Előre, 1909. március (5. évfolyam, 10-13. szám)

1909-03-06 / 10. szám

SZERKESZTŐSÉG «BSP JS»| |_ \ Wg-'Y'" ^ |||1|| ELŐFIZETÉSI ÁR: 1528 SECOND AVENUE, HB B|f Fél éTF®...................................50 NEW YORK, N. Y.-------- N­ BB SZÁM­ÁRA 2 CENT­AMERIKA M/qGYfltV^^^^^^^SZOCÍfÍLIS,TG SZ­ÖVETSÉG^^^^|^^ TMT ^ v:-----,r■■■:■:,--=1m HIVATAL­OS • .KÖZLÖNYE .======» ' * — .—----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­VOL. V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, 1909. MÁRCIUS 6. I * ^HT2SJ • NO. 10. SZÁM. __________________________________________________________IV_________________________________________________________ Nagy munka előtt. Az amerikai magyar munkásmozgalom történetében nagy és jelentőségteljes lépést tettünk, a­mikor az Amerikai Magyar Szo­cialista Szövetség minden osztályával belé­pett a Szocialista Pártba. A magyar munkásmozgalom kiegészítő részévé vált az amerikai munkásmozgalom­nak s a magyar munkásság részese lett az amerikai munkásság küzdelmeinek, mun­kájának. Hogy Szövetségünk összes osztályai el­határozták a központi vezetőség által elé­jük terjesztett belépési nyilatkozatot, hogy Szövetségünkhöz nem tartozott, Socialist Party branch­eket képező magyar osztályok elhatározták, hogy belépnek a Szövetsé­günkbe : az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség húsz osztályával képviseli az egységes amerikai magyar szocialista moz­galmat, A­mely mozgalomnak erőt és lel­kesedést, de anyagi támaszt is nyújt a Szocialista Párthoz való tartozás , s a mely mozgalom ma egyedül tekinthető magyar szocialista mozgalomnak az Egyesült Álla­mokban, mert a Szövetség nemcsak elvileg, de tényleg is a Szocialista Pártba tartoz­ván, a nemzetközi munkásmozgalomnak kiegészítő része, a nemzetközi munkásmoz­galomnak Amerikában a magyar ága. A Szocialista Pártba való belépésünk és Párt révén a nemzetközi szocialista mun­kásmozgalomhoz való tartozásunk nemcsak erkölcsi fölénybe helyez bennünket minden más, amerikai magyar, Szövetségünkhöz és a Szocialista Párthoz nem tartozó, állító­lagos szocialista munkás szervezetekkel szemben, hanem a­ nemzetközi szocialista név egyedüli jogos viselőjévé teszi Szövet­ségünk minden tagját. Szocialista mivoltunk, a Szocialista Párt­hoz való tartozásunk, a­mikor erős erkölcsi és anyagi erőt ad nekünk, új feladatot is ró reánk, új munkát is szab elénk. Az amerikai magyar munkásság inten­zívebb szervezésének mu­nkáját­­— a Szö­vetség minden egyes tagjának feladatát. Kérdezzük meg magunktól, várjon eddig eleget tettünk-e e feladatnak? Vájjon el­jártunk-e minden magyar családhoz és igyekeztünk-e rábírni arra, hogy ismerked­jék meg az amerikai munkásmozgalommal, támogassa az amerikai munkásságot küz­delmében ? Kérdezzük meg önmagunktól, várjon minden magyar embert, kivel összejöttünk, kivel alkalmunk volt beszélni, felvilágosí­­tottuk-e arról, hogy itt Amerikában is, mint odahaza, sőt sokkalta fokozottabb mértékben folyik a harc munkás és mun­kaadó között és hogy megmagyaráztuk-e honfitársunknak, hogy neki is kötelessége­­e harcból a maga részét kivenni? Hány családot ismerünk, hol tudni sem akarnak és nem is tudnak az amerikai mun­kásmozgalomról. Hány magyar munkás­­társunk van, kit meggyőzhettünk, rábír­hattunk volna arra, hogy csatlakozzék az amerikai munkásság táborához — és mind­ezt elmulasztottuk megtenni. Mind e mulasztásainkat most kötelessé­günk helyre hozni, most