Előre, 1909. szeptember (5. évfolyam, 36-39. szám)

1909-09-04 / 36. szám

SZERKESZTŐSÉG MB £~~ ELŐFIZETÉSI ÁR: NEW YORK, N. Y. 9B I113 ^ / ||||| EGYES SZÁM ÁRA ae. ^ 0I2 rtMB.RIKflI SZOCÍffLIS»Tfl SZ \||Pr ■** xc:-. Mi VflT A L 0£• KÖZLÖNYE .====3 \®0J ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­---------­VOL. V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, 1909 SZEPTEMBER 4. •) NO. 36. SZáM. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------_----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 3 TÁRSADALOM ÉS AZ EMBER. Nem kell szocialistának lenni, hogy be­lássuk, miszerint a mai társadalmi rendszer alapjában rossz, helytelen és igazságtalan berendezkedésű. Radikális polgári forrás­ból nagyon gyakran hallunk heves kifaka­­dásokat a társadalmi rendszer ellen. Ezek a kifakadások mindig igazak, bár egyoldalú­ak, mert csak kicsinyes egyéni nézet nyilvá­nul meg bennük. A szegély az szidja a rendszert, mert ő szegény, pedig szeretne gazdag lenni. A "katona” is átkozza a rendszert, mely hatalmat ad egyeseknek fe­lette rendelkezni és mert neki nyögni kell e rendszer átka alatt. A nagyratörő alko­tások vágyával eltelt tehetségek, ha szár­­nyaszegetten reményeikben csalódtak — szintén a rendszert átkozzák, mely lehetet­lenné teszi a­­tehetségek érvényesülését. Szóval mindenki azért jajgat, mert neki fáj és csak addig jajgat, a­míg fáj. No mert nagyon önző és komisz az emberiség. Min­denki csak magával törődik, mindenki a sa­ját javát nézi. És nem lehet tudni, mi komiszabb, az em­berek, avagy a társadalom? És hogy mi az ok? Azért rossz-e a társadalmi rendszer, mert az emberiség tette rosszá, avagy a rossz társadalmi rendszer tette-e rosszá, ön­zővé az emberiséget? Dehát nem kell nekünk az eredeti okot keresnünk. A társadalom rossz! Ez bizo­nyos, elismerik ma már nagyon sokan, akik nem is szocialisták és ezek a “nagyon so­kan” szintén rosszak, az bizonyos ebből a beismerésből, mely nem megy tovább, csak eddig a beismerésig. Minden téren, minden oldalon csak oda lyukadunk ki, hogy minden bajnak a társa­dalmi rendszer az oka. A társadalmi rend­szer, melyben senki a neki megfelelő helyet el nem foglalhatja, melyben nincs mód, tisztességes mód az érvényesülésre és min­denki, a­ki érvényesülni tudott — csak gaz­ságok árán tudta ezt elérni. Milliók és mil­liók dolgoznak, hogy néhány hete ne dol­gozzék. Ezt látja,­­tudja mindenki , de a helyzeten változtatni nem akarnak, sőt le­­kicsinylik a szocializmust, m­ely ez igazság­talan társadalmi rendszer helyett egy jobb, nemesebb társadalmi rendszert akar felépí­te­n­i. És ez a legnagyobb komiszság. Elisme­rik, hogy a meglevő társadalmi rend kor­rupt, de nem gondolnak vele, hogy ezt a nyilvánvalóan korrupt rendszert megdönt­­sék. Egyedül a szocialisták azok, a­kik nemcsak belátják a helyzet tarthatatlansá­gát, hanem dolgoznak is egy jobb társadal­mi rendszer felépítésén. Egyedül a szocia­lizmus jelent céltudatos, önzetlen műkö­dést — egy jobb jövő érdekében. És ezt látják, tudják azok, a­kik érzik a korhadt rendszer bűneit. Látják, tudják, mert vak­nak és süketnek, szellemileg