása alá kerüljön Magyarországnak az az északkeleti ré­sze, amelyet a Kárpátaljai orosz (Pod­­karpatski-russ) névvel jelöltek s amely­nek lakossága nagyrészben rutén nem­zetiségű. Ennek a ruténföldnek a cseh-szlovák köztársasághoz való csatolását sem nép­rajzi, sem gazdasági, sem történelmi, sem katonai szempontokkal nem lehe­tett indokolni, de Benes és társai nem is titkolták, hogy ezt a területet az ő köztársaságuk nem kívánja véglegesen megtartani, csak azért foglalja el, hogy majd a helyzet megváltozása után átad­hassa Oroszországnak. Erre a s rutén földre a cseheknek, mint a pánszláv eszme élharcosainak azért volt szüksé­gük, hogy a „helyzet megváltozása után“­­ — vagyis az orosz birodalom megerősödése után ezen a területen és a cseh-szlovák köztársaság többi terüle­tén keresztül az orosz haderők akadály­talanul vonulhassanak fel a legyengült Németország ellen s könnyen ülhesse­nek győzelmi tort Drezdában, Passau­­ban vagy Bécsben. Ezt a számítást azonban meghiúsí­totta az a körülmény, hogy a Németbiro­­dalom már talpraállott, megerősödött, hatalmasabbá és nagyobbá lett, mint va­laha volt, az Orosz birodalom pedig még mindig tehetetlen és cselekvésre képte­len. A Németbirodalomnak a legutóbbi időben­ f­ékö­v­etk­ezett rohamom ,megerő­södése terjeszkedése a birodalom ha­tárain kívül, sehol sem keltette az elég­tétel nagyobb érzését, mint Magyaror­szágon, amely az osztrák-magyar mon­archia összeomlása óta a cseh szom­szédságban a Nyugat felé valamikor előretörő pánszlávizmus első támadásá­nak védtelenül kitéve érezte magát s jö­vőjének biztosítását egyedül abban látta, hogy az északkeleti Kárpátokban a len­gyel nemzettel összefogva feltartóztathat minden keletről jövő támadást, amely az európai imperializmusra törekvő pánszlávizmus részéről Európa — és el­sősorban Németország — békéjét s kul­túráját fenyegetné, így a magyar nem­zet és a pánszlávizmushoz sohasem csat­lakozott lengyel nemzet összefogása Európa védelmében betöltené azt a k­i­válást, amelyet a világháború előtt az osztrák-magyar monarchia töltött be. Ezt meghiúsítaná az önálló Ukrajna olyan megalakítása, amely Magyaror­szágot és Lengyelországot a Kárpátok­ra támaszkodó területeitől megfosztaná s ezáltal nemcsak helyre nem állítaná azt az Európát védő bástyát, amelyet az osztrák-magyar monarchia alkotott, hanem kaput nyitna a pánszlávizmuis­­nak, hogy zavartalanul jusson el Né­metország határáig, a Szudéták vidékéig és az Ér­chegységig. Ilyen körülmények között egyenesen­ fantasztikusnak tetszik egyes külföldi lapoknak az a beállítása, mintha Német­ország maga­ is cselekvően közreműköd­nék az önálló Ukrajna létrehozásában. Eltekintve attól, hogy azáltal maga is megkészítené saját ellenfelének útját, az önálló Ukrajna létrehozása kiszá­míthatatlan áldozatokat követelhetne tőle. Nem valószínű ugyanis, hogy az ön­álló Ukrajnának ily módon való meg­alkotása békés úton sikerüljön. Ha pe­dig ezt a fegyverek erejével kellene el­érni, az még a mai nagyhatalmú Né­­met birodalom erejét is kimerítené, hi­szen ilyen tervnek a kivitele nemcsak a közvetlen szomszédok ellenállását hív­hatná ki, hanem más hatalmakat is — fegyverbe szólítana. És azt sem szabad feledni, hogy az ukránok éppen olyan hívei a pánszláv eszmének, mint a többi oroszok és a csehek. A 35 millió népességű Ukraj­na pedig sokkal fürgébb, mozgékonyabb, katonai szempontból értékesebb és­­ ve­szedelmesebb hatalom lesz, mint az, öt­ször akkora népességű Orosz birodalom. Ne felejtsük­ azt sem, h­og­y a mecs'drön­ö­­dött Ukrajnának a Németbirodalom el­leni előretörését nem fogják megakadá­­lyozni a csehek, akiknek elvakult fana­tikus németgyűlölete a müncheni kéáy­­hatalm­i értekezlet után huszonnégy óra alatt változott át a leglelkesebb német­­barátsággá , akik azóta mindennap hí­zelegve hódolnak és hűséget esküsznek a nagy német nemzetnek. Az ő hódola­tuk és hűségük a Németbirodalommal szemben azonban éppen olyan — és nem is lehet más —, mint amilyen volt a hódolatuk és hűségük a Habsburgok Ki kezdte?... Esdi­ás és Nehemiás zsidó fő­papok a „vér és faj mithoszáról“ — harmadfélezer évvel ezelőtt Egy olvasónk írja: A mai nehéz időkben olvasgatom a Bibliát, ezt a hatalmas, látnoki könyvet, amely a jelennek sokszor megdöbbentő ese­ményeit, az emberi ösztönöket, ősi­ gyökereikben mutatja meg. Vannak, akik azt hiszik, hogy csak most talál­ták ki a „vér és a faj mit koszát“, ame­lyet a modern korban a Rosenberg­­féle iskola annyira kidolgozott. Ha az ember olvassa Esdrás és Nehemiás könyvét, rájön, hogy a harmadfélezer év előtti kemény és kegyetlen