kötelességünk tel­jes erőnkből agitálni a Szocialista Párt ér­dekében, kötelességünk magyar munkástár­sainkat felvilágosítani helyzetéről és az amerikai munkásság zászlaja alá vinni, így lesz értelme a Szocialista Párthoz való csatlakozásunknak, így fogunk megfe­lelni annak a feladatnak, melyet szocialista öntudatunk reánk ró. Elvtársak! Nincs idő a tétlenségre. A kapitalizmus romboló munkájával szem­ben a munkásság építő, alkotó munkájával tudunk csak szembeszállni. Munkástársaink nevelése a Szocialista Párt számára való megnyer­é­se, a beván­dorlóit magyar munkásság szervezése — az az alkotó munka, mellyel a kapitalista rendszert és romjain a munkás szociális társadalmat felépítjük! Elvtársak! Fel a nagy munkára! Dty bányászsztrájk készül. A polgári lapok telve vannak egy újab­ban kitöréssel fenyegető bányászsztrájk hí­­reivel. Az antracit szén­bányászok szerző­dése a bányatulajdonosokkal most április elsején jár le s miután a United Mine Workers új szerződést akarnak kötni, a bányatulajdonosok már most megfélemlí­teni akarják a bányászokat, így hírül ad­ják, hogy két millió tonna szén van készen­létben és el vannak a sztrájk esetére hosszú időre szénnel látva. Ilyen és más eszkö­zökkel igyekeznek a bányászokat elriaszta­ni attól, hogy a szerződés lejárat után újabb követelésekkel előadjanak.. A U. M. W. new yorki vezetőségéhez naponta érkeznek tudósítások a bányabárók presz­­szióiról. Ezek azonban felhívják a mun­kások figyelmét arra, hogy minden alka­lommal, valahányszor munkaszerződés le­jár, mindig hasonló nemtelen eszközökkel igyekeznek a munkásságot befolyásolni és megfélemlíteni — a derék tőkések. Wheeling, W. Va., marc. 3. T. L. Le­wis, a United Mine Workers elnöke, meg­tagadott minden felvilágosítást a bányá­szok általános sztrájkjának kitörésére vo­natkozólag, midőn a Lackawanna elnöké­nek, Truesdalenek ama hazug vádját em­lítették Lewisnek, hogy a puhaszén bányá­szok akarják a keményszén bányászokat is sztrájkba kényszeríteni. Lewis azt felelte: úgy hallottam fiatal koromban, hogy a kártyajátékban az ellenfelek egymásnak nem szokták a maguk kártyáit megmutatni Már­pedig, ha én erre az állításra valamit is felelnék, a bányatulajdonosoknak árul­nám el terveinket, Hazleton, Pa. A bányatársaságok ügy­nökei röpiratokkal keresik fel a munkáso­kat és hol az egyik uniót uszítják a másik ellen, hol pedig fenyegetve adják a mun­kások tudtára, hogy a társaságok nem fo­gadják el a unió követeléseit, így han­goztatják azt is, hogy egy három éves szer­ződést fognak kötni a munkásokkal, mit a unió nem akar elfogadni. Ha a U. M. W. tagjai az általános strájk fegyveréhez kénytelenek nyúlni, úgy erre a végső lépésre a társaságok gyalázatos el­járása kényszeríti őket. Még megjegyezzük azt, hogy a U. M. W. az A. F. of L. legerősebb uniója, mintegy háromszázezer tagot számlál és a tagok ki­küldöttei február elején tartott konvenció­juk alkalmával egyhangúlag elismerték az osztályharcot. Szóval e hatalmas szervezet osztálytuda­tos tagjai, ha sztrájkra kerül is a sor, ke­mény leckében fogják részesíteni a millio­mos bányatulajdonosokat. AZ ACÉLGYÁRAK MÁR KEZDIK. Legutóbbi lapszámunkban említettük, hogy néhány acélgyár, a verseny következ­tében a munkások bérének leszállítását vet­te tervbe. Ez a terv már meg is valósí­t­­tatott, a­mikor a Lackawanna Steel Co. munkásainak bérét 10 százalékkal redukál­ta. Ezt a lépést a többi gyárak is követni