Előre, 1909. július (5. évfolyam, 27-31. szám)
1909-07-03 / 27. szám
AKIK NEM GONDOLKODNAK. Az amerikai magyarokról van szó, őket illeti a cím. Nem azért, mintha csak ők nem gondolkodnának, mert a magyarokon kívül még más nemzet fiai sem erőltetik meg magukat ebben a munkában és bár igaz az állítás, hogy “csak az él, aki gondolkodik”, mégis az amerikai magyarságra különösen rá lehet mondani, hogy nem gondolkodik, no de nem is él. Az “amerikai magyarok”, “a mi véreink," dicső hazánk száműzöttjei stb stb” mint ahogy azt a hazafias szólamok mondják, egyáltalán nem gondolkodnak. Az amerikai magyar csak húzza az igát, jajgat, kesereg, ha fáj, káromkodik, ha boszol és verekedik, bicskázik, ha dühös, és aztán ha már torkig van a fájdalommal, akkor but feledni — leissza magát. Ez az amerikai magyar. Nem akarom állítani, hogy ez általános szabály. Nem, az utóbbi tulajdonság alól van kivétel. Van olyan,amelyik nem bujában, hanem jókedvében iszik; sőt van olyan is elég, amelyik egyáltalában nem iszik. De olyan magyar, aki gondolkodik, olyan nagyon kevés akad az “új kontriban”. No de nekünk nincsenek “hazafiyas” fájdalmaink. Nekünk nem fáj ez a dolog nemzeti szempontból; mi csak emberileg sajnáljuk, hogy ez így van. Elsoroltuk a “mi nemes magyar véreink” hibáit; nem szabad megfeledkeznünk az erényeiről sem. Ugyan csak egy erénye van, de ez sokat számít, tehát beszélhetünk erényeiről is. Ez az egy erénye, akarom mondani sok erénye, a hazafiság”. “Haza, hazafiság”, ez a mai társadalmi rend egyik legnagyobb hazugsága. Ott is hazug fogalom, ahol ez a fogalom egyébként illetékes, de itt Amerikában magyar hazafiságról beszélni — képtelenség és nevetséges. Mert ha tényleg érzem ezt az eszményt, akkor nekem ma új hazám van, az ad kenyeret(!); azt kell szeretnem és visszaélek “uj hazám jóságával”; ha egy elmúlt, odahagyott ó-haza iránt érzek szeretetet s ha folyton haza vágyom s azzal büszkélkedem. A hazafiság, “mint olyan” nem kizálótos magyar “erény”. Minden nemzet fiait ezzel bolonditják s minden nemzet fiában meg is van ez az érzés. Hanem a magyar hazafiság az valami egészen más, az speciális magyar találmány, annak nincs mása a földön, az egyedül a mi “honfitársaink dicső erénye”. Magyarországon egy sereg embernek ad megélhetést a hazafiság kultusza, akik abból élnek, hogy “hazafiak”. A szájuk mindig tele van a hazával, mivelhogy a hazafiság úgyis csak a szájban van. Ezek bolonditják a népet s azok bolondulnak is érte s a “hazáért, a haza nevében” jámborul kizsákmányoltatják magukat. A “haza nagyjainak” dolgozik a legsilányabb éhbérért, a haza ingyenélőinek eltartására fizet adót, annyit, a mennyit egy nemzet fia sem fizet, s fizet addig, amig végre összeroskad, vagy amig kénytelen odahagyni “apái földét, az édes hazát” és ide vándorol az új hazába, a melyazonban nem lesz hazája, nem vallja magát annak, nem kell neki. Úgy jön ide, hogy csak addig marad, amíg annyit szerez, hogy visszamehet s visszaszerezheti az elvesztett földet, hogy aztán újra kezdje, amit félbehagyott — az adófizetést. És itt lehet éveken, sőt évtizedeken át,Amerika nem lesz hazája, itt nem akar meghalni. Hiába találja itt a megélhetését, hiába küldi haza a dollárokat, hiába él itt könnyebben, hiába látja, hogy itt magasabb kultúra, jobb munkafeltételek vannak — azért mégis csak más haza — az óhaza. Angolul nem tanul meg egy emberöltő alatt sem, csak élnek — azaz csak élősködnek — és nem gondolkodnak. Pedig vagyunk itt szép számban. Ma-gyarország egész lakosságának egy húszaja itt van. Egész kis Magyarország van ■ együtt egymillió magyarral; aki mind húzza az igát, termeli Amerika tőkéseinek a vagyonát. Az egy millió magyar Amerikában mind munkásoiért a kapitalistává lett magyarokat könnyen összeszámolhatjuk. Az a néhány nem számít, már csak azért sem, mert az már nem magyar. Csak a munkás, az büszke arra, hogy a magyar. Pedig hát mi büszkélkedni való van