nem­zeti szellem emelte ki azokat a bün­tetéseket, amiket ma fajok fajok el­len keményen kimérnek... Ez tehát nem új és a „zsidó szellem“, amelyet ma annyira kiküszöbölendőnek tarta­nak, ebből a szempontból úttörő, alapvet­ő m­u­n­k­át végzett é­s példát adott sok olyan intézke­désre, amivel ma is fajokat a fajok ellen elszigetelni törekszenek. A faj és a vér mith­oszának első hir­detői és kemény végrehajtói a zsidó n egyh­ázatyák voltak, akik ezt az esz­mét azzal a meggyőződéssel hirdették és valósították meg, hogy saját fajuk: a választott faj, amelynek keveredése más fajokkal büntetendő vétek. Ma is a fajok elsőrendűségébe vetett láz viszi arra az egyes országokat, hogy őrizzék saját fajuk elsőségét más nem­zetek fölött, s ennek a hitnek a leg­első érvényesülése Krisztus előtt a ha­todik században tá­prád­t a zsidóság hithird­etői és államférfiéi körében, akik a hetven esztendős babiloni rab­ság után visszatért zsidó népet ke­mény eszközükkel a családi kötelékek felbontásával is, fajilag meg akarták tisztítani. Alig, hogy Cyrus perzsa király ha­­zabocsájtotta a rabságba hurcolt zsi­dókat, azok Esdrás és Nehemiás fő­papok vezetésével özönlöttek vissza Palesztinába. De a szabadulás öröme csak rövid ideg tartott: megkezdődött a vezeklés, a számonkérés és az iga­zoltatás időszaka. Mindenekelőtt a hazatért zsidóságról nemzetségek sze­rint „kartotékot“ fektettek föl, s min­denkitől számonk­érték, hogy mennyi­re hódolt a zsidó törvények parancsá­nak, mennyire tartolta tiszteletben a vér és faj mit koszát, amíg a „babi­loni vizek partján“ élt... Ebből a szempontból igen súlyos véteknek számított, ha a hazatért zsidó a száműzetés keserű idejében idegen feleséget szerzett magának, te­hát „vegyes házasságot“ kötött. ,Az er­­re vonatkozólag megindult szigorú igazoltatás kimutatta, hogy:a zsidó, nép legelőkelőbb családjai is össze­vissza voltak fonódva az idegen faj­tákkal, vagyis megfeledkeztek európ­a hitről, hogy „minden más nép alább­­való az egyedül uralomra hivatott zsi­dósággal szemközt“ ... és arról a pa­rancsról, amit Mózes adott a Kána­ánba bevonuló zsidóknak az idege­nek­ ellen. — Mindenestől veszítsd el őket! Ne köss velük szövetséget — és ne könyö­rülj rajtuk! Leányodat ne adjad ne­kik és leányukat ne fogadd el a te fiaidnak. Öl tárcákat dönt­setek le, osz­lopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, egyházi szereiket tűzzel égessétek illeg. Mert te­­ a válasz­tott nép vagy minden nép közt első a föld színén. A főpapok a legkeményebb intel­mekkel és eszközökkel igyekeztek megtorolni ezeket a vegyesházasságo­kat. Azt hirdették (mintha csak a modern „faj és vér mithosza“ propa­gandáját olvasták volna), hogy ,,meg­romlik a zsidó faj vére, ha zsidók ösz­­szeházasodnak más „utálatos népek­kel“. A­ kemény lecke hatott Előáll­tak azok a zsidók, akik vegyesházas­­ságot kötöttek és ígéretet tettek a fő­papok előtt, hogy feleségüket és gyer­mekeiket elűzik maguktól­­ vissza Babilóniába, s ezt abban a hitben tet­ték, hogy ezzel megalapozzák a zsidó nép­­boldogságát. Az így vezeklőket a főpap egy-egy kos áldozására ítélte, s ezzel fel is szabadította a vér és fáj mithosza ellen való vétkük következ­ményei alól. Voltak azonban, akik ellentálltak. Ezek ellen kemény fenyegetések hang­zottak el, olyanok, amilyeneket ma a frosenberg-féle irodalom szokott hasz­nálni. Ezeket a megátalkodott „nér­­fertőzö“ zsidókat így átkozták el — Átkozott leszesz a városban és a mezőn... Átkozott lesz a te melled­nek gyümölcse, szerencsétlen leszel a te óraidban, elnyomott és kifosztott minden időben ... Házat építesz — de nem lakni benne. Szőlőt ültetsz — de nem veszed használ... A földnek gyümölcsét és minden fáradtságos szerzeményét más nép fogja felemész­teni, amelyet nem ismertél. Elnyo­mott és megnyomoritott leszel minden időben .. És iszonyattá, példabeszéd­dé és gúnnyá leszel minden népnél, amely közé elűznek téged. Bujdosni fogsz a földnek egyik végétől a másik végéig. Reggel azt mondod: bárcsak már este volna . . . este pedig azt mon­­­dod: bárcsak már reggel volna... Kísérteties hatást tesz a mai olvasó elölt ez az ősrégi zsidó átok. Ez a pa­rancs, amely a vér keveretlen tiszta­ságát követelte. És ma: hol tart a zsi­dóság, amely követte a kemény pa­rancsot, elűzte,saját gyermekeit, hogy ellentétbe ne kerüljön a vér és­ faj mű­hászával,.. . . 1039 .január, 1. a» GEDULDIGER HUGÓ » 111sn?•10re berendezett RUGGVAHTABÉLVESZŐ gytr. reso-intezet. dumDurmtt-nyi.mdni necsétbélyeg-Avár, románc, vésett és markt­­láb­lák Telefont I-22S-15 BUDAPEST, VI. VILMOS CSASZAR-UI 17

Next