fogják. A Egyesült Államok acél trust­ee 150.000 munkást foglalkoztatott 1907- ben, így a bérleszállítás legalább is 300.000 munkást érint. Ezt az örömhírt is a republikánus párt uralmának és Taft megválasztásának a számlájára írhatjuk. FELHÍVÁS: Az Amerikai Magyar Szocialista Szövet­ség I. osztálya március 6-án, szombaton este 8 órakor helyiségében, 1528 Second Avenue RENDES HAVI GYŰLÉSÉT tartja, melyre, tekintettel a fontos napi­rendre, minden tag okvetlen megjelenni szíveskedjék. A titkár. Az új elnök és kabinetje. Március 4-én iktatják be nagy ünnepsé­gek között az Egyesült Államok frakkos királyát az elnöki székbe. Semmi különös oka nincs Amerika munkásnépének arra hogy ettől a naptól valami változást várjon úgy a munkaviszonyok általános megváltozása, mint a jelenlegi válság meg­szűnése tekintetében. William H. Taft, az “Injunction Bill”, a “God knows” hir­­hedt felelet adója nem a munkásnép embe­re. A nagytőkések választották meg, azok­nak pártját képviseli, azok érdekében fog “működni” egész elnöksége alatt. Így te­hát kilátás van arra nézve, hogy a “bumi politika”, melyet Roosevelt hét éves elnök­sége alatt űzött, Taft alatt folytatódni fog. Demagóg szerepet játszani a nép előtt, ko­­médiázásból üldözni a trustokat, a­mikor a trustok és a nagytőkések érdekében, azok szolgálatában tesz mindent az elnök. Roo­­seveltnek ezt a politikáját bizonnyal foly­tatni fogja Taft, a­ki már eddigi nyilat­kozataival is elárulta, hogy a munkásnép esküdt­­ellensége. De erre mutat még az a választás is, mellyel Taft kabinetjét összeállította. Az a tíz férfi, kik segíteni fognak Taftnek az állam hajója kormányzásában, mind a ka­pitalisták vezetőiből kerültek ki, így öt közülök nagy tőkés vállalatok ügyvédjei, kettő pedig egyenesen nagy tőkés vállalat tulajdonosa. Philander Chase Knox, Jacob M. Dickin­son, George W. Wickersham, Richard­ A. Ballinger és Charles Nagel — nagy válla­latok ügyvédjei. Franklin McVeagh és George Meyer két vállalat képviselői, azu­tán még benn lesz a kabinetben Frank Hitchcock, ki a Taft campaign-t dirigálta és az elnöki székbe ültette Taftot; végül James Wilson a volt földmivelésügyi mi­niszter megmarad most is a kabinetben. Philander Knox volt államügyész, soká­ig állott a Carnegie Steel Company szolgá­latában, mint ügyvéd, így most Henry C. Frick acélkirály áll a háta mögött. I. McVeagh obskúrus ügyletei révén emel­kedett fel a Merchant Loan és Trust Co. igazgatóságáig. Dickinson az Illinois Central vasút­tár­saságnak képviselője. Wickersham egyik legnagyobb new yorki vállalkozó cég képviselője. Hitchcock, egyike “a Roosevelt ikrek­nek”, a másik George B. Cortelyou, kit az ismeretlenség homályából emelt ki Roose­velt királyi kegye a republikánus párt vá­lasztási campaign vezetőjévé. Taftot — mondja mosolyogva — ő választotta meg. Taft szava előtte törvény, ő lesz — a fő­­postamester. * George Meyer, valamikor főpatamester volt, dúsgazdag m­assachusettsbeli tőkés, nagy politikai befolyása, graffjei és az a körülmény, hogy soha életében tengeren nem volt, képesítették őt arra, hogy a Taft kabinetben, mint tengerészeti miniszter ,foglaljon helyet. s Richard Ballinger, több vállalat ügyésze — a belügyminiszter lesz a kabinetben. Charles Nagel, egy jelentéktelen st. louisi ügyvéd a kereskedelmi és munka­ügyi mi­niszter lesz. Láthatja már most minden gondolkodó munkás, mit várhat az új elnöktől és az új miniszterektől. Mind, kivétel nélkül a munkásság gyűlöletében, a munkásság el­nyomása által, a munkások megcsalásával nőttek naggyá. Hatalmukat, befolyásukat a munkások kárára igyekeznek továbbra is fenntartani, mindaddig, míg az öntudatra ébredt mun­kásság a rajta élősködő tőkés szolgákat le nem rázza magáról és az Egyesült Államok vezetését, az Egyesült Államok népének érdekeit képviselő munkásokra nem bízza. Nincs már baj De Leonéknál. A S. L. P.