süketnek kell lenni, hogy ne tudják, mit jelent a szervez­kedés, a szocializmus. És mégis távol ma­radnak a mozgalomtól. És kicsinyléssel kérdik, hogy mit akar a szocializmus? Pedig igen jól tudják, hogy mit akar. Napról-napra van alkalmuk látni a minden téren megnyilvánuló haladást. Minden bér­mozgalom, minden szociális ütközetnek meg van a célja. Minden lépésünk a ma­ f­gunk erősítése érdekében történik, mert erőre és az időkkel fokozatosan lépést tar­tó értelemre van szükségünk, hogy az osz­­tályharcot, ezt a titáni küzdelmet vívjuk. A javak és a hatalom birtokosaitól nem vehetjük rossz néven, hogy a hatalmat él­vezni s azt megtartani akarják. De ezek csak elenyésző kisebbség a proletárok szá­mához képest. A nagy tömeg, az emberi­ség maga csak proletár és ezeknek meg kell végre is érteniük, hogy mi a szocializ­mus célja és be kell látniok, hogy nem elég a kesergés a meglevő társadalmi rendszer korruptsága felett, de tenni kell végre vala­mit. Meg kell érteni végre a szocializmust mindenkinek, a­kinek nincs veszteni valója. Nem nagyképű cinizmussal lekicsinyelni, hanem fölemelni kell a megváltó eszmét. Fölemelni a megértéssel, a benne való hit­tel, mely már fél győzelmet jelent. Nincs, nem létezik, de nem is létezhetik más terv a társadalom megváltására, mint a marxiz­mus s ezt szabad ostoba nagyképűséggel lekicsinyelni. Hiszen a siker első feltétele a bizalom, a hit, melyekkel még téves esz­mék is diadalmaskodhatnak ! Hogyne dia­dalmaskodna a szocializmus, az igazi ember szeretet, az igazság! Ezt meg kell, hogy értsék a társadalom kizsákmányol­tjai. Ha nyitott szemmel nézzük a világ fo­lyását, látnunk, éreznünk kell a fejlődést, mely a fó céljainkat szolgálja. A fejlődést, mely egyöntetű haladást jelent. A fejlő­dést, a szellemi erők fejlődését, mely alkot­ja mindama eszközöket, melyek az emberi­ség boldogulását fogja előmozdítani­. Lát­hatjuk, hogy a javakból van bőven, minden embernek telik, csak ki kell venni azok­at- SZÉTVERT MUNKÁSGYÜLÉS. New York. A helybeli zsidó pékmunká­sok mitegy kétezren a Division St. In. ,sz. alatti hallban gyűlésre jöttek össze, hogy az unió label elismerésének módozatait megbeszéljék. A termek körül ólálkodó rendőrlegényeknek azonban nem tetszett a munkás szónokok beszéde, mert egyszer­re csak vadul berontottak a helyiségbe és távozásra szólították fel a hallgatóságot. A meglepett munkások tiltakozására a durva kozákok a dorongokkal válaszoltak s a szó­lásszabadság nagyobb dicsőségére számol­­kat megsebesítettek. FRANCIA ÉPITŐMUNKÁSOK SZTRÁJKJA. Párisból írják, hogy Franciaországban a kőművesek és a kőfaragók sztrájkba léptek. Magában Párisban 4926 kőfaragó és 1037 kőműves tette le a szerszámot. FAZEKASMUNKÁSOK GYŐZELME. Pittsburgból írják augusztus 28-iki kelet­tel : A kályhás és agyagárukészítő munká­sok és vállalkozók képviselői ma szerződést írtak alá, melyben a munkabérek 8000 Tren­tonban és 12000 Ohio államban foglalkoz­tatott munkás részére rendezve lettek. A szerződés két évre szól. A vállalkozók kö­veteléseik nagy részét elejtették. Két pont­ra nézve nem­ történt megállapodás, ezek