vele. Elvégre is csak véletlen esély s nem érdem. S ha érdem lenne is, és ha már a hazával, a nemzettel lenne ok dicsekedni akkor még csak értenénk az angolt, a né-metet, a franciát, a yankeet — de nekünk magyaroknak még nemzeti szempontból sincs okunk dicsekedni. Minden nemzetek közt talán a magyar az, amely kulturális téren nem igen tud bármit is felmutatni. Hanem hát ez mind csak bizonyítéka annak, hogy a magyar nem gondolkodik. A magyar nem törődik semmivel; a magyar dolgozik, dolgozik és nem gondolkodik. A magyar nem tudja megérteni, hogy ő nemcsak magyar, hanem elsősorban ember s nem tudja, hogy mi az “ember”. A “honfitársak” dolgoznak, ha dolgoznak, de nem tudják miért, kinek és mit. Nem tudja, hogy amit tesz, az a munka, s hogy ő a munkával termel, árut termel, melynek értéke mind a tőkések kezébe kerül. A magyarnak nincs öntudata, nincs osztálytudata, nem látja a társadalomban elfoglalt helyzetét s esze ágában sincs, hogy azon változtatni lehet s hogy az módjában van. A magyar nem tudja, hogy ő ép olyan ember, mint minden más nemzetiségű munkástársa, hogy neki épen olyan nehéz a sorsa, mint minden más munkásnak. S nem látja be, hogy neki nem szabad elkülönítenie magát, hogy neki nem kell magyar hazafinak lenni, hanem csak embernek s hogy az egész föld egy hazafia kapitalisták hazája, s minden munkás csak rabszolga benne. A magyar nem érzi a nemzetközi szervezkedés szükségességét, a magyar nem tartozik a nemzetközi szervezetekbe; a magyar csak honfitársaival szervezkedik — nem helyzete javítására, hanem csak szórakozás kedvéért — egy kis hazafias maszlagért. Ezernyi egylete van az amerikai magyarságnak. Mind megannyi pipa egylet, melyben sok szó esik a hazáról, talán a munkáról, no meg a túlvilági boldogságról. Minden egyletnek van egy papja, aki bolondítja a híveket. A mi “honfitársaink” nem tudják megérteni még a saját nyomorúságukból sem, hogy “minden nemzet munkásainak egyesülni kell”, hogy már a földön megtanítjuk a “más világot”. Ellenkezőleg, a mi félrevezetett, elbolondított honfitársaink félnek a szocializmustól, a vörös rémtől. A “mi véreink“ idegenkednek attól az eszmétől, amely hivatva van őket megváltani a bérrabszolga sorstól, amely hazát, egy nagy közös, igazi hazát fog nekik szerezni, melyben emberekké lesznek, egyenlő, szabad emberek s amelyben mindenki dolgozik — s mindenki megkapja munkája gyümölcsét. Ettől félnek a magyarok! De hát miért félnek, miért nem tudják belátni a szocializmus igazságait s miért nem sorakoznak annak zászlaja alá? Erre csak az lehet a felelet, mert nem gondolkodnak. Pedig a gondolat, az eszme az, ami az embert kiemeli a többi állatok sorából és emberré teszi. Magyarok, ezt gondoljátok meg és gondolkodjatok ! Tisztogatás a rendőrségen. Gaynor bíró levelének volt eredménye. McClellan new yorki polgármester megszívlelte az abban rejlő vádakat, és alapos tisztogatást rendezett a rendőrségen. Binghamot, a rendőrség vezetőjét ugyan nem fosztotta meg állásától, de megfosztotta a hatalmától. A durva rendőr-u hasának ugyanis nagyon nagy volt a hatalma s alig hihető, hogy belenyugszik annak elvesztésébe. Valószínű, hogy inkább magától távozik, megszakítva karrierjét, mely a Rooseveltéhez nagyon hasonlóan indult. A polgármester határozata 60 nyomtatott oldalra terjed s a következő intézkedéseket foglalja magában: Greater New York rendőrségi vezetését megosztva, Brooklyn és Queens városrészek vezetését Baker rendőrbiztosra bízza, miáltal e két városrész külön rendőri autonómiát kapott. A rendőrségi album vezetését , illetőleg a fényképezés ügyét és a Bertillon rendszerű méretek ügyét Baker rendőrbiztosra és McCafferty felügyelőre bízta. Az igazságtalanul üldözött George B. Duffy arcképét a gonosztevők albumából eltávolítani rendeli el. Bingham főparancsnok utasíttatik, hogy két “főcinkosát” Hansen rendőrbiz tost és Slattery titkárt a Duffy ügyben való szereplésük miatt állásuktól