-nak egy Daily People című lapja lézeng Daniel De Leon ő­szentsége szerkesztősége alatt. E lap kiválóságai kö­zé tartozott, hogy bár senki nem olvasta, mégis, naponként megjelenhetett pár ezer példányban. Ismerve a S. L. P. gyenge­ségét (mert nem ismerve tagjainak erősen titkolt számát — csak a párt gyengeségét ismerhetjük) rejtélynek tűnhetett fel előt­tünk, hásmét, miből fedezi a szent és érint­hetetlen De Leon a laphoz szükséges anya­giakat. (Ezt a profán szót, hogy “pénz” nem is merjük ennél a zordon forradalmár lapnál használni.) Hát a mélyen eltitkolt és sötét fátyol alatt őrzött hivatalos kimutatásnak a S. L P. jövedelmeiről é­s kiadásairól —,kissé fel­lebbenti a fátyolt a Daily People ez év március 3. száma, hol a 3. oldalon, egy igen ártatlannak látszó “Legal Notices” win alatt, sű­rű, nonpareillel szedett öthasábos cikket találunk. A cikk valami ismeretlen és értéktelennek látszó dolgot tartalmaz. Ismeretlen, mert szocialista lapban nem igen találkozunk ilyesmivel, értéktelennek látszik, mert nem valami forradalmi dol­got tartalmaz. Közelebbről nézve a dolgot, nem lesz az többé olyan ismeretlen és értéktelen. Sokszor láthat a magyar olvasó hasonló hirdetéseket a legszennyesebb megfizetett amerikai hazafias lapokban. Értéktelen sem,­ mert azt érték — money..­— ellenében szokták a hazafias szennylapok leközölni. Ez a csekély öthasábos “‘Legal Notices” a következő címet viseli: “Circuit Court of the U. S. for the Western District of Pennsylvania, the Patterson Safe Deposit and Trust Company vs. W. K. Niver Trust Company. Nov. Term, 1907. No. 4. In Equity. ’ ’ Ez a hosszú cím pedig nem arról szól ám, hogy a két trust hogyan zsákmányolja ki a népet, nem arról, hogy minő csaláso­kat követ el a nép kárára, hanem tartal­maz egy bírósági döntést a két trust peré­ben, mely döntés egyszersmind a legjobb reklámul szolgál. Az ilyen reklámokat pedig nem szoktak hiába közölni a lapok. Vagy busásan meg lesznek érte fizetve soronkint, vagy szoros összeköttetésben állanak az illető trusttal. Polgári lapnál­­— ez megjárja. De szocia­lista lapnál, mely pénzügyi kimutatásait nem szokta közzé tenni, ez egy kissé­­ gya­nús. Mert hiszen minden rendben volna, de fáj nekünk az, hogy a lap, mely egyedül és kizárólag forradalmár az Egyesült Álla­mokban, mely egyedül és kizárólag a mun­kásság és a párt tulajdona, nem pedig hol­mi magánvállalaté, mely erkölcsbiráskodik a magántulajdonban lévő S. P. lapok felett hogy hánya és föld részvényeket, miséket hirdetnek, most ime épen nem forradalmi, sőt nem is tisztességes után, legalább S. L. P. szempontból nem s— keres és jut is pénz forráshoz. Fáj nekünk ez a csalódás, de vigasztal bennünket az a tudat, hogy Daniel De Leon, a megalkuvást nem ismerő forradal­már egy ideig újból öreg úrhoz illő nyu­godtsággal fordíthatja le egymásután Sue Eugene ponyvaregényeit és a S. L. P. for­radalmi, párttulajdont képező hivatalos lapja egy ideig anyagi gond nélkül pisz­­kolhatja a magántulajdont