között szerepel a csomagoló munkások fi­zetésének rendezése. E vitás pontokat új­ból visszaadták a helyi szervezetek vezető­ségeinek s a felette való végleges döntést későbbi időre halasztották. ------------------­ ÉPÍTKEZÉS embervérrel. Andover, N. J. A Lackawanna Railroad Co. itteni építkezéseinél végzetes szeren­csétlenség történt. Nyolc munkás, kik drót kötél által megerősített függő állványon dolgoztak, a kötél elszakadása folytán mint­egy 50 láb magasságból alázuhantak. A szerencsétlenül jártak közül egy szörnyet halt, négyen életveszélyes sebekkel a kór­házba kerültek, míg hárman kisebb sérülé­seket szenvedtek. ------------------­ SZÁMŰZÖTTEK ÉS A POROSZLÓK. Plavbin, Mandsuria, augusztus 31. Négy politikai rab, kiket az orosz kormány Man­­dsuriába száműzött, megtámadta az őt ki­sérő csendőröket és azokat erős küzdelem után legyőzte. A harc hevében egy szám­­űzöttet megöltek. A többi három elmene­kült. AGYONLŐTT SZTRÁJKOLOK. Buffalóból Írják, hogy ott óriási a felhá­borodás valami John Nikolai nevű gyilkos ellen, a­ki mint rendőrkém állott a Lake Carries Co. szolgálatában. Ez az ember­­bőrbe bújt fenevad a legnagyobb hidegvér­rel lelőtt két munkás embert, Georg Hougn­tont és Matthew Devyert, kik a hajós unió tagjai voltak s mint sztrájkőrszemek telje­sítettek szolgálatot társaiknak. Az elfo­gott gyilkos azt vallja, hogy áldozatai meg­támadták őt és a sztrájktörőket, mire ő ön­védelemből reájuk lőtt. A gyilkosság lát­tára elkeseredett tömeg vette körül a spic­lit, de a rendőrség írég idejekorán kiszaba­dította a számára készített hurokból és a sztrájktörőkkel együtt a rendőrség börtö­nébe zárták. A kettős gyilkosság miatt oly nagy az izgatottság a munkások között, hogy most a dokk őrzésére erős őrjárato­kat vezényeltek ki.­zéből, a­kik azt jogtalanul maguknak kisa­játították. S akkor majd nem lesznek nyo­morgók, a­kik a gazdagság közepett izzad­nak, robotolnak — és éheznek. Csak éppen ezt kell megértenie a munkás­ságnak. Hanem ez az, az értelem, a­mi a legnehezebb. Az önzetlenség, a­mire nem tanít ez a társadalom. Hogy ne csak arra legyen gondunk, hogy csak magunknak ha­rácsoljunk össze javakat, ne a dollárok, ne a takarék legyen a bálványunk, hanem az önzetlenség. Hogy ne csak önös önma­gunkra, hanem összes osztálytársainkra gondoljunk. Gondoljuk meg, hogy a tu­lajdon lopás, a­mit elloptunk önmagunktól, el munkástársainktól és minden megtaka­rítás csak az összesség megrövidítésével le­hetséges. Hiú egyéni törekvések helyett álljunk csatasorba. Energiánkat, akaraterőnket te­gyük össze, sokszorozzuk és bizalommal küzdjünk, hogy meg tudjuk vívni a harcot, a világháborút. Le a peszimizmussal. Legyünk előrelá­tók. Ne nézzük a múltat, ne törődjünk a jelennel, hanem gondoljunk a jövőre és küzdjünk érte. A jövő lesz majdan a jelen. ELÉGETETT SZTRÁJKTÖRŐK. Pittsburgból Írják, hogy a kereskedelmi kormány által kiküldött biztosok, A. P. Schill, S. H. Hoagland, Pignilli és a kerü­leti ügyész, John Gibbson, egyre több ter­helő adat birtokába jutnak a Pressed Steel Car Co. ellen. A sztrájkolók ugyanis tudo­mására adták a bizottságnak, hogy