elbocsássa. Russel kerületi felügyelő hamis jelentéstétel miatt — rendőrkapitánnyá degradálandó. A rendőrfőkapitánynak nem lesz joga a főtisztviselők kinevezése avagy lefokozása felett önhatalmúlag intézkedni. Köteles a polgármester elé terjeszteni azoknak a névsorát, akiket a felügyelőkké kíván kinevezni. Minden, a rendőrfőparancsnoksághoz beadott panasz másolatát, valamint az elintézések másolatát is mindenkor a polgármester elé kell terjeszteni. Thomas J. Kelly be nem osztott rendőrfelügyelő kinevezendő, akinek hivatala a városházán lesz. És végül: A jelenlegi rendelet azonnal végrehajtandó és utána 12 órán belül a polgármesternek jelentendő. Ezek lennének a polgármester rendeletének főbb pontjai, melyek tényleg nagyon üdvösek és szükségesek. Láthatjuk belőle, hogy a polgármester tulajdonképpen a maga részére foglalta le a főkapitány hatalmát, ami nem baj, csak tiszteségesen használja s ne legyen maga a polgármester, hatalma érzetében “Bingham ’ ’-mé. Sajnálatos a dologban, hogy épen csak Gaynor biró közbelépése s épen egy Duffy eset szolgáltatott okot a polgármesternek e rendeletére, mikor a Duffy ügyön kívül is számtalan visszaélést és basáskodást követtek el a rendőrség főhasai. SING-SINGRE ÍTÉLT RENDŐR. James Dillon rendőrt, aki Louis Probbert az atyja üzletében agyonlőtte, a bíróság 7-től 14 évig terjedhető börtönbüntetésre ítélte. Az elítélt rendőr a Sing-Sing nevű börtönben fogja jól megérdemelt büntetését kitölteni. A KÍNAIAK KÖSZÖNETE. Chinából egy küldöttség ment Szent Pétervárra, köszönetet mondani a cárnak azért a nemes tettéért, hogy Kwangsu császár sírjára emlékdíszt küldött. Csúf, csúf csakugyan a kínai tincs, de hát mit lehet várni a copfos atyafiaktól. ' 162» SECOND AVENUE, KgS BEI I ÉhÍ lÉfji ' Ml »vr* •••" —............. •** NEW YORK, N. ___ flMERÍK/-U SZOCÍé!LISTfl SZÖVÉT TMT ^ X-- ...-= HIVATAL 0,5 - KÖZLÖNYE .====» VOL. V. ÉVFOLYAM. V NEW YORK, 1909 JULIUS 3. ) NO. 27. SZÁM. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- BOMBAMERÉNYLET CHICAGÓBAN Chicagóban, a Madison és Clarck utcák sarkán június 27-én este 11 óra után, mikor az utca telve volt a vízinházból hazatérő emberekkel , hirtelen nagy dördüléssel egy bomba robbant fel, mely a közelében levő embereket a földhöz nyomta, s akik közül húsznál többen szenvedtek súlyos sérülést. Ennek a bombamerényletnek a háttere és következményei élénk világot vet a chicagói közrendészetre. A merénylet maga, mint mondják, a “gamblerek”, sipisták műve, kik egész Chicagót elárasztják s a kiket a rendőr hatóság pártol. A város polgármestere elbocsátotta állásából a rendőrfőparancsnokot és helyette az eddigi főparancsnok helyettest nevezte ki. A bombamerénylet óta nagy a felháborodás a “gamblerek” ellen s az új főparancsnok teljesen ki akarja küszöbölni a játékbarlangokat. . A bombarobbanás 200.000 dollár anyagi kárt okozott s a városi tanács 8000 dollár jutalmat tűzött ki a merénylő kézrekerítésére. ÖSSZEDŐLT LAKÓHÁZ. Nem ám valami falun, hanem itt New Yorkban történt, hogy egy négy emeletes lakóház, a West 26-ik utca 133 számú háza összedőlt Szerencsére a lakók elő voltak készülve a szerencsétlenségre s igy emberéletben nagy kárt nem okozott. Összesen csak négy ember sebesült meg, ezek közül egy súlyosan. A ház lakói már egy hét óta várták a ház összeomlását. Jelentették is a közelgő katasztrófát az építésügyi hatóságnak, de az a lakók élete biztonságára a füle gombját sem mozgatta. A JÉG ÁRA. A jég nyáron egyike a legszükségesebb anyagoknak. A mostani kánikulában meg éppen erős a fogyasztása s ez alkalomból említjük itt meg a következőket. Washingtonban a pénzügyi osztály naponta egy tonna jeget fogyaszt el s nem sokkal kevesebbet a többi hivatalok is. Néhány tisztviselő kiszámította, hogy olcsóbban lehetne azt házi kezelésben előállítani, mint amennyiért a jégtrusttól veszik. A washingtoni postamester a postaépületben be is rendeztetett egy jéggyártó