képező, bánya­részvényeket hirdető stb. S. P. lapokat. Ha nem, kérdjük tisztelettel, mit szól eh­hez a forradalmi Népakarat? MEGHÍVÓ. Az Amerikai Magyar Szocialista Szövet­ség I. osztálya 1909 március 13-án szomba­ton este táncmulatsággal egybekötött W MARX-ÜNNEPÉLYT rendez a Manhattan Hallban (316 E. 63rd Street), melyre a new yorki munkásságot tisztelettel meghívja a rendezőség. AZ ELŐRÉÉRT, ELVTÁRSAK! Az “Előre­’ ügyében fordulunk újból hozzátok. Az “Előre” érdekében kérünk bennete­ket: agitáljatok, gyűjtsetek előfizetőket az “Előre” javára. * Mikor az “Előre” hetilap első száma megjelent, megmondottuk: nem rendelke­zünk alaptőkével, mellyel a lapot kiadhat­juk, de minden anyagi erőknél erősebb, nagyobb tőkénk nekünk az a lelkesedés, az az önfeláldozás, mellyel a lapot eddig fen­­tartottátok s mellyel a jövőben is fenn fog­játok tartani! Ez a soha meg nem szűnő, soha le nem lohadó lelkesedés erőt, bizodalmat kölcsön­zött nekünk és megnagyobbítottuk az Elő­­tét terjedelmében, hogy felvehesse a ver­senyt a polgári szennylapokkal és egyszers­mind igazi nevelője, szellemi vezetője le­hessen az amerikai magyar munkásságnak. Ez a vállalkozásunk, mely, ismételjük a beléjek helyezett bizalomra épült, eddig si­­k­rrel járt. Az Előre nagyságának megfelelőleg ter­jedt, az Előre új és újabb munkástömeget nyert meg olvasójának, a szocializmus har­cosának. Hanem nekünk e pontnál nem szabad megállanunk.. Nem szabad egyszerűen konstatálnunk azt, hogy az Előre terjed, hanem terjeszteni kell az Előrét! Az Előrének nagyobb és nagyobb szá­mú munkás olvasóra van szüksége! A­mint minden munkásnak szüksége van munkáslapra, aként az Előrének, az egyet­len amerikai magyar szocialista munkás­lapnak szüksége van arra, hogy minden bevándorlott magyar munkás megvegye és olvassa! Az Előre kiadása nagy anyagi terhet ró az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség­re, kell, hogy ezt a terhet átvegye az egész amerikai magyar munkásság. Az Előre előfizetési ára oly csekély te­her, mit minden munkás könnyen viselhet, mit kell, hogy készséggel magára vegyen. így tudjuk az Előrét továbbra is ily ol­csón kiadni, így tudjuk az Előrét tovább fenntartani, erősíteni — és majdan napi­lappá tenni! # Elvtársak! Mikor e sorokat olvassátok, megkapjátok egyszersmind a gyűjtő iveket, melyekkel az Előre számára előfizetőket gyűjthettek. Ne dobjátok az iveket félre, hanem te­gyétek szent, halaszthatatlan kötelességtek­­ké uj előfizetők gyűjtését az Előre szá­mára. Látjátok, tudjátok, mi az Előre ma! Látjátok, tudjátok, hogy az Előre minő erős fegyver ma számotokra. Látjátok, tudjátok, hogy az Előre a tudás fáklyájá­val világít az amerikai magyar munkások­nak. Tanítja, neveli a munkásságot öntu­datra, szocializmusra. Tanítja az amerikai magyar munkásságot arra, mi létfentartá­­sára itt Amerikaiján nélkülözhetetlen — az angol nyelvre! Az Előre irányában fennálló tartozásto­­kat rójj­átok le azzal, hogy uj előfizetőket szereztek a lapnak, uj harcosokat a szocia­lizmusnak. A magatok érdekében, a ti jövőtök érdekében cselekesztek ekkor is! Ha csak minden egyes előfizető öt új előfizetőt szerez az Előre számára, ha min­den munkástársát az Előre olvasói táborá­nak megnyeri, erős hatalmas lesz az Előre. Erős, hatalmas lesz az amerikai magyar munkásság is! Elvtársak! Fel, a munkára! Előre a győ­zelmet hozó küzdelemre! Az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség.

Next