három sztrájktörő a felügyelők által okozott sú­lyos sérülések és lövések következtében meghaltak. Ezeket a holttesteket a gyár­telepen eldugdosták, vagy a­mi még való­színűbb, az olvasztó kemencébe dobták, a­hol elégtek. A sztrájkolók továbbá emlí­tik, hogy e borzalmasságokról jelentést küldtek az allegheni coronernek is, de ez az agyalágyult bölcs azt válaszolta, hogy addig nem tehet semmit, míg a holttestek valamelyikét elő nem kerítik neki. A ke­rületi ügyész szerint ezek a munkásgyilko­sok mindenre képesek. Egyben kijelenti, hogy a new yorki sztrájktörő ügynökség szégyene az országnak, melyeket be kelle­ne csukni, tulajdonosaival együtt. A Pressed Steel Car Co. vezető emberei úgy látszik féltik a nyakukat. U­gyanis két főrészvényes, James Ryder és Friend, ta­nácskozásra bújtak össze Hoffsteadt elnök lakásán. Azt a hírt hazudják szerteszét csatlósaik, hogy a társaság hajlandó a sztrájkolók összes követeléseit megadni, hogy így a vizsgálatot meghiúsítsák. Hogy gálád tervük ne sikerüljön, arról gondos­kodnak a szervezett munkások. Néhány nap előtt egy David Vogel nevű sztrájktö­rő végtelenül siralmas lev­elet küldött New Yorkban lakó feleségének, de úgy látszik a társaság megvesztegette, mert most a bi­zottság előtt jó bánásmódról csicsereg s egyáltalában semmit sem akar tudni azelőt­ti kijelentéseiről A bizottság intézkedett, hogy a levelet megkerítse s annak alapján ezt a jómadarat újból vallatóra fogja. Egy másik sztrájktörő, Lawrence Carol­, szintén terhelő vallomást tett a társaság pribékjei ellen: ezt azzal a fenyegetéssel akarták elnémítani, hogy a "fekete listára teszik és sehol az Egyesült Államokban nem fog munkát kapni mint vasmunkás. Említi, hogy midőn New Yorkból hangza­tos ígéretek­­mellett elcipelték, Philadelphi­ában már észrevette, hogy a ker­tek rossz­ban törik a fejüket. Közölte ezt a többiek­kel, kikkel együtt menekülni is próbált. De pórul jártak, mert a főkerítő, valami Cohen nevű villanyszék töltelék bérenceivel útju­­kat állta; a vasúti munkások segítségével a vagyonokba zárta őket és revolvert tartot­tak a homlokuk elé. Midőn McKees Rocks­­ra értek, Caroll kijelentette, hogy “nem lesz sztrájktörő”, mire Cohen vadul nekirontott s e szavakkal: “átkozott bitangja, most előbb, dolgozni fogsz, hogy azt a 10 dollárt a­mit érted a vasúton fizettünk, megtérítsed Különben lesz gondunk reád, hogy el ne szökhess, legfeljebb deszkák között. Élénken igazolja a sztrájktörők félelmét, valamint a Pressed Steel Car Co. gyáraiban uralkodó embertelen állapotokat az a körül­mény is, hogy a munkások a kormánybiz­tos utasítására nem mertek elmenni a gyár­ba a pénzükért. Csak a­midőn védelmükre rendőrséget vezényeltek ki, vették fel a pénzt. A kormánybiztos rendeletére a gyár kör­nyékét kettős őrséggel látták el. Hogy mi­nő gyalázatos eszközökkel dolgoztak a ki­zsákmányolók és hogy kutyába sem vették a fennálló törvényeket, kitűnik abból, hogy külföldről toboroztak sztrájktörőket, kiket a bevándorlási hatóság megkerülésével Mc­Kees Rocksra hoztak: gyáraikban pálinka­bódékat állítottak fel, hol drága áron mér­ték az emberbutító