telepet, mely dacára, hogy sokkal kissebb mértékben készíti a jeget mint a jégtrust, annak előállítása mindössze csak 65 centbe kerül tonnánként, míg eddig 7 dollár és 65 centet fizettek a jégtrustnak. Íme, maguk a kormány emberei bizonyítják be kicsiben a népnek, hogy minő szemérmetlenül rabolják ki valamennyiket a kapitalisták tulajdonát képező jégtrást. MUNKÁSSORS: New York. A Broadway alatt haladó földalatti villamos vasút egy vonata hibás váltóállítás következtében :a Dyckman St.nél kisiklott, mely alkalommal egy pályaőr életét vesztette. A kocsikban ülők közül senki sem sebesült meg, a forgalom helyreállítása három órát vett igénybe. New York: Frederick Schock, ácsmunkás, aki a St. James Piacén épülő négy emeletes ház tetején dolgozott, onnan alázuhant s összetört tagokkal terült el a kövezeten. Beszállították a kórházba, állapota reménytelen. Newark, N. J. Georg Mannix, 23 éves gépápoló, aki a Feigenspan-féle sörgyárban volt alkalmazva, munka közben balkezét egy fogas kerék elkapta s annak három ujját összemorzsolta. Beszállították a városi kórházba. A PITTSBURGI SZTRÁJKOLÓK GYŐZELME. Pittsburgban, június 28-án este 10 óra 30 perckor megszűnt a villamos vasúti alkalmazottak sztrájkja. A sztrájkolók 29- én reggel 4 órakor ismét megkezdték a munkát. A megegyezés az alkalmazottak győzelmét jelenti. Valamennyi követelésüket megadta a társaság, íme, mire képes az összetartás. Az alkalmazottak egy csapásra, mint vezényszóra letették a munkát és pedig ott, ahol éppen voltak s az egész sztrájkot teljes egyöntetűséggel küzdötték végig. A sztrájk tartama alatt egyetlen kocsi sem közlekedhetett s a sztrájkolók ébersége megakadályozta, hogy Farley szervezett sztrájktörői munkába léphessenek. Érdeme van a sztrájk sikerében a város polgármesterének, aki hivatkozott arra, hogy ha a sztrájk sokáig tart, úgy a városnak joga van a villamos vasúti vállalatot saját kezelésbe venni. Ez hatott a kapitalistákra. A sztrájknak két halottja és több sebesültje van. A vízi sport áldozatai: Toronto, Canada. William Ward és 21 éves nővére egy csolnakon kirándulást tettek a Kaninchtiga folyón, a csolnak azonban felborult s mindketten a vízbe fúltak. Egy órával később két másik fiatalember tűnt el hasonló körülmények között a vörös folyó hullámaiban. Az elmúlt héten ehhez hasonlóan négy halálesetet jelentettek. ELÍTÉLT méregkeverők. New York. A bíróság A. B. Turnbullt, a Sheffield Farms Dairy Co. managerjét vízzel kevert tej forgalomba hozataláért 25 dollár pénzbüntetésre ítélte. Hasonló kihágás miatt William Goldbergert 100 dollárra büntették meg. AGYONSÚJTOTTA A WILIAM. Brooklynban az a rettenetes égiháború, mely hétfőn délután a város felett elvonult, töméntelen kárt okozva a lakosságnak, emberáldozatot is követelt. Harry Freeman, aki a Weldon Streeten lakott, egy ledöntött s a villám által felgyújtott táviróoszlopot akart eloltani s egy vederből vizet öntött rá, de a következő pillanatban holtan bukott a földre. A villamosság ugyanis a vizen keresztül testével érintkezésbe jutott s rögtön megölte. SZABÓMUNKÁSOK MOZGALMA. New York. Hasonlóan a Frankel Co. cégnél alkalmazott szabászok mozgalmához, kik, mint a legutóbbi számunkban is megírtuk, a nyolcórás munkanapot kivívták, a Mendelsohn Bros. cégnél 740 Broadway, dolgozó szabómunkások is beszüntették a munkát s egyben 25 százalék bérfelemelést is kértek. A cég ugyanis a legutóbbi húsz hónap alatt a munkaidőt heti 54 órára felsrófolta, a béreket pedig több ízben megrövidítette. A hangulat a sztrájkólók közt kitűnő. A sztrájkoló mellényszabók a tegnapi nap folyamán is kedvező eredményeket értek el, a mennyiben New Yorkban és Brooklynban több mint harminc munkáltató kötött szerződést a munkások uniójával s igy a sztrájkolóknak felerésze munkához jutott. Ez idő szerint még körülbelül 2500 szabómunkás áll bérharcban de számuk a szerződések folytán állandóan apad. A győzelem sikere biztos.