alkoholt a sztrájktörők­nek, továbbá 300 sztrájktörőt, kik az elmúlt csütörtökön együttesen akarták elhagyni az inkvizíció tanyáját, az emberi szabadság nagyobb dicsőségére felfogadott rendőrle­gényekkel űzték vissza a kapuktól, miköz­ben revolvereikből háromszoros tüzelést in­dítottak reájuk. A sztrájktörők között sokan vannak, akik a kiállott kínzások következtében beszélő­képességüket csaknem teljesen elveszítet­ték. A holttestek kutatása a gyártelepeken folyton tart, de eddig még eredménytelenül. Sztrájktörők, a­kik szerencsésen elmene­külhettek a gyártelepről, a kormánybizto­sok irodája előtt tanúvallomásra jelentkez­tek. Ácsorgás közben észrevettek egy tit­kos rendőrt, a­ki velük a gyártelepen em­bertelenül bánt. Rávetették magukat, mire az futásnak eredt. Hosszabb hajsza után elfogták és irgalmatlanul összeverték, csak a rendőrség embereinek köszönheti, hogy az elkeseredett sztrájktörők agyon nem ver­ték. A kerítők fővezére, nyilván a társa­ság bírásából egy sztrájktörőnek 100 dol­lárt ajánlott fel, ha nem vall a társaság el­len. Később ezt megduplázta, mire ezt hírül vitték a vizsgáló biztosoknak, a­kik Cohen ellen, megvesztegetés címén elfogató pa­rancsot adtak ki. EGYRŐL-MÁSROL. LECKE GOMPERS ELVTÁRSNAK(P). Párisban most folyik a nemzetközi ipari szervezetek kongresszusa, melyen Gompers elvtársi?) is, bár nem hivatalosan, csak mint vendég — szintén részt vesz. Az "American Federation of Labor”, s melynek Gompers az elnöke, nem részese a nemzetközi szervezetnek s igy nem is hi­vatalos a részvételre. Ám a vendégjog nem óvta meg Mr. Gomperset, hogy egy kis kellemetlen igazmondásban része ne le­­­­gyen-Mi reméltük, hogy Gompers urat Euró­pában a munkás szervezetek egy kissé ki fogják oktatni s jól esik hallani, hogy ezt a különböző szervezetek kiküldöttjei meg is teszik. Főleg abból az okból támadták Gomper­set, a­ert az amerikai munkás szervezetek a nemzetköziségért mit sem tesznek, sőt a közeledéstől mindeddig elzárkóztak. Tökéletesen igaz. Ráfért a lecke Mr. Gompersre és rá az A. F. of L.-re is és re­­mélh­etőleg tanulnak is a leckéből. A­mire valamelyes biztatást nyújt nem annyira Gompersnek a támadásokkal szemben kifej­tett “csak egyéni jelentőségű” ígérete, mi­szerint­ hiszi, hogy az A. F. of L. rövid időn belül csatlakozni fog a nemzetközi szervezkedéshez , hanem az a terv, melyet az A. F. of L. vezetősége egy nemzetközi szervezet megalakítása érdekében éppen ezen a kongresszuson előadandónak meg­szövegezett. , Szóval valamelyes szándék van az itteni szervezetben a nemzetközi kapcsolatra. Hogy ez a kapcsolat intenzív legyen, azt bízzuk magára a nemzetközi szövetséget alkotó szervezetekre és magára a haladás elől el nem zárkózható A. F. of L. tagjaira. ----------------— AZ URALKODÓ OSZTÁLY ERÉNYE. Az uralkodó osztály tagjai,­ a vérszopó herék mindig, mindenkor erkölcstelenek voltak — s azok most is. Olyan életnézet­re nevelik őket, hogy talán nem is tudnak különbséget tenni az erkölcs és az erkölcs­telenség között. Egy megbízható tudósítója egy ame­rikai polgári lapnak a detronizált török szultán és,udvara körülményeiről a töb­bek között ezt mondja: “Mikor Abdul Hamidot detronizálták, el volt határozva, hogy Salonikiben, a­hová lakni rendelték, tizenegy asszonyt adnak melléje, akik közül még egyik sem múlt el húsz esztendős. A szultán után egyébként éppen 1300 nőszemélyt számláló hárem ma­radt.” A következő részleteket már rösteljük le­nyomatni. Hanem a dolog ényegére nézve íme be­bizonyosodott tény, hogy egy vén, kiélt és a kor történetében nagy szerepet játszóé?) uralkodó, még ha lett volna is más ambí­ciója, nem élhetett másnak, mint háremé­nek. A törökországi kapitalisták pedig készséggel adták leányaikat ágyasul a szul­tánnak, a minthogy profit és jó üzlet remé­nyében a “keresztény erkölcs” is szívesen téveszti össze az erkölcsöt az erkölcstelen­séggel. A keresztény klastromok többnyi­re szintén csak háremek, azzal a különb­séggel, hogy azokban nyíltan folyik, eme­zekben tiltva lenne a fajtalankodás. És ez az az uralkodó osztály, mely a szo­cializmust erkölcstelennek, család és vallás rombolónak mondja. AZ ÓHAZA — AMERIKAI VILÁGÍ­TÁSBAN. Gompers elvtársai(?) sokat kárhoztat­tuk, de most ez egyszer köszönettel tarto­zunk neki. Leleplezte Magyarországot — Amerika és az egész világ előtt. Gompers ugyanis meglátogatta a többek közt Budapestet is. Budapesti elvtársaink kalauzolták, megmutattak neki mindent, azaz nem egészen mindent, mert restelték s ezt meg kell nekik bocsájtani, az ottani állapotokat a teljes valóságában bemutatni. De azért Gompers igy is eleget látott és ta­pasztalt. Megborzadt a látottaktól. Elhisz­­sz­ük. Van nyomor Amerikában is, itt se fenékig tejfel, hanem a budapesti életviszo­nyok azért mégis megdöbbentők egy, az amerikai viszonyokhoz szokott embernek. Gompers levelet írt az itteni szakszerve­zetek tanácsának, jelezvén a Budapesten észlelteket és ismerteti még pedig igazán hűen az ottani viszonyokat. Lerántja a leplet az ország vezéreiről, különösen a derék Franciról, Kossuth La­jos kedves fiáról. Lám-lám, az a sok pénz, a­mit a koalíciós kormány arra fecsérelt, hogy a külföld jó véleményét keltse, az mind kidobott pénz. Mert Gompers ez irányban mérvadóbb a világ előtt, mint a sugalmazott félrevezető cikkek. És a világ előtt a maga valóságában lát­ható lesz a lovagias magyar nemzet és di­cső vezérei. ------------------­ A KIDOBOTT KERÜLETI ELNÖK, Hughes kormányzó igen rövid uton tette ki állásából a Bronx Borough elnökét, a kö­vetkező okok miatt: Előnyben részesített olyan vállalkozókat a­kik őt megvesztegették. A közalapokból többet vett fel, mint a mennyit e címeken fizetett. Alkalmazott a megkívánt képesí­téssel nem biró­ építész­mérnököt. Útépítést szorgalmazott, mert abban anyagilag sze­mélyesen volt érdekelve. Ajánlotta a vá­rosnak egy partrészlet megvételét, mely fürdőzésre, avagy parkírozásra teljesen al­kalmatlan. Ezért a 4300 dollárra becsült ingatlanért a várossal 247.000 dollárt fizet­tetett ki. Amint látszik, a kerületi elnök úr nagyon rászolgált a kialkolbilitásra, de még vala­mi másra is. Mert hol a ratio abban, hogy csaló és a várost óriási összegekkel­­megká­rosító hűtlen tisztviselőt egyszerűen csak kidobnak. Ilyenkor talán kötelessége len­ne a kormánynak bűnvádi feljelentést is tenni és az okozott kár megtérülése iránt lépéseket tenni! Mindez nem történt meg, csak éppen hogy kidobták az elnök urat — miután előbb különféle graftekkel jól meg­gazdagodott. Most aztán a markába röhög mert a hol van pénz — ott van becsület!!! Legalább ez az általános felfogás ebben a sikerült társadalmi rendszerben. ------------------­MIT LOPNAK EL A MUNKÁSTÓL. Gore, oklahomai szenátor közli a követ­kező adatokat, mely szerint az e más­ik év­ben: a termelt javak értéke 14.802.147.937 dollár volt. Ebből a munkások, a­kik az egészet termelték csak 5.470.321 dollárt kaptak. Világosabban, egy munkásra eső rész a termelés értékéből $2078, a­miből azonban a munkás átlag csak 479 dollárt kapott meg, a többit a “boss”, a munkálta­tó kapta. Ez csak érthető és világos példa a szocializmus mellett, mely nem akar mást minthogy mindenki, a­ki dolgozik, kapja meg munkája teljes értékét, nem úgy, mint a mai rendszerben, mikor is a tolvaj négy­ötöd részt kap, a becsületes kereső, dolgo­zó munkás csak egy­ötödrészt kap. A MAROKKÓI HÁBORÚ. Madridi jelentések szerint a kapitalistái és uszályhordozóik minden befolyásuka latba vetik hogy Alfonz királyt rábírják ar­ra, hogy a tehetetlen Marina helyett Wey­ler generálist, a cubai hiénát bízza meg a hadsereg fővezérletével, a­kinek embertelen­ségétől sokat remélnek. Hogy Alfonz király szívesen veszi ennél a vérengző generálisnak, a­ki a spanyol amerikai háborúban annyi sebet ütött a cu­bai lakosság testén,­­­a kiküldetését, kitű­­nik abból, hogy Weyler tanácsára újabb 6 ezer tartalékos behívását rendelte el. ■Weyler tábornok kinevezése után azon­nal átveszi a főparancsnokságot s hoz­zálá a keresztény felebaráti szeretet nevében barbár lázadók tömeges legyilkolásához Sok magasállású hivatalnok gyermeke ba­bérok szerzése végett a csatatérre indul­ mint önkéntes. Melillában a két ellenfé ma nem tett készülődést egymás leölésén OROSZORSZÁGBÓL. Pétervárról írják, hogy az elmúlt ju­u hóban százkét halálos ítéletet hajtottak vé­re. Az előbbi két hónapban pedig nyolc­száznegyvenegy halálra ítélt közül kivégez­tek háromszáznegyvenegyet. Kurskban második duma tagját, Pjanichot is kivégez­ték. A­míg Oroszországban a hóhérbestiá folytatják szörnyű vérengzéseiket, addi mindezen gazságok okozója, a fővérek sór­ba látogatja az európai uralkodókat, a ki rokoni szeretettel ölelik keblükre és szóro­gatják embervértől csepegő kezeit a had­hajók páncélainak védelme mögött s fecse­nek kultúráról, barátságról s örök békén". KÉRELEM. A mekees rocksi sztrájkoló munkástestvé­reinknek sügősen segélyre van szükségük Járuljatok centjeitekkel hozzá, hogy küzde­müket siker koronázza. Az adományok következő címre küldendők: Albert Henye 723 Bouquet St., McKees Rocks, Pa. A mekees rocksi sztrájkolok részére ad­­oztak: Mrs. H. Koenigsknecht 25, Mez 20, Kozma 25, E. Weiss 25, C. János 10, Mészáros 25, J. Krivos 25, Viola 10, Mar­sinszki 25, A. Pián 15, Fehér L. 25, Pét R. 25, Kunst A. 50, Brems M. 10, Mrs.­­ Prockl 10, W. N. 25, Falmert J. 25.

Next